Karalábés rizsleves (vegán)

Egyszerű, de tartalmas, már-már egytálétel sűrűségű fogás, mondjuk egy hétfői ebédnek:

Karalábés rizsleves

(vegán recept)

Hozzávalók (6 tartalmas adaghoz):

• 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1 evőkanál barnarizsliszt
• 1,5 liter víz
• 3/4 bögre barna rizs
• 2-3 evőkanál szárított zöldségkeverék
• 2-3 csapott teáskanál só
• 1 teáskanál tetszőleges szárított zöldfűszer (és/vagy a karalábé zsenge leveleit is felhasználhatjuk)
• 1 teáskanál őrölt paprika (elhagyható)
• 1 evőkanál sós paprikakrém (elhagyható)
• 2 közepes karalábé

Elkészítése:
A rizslisztből világos rántást készítünk az olajon, majd felengedjük a vízzel, és hozzáadjuk a megmosott rizst és a fűszereket. Forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, amíg a rizs majdnem puha lesz (kb. 25 perc). Ekkor hozzáadjuk a meghámozott és felkockázott karalábét, és addig főzzük, míg az roppanós-puha lesz (5-10 perc, erősen függ attól, hogy mennyire zsenge vagy épp öreg az a karalábé). A végén szükség szerint beigazítjuk a fűszerezését, és már tálalhatjuk is ezt a tartalmas levest.

Tippek:
Karalábé helyett tetszőleges más zöldséggel (akár többfélével is) is készíthető, csak arra ügyeljünk, hogy a főzési idejének megfelelően tegyük bele.
Az ötletadó receptben a só mellett bors volt még a fűszere, mi egyik nap csak sóval, majd másnap a maradékot sóval-paprikával ízesítve ettük; a maga módján mindkét változat jó volt (a képen a paprikás szerepel, az azért fotogénebb).

Ötlet: Zöld recept 1. (Heted7világ Kiadó)
 

Kakaós körtetorta fordítottan (vegán)

Több receptből ötleteltem össze ezt a könnyed őszi desszertet, mely igen nagy sikert aratott. A cukor finoman karamellizálódik az alján, és a körte levével együtt remekül átitatja a kakaós tésztát. A reform-vegán konyhát nem különösebben kedvelőknek is bátran tálalnám, nem ordít az ízéről, hogy még egészséges is :)

Kakaós körtetorta fordítottan

(vegán recept)

Hozzávalók:

Az aljára:

• 1 dkg margarin (vagy vaj - csak úgy már nem vegán)
• 3 evőkanál barnacukor
• kb. 3/4 kg apró, érett körte
• 1 teáskanál őrölt fahéj

A tésztához:

• 1,5 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt (2,5 dl-es bögrével mértem)
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só
• 1 evőkanál rizsliszt
• 3 evőkanál cukormentes kakaópor, átszitálva
• 3 evőkanál barnacukor
• 5 evőkanál olaj
• 1 teáskanál vanília kivonat
• 2,5 dl víz
• 1 evőkanál ecet (vagy citromlé)

Elkészítése:

1. Sütőpapírból akkora kört vágunk, hogy a formába rakva körben az oldalára felhajoljon egy 3-4 cm-es perem. Vékonyan kikenjük és beleigazítjuk a formába. Megszórjuk 3 evőkanál barnacukorral, és rázogatással eloszlatjuk főleg az alján, de egy kicsi az oldalára is mehet.
2. A körtéket megfelezzük, meghámozzuk, magházukat óvatosan kivájjuk, majd a lyukas oldalukkal lefelé a formába rakosgatjuk. Ha megvan, vékonyan megszórjuk őrölt fahéjjal.
3. Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra.
4. Egy nagy tálba rakjuk a tészta poralakú hozzávalóit, összekeverjük, majd gyorsan hozzádolgozzuk a folyadékokat is. Az ecetet csak a legvégén adjuk hozzá (ettől indul be a szódabikarbóna, a kész sütin egyáltalán nem érezni majd az ízét - de aki tart tőle, használjon citromlevet). Egy könnyen keverhető, kb. piskótatészta állagú massza lesz belőle.
5. Az összekevert tésztát a körtékre kanalazzuk, becsorgatva közéjük. A végén kanállal elsimítjuk a tetejét.
6. Berakjuk a sütőbe (nem baj, ha még nem egészen melegedett fel), és kb. 20-25 perc alatt megsütjük. Akkor van kész, amikor a tésztába szúrt fogvájó tisztán jön ki (tűpróba).
7. Tányérra vagy tálcára borítjuk, és lehúzzuk róla a sütőpapírt.
8. Langyosan és kihűlve egyaránt finom.

Idő: kb. 1 óra összesen, de ennek csak a fele munka
Pénz: kb. 400 Forint a 26 cm-es torta (nekem most 12 szeletes lett, ennyi fél körte fért el körben a szélén)
Alapvetően hazaiból, a barnacukor és a fűszerek kivételével.

Krumpli-karfiol rakottas (vegán)

1 közepes fej karfiolt kis rózsákra szedtem. Utána krumplit hámoztam, majd szeleteltem (hullámosra, hogy majd jobban tapadjon rá a szósz), annyit, hogy körülbelül az előkészített karfiollal egyforma mennyiségű legyen (nekem most egy három literes tál lett velük teli).

Kevés olívaolajon enyhén átpirítottam 3 púpozott evőkanál rizslisztet, majd állandó keverés mellett apránként felöntöttem vízzel (így nem lett csomós, pedig csak egy sima kanállal kevertem). Kb. fél liter víz kellett ahhoz, hogy egy tejföl-sűrűségű massza legyen. 1 teáskanál sóval és 1 teáskanál kurkumával ízesítettem. (Lehet bátran fűszerezni, ne legyen rizses íze, meg a zöldségek úgyis sokat elvesznek az erejéből.)

Egy nagy tepsibe raktam az előkészített zöldségeket, majd eloszlattam rajtuk a mártást, és a kanállal óvatosan összeforgattam, hogy mindenhol bevonja vékonyan.

180 fokon 40 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül. A zöldségek előfőzését/párolását kihagytam, így sokkal intenzívebb a saját ízük a kész ételben, és vajpuha állag helyett inkább haraphatók.

Tálaláskor megszórtam egy kis őrölt csemegepaprikával, meg petrezselyemzöldet morzsoltam a tetejére. Ez a mennyiség 3 bőséges adag főétel, vagy 4 adagnyi köret.

A kiindulópont Renáta Rakott karfiolja volt, csak az elkészítését cseréltem az ennél a fűszeres tejfölös receptemnél már jól bevált módra. Nyilván bármelyiknek tetszőlegesen választható meg a fűszerezése, így a tejes mellett most már egy vegán változat is van a repertoáromban.

Idő: egy jó óra a tálalásig, de csak 20-25 percnyi munka
Pénz: kb. 150 Ft a fenti mennyiség, persze csak karfiolszezonban
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Csipkebogyós-mákos muffin

Amikor elolvastam ezt a receptet Citromfűnél, egyből beindult a fantáziám, hogy mit lehetne ebből kihozni reformosan, és még jobb esetben akkor már vegánosan is. Ma megvalósítottam a tervet:

Egy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 evőkanál rizsliszt
• 5 evőkanál egész mák (igen, egész)
  
• 2 evőkanál őrölt lenmag

Aztán hozzáöntögettem még az alábbiakat is, és az egészet jól elkevertem:

• kb. 1 dl házi hecsedli lekvár (pont elfogyott egy kis maradék a hűtőből)
  
• 1 dl étolaj (úgy szemre)
• kb. 2 dl víz a megfelelő állaghoz (remekül ki lehetett öblíteni vele a lekváros üveget)

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam (12 darab lett). Megszórtam a tetejét egy kis barnacukorral (1 teáskanálnyi ment el az összesre). 180 fokon megsütöttem. Kb. 30 perc elteltével mutatta késznek a tűpróba.

Szépen feljött, és a mákszemek is egyenletesen oszlanak el benne. Ízletes sütemény, érdemes volt kipróbálnom.

Máz és díszítés helyett inkább csipkebogyó italt készítettem hozzá: szárított csipkebogyót hideg vízbe áztattam (így nem mennek tönkre a csipkebogyó hasznos anyagai). Ez egy kellemesen savanykás itóka, és a megázott csipkebogyó-darabok is ehetőek belőle. (A képen látható még csak addig ázott, amíg elkészítettem a muffint; tovább áztatva még jobb.)

A muffint és az italt is lehet édesíteni ízlés szerint, én nem kívántam ezt. A muffinnál a lekvár édességét nem árt figyelembe venni.

Gyümölcsrizs

A tejbegríz méltó utóda nálam a búzadarás-almás csemege. Épp ilyet falatoztam a minap, mikor felmerült bennem a gondolat, hogy a tejberizs helyett is kellene találni valami tejmentes alternatívát. Triviális módon ugye főzzük növényi tejjel; na de külön főzni rizstejet, aztán meg abból tejberizst? Legyen inkább ez is egy lépésben, a tésztáknál már jól bevált módon: egyszerűen rizsliszt és víz keverékével.

Az egyszemélyes adaghoz vettem 1/2 bögre barna rizst. 1 evőkanál rizslisztet simára kevertem egy kis vízzel, majd felengedtem 1 bögrényire, és a rizsre öntöttem. Felforraltam, majd kis lángon főztem tovább. Időnként megkevertem, hogy ne kozmáljon oda, meg néha a levét is pótolni kellett még (ráment majdnem még 1 bögre víz). Amikor már majdnem puha volt a rizs, nem hígítottam tovább, hanem elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam. Utána a kőre letéve langyosra hűtöttem, majd kevés mézzel és őrölt fahéjjal ízesítettem, és sok-sok nyers almával ettem (természetesen bármilyen más gyümölccsel vagy akár dzsemmel is lehetett volna).

Lencsés-sajtos muffin

Lencse-ehetnékem volt, ezért tegnap este beáztattam egy bögrényit. Ma pedig megfőztem, és ezt a muffint készítettem egy részéből:

Egy tálba berakosgattam a következőket, majd egy kanál segítségével jól elkevertem:

• 6 evőkanál Graham liszt (szerintem teljes kiőrlésűvel is jónak kell lennie)
• 3 evőkanál őrölt lenmag
• 2 evőkanál rizsliszt
• 3 evőkanál étolaj
• 1/2 csomag sütőpor
• egy kis marék szárított petrezselyemzöld, szétmorzsolva
• 10 dkg durvára reszelt sajt (nálam most füstölt parenyica)
• főtt barna lencse, kb. 1/2 bögre száraz lencséből, natúr
  
• kb. 1 bögre folyadék (most a lencse főzővizéből épp kitelt, amúgy víz) a megfelelő állaghoz

Kikent, lisztezett muffinforma mélyedéseibe kanalaztam (12 darab lett). 180 fokon 30 percig sütöttem, előmelegítés nélkül, mire a tűpróba késznek mutatta.

A kiinduló recept ez volt, de úgy gondoltam, hogy nekem a fentiek szerint átalakítva fog ízleni (no meg ezek a hozzávalók voltak itthon). Bejött! :)))

Fordított körtetorta (vegán)

Maradt még néhány szem körtém, így a sós ízvilágú után itt egy édes változat a körtetortára:

Ha almával lehet ilyet, akkor körtével miért ne? A tésztát persze lecseréltem a jól bevált tej- és tojásmentes piskótára, pontosabban annak a körülményekhez igazított formájára.

Egy tálban összekevertem a tészta hozzávalói közül a szárazakat:

• 25 dkg teljes kiőrlésű liszt (a bontott zacskók számának csökkentése jegyében most 20 dkg búza + 5 dkg rozs került bele)
• 1 csomag sütőpor
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 5 dkg barna nádcukor (édesszájúaknak lehet több, de a töltelék is édes lesz!)
  
• 1/2 mokkáskanál citromsav (leszokóban a citromról :) - valami savas dolog viszont kell a szódabikarbónához)
  
• 1 evőkanál rizsliszt

A piteformát kikentem, majd egyenletesen eloszlattam az alján 2 evőkanál barnacukrot. (A csatos tortaformát nem javaslom, mert esetleg enged ki a gyümölcs levéből, és lehet utána sütőt súrolni.)

Negyedekbe vágtam és megtisztítottam a körtéket, majd kiraktam velük a forma alját. (Nekem most 4 közepes körtém volt, azt osztottam el. Először a szélét raktam körbe, aztán meg a közepébe helyeztem a kimaradt kisebb szeleteket. Nem érdemes apróra vágni, mert akkor a kiborításnál egy része a formában marad.)

A körtét megszórtam őrölt fahéjjal, 1 evőkanál zabkorpával (így nem áztatja el a körte leve a tésztát) meg némi darált dióval.

A tésztához hozzáadtam a folyékony hozzávalókat is, és kanállal simára kevertem:

• 1 teáskanál vanília kivonat
• 6 evőkanál olaj (nálam most napraforgó)
  
• 2,5 dl víz

A tésztát a körte tetejére öntöttem, majd kanállal kihúzva a szélére is, elegyengettem.

180 fokon jó 25 percig sütöttem, előmelegítés nélkül (de a tűpróba a biztos!).

A kész tortát egy tányérra borítottam, így a körtés oldala került felülre. A cukor finoman karamellizálódott, a tészta pedig szépen befolyt a gyümölcsdarabok közé.

Frissen felvágva eléggé morzsálódott, kihűlve viszont szépen lehetett szeletelni. A natúr tésztához képest úgy érzem, nagyon jót tesz neki a belesütött gyümölcs.

Egy apró trükk, amit szoktam alkalmazni más tésztáknál is: Ha nincs itthon rizstej, és kedvem sincs készíteni, akkor inkább némi rizslisztet meg egyszerűen vizet keverek a tésztába. Végszükség esetén csak vízzel is működik, de a rizskeményítő azért javít a tészta állagán.

Csokis-meggyes gofri

Amikor a napokban megláttam Ottisnál ezt a receptet, egyből tudtam, hogy nekem is gofrit kell sütnöm! Hiszen még itt van a kölcsönkapott gofrisütő (lévén a tulaj saját bevallása szerint még annyit sem használná, mint én - mondhatjuk úgy is, hogy legfőképp porfogásra van neki, ha épp kölcsön nem adja :), meggy is akad, és a habkészítéshez is rendelkezem egy remek célszerszámmal. No, nem kell nagymenő dologra gondolni, a valamikori Lehel hűtőgépgyár békebeli remekéről, egy habszifonról van szó.

Így történt, hogy ezúttal csak az ötletet vettem Ottistól, a megvalósítást pedig a saját fejem után raktam össze, emígyen:

4 dl cukrozatlan habtejszínben felolvasztottam 6 dkg jó minőségű étcsokit (most épp 86%-os kakaótartalmú Cote d'Or), majd a habszifonba öntöttem, és hagytam kihűlni. Mikor eléggé lehűlt, a hűtőbe raktam pár órára, majd beletekertem egy habpatront. Összeráztam, és felhasználásig visszatettem a hűtőbe. Fontos: Vagy sima csokit használjunk, vagy a habszifonba töltés előtt szűrjük át a csokis tejszínt, mert az esetleges darabkák (pl. ha volt a csokiban ízesítésnek narancshéj, szárított gyümölcs, kakaóbab, stb.) eltömíthetik a szifont.

Bekevertem egy adag zabpehelylisztes gofritésztát (25 dkg zabpehelyliszt, 2,5 evőkanál rizsliszt, 2 evőkanál nádcukor, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 kis citrom leve (ha épp nincs itthon citrom, egy csipet citromsavval is jó), fél deci olaj úgy szemre, kb. 4 dl víz; álltában sűrűsödik, úgyhogy közben még kevertem hozzá egy kis vizet), majd kisütöttem. Jóval több sütés kellett egy-egy darabnak, mint amennyit a gofrisütő (Hauser) használati utasítása írt, de némi odafigyeléssel azért megoldottam. (Utólagos megjegyzés: Bő kétszerannyi ideig sütve őket szépen egyben maradnak; közben nem szabad nézegetni!) Jutalmul finom, ropogós gofrikhoz jutottam, amiket ráadásul sikerült egészben kivarázsolni a tányérra. (Az első, alulsütött darab viszont csúnyán szétmállott.) Ebből a mennyiségből 10-12 darab szokott lenni.

Kimagoztam valamennyi meggyet, a csokiöntet helyett pedig mézet készítettem az asztalra.

Tálaláskor a kisült gofrira nyomtam a csokihabból, megraktam meggyel, végül megcsorgattam mézzel. A habot szándékosan nem édesítettem és a tésztában is visszavettem a nádcukor mennyiségéből, mert úgy gondoltam, hogy a méz mennyiségével majd mindenki ízlése szerint szabályozhatja, hogy mennyire legyen édes. (Avagy nem édesszájúként egyre jobban zavar, ha túl édes (ráadásul cukros!) dolgokat tesznek elém, esélyt sem adva rá, hogy legalább egy kicsit közelebb alakítsam ahhoz, ahogyan valójában szeretem.)