2009. január 3., szombat

Karácsonyi-újévi ételeink 2008-ban

A dekoráció leírása után következzék, hogy mi került a tányérokra és a poharakba az ünnepi időszakban.

Nem állítom, hogy mindegyik fogás kifejezetten karácsonyi, de nem is hiányzott olyan töménységben az ünnepi íz. Mivel alapvetően én készítettem az ételeket, a vega (abból is zömmel vegán) vonal volt terítéken; a húsevő szakasz a nem közös étkezések alkalmával kiélhette magát (ez hideg húsárukban nyilvánult meg; egyébként önként vállalták, hogy megeszik a húsmentes kajákat, ha elkészítem nekik).

Előzetesen készült:
Süteményekből a keksznyomós aprósütiket egyedül készítettem egy délután, a többi közös alkotás volt. A bejgli a korábbi évek reformbejgli-próbálkozásaihoz képest végre szép is lett, nem csak finom. Legközelebb nem zsúfolnám rá a 4 rudat egy tepsire, hanem inkább 2x2-nek sütném meg.

Közvetlenül az ünnep előtti napoktól év végéig ezek voltak:
  • Almás-narancsos pite (jan. 2. délután) (emlékezetből készítve kicsit leegyszerűsítettem a tölteléket: kimaradt a lé felfőzése a keményítővel, csak az összekevert reszelt alma és filézett, darabolt narancs került a kicsit több (kb. 1,5 dl) vízzel készített, majd megsütött tészta tetejére - így is nagyszerű volt)
Zömében a korábban már bevált receptjeimből válogattam (illetve kombináltam) a rendelkezésre álló hozzávalókhoz (a zöldségek beszerzését is én oldottam meg a piacról, illetve a csicsókát a kertemből). Nagyon munkaigényes elkészítésű dolgokba most se vágtam, de így is sikerült ízletes ételeket az asztalra tenni. A mennyiségeket úgy igazítottam, hogy ne nagyon legyen maradék, hanem fogyjon el minden egyszerre, frissen (akinek nem volt elég, egyen utána több süteményt), illetve adjon ki két kört. Főbb edényeimet és a különleges hozzávalókat én biztosítottam, amúgy ezúttal jórészt nem a saját konyhámban alkottam. Ez főleg a süteményeknél jelentett nehézséget a végén, a többit viszonylag egyszerűen meg lehetett oldani. Meglepően jó tetszési indexe volt majdnem mindegyik ételnek. Feltűnően gyorsan és kevés mosatlannal ment a készítés, de nem a minőség rovására.

Egyebek:
Éves déligyümölcs-fogyasztásom nagy részét igencsak „letudtam”, habár a hozott dolgok között még van valamennyi. A viszonylag hosszú kihagyás után most jólesnek, de ez a pár kiló elég lesz, utána maradok a piaci almánál. A házi készítésű mustok kiválóan bírták a tartósítást a sufniban, és nagyon finomak voltak.

A túlevést sikerült megúszni, bár néha volt olyan érzésem, hogy összességében kicsit többet ettem, mint amúgy, normál hétköznap szoktam (főleg amíg tartottak az aprósütemények és a bejgli), illetve kevesebbet ittam. Egy idő után kifejezetten üdítőnek éreztem kihagyni egy-egy komolyabb étkezést, és csak egy kis nyers gyümölcssalátát elcsemegézni inkább (kétféle friss gyümölcs megtisztítva, falatnyi darabokra aprítva, natúr, egy kistányérnyi).

Gyári szaloncukorból másfél szemet sikerült megennem, az egész egy kézzel gyártott konyakmeggy volt (egész jó, de bőven elég), a fél hiába volt márkás meg a család szerint finom, én nagyon töménynek éreztem. Igazából egyáltalán nem hiányzott az édesség (a birsalmasajtból sem sokat ettem).

Szerencsére a nagyszabású ajándékozás kölcsönösen elmaradt, csak hasznos apróságok kerültek a fa alá: én egy virágos muffinformát és teákat ajándékoztam, és kerámia piteformákat kaptam (úgy látszik, mindannyian maradtunk gasztro témakörben :)

2 megjegyzés:

napmátka írta...

Jó volt olvasni ezt a részletes összefoglalót az ünnepi menüről. Engem őszintén szólva meglep, hogy ilyen bátran és ennyi féle nem épp hagyományos étellel "bepróbálkozol" olyan társaságban, ahol - tudtommal - inkább a hagyományos konyha megy...
Valahogy én mindig igyekszem inkább eltalálni a vendégek szája ízét, de lehet, hogy Neked van igazad, mert így legalább megismerik ezeket a finom ízeket. Nekem így (olvasva csak) egyértelműen a krumpli-csicsóka főzelék savanyú uborkával, a párolt vöröskáposzta sült birsalmával és a "bableves" pataki tálban tetszett leginkább. Ez utóbbit azt hiszem, hogy hamarosan kipróbálom. A sütik kevésbé az én világom, de ez az almás-narancsos pite biztosan nagyon finom lehet...

Dulmina írta...

A célközönségem azért szerencsére nyitott az én ételeimre is, aztán a távollétemben meg megy náluk a hagyományos konyha. Habár néha már kérnek tőlem is recepteket, és időnként azért olyasmik is sorra kerülnek külön is. Most például azért volt ennyiféle csicsókás étel, mert kicsit "bemutatóztam" a témában (meg hátrahagytam pár kiló csicsókát az önálló alkotáshoz).

Arról én már nagyon régen letettem, hogy meg akarjak felelni a szájuk ízének - egyébként ez valószínűleg nem is menne. Meg így legalább már nem hiszik azt, hogy vegának lenni az egyoldalú táplálkozást és önsanyargatást jelent.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails