A következő címkéjű bejegyzések mutatása: befőtt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: befőtt. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. október 15., szombat

Sült birsalma - mindenféléhez (vegán)

Amióta fölfedeztem, hogy sütve sokkal ízletesebb és kevésbé fanyar a birsalma, mint főzve, előszeretettel készítem inkább így. Idén nem is csak friss fogyasztásra jutott az illatos csemegéből, hanem eltenni is.

A birssütéshez előszöris beáztatom a pataki tálat a fedelével együtt. Utána jön a birsalma mosása, tisztítása: meghámozni nem kell, csak a magházát meg a hibás részeket vágom ki, és enyhén citromos vízbe gyűjtöm a falatnyi kockákat. Ha kész, kiürítem a tálat, és különösebb lecsepegtetés nélkül átszedem bele a birset. Ráteszem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva kb. 70 percig sütöm, majd elzárom a sütőt és legalább fél óráig még bent hagyom (de sokszor előfordul az is, hogy este sütöm, és ott hűl ki, csak másnap reggel veszem ki).


A puha, vörösesbarnára sült birs mézzel megcsorgatva és diódarabokkal megszórva egyszerű, de ízletes desszert. Ha akarjuk, pici őrölt fahéjjal is megszórhatjuk.

Ilyen sült birsből állítom elő a birsalmasajtot is, erősen csökkentett cukortartalommal. Ennek pontos menete a Kifőztük magazin 2011. októberi számában olvasható. Idén a figurák mellett a tervezett adventi koszorú alapját is ebből készítettem.

Krumplinyomóval összetörve vagy leturmixolva, majd egy kis mézzel elkeverve remek krém sütikbe, tortákba. De akár kókuszgolyó alapja is lehet.

Akár egészben, akár pürésítve tartósítható is. Én most egészben raktam üvegbe, az alját a tenyeremhez ütögetve tömörítettem, majd lezártam, és natúrbefőtt módszerrel kidunsztoltam. Így felhasználáskor szabadon dönthetek az ízesítésről is, meg arról is, hogy milyen formában kell. De ha biztosak vagyunk benne, hogy krémként, akkor eltehetjük úgy is, megfelelően megválasztott méretű üvegekbe. A mézet ebben az esetben sem hőkezelném vele együtt, inkább felhasználáskor tenném csak hozzá.

(Nekem elég nagy tálam van, 4 kg nem túl hibás, nem túl kukacos birsalmát simán elnyel egyszerre. Ebből aztán kb. 5 db 720 ml-es üveget lehet megtölteni.)
 

2011. október 2., vasárnap

Hámozottparadicsom-konzerv helyett: házi befőtt (vegán)

Még mindig olyan jó volt a felhozatal a piacon, hogy október első hétvégéjén is befőzés lett a vasárnap délelőtti programunk. Bő 6 kg gyönyörű, érett Lucullus paradicsom volt a szerzemény (potom 500 Forintért), és rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a bolti konzerv mintájára készített hámozottparadicsom-befőtt legyen belőle, mivel tésztaszószunk már van, a ketchup nem igazán megy, az aszaláshoz meg már nem elég erős az őszi nap.

Isti kezdte a munkát a paradicsom, majd az általam közben összeválogatott üvegek mosásával. A paradicsomokat ezután forró vízbe mártottam, majd ketten gyorsan lehúztuk a héjukat és kikanyarítottuk a száruknál lévő kis zöld részt. 4 dl-es (eredetileg tésztaszószos) üvegekbe rakosgattam a szebbeket (azért pont ekkora üvegeket használtam a célra, mert a konzerv is 400 g, és ez épp jó mennyiség egy-egy ételbe). 4-5 egész szem paradicsom fért üvegenként, plusz esetleg még egy fél a tetejére. 14 üveget raktam tele, mert annyit jó dunsztolni (hetesével épp elfér a legnagyobb fazekamban, tehát két teljes menet). A többi paradicsomot összedaraboltam, felfőztem, majd botmixerrel összezúztam. Az így nyert lét a berakott paradicsomokra kanalaztam, szükség esetén a kanállal segítve a levegő távozását az üvegből. (Épp sikerült eltalálni a megfelelő arányt az egészben berakott és a levesített paradicsom között: mindössze kb. 1 dl lé maradt ki a végén. Fantasztikusan sűrű, szinte már szósz állagú, pedig csak addig főztem, hogy szétessen és vigye a mixer.) Isti rájuk csavarta a celofánnal bélelt fedőket, én meg kidunsztoltam őket. Beraktam az üvegeket egy fazékba, majdnem a nyakukig felöntöttem vízzel, és fedő alatt, forrástól számítva 15 percig főztem. Kicsit állni hagytam, majd óvatosan öntöttem le a forró vízből, az üvegeket pedig átraktam egy pléddel kibélelt ládába, és jól betakargattam, hogy lassan hűljenek ki. A polcra rakás előtt majd még ellenőrizzük, hogy behúzódott-e a fedelük - ez garantálja ugyanis a légmentes zárást, ami a hőkezelésen túl szükséges a tartóssághoz.

Konzerv helyett egy az egyben használom majd. Lényegesen kevesebbe került (de úgy is mondhatjuk, hogy jó órabérrel dolgoztunk a saját hasznunkra :), és a közelben termett, kiváló magyar alapanyagból van, amit személyesen a termelőtől vettem. Az üvegek pedig nem csak azért praktikusak, mert látni engedik az ínycsiklandó tartalmat, hanem jó sokszor utántölthetők is.

Házi paradicsombefőzésről a Kifőztük magazin 2011. augusztusi és szeptemberi számába írtam részletes összefoglalót, alapreceptekkel.

--------------

Úgy alakult, hogy hamar megkóstolhattam, milyen is ez a befőtt. A száraz dunsztból kivéve ugyanis mindig megnézem, hogy behúzódott-e a fedelük, és most az egyik megbukott az ellenőrzésen. Légmentes zárás nélkül nyilván nem fog elállni, de ilyenkor még semmi baja nincs; gyakorlatilag úgy kell kezelni, mint egy felbontott befőttet. Ízre és állagra is teljesen olyan, mint a konzerv, az egész paradicsomok természetesen megfőttek benne a dunsztoláskor, de nem lágyak.
 

2011. szeptember 4., vasárnap

Sült paprika - frissen és eltevésre (vegán)

Úgy tűnik, idén megint jó termés van paprikából. Többek között a vastag, piros húsú fajtából is (kápia, vagy ahhoz nagyon hasonló) , ami megsütve különösen finom. Pár éve a friss felhasználáson túl olajban tettem el belőle. Nagyjából jó is volt ez, csak
(1) nagyon ügyelni kellett, hogy még véletlenül se lógjon ki az olajból egy pici csücsök sem, különben könnyen romlásnak indult,
(2) így is pár hét, esetleg egy hónap volt az élettartama, a következő szezonig semmiképp nem lehetett eltartani,
(3) utána a visszamaradó olajjal is kezdeni kellett valamit (már akkoriban is elég keveset használtam, és nem is feltétlenül minden ételemhez illett épp ez a paprikás olaj, úgyhogy ez elég hosszadalmas utómunka volt).
Szóval, jó, jó ez a módszer, de nem az igazi.


Emiatt idén változtattam és "befőttnek" raktam el inkább. Vagyis a megsütött, majd meghámozott paprikát kis (4 dl-es, tésztaszószos) üvegekbe raktam, felöntöttem a saját levével, majd légmentesen lezártam és natúrbefőtt módszerrel kidunsztoltam. Ennek során további levet engedett, de egyébként remekül ráhúzódott a fedő és elvan odabent. Később majd "találkozunk". Nem feltétlenül csak télen, lehet az a jövő héten is, vagy majd csak tavasszal, kora nyáron - amikor jólesne valamihez egy kis sült paprika. Nálam ugyanis a sütésnél nem a pár darab, hanem az 1 nagy tepsi a mértékegység: ha ugyanannyi energiával ennyit is meg lehet sütni, akkor használjuk ki maximálisan. Szezonon kívül pedig dehogy veszek vízízű paprikát a mostani ár sokszorosáért.

Még egy újításom volt az idén: a félbe vágott, csutkátlanított paprikákat nem tepsin, hanem - természetesen előzetesen beáztatott - cseréptálban (pataki tálban) sütöttem meg. Hideg sütőben indítva 200 fokon 60-70 perc kellett neki, plusz utána a lefedett tálban hagytam kihűlni. Így nem lett fekete a külsejük, de remekül elengedték a héjukat - sokkal könnyebb volt hámozni, mint korábban a tepsiben vagy a grillen sült változatot. A grillen sült változatnak a plusz íz az előnye, amiért alkalomadtán mégis megéri úgy csinálni, a tepsisnél viszont egyértelműen jobban bejött ez a cseréptálas módszer.

A pataki tálat úgy 3-4 kilónyi paprika töltötte meg teljesen, és ebből 5x4 dl "befőtt" lett.

Jó lesz majd kenyérhez, pástétomokba, szószokba, ételízesítőnek, rakottasokba ízletes és színes rétegnek, péksüteménybe tölteléknek, meg ami majd felhasználáskor eszembe jut.

Korábbi évekből egyéb kipróbált sütési módszerek leírása és a felhasználáshoz néhány konkrét recept:
Eltevésekhez is jól jön, például:

2011. augusztus 26., péntek

Alma töltelék szűkösebb időkre (vegán)


Bőséges mennyiségű hullott almához jutottunk a minap. Örültünk neki, mert szeretjük: nyersen, magában, müzlivel, főzve, kompótnak, lének, pitének, tortának, bárminek. Nem baj, ha ütődött, esetleg kukacos is, a rosszát kivágjuk, a többit meg jóízűen elfogyasztjuk. Vagy ha már nem bírunk vele frissen, eltesszük szűkösebb időkre. Most épp reszelve, hogy majd sütitöltelék legyen belőle valamikor. Natúr, hogy majd akkor fűszerezhessem kedvem szerint. Isti megmosta és feldarabolta az almákat, én meg kireszeltem őket a héjukból, üvegekbe raktam, Isti rájuk húzta a fedőt, aztán kifőztem őket a kuktában, mint a natúrbefőttet. Ez nem esett össze, és - a többi, így eltett gyümölcshöz hasonlóan - remekül elvan a saját levében.  
 

2010. szeptember 6., hétfő

Paradicsomkoktélok 2. (vegán)

A múltkori kör után kicsit sajnáltam, hogy nem volt több piros paradicsomom, ezért a legszebb fajta koktélból olyan keveset tudtam csinálni. A piaci jószerencse azonban úgy hozta, hogy egy héttel később is tudtam még venni egy jó adagot abból a szuper sárga koktélparadicsomból, és ezúttal piros is akadt mellé bőven. Lett hát sorozatgyártás (12 db 330 ml-es és 2 db 500 ml-es üveg):


Aztán lett olyan is, amibe a piros paradicsomok apraját tettem be egészben, egyébként ugyanúgy csináltam (3 db 400 ml-es és 2 db 720 ml-es üveg). Ez nem annyira látványos, viszont szerkezetében kétségtelenül jobban hasonlít a konzervre, mint a natúrbefőttként eltett változat. (A kis paradicsomok héját elég vékonynak ítéltem, így eltekintettem a meghámozásuktól, de persze ízlés szerint meg lehet futni ezt a kört is.)


Végül lett csak lé is a pirosból (7 db 330 ml-es üveg). Mivel elég apró szemű (de finom és igencsak rostos) volt, nem vesződtem a hámozással, hanem héjastul főztem meg (de messze nem annyira, mint hagyományosan szokás), úgy turmixoltam le, és persze így nem lehetett megspórolni a szűrést. Ez a fajta lé így teljesen sima, leginkább ivólének való (szósznak ezt a másik változatot ajánlom).


Idő: kb. 5 óra volt mindenestül
Pénz: 2000 Ft (600 Ft volt a 4 kg sárga koktélparadicsom+ 1400 Ft a mintegy 11 kg piros vegyesbazár, és valamennyit ettem is meg belőle frissen)
Csakis hazaiból!

2010. augusztus 30., hétfő

Paradicsomkoktélok (vegán)

Kétségtelen rossz szokásom, hogy hiába várok vendéget délutánra, reggel alkalomadtán még simán bevásárolok a piacon munkából. Sürgős munkából, persze. Vagyis kényelmes készülődés helyett kreatív befőzés a délelőtti program. Most épp paradicsomból.

A kis sárga koktélparadicsom ránézésre sárgaszilvának tűnt, csak az volt furcsa, hogy most. Mire mondja a néni, hogy ez paradicsom, kóstoljam csak meg. Kissé bizalmatlanul közelítettem hozzá (hiába, no, az én fogalmaim szerint a paradicsom piros, és inkább nagy, mint kicsi), és igencsak meglepett, hogy milyen átütő paradicsomíze van. Az üzlet megköttetett, egy másik helyen meg pirosból volt "vegyesbazár", kerek befőzőparadicsom meg lucullus vegyesen.

Itthon aztán indult a móka, mosás után az alábbi módon került üvegekbe az áru:

A sárga koktélparadicsom apraját Kubus üvegekbe raktam (330 ml), a közepeseket tésztaszószosakba (400/420 ml), a nagyokat szabvány befőttesüvegbe (720 ml).

Előbb csak a piros paradicsomból készítettem levet, hogy ezzel töltsem fel, de a kubus üvegek (5 db) után már elég kevés maradt belőle.


Így a sárgából is beáldoztam a puhábbakat, szépséghibásakat. Ebből a vegyes léből töltöttem fel a karcsú szószosüvegeket (3 db), hígítás nélkül, majd mivel láttam, hogy nem lesz elég, a szélesekbe (5 db) elosztottam a maradékot, aztán némi vízzel egészítettem ki.


Ezeket a fajtákat aztán hagyományos módon dunsztoltam ki.

A nagy üvegekbe (3 db) már egyáltalán nem került lé, az natúrbefőtt lett a kuktában készítve.


Most már csak azt kell kitalálnom, hogy mi mindenre használjam fel mindezt, de szerencsére ez a rész nem azonnal aktuális :)


Idő: kb. 3 óra volt mindenestül
Pénz: 900 Forint volt az alapanyag (150 volt a koktélparadicsom kilója, 100 a simáé; előbbiből 5, utóbbiból kb. 1,5 kg került most az üvegekbe) + egy kis víz meg energia, ebből lett a képen látható mennyiségű "koktél"
Hazai, sőt, környékbeli kiskertekben termelt alapanyagokból.

Paradicsomeltevéssel kapcsolatos receptjeim gyűjteményét itt találod. Benne vannak a klasszikusok, úgymint lé, lecsó, aszalt paradicsom, de azt is megmutatom, hogyan teszem el a hámozottparadicsom-befőttet házilag, valamint tésztaszósz-változatokból sincs hiány.


Ui: Délután már együtt nevettünk a vendégemmel, hogy milyen lökött vagyok.

2009. október 5., hétfő

Szőlőbefőtt

A hétvégén beszerzett kemény, nagy szemű fajta szőlő egy részéből befőttet készítettem a szokásos módon. Mivel én frissen is magostól eszem a szőlőt, ehhez se bajlódtam a magozással. Kb. 3/4 részére összeesett a gyümölcs, és ezúttal majdnem ellepi a lé a szemeket.

Elképzelésem szerint nem csak mint befőtt lesz finom, hanem természetes édesítőként is lehet majd használni (s ha az adott esetben mégis inkább mag nélkül volna jó, majd akkor kiszedem a szükséges mennyiségből - ezt a fajta szőlőt egyébként nem nehéz magozni). Legfőképp a dzsemkészítés jutott eszembe a témában: nyárvégi-őszi gyümölcsökből eddig is többféle ilyet készítettem (körtével, birssel, de még bodzával is), de ennek segítségével a szőlőszezonon kívül érő gyümölcsökből is lehetséges lesz ez.

Vegyes befőtt műfajban ezúttal csak a szőlő + körte kombinációból lett néhány üveggel.

Idő: kb. 45-50 perc / 3 üveg (üvegmosás, berakás, dunsztolás), ebből kb. 20 perc munka (remekül lehet mellette mást csinálni, én például számítógépes munkával párhuzamosan szoktam - a befőttberakás pont elmegy szempihentető szünetnek, és kifejezetten jó, ha a kidunsztolt befőtteket nem azonnal teszem át a kuktából a szárazdunsztba, hanem kicsit később)
Pénz: kb. 110 Ft/üveg (3/4 kilónyi szőlő belemegy a szabvány, 720 ml-es üvegbe)
Olyannyira hazai alapanyagból, hogy a házamtól alig pár kilométernyire termett.

2009. szeptember 23., szerda

Paradicsompaprika-eltevés

Igen jó termés van errefelé paprikából az idén, így már most sikerült kedvezően hozzájutnom egy nagyobb adag paradicsompaprikához. A formásabbakat a hétvégén megtöltöttem fűszeres krumplipürével, a többiből pedig sós paprikakrém, amolyan házi "Piros Arany" (vagy valami hasonló ételízesítő) lett. (Nálam nem igazán megy a csípős, de aki szereti, kiegészítheti ugyanezt ízlés szerinti mennyiségű erős paprikával is, hogy inkább "Erős Pista" utánzat legyen.)

A paradicsompaprikákat alaposan megmostam, majd felvágtam, és eltávolítottam a csutkájukat. Nagyobb cikkekre daraboltam, hogy jól lehessen rakni a húsdarálóba, amin ezután áthajtottam. A ledarált paprika minden kilójára számítva 20 dkg sót kevertem hozzá, és kicsit állni hagytam. (Számos helyen olvastam ilyen receptet, 20-30 dkg sót írnak hozzá, ebből céloztam meg a tartomány alját - kevesebbet nem mertem tenni, mert ez tartósítja, és nyilván van egy minimális töménység, ami alatt már nem áll el, hűtőben sem.) Közben kitaláltam, hogy mivel dunsztolva úgyse lesz, kár erre "pocsékolni" a kis üveget (sajnos ilyenkor már hiánycikk, úgy kell összevadászni egy-egy adag dzsemhez), jó lesz ezt nagy üvegben is eltenni a hűtőbe (majd tiszta kanállal nyúlok bele mindig). Közvetlen fogyasztásra nem alkalmas, mert nagyon sós, de teáskanálnyi mennyiségben ételízesítőnek tökéletes. Nekem kifejezetten tetszik így darabosan, de persze lehetett volna finomra turmixolni is. Az sem baj, ha kicsit már fonnyadt a paprika, van elég leve így is, az viszont célszerű, ha jó érett mind, mert így szép a kész krém színe.

Idő: kb. fél óra alatt kényelmesen meglett 2 kilónyi paprikából; ebből maradt 1,5 kg darálva, ahhoz kellett 30 dkg só
Pénz: a fenti mennyiség 200 Forintból kitelt, és szerintem nem is csak saját fogyasztásra tart ki a következő szezonig a készáru (tele lett vele 2 darab 850 ml-es üveg, meg kimaradt még kb. 1 dl)
Csakis hazai paprikából, tengeri só meg úgysincs magyar.

* * *

Só nélküli, nagyobb mennyiségben is használható változatot hőkezeléssel tennék el. Tavaly kis kockákra vágott paprikát tartósítottam ilyen módon, és paprikaszezonon kívül jól is jött az íze. Természetesen ugyanez működik darált/turmixolt paprikával is, ha a tervezett felhasználási módhoz az az állag jobban megfelel. Érdemes akkora üvegekbe rakni, hogy 1-2 ételhez elfogyjon, mert felbontva hűtőben is csak néhány napig áll el.

További lehetőségként látom még a fagyasztást, készre aprított paprikából, kis adagokban. A daráltat például jégkockatartóban vagy üres tejfölöspoharakban fagyasztanám meg, utána pedig a formából kiszedve, egyszerűen egy nejlontasakba öntve tárolnám, így mindig ki lehet venni az egy-egy ételhez szükséges mennyiséget.

A fűszeres változatok kedvelőinek pedig ajánlom ezt a paprikalekvárt, amit Kaldeneker György receptje alapján készítettem két éve, igaz, akkor zöld színű paprikából, és már akkor is csökkentett cukortartalommal. Vajas kenyérhez, szendvicsekhez fogyott leginkább.

S ha már a sült paprikánál tartunk: Tavaly kápiából (és a vegyes ültetvényen annak kissé elfajzott rokonaiból) készítettem ilyet sokat, de paradicsompaprikából is jó lehet. Mint a hivatkozott bejegyzésben látható, igen sokoldalúan felhasználható alapanyag ez is.

2009. szeptember 7., hétfő

Zöldbab befőtt tárkonnyal

Alkalmi vétel volt a hétvégén a zöldbab a piacon, s mivel friss fogyasztásra sok lett volna, egy részét eltettem szűkösebb időkre:

A megmosott zöldbab végeit levágtam, majd a csöveket 2-3 cm-es darabokra aprítottam. Ez szálkamentes fajta volt (vajbabnak mondta a néni), viszont azt a néhányat, amelyiket túl öregnek éreztem már, inkább kifejtettem, és csak a babszemeket használtam fel belőle. Egy nagy fazékban felöntöttem annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje, enyhén sóztam, és lefedve roppanós-puhára főztem. Közben előkészítettem az üvegeket és a celofánnal bélelt fedőket (így nem marja ki a belsejüket az ecetes lé), valamint üvegenként 1-1 ág friss tárkonyt (végülis elhagyható, de kellemes ízt ad neki; most egészben belerakva pedig a felhasználáskor könnyedén eltávolítható, ha a kész ételben zavarna a látvány). A megfőtt babhoz kevés ecetet is kevertem, majd az üvegekbe kanalaztam. Felöntöttem a forró főzőlével, rácsavartam a fedőt, és egy plédbe csomagolva hagytam kihűlni. (Szerintem nem érdemes teljesen puhára főzni a babot, mert a lassú hűlés során is puhul még valamennyit, meg felhasználáskor úgyis össze kell majd főzni az adott étel többi részével, és szeretem, ha még akkor is rágható marad. Mivel forrón üvegelem be, kifőzni se szükséges, elég a szárazdunszt. Ha jól záródik a fedő (ez onnan látszik, hogy mire kihűl, behúzódik a közepe), akkor tartósító nélkül is eláll.)

A 3 db 720 ml-es üveghez a következőket használtam fel: 1,5 kg zöldbab, kb. 2 liter víz, 2 csapott teáskanál só, 2 evőkanál 10 %-os ecet, 3 ág tárkony (nem akartam túl töményre fűszerezni, mert így nem lesz az az átható konzerv-íze, és esetleg a levét is fel lehet használni).

Idő: kb. 1 óra alatt megvolt a babtisztítással együtt
Pénz: nekem ez most 55 Ft/üveg volt mindössze, normál esetben azért legalább kétszer ennyiért volt a bab a piacon (úgy 105-155 Ft között jött volna ki, tulajdonképpen még ez sem sok - én nem akartam minden áron, mert szezonon kívül nagyon ritkán fogyasztok zöldbabot, de azért ennek a néhány üvegnek csak lesz majd helye :)
Hazai alapanyagokból.

-----------

Utólagos kiegészítés:
Ötletek a felhasználáshoz:

2009. január 11., vasárnap

Befőttek ideje

Ez is eljött: most már nem készítem, hanem fogyasztom őket - elég jó ütemben. Merthogy igen ízletesre sikerültek: eddig cseresznye, meggy, őszibarack, kopaszbarack, szilva és vegyes (körte + szilva + szőlő, fahéjrúddal) volt, ma este következik a vegyesből az a fajta, amelyikben az előbbieken túl bodzabogyó is van még. Átható gyümölcsízük van, merthogy nem is került más az üvegbe, csak érett, ízletes gyümölcs (ezzel a módszerrel tettem el mindegyiket, meg még paradicsomot is). Az egy évvel korábbi őszibarackokból is találtam még két üveggel, azoknak sincs semmi bajuk (pedig már akkor is hanyagoltam a tartósítót). A rumos változatok igen "ütősek", hiszen a jó zárás miatt nem tudott hova párologni belőlük az alkohol.

A mustok (fehér és piros) is finomak, és egy sem forrt meg. Örülök, hogy be mertem vállalni a hőkezelés nélküli eltevést, és inkább egy kis nátrium-benzoátot kevertem bele, meg persze jó helyen tároltam. Így most sem főzöm bele semmibe (mert akkor ugyanott lennék, mintha főzve raktam volna el), inkább megiszogatom natúr, üdítőként. Jövőre is készítek, ha sikerül megfelelő szőlőt szerezni hozzá.

A dzsemek is jól sikerültek, csak az nem akkora újság, mert a betöltéskor általában marad darab üveg, ami egyben kóstoló is. Meg azokat már korábban elkezdtem felbontogatni, mikor melyikhez volt kedvem, vagy kellett valamilyen étel kiegészítőjének (emiatt aztán általában több bontott üveg is sorakozik a hűtőmben).

Az ivóleveket is folyamatosan fogyasztom, szinte az adott gyümölcs szezonjának elmúltával kezdve. Ezekben sincs tartósító, tehát teljesen olyan, mintha friss kompótot turmixolnék össze. Kis mennyiséggel, külön azt úgyse csinálom, nagyban viszont elmegy. Paradicsomszószt is csak addig eszek házi léből, amíg meg nem jelennek a normális, napérlelte, ízletes paradicsomok a piacon. Akkor megint eljön a friss, nyers gyümölcs ideje.

2008. október 21., kedd

Hét és fél kiló körte

Most se apróztam el :) Mentségemre szóljon, hogy igen kedvező áron jutottam hozzá ehhez a finom, érett alapanyaghoz, és a következőket sikerült kihoznom belőle:

Körtelé
Ugyanúgy csináltam, mint a nyáron a barackosat, csak a körtét meg kellett hámozni (mondjuk annyira érett volt, hogy szinte le lehetett húzni a héját, úgyhogy nem volt sok a tisztítási veszteség). 13 + 9 Kubus üveggel (330 ml) lett (plusz egy kis kóstoló), 30 Ft/üveg befektetéssel igen baráti. Az első menetben citromot is tettem hozzá, amitől számomra érdekes mellékíze lett. A második menet, amit csak fahéjjal ízesítettem, sokkal jobban ízlik (és érdekes módon nem barnább). Literenként 1 evőkanál gyümölcscukrot is kívánt.

Szőlődzsem körtével
Korábban már csináltam fehér szőlő + körte, meg Othello szőlő + birsalma kombinációt, ideje volt kipróbálni, milyen az Othello szőlő + körte :) Egyébként finom! Még édesíteni se kellett, és az előkészítés után igen gyorsan megvolt (sokkal hamarabb megfő, mint a birsalmás). 90 Ft/Nagymama lekváros üveg (370 ml) befektetéssel nem is drága, inkább a munka meg a takarítás a neheze.

Vörösboros körte
Néhány túlérett szemet inkább nem a befőzéshez használtam fel, hanem friss fogyasztásra alkottam belőle egy jó kis kompótot.

Körtés pitetorta Camembert sajttal
3 szép szemet félretettem, és estére ezt a rendhagyó tortát fogom elkészíteni belőle.

2008. szeptember 4., csütörtök

Vegyes befőttek őszi gyümölcsökből

Lepénybe bejött ez a hármas, így gondolom, befőttnek sem rossz. A szokásos módon készítettem, a meghámozott körte, felezett szilva és leszemezett szőlő mellé egy kis egész fahéjat raktam még.

Aztán csináltam olyat is, amelyikben bodzabogyóval töltöttem ki a réseket. Ezek természetesen jóval sötétebb színűek lettek.

Az ízükről pedig majd csak később tudok nyilatkozni.

(Befektetés: kb. 100 Ft/üveg, és munka se sok van vele.)

2008. szeptember 1., hétfő

A nagy bodzabogyó-hadművelet 2008

A hétvégén meghozta nekem a piaci néni a bodzabogyót, úgyhogy nem unatkoztam. Azon persze már akkor csodálkoztak ott többen, hogy nekem ilyesmire van szükségem, mikor még csak beszéltünk róla, hogy jó lenne. Jövő héten majd elmondom nekik, mi lett belőle, de aki olvassa a blogomat, már most megtudhatja.

Várakozáson felüli volt a mennyiség, úgyhogy sok finomság ücsörög most a szárazdunsztban. Lett háromféle dzsem, meg egyféle befőtt. A korábbi, már többször használt alaprecepteken (dzsem, befőtt) módosítottam némileg, kiküszöbölve nem csak a cukrozást, hanem az édesítő hozzáadását is. Méghozzá úgy, hogy alapból édes gyümölcsöt, nevezetesen szőlőt használtam erre a célra. Hiszen ha körtével jó, akkor ezzel miért ne lenne? Nem is tévedtem: nagyon kiváló ízű lett, és teljesen mentes hozzáadott cukortól és édesítőtől is (a kocsonyásítót viszont nem hagytam ki, mert nem öntet állagra vágytam). A felhasznált szőlő nagy szemű, és igen édes (nekem enni már szinte túl édes) fajta volt. Úgy ítéltem meg, hogy célszerű kimagozni - ez végül a vártnál egyszerűbben ment, egy éles kés és némi kézügyesség segítségével. (Nem nagyobb ügy, mint a meggyet kimagozni, és ez még nem is színez - igaz, a bodza után már mindegy volt a kezemnek és a ruhámnak is :)

A jó érett bodzát leszemeztem, megmostam. A válogatást viszonylag egyszerűen megoldottam úgy, hogy a víz tetejére feljött szemeket lehalásztam. Aztán az első adag dzsem hozzávalóinak kimérésekor megállapítottam, hogy ez még annál is több, mint amennyinek ránézésre gondoltam. Így nem csak almával, hanem szilvával összefőzött változat is lett.

1. adag: 80 dkg leszemezett bodzabogyó, 80 dkg reszelt alma, 100 dkg jó édes szőlő (nagy szemű, kimagozva), 2 kg gyümölcshöz való kocsonyásító (mivel cukrot nem teszek hozzá, emelem a gyümölcs mennyiségét, hogy összesen jó legyen az állag; a gyümölcsök mennyisége előkészítve értendő)
2. adag: ugyanez, csak alma helyett felcikkezett szilvával

Tovább kellett főzni, mint más dzsemeket, hogy jól megfőjenek a hozzávalók (főleg a szilva elég sokára adta ki az ízét). Az elején kellett jobban figyelni a kavarással, aztán mikor már engedett valamennyi levet, nem álltam ott mellette folyamatosan. Hiszen elő kellett készíteni az üvegeket, meg celofánnal kibélelni a fedőket, hogy ne fogja be a bodza. No meg a szárazdunsztot is megcsinálni úgy, hogy a plédbe újságpapírt teríteni, nehogy az üvegeléskor esetleg kívül lecsurgó dzsem foltot hagyjon a pléden. A betöltött üvegeket pár percre fejreállítottam, majd visszafordítva beraktam ide, hogy lassan hűljenek ki.

Másnap aztán lett bodzabefőtt is, ezúttal egy kis csavarral: a körte + szilva + bodzabogyó mellé szőlő is került bele, és lé nélkül, natúrbefőttként készítettem el. A bodza szépen kitöltötte a többi hozzávaló közötti lyukakat, és az üveg alját megütögetve jó szorosan beigazodott a tartalom (színültig lehet rakni bátran, a kuktában úgyis összeesik valamennyit). Egy-egy darabka fahéjjal ízesítettem. A bélelt fedő itt is fontos!

És még mindig maradt bogyó! Abból meg még egy adag dzsem lett, persze újabb változat:
60 dkg leszemezett bodzabogyó, 50 dkg reszelt alma, 50 dkg felcikkezett szilva, 100 dkg magozott szőlő, 1 rúd fahéj (a főzés végén kivettem), 2 kg gyümölcshöz való kocsonyásító.

A dzsemek nagyon ízlenek, főleg ez a legutóbbi fajta. A befőtt meg majd kiderül, hogy így milyen... Azon túl, hogy jó sötét mind :)

(Költségbecslés:
Almás bodzadzsem: kb. 130 Ft/üveg (370 ml, "Nagymama lekvárja" volt valamikor ekkorában)
Szilvás bodzadzsem: kb. 105 Ft/üveg
Almás-szilvás bodzadzsem: kb. 130 Ft/üveg
Befőtt: kb. 100 Ft/üveg (720 ml, szabvány befőttesüveg)
Inkább a munka a jelentős befektetés, csak kellően elszánt egyéneknek ajánlom, hogy utánam csinálják :)
Mellékesen lett egy sötétlila fakanalam, egy bodzafoltos konyharuhám, egy sötétlila mosogatószivacsom, és néhány újabb folttal színesedett a befőzős ruhám... Ja, és a kezem úgy néz ki, mintha koszos lenne, pedig csak befogta a bodza...)

2008. augusztus 27., szerda

Hámozottparadicsom-befőtt

A szokásos natúrbefőtt módszerrel ezúttal paradicsom került az üvegekbe.

Ez a paradicsom is a kemény, rostos fajtából volt, így igen tartalmas, sűrű lett a végeredmény. A megmosott paradicsomokat forró vízbe mártottam, hogy le tudjam húzni a héjukat. (Igen ütemesen megy, ha a megmosott paradicsomokat kanállal rakosgatom be körbe a forró vizes lábasba, majd ugyanilyen sorrendben szedem ki a mellette lévő tálba. Közben persze feltekerem a lábas alatt a lángot, mert a berakott paradicsomok lehűtik a vizet.) Mivel a felhasználáskor úgysem egészben kellenek majd az ételbe, jobbnak láttam most feldarabolni őket. Így sokkal jobban fértek az üvegekbe, meg nem kellett azzal vesződni, hogy egy részükből levet nyerjek, és azzal öntsem fel, a gyári konzervhez hasonlóan. Aztán felhasználáskor majd az adott helyzetben eldöntöm, hogy mennyire darabosan, illetve mennyire levesen szeretném. Az üvegeket rázogatva jó sok befért, és a dunsztolás során nem sűrű, piros, hanem világos, már-már átlátszó levet engedtek, és szerencsére már nem nagyon estek összébb.

Kb. 3/4 kg paradicsom fért egy-egy üvegbe, így 60 Ft/üveg befektetést igényelt.

-------
Utólagos kiegészítés:
Ezekhez használtam fel:

2008. augusztus 8., péntek

Bajor bodzabefőtt

Lassan eljön a bodzaszezon, előkerestem hát két jól bevált receptemet a témában. Ezt a befőttet idén mézzel, és tartósító nélkül fogom készíteni.

* * *

Bodzaszezonban szinte kihagyhatatlan nálam ez a befőtt. 3-4 decis üvegekbe szoktam rakni, aztán pedig különféle fogások részeként felhasználni. Egyet meg mindenképpen félreteszek Szilveszterre, a bóléhoz.

Bajor bodzabefőtt

  1. A befőttesüvegeket és a fedőket kiforrázzuk.
  2. Előkészítjük a gyümölcsöket: A bodzabogyót leszemezzük, meg­mossuk. A szilvát megmossuk, félbe vágjuk, magját eltávolítjuk. A körtét megmossuk, nyolcadokra vágjuk, és citromos vízbe rakjuk, hogy ne barnuljon meg. Körülbelül egyforma mennyiségű legyen mindegyik gyümölcs, esetleg a bodza lehet kicsit kevesebb.
  3. A feldarabolt gyümölcsöket vegyesen üvegekbe töltjük. A bodzabogyót a szilva- és körtedarabok közötti résekbe érdemes bekanalazni. Édesítővel és szegfűszeggel ízesítjük, majd felöntjük a körte citromos levével. Tetejére citromkarikát és késhegynyi nátrium-benzoátot teszünk.
  4. A lezárt üvegeket addig dunsztoljuk, amíg egyet kiemelve és megmozgatva már éppen forog benne a gyümölcs. A fazékban hagyjuk kihűlni.

Felhasználási javaslatok:

  • Sültekhez, főtt húsokhoz, illetve önálló csemegeként tálaljuk.
  • Friss déligyümölcsökkel és pezsgővel nagyon finom és kellemes színű gyümölcsbólé készíthető belőle.

Internetes recept alapján saját fejlesztés

2008. július 29., kedd

Őszibarackbefőtt

Vasárnap bevásároltam jó sok munkát a piacon :)
Például ezt:

(Megjegyzés: Befőzéssel kapcsolatos általános hasznosságokról itt írtam.)

Meg még mást is, de arról majd máskor...

2008. június 30., hétfő

Újabb felvonás befőzés: Őszibarackdzsem és egyebek

Nem volt elég meleg, ezért befűtöttem egy kicsit, befőttdunsztolással meg dzsemfőzéssel :) Lehet, hogy "most már úgyis mindegy" alapon egy süteményt is össze kellene még dobnom :)))

Szóval az úgy volt, hogy még árultak meggyet a piacon. A múltkor nem tervezetten tettem már el pár üveggel, de szerettem volna többet is. Már látszott, hogy ez igencsak az utója a meggynek, tehát tudtam, hogy ha nem akarok úgy járni, mint az eperrel, akkor "most vagy soha" kell cselekednem. Vettem hát négy kiló meggyet.

Meg fél kiló piros ribizlit (nekem az egy bokron egy maréknyi termett, de már korában leszüreteltem). Meg két és fél kiló őszibarackot. Utóbbiak nem túl nagyok voltak, viszont illatosak - és nem is drágák.

Hazaérvén hozzá is fogtam előkészíteni az üvegeket (ilyenkor örülök, hogy csak öblíteni kell őket, mert tisztán, szagmentesen raktam el - erről itt írtam korábban), meg aztán a gyümölcsöt. Közben persze a befőzésre nem alkalmas szemekből megvolt a reggeli is :)

Aztán jött a meggymagozás. Azazhogy jött volna. Mert pár szem után észrevettem, hogy ez olyan fajta meggy, amiből jelentős rész kiszakad a maggal együtt, ergo nem is haladós és nem is gazdaságos a művelet. Így inkább egészben raktam üvegbe. (Magozva kevesebb üvegbe befért volna, vagyis kevesebb környi dunsztolással megúsztam volna az akciót - de így meg többször bonthatok rumos meggyet a télen :) Elég fanyarnak ítéltem, így üvegenként 1 evőkanál gyümölcscukrot is tettem rá, meg 3 evőkanál rumot (ütős lesz, mert szegénynek lezárva nem volt hová elpárolognia!). Utána pedig a jól bevált kuktás módszerrel tartósítottam őket, tartósító nélkül :)

Meg kis karcsú üvegekben natúr ribizlit is tettem el így - pont befértek a meggyek közé a kuktába. Olyan ízletes volt a ribizli, hogy ehhez semmit nem tettem.

És akkor ott volt még a barack. Ennyit nyilván nem gondoltam megenni az elkövetkező napokban, de a natúrbefőtthöz nem ítéltem elég átütőnek az ízét, így egy adag dzsemet főztem belőle. Méretüknél fogva sok kedvem nem volt meghámozni, úgyhogy héjastól vágtam őket vékony szeletekre (persze aminek könnyen le lehetett húzni a héját, arról eltávolítottam). Közben az is eszembe jutott, hogy ehhez citrom is kellene, ami meg épp nincs itthon. No de kinek van kedve ilyenkor elmenni citromért, mikor az első kör meggy már a dunsztban, a második még az asztalon, a barack félig összevágva? Ja, és ebéd persze sehol - még elképzelés szintjén sem...

Aztán a tál alján szomorkodó két maréknyi ribizlire tévedt a tekintetem (még megfelelő üveget kellett volna keresni neki). Ez az! Ezzel fogom savanyítani! S mielőtt örömmel hozzázúdítottam volna a barackhoz a fazékba, még az is eszembe jutott, hogy a ribizlimag nem lesz túl nagy élmény az őszibarackdzsemben. A turmixgépet viszont csak kivételesen rendkívüli esetben vagyok hajlandó elővenni, úgyhogy krumplinyomóval törtem össze, és aztán átengedtem egy szűrőn. Így csak a leve ment a barackhoz. Jól is nézett ki a piros héjú, sárga húsú szeleteken.

A két körös meggydunsztolás gondolatával már egész megbarátkoztam közben, a dzsem viszont most már nem is tűnt annyira jó ötletnek: merthogy nem csak melegít, de még mellé is kell állni és kavargatni. Így jártam... Közben a barack kóstolgatása alapján úgy döntöttem, hogy nem árt hozzá egy kis gyümölcscukor, mondjuk 5-6 kanálnyi a mintegy 2 kiló gyümölcshöz (nagyon ízletes gyümölcs jó natúr is, ez azért még nem volt annyira érett mind), meg majd persze dzsem kocsonyásító (szerencsére nem a cukortól köt meg :)

Közben elkészült az első adag meggy a ribizlivel, így azt kiszedtem szárazdunsztba, és felraktam a többit. Megfőztem a dzsemet is, bár kicsit több időre volt hozzá szükség, mintha lágy gyümölcsből lett volna. A héj is kiengedte a színét, meg a ribizlilé is rásegített, úgyhogy sárga helyett piros színű őszibarackdzsemem lett. De illatra és ízre is kiváló!

Ráadásként az üvegek és a gyümölcsök mosásához használt vízből este meglocsoltam a kardvirágokat meg a fűszernövényeket a kertben.

2008. június 13., péntek

Meggy télire

A cseresznyebefőttekből az utolsó menet már nem töltötte meg teljesen a kuktát, így egy rumos meggyet raktam melléjük harmadiknak. Ezt is ugyanolyan módszerrel raktam el, csak a kimagozott meggyre pár kanál rumot is öntöttem (felbátorodva azon, hogy tavaly a rumos szilva igen kiváló lett így).

A többi magozott meggyet pedig Cserke ötlete nyomán egy mázas cseréptálban megsütöttem (légkeverésen egy süteménnyel társbérletben, meg aztán még egymagában is, kb. 1 órát sült összesen). Így még nem mentek szét a szemek, csak megpuhultak és kellemesen koncentrált ízük lett. (Az igazi dzsem, illetve lekvár állaghoz tovább kellett volna még sütni, de ezt most kihagytam.) A levével együtt raktam üvegbe, lezártam, 5 percre fejreállítottam, aztán egy plédbe csomagolva hagytam kihűlni, a kuktából kivett befőttekkel együtt.

Befőzéssel kapcsolatos általános hasznosságokról itt írtam.

-------

Utólagos kiegészítés:
A "csak úgy" megevésen kívül erre használtam fel:

Cseresznyebefőtt

A tavaly felfedezett natúrbefőtt igen nagy sikert aratott a télen. Akkor őszibarackot, körtét meg rumos szilvát csináltam így. Most meg cseresznyét.
Egy sajnálatos eset miatt pedig idejekorán megvolt a kóstolás is: az egyik üvegnek nem zárt jól a teteje, így kénytelen voltam elfogyasztani a tartalmát. Finom volt! A többit jó szívvel teszem el szűkösebb időkre.

Befőzéssel kapcsolatos általános hasznosságokról itt írtam.

2008. június 12., csütörtök

Befőzési szezon indul!

Eljött hát ennek is az ideje! A rebarbarachutney után a hétvégén cseresznyét és meggyet raktam el (receptek hamarosan), és jön majd szép sorban a többi is.

Nem sajnálom az időt és energiát a befőzésre. Egyrészt azért, mert így saját ízlésemnek megfelelő befőttek, dzsemek, lekvárok, szószok, italok, miegymások kerülnek az üvegekbe, másrészt meg azért, mert olyan különlegességeket is készíthetek így, amit nem is lehetne készen megvenni.

Két dolgot kerülök mindenképp: a cukrot és a tartósítót. A tapasztalat azt mutatja, hogy megfelelő alapanyagból, megfelelő módszerekkel ezek nélkül is lehet ízletes termékeket készíteni, amik ráadásul nem is romlanak meg.

A megfelelő alapanyag nálam a közepesen érett (tehát nem zöld, hiába azt mondják sok helyen befőzni valónak; de nem is lágy, leves), ízletes, illatos, lehetőleg kiskerti gyümölcs. Az, amit frissen úgy natúr bármikor szívesen megennék. Nem kell, hogy nagy legyen, és az se zavar, ha nem pontosan azonos méretűek a szemek. Pici szépséghiba (jégverés nyomai és hasonlók) nem kizáró ok, csak az a fontos, hogy romlás jelei ne mutatkozzanak. Ez az ízét is ronthatja, meg ha esetleg nem sikerül mindegyikből megfelelően kikanyarítani a hibás részeket, az itt probléma...

Tisztasággal és megfelelő hőkezeléssel érem el, hogy tartósító nélkül is elálljon. A tél folyamán kürült és elmosott, megszárított üvegeket fedeles dobozokban gyűjtöm össze úgy, hogy a tetőket nem csavarom rájuk, hanem melléjük teszem. Így nem lesz az az állott szaguk a tető lecsavarásakor, és nem is a koszból kivakarással kell kezdeni, mikor meg akarom tölteni őket.
Ha véletlenül volt egy-két olyan, amiben megromlott valami (vagy csak kezdett, és megmentettem ugyan, de már nem volt teljesen "tiszta"), azok az üvegek teljesen külön kezelést igényelnek. Mikor összegyűlt elegendő, a legnagyobb fazékba rakom őket úgy, hogy a rájuk öntött víz teljesen ellepje őket, majd az egészet felforralom, hagyom így pár percig, majd a fazékban hűlnek ki. Utána már a többivel azonos módon használom őket tovább. A nagyon erős szagú daraboknak (tormás, dijoni mustáros üveg, stb.) is jót tesz egy ilyen forrázás.
Amit utána dunsztolni fogok majd, az ezek után már mehet az elöblített üvegekbe. Amelyiknél már nem lesz külön dunsztolás (tipikusan a dzsemek ilyenek), azoknak úgy készítem elő az elöblített üvegeket a betöltés előtt, hogy egy ujjnyi vizet öntök az aljába, mikróban jól felmelegítem, rácsavarom a tetejét, és hagyom állni úgy 10-15 percig. Ha a fedő a lecsavaráskor "szusszan", akkor biztos lehetek benne, hogy jól zár.

A rozsdásodó, megnyúlt, deformálódott fedők helyett veszek másikat, de egyébként törekszem rá, hogy többször is fel tudjam használni őket. Felbontáskor hacsak lehet, mellőzöm a feszegetést, meg az olyan csoda bontót is, ami benyomja a fedő oldalát. Rozsdásodás, szag és elszíneződés ellen pedig celofánt szoktam vágni a belsejükbe: kicsit nagyobbat, mint a fedő maga, de csak annyival, hogy beleigazítva ne lógjon ki a pereme alól. Így csak a celofánt kell minden új töltéskor kicserélni, nem az egész fedőt. (Különösen azoknál érdekes ez, ami nem szabvány méret - vagyis ha tönkremegy a fedő, akkor befőzéshez már nem lesz alkalmas az üveg, csak legfeljebb egyéb tárolásra.)

Üvegből a csorba, repedt, sérült menetű daraboknak irány a kuka. A gyári címke nem mindig vakarható le úgy, hogy ne maradjanak ragasztónyomok utána, de ez csak esztétikai probléma. A korábbi tartalom miatti erős szag forrázással, áztatással eltávolítható (az üvegből sokkal könnyebben, mint a fedeléből). Természetesen folyamatosan gyűjtöm őket, mégsincs sose elég :)

A készárut egy darabig megfigyelés alatt szoktam tartani, és ha valamelyik gyanús, inkább elfogyasztom, mielőtt baja lenne. A fedőt érdemes figyelni: ha jól ráhúzódott, akkor biztosan jól zár (van, amelyiknek a közepén van is egy olyan rész, amit ha nem lehet benyomni, az jó; de a többinél is látható fény felé fordítva, hogy homorú). A másik néznivaló pedig az üveg tartalmának a teteje, ezért csak annyira töltöm meg, hogy a fedő ne takarja.

A másik, amit nem érdemes megspórolni, a címkézés. Főleg olyan dolgoknál érdekes ez, amiknél ránézésre nem egyértelmű, mi is a tartalom, de az évszám is hasznos, mikor elsüllyedt dobozokban régiségek kerülnek elő... Ugyanígy, ha nem a polcra kerül az áru, hanem dobozba, akkor a doboz külsejére, jól látható helyre írok egy listát, hogy mi van benne (aztán ha kivettem valamit, akkor lehúzom a listáról).

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails