Mákos csiga és bejgli

A reformos bejgli nálam a korábbi években mindig a "ronda, de finom" kategóriába tartozott. Nemrégiben sikerült alkotnom egy olyan változatot, ami a jó íze mellett jól is néz ki. A Vegán karácsony című blogban már írtam róla, most ide is felteszem. Hamarosan pedig nem csak kísérleti mennyiségben, hanem élesben is elkészítem, és a mákos mellett diós is lesz. Arra ugyan nem mernék megesküdni, hogy ez is olyan hosszú ideig eláll, mint a hagyományos bejgli, mert annál sokkal hamarabb elfogyott, mintsem ezt megláthattam volna. Remélem, hogy a családnak is ízleni fog - és azt se fogom bánni, ha emiatt megint meghiúsul a tartóssági teszt :)


Egy jól bevált alaptésztát készítettem el ezúttal egy ünnepi hangulatú töltelékkel, amibe azért tettem egy kis csavart: a megszokott citromhéjas-mazsolás ízesítés helyett hecsedli lekvárt és szárított csipkebogyót használtam hozzá (ezekről itt írtam korábban). A bejgliforma most csak próba volt, de kiválóan vizsgázott, úgyhogy fogom alkalmazni máskor is.

Először is összeaprítottam fél maréknyi szárított csipkebogyót, és beáztattam annyi vízbe, amennyi jól ellepte.

Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból: 50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, ½ csomag sütőpor, 1 csomag (7 g) szárított élesztő, 2 evőkanál nádcukor, 2 csipet só, 1 evőkanál őrölt lenmag, 1,5 dl étolaj (napraforgó), kb. 2,5 dl víz. Letakarva félretettem langyos helyre.

A töltelékhez ledaráltam 20 dkg mákot, majd hozzákevertem egy kis üveg (kb. 2 dl) hecsedli lekvárt. Hozzáadtam a beáztatott csipkebogyót, meg az áztatólevéből még annyit, hogy könnyen kenhető, de azért nem nagyon híg masszát kapjak. Ízlés szerint lehet édesíteni is, én most nem tartottam ezt szükségesnek (nyilván erősen függ a dolog a használt lekvár édességétől).

A tésztát megfeleztem, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. Téglalap alakúra nyújtottam, majd eloszlattam rajta a töltelék felét, csak a hosszabb oldalánál az egyik szélén hagytam egy kis üres sávot. Nem túl szorosan feltekertem, az üres tésztasávnál összeillesztettem. Az egyiket így egészben emeltem a vékonyan kiolajozott tepsire, a másikból csigákat vágtam. Ehhez a formához cikkcakkban szeletelem fel úgy, hogy a keskeny oldala felől is egyben maradjon a tészta, majd a széles oldalára állítom, és lenyomom a tetejét. Így a töltelék nem ér közvetlenül a tepsihez, és nem ég oda. Maradt még egy kicsi a csipkebogyó áztatóvizéből, ehhez kevertem egy kis mézet, és megkentem vele a bejglirúd tetejét. (A hagyományos bejgliről ismert repedezett mintát sajnos nem sikerült előállítanom, viszont gyönyörűen megpirult így.)

180 fokon 20 percig sütöttem előmelegítés nélkül. Ekkor a csigákat leszedtem egy tányérra, a bejglirudat megkentem újból a mézes keverékkel, és visszatettem még 5 percre sülni. Utána az elzárt sütőben is állt még pár percig. Szépen megkelt, és nem repedt ki. Miután hűlt egy kicsit, szépen lehetett szeletelni.

Nekem nagyon bejött ez a töltelék, külön élvezem benne a savanykás csipkebogyó-darabokat. Karácsonyra majd diósat is készítek. Ennél sárgabarack dzsemmel fogom ugyanígy összekeverni a darált diót, és szárított barackdarabokat fogok még rakni bele.

(A bejegyzés korábban a Vegán karácsony című blogban is megjelent.)