2011. május 31., kedd

Borsó!

Tegnap kaptunk egy nagy adag friss, zsenge zöldborsót a Tanyáról. Keresztanyám volt a szállító, mivel ő már ingyen utazik, elhozta busszal, nekünk csak a pályaudvarra kellett kimenni. Ezt is megoldottuk ingyen, hisz jó volt az idő, lehetett biciklivel menni. Tegnap este meg ma reggel ki is fejtettük; egy része a fagyasztóba került, de tisztes mennyiséget hagytam azonnali fogyasztásra is, hiszen így a legfinomabb. Köszönjük!


Így most rugalmasan átalakul a heti menü, de egyáltalán nem bánom. Ahogy egy-egy alkalmi vételnek tudok örülni és szívesen elhozom a boltból a közeli lejárat miatt leárazott dolgot, ha van ötletem a felhasználására, úgy az ilyen kapott alapanyag is jól jön bármikor.
 

2011. május 30., hétfő

Egy kocka élesztő

Amióta napi rendszerességgel sütök kelt tésztát, jelentősen több élesztő fogy. Rá is szoktam a frissre, mivel nem áll fenn a veszély, hogy az ötdekás csomag utója tönkremegy, mire megint szükségem lenne rá. A frisset egyébként is jobban szeretem, mint a szárítottat, hiszen illatra és fogásra is ez az igazi, meg szerintem megbízhatóbb is. További nem elhanyagolható előnye, hogy töredékébe kerül a szárítotthoz képest.

De még ezt is lehet fokozni. A falunkban a pékségben árulnak kimérve is friss élesztőt. Ez aztán garantáltan friss, aznapi, onnan számítva áll el 20 napig (vagy akár tovább is, ha megfelelően tároltuk). Változó méretű kis csomagocskákban van, ahogy sikerül vágniuk, úgyhogy lehet választani kisebbet, nagyobbat, tetszés szerint. Mivel kilónkénti ára nagyjából egyharmada a szabvány ötdekás sárgapapírosénak, újabban Szegedre is innen hozzuk magunkkal a havi adagot, úgy 25-30 dekát (így nyáridőben egydekájával is elegendő a fél kiló lisztekhez, télen majd még több kell).


Most épp egészben. Akkora kocka, mint egy margarin, csak épp élesztő van benne. Friss, illatos, szuper tésztábavaló.

 

2011. május 29., vasárnap

Gyümölcsös tejbezabi (laktovega)

Gyors, könnyű reggeli vagy akár nyári leves is lehet ez a finom, tápláló, csupa gyümölcs étel.


2 adaghoz meghámoztam és tányérokba kockáztam 3 közepes almát. Egy kis lábasba mértem 2 bögre (2*2,5 dl) tejet, hozzáadtam 2 csapott teáskanál barnacukrot, feltettem melegedni, majd belekevertem 1 mokkáskanál őrölt fahéjat és 3 evőkanál zabkorpát. Állandó kevergetés mellett felforraltam. (Később is hozzá lehet adni a zabkorpát, akkor kevesebb időn át kell kevergetni, csak tapasztalataim szerint úgy könnyen csomós lesz.) A kész tejbezabit az előkészített almára öntöttem, és kanállal óvatosan összeforgattam. Tetejét pár szem eperrel díszítettem.

Természetesen más idénygyümölccsel is készíthető, tetszés szerint. Ha még forrón öntjük rá a tejbezabit, akkor átmelegszik és picit puhul is a belekevert gyümölcs, ha csak később, akkor közel változatlan marad. Ezzel a zabkorpamennyiséggel olyan se nem híg, se nem sűrű állagú, de levesnek például hígabbra csinálnám a levét és kevesebb gyümölcsöt tennék bele. Fahéj helyett vaníliakivonattal ízesítve vagy a cukrot házi vaníliás cukorra cserélve is finom. Langyosan és hidegen egyaránt tálalható; de vegyük figyelembe, hogy hűlve sűrűsödik valamelyest.
 

Napi főzés

Én képtelen vagyok előbb menüt tervezni, azután vásárolni. Nem, nem, és nem megy. Én előbb bevásárolok a piacon, aztán jöhet a többi. Illetve már közben is, hiszen rendszerint többször is körbemegyek, és közben kombinálok, hogy mit hol, miből mennyit, s melyikből mi lesz majd. Tudom, hogy mennyi zöldség-gyümölcs kell kettőnknek egy hétre, ami jóízűen el is fogy; ha az megvan, nagy baj már nem lehet. Aztán hazaúton folytatódik a tervezgetés tovább, immár a ténylegesen megvett dolgokból. Nekem a "mit főzzek?" örök dilemmára mindig egy-egy felhasználandó alapanyag a kiindulópont, s nem egy konkrét étel, amit majd szeretnék látni a tányéron. Így aztán mindig azt veszek meg a piacon, ami tetszik, ami "megszólít", s nem azt, amit előzetesen elterveztem. Persze, időnként felmerülnek "jó lenne ez meg az" típusú kívánalmak, de ez sose kőbe vésett elhatározás, csak amolyan iránytű. Így az se baj, ha épp egyáltalán nincs, nem megyek el máshol is megnézni, meg az se ráz meg, ha van ugyan, de minőségben és/vagy árban nem tartom megfelelőnek. Hiszen sokszor akad helyette olyan, amire otthon még csak nem is gondoltam, de van, tetszik, szívesen enném, nem is egy ökör ára - hát persze, hogy hazahozom. Isti szerencsére elfogadja ezt a fajta hozzáállást, hiszen a lényeg teljesül: ízletes, vegetáriánus ételek, nap mint nap. Változatosan, egészségesen, nem is sok kosztpénzből. Kell ennél több?

Tegnap a szokásos hétvégi piacoláskor a következők kerültek a hátizsákomba és a két bevásárlótáskába, amiket aztán a bicikli kormányára akasztva hoztam haza. Kezdtem a tejes bácsinál: 4 liter házi tej (680 Ft), 1 házisajt (füstölt, borsos) (740 Ft). Majd következtek a kedvenc nénik és bácsik: 3 csomó répa (150 Ft), 2 csomó petrezselyem (hatalmas zölddel együtt) (100 Ft), 4 paprika (40 Ft); 1 kg eper (300 Ft); 2 kg újkrumpli apraja (200 Ft); 4 nagy sörretek (320 Ft); 2 hatalmas karalábé (200 Ft); 1 csomó zöldhagyma (80 Ft). S mivel még maradt pénzem, és már fogytán itthon a méz, a mézes bácsi felé is vettem egy kanyart, mielőtt hazajöttem. A szerzemény: 1 kg akácméz (1300 Ft). Ebből a méz nem egy heti adag, a többi viszont úgy jó, ha jövő hét péntekkel bezárólag elfogy, mert - ha nincs semmi rendkívüli - szombaton jön az utánpótlás.

A tej Istinek lételeme, de ha már van itthon, én is fogyasztom időnként (kakaó formájában); no meg a kedvenc kenyerünk is sokkal jobb állagú, ha tejjel készítem a tésztáját, nem vízzel. A sajt leginkább úgy a maga valójában, kenyérhez fogy, bár időnként csapok el belőle süteménybe vagy valamilyen egyéb ételbe. Eper évek óta nem volt ilyen sok és ilyen olcsó; az 5-600 Forintos cseresznye nem rúgott labdába mellette. Hazaérve rögtön meg is ettem kb. felét csak úgy, natúr, egy könnyű reggelinek. (Isti meg mind megette a tegnapi péksütemény maradékát, miután kissé értetlenül vette tudomásul, hogy nekem az eper volt a reggeli és nem kérek már mást.) A sörretek újdonság volt, kíváncsian kóstoltam meg tízóraira. Ízlik, és íze alapján rémlik, hogy ettem én már ilyet valamikor, csak nem tudtam, hogy az sörretek. A zöldségek egy részéből egy leves lett tegnap az ebéd, mert a Főkóstoló ezt kért (csak műfajt mondott, azon belül szabad kezet kaptam - ezt szeretem, éljen a kreativitás!). A retek, a paprika és a hagyma a reggelire és esetleg vacsorára fogyasztott pékárukhoz lesz a nyers zöldség, és reményeim szerint ki is tart péntekig (vagy ha nem, akkor pótlásként ritkítjuk a kertben a salátát). A sajt kétszeri kenyérhezvaló (egyszer biztos eszünk belőle így, a maradék pedig végezheti valami ételbe beépítve is), aztán lehet egyszer-kétszer vajas kenyér, kétszer-háromszor valami házi szendvicskrém, meg egyszer-kétszer nem sima kenyér, hanem valami töltött péksütemény, ami önmagában jó. Pékáru helyett lehet pár másmilyen reggeli is, mondjuk gyümölcs, müzli vagy nem túl édes sütemény. Ebédre mennek a zöldség alapú egytálételek vagy tartalmas levesek a fentiekből (a krumpli önmagában is elég laktató, a többi valamilyen gabona és/vagy hüvelyes társaságában). Vacsorára szintén lehet időnként ez a műfaj, időnként meg kenyér/péksütemény. Naponta sütök fél kiló lisztből valamit; most az elkövetkező napokban tejeset, aztán úgy szerdától tejmenteset. Ha idő előtt elfogy a zöldség, akkor pénteken már szárazáru meg befőtt az alapanyag. Tízórai meg uzsonna csak akkor van, ha valaki éhes, és önkiszolgáló "szabad rablás": mazsola, aszalt gyümölcs, dió, alma, keksz, kis üveg befőtt, fél adag maradék ez-az, ami akad (valami biztosan). Inni tea, víz, limonádé, ami jólesik (a meleg idő beköszöntével a víz veszi át a főszerepet - egyszerűen nincs jobb szomjoltó és folyadékpótló).

A konkretizálásra menet közben kerül sor, valahogy így, figyelembe véve, hogy az adott alapanyag adott példánya mire alkalmas (méret, minőség): Mit szeretünk belőle? Kedvenc? Kívánság? Régóta motoszkáló ötlet? Ha van, és más is adott hozzá, akkor teljesül! Ha nincs, akkor szétnézek a saját portámon (blogomban), meg a könyvjelzőim között (tetsző receptek linkjei elmentve, amelyekben legalább alapötletként láttam fantáziát), meg talán belelapozok egy-két kedvenc szakácskönyvembe. Ha ez sem nyert, akkor Gugli barátomat kérdezem még meg. S ha még mindig nincs meg az igazi, akkor saját kútfő. Az olvasottak persze nem múlnak el nyomtalanul, egy-egy ötlet visszaköszön, de négy-öt különböző helyről való is egy ételben. A legjobb mondjuk az, mikor elkezdek főzni, és nem tudom előre, hogy mi lesz belőle, mert közben találom ki, hogy hogyan tovább, szerintem mi menne az eddigiekhez. Elismerem, nem kockázatmentes megközelítés, de a tapasztalat elég jó beválási arányt mutat: az esetek túlnyomó részében mindkettőnknek ízlik a végeredmény (lásd a mellékelt blogot és benne a mintegy ezer receptet). Az önálló elcseszés pedig ritkább, mint a máshol olvasott recept alapján elcseszés, úgyhogy nincs mit szégyenkeznem. (Mondjuk ha már közben látom, hogy nem okés, akkor átveszem az irányítást és igyekszem javítani, hogy mégiscsak ehető legyen a végén, ne bukjam teljesen a hozzávalókat, és lehetőleg ne is maradjunk éhen. Utána pedig jól megjelölöm magamnak a bűnös receptet, nehogy a felsülést elfeledve később megint kipróbáljam, mert olyan jónak tűnik.)

Fárasztó? Igen, néha az. Úgy, hogy muszáj reggel-délben-este az asztalra tenni valamit, akkor is, ha nincs kedvem kitalálni, hogy mi legyen az, vagy megcsinálni, miután legalább a kiindulópontról sikerült dönteni. Szerencsére ha végképp nem megy, Isti kisegít egy-egy ebéd vagy vacsora erejéig - a bevált receptjeit bármikor kiválóan elkészíti.

Érdemes? Igen! Határozottan igen! Így a saját ízlésünkhöz, igényeinkhez igazított finomságokat fogyasztunk nap mint nap, változatosan, vegásan, egészségesen. Kiélhetem a kreativitásomat, és a Főkóstolótól bezsebelt dicséret után megnövekedett önbizalommal nyithatom meg a Blogger Irányítópultot, és ott az "Új bejegyzés" hivatkozást. Hátha nem csak nekem hasznos, hogy itt összegyűjtöm a receptjeimet és megörökítem konyhai kísérletezéseimet. Ha nem is megy mindig hiánytalanul, igenis igyekszem leírni a hétköznapi dolgokat is, hiszen hétköznap is enni kell, meg akkor is, ha kevés az idő vagy nincs túl sok kedv a főzéshez. A nagy sikert aratott és ismétlésgyanús dolgokat meg persze hogy büszkén teszem fel, hadd lássa mindenki - no meg hadd legyen olyan helyen, ahonnan bárhol, bármikor könnyen visszakereshetem. A legjobbnak ítélt receptek egy részét pedig beküldöm a Kifőztük magazinba, meg időnként olyan receptpályázatokra, amik valamiért megmozgatták a fantáziámat.

Amikor nem itthon, a saját birodalmamban alkotok, akkor is hasonló a felállás. Csak ott messze nincs ekkora készlet a szárazárukból, hiszen fennáll a veszély, hogy két látogatásunk között tönkreteszik a molyok vagy az egerek. Tehát van két-háromféle szárazáru alapnak (száraztészta, rizs, zabpehely), liszt a kenyérsütéshez, befőttek az örökölt spájzban, naponta "megfejjük a vastehenet" (házitej-automata), meg most már kapjuk a Tanyáról, ami épp van. Ennyi elég is, hogy ne maradjunk éhen. Adottak az alapanyagok, műfaj szintjén megállapodunk, hogy mi legyen (valami tészta, valami leves, valami, amihez megy a retek, stb.; vagy épp ne főzz, eszünk kenyeret és kész), aztán saját fejem után összerakok valamit, lehetőleg gyorsan (de legalábbis kevés munkával). Itt gyakrabban van bevált recept ismétlése van annak valamilyen picit módosított változata, és a kísérletezést inkább a kényszer szüli (kevesebb féle alapanyag, fűszer, korlátozottabb és rosszabb eszközök, edények állnak rendelkezésre, a végén nem akarunk romlandó maradékot se otthagyni, se magunkkal cipelni).

Huh, csinálni egyszerűbb ám, mint leírni! :) Most pedig lépek tejberizst főzni reggelire. (Amiből gyümölcsös tejbezabi lett útközben - de erről majd később.)
 

2011. május 28., szombat

Lecsós-rizses egytál (vegán)

A fagyasztókiürítés egyik utolsó lépéseként a hét folyamán előkerült a mélyből három fél padlizsán, amikről a beirdalás alapján könnyen kitalálható volt, hogy sültként került be oda. Ilyenkor még úgysem veszek frisset, így elmegy, mert aztán ha megéri az újabb padlizsánszezont, akkor ugye ott kallódik további hosszú hónapokig, utána meg egyre csak nő az esélye, hogy a tányér helyett a komposztálóban végzi. Gondolkodtam, mibe is lehetne elsüllyeszteni egy ilyen se íze, se bűze minőségű hozzávalót. Kerüljön mellé valami ízletes, fűszeres, ez világos; meg legyen tartalmas is, mert egyfogásos ebédként kerül majd asztalra. Rizs, darált paprika meg paradicsom, friss kakukkfű - pazar, indulhat a főzőcske!


A padlizsánokat még reggel kivettem a fagyasztóból egy tányérra, és megvártam, míg felengednek (pár óra). Ekkor kikapartam őket a héjukból, és később így adtam a készülő ételhez. (Elfekvő sült padlizsán helyett a frisset - 1 nagy vagy 2 kisebb darabot - felkockázva megsütöttem volna serpenyőben egy pici olajon, és így használtam volna helyette.)

2-3 evőkanál olívaolajon kevergetve átpirítottam 1 bögre (2,5 dl) barna rizst, majd felöntöttem 2 bögre vízzel. Ízesítettem 1 evőkanál zöldségkeverékkel és 1 teáskanál tengeri sóval, és forrás után kis lángon, lefedve majdnem puhára pároltam. Ezután hozzáadtam az előkészített padlizsánt, valamint 1 Kubus üveg (330 ml) "lecsó-szószt" és még 3-4 dl vizet (egy részével ki lehet öblíteni az üveget, így semmi sem vész kárba). Addig főztem tovább, míg megpuhult a rizs és az egész étel valamelyest besűrűsödött. Közben időnként megkevertem, adtam hozzá 1 evőkanál pirospaprikát, meg beletépkedtem 1 csokor friss kakukkfű leveleit (ennek hiányában használható más zöld fűszer, ha úgy jön ki, akár 1 teáskanálnyi szárított is megteszi). Ez a mennyiség 4 adag, amit mi egy nekiülésből eltüntettünk, mert jólesett a repeta.
 

2011. május 27., péntek

Sárgabarackos muffin reggeli (vegán)

Hétfőn jöttünk vissza, így a hétvégi piacolás érthető okokból kimaradt. Vagyis szombatig abból kell gazdálkodni, ami van itthon (sufni, kamra, fagyasztó), meg ami kicsit hoztunk magunkkal (értelemszerűen nem a kaja volt a legnagyobb tétel a csomagban). Így aztán néhány megszokott kedvenc kilőve - elő hát a kreativitással, mert enni azért kell!

Isti leginkább kenyérben meg tejben tud csak gondolkodni, úgyhogy rám maradt, hogy tápláló, vegán finomságokat válogassak a hétre, amikhez ráadásul minden van itthon. (A hétköznapi piac igen gyér, boltit meg nem vagyok hajlandó venni semmi olyanból, amiből sokkal kevesebb pénzért sokkal jobb minőségűt kapok a piacon. A régi készletek leépítése pedig amúgy is csupa haszon.)

A müzli már kicsit unalmas, az almával más terveim vannak, a búzadara elfogyott, a kásákat nem igazán szeretjük, de néhány kenyérmentes nap nem lenne megvetendő. Legyen hát süti, ami csak visszafogottan édes, de amúgy tartalmas, és még finom is. Legyen!

Ilyenkor hasznos a blog. Egyszerűen csak szétnézek a régi bejegyzéseim között, és próbálok találni valamit, ami pont megfelel az aktuális kívánalmaknak. De ha nem is bukkanok ilyenre, legalább ötlet azért akad jó eséllyel.


Most ezt a meggyes lepényt konvertáltam a képen látható barackos muffinná. A tészta poralakú összetevőit még előző este összekészítettem egy tálba, így reggel már csak a befőttlevet meg az olajat kellett hozzákevernem. Ezután kikent, kilisztezett, 12 poharas muffinformába kanalaztam a masszát, majd egy-egy fél barackot nyomtam a tetejükre, ezúttal magházzal felfelé, ahová aztán egy-egy szem barackmag meg csipetnyi sötét barnacukor került. 180 fokon 25-30 perc alatt sültek meg. Langyosan tálaltam, a jó idő tiszteletére kint a teraszon. Bőséges reggeli 2 személyre. (Tipp: Befőtt helyett friss barackból is jó lesz majd szezonban.)
 

2011. május 26., csütörtök

Babpástétom (vegán)

Miután Isti kérésére a korábbinál sokkal gyakrabban sütök kenyeret, igény lett egy újabb műfajra, ami ezelőtt hiánycikk volt nálam: mert ha már van finom kenyér, csak ne mindig vajjal együk! A zakuszka mindent felülmúl, meg a paprikalekvár is rendben, ám a készletek végesek, meg egyébként is jó volna további változatosság. A köleskörözött amolyan "egyszer elmegy" kategóriás lett a Főkóstolónál, úgyhogy új utakat kerestem.

Következő körben a Natura szendvicskrémporokkal tettem egy próbát, de ez nem igazán jött be. A mogyorós még csak-csak elment (leginkább vajas kenyérre vagy pirítósra szórva), a köleses viszont a totális nembejövés esete volt mindkettőnknek (még gondolkodom, hogy a maradék hogyan hasznosuljon mégis, mert eredeti formájában biztosan nem megy el). Lehet persze, hogy a mi ízlésünkkel van a baj, de kényelem ide vagy oda, ami nem ízlik, az csak nem ízlik.

Pörgettem hát tovább a lehetőségeket, miből lehetne egyszerűen, lehetőleg kézi erővel valami kenyérrevalót előállítani. Például pirított olajos magvakból? Nagyon finom, de mindennapi fogyasztásra azért túl tömény. Maradékokból? Aha, már meg is van, hogy a kész porok helyett mit tartsak a műfajban. Főtt hüvelyesekből? A sárgaborsó például krémesre szétesik magától, úgyhogy már csak ízesíteni kell. Ez olyannyira bejött, hogy több ismétlés is volt már belőle, a receptet pedig beküldtem a Kifőztük magazin következő, júniusi számába. De hogy annak megjelenéséig se maradjatok pástétom nélkül, most meg írok egyet babból. Ez is ismétlésgyanús darab!


1 bögre fehér babot beáztattam éjszakára, majd másnap friss vízben, egy babérlevél társaságában puhára főztem (a szükséges idő a bab fajtájától függ, úgy fél és egy óra között valahol). A főzőlevet leöntöttem (később fel lehet használni például levesbe lének), a babot pedig krumplinyomóval összetörtem. Ezután megvártam, míg langyosra hűl, majd hozzákevertem kb. 0,5 dl hidegen sajtolt napraforgóolajat, és az alábbi fűszereket, ilyen sorrendben csökkenő mennyiségben: natúr vegamix, szárított majoránna, pirospaprika, őrölt köménymag, finomszemcsés tengeri só, természetes füstaroma. A pontos mennyiségeket kóstolgatás útján állítottam be. Ha nagyon száraz, további olajjal vagy pár kanál főzőlével lágyítható. (Majoránna helyett mehetett volna tetszőleges más zöldfűszer, a füstaroma pedig nyugodtan kihagyható, ha nincs otthon.) Összekeverés után már mehet is a kenyérre, s ha van kéznél, fogyasszunk hozzá bőséggel friss zöldeket, például mi most retket, újhagymát és salátát.


A további változatosság biztosítása érdekében pedig folytatom a kísérletezést...
 

2011. május 25., szerda

Viszlát, öreg krumpli! (vegán)

A sufniban kallódó tavalyi krumpli utójából készítettem ezt a vacsorát tegnap. Méltó módon elbúcsúztattuk az öreget, most már jöhet az új!


60-70 dkg krumplit meghámoztam, majd mosás után kb. fél centi vastag karikákra vágtam. Vastag aljú, mély serpenyőben 2-3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat melegítettem, majd időnként megkeverve halványbarnára sütöttem benne a krumplit. Felöntöttem 4-5 dl vízzel, hozzáadtam 1 doboz konzerv zöldborsót a leve nélkül (ha jön a friss, ez úgyis kegyvesztett lesz, az öreg krumplihoz meg megteszi), valamint ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel, 1 evőkanál natúr vegamixszel, 1 teáskanál pirospaprikával,  1 kávéskanál őrölt köménymaggal és 1 teáskanál szárított bazsalikommal. Pár perc alatt összefőztem, és hívtam a Főkóstolót vacsorázni. Aki egyébként a kuckójába felszűrődő hangok és illatok alapján már igencsak várta ezt :)

Ez a mennyiség két adag lett, repeta nélkül. Újkrumpliból és friss borsóból biztosan még finomabb, habár utóbbit, ha valóban zsenge, én mindennél többre értékelem úgy natúr, nyersen.
 

2011. május 24., kedd

Gondolatok a befőzésről

Tegnap este felbontottuk az utolsó üveg zakuszkát. Finom volt, ahogy a korábbiak is, de már feltűnt a láthatáron az új, meg a téli-koratavaszi kínálatnál most már jóval bővebb a választék, amit lehet enni a kenyérhez. S akkor meg minek tartogatni ezt? Persze, még akármi lehet a veteménnyel, sokat alszik az még kint, de azért reméljük, idén nyáron is összejön pár fazéknyi zakuszkábavaló.

Amióta csak hozzájutok megfelelő alapanyaghoz, szinte megszállott befőző vagyok. Cukor, tartósító, meg egyéb nemodavaló adalékok nélkül művelem mindezt, így - bármennyire is szitokszó lett újabban a konzerv mellett a befőtt is az egészséges táplálkozás kapcsán - nem hiszem, hogy rosszat teszek ezek készítésével és fogyasztásával. Nem mindenáron akarok elrakni minden évben mindent, csak ami kedvezően összejön. Hol ez, hol az marad ki, de nem is baj, mert korábbi évjáratokból akadhat elfekvőben. S mondom, ez nem cukros-tartósítós lében pácolódott évekig, hanem lehetőség szerint natúr, vagy épp csak egy kicsit ízesített, de annyi fűszerezés akkor is járna neki, ha frissen főzném azt a kompótot, szószt vagy akármit.

Így persze jóval olcsóbban kijön, mintha készen venném meg ugyanezt vagy hasonló minőséget. Szoktam is mondogatni, amikor szóba kerül, hogy dehát az a rengeteg munka, hogy egyrészt nem annyira sok, mint amennyinek a hozzá nem értők (vagy egyszerűen csak lusták, s ezért kifogásokat keresők - bocs, akinek nem inge, ne vegye magára) gondolják, másrészt meg elég jó órabérrel csinálom én azt, ha a végtermék képzeletbeli bolti árából levonjuk a szükséges pénzbeli befektetést, és ez az én munkám ára. Majd ha tudok egy ettől jobban fizető állást (ami ráadásul még kellemes és nem is túl fárasztó - mint számomra a befőzés), akkor befőzés helyett elmegyek oda dolgozni, és megveszem készen a kamrapolcra-valót. Amíg meg nincs ilyen, addig elkészítem magam.

Tavaly ritka rossz szezon volt, ami az alapanyagokat illeti. Ráadásul egyéb dolgaim miatt időm és lehetőségem is csak korlátozottan volt eme tevékenységre. Éhen azért nem maradtunk így sem: némi sufni- és kamrapakolás során sok kincs előkerült. Ráadásul a pontos összetétel is visszakereshető a blogomból, ha a címkén szereplő megnevezésnél részletesebben érdekel, hogy mi van az üvegben. Van olyan, amit csak egyszer készítettem, s bár ízlik, valahogy rendre elmaradt az ismétlés. Mások meg szinte elmaradhatatlanok, ha sikerül hozzájutni a megfelelő alapanyaghoz. Van, ami most is ugyanúgy bejön, mint akkor, mások meg mai ízlésemnek már túl édesek, túl főttek, túl zselések, túl akármilyenek. Van, amit szívesen teszek el szűkösebb időkre, s van, ami szerintem csak frissen, a szezonjában az igazi.

Idén reménykedem egy bővebb esztendőben, aminek minden eddiginél nagyobb üresüveg-készlettel vágok neki. Nem célom mindet megtölteni, csak annyi és olyan tartalmat készíteni, ami várhatóan jóízűen el is fogy. A zakuszka például kötelező lesz! Elvégre Istit már az első ittlétekor az a megtiszteltetés érte, hogy a házi kenyérhez saját főzésű zakuszkát kapott reggelire - korábban nem ismerte ezt a finom vega pástétomot, de egyből rajongó lett. A zakuszkának is, meg nekem is :)

 

2011. május 23., hétfő

Eperszüret

A napokban végre elkezdett érni az eper, úgyhogy még épp tudtunk belőle enni elutazás előtt. A többit keresztanyámra hagytuk. Nem nagy terület, meg sajnos elég gyomos is; évek óta esedékes lenne már az újratelepítés, csak mindig elmaradt. Most meg ha epertelepítésre adjuk a fejünket, azt már itt, Szegeden kellene. Pár éve már volt, két fajta is. Szerettem is, termettek is, csak tavaly tönkretette őket a talajvíz, aztán meg a forró nyár. Egy-két kósza tő maradt csak, és már egyéb módon hasznosítottuk a területet, mert az új eperágyást semmiképp sem ugyanoda tennénk.

Elvből nem veszem azokat a kemény, bolti epreket, amik természetellenes állaguk mellett gyakran még ízetlenek is, így ilyenkor már nagyon ki vagyok éhezve a friss gyümölcsre. Ez aztán azzal is jár, hogy dehogy csinálok belőle bármit is - a legjobban úgy esik, hogy ott, kint, a helyszínen "lelegelem". Na jó, ha felverte az eső és láthatóan piszkos, akkor kénytelen vagyok behozni és megmosni, de így már nem ízlik annyira.
 

2011. május 21., szombat

Retek, saláta, újhagyma

Az utóbbi napokban nem csak a nemotthoni helyszín, hanem a kinti munkák miatt is egész más volt a napirend, mint szokott. Hol a saját portánkat rendezgettük, hol az Öregnek segítettünk a Tanyán. Nálunk elsősorban gazvágás, amoda meg paprikapalántálás volt most műsoron. S a jól végzett munka jutalma némi szüret volt a márciusban vetett növényekből. Valahányszor mentünk terepszemlére meg dolgozni, nem maradhatott el, hogy utolsó "feladatként" azt kapjuk, hogy szedjünk magunknak, ami tetszik. Hoztunk is mindig annyi retket, salátát, hagymát, amennyit jóízűen el bírtunk fogyasztani a következő adagig.

Én, a megrögzött hagymautáló, idén újabb kísérletet tettem eme növény rehabilitálására. Zölden már képes vagyok megenni, igaz, még mindig zavar, hogy - fogmosás ide vagy oda - két nappal később még simán érzem az aromáját a képemben. A lilák egész tűrhető ízűek, a fehérek viszont lassan fejesednek, és ezzel párhuzamosan ízre és bűzre is egyre súlyosabb esetek. A hagymák nagy, zöld, üreges leveleit sem dobtam ki, hanem felhasználtam főzéshez. Keresztanyám adta az alapötletet a berdő-leves említésével, aztán beindult a fantáziám, pláne, miután rájöttem, hogy pár percnyi főzéssel a levelek csípős íze és átható hagymaszaga is sokat mérséklődik.

A többit viszont szigorúan nyersen ettük. Számomra az az igazi tavasz, amikor indul a friss, szabadföldi növények szezonja. A primőröket már jó ideje kihagyom, inkább fogyasztok saját eltevésű befőtteket, no meg készletkisöprést tartok a télire betárazott dolgok utójából. Ezek után igazi felüdülés a friss, zsenge, új zöldek érkezése, amiket egyszerűen sajnálok megfőzni, de még csak ízesíteni is. Ízletesek azok maguktól, úgy, ahogy vannak. Persze, tudom, az nem recept, hogy rágcsáljunk retket (szigorúan héjastul!), faljunk salátát, vagy épp barátkozzunk a zöldhagymával. De nem is muszáj nekem mindig receptet írnom, adhatok csak ötleteket is, meg lehet ez amolyan virtuális napló is, elmélkedésekkel tarkítva.

Most viszont inkább elteszem magam holnapra, hisz a dolgos nap után jól fog esni a pihenés.
 
 

2011. május 19., csütörtök

Forró csoki (laktovega)

Csupa meglepetés tud lenni egy örökölt spájz tartalma. Ami rég avas vagy menthetetlenül molyos, az persze - jellegétől függően - megy a kukába vagy a komposztba. No de ami ránézés és kóstolás útján ehetőnek nyilváníttatik, az előbb-utóbb asztalra is kerül. Szigorúan valami egyszerű dolog részeként, aminek az elkészítéséhez elég egy villanyrezsó, egy lábas, meg lehetőség szerint minél kevesebb aktív közreműködés.

Az összevágott étcsokit egy üveges sütiporból "guberáltam" ki (a teljes kiőrlésű liszt sajnos már tönkrement benne, így eredeti formájában nem volt felhasználható). Jó minőségű, narancsos csoki volt valamikor, tippem szerint az elefántos fajta. Így ma kakaó helyett forró csokit ittam inkább. (Isti sajnos finnya az ilyen meghatározatlan korú valamikre, úgyhogy ő maradt a kakaónál.) Felmelegítettem egy bögre házi tejet, majd beleszórtam 4-5 teáskanálnyi csokit, kevergettem egy kicsit, s miután a csoki túlnyomó része feloldódott, jóízűen elkortyolgattam. Az alján megültek a nagyobb csokidarabkák, de pár perc alatt azok is puhára olvadtak, és igazán remek volt felszívni őket szívószállal. Szerencsére még maradt alapanyag, úgyhogy holnap ismétlés várható. Nem a fotó, hanem az élvezet miatt :)
 

2011. május 18., szerda

Csökkentett mód

Minden hónapban eltűnünk itthonról egy-két hétre, egy 100 kilométerre lévő faluba. No nem azért, mert olyan jól megy, hogy ennyit nyaraljunk, hanem ügyek intézése és egy örökölt ház rendberakása a fő program ilyenkor. Mindkettő nélkül meglennénk, de muszáj. Mennyivel jobb is lenne, ha nem örököltem volna én még ezt, se a felét, s pláne nem az egészet! ... Mindegy, itt van, kezdeni kell vele valamit. Azt hamar eldöntöttük Istivel, hogy lakni Szeged mellett jobb, úgyhogy a megcélzott végállapotban - remélhetőleg már pár éven belül - ez a ház nem lesz majd. De az eladásig - egyáltalán, a vevőkeresésig - hátravan egy jó adag pakolás-lomtalanítás, tavasztól őszig némi kertkarbantartással spékelve. Ahogy időnk engedi, csináljuk. Néhány napnyi munkának már némi látszatja is van. Csak semmi számítógép előtt üldögélés feleslegesen! Persze, a munkám miatt naponta kell levelezést néznem, meg ha már bekapcsoltam a gépet, átfutok még pár oldalt, de tíz-tizenöt perc maximum. Na jó, ha néhány sürgős-fontos levélre válaszolok, akkor fél óra. De tényleg csak ennyi. Ha van fordítás, akkor esténként fogyasztom a szavakat, hogy kész legyen a szent határidőre - ez is úgy megy hatékonyan, ha közben nincs netezés meg ez meg az meg amaz, csak a munka. Főzés is minimális, blogolás meg még annyi se. Kedvem sincs itt képeket szerkeszteni meg recepteket írkálni szépen, meg nem is azért vagyunk itt, hogy ezzel töltsem az időt. Jegyzetfüzet van, ami jól sikerült, lefirkantom. Fényképezőgép is van, s persze, ételfotók is, nem csak a Zsibvásárra szánt tárgyak képei. Aztán majd egyszer, talán mégis lesz bejegyzés mondjuk a berdő-levesről, meg bizonyára a lehetőség szerint környezettudatos lomtalanítás is megérne pár sort. Csak úgy, gondolatébresztőnek, hogy némi odafigyeléssel így is lehet. Ha már így jártunk, hogy muszáj. Most meg lépek ebédelni, mert délután az Öreghez vagyunk hivatalosak a tanyára - segítünk neki paprikát palántálni.
 

2011. május 13., péntek

Karalábéfőzelék (vegán)

Amióta én főzöm magamnak a főzelékeket, határozottan kedvelem a műfajt. Avagy csodákat tesz, ha nincs rommá főzve szegény zöldség, nincs rántásba fojtva, nincs megcukrozva, nincs agyonfűszerezve. Főleg a zsenge tavaszi zöldeken kár elkövetni ilyesfajta merényleteket. Az évek folyamán több alternatív sűrítési módot is kipróbáltam, használtam, ma azonban egy újabbat alkalmaztam: leveseknél már bevált a burgonyapehely, most pedig ennél a főzeléknél is jól vizsgázott.


Karalábéfőzelék
(vegán recept)


Hozzávalók (2 adaghoz):
1 nagy (de nem fás!) karalábé
1 csomó új répa
2 vékony szál zöldhagyma
2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
3-4 dl víz
5-6 evőkanál burgonyapehely
2 csipet só

Elkészítése:
A zöldségeket megtisztítjuk, a répát és a hagymát közepesen vastag karikákra, a karalábét pedig kis kockákra vágjuk. Egy vastag aljú, mély serpenyőben felmelegítjük az olajat, majd kevergetve addig pirítjuk benne a zöldségeket, amíg egy kis színt kapnak. Felöntjük vízzel, és kis lángon, lefedve roppanós-puhára pároljuk. Hozzászórjuk a burgonyapelyhet, és kevergetve besűrítjük vele. A végén egy kis sóval ízesítjük. Tálaláskor a karalábé kis leveleivel vagy petrezselyemzölddel díszítjük. Feltétnek valamilyen vega fasírtot adhatunk hozzá (a képen szezámos fasírttal van, amit sütőben sütöttem meg).
 

2011. május 12., csütörtök

Szezámos fasírtpor (vegán)

Az Ákos után újabb fajta Natura fasírtport próbáltam ki a Jó egészséget! webáruház kínálatából, ezúttal a szezámost. Néha ilyen úri nő vagyok, hogy nem mindent magam kotyvasztok az alapoktól; aztán amíg sül, reménykedem, hogy elfogadható lesz a gyári fűszerezés. Mert ha már át kell fűszerezni meg túl sok dologgal kiegészíteni még, akkor ugye egyszerűbb nem porból kiindulva alkotni valamit a műfajban.


Mivel nem szeretem a bő zsiradékban sült dolgokat, annyit módosítottam az elkészítésén a zacskón olvasható leíráshoz képest, hogy némi olajat is kevertem hozzá, és szilikon sütőlappal bélelt tepsire kanalaztam belőle kis korongnyi adagokat. 180 fokon 25-30 perc alatt sült meg. Az egész zacskónyi mennyiségből kb. 40 darab 2-3 falatos fasírt lett. Ha nem egész tepsivel sütünk ily módon, akkor simán megsül mellette a köretnek szánt zöldség is.


Kétszerre készítettem el a tasak tartalmát, egyszer rizst pároltam hozzá köretnek, egyszer meg főzelékfeltét lett. Jó állagú, nem szétesős, kellemesen fűszeres fasírtok lettek, tényleg minimális munkával.

A korábban kipróbált Ákos fasírtporral kapcsolatos tapasztalataimról itt írtam.
Nem egyszerűen csak fasírtként elkészítve például így lehet komplett étel a fasírtporból, melyek nagy választékban rendelhetők a Jó egészséget! webáruházból.
 

2011. május 11., szerda

Káposztás pizza (vegán)

Az utolsó fej téli káposztából készítettem ezt az ebédet még a múlt héten. A nagy sikerű sült káposzta után szabadon, ezúttal tésztát rakva alá, a kamrapakoláskor talált kis üveg ketchuppal megkenve:


Az alapja egy adag pizzatészta, amit megfeleztem, és némi kelesztés után egy-egy kiolajozott piteformába igazítottam az enyhén átgyúrt darabokat, jó magas peremet csinálva a szélükön. Majd megkentem a tetejüket 1-1 dl ketchuppal (Virágoskúti Bio). Ketté, majd a torzsa felől cikkekre vágtam egy kicsi (kb. 10 cm átmérőjű), de tömör fej téli káposztát, és virág alakban elrendeztem a két pizzán. Középre tettem a daraboláskor leesett néhány káposztalevelet, miután késsel apróbbra vágtam.Végül a káposztaszeletek tetejét megkentem egy kis olívaolajjal. 180 fokon fél óra alatt megsült, előmelegítés nélkül. Szerencsére pont befér egyszerre a két piteforma a sütőmbe, úgyhogy nem volt több idő és energia, mintha egy nagy tepsiben sült volna a szokásos, szögletes módon. Egyszerű, de látványos kinézetű étel lett belőle, amit a piteformákban tálaltam. 2 bőséges adag.
Megjegyzés: Műanyagmentes kész ketchup hiányában házi paradicsomlevet vagy natúr paradicsomkonzervet fűszereztem volna meg a szósznak, és szükség esetén egy kis keményítővel sűrítettem volna rajta.


2011. május 10., kedd

Zöldfűszeres magkrém (vegán)

A napokban nekem is meghozta a postás a Tokaji Borecet Manufaktúra mintacsomagját. Kíváncsian bontogattam ki a gondos csomagolást, és szimatoltam bele a kis üvegcsékbe. Kellemes, de határozott fűszeres-boros aroma, jól felismerhetőek a Tokajik, amiket borként szívesen fogyasztok alkalomadtán. Finom, igazi kézműves termékek.

Van még a házi készítésű tárkonyecetemből is, annak csak "mezei" fehérborecet az alapja, abba áztattam a kertben szüretelt tárkonyágakat. Kíváncsiságból ebbe is beleszimatoltam a Tokaji tárkonyos után. Hát igen, ez olyan erős, durva ahhoz képest. A krumplilevesbe persze tökéletes, mondhatni épp ez való oda. Ahogy a 10%-os, biológiai erjesztésű ecet a savanyú uborkához, a 20%-os ecetsav meg takarításhoz. Nem fogom nyugdíjazni egyiket sem, csak a maguk helyén kezelem őket.

Meg ezeket a finom kis Tokajikat is. Kerüljenek ők olyan fogásokba, ahol igazán érvényesülnek. Nálam ez alapvetően egyszerű ételeket jelent, kevés féle, de minőségi alapanyagból, amivel nem kell különösebben trükközni (sőt, vétek is lenne), mert maguktól ízletesek.

Elsőként ezt a magkrémet dobtam fel fűszeres tokaji borecettel:


Zöldfűszeres magkrém
(vegán recept)

Ezzel az ízletes, egészséges szendvicskrémmel jól indul a nap. De magunkkal is vihetjük tízóraira, nem lesz baja a táskánkban még a nyári hőségben sem. Vagy kínáljunk ezzel kent falatkákat vendégeinknek, és a repeta mellett a receptet is kérik majd! Szerencsére nem bonyolult - íme:

Hozzávalók:
  • 1 marék szezámmag
  • 1 marék hántolt napraforgómag
  • 1 csipet finomszemcsés tengeri só
  • 1 teáskanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
  • 1 teáskanál tokaji fűszeres borecet (tárkonyos vagy kakukkfüves vagy bazsalikomos)
  • pár evőkanál víz
  • a választott borecetnek megfelelő friss zöld fűszer (elhagyható - szárítottal inkább ne rontsuk el)
Elkészítése:
Vastag aljú edényben pár perc alatt rázogatva megpirítjuk a szezámmagot, majd utána külön a napraforgómagot. Egy tálkába öntve hagyjuk őket kihűlni, majd kávédarálóban megőröljük. A tálkába visszaöntve hozzákeverjük a sót, az olajat és az ecetet, valamint annyi vizet, hogy jól kenhető állagú krém legyen. Végül hozzáadjuk az összetépett zöldfűszer-leveleket is. Barna kenyérre kenve tálaljuk.
 

2011. május 9., hétfő

Paradicsomos-babos tészta (vegán)

Üdvözlök mindenkit! Én vagyok a Főkóstoló. Ezentúl én is fogok néha recepteket írni ide, Dulmina blogjába.

Ezt a mai receptet azoknak ajánlom, akik szeretik a különféle fűszerek ízkavalkádját és a könnyen elkészíthető ételeket.

Paradicsomos-babos tészta
(vegán recept)


Hozzávalók (4 adaghoz):
  • 1 bögre (2,5 dl) szárazbab
  • 1 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
  • 2 teáskanál őrölt édes paprika
  • 2,5 bögre víz
  • 2 teáskanál só
  • 1 teáskanál barna cukor
  • 1 csapott teáskanál kurkuma
  • 1 csapott teáskanál őrölt kömény
  • 3-4 teáskanál natúr vegamix
  • 1-2 teáskanál szárított bazsalikom
  • 1 doboz (400 g) hámozottparadicsom-konzerv
  • 50 dkg durumtészta (spagetti)
Elkészítése:
A babot előző este beáztatjuk. Az evőkanálnyi étolajat egy közepes méretű lábasba öntjük, majd normál lángon felforrósítjuk, és a végén hozzáadjuk az őrölt paprikát, amit csak nagyon rövidke ideig pirítunk meg állandó kavarás mellett. A paprika pirítását takarék lángon végezzük. Ezután felöntjük vízzel és hozzáadjuk a többi fűszert, majd a leszűrt babot. Addig főzzük, míg a bab meg nem puhul (a szükséges idő a bab fajtájától függ). A legvégén adjuk hozzá a paradicsomot (az egészeket darabolva), és ezután legfeljebb csak 5 percig főzzük még.
Közben köretnek durumtésztát főzünk, az én esetemben spagettit.

Megjegyzés:
Levétől lecsepegtetett konzervkukoricával is kiegészíthetjük, amit főzés után tegyünk bele.

2011. május 8., vasárnap

Szerepcsere

Továbbra is én sütök-főzök sokat, immár nem csak magamnak. Ám a Főkóstoló sem bánik rosszul a fakanállal, ezért ha úgy jön ki a lépés, időnként szívesen átengedem neki az ételkészítés feladatát. S ha már finomat alkotott, a jóízű elfogyasztás után miért ne mutatnánk meg azt is itt a blogban? Persze szerénykedik, hogy ő csak pár dolgot tud, amiket korábban is rendszeresen készített magának, de én mondom, hogy azokat viszont igen kiválóan! Az utóbbi időben már ő is úgy főz, hogy közben feljegyzi a mennyiségeket, én pedig ezekről az ételekről is készítek fotót, úgyhogy hamarosan kilép a nyilvánosság elé is - elvégre nagyon örül a vegetáriánus étkezés népszerűsítésének. Fogadjátok szeretettel Istit és az ő receptjeit!
 

2011. május 7., szombat

Kifőztük 2011/5.


A napokban megjelent a Kifőztük magazin májusi száma, sok-sok szezonális recepttel, ötlettel. Az én konyhámban ezúttal rebarbarapuding, túrós-magos kocka és tökmagos pogácsa készült, melyek receptjét az újságban találjátok meg. Szokás szerint ingyenesen letölthető innen.

Közkívánatra 2011. június 15-ig az összes korábbi szám is elérhető letöltésre, utána viszont mindig csak az utolsó négy. A régebbi receptek folyamatosan kerülnek fel a weboldalra.
 

2011. május 5., csütörtök

Lekváros bukta (laktovega)

Van a falunkban egy idős bácsi, ő a mi "helytartónk", amíg mi Szegeden múlatjuk az időt. 86 éves múlt, de naponta kétszer kijár biciklivel a pár kilométerre lévő tanyájára, ahol egy jókora területen kertészkedik. Kapál, locsol, s ha van mit, szüretel, és osztogatja bőkezűen a rokonoknak és az ismerősöknek azt a sok finomságot, amit "adott a Jóisten". Tavaly egész nyáron alig kellett zöldségféléket vennünk keresztanyámmal, annyit "termett a terasz" (vagyis a bácsi odarakta nekünk útban hazafelé, nem mindig jött be). Özvegyember, és nem tud főzni, úgyhogy nagyon örült, mikor időről időre meghívtuk, akár ebédre, akár uzsonnára. Keresztanyám igen jó azokban a hagyományos ételekben, amiket az ő felesége is készített anno, de az én újításaimra is vevő volt, főleg süteményekben. Aztán úgy alakult, hogy kérte is pár régi kedvencét, hozta a főbb hozzávalókat, keresztanyám pedig megfőzte. Ettünk belőle együtt, a maradékon meg megosztoztunk: maradt nekünk is másnapra, meg neki is betárazni a fagyasztóba. Azóta én is kevesebbet vagyok ott, meg keresztanyám is elköltözött, de ottjártunkkor mindig találkozunk, és a jó idő beköszöntével természetesen a tanya című programpont sem maradhat ki. Márciusban segítettünk neki Istivel veteményezni, hiszen a hajlongással járó munkák (hagymaduggatás és társai) már nem igazán mennek az Öregnek. Örültünk, hogy úgy jött ki a lépés, hogy nem csak elviekben ígértük meg még télen, hogy segítünk, hanem ténylegesen is sikerült (ott voltunk, jó volt az idő, esedékes volt a munka). Áprilisban pedig a kikelt vetemény szemléjén túl mákegyeléssel és további kardvirágtelepítéssel tettük magunkat hasznossá.

Tőle kaptunk a múltkor egy üveg jóféle, üstben főtt szilvalekvárt, amiből a kóstolgatás után süteménybe is jutott. A kedvenc kiflitésztát készítettem el némi mézzel kiegészítve, és kelesztés után ezzel a finom házi lekvárral töltöttem meg, nem spórolva. Kiváló vacsora lett, meg másnap reggelire is maradt. S egyszer majd keresztanyámnál is megismétlem, hogy ne csak elmondjuk, hanem meg is mutassuk, hogy például mi lett a lekvárból, amit ezúton is köszönünk.


Lekváros bukta
(laktovegetáriánus recept)

Hozzávalók (12 darabhoz):
  • 1 bögre (2,5 dl) langyos tej
  • 1 teáskanál barnacukor
  • 2 dkg friss élesztő (vagy 1 csomag - 7 gramm - szárított; amit nem kell, de talán mégsem butaság felfuttatni)
  • 25 dkg Graham liszt
  • 25 dkg búzafinomliszt
  • 2 teáskanál só
  • 3 evőkanál méz
  • + kb. 1 dl tej a megfelelő tésztaállaghoz
  • (én zsíros, házi tejet használok, sovány tej esetén pár deka puha vajat is tennék bele)
  • 12 nagy evőkanál (kb. 4 dl) szilvalekvár (cukormentes, házi, amit ha nem kapunk, akkor szilvaszezonban így készíthetünk magunknak)
Elkészítése:
A langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. Közben egy tálba rakjuk a többi hozzávalót, a közepébe öntjük a felfuttatott élesztőt, és lágy, de nem ragadós tésztává gyúrjuk össze, szükség szerint további tej hozzáadásával. Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra). Kézi dagasztás helyett mindezt kenyérsütő géppel is csinálhatjuk, Dagasztás programon.
A megkelt tésztát kiborítjuk, enyhén átgyúrjuk, és 12 darabba vágjuk (megfelezzük, a feleket megint megfelezzük, majd az így kapott négy darabot harmadoljuk). Egyesével oválisra nyújtjuk, a rövidebbik átmérő mentén rárakunk egy-egy nagy evőkanál szilvalekvárt. Ezután ráhajtjuk a két szélet, jól összenyomjuk a tésztát a végeken, és egy kis darabot be is hajtunk. Szilikon sütőlapot terítünk egy nagy tepsibe, és erre rakjuk őket 3*4-es elrendezésben úgy,  hogy a dupla tésztás oldal legyen alul, a végek pedig aláhajtva legyenek.
A tepsin is kelni hagyjuk még kb. fél órát (letakarva, vagy 50 fokos sütőben), majd előmelegítés nélkül 200 fokon 25 percig sütjük, meg utána az elzárt sütőben hagyjuk még pár percig. A tésztába rakott méznek köszönhetően kenés nélkül is szép pirosra sül a külsejük.
Ha azon melegében tálaljuk, akkor ne feledkezzünk meg róla, hogy belül a lekvár sokkal forróbb, mint a tészta. A maradék másnap, kihűlve is finom.

 

2011. május 4., szerda

Paradicsomos-káposztás tészta (vegán)

- Mennyire vagy éhes?
- Miért kérded?
- Attól függ, mit készítek a káposztából. Ha nem annyira, akkor paradicsomos káposztát, ha nagyon, akkor káposztás tésztát.
- Nem lehetne paradicsomos is meg tészta is?
- Hát... meggondolom.
...
Vigyázz, Főkóstoló, mit kívánsz, mert teljesül!


Paradicsomos-káposztás tészta
(vegán recept)


Hozzávalók (3-4 adaghoz)
  • 1 kis-közepes fej (úgy 60-70 dkg) káposzta
  • 3-4 evőkanál olaj
  • 1 teáskanál só
  • pár tekerésnyi frissen darált tarkabors
  • 1 Kubus üveg (330 ml) paradicsomlé
  • 30 dkg durum spagetti
  • víz és só a tésztafőzéshez
Elkészítése:
A káposztát kettévágjuk, majd vékony csíkokban lefaragjuk a torzsájáról. Egy vastag aljú fazékban felmelegítjük az olajat, rátesszük a káposztát, sózzuk, és időnként megkeverve halványbarnára pároljuk. Végül hozzáadjuk a paradicsomlevet és a borsot, és azzal is összepirítjuk. Közben egy másik fazékban al dentére főzzük az összetört spagettit (itt részletesen leírtam, hogy én hogy szoktam), és összeforgatjuk a paradicsomos káposztával.

2011. május 3., kedd

Karalábés rizsleves (vegán)

Egyszerű, de tartalmas, már-már egytálétel sűrűségű fogás, mondjuk egy hétfői ebédnek:


Karalábés rizsleves
(vegán recept)


Hozzávalók (6 tartalmas adaghoz):
  • 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
  • 1 evőkanál barnarizsliszt
  • 1,5 liter víz
  • 3/4 bögre barna rizs
  • 2-3 evőkanál szárított zöldségkeverék
  • 2-3 csapott teáskanál só
  • 1 teáskanál tetszőleges szárított zöldfűszer (és/vagy a karalábé zsenge leveleit is felhasználhatjuk)
  • 1 teáskanál őrölt paprika (elhagyható)
  • 1 evőkanál sós paprikakrém (elhagyható)
  • 2 közepes karalábé
Elkészítése:
A rizslisztből világos rántást készítünk az olajon, majd felengedjük a vízzel, és hozzáadjuk a megmosott rizst és a fűszereket. Forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, amíg a rizs majdnem puha lesz (kb. 25 perc). Ekkor hozzáadjuk a meghámozott és felkockázott karalábét, és addig főzzük, míg az roppanós-puha lesz (5-10 perc, erősen függ attól, hogy mennyire zsenge vagy épp öreg az a karalábé). A végén szükség szerint beigazítjuk a fűszerezését, és már tálalhatjuk is ezt a tartalmas levest.

Tippek:
Karalábé helyett tetszőleges más zöldséggel (akár többfélével is) is készíthető, csak arra ügyeljünk, hogy a főzési idejének megfelelően tegyük bele.
Az ötletadó receptben a só mellett bors volt még a fűszere, mi egyik nap csak sóval, majd másnap a maradékot sóval-paprikával ízesítve ettük; a maga módján mindkét változat jó volt (a képen a paprikás szerepel, az azért fotogénebb).

Ötlet: Zöld recept 1. (Heted7világ Kiadó)
 

2011. május 2., hétfő

Soklisztes dagasztás nélküli kenyér (vegán)

Palacsintának indult, csak sütéskor kiderült, hogy a meglévő két palacsintasütőm annyira rossz, hogy azokban már nem sütök palacsintát. Az egyiknek le is tört az igencsak gyengélkedő nyele, a másikat meg hiába olajoztam ki és forrósítottam fel jól, reménytelenül beleragadt a tészta, esélytelen volt felvakarni, nemhogy egészben megfordítani. A bekevert tésztát viszont mégiscsak kár lett volna kidobni. Hozzátettem hát olyan dolgokat, amiket nem sajnálok, ha végül mégsem lesz ehető a végeredmény, és megcéloztam egy olyan műfajt, amit akkor is tudok hasznosítani, ha eredeti alakjában nem az igazi.


Az eredeti palacsintatésztában volt: 4-4 evőkanál (8-8 dkg) teljes kiőrlésű rozsliszt, kukoricaliszt és Graham liszt; 1 mokkáskanál szódabikarbóna, csipet só, 0,5 dl olaj és kb. 7,5 dl víz
Hozzáraktam még a következőket: 12 dkg kapros burgonyafasírt por (összetétele: burgonyapehely, kukoricapehely, fűszerek és tengeri só - eredeti módon, fasírtnak egyáltalán nem ízlett, mert szerintem iszonyúan sós), 0,5 dkg friss élesztő, 1 teáskanál só és kb. 25-30 dkg búzafinomliszt, hogy egy fakanállal épp keverhető, de elég sűrű tészta legyen belőle
A továbbiakban a dagasztás nélküli kenyér készítése szerint jártam el. Mivel elég sok volt a tészta (fél kilónál több lisztféle volt benne összesen), püspökkenyérforma helyett a 26 cm-es csatos tortaformámban sütöttem meg, amit kikentem és kiliszteztem előtte.

Szép barnára sült a teteje, a belseje pedig a barnás alapon túl kicsit sárgás, kicsit zöldes, és látszanak benne a fűszerek is. Nem lett ropogós a héja, a belszerkezete viszont kifogástalan. Van egy sajátos íze a felhasznált fasírtpor fűszerezéséből adódóan, de így, "hígítva" már egész jó. Legközelebb meg majd natúr burgonyapelyhet és nekem tetsző fűszereket használok.

A két rossz palacsintasütőt kíméletlenül kivágtam, de a minap láttam a sufniban, hogy azok sem a kukazsákban végezték: Isti csavarokat meg szögeket meg hasonló apróságokat tart bennük. Azt mondja, jó bennük válogatni a vegyesbazárt, meg barkácsolás közben praktikus, mert nem gurul szét minden a földön. Virágalátétnek viszont nem javasolja, mert a fém nagyon felmelegedhet a napon.

 

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails