Lóhere keksz (vegán) és BÚÉK 2013

Most nem malacfej, hanem négylevelű lóhere alakú szerencsesütit készítettem szilveszterre. Omlós, kellemesen tökmagízű csemege, akár vegánoknak is. Ezzel kívánok boldog új évet minden kedves olvasómnak!

Hozzávalók 2 nagy tepsi, kb. 70 db kekszhez

• 20 dkg zabpehelyliszt
• 10 dkg paleo-jó (tökmag préselvény liszt)
• 2 kávéskanál só
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg olaj
• kb. 1 dl víz
• egy maréknyi tökmag a díszítéshez
• kevés hideg kókuszzsír vagy margarin a tepsi kikenéséhez

Nagy tálban összekeverjük a kétféle lisztet, a sót meg a szódabikarbónát, majd beleöntjük az olajat meg a vizet, és kanállal gyorsan összedolgozzuk. Puha, de nem ragacsos tésztát kell kapnunk, ami néhány perc elteltével még érezhetően keményedik. Vékonyan kikenjük a tepsit, és keksznyomó segítségével négyszirmú virág formát nyomkodunk rá a tésztából, majd tökmaggal díszítjük a kekszek tetejét. 180 fokra melegített sütőben 15 percig sütjük.
 

Zabpehelyropogós fokhagymamártással (laktovegetáriánus)

Nálunk most egy hétköznapi ebéd volt, de vendégvárónak is alkalmas ez a kellemesen fűszeres, ropogós gabonafasírt. 

Hozzávalók 4 személyre

a ropogóshoz:

• 25 dkg apró szemű zabpehely
• 2-3 sárgarépa
• 1 fej vöröshagyma
• 3 evőkanál Graham-liszt
• 1 evőkanál szárított zöldfűszer-keverék
• zsemlemorzsa
• 4 evőkanál olaj
• só

a mártáshoz:

• 1 evőkanál ghí vagy vaj
• 2 evőkanál zabpehelyliszt
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 2 dl teljes (házi) tej
• 3 dl víz
• 1 kávéskanál törött zöld bors
• só

Nagy tálban annyi vízbe áztatjuk a zabpelyhet, amennyi ellepi. Megtisztítjuk és durvára reszeljük a répát, finomra a hagymát. A zabpehelyhez adjuk a ropogós többi hozzávalójával együtt. a zsemlemorzsával igazítjuk be az állagát: akkor jó, ha már nem túl ragacsos (vegyük figyelembe, hogy álltában keményedik, ahogy a morzsa magába szívja a folyadékot). Szilikon sütőlappal bélelt tepsire evőkanálnyi kupacokat rakunk belőle; lehetnek sűrűn, mert nem nő a térfogatuk a sütés során. (Ezt a mennyiséget éppen sikerült rászorítanom a legnagyobb tepsimre - legközelebb azért majd szűkebben mérem a hozzávalókat). 170 fokra melegített sütőben ropogósra sütjük, körülbelül 25-30 perc alatt, légkeveréssel.

Amíg a ropogós sül, elkészítjük hozzá a mártogatót. Kis lábasban fölolvasztjuk a ghít, és kevergetve enyhén átpirítjuk rajta a zabpehelylisztet. Hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet és a reszelt fokhagymát, majd folytonos keverés mellett vékony sugárban hozzáöntjük a tejet, majd a vizet. Kis lángon, kevergetve besűrítjük, végül sóval és törött borssal ízesítjük.

A kisült ropogóst a fűszeres mártással kínáljuk. Frissen, langyosan az igazi.

Tipp: másféle gabonapehellyel is készíthető; a nagy szemű pelyheket hosszabb ideig kell áztatni.


Forrás: Ízek és Érzések 2011. szeptember-október
 

Almás "edd meg" pite (vegán)

Kellemes kihívás számomra, hogy megfelelő recepteket rakjak össze a különféle Natura lisztkeverékekhez. Miután tapasztalatom szerint a zacskón szereplő felhasználási javaslat túl általános és nem is mindig nyerő, az összetétel alapján igyekszem kigondolni, hogy mi az a tésztaféle, amiben ízre és állagra is jó eredményt ad. Túl sokat persze nem érdemes elmélkedni rajta, a kipróbálás a biztos.

Most például a zabkenyérlisztből egy pitetésztát készítettem. Én nem kedvelem a túlságosan zsíros tésztákat, így jórészt vízzel állítottam össze; a keverékben található zabpehelyliszt úgyis ad neki egy omlós jelleget. Jó alap bármilyen édes pitéhez. Én most bőséges mennyiségű almás tölteléket tettem a vékony tésztára, de tetszőleges más gyümölccsel is készíthetünk hasonlót. Mivel a vízzel főzött "puding" áttetsző, szépen látszanak benne a gyümölcsdarabok.

Hozzávalók egy 24 cm átmérőjű formába
Tészta: 25 dkg zabkenyérliszt, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 csipet só, 1 evőkanál barna cukor, 3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, kb. 1,5 dl víz
Töltelék: 4 közepes alma, 0,5 liter víz, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1 evőkanál citromlé, 1 evőkanál barna cukor (illetve tetszőleges édesítő ízlés szerint), 2 púpozott evőkanál keményítő, 1 marék mazsola (elhagyható)
Továbbá: 1-2 evőkanál olaj a forma kikenéséhez és 1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölydara a töltelék alá

Elkészítése
Az almákat megtisztítjuk, majd a nyolcad cikkeket keresztben vékony szeletekre vágjuk, bele a citromos vízbe. Hozzáadjuk a fahéjat és a cukrot is, és felforraljuk. Közben a keményítőt simára keverjük pár kanálnyi hideg vízzel, majd kevergetve hozzáöntjük az almához, és megvárjuk, míg besűrűsödik a leve. Ha használunk, akkor hozzákeverjük a mazsolát is.
Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra.
Egy tálban összekeverjük a tészta poralakú összetevőit, majd a folyadékokkal összeállítjuk. A vizet úgy adagoljuk, hogy puha, de nem ragacsos gombóccá álljon össze - eleinte tűnhet lágynak, mert utána pár perc alatt érezhetően keményedik.
Vékonyan kiolajozunk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és kézzel beleegyengetjük a tésztát, jó magas peremet kialakítva a szélén. Vékonyan megszórjuk tönkölydarával, majd ráöntjük az almás tölteléket.
Betesszük a sütőbe, és 25-30 percig sütjük, míg a tészta láthatóan barnul és körben elválik a formától.
Langyosan csak a formából lehet kikanalazni, de ha meg bírjuk várni, hogy kihűljön, akkor torta módjára szeletelhetjük is (hidegen egy jó puding állagú lesz a teteje).

Sajtos-paprikás pogácsa (lakto-vega)

Jellemzően elutazás előtt szoktam készíteni ezt a sós rágcsát, melynek két fontos haszna is van: (1) így elfogynak a hűtőből a romlandó tejtermékek, (2) van egy kis útravaló elemózsia. Emiatt lefényképeznem ugyan még sose sikerült, a recept viszont annyira bevált, hogy itt a helye. Máskor készítve vendégvárónak, bulikajának is tökéletes.

Sajtos-paprikás pogácsa

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók:

• 35 dkg lisztkeverék, például nálam nagyon bevált a Graham liszt és zabpehelyliszt kb. felesben, vagy kész keverékekből a mexikói kenyérpor
• 1 csomag sütőpor
• 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
• 3 teáskanál sós paprikakrém
• 20 dekányi sajt (vagy amennyi épp van)
• 5 dekányi puha vaj vagy kb. 0,5 dl olaj
• kb. 1 joghurtos pohár víz (lehet, hogy csak szűken mérve kell!)

Elkészítése:

1. A lisztet összekeverjük a sütőporral, majd hozzáadjuk a joghurtot, a paprikakrémet, a lereszelt sajtot, a zsiradékot és a vizet, és puha, de nem ragadós tésztává dolgozzuk össze. Nem kell megijedni, ha eleinte lágynak tűnik, pár perc elteltével érezhetően szilárdul, ahogy a lisztek felveszik a nedvességet.
2. Enyhén lisztezett felületen 2-3 cm vastagságúra nyújtjuk, éles késsel bevagdossuk a tetejét, majd kis pogácsákat szaggatunk belőle. A leeső részeket újragyúrjuk, és ugyanígy megformázzuk.
3. A pogácsákat szilikon sütőlappal bélelt (vagy ennek hiányában egyszerűen kikent) tepsire sorakoztatjuk. (Nekem 4 cm átmérőjű szaggatóm van, így kb. 70 darab pogácsám szokott lenni, ami 2 nagy tepsin fér el.)
4. 180 fokon kb. 30 percig sütjük; akkor van kész, amikor láthatóan pirul a teteje is.
5. A tepsiről leszedve kicsit hűlni hagyjuk, és máris fogyasztható. Utazáshoz viszont csak kihűlve csomagoljuk be, hogy ne gőzölődjön össze.

Idő: kb. 45-50 perc elteltével lehet enni az első menetet, összesen kb. másfél óra mindenestül, ebből fél óra munka
Pénz: kb. 800 Forint
Hazai alapanyagokból.

Kelkáposztafőzelék csicsókával (vegán)

A tavalyi erősen feledhető szezon után az idén ismét bőséges csicsókatermésből gazdálkodhatok, úgyhogy akár még főzelékbe is bőven jut belőle. Számos krumplis étel elkészíthető úgy, hogy a krumpli egy része (vagy akár egésze) helyett csicsóka kerül bele - nem tolakodó, de jellegzetes plusz ízt adva az egésznek. Viszont a csicsóka kevesebb főzést igényel, mint a krumpli, így vagy a berakás sorrendjével, vagy az elhelyezésével érhető el, hogy ne menjen szét a végére. Ezúttal a szokásos kelkáposztafőzeléket egészítettem ki a csicsókával.

Kelkáposztafőzelék csicsókával

(vegán recept)

Hozzávalók (4-6 adaghoz):

• 30-40 dkg krumpli
• 1 közepes fej kelkáposzta (kb. 80-90 dkg)
• 30-40 dkg csicsóka
• víz, amennyi ellepi a krumplit
• 1 teáskanál tengeri só
• 1 teáskanál őrölt köménymag (vagy egész, vagy durvára tört, tetszés szerint)
• 3-4 evőkanál zabpehelyliszt

Elkészítése:

1. A krumplit és a csicsókát meghámozzuk, és kis kockákra vágjuk. Utóbbiból a nagyobb, kevésbé göcsörtös darabokat érdemes válogatni erre a célra, és nem feltétlenül egészben lehet hozzáférni minden részéhez - szükség szerint vágjuk hát el (a patiszonnál is ez a trükk), illetve a kisebb dudorokat ne sajnáljuk elfaragni. A káposztát negyedbe vágjuk, majd kis darabokban lefaragjuk a torzsájáról. A levélereket nem szükséges kivágni, csak arra ügyeljünk, hogy ne hosszában, hanem keresztben vágjuk kis darabokra.
2. Az előkészített zöldségeket belerétegezzük egy nagy fazékba: Az aljára kerüljön a krumpli, és annyi víz, ami ezt épp ellepi, aztán jön a káposzta, végül a csicsóka. Így ez utóbbi csak párolódik a tetején, de nem fő szét, mire kész lesz az egész étel.
3. Először nagy lángon felmelegítjük, majd kis lángon, lefedve pároljuk, amíg a káposzta összeesik, a krumpli pedig haraphatóra fő az alján. Csak ekkor keverjük össze, hozzáadva a fűszereket is, és így főzzük néhány percig.
4. A sűrítéshez megszórjuk kevés zabpehelyliszttel, majd összekeverjük. Ezt addig ismételjük, míg el nem érjük a kívánt állagot. Szükség esetén kevés vizet is adhatunk hozzá, ha nagyon elfőtte, illetve hígabban, vagy több kötőanyaggal szeretjük a főzeléket.
5. Magában vagy tetszőleges feltéttel tálaljuk.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, és egy jó fél óra munka van vele
Pénz: kb. 250 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Paprikás tök (vegán)

A szokásostól kicsit eltérő tökfőzelék-változat:


Meghámoztam 1 közepes tököt, kikapartam a magjait (ha még nem kemények, akkor maradhatnak), húsát legyalultam. Apró darabokra vagdostam 3 kis paradicsompaprikát (annak hiányában kápiát használnék, ha az sincs, akkor valamilyen más fajtából érettet). Vastag aljú, mély serpenyőben, időnként megkeverve félpuhára sütöttem egy evőkanálnyi olívaolajon. Hozzáadtam az előkészített tököt, és időnként megkeverve haraphatóra pároltam (néhány perc). Közben 1 teáskanál őrölt paprikával, egy csokor összevágott kaporral és némi sóval ízesítettem. A végén megszórtam 1 evőkanál zabpehelyliszttel, majd jól elkevertem és összefőztem. Így "csupaszon" is finom volt, vagy ízlés szerint kerülhet rá tejföl a tálaláskor (csak úgy már nem vegán). 2 adag.

Az alapul szolgáló receptet a NoSalty webszakácskönyvben találtam.

Idő: kb. fél óra
Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

Lekváros virág-keksz (lakto-vega)

Igaz, hogy évjáratos, de szép színű, és legfőképp finom ízű házi sárgabarackdzsemre bukkantam a sufniban nemrég. Egyből az jutott róla eszembe, hogy ez kiváló lenne olyan kekszbe, ahol egy teli meg egy lyukas közepű korongot kell összeragasztani vele. Persze kitétel, hogy a tészta ne legyen túl édes, reform lisztekből készíthető legyen, és az sem árt, ha mindez nem túl munkaigényes művelet.


Egy nagy tálba öntögettem a következőket, és elkevertem:

• 25 dkg liszt, ebből 10 dkg zabpehelyliszt és 15 dkg Graham liszt (felesben akartam, de sajnos csak ennyi zabpehelyliszt volt itthon)
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 púpozott evőkanál darált dió (épp ennyi maradék volt még az üveg alján, gondoltam, nem rontja el)
  
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 5 dkg barnacukor (és számomra még így is majdnem túl édes lett...)
  

Késsel hozzászeleteltem 10 dkg hideg vajat, majd kézzel gyorsan összemorzsoltam. Utána hozzáadtam 1/2 dl vizet, amivel épp összeállt a tészta. (Az őrölt lenmag + víz 1 tojás helyett került bele.)

Betettem a hűtőbe kb. fél órára.

Utána enyhén lisztezett felületen kinyújtottam, majd virág alakú szaggatóval kivágtam. A virágok felének kiszúrtam a közepét - mivel a legkisebb pogácsaszaggatóm is túl nagy lett volna, ezért egy megfelelő méretű fém kupak volt a célszerszám. A leesett darabokat összegyúrtam és újranyújtottam, a virágközepekből kiszedett kis köröket viszont inkább megsütöttem úgy. Nekem ebből a mennyiségből 27 sorozat lett (teli + lyukas + kis kör), amiket szilikon sütőlappal bélelt tepsire raktam. Nálam 200 fokon 10 perc alatt sült meg egy-egy adag, és három menetben fért el minden.

Először a tepsin hagytam hűlni egy kicsit, majd óvatosan tányérra szedtem. A teljesen kihűlt darabokat sárgabarackdzsemmel összeragasztottam: egy-egy teli meg lyukas közepű virágot, a kis köröket meg kettesével (nem spóroltam, így kb. 2 dl dzsem fogyott el összesen).

Másnapra megpuhult a tészta, ahogy beszívta a dzsem nedvességtartalmát. Ilyen állapotában jó fogyasztani. A darált dió kifejezetten jót tett az ízének, és összességében is finom csemege lett.

A kiindulópont Thrini linzere volt, de mivel alaposan átszabtam a belerakott hozzávalókat és azok arányát is, inkább nem nevezném linzernek.

Idő: enni csak másnap lehet, mert puhulnia kell; mindenestül kb. 2 óra az elkészítése, amiből kb. 45 perc a tényleges munka
Pénz: kb. 450 Forint volt a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a lenmag meg a barnacukor kivételével.

Sörös sós ropogós (vegán)

Egyszerűen elkészíthető, igen kiadós sós rágcsa, amibe ráadásul némi állott sört is remekül fel lehet használni.


Egy nagy tálba öntögettem a hozzávalókat, majd közepesen kemény, plusz lisztezés nélkül nyújtható tésztává dolgoztam össze (nem árt figyelembe venni, hogy néhány percnyi állás után keményedik egy kicsit):

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 25 dkg zabpehelyliszt
• 5 dkg (hántolatlan) szezámmag
• 1 evőkanál egész lenmag
• 1 teáskanál egész köménymag
• 1 csomag sütőpor
• 2 csapott teáskanál tengeri só
• 1 evőkanál őrölt lenmag (tojás helyett, így vegán lesz)
  
• 2 kávéscsésze étolaj (bevallom, nem olajoztam össze emiatt egy csészét, csak úgy szemre öntöttem az olajat)
• 1/2 üveg (2,5 dl) sör (az sem baj, ha állott)
• (szükség esetén további liszt, illetve sör vagy víz hozzáadásával lehet beigazítani a megfelelő állagot)
  

Kb. 3 mm vékonyra nyújtottam. "Csaltam", és nem nyújtófával tettem mindezt, hanem a száraztészta-készítéshez való gépen tekertem át kisebb adagokban. Az 1-es (legvastagabb) fokozat épp jó erre a célra, igaz, így nem lettek nagy egybefüggő darabok, de nem is szükséges, mert utána derelyevágóval mindenféle szabálytalan sokszöget szabtam belőle, és kikent tepsire pakoltam. Lehet közel rakni egymáshoz, nem nőnek meg számottevően a sütés során. Nálam 180 fokon 12 perc alatt sült meg egy-egy adag - akkor van kész, mikor láthatóan pirulni kezd a széle (vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert úgy már picit kemény lesz és az íze sem olyan jó). Ebből a mennyiségből 5 nagy tepsivel lett.

Ízletes, ropogós keksz, nem csak sör mellé, nem csak sörimádóknak :)

Megjegyzés: A szezámmag-lenmag-köménymag hármas helyett másféle mag-összeállítással is el bírom képzelni. Például biztosan kipróbálom majd egész mákkal is.

A kiinduló receptet a No Salty webszakácskönyvben találtam - tojásmentesítve és reformosítva ez lett belőle.

Idő: kb. másfél óra mindenestül, de a munka része sokkal kevesebb (csak ki kell várni, míg mind megsül)
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
A magok kivételével hazai alapanyagokból (legközelebb a mák majd javít ezen a mutatón).

Almás gofri (vegán)

Van már bevált vegán gofrireceptem, de mivel ez ezen felül még cukor- (és egyéb édesítő) mentes is, természetesen ki kellett próbálnom. Nem is bántam meg, az almával teljesen rendben volt az íze natúr is, némi eperdzsemmel meg aztán igazán nem lehetett rá panasz.


Egy nagy tálba raktam az alábbiakat, és fakanállal simára kevertem:

• 2 közepes alma, finomra reszelve
• 10 dkg zabpehelyliszt
• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál vanília kivonat
• 2 dl víz + 1 dl víz + 1/2 dl víz + igény szerint még, hogy viszonylag sűrű, de könnyen keverhető tészta legyen; álltában is sűrűsödik még, ha zavaró mértékben, akkor még egy kis víz kell neki
• 2 evőkanál étolaj

Felfűtött gofrisütőben megsütöttem; kb. 10 db lett belőle. Lényegesen tovább (majdnem háromszor annyi ideig) kellett sütni, mint ami a gofrisütő leírásában szerepel (az nyilván a hozzá mellékelt recepthez van mérve), ráadásul közben nem szabad nézegetni, mert akkor a még nem kész gofri lapjában szétjön, és megsülve is csak külön-külön lehet óvatosan kivakargatni a feleket a sütőből.

A receptet a Rongybaba konyhában találtam, köszönet érte!

Idő: az elkezdéstől számítva kb. 10 perc múlva már lehet enni az elsőt, de a teljes adag kisütése egy jó órába is beletelik
Pénz: 150 Forintból kitelt a fenti mennyiségű tészta, ehhez jön még a választott lekvár vagy egyéb rávaló ára
Hazaiból, a vanília kivételével.

Sütőtökös pite Camembert sajttal

Egyszerű, de ízletes, melengető ebéd a hideg, téli napokra:


A tészta hozzávalói: 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 evőkanál zabpehelyliszt, 1/2 teáskanál só, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál étolaj, kb. 1,5 dl víz. Mindezeket lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam össze. Vékonyan kiolajoztam egy kerámia piteformát, majd beleegyengettem a tésztát úgy, hogy jó magas pereme legyen a szélén. Fogtam 1 kerek Camembert sajtot (125 g-os Tihany), és éles késsel 12 cikkre vágtam (előbb félbe, a feleket megint félbe, majd a negyedeket háromba). A sajtcikkeket elrendeztem a tésztán. Fél liternyi sült tököt villával összetörtem, hozzákevertem 2 evőkanál őrölt lenmagot, majd teáskanállal a sajtdarabok mellé és közé raktam a pitére. Villával megcsíkoztam a tetejét, díszítésként pedig zsályaleveleket és tökmagot raktam rá. Végül beraktam a hideg sütőbe, és 180 fokra kapcsolva 30 percig sütöttem - a tésztát kell nézni, ha az megsült és elvált a forma szélétől, akkor jó. Eddigre enyhén megpirul a töltelék teteje és átjárja a sajt kiolvadt belseje. Melegen a formából kivillázva ettem, kihűlve jól lehet szeletelni is (a sajtdarabok között elvágva). Ez a mennyiség 2-3 adag főétel.

Megjegyzések:
1) Az ilyesmikhez sose külön sütök egy kevés tököt, hanem egy méretes tök darabjaival telirakom a legnagyobb tepsimet, és így teljes kihasználtsággal égetem a sütőt. Eszek belőle natúr sült tökként, ami pedig nem fogy el jóízűen úgy, azt más módon hasznosítom. Most a tárolt töknek már kezdett volna baja lenni, így meghámozva (krumplihámozóval) és felkockázva került az alufóliával bélelt tepsire, és 200 fokon bő fél óra alatt meg is puhult kellőképpen. Ha majd pürésíteni akarom, akkor nem várom meg, hogy megpiruljon a külseje, így könnyedén össze lehet törni villával (szinte csak keverni is elég).
2) Kifejezetten ízletes tökhöz volt szerencsém, ezért abszolút nem kívántam fűszerezni a tölteléket. A lenmag egy kis szilárdításnak került bele, és be is vált (mondjuk a darált tökmag stílusosabb lett volna, csak későn jutott eszembe :)


Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de csak 10-15 perc az összeállítás (előzetes töksütéssel számolva, ami ugyan némi idő, de szintén nem jelentős munka)
Pénz: kb. 500 Forint (a múltkori akciós Camembertből az utolsó darab került bele)
Hazai alapanyagokból.

Barnarizsfelfújt szilvával és naranccsal (vegán)

A minap a tejfölös-tejszínes gyümölcskrém kapcsán szóba került a rizsfelfújt is. Akkoriban persze még a hagyományos változat ment, a Horváth Ilona féle recept pontos betartásával. Később ugyan volt még egy reformosított változat, amit szintén többször is elkészítettem (immár csak magamnak), de aztán remekül megvoltam én rizsfelfújt nélkül is. Tulajdonképpen még most se hiányzott olyan veszettül, de eljátszottam egy kicsit a gondolattal, hogy tej és tojás nélkül lehetne-e valami hasonlót összehozni, természetesen barna rizsből. Végülis... miért ne lehetne? Kitaláltam, hogyan, és persze muszáj volt kipróbálnom, hogy tényleg működik-e. Íme a kísérlet eredménye:

A szilvás-narancsos keverék előkészítésével kezdtem, még előző este: 10 dekányi aszalt szilvát (saját aszalású muskotályos szilva még nyárról) összedaraboltam, és egy nagyobb, fedeles tálba tettem. 2 narancs levét kifacsartam, és a szilvára öntöttem, végül a rostokat is hozzákapartam a facsaróból. Így jól ellepte a folyadék a szilvát. Lefedtem, és elraktam a hűtőbe.

Másnap elővettem a narancslébe áztatott szilvát, és hagytam, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Közben elkészítettem a rizsfelfújtat, meg ezt is kiegészítettem még 1 narancs felkockázott húsával. Meg tettem hozzá 1 teáskanálnyit a pálinkába áztatott aszalt szilva levéből is (ízlés szerint elhagyható, ha zavar az alkoholtartalma).

A rizsfelfújthoz 1 bögre barna rizst megmostam, majd 2 bögre vízzel feltettem főni egy vastag aljú lábasban. Forrás után kis lángon, lefedve majdnem puhára pároltam (kb. 20 perc), majd elzártam alatta a lángot, és továbbra is lefedve állni hagytam (még kb. 20 perc). Így a végére szinte teljesen beszívta a folyadékot és meg is puhult a rizs.

Kötőanyagnak pedig az alábbiakat kevertem össze egy tálban: 3 púpozott evőkanál zabpehelyliszt, 2 evőkanál finomítatlan nádcukor, 1 csipet só, 1 teáskanál szódabikarbóna. A porok összekeverése után került még bele kevés víz, végül pedig 2 evőkanál citromlé. Egy sűrű, de kanállal (praktikusan a méréshez használt evőkanállal) jól keverhető massza volt a célom, ennek megfelelően adagoltam a vizet. Ezt az egészet hozzákevertem a lábasban a megpuhult rizshez.

Egy közepes tepsit kiolajoztam, és egy marék zabpelyhet szórtam bele. Rázással elértem, hogy az aljára és az oldalára is zabpehelyszemek tapadjanak, a maradékot pedig a rizses keverékhez forgattam, mielőtt még beleöntöttem a tepsibe. A kanállal elegyengettem a tetejét, majd beraktam a sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 25 percig sütöttem, majd még 5 percig az elzárt sütőben hagytam. Akkor van kész, mikor körben elválik a tepsitől, és a beleszúrt fogpiszkálóra se tapad semmi (tűpróba).

Rácsra borítva hűlni hagytam. Langyosan már jól lehetett szeletelni, kihűlve meg még jobban. Én nem kedvelem az öntetben úszó dolgokat, ezért kis tálban raktam mellé az aszaltszilvás-narancsos keveréket (amit több narancslével lehet hosszabb lére engedni, és ténylegesen öntetként tálalni, ízlés szerint; de amúgy maga a rizsfelfújt se száraz).

A színe ugyan elárulja, hogy nem a megszokott fehérrizses-tojásos felállás, de állagát tekintve egész közel áll hozzá. Szándékosan csak mérsékelten édesre készítettem, hiszen a hozzá tálalt gyümölcsös keverék igencsak édes a szilvának köszönhetően, és jut is belőle bőségesen. Ha valakinek még ez is kevés, akkor egy kis mézet csorgasson rá inkább a tányérján. (Így a kevésbé édesszájúakra sincs rákényszerítve az "egy álló édes" íz, és ki-ki ízlése szerint beállíthatja a neki épp megfelelőt.) Más gyümölcsökkel is el bírom képzelni, ami épp akad, viszont szerintem mindenképp kár megfőzni, és az aszalvány is jobb így, mint a felfújtba belesütve. (Ha már főtt, akkor legyen inkább egy finom gyümölcsdarabos házi dzsem, azzal már nem is kell semmit csinálni a tálaláson kívül.)

Idő: a rizs felrakásától számítva kb. másfél óra elteltével lehet enni, de a munka csak 10-15 perc vele (és a szilvát vagy egyéb aszalványt ne felejtsük el előzetesen beáztatni)
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Narancs, citrom, nádcukor nincs hazai, és minden bizonnyal a rizsnek is csak a forgalmazója magyar (az is valami :) A hazai szilva sokat javít az összképen :)

Meggyes-mákos keksz

Nagyon szeretem a meggy-mák párosítást - íme ezúttal kekszként:

Ezt a jól bevált tésztát készítettem el, darált mogyoró helyett darált mákkal. Keksznyomóval megformáztam, majd ujjal benyomtam mindegyiknek a közepét, és egy-egy kiskanál meggylekvárt tettem bele (nem sajnáltam, így összesen el is fogyott majdnem egy üvegnyi). Így sütöttem meg (ez a lekvár garantáltan sütésálló, meg nem is ismeretlen terep számára a sütő :) 75 darab keksz lett, 2 nagy tepsin épp elfért.

Idő: kb. 1 óra alatt megvolt, sütéssel együtt
Pénz: kb. 400 Forint
Hazai alapanyagokból.

Birsalmás-diós keksz

Nagy szemű mazsolát rumba áztattam néhány órára (80 darabot, ez 3/4 teásbögrényi volt). (A rum alkoholtartalma elpárolog a sütés végére, de akit zavar, használjon gyümölcslevet vagy vizet helyette. A lényeg, hogy ne maradjon száraz a mazsola, mert akkor megég, mire megsül alatta a tészta.)

Egy tálban összekevertem az alábbi poralakú összetevőket:

• 12 dkg (12 evőkanál) darált dió
• 12 dkg (6 evőkanál) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 12 dkg (6 evőkanál) zabpehelyliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál őrölt fahéj

Aztán hozzáadtam az alábbiakat is, és lágy, de nem ragadós tésztává dolgoztam össze:

• 3 evőkanál méz
  
• 12 dkg birspüré (cseréptálban megsütött birsalma krumplinyomóval összetörve, szűrőn átnyomva - ebből a kekszhez félretett adag)
• 1 dl étolaj
• kb. 1/2 dl víz

Kikent tepsire kis korongokat formáztam belőle (én gépesítettem a műveletet a keksznyomóval, de persze kézileg is lehetett volna). Aztán mindegyiknek tettem a közepére egy-egy szemet a rumtól lecsepegtetett mazsolából.

Nálam 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy adag, és összesen 72 darab lett.

A fehér lisztes csodákat megszégyenítően laza, enyhén ropogós, fűszeres kekszek lettek. A birsalma íze sajnos beleveszett, de az állagának kétségkívül jót tett a birspüré. Hmm... lehet, hogy legközelebb a rumos mazsola helyett nem túl száraz birsalmasajt-darabokat kellene inkább tenni a tetejére? (A lekvár szerintem túl nedves oda, elvenné a keksz ropogósságát.) (Utólagos kiegészítés: Az ötlet jónak bizonyult, így az igazi, határozott birs-ízzel.)

Ez most saját elgondolás alapján született, és annyira ízlik az eredmény, hogy megtartom a receptet.

Idő: 1 óra alatt megvan sütéssel együtt
Pénz: 400 Forintból kitelik a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a mazsola és a fahéj lóg csak ki a sorból.

Zöldbabfőzelék

Ismét meg lehetett szedni itthon a zöldbabot, és ezúttal olyan mennyiség lett, hogy önállóan is elég volt egy ebédhez. Egy hagyományos ízvilágú főzeléket választottam, bár némileg reformosítva készítettem el.

1 kilónyi zöldbabot megmostam, lecsepegtettem. Végeit levágtam, majd 2-3 centis darabokra aprítottam. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat melegítettem, majd rádobtam az előkészített babot, és gyakori kevergetés mellett átpirítottam kissé. Kevés (kb. 1 dl) vizet öntöttem alá, majd kis lángon, lefedve megpároltam. Időnként egy falapáttal átkevertem, és ellenőriztem az állagát: én úgy szeretem, ha még éppen harapható. Mikor jónak ítéltem, hozzáadtam a fűszereket: kevés sót, pár tekerésnyi frissen darált tarkaborsot és 3 teáskanálnyi őrölt pirospaprikát. Rászórtam 2 csapott evőkanálnyi zabpehelylisztet is, majd rákanalaztam kb. 2 dl tejfölt, alaposan összeforgattam, és megvártam, míg besűrűsödik (pár perc). (A sűrűség és a kötőanyag mennyisége ízlés szerint igazítható, a víz, a zabpehelyliszt és a tejföl mennyiségének változtatásával. Én a képen látható módon szeretem, rövid lével, ami vékonyan bevonja a babdarabokat.) A végén 2 evőkanálnyi ecetet (10 %-os) kevertem még hozzá (ízlés szerint citromlevet is lehet használni erre a célra.) A vega változatra vastag húsú, pirosra érett paprikát daraboltam feltétnek, a húsos változat tetejét pedig kolbászkarikákkal raktam ki. 2 bőséges adag.

Sütőtökös keksz

Volt még itt egy kis maradék sült tök, abból próbáltam ki egy régebben kinézett receptet, a szokásos módon átszabva.

Lágy, de tiszta kézhez éppen nem ragadó tésztát készítettem az alábbiakból (kanállal dolgoztam össze):

• 1 és 1/2 bögre sült tök (a mennyiség úgy nagyjából értendő, ami volt, beleraktam, mérés nélkül), alaposan összetörve (villával megteszi, turmixot szerintem kár összepiszkolni emiatt)
• 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 bögre zabpehelyliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 2 teáskanál őrölt fahéj
• 1 teáskanál őrölt gyömbér
• 1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 2 csipet só
• szűk 1 dl étolaj (úgy szemre)
  
• 1 evőkanál lágy, sötétbarna nádcukor (nem szemcsés!) (a töktől és ízléstől függően lehet jobban is édesíteni, nekem elég volt ennyi)
  
• 2 teáskanál vanília kivonat
• + még teljes kiőrlésű liszt a megfelelő állaghoz (nekem most kb. 1 bögrényi kellett még)

Keksznyomóba töltöttem, és kikent sütőlemezre nyomtam. Nem a legkönnyebben kezelhető tészta ebben a műfajban, de azért sikerült megoldanom. Mindenképpen megjegyzem, hogy összeállítás után nem érdemes állni hagyni, mert egyre nehezebb formázni.

180 fokon 15 perc sütés kellett egy adagnak. Két tepsire fért rá, 66 darab lett. A csökkentett zsiradékmennyiség ellenére sem ragadt oda a tepsihez picit sem.

Frissen lágy, kihűlve enyhén ropogós, kellemesen fűszeres csemege. Maradék sült tök felhasználásához ideális. (Szerintem sütve jobban kijön az íze, mint párolva, viszont ilyen kis mennyiséget nem érdemes külön sütögetni.)

Tündérkarikák

Úgy látszik, nekem a hideg idő hozza meg a karácsonyi hangulatot :) Persze valahol tudtam én azt, hogy nem normális dolog, hogy december elején még biciklivel voltam Szegeden a karácsonyi vásárban (pedig hosszú túrára hidegben nem megyek). Mindenesetre a napokban megint olyat sütöttem, ami simán elment volna karácsonyi aprósüteménynek, sőt, akár még a fára aggatva is. Kellemesen fűszeres, ropogós, és nagyon könnyű elkészíteni.

A recept eredetijét Sylvia blogjában olvastam, 'Fairings' néven. Én tudok angolul, ennek ellenére nem szívesen tűzdelem angol szavakkal az amúgy magyar nyelvű írásaimat. Így hát a recept reformosítása mellett azon is elgondolkodtam, hogy hogyan is nevezném ezt magyarul. Nem szó szerinti fordításra véve a dolgot beugrott, hogy az eredeti megnevezés akár a 'fairy' meg a 'rings' szó összetolása is lehetne, annak a magyarítása meg még illik is ide ;) No és persze akkor már egy ennek megfelelő formát választottam :)

Az átalakítás után nálam ez lett a tésztából:

• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt (utólagos kiegészítés: fele zabpehelyliszttel sokkal jobb állagú lesz mind a nyers tészta, mind a kisült keksz, tehát inkább 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt és 10 dkg zabpehelyliszt legyen)
  
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1 teáskanál őrölt gyömbér
• 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 2 evőkanál lágy sötétbarna nádcukor (édesszájúaknak ízlés szerint több; a formázás miatt pedig fontos, hogy minél apróbb kristályok legyenek)
  
• 1 dl étolaj (úgy szemre)
  
• 2 evőkanál rum (kihagyható, csak akkor több víz kell)
  
• kb. 1 dl víz, hogy lágy, de éppen nem ragadós tészta legyen belőle
  

Kikent sütőlemezre nyomtam a keksznyomó segítségével. Nekem 180 fokon 12 perc alatt sült meg (amikor kezd barnulni a széle, akkor már jó; kihűlve valamivel sötétebb lesz az egész, tehát nem kell aggódni, ha még sületlennek néz ki). Kb. 60 darab lett ebből a tésztamennyiségből.

Nagyon mogyorós, nagyon finom

A mákos változat sikerére való tekintettel már akkor elhatároztam, hogy alkalomadtán a mogyorósat is kipróbálom. Szerencsére jó mogyorótermésből gazdálkodhatok, úgyhogy beszerzési probléma sem volt. Kicsit persze alakítottam a recepten: az olajos mag mellé nem tettem annyi zsiradékot (azt is ezúttal nem margarint, hanem étolajat használtam), inkább vízzel egészítettem ki a megfelelő állaghoz a tésztát. Így persze nem lett annyira omlós, de nem is kemény; inkább kellemesen ropogós - nekem épp jó. És áthatóan mogyoróillatú és -ízű!

Lágy, de éppen nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból:

• 25 dkg liszt (teljes kiőrlésű búzaliszt és zabpehelyliszt felesben)
• 10 dkg darált bokormogyoró (én a diódarálón szoktam áthajtani ezt is)
  
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 evőkanál vanília kivonat
• 2 evőkanál méz
• 1 dl étolaj (úgy szemre)
  
• kb. 1 dl víz

Kikent sütőlemezre nyomtam a keksznyomó segítségével. Nekem 180 fokon 15 perc alatt sült meg (amikor láthatóan barnul a széle, akkor jó). Kb. 90 darab lett ebből a tésztamennyiségből.

Fekete fenyők

Egy újabb aprósüti-recept, amit a kézi formázás helyett a keksznyomóhoz alakítottam. Ha már fenyő alakú forma is van hozzá :) A fekete színt pedig a darált mák adja, amit igen megkedveltem az utóbbi időben.

Lágy, de éppen nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból:

• 25 dkg liszt (zabpehelyliszt és teljes kiőrlésű búzaliszt felesben)
• 20 dkg margarin
• 2 evőkanál méz
• 1 evőkanál vanília kivonat
• 10 dkg darált mák
  

Keksznyomóba töltöttem, és kikent tepsire nyomtam (nekem ez úgy szokott jobban menni, ha nem teszem hűtőbe előtte a tésztát - most úgy jött ki, hogy állni se nagyon volt ideje). 180 fokon 10 perc alatt sült meg egy-egy adag; amikor a széle kezd barnulni, akkor jó. Finom, omlós kekszek lettek, nem túl nagyok, így összesen több, mint 80 darab. (Kevesebb margarinnal és helyette vízzel elérve a megfelelő állagot szintén el bírom képzelni, de akkor nem lesz ilyen omlós.)

Ki fogom próbálni a mogyorós változatot is (már megvan hozzá a mogyoró), meg a bőséges diótermésnek köszönhetően majd dióval is.

Cseréptálban sült fűszeres krumpli

A múltkori finomságon felbuzdulva ezúttal a következőt alkottam a mázas cseréptálban:

A krumplikat alaposan megmostam, lecsepegtettem, majd héjastól felszeleteltem kb. fél centi vastagra, és a tál aljába raktam. Zabpehelylisztet és pirospaprikát szórtam rá, és alaposan összekevertem, hogy ezek jól bevonják a krumpliszeleteket. Megcsorgattam az egészet egy kis étolajjal, meg sóval és folyékony füsttel ízesítettem. Öntöttem rá annyi vizet, hogy kb. egy ujjnyi magasan legyen a tál alján. Ráraktam a fedelét, majd az egészet be a hideg sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és egy órát sütöttem (50 percnél már elzártam a sütőt, de még nem vettem ki az ételt). A krumpli finom puhára sült, a zabpehelyliszt a nedvességgel szósszá alakult, és ráadásként a teteje enyhén meg is pirult. Nagyon ízlett a héjában sült krumpli ezzel a fűszerezéssel (kívántam már a paprikát). Ez persze nem jelenti azt, hogy legközelebb, ha krumpli-ehetnékem lesz, nem valami mással fogom készíteni inkább :)

Krumpli-zeller főzelék

Ezúttal felkockázott krumpliból és zellerből készítettem a szokásos módon főzeléket:

1 közepes zeller és 5-6 kis krumpli került az egyszemélyes adagba (a tányéron "mértem ki"). A zöldségeket hosszában négybe, majd 3-4 mm vastag szeletekre vágtam, hogy viszonylag hamar megpuhuljanak. Ezúttal lefedés nélkül sütögettem őket az elején, ritkán megkeverve, hogy helyenként meg tudjon egy kicsit pirulni. Amikor a krumpli már nem volt recsegős, akkor tettem hozzá a kaprot (ezúttal a fagyasztóból), meg a zabpehelyliszt + víz kombinációt a kötőanyagnak. A végén kevés sóval ízesítettem még.

Az összeállítás nem saját találmány, tulajdonképpen ennek a levesnek a tejmentes főzelékesítéséről van szó.

Közben olyan ötletem is támadt, hogy a zöldségeket kicsit tovább pirítva, és kapor helyett mondjuk majorannával fűszerezve remek kis egytálétel (nem vegáknak köret) is lehetett volna belőle. No nem baj, majd legközelebb...