Búzadarás-almás csemege

Már foglalkoztat egy ideje valamiféle búzadarás desszert készítése - ami nem is túl édes, nem is durván tejes, ráadásul nem is nagyon zsíros (igen, fogalmam sincs, hogy lesz így meg az éves "kötelező" fánkevés - egyszerűen nem kívánom a nagyobb mennyiségű zsiradékot mostanság).

Ma a tettek mezejére léptem, és ez lett az eredmény:

Kevés olajon odatettem pirulni 1 bögre teljes kiőrlésű tönkölydarát, egy másik edénybe pedig 3 bögre vizet lefedve, forrni. A darát folyamatosan kevergetve megpirítottam. A végén kevés sót és jó sok őrölt fahéjat szórtam bele, majd felöntöttem a vízzel (habzik, de bátran kell önteni, és akkor hamar elcsendesedik), és így is főztem még egy kicsit. Lefedtem, elzártam alatta a lángot, és állni hagytam. Közben megtisztítottam (csak mert ez most vastag héjú volt, amúgy elég a magházát kivágni) és apró darabokra vágtam 3 almát, késsel durvára aprítottam egy fél marék diót, meg hozzáraktam még egy fél marék mazsolát is. Megvártam, míg a dara langyosra hűlt, akkor hozzákevertem mindezeket, meg egy kis mézet is. Nem túl látványos, de igen finom.

Dió helyett mogyoróval is el tudom képzelni, a pirítást viszont mellőzném a többi belevaló hőkezelésével együtt (a darát nyilván muszáj megfőzni, a többit viszont inkább élvezem nyersen - ezért a langyosan összekeverés). A méz mennyisége ízlés szerinti, édesszájúaknak inkább külön odaadnám hozzá a mézesüveget, rájuk bízva az adagolást. Más friss gyümölcsökkel is jó lehet, nekem most csak alma volt itthon. A késsel darabolás jó ötletnek bizonyult, így rágható maradt minden. Látványosabb tálaláshoz a belevalókból tennék félre, és azzal díszíteném a tetejét.

(Az ihletet ebből a receptből merítettem.)