Téli rakottas pasztinákkal

A tegnapi enyhe időben végre sikerült kiásnom a hosszúra nőtt pasztinákok alsó felét is (a múltkor elvágott feleket is, is meg egészeket is). Adott volt hát a feladat: készíteni valami pasztinákosat. Tegnap akartam is egy krumplilepényt így, aztán annyira megízlett a lereszelt pasztinák nyersen, hogy ejtettem a témát. Ma viszont előkerült a mázas cseréptál, s bele a pasztinák, némi krumpli és savanyú káposzta társaságában:

Fogtam a megmosott krumplit és pasztinákot, és kb. fél centi vastag szeletekre vágtam (a hámozást szándékosan mellőztem, a krumplinak kifejezetten más íze van így). A tál aljára raktam a krumplikarikákat, rá a pasztinákot, végül beborítottam az egészet házi savanyú káposztával (ez nem nagyon savanyú és nem is túl fűszeres, így egyszerűen csak kiszedtem a léből egy tiszta villával - ami lé megy vele, az pont kell is). Az arány úgy alakult, hogy kb. 2 rész krumpli + 1 rész pasztinák + 2 rész káposzta (nem akartam, hogy a pasztinák édeskés íze domináljon). Csorgattam rá egy nagyon kevés étolajat, majd lefedve betettem a hideg sütőbe. 200 fokon 1 órán át sütöttem, mivel eléggé teli volt a tál. Akkor van kész, mikor a krumpli puha az alján. A tálaláskor aztán kicsit összekeveredtek a rétegek.

Egyszerű, ízletes ebédem lett belőle. Nekem a káposzta sótartalma elég volt az egészhez, és az arányokon sem változtatnék.