2010. március 31., szerda

Diós-zabpelyhes keksz

Harmonikus ízű, omlós keksz, vendégvárónak, tea mellé, vagy "csak úgy":


Egy nagy tálban gőz fölött megolvasztottam 7,5 dkg mézet, majd levéve hozzászeleteltem 10 dkg vajat, és megvártam, míg elolvad.

Közben egy serpenyőben megpirítottam 3 marék (10 dkg) diót, állandóan rázogatva, hogy ne égjen meg. Pár perc alatt kész is volt. Hűlni hagytam, majd nagyjából ledörzsöltem a héját. A kiválogatott diódarabokat egy nagy deszkára halmoztam, és késsel összevagdostam valamennyire.

Hozzáadtam a mézes-vajas keverékhez, meg került még bele 10 dkg apró zabpehely, 20 dkg Graham liszt, 1 teáskanál szódabikarbóna és 1 teáskanál fahéj. Mivel nagyon nem akart formázható lenni, kapott még egy kis folyadékot, nevezetesen 1 evőkanál rumot (kellemes plusz ízt adott neki, mint utóbb kiderült).

Így kézben már összeállt gombóccá, de még mindig nagyon esett szét a kilapításkor, úgyhogy beraktam egy kicsit a hűtőbe "önkritikát gyakorolni" (hátha összefagyna, vagy valami...). Előtte két másik fajta keksznyomós kekszet készítettem, annak seperc alatt megvolt a formázása, azért is esett rosszul ez a nehezített kézi molyolás. Közben kitaláltam, hogy nem egyesével fogom formázni, hanem inkább henger alakban hűtöm keményre, és egyszerűen felszeletelem (mint ezt és rokonait). Így is lett (két rövidebb hengert csináltam, így könnyebb volt kezelni), s mivel közben a másik két keksz már rég kész lett és hűlőben volt a sütő, ezt eltettem inkább másnapra.

Jó volt az elképzelés, reggel könnyedén tudtam 5-6 mm vastag szeleteket vágni belőle egy éles késsel. Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztattam, és 175 fokon 15 perc alatt megsütöttem (amikor láthatóan kezd pirulni a teteje is, akkor van kész), majd a tepsin hagytam egy kicsit hűlni, csak utána szedtem le. Kb. 5 cm átmérőjű korongokból 53 db lett.

Nagyon jól összeillik benne a pirított dió, a fahéj és a rum, ráadásul kellemes, omlós állagú, feledteti az elkészítés során felmerült nehézségeket (legközelebb meg helyből így indulok neki a formázásnak). Bár most ez nem aktuális, szerintem a karácsonyi hangulathoz is illik - igaz, húsvétra meg gyakran a kedvenc karácsonyi sütikből van nálam ismétlés.

A kiinduló receptet Biankánál olvastam, a szándékos és a némileg kényszerű átalakítások után ez lett belőle.

Idő: kb. 10 perc az összeállítás + egy éjszaka hűtés (de akár egy óra is elég lehet) + kb. 10 perc a szeletelés és fél óra a sütés (két tepsire fér rá mind)
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, a fahéj és a rum kivételével.

Újabb jácint nyílt ki, ezúttal a rózsaszín. Húsvétra teljes lehet a sorozat a lilával.


2010. március 30., kedd

Sajtos-tejfölös tészta

Ha nem kolbászosan, akkor így:


Az egyszemélyes adaghoz a szokásos módon kifőzök 12,5 dkg (negyed csomag) durumbúzás száraztésztát, legtöbbször spagettit vagy szélesmetéltet, rövidebb darabokra törve. Leszűröm, és egy mélytányérban összeforgatom kb. 1 dl tejföllel meg némi zöldfűszerrel. (A tejföl minőségétől függ a szükséges mennyiség, úgy szeretem, ha vékonyan bevonja mindenhol, de nem tocsog benne. A zöldfűszer tetszőleges, a képen láthatón épp szárított oregánó van.) Sajtot (füstölt parenyicát) reszelek a tetejére, és rögtön eszem is, hiszen a hideg tejföl pont ehetőre hűtötte a forró tésztát (és így a sajt se olvad rajta nyúlósra). Ha netán a sajt hamarabb elfogy, mint a tészta, akkor menet közben még egyszer rakok rá egy kicsit.

Az utóbbi hónapokban nagyon nem kívántam a tésztát, ez viszont többször is jólesett mostanában. Az okok kifürkészésére nem vállalkozom, egyszerűen csak készítek ilyet néha - akkor meg már fel is jegyzem a receptet, bármily egyszerű is.

Idő: kb. 15 perc
Pénz: kb. 200 Forint
A tésztából még mindig az olaszt részesítem előnyben, de legalább a rávalók hazaiak.

2010. március 29., hétfő

Kert - újabb látványosságok, meg munka is

A tavaszi hagymások és az ibolya után a gyümölcsfák is elkezdtek virágba borulni. Ez az öreg sárgaszilva:

Ez pedig egy pár éve telepített sárgabarack:

A növények csodálása és a madárdal élvezete mellett munka is akad. A mostani magas talajvizes idők igencsak próbára tették még a csicsóka tűrőképességét is. Szerencsére annyit azért találtam, amiből kitelt az új vetemény (egy adag pogácsára való viszont sajnos nem maradt - pedig apró is jó lett volna...):

A tavalyi feledhető szezon után ismét próbálkozom pár növénnyel - főleg fűszerekkel. A nagy fenyő alatt van a palántanevelde (bent meg a feljegyzés, hogy melyik edénybe milyen mag került):

Új (főleg dísz)növényekkel is gazdagodott a kert, de ezek még nem túl látványosak.

2010. március 28., vasárnap

Paprikás árpagyöngy gombával (vegán)

A tavasz azt is jelenti, hogy sokkal több időt töltök a kertben, mint a konyhában. Így még inkább előtérbe kerülnek a minimális munkával elkészíthető ételek. Ma például ez:


Előző este beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt. Másnap egy vastag aljú, mély serpenyőbe raktam, felöntöttem 1,5 bögre vízzel, és hozzáadtam 25-30 dekányi szeletelt, fagyasztott gombát, valamint ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel plusz 1 teáskanál őrölt pirospaprikával. Mivel a fagyasztott gombát nem pirítottam le az elején, ahogy a frissel tettem volna, hozzáadtam 1 evőkanál étolajat is, hogy kihozza a paprika ízét. Kis lángon, lefedve az árpagyöngy megpuhulásáig pároltam (kb. 25 perc). Házi savanyúsággal tálaltam. Ez a mennyiség 2 adag. Én most így, vegán módozatban ettem, de ízlés szerint ki lehet egészíteni tejföllel, akár a végén belefőzve, akár tálaláskor a tányéron.

Idő: fél óra elteltével lehet enni, amúgy mindössze pár perc munka az elején, plusz némi előre gondolkodás az árpagyöngy beáztatása miatt
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

2010. március 27., szombat

Almás-zelleres rakott krumpli

Tegnap felavattam a nemrég ajándékba kapott új cseréptálamat, ezzel a nem egészen szokványos, de igazán harmonikus ízű rakott krumplival.


Előkészítettem a hozzávalókat: 3/4 kilónyi krumplit, 1/2 kilónyi zöldalmát (kemény húsú, Granny Smith fajtát), 1 közepes zellert, kb. 2 dl sűrű tejfölt (ízlés szerint lehet több, én nem szeretem túl szószosan), és fűszereket: tengeri sót és Kotányi Malom 'Francia' fűszerkeveréket (igen ritkán használok gyári, kész fűszerkeveréket, de ennek teljesen rendben van az összetétele és ízlik is). Előkerült egy guriga füstölt parenyica is, aminek csak a külső részét használtam fel ehhez (a belseje megmaradt más ételhez reszelni).

Vékony héjú krumplit használtam, így hámozás helyett csak jó alaposan megmostam őket, majd fél centi vastag karikákra vágtam. A zöldalmát meghámoztam, majd vékony cikkekre vágtam. A zellert is meghámoztam, négybe vágtam, majd ezt is fél centi vastag szeletekre.

A tálat vékonyan kivajaztam, majd elkezdtem belerétegezni a hozzávalókat. Az aljára került egy dupla sor krumpli, amit enyhén sóztam és daráltam rá a francia fűszerkeverékből. Ezután lefedtem egy réteg almával, majd raktam rá a zellerből. Erre tettem néhány kanál tejfölt. Krumplival folytattam, de már csak egy rétegben, majd ismételtem a többit, még kétszer. A tetejére még egy réteg krumpli és fűszer került, majd a sajt héja (két nagy és két kis csiga, plusz az oldalából tépett csíkok). Így épp teli lett a kétliteres tál.

Ráhelyeztem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd még 15 percet az elzárt sütőben hagytam. A sütés vége felé már igen finom illata volt, és az íze sem okozott csalódást.


A kiinduló receptet Nana blogjában találtam, saját ízlésemhez alakítva ez lett belőle.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az összeállítás az elején
Pénz: 500 Forint a fenti mennyiség, ami 3 bőséges adag főétel vagy 4-5 adagnyi köret
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

A tállal együtt ezt a három előnevelt jácintot is kaptam, amiből a fehér most nyílt ki, és nem csak szép, hanem illatos is. Remélem, hamarosan követi a másik kettő is - és ha minden igaz, az meg egy rózsaszín és egy lila.


2010. március 26., péntek

Sárgarépás-diós rizs (vegán)

Könnyen elkészíthető, de igen ízletes vegán egytálétel, vagy húsevőknek köret - némi változatosságot nyújthat a szokásos zöldborsós rizs helyett:


Elkészítettem 1 bögre barna rizst a szokásos módon. Mikor már csak lefedve állt a rizs a végén, meghámoztam és felkockáztam 8 közepes répát, és egy vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajon, kevergetve roppanós-puhára pirítottam (pár perc). Hozzáadtam a párolt rizst, és ezzel is kevertem még rajta néhányat. Tálaláskor egy kis marék durvára vagdalt diót szórtam a tetejére. Ez a mennyiség 2 adag egytálétel vagy 3-4 adagnyi köret.

A receptet Adéle blogjában olvastam, köszönet érte!

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de csak az elején és a végén van vele néhány perc munka
Pénz: kb. 150 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

2010. március 24., szerda

Mediterrán haltekercsek

A nyár még odébb van, de a tavaszi napsütésben is jólesett ez a nyáridéző fogás múlt hétvégén, a tavaly gondosan betárazott padlizsánnal és paradicsommal. Cseréptálban sütöttem, "beépített" körettel, így munka sem sok volt vele - amíg sült, nyugodtan lehetett tevékenykedni a kertben, majd lazán tálalni ezt az illatos, ízletes egytálételt a fáradt dolgozóknak.


Előző este kivettem a fagyasztóból 2 szelet cápaharcsa filét (kb. 1/2 kg) és 2 fél sült padlizsánt (ezt még tavaly a szezonjában tettem el, miután megfelezve és bevagdosva egész tepsinyi mennyiséget sütöttem, de akkor nem fogyott el mind - most meg igencsak jól jött).

Az étel előkészítését az Európa-tál beáztatásával kezdtem (ez olyasmi cseréptál, mint a pataki tál, csak mázas a belseje).

A töltelékhez ollóval kis darabokra vágtam 2 félmarék aszalt paradicsomot, majd beáztattam bő 1/2 dl fehérborba (jól lepje el). A kiolvadt padlizsánok húsát kiskanállal kiszedtem a héjukból, és villával nagyjából összetörtem. Vízzel leöblítettem 1 kis üveg olívabogyót, majd a padlizsánhoz karikáztam. Hozzátépkedtem 1 kis csokor friss kakukkfű leveleit, valamint csorgattam hozzá 1 evőkanálnyi olívaolajat. Végül a borból hozzákanalaztam a paradicsomot is, és az egészet összekevertem.

Meghámoztam és hasábokra vágtam 1 kg krumplit, és a tál aljába raktam. Megcsorgattam 2 evőkanálnyi olívaolajjal, enyhén ztam (nem árt figyelembe venni, hogy a többi hozzávaló közül az olívabogyó is sós), bőven megszórtam szárított oregánóval, és az egészet alaposan összeforgattam. Végül aláöntöttem a paradicsom áztatásához használt bort.

A halszeleteket folyó vízzel leöblítettem, majd jól lecsepegtettem. Megkentem őket a padlizsánkrémmel, és a szélesebb végük felől feltekertem, fogvájóval megtűztem. A tál aljába terített krumpliban kisebb mélyedéseket csináltam, és oda helyeztem el a haltekercseket. Nem kellett beléjük az összes töltelék (mérettől függően 3-4 szelet megtöltéséhez is bőven elég lett volna a teljes mennyiség; túl vastag töltelékkel nem lehet feltekerni), így a maradékot egyszerűen a krumplira raktam. Díszítésként zsályaleveleket tettem még a tekercsekre, és bekentem őket egy kis olívaolajjal.

Ráhelyeztem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, és még 15 percet az elzárt sütőben hagytam, csak utána tálaltam. Ez a mennyiség 2 bőséges adag. (A tálban 4 adag is jól elfért volna; ebben az esetben a hal és a krumpli mennyiségét dupláztam volna csak, a tölteléket pedig elosztottam volna négy felé, és nem került volna a maradék külön a krumplira.)

Több korábbi recept elemeinek összekombinálásából született ez az összeállítás. Karácsonykor nagy sikerük volt a Zöldfűszeres haltekercseknek, az Ízek és érzések magazin aktuális számában pedig egy másik variáció szerepel a témára. Én meg megalkottam a sajátomat az itthon épp fellelhető alapanyagokból, az ugyancsak népszerű Borral sült krumplit és a Padlizsánkrémet foglalva bele.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, ebből jó fél óra a munka, utána már csak ki kell várni, hogy megsüljön
Pénz: kb. 1000 Ft a 2 adag (és kb. 1600 Ft lenne a 4 adagos változat a leírt módon)
Ami lehetett, az hazai volt, a halfilé és az olívák (olaj és bogyó) nem.

Még több virág

A krókusz és az ibolya után "surranópályán" a zöldülő gyepben megbúvó százszorszép lett a harmadik az idén:

Azért tisztes próbálkozás volt az első nárcisz igyekezete is (és úgy néz ki, hogy némi időeltolódással lesz még sok, ha minden igaz, más színűek és méretűek is):

Az ibolya közben már tömegesen virít, és persze illatozik:

Ez a kis apróság meg valami vad növény a fűben, de szép, ahogy nagy, összefüggő területet beborít:

Legközelebb már tényleg étellel jövök, mielőtt még szó érné a ház elejét :)

2010. március 23., kedd

Komposztkinyerés és -felhasználás

A tavaly telepített virágok csodálása mellett nagyobb szabású kerti munkákra is sor került a hétvégén. A legfőbb pont a tavaly tavasszal feltöltött komposztáló tartalmának átrostálása volt, hogy aztán a kinyert komposztot szét lehessen osztani a különféle régi és új növények között.

Két komposztálóm van, így az éretlen részeket nem kell ki-be rakosgatni, egyszerűen csak átrakom őket a másik kalodába, miután levettem mindkettőnek az érintett végét (mindössze drótok tartják, hogy ezt egyszerűen meg lehessen tenni). A nagyon éretlen részeket közvetlenül villázom át, a többit pedig közben átengedem a rostán. A finomabb részekhez lapát kell, mert ez nem kapaszkodik úgy össze, hogy ne hulljon ki a vasvilla ágai között. A rostán gereblyével célszerű mozgatni az anyagot.

A teljes átmozgatásra azért van szükség, mert az érett részek a halom belsejében és alján vannak, a széleken és fönt egy 20-30 centiméternyi réteg egyáltalán nem jó.

A többit is át kell rostálni, mert a nagyobb, vagy egyszerűen csak nehezebben lebomló anyagú daraboknak nem elég egy év. A lehetőségekhez képest persze igyekszem mindent összeaprítani, de bizonyos esetekben ez akkora többletmunka lenne, hogy inkább a lassabb lebomlást választom (ahogy elnéztem, két év még ezeknek is elég volt).

A rosta egy merev fém rácsra drótozott műanyag háló (a rács valamikor az azóta kicserélt ajtón volt, a drótok villanyszerelési hulladékok, a hálót meg gazdaboltban lehet beszerezni). A fennakadt részek szintén repetáznak, alul pedig szépen gyűlik az érett komposzt. Most a közel 2 köbméternyi tartalomnak valamivel több, mint a fele bizonyult jónak. A konyhai hulladék és a papír teljesen elérett, valamint a gyomlált/vágott fű, a falevelek és a vékony gallyak nagy része is. Amiknek még egy év kell, azok főleg vastagabb gallyak, bizonyos fajta falevelek, valamint az örökzöld növények (tuja, fenyő) hulladékai.

A kinyert komposztból most az alábbiakra futotta:
  • tápkockák a palántaneveléshez
  • virágládákban lévő föld cseréje
  • korábban ültetett fák, bokrok tápanyagutánpótlása
  • új növények beültetésénél talajjavítás
  • tartalékolás későbbre, hogy szükség esetén legyen kéznél jó föld, pl. virágok átültetéséhez, további növények telepítéséhez, stb.
A kert tavaszi takarításakor összegyűjtött levelek, gallyak, stb. szintén az éretlen (pontosabban félérett) halmot növelik majd. Valamennyire össze is tömörítem (némi taposással), de az érés során sokkal jelentősebben csökken majd a térfogata (kb. felére összeesik magától). Ha fér, akkor könnyen bomló dolgok (pl. konyhai hulladék, lágyszárú fűfélék) még a nyár folyamán is kerülhetnek a tetejére, utána viszont már békén hagyom, és inkább a most kiürített komposztálóban folytatom a gyűjtést, hiszen ennek már nem elég az idő a lebomláshoz tavaszig (így kevesebbet kell majd átrakni). Nagy szárazság esetén időnként meglocsolom a halmot (bármilyen használt, de természetesen csakis tisztítószer-mentes víz mehet rá alkalomadtán), amúgy semmi teendő nincs vele egész évben. Jövő tavasszal aztán felcserélődnek a szerepek, és a másik komposztálóból nyerem ki ugyanilyen módon a növények éves betevőjét.

A konyhai hulladék túlnyomó része mellett az összes kerti hulladékot is elnyeli és hasznosítja a komposztálás, és ennek köszönhetően nem csak szemeteszsákra, de virágföldre és egyéb növénytápokra sem kell költeni.

A kezdetekről itt írtam korábban: Komposztálás

2010. március 22., hétfő

Az idei első virágok a kertemben

A hétvégén kinyílt az első krókusz, majd ma követte a második:

Ma reggel már nyílott ibolyát is találtam a rengeteg bimbó között - és a látványon túl az illat is kiváló:

2010. március 20., szombat

Banános-mogyorós keksz

Nagy népszerűségnek örvendenek nálunk a mogyorós kekszek. Ezúttal nem a beváltakból volt ismétlés, hanem egy új receptet próbáltam ki. Könnyű, omlós csemege lett, aminek a mogyoró mellett a belesütött banán igen különleges ízt ad.


Lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztát készítettem az alábbiakból:
  • 10 dkg puha vaj
  • 1 nagy, érett banán, a reszelő kis lyukán lereszelve (ennyiért kár elővenni a mixert)
  • 2 evőkanál citromlé (fél citrom leve, leszűrve)
  • 6 dkg darált mogyoró
  • 1 evőkanál őrölt lenmag
  • 1 csipet só
  • 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • (szerintem az érett (!) banántól épp elég édes, de ízlés szerint kerülhet még bele 1-2 evőkanál méz, és mellé valamivel több liszt)
  • (szükség esetén plusz vízzel, illetve liszttel kell beállítani a megfelelő állagot)
Keksznyomóba töltöttem, és kikent tepsire kis korongokat nyomtam belőle. Egy-egy szem egész mogyorót nyomtam mindegyiknek a közepébe. 67 darab lett összesen (erre kb. 7 dkg mogyoró kell), 2 nagy tepsin fért el mind. 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet; akkor van kész, amikor jól láthatóan barnul a széle.

Csibe receptje, saját ízlésemhez alakítva.

Idő: 1 órán belül megvan sütéssel együtt
Pénz: kb. 500 Forint a fenti mennyiség
A déligyümölcsök meg a lenmag kivételével hazaiból.

2010. március 19., péntek

Gesztenyés-meggyes csokitorta (vegán)

Feladvány:
Születésnapra kellene egy torta. De ne legyen tojásos. Ha egy mód van rá, tejes se. Ne legyen túl édes. Ne legyen tömény a krémje. Lehetőleg ne legyen bonyolult elkészíteni. Az se lenne baj, ha nem igényelne bevásárlókörutat. Ja, és természetesen és legfőképpen finom legyen!

Az idei megoldás (ami nem a tavalyi átvariálása, hanem egy új koncepció):


Előző este kivettem a fagyasztóból 1 csomag (250 g) natúr gesztenyemasszát.

Másnap a tészta elkészítésével kezdtem. Bekapcsoltam a sütőt 175 fokra, majd egy nagy tálba öntögettem az alábbi porokat, és összekevertem:
  • 1,5 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 csipet só
  • 1 evőkanál rizsliszt
  • 3 evőkanál cukormentes holland kakaópor, átszitálva
Hozzáadtam a következőket is, és kanállal simára kevertem:
  • 3 evőkanál méz (édesszájúaknak több)
  • 5 evőkanál étolaj
  • 1 teáskanál vanília kivonat
  • 2,5 dl víz, két-három részletben (könnyen keverhető, de nem folyós tésztaállag a cél)
Végül került még bele
  • 1 evőkanál ecet (nem érződik majd a végeredményen, ahhoz szükséges, hogy a szódabikarbónától megemelkedjen a tészta)
Kikent gyümölcstortaformába öntöttem (a 26 cm-es formába épp megfelelő volt a mennyiség), és a kanállal elsimítottam a tetejét. Az előmelegített sütőben 175 fokon 15 perc alatt sült meg; akkor jó, ha körben elvált a formától, és a beleszúrt fogvájóra nem ragad semmi (tűpróba).

Rácsra borítva hagytam kihűlni.

A gesztenyekrémhez a 25 dkg natúr gesztenyemasszát összekevertem 3 evőkanál mézzel és 2 evőkanál rummal (a szükséges ízesítés mértékét kóstolgatással megállapítva), majd a kihűlt torta közepére simítottam.

A meggyhez 1 üveg (720 ml-es) meggybefőtt (natúrbefőtt módszerrel eltett rumos meggyet használtam) levét leöntöttem egy lábasba, és simára kevertem 2 púpozott evőkanál keményítővel. Állandó kevergetés mellett sűrűsödésig főztem, majd hozzáadtam a meggyszemeket is, és összemelegítettem. Apró szemű, puha meggy volt, úgyhogy egy része szétment, de azért bőven maradtak benne felismerhető darabok. Végül a torta tetejére igazgattam, és hagytam dermedni (egy pudinghoz hasonlóan megszilárdul kihűlve).

Díszítésként megszórtam a tetejét egy kis darált mogyoróval (ha nincs kéznél darált, akkor azt a pár szemet le is lehet reszelni).

A tészta receptje eredetileg Katától van, én korábban kakaós-körtés muffinként készítettem többször is. A télen szaloncukorként már bevált a minimálisan ízesített gesztenyemassza, s mivel most valamivel lágyabb állag volt a cél, került bele egy kis folyadék (rum). Ilyen meggyet pedig pirított darához szoktam készíteni, csak akkor langyosan fogyasztom, nem várom meg, hogy megszilárduljon. Nagyon kellemes összeállítás lett belőlük tortaként.

Idő: kb. 2 óra elteltével már lehet enni, ebből egy fél órányi a munka, a többi a sütés meg a hűlés
Pénz: kb. 600 Forint az egész, ami 12-16 szelet
Alapvetően hazaiból, a kakaópor kivételével.

+1 kérdés:
Hány éves a kapitány ? :D
(akinek amúgy igen kedvére volt a torta)

2010. március 18., csütörtök

Krumpli-kelbimbó egytál árpagyönggyel (vegán)

Kiadós vegán egytálétel, kevés pénzből, kevés munkával, kicsit még a tél jegyében.


Előző este beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt, majd valamikor a délelőtt folyamán a pataki tálat is fedelestül.

Alaposan megmostam, majd héjastul felkockáztam 3/4 kilónyi krumplit (vékony héjú fajta, és a rajtahagyott héj kellemes plusz ízt ad neki), és a tál fedelében összeforgattam 1/4 kilónyi kelbimbóval (fagyasztott).

A tál aljába tettem az áztatóvizéből kiszedett árpagyöngyöt, majd felöntöttem 1,5 bögre vízzel. Beleszórtam 1 teáskanál tengeri sót és 2 teáskanál őrölt pirospaprikát, majd ráborítottam a zöldségeket, végül rátettem a tál fedelét.

Hideg (!) sütőben indítva 200 fokon 1 órát sütöttem, majd még 15-20 percig az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt az árpagyöngy teljesen felszívta a vizet, és minden finoman megpárolódott. Ez a mennyiség 3-4 adag.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 10-15 percnyi munka az összerakás, plusz az árpagyöngy és a tál beáztatásról ne feledkezzünk meg
Pénz: kb. 200 Forint az egész
Hazai alapanyagokból, mindössze a só kivételével.

2010. március 17., szerda

Áfonyás-mákos keksz

Könnyű, ropogósan omlós, kellemesen mákos kekszek, ezúttal áfonyával.


Lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztát készítettem az alábbiakból:
  • 10 dkg puha vaj
  • 12 dkg darált mák
  • 12 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 12 dkg étkezési keményítő
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 2 evőkanál méz (édesszájúaknak picit több)
  • 2 kis narancs és 1/2 citrom kifacsart és leszűrt leve (kb. 1 dl folyadék - szükség esetén vízzel ki lehet pótolni)
Keksznyomóba töltöttem, és kikent tepsire kis korongokat nyomtam belőle, majd mindegyiknek egy-egy darabka aszalt áfonyát nyomtam a közepébe (kb. 5 dkg áfonya fogyott az összesre, ami most 77 darab lett). 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet; amikor láthatóan barnul a széle, akkor jó.

Már Flat-Cat-nél kinéztem ezt a receptet, aztán nemrég Jókaja is megerősített benne, hogy jó ötlet lesz kipróbálni. Persze nem én lennék, ha nem szabtam volna át a keksznyomóhoz :) Áfonya helyett aszalt meggyel, vagy esetleg meggylekvárral is el bírom képzelni (valahogy így).

Idő: 1 órán belül megvan sütéssel együtt
Pénz: kb. 600 Forint a fenti mennyiség
A déligyümölcsök kivételével hazaiból.

2010. március 12., péntek

Paradicsomos bableves (vegán)

Egy színes és tartalmas leves a márciusi télben:


Éjszakára beáztattam 1 bögre barna szárazbabot (ez csak középbarna volt, sötét cirmokkal, megfőve elég világos lett).

Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, majd annyi friss vízben, hogy bőven ellepje, feltettem főni egy akkora lábasban, amibe majd minden belefér. (Tetszés szerint lehet bővebb lére engedni, én az egytálételeket közelítő sűrűséget szeretem.)

Meghámoztam és kis hasábokra vágtam 2 petrezselyemgyökeret meg 3 sárgarépát, és a fővő babhoz adtam. Fűszereztem 3 kis babérlevéllel és egy teáskanálnyi szárított bazsalikommal.

Aztán a minap találtam még két kis birsalmát megbújva egy doboz sarkában, s mivel az egyik még jó volt, arról ledörzsöltem a bolyhokat, és a magház kivágása után kis kockákra daraboltam, majd ezt is beletettem a készülő levesbe. (Nyilván elhagyható, csak azért került bele, mert nem volt más ötletem az 1 kis birsalma felhasználására, birsalmás bablevesről viszont már hallottam, és olyan ketchup receptet is láttam már, amiben birsalma volt a paradicsomlé sűrítőanyaga. Egyébként nagyon kellemes plusz ízt adott neki, és a sárga darabkák látványa sem utolsó a piros lében.) Tengeri sóval és frissen darált tarkaborssal ízesítettem még.

Addig főztem, míg minden kellőképp megpuhult (a bab teljesen, a zöldségek pedig haraphatóra), majd hozzáöntöttem 1 üveg (720 ml-es) hámozottparadicsom-befőttet, és ezzel már csak összemelegítettem. (Ez a paradicsombefőtt most olyan volt, amiben apró paradicsomok is voltak héjastul, és ezek igazán jól mutatnak a kész ételben. A héjuk annyira vékony, hogy egyáltalán nem zavaró, meg talán ennek is köszönhető, hogy elég szépen egyben maradtak a főzés ellenére is.) A végén beigazítottam a fűszerezést is (egy kis bazsalikomot még elbírt, és nálam a sózás is apránként, több lépcsőben megy, hogy biztos ne legyen túl sós a végén - akinek nem elég, az meg a tányérjában még sózhatja tovább).

A kiinduló receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában olvastam, Tavaszi paradicsomleves néven. Arra sajnos nem jöttem rá, hogy mitől tavaszi (egyáltalán egy paradicsomleves hogy lehet tavaszi, pláne szemesbabbal), viszont maga az alap elgondolás megtetszett (amit aztán eléggé átszabtam a saját ízlésemre).

Idő: 1 órán belül lehet enni, és ebből kb. fél óra munka
Pénz: 300 Forintból kitelt a fenti mennyiség, ami 4 bőséges, tartalmas adag (bővebb lére engedve még több, de kevésbé sűrű)
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Egy kép a kertből + egy bentről

A már januárban kibújt nárcisz az eddigi szokatlanul sok hó után még tegnap is kapott egy jókora adagot a nyakába:


Én meg, reggel meglátva, hogy fehér a szomszéd háztetője, egyből visszabújtam még aludni. Azt hiszem, kezdem megérteni a medvét :)

2010. március 11., csütörtök

Lekváros falatok (vegán)

Nemrégiben készítettem már hasonló süteményt, de annak a tésztájában tejföl is volt. Most egy másik receptből kiindulva megszületett a tejtermékmentes változat. Kiflik helyett a már bevált gyors formázást fejlesztettem tovább: vastagabban raktam a lekvárt és rövidebb darabokra szabdaltam a betöltött csíkot, így négyzetes, tényleg egyfalatos darabok lettek.


A tésztához 3 bögre teljes kiőrlésű búzalisztben elkevertem 1 csomag szárított élesztőt, majd hozzáöntöttem 1 bögre vizet, nagyjából elkevertem, hozzáöntöttem 1 bögre étolajat (szűken mérve, vagyis inkább szemre alulról becsülve), és alaposan összedolgoztam (ha nagyon lágy, lehet még egy picit lisztezni, de nem kell túlzásba esni, az olaj miatt nem fog ragadni a formázáskor).

Most azonnal elkezdtem formázni, de a vége felé sokkal könnyebb volt dolgozni vele, úgyhogy legközelebb hagynám állni 15-20 percet, és utána fognék csak hozzá a betöltésnek. Ehhez 2-3 mm vékonyra nyújtottam a tésztát, majd kiskanállal egy lekvárcsíkot raktam a szélétől egy-másfél centivel beljebb, utána pedig feltekertem annyit, hogy a kapott henger alján dupla rétegben legyen a tészta, a többi részén pedig egyszeresen. Óvatosan elvágtam mellette, majd falatnyi darabokra szabtam, és ezeket egy tepsire sorakoztattam. Kikenni nem kell, a tészta zsiradéktartalma miatt nem fog odaragadni, és nem szükséges túl nagy távolságot hagyni közöttük, mert nem nőnek meg. Nekem úgy 4-5 dl lekvár fogyott összesen (a hűtőben található bontott üvegeket apasztottam, a képen láthatókban épp sárgabaracklekvár van; egyébként bármilyen lekvár jó, csak sűrű legyen, hogy ne folyjon ki a sütéskor, a kocsonyásítóval szilárdított dzsem műfaj nem ide való), és 2 nagy tepsivel lett (kb. 120 db).

180 fokon 20-25 perc alatt lett kész egy-egy adag, mikor láthatóan pirul a tészta, akkor jó. Tányérokra borítva hagytam hűlni; a kóstolással célszerű várni egy kicsit, mert a közepében forró a lekvár! Szerintem a lekvár édessége elég neki, főleg, ha nem spóroltunk vele.

A kiinduló receptet az Inyencmagazin.hu oldalon találtam.

Idő: kb. másfél óra összesen, ebből kb. fél óra munka, és a kezdéstől számítva egy jó óra elteltével lehet enni az első adagot (beleszámítva a tésztapihentetést is)
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.

2010. március 9., kedd

Káposztás nyuszik és pogácsák

Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy jó lenne valamiféle káposztás pogácsát sütni. Nemrégiben találtam egy igazán szimpatikus receptet, így nem sokat váratott magára a kipróbálás. A sütikiszúrókat tartalmazó zsákban a pogácsaszaggató után kutatva kezembe akadt ez a kedves nyuszi alakú is, és mivel így tavasszal épp aktuális a téma, úgy döntöttem, hogy használom ezt is. Nemcsak szép, hanem finom is lett, így húsvétra ismétlés lehet belőle.


Kenyérsütőgép üstjébe tettem a tészta hozzávalóit a felsorolás sorrendjében:
  • 10 dkg vaj, késsel kisebb darabokra vágva
  • 3 dl langyos víz
  • 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, átszitálva
  • 2 teáskanál tengeri só
  • 1 teáskanál méz
  • 1 csomag (7 g) szárított élesztő
Dagasztás programra kapcsoltam. A tészta összedolgozása közben időnként ránéztem, hogy ha szükséges, akkor további víz, illetve liszt hozzáadásával igazítsak az állagán (most egy nagyon kevés víz kellett még, hogy puha, de nem ragadós tésztát kapjak). Amúgy a gép elvégezte a dagasztást és a kelesztést (gép hiányában kézzel is össze lehet gyúrni, majd letakarva, langyos helyen duplájára keleszteni, ez kb. 1 óra).

Közben összevágtam fél kiló (egy kis fej fele) káposztát: ezúttal nem csak szálasra faragtam a késsel, hanem utána még keresztben is megvagdostam a csomót, hogy egészen apró darabok legyenek. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olívaolajat melegítettem, majd rátettem az összevágott káposztát, és időnként megkeverve puhára pároltam (jóval puhábbra, mint ahogy egyébként enni szeretem), hogy a tészta kiszúrásánál könnyű legyen elvágni és ne okozzon gondot. Időnként egy kis vizet öntöttem alá, de ügyeltem rá, hogy a végére száraz legyen. Ízesítésnek pár evőkanál szójaszószt kevertem hozzá, és hűlni hagytam. (Szójaszósz hiányában lehet a klasszikus só, bors fűszerezést is alkalmazni. Nálam a szójaszószos ízesítés nagyon bevált a káposztás tésztához, azért alkalmaztam ennél is.)

A megkelt tésztát lisztezett munkalapra borítottam, és ujjnyi vastag téglalap alakúra nyújtottam. A 2/3 részén eloszlattam a párolt káposzta felét, majd ráhajtottam előbb az üres harmadot, aztán meg a vele szemköztit. Ismét kinyújtottam ujjnyi vastagra, és a másik két oldal felől is megismételtem ugyanezt. Végül megint kinyújtottam, és formákat szaggattam belőle.

Igyekeztem úgy vágni, hogy minél kevesebb köztes rész maradjon, hiszen abba összegyúráskor már belekeveredik a káposzta és nem lesz réteges. 11 nyuszi és kb. egy-egy tucat nagy meg kis pogácsa lett belőle összesen (az összegyúrt vakarcsból már csak pogácsát akartam, így kinyújtás után bevagdostam a tetejét, hogy igazán pogácsának nézzen ki). Ezeket szilikon sütőlapra raktam, hagyva némi távolságot közöttük. Vízzel megkentem, majd szezámmagot szórtam rájuk, a nyulak szemének pedig egy-egy szem zöldborsot használtam, jól benyomva (ez nem olyan csípős, mint a fekete, ha valaki ráharap; amúgy a tarkaborsból válogattam ki azt a néhány darabot).

180 fokon kb. fél óra alatt sült meg egy-egy adag (2 nagy tepsin fért el minden).

Rácsra szedve hagytam kihűlni, majd két réteg konyharuhával letakarva tároltam, míg el nem fogyott. A káposztás "tölteléknek" köszönhetően másnap sem száraz.


Az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában olvasott Káposztás pogácsa receptből kiindulva, kisebb-nagyobb módosításokkal.

Idő: kb. 2,5 óra elteltével lehet enni, de legfeljebb 1 óra munka van vele összesen
Pénz: kb. 500 Forint az egész
Hazai alapanyagokból, a szójaszósz és a díszítés kivételével.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails