2010. június 30., szerda

Tárkonyos-tarhonyás zöldségegytál (vegán)

Az itthon épp fellelhető friss zöldségekből dobtam össze ezt a könnyű, de laktató nyári ebédet. A pirított zöldségek mellé házi tarhonyát szórtam, és friss tárkonnyal ízesítettem az egészet.


6 kis szem újkrumplit alaposan megmostam, majd felkockáztam. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olívaolajat melegítettem, majd rádobtam a krumplikockákat, és időnként megkeverve pirítgattam. Közben szintén alaposan megmostam 2 kis répát és 2 kis petrezselyemgyökeret, és a krumplihoz karikáztam. Aztán került még hozzá 1 marék zöldbab, amit a végek levágása és az esetleges szálkák lehúzása után kb. 2 centis darabokra vagdostam. (Ez összesen, csomójára egy szűk tányérnyi előkészített zöldség. A pontos összetétel természetesen tetszés szerint változtatható. Elsőnek mindenképp a krumplit érdemes beletenni, annak kell a legtöbb idő, aztán mehet a többi.) Végül hozzászórtam 1 marék tarhonyát, és ezzel is pirítottam még egy kicsit. Mikor a tarhonya is kapott egy kis színt, felöntöttem az egészet kb. 2 dl vízzel, enyhén ztam, és kis lángon, lefedve addig pároltam, amíg a tarhonya már érezhetően puhult és a krumpli is majdnem kész volt. Ekkor elzártam alatta a lángot, hozzáforgattam 2 arasznyi tárkonyág leveleit, és lefedve állni hagytam pár percig. (Más zöldfűszerrel, például egyszerűen a petrezselyem zöldjével is jó lehet, de a krumplihoz és zöldbabhoz szerintem nagyon illik a tárkony aromája is, és mivel már jól megnőtt a kertben, igazán ráfért egy kis nyírás.) Ez a mennyiség 1 bőséges adag főétel vagy 2 kis adag köret, lehet többszörözni. Én most tojásos házi tarhonyát használtam, de tojásmentes tésztával vegán fogás.

Idő: legfeljebb fél óra, és ebből csak 10 percnyi munka
Pénz: 100 Ft alatt kijön egy adag
Hazai alapanyagokból.

2010. június 29., kedd

Folyékony kenyérből szilárd: Sörös-mustáros Graham kenyér (vegán)

Lassan kezdek rászokni a sörre :) Igaz, továbbra sem iszom, hanem sütéshez-főzéshez használom mint hozzávalót. Ma például ennek a kenyérnek a tésztájába öntöttem egy fél üveggel. Az eredmény: egy karakteres ízű és kifejezetten jó belszerkezetű kenyér, ezúttal végig a kenyérsütőgépben készítve (mivel az sokkal kevésbé fűti mellékesen a konyhát, mint a villanysütő).


Az alábbiak kerültek a keverőedénybe:

  • 2,5 dl sör (nálam most világos, amúgy az eredetiben barna)
  • 2 evőkanál olaj
  • 3 teáskanál dijoni mustár (bontott üvegek felszámolása jegyében 2 kanál finomra őrölt és 1 kanál magos)
  • 50 dkg Graham liszt, átszitálva
  • 2 teáskanál só
  • 1 teáskanál barnacukor (lehetőleg minél sötétebb)
  • 1 csomag (7 g) szárított élesztő (vagy 2 dkg friss, ha épp lett volna itthon)
  • kb. 0,5 dl víz (amivel kiöblítettem a kiürült mustáros üveget; a cél egy puha, de nem ragadós tésztagombóc, és a Graham liszt több folyadékot kíván, mint a sima)
Alapötlet: Vicki Smallwood: Száz recept kenyérsütő géphez (Alexanda Kiadó, 2004.)
(Én a teljes lisztmennyiséget barnára cseréltem, és melasz helyett csak melaszos barnacukor volt itthon. A kis egylapátos gépemhez épp a méret, nagyobb üsthöz legalább 1,5 adagot célszerű számolni.)

Idő: kb. 5 perc bekészíteni, utána már a gép dolgozik végig (3-3,5 óra, típustól függően)
Pénz: kb. 300 Forint
Alapvetően hazaiból, a fűszerek kivételével.

2010. június 26., szombat

Vegán torták

Siccike felhívására készítettem ezt a válogatást a blogomban korábban már közzétett vegán tortákból, illetve torta jellegű sütikből.


Birsalmás torta mogyoróval
Elsőnek álljon itt egy hagyományos szerkezetű (tészta + krém, feldíszítve) torta, amit tavaly karácsonyra készítettem, és igen nagy sikere volt. Könnyedségét a zsiradékmentes, gyümölcsös krém és az igen visszafogott édesítés adta. Egyszerű, de látványos díszítése tette vonzóvá a reform-vegán vonalat egyáltalán nem követők számára is.


Zabpelyhes-diós torta
Alapja ugyanaz a tészta, a krém viszont megér egy külön említést: nincs plusz zsiradékkal súlyosbítva benne az olajos mag, ami ráadásul hőkezelés nélkül kerül bele. A hivatkozott bejegyzésben leírt diós változat nagyon bejött, a mákosat viszont még mindig nem próbáltam ki.


Gyümölcsös tündértorta és változatai
Szintén a hagyományos szerkezet a gyümölcstorta: tészta + puding + gyümölcs + kocsonya (utóbbitól én eltekintek). Az alap tészta mindig ugyanaz, aztán a gyümölcshöz igazítom, hogy vaníliás vagy csokis legyen rajta a puding.



Gesztenyés-meggyes csokitorta
Hasonló szerkezet, de egy másik jól bevált alaptésztával, puding helyett gesztenyekrémmel, gyümölcsszezonon kívül meggybefőttel. Klasszikus ízösszeállítás, reform-vegán kivitelben, nem csak reform-vegánoknak.


Palacsintatorta
Maradék palacsintából szoktam készíteni, maradék lekvárokkal, vagy mint itt, nyers gyümölcsökkel.


Pitetorták

Én nagyon kedvelem a különféle pitéket is torta jellegűre készíteni: kerek formában, a tetején a rácsozással díszítve, és lehetőleg a tortaszerű szeleteléshez igazodva. Nem kell külön töltögetni (hacsak nem nyers töltelék kerül bele), kevés tészta és sok töltelék alkotja, garantáltan nem száraz. Viszont fontos, hogy csak teljesen kihűlve (illetve megdermedve) lehet szépen szeletelni.


Egyéb sütik tortának álcázva
Amik megjelenésüket és szeletelhetőségüket illetően torták, szerkezetükben viszont inkább csak "mezei" sütik. A képen láthatónak például hamarosan eljön a szezonja, de a többi is szolgálhat jó ötlettel egy-egy átlag-vasárnapi desszerthez.

Ráadásként a "torta" címkénél további reformos, de nem feltétlenül vegán (tejtermékeket esetleg tartalmazó, de túlnyomórészt tojásmentes) variációk is találhatók nálam a témára. Jó böngészést, s ha megvan az igazi, jó sütést!

Grízpuding egressel (vegán)

Egyszerűen elkészíthető, de igen ízletes, ráadásul vegán desszert:


Fél kiló érett (!) egres végeit lecsipkedtem, majd alaposan megmostam a szemeket. (Érett az, amit úgy magában, nyersen is szívesen megeszek, mert már nem húzós, nem túl savanyú. Kinézetre enyhén puha és nem vad zöld, hanem némileg sárgába hajlik. Én az ilyen piszkére emlékszem gyerekkoromból, megdöbbenve és csalódottan látom sokfelé, hogy teljesen éretlenül szedik le - az sajnos megfőzve, még sok cukorral sem lesz ízletes, úgyhogy számomra felejtő.) Egy részét elkóstolgattam, aztán a puha (legérettebb) szemekből egy maréknyit félreraktam a díszítéshez, a többit pedig (kb. 30 dkg) egy nagy lábasban feltettem főni fél liter vízben. Néhány perc elteltével, mikor a gyümölcs már érezhetően puhult, hozzáadtam 3 csapott evőkanál barnacukrot, valamint lassan hozzáöntöttem 1 dl búzadarát, miközben egy kézi habverővel folyamatosan kevertem. Továbbra is keverve sűrűsödésig főztem, majd a tűzről levéve a lábast hideg vízbe állítva folytattam a keverést, míg langyosra hűlt a massza. (Közben érdemes megkóstolni, és szükség esetén ízlés szerint igazítani az édességén.) Ekkor hideg vízzel kiöblített tálkákba öntöttem, és megvártam, míg teljesen kihűl. A félretett egresszemekkel díszítettem. Most 5 nagy adag lett, amúgy 6 normál adag is kitelt volna belőle. A habverős keverésnek köszönhetően egy laza, apró légbuborékokkal teli krém, kellemesen édeskés-savanykás, az egres jellegzetes ízével. Akinek alapból nem elég édes, csorgathat az adagjára egy kis mézet.


A kiinduló receptet a Nyárikonyhában olvastam, a cukrot helyből harmadoltam, és citromhéj helyett került rá nyers (de érett, ízletes, nem vad savanyú) egres.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, és kb. fél óra munka
Pénz: kb. 350 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, a barnacukor kivételével.

2010. június 17., csütörtök

Tejcsokis ropogós keksz (lakto-vega)

Egyáltalán nem az én műfajom a tejcsoki (hát még ha csak bevonómassza...), de kidobni mégiscsak sajnáltam azt az öt kis csokimikulást, ami tavalyi szezonja óta ott figyelt a hűtőm tetején, és még a molyoknak se kellett ezidáig. Így inkább átalakítottam őket keksszé, és hétvégén visszakapják, akiktől a mikik voltak. Ha ízlik, utólag majd bevallom, mit ettek :)


A jól bevált és nagy kedvenc Étcsokoládés tallér receptjéből indultam ki, de a kakaópor és az étcsoki helyett ez a tejcsoki(-szerűség) került bele. Kellett még egy kis plusz lisztezés a megfelelő tésztaállaghoz, és megsülve is más, inkább ropogós, mint omlós lett. Az én ízlésemnek eléggé édes így, de remélhetőleg jórészt nem nekem kell majd megennem.

Vízgőz fölött megolvasztottam 10 dkg vajat. Kis darabokra törtem 7,5 dkg tejcsokit, és kb. az 1/3-át a vajhoz tettem. Mikor lehűlt, de még nem szilárdult meg, hozzáadtam 1 teáskanál vanília kivonatot, 1/3 bögre barnacukrot (a bögre 240 ml-es, a kenyérsütőgép mérőpohara), 2/3 bögre teljes kiőrlésű búzalisztet, 1/2 teáskanál szódabikarbónát és egy csipet sót. Így még nagyon lágy volt, úgyhogy plusz 1/4 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt került bele (a kakaópor mennyisége helyetti por). Végül hozzáadtam a maradék csokit és 1/4 bögre árpapelyhet (de tetszőleges gabonapehely mehet, nekem most ez volt kéznél), és ezzel is összedolgoztam. Kézzel falatnyi kekszeket formáztam belőle, és szilikon sütőlapra sorakoztattam. 45 darab lett, épp ráfért egy nagy tepsire. 150 fokon (ezúttal előmelegítve; egy másik fajta kekszet sütöttem előtte) 15 perc alatt sült meg; amikor láthatóan repedezik a teteje, akkor jó, hűlve majd szilárdul. Csak langyosan szedtem le a tepsiről.

2010. június 15., kedd

Zöldborsó-karalábé paprikás árpagyönggyel (vegán)

Kedvező áron jutottam szép, tényleg zsenge és ízletes zöldborsóhoz a hétvégi piacoláskor. Igaz, ráment egy délután, mire kifejtettem a mintegy 6 kilót (két elég unalmas focimeccs közben simán belefért), de a fagyasztóba is raktároztam, meg friss fogyasztásra is maradt bőségesen, és ezúttal főszereplővé léptettem elő a mai ebédben:


Éjszakára beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt. Másnap leöntöttem az áztatóvizét, majd egy vastag aljú lábasban feltettem főni 1 bögre vízben. Meghámoztam és kis kockákra vágtam 1 nagy (de nem fás!) karalábét, meg elővettem a hűtőből 25-30 dekányi kifejtett zöldborsót. A fővő árpagyöngyhöz adtam 1 evőkanálnyi olajat, 1 teáskanál pirospaprikát és 2 evőkanál sós paprikakrémet, összekevertem, majd rászórtam a tetejére az előkészített zöldségeket. Felöntöttem annyi lével, hogy szűken ellepje (nekem még 1/2 bögre víz kellett hozzá), és miután felforrt, kis lángon, lefedve főztem kb. 20 percet, majd elzártam alatta a lángot, és a fedő alatt állni hagytam még kb. 10 percet. Végül friss petrezselyemzöldet tépkedtem bele és óvatosan összeforgattam az egészet. Ez a mennyiség 3 adag vegán egytálétel vagy 4-5 adagnyi köret. Árpagyöngy helyett barnarizzsel is készíthető.

Idő: kb. 45 perc elteltével lehet enni, de ebből csak 15 percnyi a munka; plusz ne feledkezzünk meg az árpagyöngy beáztatásáról
Pénz: kb. 250 Forint volt a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

2010. június 14., hétfő

Finomfőzelék (vegán)

Friss, zsenge zöldségekből, extra könnyűre véve a figurát valóban finom. Így készítettem:


Meghámoztam és kis kockákra vágtam 1 karalábét. Alaposan megmostam és (részemről hámozás nélkül) felkockáztam 2 répát, 2 petrezselyemgyökeret, 3 közepes újkrumplit. Hozzátettem 10-15 dekányi kifejtett zöldborsót is. Vastag aljú lábasban kevés olajat melegítettem, majd időnként megkeverve átpirítottam rajta a zöldségeket. Mikor már némi folyadékot kívánt, öntöttem rá kb. 1/2 dl fehérbort (az alkoholtartalma elpárolog, de akinél elvi kérdés az alkohol mellőzése, csinálja vízzel), és kis lángon, lefedve roppanós-puhára pároltam (hamar megvan, ne főzzük túl; a krumplit érdemes ellenőrizni, ha az jó, akkor a többi is). Rászórtam 2 teáskanál kukoricalisztet, kavartam rajta, majd felöntöttem kb. 1 dl vízzel, jól elkevertem, és megvártam, míg besűrűsödik. Kevés sóval és a petrezselyem összetépett zöldjével ízesítettem. (A kukoricaliszt és a víz adagolásával tetszés szerint beállítható a kötőanyag mennyisége és sűrűsége.) Én csak így magában ettem, de természetesen ízlés szerinti feltét is adható hozzá. 2 adag.

Idő: fél órán belül ehető, ennek kb. a fele munka
Pénz: kb. 200 Forint volt a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

2010. június 13., vasárnap

Újkrumpli-zöldborsó egytál bulgurral (vegán)

Miután türelmesen kivártam a kiskerti zöldségek szezonját, most már nem fogtam vissza magam, és jól bevásároltam belőlük a piacon. Elsőként ezt az egytálételt raktam össze belőlük:


Bő 1/2 kg újkrumplit alaposan megmostam, lecsepegtettem, és falatnyi hasábokra vágtam. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat melegítettem, majd enyhén átpirítottam rajta a krumplit, időnként megkeverve. Alaposan megmostam és hozzákarikáztam 1 répát és 1 petrezselyemgyökeret is, és így együtt is pirítottam még egy kicsit. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi épp ellepte, és kis lángon, lefedve főztem tovább. Kifejtettem 1/4 kilónyi csöves zöldborsót (3 maréknyi lett belőle), majd ezt is hozzáadtam, meg ízesítettem 1 púpozott teáskanál sós paprikakrémmel, és hozzátépkedtem a petrezselyem zöldjét is. A krumpli megpuhulásáig főztem, majd hozzáadtam 1 dl bulgurt, és megrázogattam, hogy lemenjen az aljára. Elzártam alatta a gázt, és lefedve állni hagytam úgy 10-15 percet, hogy megpuhuljon a bulgur a forró lében, miközben nagy részét felszívja. Így egytálételnyi sűrűség, ízlés szerint lehet több vízzel, levesnek készíteni. 2 adag.

Idő: jó fél óra elteltével lehet enni, de csak kb. a fele munka
Pénz: kb. 200 Forint az egész
A bulgur kivételével hazai alapanyagokból.

2010. június 8., kedd

Graham kenyér (lakto-vega)

A friss beszerzésű Graham liszt (Abo-Mill, Nyíregyháza) zacskóján olvastam ezt a receptet, s mivel alapvetően tetszett és úgyis aktuális volt a kenyérkészítés, gyorsan ki is próbáltam.


2,5 dl langyos tejben felfuttattam 2 dkg friss élesztőt egy kis cukorral. (Az eredetiben szereplő 3 dl tej nekem soknak tűnt a kevert liszthez, és jó is volt a megérzésem, mert ennyi folyadékkal épp jó lett a tészta állaga: összeállt puha gombóccá és egyértelműen nem ragadt - gépben megsütve pedig nem esett be a teteje.)

Közben egy nagy tálban összekevertem a por alakú összetevőket: 20 dkg Graham lisztet, 20 dkg réteslisztet, 5 dkg zabkorpát (búzakorpa helyett, mert azt nem találtam, meg nem is annyira szeretem), 1 teáskanál sót, 1 evőkanál lenmagot és 1 evőkanál szezámmagot (utóbbi kettőt 5 dkg 24 órán át áztatott búzaszem helyett - otthon kipróbálom majd ezzel is, de most idő se volt erre, meg búza se volt kéznél). Őrölt ánizs és koriander szerepelt még a receptben, ezeket most hanyagoltam.

Már majdnem hozzáfogtam kézileg dagasztani, mikor felfedeztem az enyémhez nagyon hasonló kenyérsütő gépet a konyhában (igen, még mindig nem a saját birodalmamban zajlik a történet). Nosza, az üstjébe raktam előbb a folyadékot, aztán a porokat, majd Dagasztás programra kapcsoltam. Figyeltem a tészta összedolgozását, hogy szükség esetén beigazíthassam az állagát. A gépre bíztam a kelesztést is, és mivel igazán meggyőzőnek láttam az eredményt, végül egy Sütés programot nyomtam rá. (Ennyi erőből mehetett volna valami teljes program is, de így jobban bírtam követni a folyamatot, meg a tésztaforgatás se ronthatta el a dolgot, mint az én kis gépemben szokta.)

Jó 70 dekás cipó lett belőle, kisebb géphez épp a mennyiség, nagyobbhoz másfélszeres adag való igazán (csak most első kipróbáláskor nem akartam egyből növelni az adagot).

Szép belszerkezetű, a 100% barnánál némileg könnyebb és persze világosabb színű lett (vagyis nem durván reformos, de azért mégsem fehér kenyér). A magok íze miatt nem is hiányzik belőle a fűszerezés.

Idő: kb. 3-3,5 óra, a kenyérsütő géptől függően
Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból megoldható, az ízesítők kivételével.

2010. június 6., vasárnap

Első találkozásom a spárgával: Spárga crumble (lakto-vega)

Az évek során elmentettem már magamnak néhány ígéretes spárgareceptet, de a megvalósítás valahogy mindig elmaradt. Hiába, no, a megszokott piacon nem fordul elő a spárga (több éve járok oda és még egyszer sem láttam), máshol meg nemigen szoktam zöldség-gyümölcs kategóriában vásárolni (legfőképp minőségben nem versenyképes a kistermelők áruival, de nagyon sokszor árban sem). Most az egyik szupermarketbe mentem egészen más dolgokért, de persze ha már ott vagyok, mindig megnézem a közeli lejárat miatt leárazott termékeket is, és ha valami "megszólít", szívesen bevállalom a gyors hasznosítását. Így jutottam elég kedvező áron egy köteg szép zöldspárgához, amiből végülis az alábbi ételt készítettem, több receptből összeválogatva a szimpatikus elemeket, és persze kellően leegyszerűsítve az ügyet, hogy megismerhessem a spárga saját ízét:


Először az étel tetejére kerülő morzsát állítottam össze: kézzel elmorzsoltam 5 dkg zabpelyhet, 5 dkg Graham lisztet, 5 dkg vajat; némi sóval, frissen darált tarkaborssal és pici barnacukorral ízesítve. Végül hozzákevertem 10 dkg reszelt sajtot, és félretettem a hűtőbe.

1 csomag (0,5 kg) zöldspárgát a fejük felől indulva, azt kihagyva meghámoztam (a spárgahámozóval, amit eddig barbár módon leginkább krumpli hámozására használtam), majd 2-3 centis darabokra tördeltem (ezzel egyben azt is ellenőriztem, hogy nem fás az aljuk sem).

Kivajazott piteformába szórtam a spárgadarabokat, majd eloszlattam rajtuk a sajtos morzsát.

180 fokon előmelegítés nélkül 25 percet sütöttem meg még 5 percet az elzárt sütőben hagytam. Eddigre megpuhult az alján spárga és megpirult a tetején a morzsa. Aki így száraznak érzi, megcsorgathatja egy kis tejföllel, akár a tányérján, akár a sütés vége felé rámelegítve. Ez a mennyiség 2 bőséges adag.

Jól variálható étel, spárga helyett például zöldbabbal vagy más zöldséggel (vagy ízlés szerinti zöldségkeverékkel) is készíthető hasonló módon sós crumble.

Alapvetően tetszett a spárga íze, alkalomadtán máskor is szívesen veszek majd, és próbálok ki belőle mást is.

Idő: 1 órán belül lehet enni, ebből legfeljebb a fele munka, a többi már csak a sütés
Pénz: kb. 500 Forint a 2 adag
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

2010. június 5., szombat

Rizsfelfújt a la Horváth Ilona (lakto-ovo-vega, hagyományos)

Csak semmi reformosítás - nem otthon vagyunk! Nem saját konyhában, nem saját alapanyagokból, nem saját ízléshez hangolt (bár valamikor régen sokat használt) recept alapján, de csak sikerült összehoznom. Na jó, a cukor másik felének belerakását szabotáltam, miután a szűken mért első felével is brutál édesnek éreztem a masszát - megsülve azért szerencsére szelídült az íze. A maga módján jó lett, és szerintem a hozzá tálalt friss eper (saját termés!) sokat dobott az összképen; simán megérte a szemerkélő esőben elbiciklizni érte, és óvatosan megszedegetni az ültetvény széléről a pirosló szemeket. A konyha tulajdonosa nagyra értékelte a meglepetést és a finom vacsorát.


5 dl tej és 1 dl víz keverékében puhára főztem 12 dkg rizst 4 dkg cukorral. Mikor elfőtt róla a nagyja folyadék, óvatosan hozzáforgattam 5 dkg mazsolát, és lefedve puhulni és hűlni hagytam (közben elfoglaltam magam más dologgal). Utána 2 dkg olvasztott vajat simára kevertem 2 tojás sárgájával és pici liszttel, majd a fellazított rizshez forgattam. A tojások fehérjét kemény habbá vertem, és ezt is óvatosan hozzáforgattam a masszához. Kivajazott és zsemlemorzsával megszórt tepsibe simítottam. 180 fokon 25 percet sütöttem, majd még 5 percet az elzárt sütőben hagytam (eddigre körben elvált a tepsitől és pirulni kezdett a teteje). Langyosra hűlve, friss eperrel tálaltam. (A kép azért ilyen, mert a fényképezőgépet is nélkülöznöm kellett, a mobiltelefonom meg csak ennyire képes.)

Reform változatban pedig így készítek valami nagyon hasonlót.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails