2009. január 14., szerda

Lencse-rizs egytál majorannával

Kipróbálásra kinézett receptjeim között már régóta szerepel egy "Lencsehurka" nevű. Nem mintha annyira hiányozna bármiféle hús, hogy imitálni akarnám - sőt, az utóbbi időben kifejezetten kellemetlen szagúnak érzek mindenféle húst, akár nyersen, akár elkészítve. Na meg a hurkát ugye készítéskor abálják (főzik), aztán meg fogyasztás előtt megsütik. Én ennél most maradtam a főzésnél, és annyi (csak kivételesen rendkívüli esetben fordul elő nálam a főzés, majd sütés című többfelvonásos móka). A hurkához legfeljebb annyi köze lett a dolognak, hogy a lencse mellé rizst tettem (a hurkába is szoktak, bár nem barnát), és majorannával fűszereztem (mifelénk azzal szokták a hurkát - a friss majoranna-ültetvényemet viccesen "hurka-fűnek" is neveztem, mert tényleg olyan illata volt). Ja, és az eredetileg kinézett lencsehurka recepthez se sok köze van az általam alkotott változatnak (de mint név jó kiindulópont volt):

Éjszakára beáztattam 1 bögre barna lencsét. Ma kevés olajon átpirítottam 1 bögre barna rizst, majd hozzáraktam a lencsét (az áztatóvizét leöntöttem persze), és felöntöttem 3 bögre vízzel (így főzelék állagú lett, aki szereti, több víz hozzáadásával csinálhatja levesesre). Felforraltam, majd kis lángon, lefedve főztem, amíg felszívta a vizet és minden megpuhult (kb. 20 perc). Sóval és morzsolt majorannával ízesítettem. Ízletes, kiadós ebédem lett belőle, meg még maradt is egy másik adag (ami esetleg két kis adag is lehet).

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails