2010. április 29., csütörtök

Gombával rakott krumpli

Egyszerűen, kevés munkával elkészíthető húsmentes finomság, egyelőre még "öreg" krumpliból:


1 kilónyi vékony héjú krumplit körömkefével alaposan megsikáltam, majd kb. fél centi vastag szeletekre vágtam. Felbontottam 1 üveg natúr gombabefőttet, amiben ezúttal egész gombafejek voltak, és leöntöttem a levét. (Vagy fél kilónyi friss gombából is készíthető; és ha választhatok, inkább szeleteltem volna.) 1 nagy pohár (450 g) sűrű tejfölt összekevertem 1 teáskanál sóval, 2 teáskanál pirospaprikával és 1/2 teáskanálnyi frissen darált tarkaborssal - erőteljesen fűszeresnek kell lennie, mert a krumpli sokat magába vesz az ízéből. Mázas cseréptálat vékonyan kiolajoztam, majd belerétegeztem a hozzávalókat: krumpli - tejföl - gomba - krumpli - tejföl - gomba - krumpli - tejföl. Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 60 percet sütöttem, meg utána még 15 percet az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt puhára párolódott benne a krumpli, és jól összeértek az ízek. Ez a mennyiség 2 bőséges vagy 3 normál adag.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak negyed órányi munka az elején az összerakás
Pénz: kb. 600 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, a só és a bors kivételével.

2010. április 26., hétfő

Köleslepény-változatok (vegán)

Nemrégiben (újra) felfedeztem ezt az egyszerű, de nagyszerű fogást. Azóta több ismétlés is volt már belőle, aktuális hangulat és elérhető hozzávalók függvényében variálva. Legtöbbször nem külön sütöm, hanem egy kis cseréptálnyi egytálétellel osztozik a sütőn, hiszen a két edény épp befér, és a szükséges sütési hőfok is egyezik. 45 percnél elzárom a sütőt, ezt kiveszem, a cseréptál meg bent marad még 15 percet. Abból megvan a főétel, ez meg utána a desszert.


Az alap:
Szűrőben megmosok és nagyjából lecsepegtetek 1 pohár (2 dl) kölest, majd egy közepes méretű, vékonyan kikent tepsibe szórom, és ráöntök 3 pohár vizet. Óvatos rázogatással elérem, hogy nagyjából egyenletes rétegben terüljön szét a köles az alján.


Almás:


Rászórok 1 marék mazsolát. 3-4 zöldalmát felnegyedelek, kivágom a magházát, meghámozom. Ezúttal nem hosszában, cikkekre, hanem keresztben vágom vékony szeletekre, egyenesen a tepsibe, nagyjából egyenletesen eloszlatva, de nem sorbarakva. Mikor az össz almamennyiség felénél járok, megszórom fahéjjal, majd folytatom az almadarabolást. Így egy része barna (fahéjas), a többi meg világos lesz. 200 fokon 45 perc alatt megsütöm, előmelegítés nélkül. Langyosra hűlve tálalom, mézzel megcsorgatva (így nem károsodik a hőtől, és ki-ki ízlés szerinti mennyiséget tehet rá). Másnap, hidegen (vagyis "konyha-hőmérsékleten") is jó, egy konyharuhával letakarva eláll.


Almás-baracklekváros:


Nem is kerül rá más a két említett hozzávalón kívül. 2-3 zöldalmát darabolok rá az előbb leírt módon, majd kb. 1 dl sűrű, házi sárgabaracklekvárból rakok foltokat (kanállal kiveszem az üvegből, majd késsel kisebb darabokat "szaggatok" belőle). Ezek egy része lesüllyed az alma alá, mások fent maradnak. Sütés úgy, mint fent. Szerintem ez a lekvárnak köszönhetően épp elég édes, de aki akarja, csorgathat rá egy kis mézet a tányérján.


Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de csak 5-10 perc munka az összeállítás az elején
Pénz: a köles kb. egy százas, a rávaló meg még ennyi se - az eredmény pedig 2 tisztességes adag főétel vagy 4 adagnyi desszert
Miután sikerült vennem hazai kölest (külön rá van írva a tasakjára!), most már hazai alapanyagokból készítem (utóbbi változatot teljesen, az elsőnél a mazsola és a fahéj továbbra is kilóg).

2010. április 24., szombat

Grízes tészta (vegán)

Nem egy különleges dolog, de nekem ez némileg kimaradt a gyerekkoromból. Morzsás tészta volt helyette otthon, a menzán meg a kivitelezés módja nagyban rontotta az élvezeti értékét. A szétfőzött tészta és a grízcsomók még csak hagyján, no de a desszerteket megszégyenítő mennyiségű porcukor! Mígnem egyszer összeszedtem a bátorságom, és megkérdeztem a konyhás nénit, hogy nem lehetne-e porcukor nélkül. Általában lehetett! Néha pedig akkora meglepetést okozott a kérésem, hogy dupla adag lekvárt kaptam rá. Annak örültem csak igazán!

Azóta pedig annak, hogy úgy készíthetem el, ahogy igazán szeretem: kicsit minőségibb alapanyagokból, saját eltevésű dzsemmel.


1 bőséges adaghoz kifőztem negyed csomag (12,5 dkg) durumbúzás tésztát a szokásos módon. (Szélesmetélt lett volna a legjobb, de most sajnos az nem volt itthon, így a készletből a spagettire esett a választásom. Háromba törtem a rövid fajtát, így teljesen jól kezelhető volt.)

Közben pár csepp olajon állandó kevergetés mellett megpirítottam 1 dl teljes kiőrlésű tönkölydarát, a tűzről levéve adtam hozzá 1 dl vizet (vigyázat: az eleje azonnal felforr és gőzöl, úgyhogy bátran kell önteni) és egy csipet sót, kavartam rajta egyet, majd lefedve állni hagytam. Aztán tálalás előtt villával fellazítottam.

Tányérra raktam a leszűrt tésztát, majd összeforgattam a darával. Végül egy folyósabbra sikerült őszibarackdzsemből kanalaztam rá, nem sajnálva (egy közepes üveg fele, úgy 1,5-2 dl került rá).

Idő: 15 perc, de ebből csak 5 percnyi munka
Pénz: kb. 100 Ft
Hazai alapanyagokból.

2010. április 22., csütörtök

Töltött karalábé (vegán)

Az idei első friss, zsenge karalábékból készítettem ezt az ételt. Különlegessége, hogy a karalábét nyersen tartalmazza, csak a töltelék főtt.


Szűrőben megmostam 1/2 dl kölest és 1/2 dl vörös lencsét, majd egy kis lábasban feltettem főni 2 és 1/2 dl vízben (a kölesre háromszoros, a lencsére pedig kétszeres mennyiségű vizet számítottam). Miután felforrt, kicsire vettem alatta a lángot, majd amikor már majdnem elfőtte a levét (kb. 10-15 perc), el is zártam, és fedő alatt hagytam puhulni.

3 zsenge (!) karalábét vékonyan meghámoztam, majd vízszintesen kettévágtam. Egyenesre vágtam a felek alját, hogy ne billegjenek, a belsejüket pedig karalábévájóval kifaragtam úgy, hogy csak vékony faluk maradjon. A kiszedett darabokat deszkán, késsel összeaprítottam, majd az időközben langyosra hűlt köles-lencse keverékhez adtam. Kevés sóval ízesítettem, egyéb fűszerezéstől viszont eltekintettem, mert a vörös lencsének köszönhetően igen ízletes volt így is.

Teáskanállal a kivájt karalábékba halmoztam a tölteléket; jó bőven jutott mindegyikbe. Végül egy-egy darabka friss kakukkfűhajtást tettem a tetejükre.

Könnyű, de azért laktató, igazi tavaszi fogás. Adagonként 3-4 fél karalábét érdemes számítani, tehát nálam most 2 mérsékelt adag készült. A töltelék természetesen ízlés szerint variálható, bár a kivájt karalábédarabokat mindenképpen célszerű beleépíteni.

Ráadás tipp: Ilyenkor még a karalábénak a leveleit is fel lehet használni, akár ízesítőként más ételekbe, akár valami komolyabb szerepet adva neki. Én például rizzsel megtöltve szeretem.

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, és ennek kb. a fele telik munkával
Pénz: 400 Forintból kitelt a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, a vörös lencse kivételével.

2010. április 21., szerda

Mogyorós-mazsolás búzakása (vegán)

Valamikor csíráztatni vettem a tönkölybúzát, de ezekhez a kísérletekhez elég kis mennyiség fogyott, főleg, hogy a rendszeres, komolyabb csíraevés nem megy. Így most főztem is a búzából:


1 bögre tönkölybúzát szűrőben átmostam, majd egy vastag aljú lábasban feltettem főni 2 bögre vízben. Miután felforrt, kis lángon, lefedve főztem 30 percet, majd egy plédbe bugyolálva hagytam hűlni (a befőttek szárazdunsztjához hasonlóan, csak itt az egész lábas mindenestül került bele). Jó fél óra elteltével szűrőkanállal kiszedtem a búza felét, és összeforgattam fél marék darált mogyoróval meg fél marék mazsolával, végül egy teáskanál mézet csorgattam rá, és még langyosan elfogyasztottam. A többiből másnap kitelt egy ugyanilyen adag - ekkorra tovább puhult a búza, és mivel hidegen nem volt különösebben szimpatikus, kissé meglangyosítottam, mielőtt hozzáadtam volna a többi belevalót.

Az alapötlet Ági receptje volt, csak lusta voltam ennyiért elővenni a húsdarálót, darált csonthéjasból most épp mogyoró volt kéznél, és az édesítést meg a hőfokot is a saját ízlésemhez szabtam. Főleg az első adag alapos rágást igényelt, szóval aki nem olyan "rágcsáló" beállítottságú, mint én, semmiképp se hagyja ki a darálást.

Idő: az elkezdéstől számítva legalább egy óra elteltével lehet enni, de később az igazi
Pénz: kb. 300 Forint a 2 adag főétel vagy jóval több desszert
Hazai alapanyagokból, a mazsola kivételével.

2010. április 20., kedd

Almás-baracklekváros morzsasüti

Nagyon egyszerű, nagyon gyümölcsös, nagyon finom :)


5 dkg vajból vékonyan kikentem a kerámia piteformámat, a többit pedig egy műanyag tálba kockáztam. Hozzáraktam 2 evőkanál darált mogyorót, 2 evőkanál vágott mogyorót, 2 evőkanál mézet és 6-7 evőkanál búzapelyhet, és kézzel összemorzsoltam. Akkor jó, ha nem áll össze egybe, hanem morzsalékos, szükség esetén gabonapehely kell még hozzá. Rátettem a tál fedelét, és az egészet be a hűtőbe.

Meghámoztam és egyenesen a piteformába kockáztam egy jó kilónyi almát, majd eloszlattam rajta kb. 2 dl házi sárgabaracklekvárt (kanállal kiszedtem az üvegből, majd késsel kisebb darabokra "szaggattam" a sűrű lekvárt, és ezeket szétszórtam az alma tetején). Végül kézzel rámorzsoltam a hűtőből kivett morzsát.

180 fokon 25 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül. Ezalatt megpuhult az alján az alma és megpirult a tetején a morzsa. Langyosan a legfinomabb, de a maradék kihűlve is el fog fogyni. Ez a mennyiség 4 bőséges adag desszert.

Megjegyzések: A vajat szerintem nem érdemes másra cserélni, ebben kifejezetten kell az íze. A mogyoró helyett viszont nyugodtan mehet dió, mandula, stb., és a darált-vágott kettősséghez sem muszáj ragaszkodni (nekem ezek most maradékok voltak, amúgy ízlés szerinti formában mehet). A búzapehely is lecserélhető tetszőleges gabonapehelyre. Más gyümölcs is kerülhet alá, én kifejezetten kedvelem egy édeskés meg egy savanykás jellegű kombinációját (utóbbi most a sárgabaracklekvár volt, de ha van, természetesen friss gyümölcs is mehet helyette). A lekvár is folyósabb lesz a sütés hatására, a kocsonyásítóval megkötött dzsemekből pedig többé-kevésbé lé lesz, ezt mindenképpen vegyük figyelembe a választásnál.

Idő: 1 órán belül lehet enni, és ennek legfeljebb a fele a munka
Pénz: kb. 250 Forint
Hazai alapanyagokból.

2010. április 19., hétfő

Zöldséges tarhonya (vegán)

Ebben a nem túl tavaszias időben egy nem túl tavaszias ételt készítettem ebédre:


A zöldségek előkészítésével kezdtem: meghámoztam, majd kis (úgy 1 centi élhosszúságú) kockákra vágtam répát, petrezselyemgyökeret és krumplit (tetszőleges más zöldség is mehet bele, nekem most ezek voltak még itthon a télire betárazottakból); majdnem teli lett a zöldségkeverékkel egy literes tál.

Aztán fogtam a vastag aljú, mély serpenyőmet, kevés olajat forrósítottam benne, majd fakanállal állandóan kevergetve átpirítottam rajta 1 pohár (2 dl) házi tarhonyát. Mikor már szép egyenletesen barna volt mindenhol, hozzáöntöttem az előkészített zöldséget, párat kavartam rajta, majd felöntöttem 2 pohár vízzel.

Ollóval kis darabokra vagdostam 1 marék szárított paradicsomot, és ezt is hozzátettem, valamint ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel. Miután felfőtt, kis lángon, lefedve pároltam tovább, kb. 15 percet.

Ekkorra már alig volt alatta lé, és érezhetően puhult minden. Hozzákevertem egy marék szárított petrezselyemzöldet szétmorzsolva, majd elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam kb. 10 percet.

Ez a mennyiség 2 bőséges adag egytálétel vagy 3-4 adagnyi köret. Én most tojásos tarhonyát használtam hozzá, de tojásmentes tésztával készítve vegán fogás.

Idő: 1 órán belül megvan, még a zöldséghámozással és kézi aprítással együtt is
Pénz: kb. 150 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.

2010. április 18., vasárnap

Almás püspökkenyér (vegán)

Nemrég püspökkenyér-recept iránt érdeklődött nálam anyukám (nálunk sokszor ilyen fordított szereposztásban megy ez, főleg, ha süteményről van szó). Szempontok: egyszerű legyen elkészíteni, ne kelljen bele semmilyen különleges hozzávaló, cukorbeteget se üssön ki egy normál adag elfogyasztása, legalább néhány napig őrizze meg a minőségét, és persze még finom is legyen. Már kipróbált, bevált fajtát sajnos nem tudtam mondani neki, de kipróbálásra kinézett, valószínűleg megfelelőt kettőt is. Azóta az egyiket már sikerült kipróbálnom, ráadásul nekem hamarabb. Jelentem: igen kiváló lett, bátran utánam lehet csinálni!


Egy nagy tálba raktam a következőket, és fakanállal összekevertem:

  • 25 dkg Graham liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 teáskanál őrölt fahéj
  • 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
  • 1 marék mazsola
  • 1 marék dióbél
  • 4 zöldalma, tökreszelőn lereszelve
  • 3 evőkanál méz
  • 1/2 citrom leve + egy kis víz (ezek nem voltak az eredetiben, de valószínűleg nem volt elég lédús az almám, így plusz folyadék nélkül poros maradt - még ezzel is sűrű lett, de már mindenütt nedves és épp keverhető; arra viszont ügyeltem, hogy ne vizezzem túl)
Kikentem egy püspökkenyérformát, majd beleöntöttem a tésztát, és a fakanállal elegyengettem a tetejét.

180 fokon 1 órát sütöttem, előmelegítés nélkül. (30 és 45 percnél ellenőriztem, de ekkor még egyértelműen sületlen volt. A tűpróba szerint még 60 percnél is, de ekkor már kinézetre jó volt, meg korábbi tapasztalataim alapján is úgy gondoltam, hogy ennyi sütésnek már elégnek kell lennie. Mikor némi hűlés után felvágtam, örömmel láttam, hogy igazam van.)

Jól szeletelhető, kellemesen fűszeres, nem tömény csemege lett. Az almának köszönhetően megfelelően nedves, és tartja is az állagát, másnapra, kihűlve se lett "szalonnás", meg konyharuhába tekerve ki se száradt.

(Tipp: Az ilyen típusú süteményekből két adagot érdemes sütni egyszerre, akár egyformát, akár különbözőt. A két forma is kényelmesen elfér egymás mellett a sütőben, tehát ugyanannyi energiával megvan, és mivel a kész püspökkenyér nem csak frissen jó, nem muszáj rövid időn belül elfogyasztani.)

Az eredeti receptet a HarmoNet oldalon találtam.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az összeállítás
Pénz: kb. 300 Forint
Alapvetően hazaiból, a fűszerek, a mazsola meg a citrom kivételével.

2010. április 17., szombat

Csicseriborsó-fasírt (vegán)

Első találkozásom a csicseriborsóval nem volt valami meggyőző. Becsülettel megettem ugyan, de nemtetszési indexét mutatja, hogy nem örökítettem meg a receptet (ritkán ilyen is előfordul). Most pedig a fél kilós csomag maradékával szerettem volna kezdeni valamit. Akkor főztem, ami elég sok idő volt még áztatás után is, ráadásul az íze sem jött be igazán, se natúr, se fűszerezve. A mostani receptben külön tetszett, hogy az áztatás és a sütés között nem kell megfőzni, csak ledarálni a borsót. A fűszerezést a saját ízlésemhez szabtam, így nagyjából ez volt a maximum, amit számomra ki lehetett hozni a témából. Egész jó lett (a főttnél nagyságrendekkel jobb), de attól tartok, továbbra sem lesz a kedvencem a csicseri. Van ilyen.


Éjszakára beáztattam 35 dkg csicseriborsót. Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, és a borsót áthajtottam a húsdarálón. Hozzákevertem 1 evőkanál sós paprikakrémet és 1 marék szárított-morzsolt petrezselyemzöldet, valamint 1 evőkanál olívaolajat. A két tenyerem között összenyomva kis korongokat formáztam belőle, és szilikon sütőlappal borított tepsire sorakoztattam. 180 fokon bő 20 perc alatt sült meg. Ezzel a mennyiséggel tele lett egy nagy tepsi (42 db, igaz, nem túl nagyok), meg kimaradt még 7 db, amivel nem kezdtem külön tepsit, hanem serpenyőben sütöttem meg inkább; plusz zsiradék nélkül, kis lángon, hogy át tudjon sülni a belseje, mire megpirul a külseje. Most répafőzelék mellé ettem, a sütősekből pedig jutott a fagyasztóba is. (Műanyag tálcára raktam, fóliával a rétegek közé, hogy ne fagyjanak össze. Felhasználáskor serpenyőben süthető ugyanúgy, mint a friss; a lassú sütés során kiolvad és átmelegszik belül, mire megpirul kívül.)

A receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában találtam, Falafelgolyók néven. Golyóvá elég nehezen tudtam volna formázni, mert gömbölygetéskor hullott szét, meg fagyasztáshoz mindenképp a lapos forma célszerű. (Kevésért nem venném elő a húsdarálót, meg ugye így végre nem kell tovább rakosgatnom a száraz borsót. Más hasonló fasírtokat is szoktam így fagyasztani, azért gondoltam, hogy ennek a maradéka is elfér ott, és alkalomadtán jól jön majd.) Mellé pedig a nyers répasaláta helyett a tárolt répából jobbnak láttam a főzeléket. (Az igazi, szabadföldi zsenge répára még várni kell, meg azt hiszem, azt natúr elrágcsálom majd, öntet és csicserifasírt nélkül.)

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, igaz, miközben sült, kényelmesen meglett a főzelék is hozzá
Pénz: ez most passz, régen vettem már a borsót, de az a meghatározó az egészben
És ráadásul nem is hazai volt... na jó, az ízesítők és a répa azért javít valamit az összképen :)

Virágok a kertből

Jó ideje folyamatosan nyílnak már, itt az ideje, hogy megmutassam őket:




2010. április 15., csütörtök

Banános-fahéjas csigakalács

Legszívesebben nyersen, natúr fogyasztom a gyümölcsöket, de a túlságosan érett banán továbbra sem az esetem. Így az legtöbbször inkább valami tésztafélében végzi, hiszen amellett, hogy természetes édesítő, nagyon kellemes aromája is van.

A sült banán és a fahéj fantasztikusan illatossá és finommá teszi ezt a kalácsot. A formázásnak köszönhetően a szeletek belseje nem összefüggő, hanem csigaként letekerhető.


1 bögre (2,5 dl) langyos vízben felfuttattam 1 dkg friss élesztőt 1 teáskanál mézzel.

(Én a kenyérsütő gépre bíztam a tésztadagasztást, de természetesen kézzel is össze lehet gyúrni. A sütést viszont a gép helyett normál sütőben csináltam, a jobb állag és a formázás miatt is.) Meghámoztam és egyenesen a kenyérsütőgép tartályába karikáztam 2 érett banánt, valamint előkészítettem a többi hozzávalót is. A banánhoz öntöttem a felfuttatott élesztőt, majd hozzáadtam 50 dkg átszitált lisztet (ezúttal 25 dkg Graham liszt és 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt volt), egy csipet sót, 1 evőkanál őrölt fahéjat és 1 evőkanál mézet.

Beraktam a gépbe, és Dagasztás programra kapcsoltam. Figyeltem, ahogy összedolgozza a tésztát, és beigazítottam az állagát. Ezúttal pár evőkanál víz kellett még hozzá, hogy puha, de nem ragadós tésztává álljon össze. (Egyébként nyilván erősen függ a banánoktól, hogy pontosan mennyi folyadékkal lesz jó; igyekeztem nem túllőni már az elején, hogy aztán ne tolja el az arányt és növelje meg túlságosan az össz tésztamennyiséget a sok plusz liszt.)

Vízgőz (melegedő teavíz) fölött megolvasztottam 5 dkg vajat, majd hozzákevertem 1 evőkanál őrölt fahéjat, és hűlni hagytam.

Kikentem egy püspökkenyérformát, amiben majd megsütöm a kalácsot.

A dagasztás végeztével lisztezett munkalapra borítottam a tésztát, és téglalap alakúra nyújtottam (a hosszabbik oldala a forma hosszával legyen egyenlő, vagy annál egy picit hosszabb). Megkentem a közben már szilárdulni kezdő vajas keverékkel, az egyik szélén üresen hagyva egy keskeny sávot (így az összeillesztésnél nem folyik ki a vajas keverék), valamint rászórtam egy marék mazsolát, majd az üres résszel szemből lazán feltekertem, összeigazítottam a tésztát a végeken, és az egészet a formába emeltem (az összeillesztés legyen alul).

Beraktam a sütőbe, amit ezután felmelegítettem 50 fokra, majd elzártam, és kb. 1 órát kelesztettem a tésztát.

Ezután bekapcsoltam 180 fokra, és 45 percet sütöttem, majd még 15 percet az elzárt sütőben hagytam.

Rácsra borítva hűlni hagytam. Már langyosan is sikerült elég jól szeletelni. Frissen magában, másnap egy kis dzsemmel kiegészítve fogyott el.


A kiinduló receptet Gasztromaminál olvastam, köszönet érte!

Idő: az elkezdéstől számítva kb. 3 óra elteltével lehet enni, ebből kb. fél óra munka (a tészta összeállítása, majd a formázás)
Pénz: kb. 350 Ft
A banán, a mazsola és a fűszerek kivételével hazaiból.

2010. április 12., hétfő

Húsvéti ételeink 2010-ben

A húsvétfa után az ünnepi ételeket is megmutatom egy gyűjteményes bejegyzésben.


Előzetesen készítettem aprósüteményeket:



Nem maradt el a hagyományos sonka és tojás sem, tejszínes-krumplis kenyérrel és természetesen sok friss zölddel: a szombati piacon finom salátát és retket is sikerült beszerezni. Több felvonásban is ez volt a reggeli/vacsora ünnep során, így a maga egyszerűségében - és nagyszerűségében.

A sonkalé egy részében a tojás főtt, a többi pedig egy paszulyos káposztaleves alapjául szolgált (ami így elkészítve ugyan nem vegán, de a maga nemében ízletes).

Megvolt a tervezett ismétlés a káposztás nyuszikból is (és ezzel a két káposztás étellel el is fogyott a raktáron lévő téli káposzta).


A tojás és később a friss zöldek elfogytával (és az ünnep elmúltával) a sonka alternatív hasznosításba került - bár ezek akár ünnepi fogásként is megállták volna a helyüket:
Lencsesaláta mellé retekkel
Sajtos-sonkás burgonyakarikák zsályával
Sonkás-sajtos kelt muffin

Kalács is utólag volt, nevezetesen a narancsos kalács továbbfejlesztett változata.

Sonkás-sajtos kelt muffin

A húsvét utáni maradékkisöprés utolsó felvonása volt ez a két okból sem szokványos muffin. Egyrészt a sós ízvilágot képviseli, másrészt pedig nem sütőporos vagy szódabikarbónás a tésztája, hanem élesztő gondoskodik a lazaságáról.


1 dl langyos vízben felfuttattam 1/2 dkg friss élesztőt egy kis mézzel.

Közben összedaraboltam 15 dkg füstölt-főtt sonkát (csak sovány részeket). 5 dekányi füstölt parenyicából 12 nagyobb kockát vágtam, a többit pedig apró darabokra. (Ezek zömét a sajtos-sonkás burgonyakarikák készítésénél kimaradt köztes részek képezték). Meghámoztam és apróra reszeltem 1 tojásnyi méretű krumplit.

A krumplihoz raktam 15 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 evőkanál őrölt lenmagot, 1 csipet sót, kb. 2 dl tejfölt (ezúttal egy bontott doboz alján egy nagy pohár fele volt, ennek hiányában egy 175 g-os kis dobozzal tettem volna), végül a felfuttatott élesztőt. Fakanállal összekevertem, majd hozzáadtam a sonkadarabokat is. (Sűrű, de fakanállal azért jól keverhető tészta legyen, ez szükség esetén további liszt, illetve víz hozzáadásával állítható be.)

Kikent muffintepsi mélyedéseibe kanalaztam, majd mindegyiknek a közepébe nyomtam egy-egy sajtkockát, és megszórtam a tetejét a sajtdarabokkal.

Kb. fél órát kelni hagytam langyos helyen (50 fokra felmelegített, majd elzárt sütőben), majd 180 fokon újabb fél óra alatt sült meg (előmelegítés nélkül; tűpróbával lehet ellenőrizni).

Langyosan tálaltam, és mind el is fogyott frissen, úgyhogy hidegen az állagáról és az eltarthatóságáról nem tudok beszámolni.

A kiinduló receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában találtam, és jól átszabtam a rendelkezésre álló maradékokhoz meg a saját ízlésemhez.

Idő: szűk másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15-20 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 450 Ft
Alapvetően hazai alapanyagokból.

2010. április 8., csütörtök

Narancsos kalács v2.0

Egy régebben már kipróbált recept továbbfejlesztett változata:


Kenyérsütőgép keverőedényébe raktam a következőket a felsorolás sorrendjében, majd elindítottam a Dagasztás programot (kenyérsütőgép hiányában kézzel is össze lehet gyúrni):

  • 1 narancs héjából a sárga rész lereszelve
  • 2 narancs kifacsart leve és rostjai (kb. 2 dl)
  • 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
  • 3 evőkanál méz
  • 1 csipet só
  • 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt átszitálva
  • 1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
  • 1 dkg friss élesztő
Figyeltem, ahogy a gép összedolgozza a tésztát, hogy szükség esetén tudjak igazítani az állagán (most egy kis víz kellett hozzá; úgy látszik, kissé szárazak voltak a narancsok).

A dagasztás végeztével kivettem a tésztát a gépből, megfeleztem, és az egyik feléhez kézzel hozzágyúrtam 1 púpozott evőkanál holland kakaóport meg 1 evőkanál vizet.

Vékonyan kikentem egy püspökkenyérformát a sütéshez.

A világos tésztát kisebb téglalappá nyújtottam. Kézzel hosszúkásra húztam a sötét tésztát, majd a világosnak a közepére tettem úgy, hogy a két hosszú oldalánál maradjon némi fedetlen rész. Együtt nyújtottam akkorára, hogy a hosszabbik oldal valamivel több legyen, mint a püspökkenyérforma hossza. Megszórtam egy marék mazsolával, majd óvatosan feltekertem, és a formába emeltem. (Így a kakaós rész és az összes mazsola is garantáltan a belsejébe kerül, vagyis nem tud megégni a sütéskor.)

Betettem a sütőbe, amit ezután felmelegítettem 50 fokra, majd elzártam, és benne hagytam a tésztát, hogy kb. a duplájára keljen (egy jó óra kellett neki ehhez). Utána 180 fokra kapcsoltam, és 45 percet sütöttem, majd még 15 percet az elzárt sütőben hagytam.

Melegen is elég jól sikerült szeletelni ezt az illatos, ízletes kalácsot. Most egy finom tea volt a kísérője. Még másnap sem volt száraz, bár akkor már elbírt egy kis citruslekvárt.

Idő: az elkezdéstől kb. 3 óra elteltével lehet enni, de csak kétszer 10 percnyi munka van vele (előbb a tészta összeállítása, aztán meg a formázás)
Pénz: kb. 500 Forint
A narancs és az ízesítők (fűszerek, kakaó, mazsola) kivételével hazaiból.

2010. április 7., szerda

Sajtos-sonkás burgonyakarikák zsályával


Nagy krumplikat körömkefével alaposan megmostam, lecsepegtettem, majd kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam (ez most vékony héjú fajta volt, amúgy természetesen hámozni is lehet). Tollkenő segítségével vékonyan bekentem olajjal mindkét oldalukat, és szilikon lappal bélelt tepsibe sorakoztattam őket. A végekből kis hasábokat vágtam, azokat is összeforgattam pár csepp olajjal, és az egyik sarokba ömlesztettem. Enyhén sóztam az egészet. 200 fokon 20 percig sütöttem előmelegítés nélkül, majd átforgattam, és a másik oldalát is sütöttem 20 percig. Közben füstölt-főtt sonkából (húsvéti sonka) vékony szeleteket vágtam, és süteménykiszúróval virág formákat szabtam belőle. Azután sajtot szeleteltem, abból pedig kis pogácsaszaggatóval köröket vágtam. Zsályaleveleket is szedtem, és összeforgattam pár csepp olajjal. Amikor már könnyen járta a villa a krumpliszeleteket, rájuk raktam egy-egy darab sonkát és sajtot, egy-két zsályalevéllel díszítettem, és visszaraktam még 5 percre a sütőbe, hogy az egész összemelegedjen és ráolvadjon a sajt. Utána azon melegében tálaltam. (A sonka és a sajt darabolásakor leesett részek pedig tervem szerint egy muffinban végzik majd, recept később.)


Idő: 1 órán belül megvolt egy nagy tepsivel, ami 2 bőséges adag (lásd a képeken)
Pénz: kb. 600 Ft a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

2010. április 6., kedd

Lencsesaláta, kétféle lencséből (vegán)

Ebben a borongós időben jólesett egy ízletes, langyos lencsesaláta, ezúttal a húsvéti sonka utójával kiegészítve:


Éjszakára beáztattam 1/2 bögre (kb. 10 dkg) barna lencsét.

Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, és másfél bögre vízben feltettem főni. Fűszerezésnek került bele 3 kis babérlevél, 3 szem szegfűszeg és kevés só. Miután felforrt, kis lángon, lefedve főztem, 15 percig.

Közben meghámoztam és kis kockákra vágtam 3 répát és 3 petrezselyemgyökeret, valamint kimértem 1/2 bögre (kb. 10 dkg) vörös lencsét. A 15 perc elteltével ezeket is hozzáadtam, ismét megvártam, hogy felfőjön, majd kis lángon, lefedve főztem 3-4 percig. Ezután elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam még kb. 5 percig.

Az öntethez egy bögrében kanállal összekevertem 1 evőkanál citromlevet, 2 evőkanál extra szűz olívaolajat, 1 mokkáskanál magos mustárt, 1 csipet sót, 1 csipet gyömbért és pár tekerésnyi frissen darált tarkaborsot.

A lencséből eltávolítottam a darabos fűszereket, majd óvatosan összeforgattam az öntettel, és langyosan tálaltam a kész ételt. (Ez így vegán, és akár egytálételként is fogyasztható.)

Most füstölt-főtt sonkaszeletek és retekcikkek társaságában tálaltam. 2 bőséges adag lett belőle. (Így már nem vegán, sőt, vegetáriánus se; vegyes társaságban célszerű külön tálalni a húsos és a húsmentes részeket, és ki-ki ízlés szerint állíthatja össze a saját adagját.)

A kiinduló receptet Nokedlinél olvastam, én hagymamentesítettem és némileg növeltem a lencse mennyiségét, no meg ügyeltem rá, hogy biztosan ne főzzem túl.

Idő: fél óra alatt megvan, és végig van vele teendő
Pénz: kb. 350 Ft a lencsesaláta (+ 80 Ft volt a csomó retek, + a húsvéti sonka maradékából voltak a hússzeletek)
Ebből most csak a barna lencse, a zöldségek meg a sonka volt hazai.

2010. április 4., vasárnap

Kellemes ünnepeket!


2010. április 2., péntek

Almás gofri (vegán)

Van már bevált vegán gofrireceptem, de mivel ez ezen felül még cukor- (és egyéb édesítő) mentes is, természetesen ki kellett próbálnom. Nem is bántam meg, az almával teljesen rendben volt az íze natúr is, némi eperdzsemmel meg aztán igazán nem lehetett rá panasz.


Egy nagy tálba raktam az alábbiakat, és fakanállal simára kevertem:

  • 2 közepes alma, finomra reszelve
  • 10 dkg zabpehelyliszt
  • 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 teáskanál vanília kivonat
  • 2 dl víz + 1 dl víz + 1/2 dl víz + igény szerint még, hogy viszonylag sűrű, de könnyen keverhető tészta legyen; álltában is sűrűsödik még, ha zavaró mértékben, akkor még egy kis víz kell neki
  • 2 evőkanál étolaj
Felfűtött gofrisütőben megsütöttem; kb. 10 db lett belőle. Lényegesen tovább (majdnem háromszor annyi ideig) kellett sütni, mint ami a gofrisütő leírásában szerepel (az nyilván a hozzá mellékelt recepthez van mérve), ráadásul közben nem szabad nézegetni, mert akkor a még nem kész gofri lapjában szétjön, és megsülve is csak külön-külön lehet óvatosan kivakargatni a feleket a sütőből.

A receptet a Rongybaba konyhában találtam, köszönet érte!

Idő: az elkezdéstől számítva kb. 10 perc múlva már lehet enni az elsőt, de a teljes adag kisütése egy jó órába is beletelik
Pénz: 150 Forintból kitelt a fenti mennyiségű tészta, ehhez jön még a választott lekvár vagy egyéb rávaló ára
Hazaiból, a vanília kivételével.

2010. április 1., csütörtök

Krumplilepény - héjában sült krumpliból


Nemrégiben sikerült apró krumplihoz jutnom a piacon, ami igazán ideális alapanyag héjában sütni. Hidegen sajtolt napraforgóolajba mártogatva jóízűen el is fogyott a megsütött adag nagy része egy vacsorára, de azért maradt valamennyi. A hidegen megevés ötlete nem vonzott másnap, és az újramelegítés azon formája sem, hogy újra felfűtöm neki a sütőt. Így átalakítással egybekötve melegítettem meg, és új étel lett belőle reggelire: lehúztam a héját, lereszeltem, és krumplilepényt sütöttem belőle - elvégre eredetileg főtt krumpliból kellene azt is csinálni (csak én ritkán és indokolt esetben szánom csak rá magam az ilyen több lépcsőben készítendő ételekre). Jelentem, héjában sültből sem volt rossz - sőt! Kiváló ízt adott neki az előzetes héjában sütés, meg persze sokkal gyorsabban el is készült így. (Külön persze ehhez se sütögetném a krumplit, de ha már van maradék, akkor ez egy kiváló felhasználási módja.) Most egy kis füstölt parenyicát reszeltem a tetejére (de természetesen akármelyik másik feltéttel jó lett volna), meg egy bögre tea egészítette még ki.

Idő: 10-15 perc (csak legyen maradék krumpli :)
Pénz: ez a lepény mintegy 20-25 Forint volt, a sajt meg legalább a duplája...
Hazai alapanyagokból.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails