Krumpliból vékony, sima héjú szemeket válogattam, és a csicsókához hasonlóan jó alaposan megmostam őket. Szerintem héjasan megsütve más íze van, mint hámozva, és én most vágytam erre a héjas ízre. Fogtam a mázas cseréptálamat, és az aljára raktam a kb. fél centi vastag karikákra vágott krumplit. Aztán az egészet beborítottam házi savanyú káposztával (még december elején csináltam egy ötliteres üveggel). Ez csak kellemesen savanyú, így nem szükséges kimosni, kifacsarni, és hasonlók. Ami lé megy vele a villázáskor, az pont kell is. Aztán a krumplival megegyező módon előkészített csicsókaszeleteket raktam a tetejére. Végül megszórtam az egészet 10 dekányi füstölt parenyicával, amit lereszeltem a tökreszelőn. Ráraktam a tál fedelét, majd be a hideg sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és bő 50 percig sütöttem (ez a tálam kisebb, mint a pataki tál, azért elég kevesebb idő is, hogy átsüljön a tartalma - amúgy a krumplit érdemes vizsgálni: ha az jó, akkor van kész az egész). Nem jöttem még rá, hogy pontosan miért, de ebben a tálban lefedve is szépen rápirul a sajt a tetejére.Szándékosan nem fűszereztem közben, mert úgy gondoltam, hogy a hozzávalók önmagukban is ízletesek, és ezt hagyom érvényesülni. A sósságot pedig a káposzta készítésekor felhasznált só és kisebb mértékben a ráreszelt sajt biztosítja. Jó is volt az elképzelés, ízletes egytálétel lett belőle. A káposzta engedett valamennyi levet, amiben szépen megpuhult a krumpli. A csicsókát pedig azért tettem inkább a tetejére, hogy ne lágy, krémes legyen, hanem kicsit keményebb. Az arány tetszőleges, nálam kb. a fele rész volt a káposzta, és negyed-negyed rész a krumpli, illetve csicsóka - ez szerintem jó is volt.
3 megjegyzés:
:)
A füstölt sajtokat kevéssé szeretem, de ettől eltekintve biztosan finom fogás lehetett. Annyiszor emlegeted mostanában a pataki tálat, hogy ideje már az enyémet is elővenni (bár nálam "római-tál" néven fut, azt hiszem, lényegében ugyanaz a máztalan cserépedény).
Nana: Köszönöm az ötletet!
Napmátka: Nem füstölt sajttal, vagy akár sajt nélkül is el bírom képzelni (mondjuk akkor valami zöldfűszert azért tennék bele), de most egy hosszabb tejtermék-szünet után ez jólesett/esik. Igen, a római tál meg a pataki tál lényegében ugyanaz. Én nagyon szeretem, mert a benne sütött zöldségek fantasztikusan finomak natúr is, és ilyenkor a "mellékes" konyhafűtés sem jön rosszul :)
Megjegyzés küldése