2008. december 17., szerda

Mézes, ami frissen is puha - tojásmentesítve

A bejglihez hasonlóan ebből is csak kísérleti mennyiséget készítettem még az idén - a tojás kiiktatása okán (és minderről a Vegán karácsony című blogban számoltam be annakidején). Az eredmény vegyes lett, így nem kizárt, hogy élesben mégiscsak a tojásos változatot készítjük a hétvégén (nem én fogom a legtöbbet elfogyasztani belőle, tehát nem fogok ragaszkodni a tojásmenteshez). Az is felvetődött még, hogy elég lesz a jóval egyszerűbb és gyorsabb keksznyomós mézes, de szerintem a kóstolás után meg fogják szavazni a hagyományost is. Finom az a másik, meg az aszalt szilvával különleges is, de nem annyira fantasztikusan puha és omlós, meg különben is a családi recept az családi recept.


Tovább reformosítottam a jól bevált családi receptet, a tavalyi lisztcsere után most a tojást is kiiktattam belőle. Az íze és a puhasága így is megmaradt, a kinézete lett más (így a tojásos változatot ismerőknek sajnos nem lehet hihetően előadni, hogy ez ugyanaz).

Elővettem azt a tálat, amiben majd kényelmesen össze tudom állítani a tésztát. Beleraktam 25 dkg mézet (vegyes virágméz) és 5 dkg margarint. A teavíz-melegítő lábasba bemértem egy bögre vizet, rátettem a tálat, és az egésznek alágyújtottam. Így a gőz fölött megolvadt a méz és a margarin.

Közben egy bögrében összekevertem 1,5 dl vizet, 3 evőkanál őrölt lenmagot, 1 evőkanál őrölt fahéjat, 1 teáskanál őrölt szegfűszeget és 2 dkg szalalkálit. Előkészítettem továbbá egy fél kilónyi Graham lisztet (ehelyett teljes kiőrlésű búzaliszttel is jó).

A felforrt vízbe teafüvet áztattam (ez nem a tészta része, csak mellékes hasznosítás), s közben összeállítottam a mézes tésztáját. Előbb a mézes és a lenmagos folyadékot elegyítettem, majd kisebb adagokban kevertem hozzá a lisztet egy fakanál segítségével. Érdemes gyorsan csinálni, mert kihűlve már nehezebb keverni. Akkor jó, ha fakanállal még keverhető, de száraz kézzel hozzányúlva éppen nem ragad (kb. 45 dkg Graham vagy teljes kiőrlésű liszt szokott kelleni ehhez, most is maradt egy kicsi a fél kilóból). Összeigazítottam egy csomóba, és letakarva félretettem. Közben elkészült a teám, amit elkortyolgattam.

Ma pedig megsütöttem a mézest. A tésztát átgyúrtam (sokat keményedik a majdnem egy napnyi pihentetés során), majd a száraztészta-készítő gépen áttekerve kinyújtottam (1-es fokozaton; 3-4 mm vastagra). Természetesen deszkán, nyújtófával is lehet mindezt, csak akkor picit lisztezni kell alá. Célszerű azonban minél kevesebb plusz lisztet használni, hogy még a szaggatás után összegyúrt "vakarcs" se legyen kemény. A kiszaggatott darabokat margarinnal megkent sütőpapírra raktam, nem túl közel egymáshoz. Tetejüket megkentem vízzel elkevert mézzel, majd belenyomott olajos magvakkal díszítettem. 190 fokos sütőben barnára sütöttem (6-7 perc kellett neki, érdemes odafigyelni, mert a végén elég hirtelen megéghet). (Gázsütőben a legnagyobb fokozaton sütöttem pár éve; az előmelegítést pedig valami ilyet nem igénylő étel készítésével oldom meg, ha lehet.)

Ebből az adagból 6 nagy gáztepsivel szokott lenni. Nagyobb mennyiség készítésénél sütőpapírra el szoktam készíteni előre, hogy aztán két tepsin felváltva folyamatosan süthessem. Így a következő adagot egyszerűen csak papírostul rá kell húzni a tepsire. Később a papírok másik oldalán is lehet még sütni valamit, utána meg a cserépkályhába gyújtósnak kiváló.

Sütés közben eléggé megnőttek (lehet, hogy következő lépésként csökkentenem kellene a szalalkáli mennyiségét?), de az az előnyös tulajdonságuk megmaradt, hogy a kisütés után kihűlve rögtön puhák. Nekem most az egyik tepsivel kicsit túlsült, azok ropogósak is némileg, de nem kemények. Ahhoz túl kellett volna adagolni a lisztet :) A díszítéshez használt dió és mogyoró remekül megpirult a tetejükön.

Egy szakértő lélekbúvár biztos meg tudná mondani azt is, hogy a klasszikus karácsonyi formák mellett miért vágyom pillangó alakút is sütni minden évben :)

(A bejegyzés korábban a Vegán karácsony című blogban is megjelent.)

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails