Expressz napraforgópástétom (vegán)

Tegnap délután az alábbi nagyon egyszerű pástétomot dobtam össze Istinek vacsorára a kenyérhez. Annyira átütő sikere volt, hogy nem merülhet feledésbe a recept!

Szárazon, állandó kevergetés mellett illatosra pirítottam 2 marék (kb. 10 dkg) hántolt napraforgómagot, majd miután kihűlt, kávédarálóval megőröltem. Hozzákevertem 4 teáskanál sörélesztőpelyhet meg 1 kávéskanál VegaNatura ételízesítőt (a só + valamilyen zöld fűszer összeállítás sem lehet rossz...), majd annyi vizet, hogy jól kenhető állagú krémet kapjak (apránként adagoltam, összesen valamivel több, mint 1/2 dl kellett hozzá). Így rögtön is finom volt, de kb. egy óra elteltével - mire Isti végzett a kerti munkákkal és bejött enni - még sokkal ízletesebb lett. (Ez csak "kísérleti" mennyiség volt, legközelebb minimum duplázni fogom.)

Később az is eszembe jutott, hogy a poralakú összetevők keverékéből akár többszörös mennyiséget is elő lehet készíteni és zárható üvegben tárolni (egy-két hétig biztosan eláll, azt azért ne feledjük, hogy az olajos magvak darálva sokkal gyorsabban avasodnak, mint egészben). Így már csak vizet kell hozzáadni, amikor minimális munkával és extra hozzávalók nélkül akarunk valami finom kenyérrevalót készíteni, ami ráadásul még egészséges is.
 

Vajkrém pirított magvakkal (laktovega)

Sokkal kiadósabb és ízletesebb így egy csomag vaj!

Hozzávalók

• 10 dkg teavaj
• 10 dkg hántolt napraforgómag
• 10 dkg szezámmag
• 1,5 dl víz
• 1 nagy csokor friss vagy 1 nagy marék szárított petrezselyemzöld
• 1 csapott kávéskanál só

Felforrósított serpenyőben, zsiradék nélkül, folyamatos kevergetés mellett megpirítjuk a napraforgómagot, aztán külön a szezámmagot. Hőálló edénybe borítjuk és megvárjuk, míg kihűl, majd kávédarálóval megőröljük. Megolvasztjuk a vajat, és hozzákeverjük a többi összetevőt. Legalább fél órára betesszük a hűtőbe, hogy kenhető állagúra szilárduljon. Kenyérrel vagy péksüteménnyel és friss zöldséggel vagy savanyúsággal tálaljuk.

Tipp: más olajos magvakkal is készíthetjük, például tökmaggal, lenmaggal, stb.
 

Zöldfűszeres magkrém (vegán)

A napokban nekem is meghozta a postás a Tokaji Borecet Manufaktúra mintacsomagját. Kíváncsian bontogattam ki a gondos csomagolást, és szimatoltam bele a kis üvegcsékbe. Kellemes, de határozott fűszeres-boros aroma, jól felismerhetőek a Tokajik, amiket borként szívesen fogyasztok alkalomadtán. Finom, igazi kézműves termékek.

Van még a házi készítésű tárkonyecetemből is, annak csak "mezei" fehérborecet az alapja, abba áztattam a kertben szüretelt tárkonyágakat. Kíváncsiságból ebbe is beleszimatoltam a Tokaji tárkonyos után. Hát igen, ez olyan erős, durva ahhoz képest. A krumplilevesbe persze tökéletes, mondhatni épp ez való oda. Ahogy a 10%-os, biológiai erjesztésű ecet a savanyú uborkához, a 20%-os ecetsav meg takarításhoz. Nem fogom nyugdíjazni egyiket sem, csak a maguk helyén kezelem őket.

Meg ezeket a finom kis Tokajikat is. Kerüljenek ők olyan fogásokba, ahol igazán érvényesülnek. Nálam ez alapvetően egyszerű ételeket jelent, kevés féle, de minőségi alapanyagból, amivel nem kell különösebben trükközni (sőt, vétek is lenne), mert maguktól ízletesek.

Elsőként ezt a magkrémet dobtam fel fűszeres tokaji borecettel:

Zöldfűszeres magkrém

(vegán recept)

Ezzel az ízletes, egészséges szendvicskrémmel jól indul a nap. De magunkkal is vihetjük tízóraira, nem lesz baja a táskánkban még a nyári hőségben sem. Vagy kínáljunk ezzel kent falatkákat vendégeinknek, és a repeta mellett a receptet is kérik majd! Szerencsére nem bonyolult - íme:

Hozzávalók:

• 1 marék szezámmag
• 1 marék hántolt napraforgómag
• 1 csipet finomszemcsés tengeri só
• 1 teáskanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1 teáskanál tokaji fűszeres borecet (tárkonyos vagy kakukkfüves vagy bazsalikomos)
• pár evőkanál víz
• a választott borecetnek megfelelő friss zöld fűszer (elhagyható - szárítottal inkább ne rontsuk el)

Elkészítése:
Vastag aljú edényben pár perc alatt rázogatva megpirítjuk a szezámmagot, majd utána külön a napraforgómagot. Egy tálkába öntve hagyjuk őket kihűlni, majd kávédarálóban megőröljük. A tálkába visszaöntve hozzákeverjük a sót, az olajat és az ecetet, valamint annyi vizet, hogy jól kenhető állagú krém legyen. Végül hozzáadjuk az összetépett zöldfűszer-leveleket is. Barna kenyérre kenve tálaljuk.
 

Hidegen sajtolt napraforgóolaj

Nem most volt már, hogy beruháztam egy üveg hidegen sajtolt napraforgóolajra. Tulajdonképpen nem is volt akkora beruházás: alig volt drágább, mint a finomítottak közül egyik-másik márkásabb fajta - azokról pedig már tudom, hogy a minőségükben messze nincs közöttük akkora különbség, mint az árukban (ezért nem átallom a legolcsóbbat - de csakis hazait - venni). Kíváncsi voltam, hogy a hidegen sajtolt vajon milyen. Ránézésre sötétebb színű és sűrűbb, bár ez is áttetsző.

Aztán úgy alakult, hogy a kóstolás sokáig váratott magára. Leginkább az ötleteket gyűjtöttem a felhasználásra, hiszen azt rögtön eldöntöttem, hogy ha már hidegen sajtolt, akkor kár lenne melegítéssel tönkretenni - a bő olajban sütés amúgy se megy nálam, de főzéshez vagy épp süteményekbe se kellene elpocsékolni. A legkézenfekvőbb hideg ötlet pedig szintén kilőve: a saláták nem mennek nálam rendszeresen és nagy mennyiségben, és épp az öntet a gyenge pont: akár ecetes/citromos-olajos, akár majonézes, a legtöbb esetben minimális öntettel, de sokszor inkább anélkül eszem meg szívesen. No de ha felbontom a literes üveg olajat, akkor nem csak hébe-hóba kellene fogyasztani belőle egy kicsit, ha nem akarom, hogy a levegőn csúnyán megavasodjon a vége. Ezek a natúr, finomítatlan dolgok ráadásul hajlamosabbak az ilyesmire...

Nemrég aztán elérkezett az idő, elszántam magam az üveg kibontására. Átható napraforgóillat csapta meg rögtön az orrom. Ez igen! Ez tutira napraforgóból van, míg finomított társa ennyi erőből akármiből lehet - vagy ha mégis napraforgóból van az is, akkor a finomítással jól eltüntették az erre utaló jeleket. Ez után kicsit sem lepődtem meg, hogy az íze is sokkal karakteresebb, sokkal napraforgósabb, sokkal természetesebb. Igen, ennek határozottan van íze - nem is meglepő módon nagyon hasonló a napraforgócsíra ízéhez.

A melegítés mellőzésére eddig azt találtam ki, hogy elkészítem zsiradék nélkül az ételeket - a jó kis megszokott tartalmas egytálételeimet -, majd tálalás után, mikor már ehetőre hűlt, akkor csorgatom meg egy kevés ilyen olajjal (persze csak ha kívánom, és illik hozzá az erőteljes napraforgóíz). Másik ötletem pedig - mint a képen is látható - a mártogatás volt: azt hiszem, megtaláltam az eddigi legjobb vegán mártogatót a héjában sült krumplihoz!

Gabonapelyhes sós rúd

Eddig csak édes ízvilágú gabonapelyhes kekszeket sütöttem, épp ideje volt már egy sósat is kipróbálni:

Tésztát állítottam össze az alábbiakból; előbb kanállal összeforgatva, majd kézzel gyorsan összegyúrva:

• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 15 dkg gabonapehely (nálam most árpa) (esetleg érdemes lehet kicsit megdarálni, vagy apró szemű zabpelyhet használni inkább)
  
• 3 evőkanál napraforgómag, amit deszkán, késsel kicsit összedaraboltam (de mehetett volna helyette szezámmag, lenmag, tökmag, stb.)
  
• 1/2 teáskanál só
  
• bő 1 dl étolaj, úgy szemre
• víz; nekem bő 1 dl kellett a megfelelő állaghoz (már nem szétesős, de még nem is ragadós)
  

• + 1/2 csomag sütőpor, ami most kimaradt, de legközelebb mindenképpen tennék bele
  

1-1,5 cm vastagra nyújtottam, és késsel kb. 1,5 cm széles csíkokra, azokat meg 2-3 darabba vágtam, és az így kapott rudakat szilikon sütőlapra sorakoztattam. (A benne lévő egész pehelyszemek miatt nem lehet nagyon kis darabokra vágni; kisebb szemű vagy durvára darált pehellyel készítve csinosabbra formázható.) Nekem most 26 darab lett, és ez a mennyiség kényelmesen ráfért a tűzhely nagy tepsijére. 180 fokon kb. fél óra alatt sült meg, előmelegítés nélkül.

Egyszerű, de finom, enyhén ropogós sós csemege lett, ami a pelyhekkel és a magokkal jól variálható. Biztos nem utoljára készítettem.

A receptet a Reformnasik oldalon böngészve találtam, köszönet érte Maricának!

Idő: kb. 45 perc, amiből 15 percnyi csak a munka
Pénz: kb. 200 Ft a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

Majoránnás burgonya

Apró szemű, vékony héjú krumplit alaposan megmostam, és hagytam megszáradni. Vékonyan kiolajoztam egy közepes tepsit, és kiraktam a kettévágott krumplikkal úgy, hogy a vágott felük legyen alul. Betettem a sütőbe, 200 fokra, előmelegítés nélkül. Szedtem egy nagy csokor majoránnát, és a letépkedett leveleit deszkán, késsel összevágtam. Ugyanilyen módszerrel összeaprítottam egy kis marék napraforgómagot és egy kevés köménymagot is. 20 perc elteltével már elég puhák voltak a krumplik, így egy villa segítségével megfordítottam őket, majd enyhén sóztam, daráltam rájuk tarkaborsot, végül rájuk szórtam a napraforgós-fűszeres keveréket, és visszatettem még 5 percre a sütőbe. Igen ízletes, egyfalatos darabok lettek. Én főételként fogyasztottam, de persze köret is lehet. Csak frissen az igazi!

A receptet a Kis zöldfűszerlexikonból vettem; én kevesebb olajjal és rövidebb sütési idővel csináltam (utóbbi nyilván a krumplik méretétől függ, és ez tényleg elég apró volt).

Idő: fél óra elteltével lehet enni, de legfeljebb 10 percnyi munka van csak vele
Pénz: 100 Forintnyiból bőven jól lehet lakni (az apró krumpli amúgy is olcsóbb, ehhez meg épp az a jó)
Hazai alapanyagokból.

Ünnepi zsemlekoszorú

Húsvétra készítettem az alábbi pékárut:

1 dkg friss élesztőt felfuttattam 1 dl vízben egy kis nádcukorral. Egy nagy tálba öntöttem 37,5 dkg Graham lisztet, adtam hozzá egy teáskanál sót, a felfuttatott élesztőt meg még vizet, és lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam (kb. 2,5 dl víz kellett hozzá pluszban). Letakarva a duplájára kelesztettem.

Egy marék aszalt paradicsomot ollóval apró darabokra vágtam (ha nagyon száraz, érdemes pár percre vízbe áztatni előbb). Egy marék hántolt napraforgómagot szárazon megpirítottam egy palacsintasütőben (pár perc mindössze, folyamatosan rázogatni kell). Egy kis üveg olívabogyó felét vízzel leöblítettem, alaposan lecsepegtettem, majd késsel összeaprítottam.

A megkelt tésztát 3 részre osztottam. Az egyikbe belegyúrtam a paradicsomot, a másikba a napraforgót, a harmadikba pedig az olívabogyót. Ezután mindegyik fajtát 8-8 darabra vágtam, és kis gombócokat formáltam belőle.

Vizet forraltam egy közepes lábasban, majd beleszórtam egy csomag (50 g) szódabikarbónát. Fajtánként belerakosgattam körbe a gombócokat, aztán átforgattam őket, annak végére érve pedig már szedtem is ki a berakás sorrendjében, és hagytam lecsorogni róluk a vizet.

Vékonyan kiolajoztam egy 26 cm átmérőjű tortaformát, majd a háromféle gombócból vegyesen kiraktam a koszorút. Késsel bevagdaltam mindegyiknek a tetejét.

200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsült.

Azon melegében tálaltam. A maradék másnap is finom volt.

Amit legközelebb változtatni fogok:
A bevonatos forma és a gondos kikenés ellenére is odaragadt itt-ott, de végül sikerült épségben leszedni az egészet. A szomszédos gombócok nem mindenütt ragadtak nagyon össze, így több darabban tudtam csak áttelepíteni a tányérra. A barna liszt ellenére is szépen megkelt, jobb lett volna nagyobb kört rakni (pedig az eredetiben szereplő méretnél ez is nagyobb volt valamivel), illetve számomra egy egyszerű 6*4-es téglalap is szimpatikus elrendezésnek tűnik.

A recept eredetije az aktuális (37. számú) Dr. Oetker receptgyűjteményben szerepel Óriás sós koszorú néven, azt reformosítottam, valamint vega ízesítőket választottam bele (a húsos változatban pedig inkább mellé került a főtt sonka).