2011. október 28., péntek

Októberben a Tanyán

Idén elég korán jött az első fagy: már október közepén vége lett a paradicsomnak, paprikának, megcsípte a dér a sütőtököt. A fűszerpaprika utóját azért még sikerült megmenteni úgy, hogy cserépkályha tetején gyors szárítást kapott a lecsomázott, összevágott paprika. Lett egy enyhén pörkölt íze, így különlegesen finom, és gyönyörű színe is van.

A paprikaszedésen kívül segítettünk felszedni és hazavinni a kardvirághagymákat, meg összeszedni a sütőtököket.

Év közben, mikor nagyon nőtt a gaz és sok volt az elmaradás a teendőkkel, kezdett barátkozni az Öreg a gondolattal, hogy jövőre nem lesz vetemény. Mi inkább azt javasoltuk, hogy legyen, csak kevesebb. Amennyi időnkből kitelik, továbbra is szívesen segítünk; azokat a munkákat mindenképpen megcsináljuk, ami neki nem megy (hajlongós dolgok, úgymint veteményezés, különösen a hagymaduggatás, majd a gyomlálás, aztán a paradicsomkötözés, stb.). Látszik, hogy egyébként szeretni csinálni, meg jólesik neki, hogy aztán van mit osztogatnia, ha "ad a Jóisten" bő termést.

Idén adott finom paradicsomot, sok jó paprikát, aztán édes főzni való kukoricát, rengeteg uborkát, hozzá illatos kaprot, kiváló fokhagymát. Nem lehet panasz a zöldborsóra, a zöldbabra, a répára, a tökökre (főző és sütő), a krumplira, a salátára, a sokféle retekre se. Folyamatosan volt mit enni, meg mellette sikerült feltölteni a kamrát savanyúsággal, paradicsommal, tésztaszósszal, zakuszkával. Sajnos nem jött be a fejtősbab, a mák, ki se kelt a petrezselyem, sok tönkrement a vörös- és lilahagymából. A kardvirág és az őszirózsa is módjával volt csak, eléggé megviselte a szárazság.
 

2011. október 26., szerda

Idén is lesz

2011. november 8. - december 8.
 

2011. október 22., szombat

Cseréptálban sült zöldségek füstölt fokhagymával (vegán)

A füstölt fokhagyma lehetséges felhasználási módjain gondolkodva hamar beugrott, hogy ez jó lehet sütve. Méghozzá cseréptálban, más zöldségekkel együtt, amik így átveszik azt a finom füstös ízt, maga a fokhagyma meg puhára sül a héjában. Most egy igazi őszi-téli összeállítást mutatok, melynek az elkészítése és az elfogyasztása is jóleső érzés ilyenkor.


Hozzávalók 4-6 adaghoz
Elkészítése
Beáztatjuk a cseréptálat (pataki tálat). Körömkefével alaposan megsikáljuk a krumplit, majd a nagyobbakat hosszában kettévágjuk (a rajta hagyott héj kellemes plusz ízt ad az ételnek). Ha friss paprikát használunk, akkor azt megmossuk és a csutka eltávolítása után falatnyi darabokra vágjuk.
A kiürített tál aljára terítjük a káposztát (a levét nem kell kinyomkodni vagy lecsepegtetni, amennyi megy vele, annyi szükséges is), majd a krumplit, végül pedig a paprikát. Közédugdossuk a gerezdekre szedett fokhagymát (nem kell meghámozni), és megcsorgatjuk az olajjal.
Hideg (!) sütőben indítva 200 fokon 60 percig sütjük, majd az elzárt sütőben hagyjuk még 15-20 percig. Ezalatt puhára párolódnak a zöldségek és remekül átjárja őket a hagymahéj füstös aromája. Tálaláskor sózzuk, ha szükséges - korábban azért ne, mert valamennyire a káposzta is sós. A krumpli héjastul fogyasztható, a puhára sült fokhagymagerezdeket kell csak kiszedni a füstös burokból.

Tipp: házilag is egyszerűen savanyíthatunk káposztát. Ez garantáltan mentes mindenféle adalékanyagtól, és csak természetes mértékben savanyú, így nem szükséges átöblíteni a felhasználás előtt.

2011. október 20., csütörtök

Töltött sült paprika (vegán)

Mi legyen az ebéd, ha van itthon jópár apró, lassan fonnyadásnak induló paprika, de nincs paradicsom (lecsó tehát kilőve); valami egyszerűt van csak időnk készíteni; legyen laktató, és persze finom?


Kis paprikákat kettévágtam, eltávolítottam a csutkájukat, és paradicsomos zabpehelypástétomot kanalaztam beléjük. Vékony hasábokra vágott krumplit összeforgattam pici olajjal, majd szétterítettem egy szilikon sütőlappal bélelt tepsiben. Ráraktam a töltött paprikákat, és 200 fokon 25-30 percig sütöttem (a krumplit kell ellenőrizni: ha az puha, akkor van kész). Tálaláskor enyhén sóztam. A tűzhely sütőlemezén kényelmesen elfért 2 bőséges adagnyi.
 

2011. október 18., kedd

Őszi zöldségragu (vegán)

Nem igazi recept, inkább csak ötlet, hogy a látszólag már nem hasznosítható dolgokból is ki lehet hozni valami jót.


A minap összeszedegettem a kertben a fejtősbab utóját meg pár kis répát. Kíváncsi voltam a csicsókára, így annak is alálestem egy ásólenyomás erejéig - az eredmény egy marék finom gumó lett, reménykeltő a télre nézve. Volt még bent jó érett paradicsom, abból mindenképpen fogyasztani akartam ezekhez. Meg befele jövet megláttam a kis arasznyi, zsenge, fényes zöld sütőtököt, aminek már biztosan nem lesz ideje beérni. Sose ettem még ilyet, de gondoltam, egy próbát megér.

Megmostam, szükség szerint meghámoztam a zöldségeket, és falatnyi darabokra vágtam (bő fél kilónyi lehetett az egész összesen). A paradicsomnak (5 szem) is lehúztam a héját, felcikkeztem, és odatettem melegedni. Mikor kiengedte a levét, hozzáadtam az előkészített zöldségeket, és kis lángon, lefedve megpároltam őket, időnként megkeverve. Sóval és morzsolt oregánóval ízesítettem.

(Először leves műfajban gondolkodtam, de aztán annyira ízlett ez így, hogy nem akartam felhígítani. Viszont kevés volt, úgyhogy akkor valamit még ki kellett találnom mellé.)

Mivel a ragu elég leveses lett a paradicsomtól, kuszkuszt választottam hozzá köretnek, hiszen az elég sok folyadékot fel tud szívni még a tányéron is. 3 dl vizet forraltam egy kis val és natúr vegamixszel. Beleszórtam 2 dl kuszkuszt, megkevertem, majd lefedtem, elzártam alatta a lángot, és állni hagytam 5-10 percig. Utána villával fellazítottam a megduzzadt kuszkuszt, és hozzákevertem egy kiskanálnyi hidegen sajtolt olajat.

Tálaláskor egymás mellé halmoztam a tányérra a zöldségragut és a kuszkuszt, és hívtam a Főkóstolót ebédelni. Kiadós és ízletes fogás lett, a csicsóka jellegzetes zamatával. A zsenge tök talán a cukkinihez hasonlított valamelyest, csak jóval kevesebb magkezdemény volt a belsejében.
 

2011. október 15., szombat

Sült birsalma - mindenféléhez (vegán)

Amióta fölfedeztem, hogy sütve sokkal ízletesebb és kevésbé fanyar a birsalma, mint főzve, előszeretettel készítem inkább így. Idén nem is csak friss fogyasztásra jutott az illatos csemegéből, hanem eltenni is.

A birssütéshez előszöris beáztatom a pataki tálat a fedelével együtt. Utána jön a birsalma mosása, tisztítása: meghámozni nem kell, csak a magházát meg a hibás részeket vágom ki, és enyhén citromos vízbe gyűjtöm a falatnyi kockákat. Ha kész, kiürítem a tálat, és különösebb lecsepegtetés nélkül átszedem bele a birset. Ráteszem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva kb. 70 percig sütöm, majd elzárom a sütőt és legalább fél óráig még bent hagyom (de sokszor előfordul az is, hogy este sütöm, és ott hűl ki, csak másnap reggel veszem ki).


A puha, vörösesbarnára sült birs mézzel megcsorgatva és diódarabokkal megszórva egyszerű, de ízletes desszert. Ha akarjuk, pici őrölt fahéjjal is megszórhatjuk.

Ilyen sült birsből állítom elő a birsalmasajtot is, erősen csökkentett cukortartalommal. Ennek pontos menete a Kifőztük magazin 2011. októberi számában olvasható. Idén a figurák mellett a tervezett adventi koszorú alapját is ebből készítettem.

Krumplinyomóval összetörve vagy leturmixolva, majd egy kis mézzel elkeverve remek krém sütikbe, tortákba. De akár kókuszgolyó alapja is lehet.

Akár egészben, akár pürésítve tartósítható is. Én most egészben raktam üvegbe, az alját a tenyeremhez ütögetve tömörítettem, majd lezártam, és natúrbefőtt módszerrel kidunsztoltam. Így felhasználáskor szabadon dönthetek az ízesítésről is, meg arról is, hogy milyen formában kell. De ha biztosak vagyunk benne, hogy krémként, akkor eltehetjük úgy is, megfelelően megválasztott méretű üvegekbe. A mézet ebben az esetben sem hőkezelném vele együtt, inkább felhasználáskor tenném csak hozzá.

(Nekem elég nagy tálam van, 4 kg nem túl hibás, nem túl kukacos birsalmát simán elnyel egyszerre. Ebből aztán kb. 5 db 720 ml-es üveget lehet megtölteni.)
 

2011. október 11., kedd

Gyertek játszani!

Elindult a Maroni és Kifőztük közös játéka, fantasztikus gesztenyés nyereményekért! Látogassatok el a Kifőztük oldalára, - ha még nem tettétek meg - regisztráljatok, és válaszoljatok a feltett kérdésekre. Sok sikert!

(nagyításhoz katt a képre)
 

2011. október 9., vasárnap

Adventi koszorú alap - birsalmasajtból

A tavalyi feledhető birstermés után idén igazán kitett magáért a birsalmafa, és jókora adag sajthoz is elegendő terméssel ajándékozott meg.

Ezúttal nem csak lapként szárítottam, hogy sütikiszúróval figurákat vágjak belőle, hanem egy szétszedhető pudingformába is került. Ez lassabban és nehezebben száradt ki (az első pár nap után a formából kiborítva célszerű volt gyakrabban forgatni), de most már látszik, hogy bevált az elképzelés: sokat csökkent a térfogata az eredeti méretéhez képest, de épp maradt egy csinos koszorúnyi. Én még az utolsó őszi napsugarakat használtam ki a szárításhoz az utóbbi majd' két hétben, de természetesen sütőben vagy fűtési szezonban a cserépkályha közelében is működik a dolog. Most már egy fém kekszesdobozban rejtegetem.


Egyszerű kiegészítőkkel gondoltam "felöltöztetni": valószínűleg csak egy nem túl széles szalagot tekerek rá meg gyertyatüskével rögzítem a négy gyertyát. Különleges és illatos ünnepi dísz lesz, amit ráadásul meg is lehet majd enni.

Bevált birsalmasajt-receptem a Kifőztük magazin 2011. októberi számában olvasható.
 

2011. október 8., szombat

Kifőztük 2011/10.

Megjelent a Kifőztük magazin októberi száma, jobbnál jobb őszi receptekkel, játékkal és egyéb érdekességekkel.


Én ezúttal egy ízletes kenyérrevalót, gesztenyés csicseriborsókrémet készítettem. Meg újra itt van egyik kedvenc zöldségem, a csicsóka szezonja: ennek örömére sütöttem egy finom sörkorcsolyát, a csicsókás rudat. S a befőzési szezon sem ért még véget: bevált birsalmasajt-receptemet is megosztom, melynek különlegessége, hogy sokkal kevesebb cukrot tartalmaz, mint a hagyományos változat.

Az újság szokás szerint ingyenesen letölthető innen.
 

2011. október 7., péntek

Paszternákkrém (vegán)

Egyik kedvencem az őszi-téli zöldségkínálatból a paszternák. Ezúttal egy gazdag ízű szendvicskrémet készítettem belőle. Zamatáról az aromás paszternák mellett a kézműves borecet és leheletnyi fahéj, krémességéről pedig krumpli gondoskodik. Tej-, tojás- és gluténmentes.


Meghámozunk és vékony szeletekre vágunk 30 dkg paszternákot és 30 dkg krumplit, és enyhén sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük (a főzőlevet más ételhez használjuk zöldség alapléként), és villával vagy krumplinyomóval összetörjük, illetve ha teljesen sima krémet szeretnénk, akkor turmixoljuk. Végül hozzákeverjük az ízesítőket: 1 kávéskanál finomszemcsés tengeri sót, 1 csipet őrölt fahéjat, 2 evőkanál Tokaji muskotályos borecetet és 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat. Szobahőmérsékleten, barna kenyérre kenve tálaljuk, durvára vágott dióval megszórva.

Tipp: köretként is adhatjuk, sima krumplipüré helyett. Ebben az esetben valamivel kevesebb szükséges az ízesítőkből, és langyosan kerüljön az asztalra.

A felhasznált borecetért köszönet a Tokaji Borecet Manufaktúrának! 
 

2011. október 6., csütörtök

Sütőtökleves füstölt fokhagymával (laktovega)

Magyarul nem nagyon találtam füstölt fokhagymás recepteket, az a néhány meg egyéb összetevői miatt nem jön nálunk szóba. Angolra váltva viszont jöttek a jobbnál jobb ötletek, sőt, olyan recept is, amin alig kell alakítanom, hogy nekünk is megfeleljen. Újfent megállapítottam, hogy lám, nem hiába tanultam nyelvet! És nem hiába vagyok nyitott az újdonságokra: minden hagymautálatom ellenére a füstölt fokhagymát kezdem megkedvelni, mert ízre és illatra is szelídebb, mint a nyers, a füstölése pedig valami pazar. Elsőként ezt a tartalmas, igazi őszi-téli levest készítettem a felhasználásával.


Sütőtökleves füstölt fokhagymával
(laktovegetáriánus recept)


Hozzávalók kb. 6 tartalmas adaghoz
  • 2-3 evőkanál napraforgóolaj (lehetőleg nem finomított, hanem hidegen sajtolt)
  • 1 kis sütőtök (kb. 1 kg)
  • 7-8 gerezd füstölt fokhagyma
  • 1 bögre vörös lencse (2,5 dl, kb. 25 dkg)
  • 1-1,5 liter víz
  • 2 csapott teáskanál szárított oregánó
  • 1 csapott teáskanál só
  • 1 bögre zsíros tej (vagy tejszín, esetleg tejföl)
  • 1 marék tökmag (a sütőtök saját magja is lehet, ha van türelmünk kiszedegetni a héjából)
  • 60-70 dkg szikkadt kenyér, lehetőleg barna
  • 5 dkg vaj (elhagyható)

Elkészítése

A sütőtököt meghámozzuk, magjait kikaparjuk, húsát kisebb falatnyi kockákra vágjuk. A fokhagymagerezdeket is meghámozzuk, felét apróra vágjuk, a többit pedig egészben félreteszünk a pirítóshoz.

Lábasban felteszünk melegedni kb. 1,5 liter vizet (lefedve). Vastag aljú, mély serpenyőben felmelegítjük az olajat, és kevergetve enyhén átpirítjuk rajta a tökkockákat. Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, és így együtt is keverünk rajta még néhányat, majd beleszórjuk a vörös lencsét, és felöntjük annyi meleg vízzel, amennyi teljesen ellepi. Forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, amíg meg nem puhul a tök és a lencse. Ez körülbelül 10-15 percet vesz igénybe; figyeljünk oda, hogy ne főzzük szét. A végén beleszórjuk az oregánót és a sót, meg hozzáöntjük a tejet is, majd elzárjuk alatta a tüzet.

Amíg a leves fő, a tökmagot felforrósított serpenyőben, folyamatosan rázogatva pár perc alatt illatosra pirítjuk, majd tálaláskor a levesre szórjuk.

A kenyeret felszeleteljük, megpirítjuk, majd mindkét oldalon bedörzsöljük füstölt fokhagymával. A leves mellé adjuk; ha gazdagabban szeretnénk, akkor vékonyan megvajazva.


Eredeti recept a Tears of Orpheus .com-on: Very seasonal smoked garlic & pumpkin soup
 

2011. október 5., szerda

Füstölt fokhagyma


Füstölt fokhagyma. Olyan is van? - csodálkoztam rá úgy két hónapja, mikor belebotlottam az interneten egy ajánlatba, hogy termékmintát lehet kérni véleményért cserébe. Én ugyan nem vagyok túl jó barátságban a hagymafélékkel, de gondoltam, kiadom alvállalkozásba a kóstolás és véleményírás feladatát a Főkóstolónak, aki szereti a fokhagymát, s ha már megkapta a főkóstolói címet, dolgozzon is meg érte! :)

Úgy két hete meg is érkezett a csomagocska. Három jókora fej fokhagyma, csinosan összekötve, akasztóval. És fantasztikus füstölt illattal! Nem ám füstaroma, vagy gyorsfüst, de nem ám! Ezen tényleg érződik, hogy tisztességes, nem siettetett füstölést kapott, nem hiába kellett ennyit várni rá. Jelentkezésem után ugyanis nem sokkal egy elnézéskérő e-mailben arról tájékoztattak, hogy a vártnál sokkal nagyobb az érdeklődés a minták iránt, a nagy tételben füstölés eredeti elgondolása pedig kudarcot vallott, így hát szíves türelmemet kérik. Meg is jegyeztem magamban, hogy piros pont, hogy csak a legjobb árut akarják kiadni a kezükből, és ezért mindent megtesznek, a technológia finomítása és kommunikáció terén is. Szóval türelmesen kivártam a füstölést, és nem is hiába!

Milyen is ez a füstölt fokhagyma, miben más, mint a füstöletlen? Gyönyörű barna a héja; kívül egészen sötét, beljebb halványabb, de azért jól láthatóan nem a megszokott fehér színű. A hideg füstölésnek köszönhetően ugyanolyan kemény, mint a sima, füstöletlen változat. Mi a Tanyáról kaptunk a nyáron tuti jó fajta, csakis magyar, fekete földben termesztett, bio fokhagymát, szóval tudjuk, milyen az igazi - na, ez is olyan, csak remekül megfüstölve. Először nyersen kóstoltuk meg, mert hát valahonnan el kell indulni az ötleteléssel, hogy majd milyen ételekbe tegyük, mihez illik, és mi az, amiben érvényesül a füstölés adta plusz. A héjnál egyértelműen a füst dominál, de azért a meghámozott gerezd tagadhatatlanul fokhagyma. Pozitívum, hogy könnyen lejön a héja. Ízre pedig valamivel szelídebb, mint a füstöletlen, szóval még én is bátorkodtam belekóstolni egy kicsit. Az utóíze kellemesen füstös, sokkal kevésbé fokhagymás, és nem lehet oly hosszasan bűzölögni tőle.

Mire jó? Nyilván mindenféle olyan ételhez használhatjuk, amihez eredetileg sima fokhagyma kell, de azért biztos vannak olyanok, amelyekhez különösen illik. Nekem elsőre a száraz hüvelyesek, a káposzta, a padlizsán, a vegyes sült zöldségek ugrottak be. Meg hogy vegáknak ez egy főnyeremény minden olyasmibe, amibe a nemvegák valamilyen füstölt húsárut tesznek. Eddig se voltam odáig a füstartomáért (használgatom időnként, hogy fogyjon, de ha végre vége lesz, biztos nem veszek másikat), de ha ilyen finom füstölt fokhagyma is van, akkor nem is kell, legalábbis olyan ételeknél ezzel megoldódott a füst-probléma, amikbe megy a fokhagyma. Az egész, héjas gerezdet belefőzve hátha tényleg inkább füstös lesz, mint fokhagymás, ami nekem elég is, Isti meg megeheti hozzá az összes benne főtt gerezdet.

(Egyet már főztem is a füstölt fokhagymával, de erről majd máskor, külön bejegyzésben számolok be. Nem kis várakozással mentem neki, de ez még azt is fölülmúlta!)
 

2011. október 4., kedd

Zellertartár Piszkétől (laktovega)

Idén is elérkezett a hatalmas, ízletes, fásságot hírből sem ismerő zellerek szezonja. Amikor akkorát kapok egy százasért, hogy vagy valami nagyon zelleresben kell gondolkodnom a felhasználáskor, vagy a hét minden napján jut belőle az ételekbe egy-egy kicsi. Most nem kispályáztam, ebben a kiváló szendvicskrémben végezte az egész.


1 nagy zellert (kb. 1/2 kg) meghámoztam, és vékonyra szeltem (a tisztításhoz használt spárgahámozóval elfaragtam). Felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte, és fedő alatt addig főztem, míg könnyen járta a villa. Nagyjából leöntöttem róla a főzőlét (jó lesz holnap valami leveshez, mint zeller alaplé), majd botmixerrel összezúztam a főtt zellert. Utána hozzáadtam az ízesítőket: 1 evőkanál extra szűz olívaolajat, 4 evőkanál tejszínt (házi tej tetejéről lekanalaztam a zsíros részt), 1 teáskanál almaecetet, 1 teáskanál dijoni mustárt, 1 csapott kávéskanál sót. Nagyon harmonikus, ízletes kenyérrevaló lett belőle. Magamfajta zellerimádóknak kötelező!

A receptért nagy-nagy köszönet Piszkének! (Szokásomtól eltérően alig módosítottam rajta.)
 

2011. október 3., hétfő

Sült krumpli-kelbimbó egyveleg (vegán)

A sok paprika és paradicsom mellett azért az őszi termények is megjelentek már a piacon. Többek között kelbimbót vettem a hétvégén, amiből egy adagot meg is ettünk ma. Szeretjük a sült zöldségeket, mert rendszerint jobban kiadják az ízüket így, mint főzve vagy párolva. Az meg már csak a ráadás, hogy elkészíteni sem bonyolult: a mosás, hámozás, darabolás a lényegi munka, a többit elvégzi a sütő, csak ki kell várni.


Most kelbimbó meg krumpli került a szilikonlappal bélelt tepsire. A kelbimbók közül a nagyobbakat hosszában kettévégtam, a többit pedig egészben hagytam. Krumpliból sima, vékony héjú szemeket válogattam, amiket alaposan megmostam és kb. 1 centi vastag szeletekre karikáztam. (A rajta hagyott héj finom plusz ízt ad és így mindenestül meg is lehet enni.) Az előkészített zöldségeket megcsorgattam kevés napraforgóolajjal, valamint megszórtam 1/2 teáskanál sóval és 1 csapott kávéskanál őrölt köménnyel. Kézzel alaposan összeforgattam, hogy mindenütt bevonja vékonyan az olaj, majd szétterítettem a tepsin. 200 fokon kb. 40 perc alatt sült meg; félidőben lapáttal átforgattam, hogy egyenletesebben érje a hő mindenhol. A tűzhely nagy tepsijén egy bő kilónyi zöldség remekül elfért, kb. 1/3 rész kelbimbó és 2/3 rész krumpli. Az ilyesmit sokszor nem is szedjük tányérra, hanem a tepsiről elcsipegetjük - mint most is. Ez 2 bőséges adag vega főétel volt; nem érdemes sokat csinálni, mert csak frissen jó igazán.
 

2011. október 2., vasárnap

Hámozottparadicsom-konzerv helyett: házi befőtt (vegán)

Még mindig olyan jó volt a felhozatal a piacon, hogy október első hétvégéjén is befőzés lett a vasárnap délelőtti programunk. Bő 6 kg gyönyörű, érett Lucullus paradicsom volt a szerzemény (potom 500 Forintért), és rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a bolti konzerv mintájára készített hámozottparadicsom-befőtt legyen belőle, mivel tésztaszószunk már van, a ketchup nem igazán megy, az aszaláshoz meg már nem elég erős az őszi nap.

Isti kezdte a munkát a paradicsom, majd az általam közben összeválogatott üvegek mosásával. A paradicsomokat ezután forró vízbe mártottam, majd ketten gyorsan lehúztuk a héjukat és kikanyarítottuk a száruknál lévő kis zöld részt. 4 dl-es (eredetileg tésztaszószos) üvegekbe rakosgattam a szebbeket (azért pont ekkora üvegeket használtam a célra, mert a konzerv is 400 g, és ez épp jó mennyiség egy-egy ételbe). 4-5 egész szem paradicsom fért üvegenként, plusz esetleg még egy fél a tetejére. 14 üveget raktam tele, mert annyit jó dunsztolni (hetesével épp elfér a legnagyobb fazekamban, tehát két teljes menet). A többi paradicsomot összedaraboltam, felfőztem, majd botmixerrel összezúztam. Az így nyert lét a berakott paradicsomokra kanalaztam, szükség esetén a kanállal segítve a levegő távozását az üvegből. (Épp sikerült eltalálni a megfelelő arányt az egészben berakott és a levesített paradicsom között: mindössze kb. 1 dl lé maradt ki a végén. Fantasztikusan sűrű, szinte már szósz állagú, pedig csak addig főztem, hogy szétessen és vigye a mixer.) Isti rájuk csavarta a celofánnal bélelt fedőket, én meg kidunsztoltam őket. Beraktam az üvegeket egy fazékba, majdnem a nyakukig felöntöttem vízzel, és fedő alatt, forrástól számítva 15 percig főztem. Kicsit állni hagytam, majd óvatosan öntöttem le a forró vízből, az üvegeket pedig átraktam egy pléddel kibélelt ládába, és jól betakargattam, hogy lassan hűljenek ki. A polcra rakás előtt majd még ellenőrizzük, hogy behúzódott-e a fedelük - ez garantálja ugyanis a légmentes zárást, ami a hőkezelésen túl szükséges a tartóssághoz.

Konzerv helyett egy az egyben használom majd. Lényegesen kevesebbe került (de úgy is mondhatjuk, hogy jó órabérrel dolgoztunk a saját hasznunkra :), és a közelben termett, kiváló magyar alapanyagból van, amit személyesen a termelőtől vettem. Az üvegek pedig nem csak azért praktikusak, mert látni engedik az ínycsiklandó tartalmat, hanem jó sokszor utántölthetők is.

Házi paradicsombefőzésről a Kifőztük magazin 2011. augusztusi és szeptemberi számába írtam részletes összefoglalót, alapreceptekkel.

--------------

Úgy alakult, hogy hamar megkóstolhattam, milyen is ez a befőtt. A száraz dunsztból kivéve ugyanis mindig megnézem, hogy behúzódott-e a fedelük, és most az egyik megbukott az ellenőrzésen. Légmentes zárás nélkül nyilván nem fog elállni, de ilyenkor még semmi baja nincs; gyakorlatilag úgy kell kezelni, mint egy felbontott befőttet. Ízre és állagra is teljesen olyan, mint a konzerv, az egész paradicsomok természetesen megfőttek benne a dunsztoláskor, de nem lágyak.
 

2011. október 1., szombat

Miért szeretek vega lenni?

Amióta vega vagyok...

  • Sokkal változatosabban főzök. Lényegesen több féle alapanyagot használok és ezekből sem mindig csak ugyanazokat az ételeket készítem.
  • Gyorsan össze tudok ütni egy egyszerű, de tápláló hétköznapi ételt, így rendszerint frisset ehetek. Sietős napokon sem kell gyári instant dolgokat ennem, vagy egy nagy mennyiségben előre elkészített valamit unásig.
  • Sosincs ételszag a házban, pedig naponta főzök, és legfeljebb csak világításra használom az elszívót.
  • Már maguk a nyers alapanyagok gusztusosak, és az ételkészítés során sincs semmi olyan, amiről gyengébb idegzetű fogyasztó jobb, ha nem tud.
  • Sokkal egészségesebbnek érzem magam. Igen régen jártam utoljára orvosnál, és gyógyszerekre sem kell költenem.
  • Rendre fiatalabbnak néznek, mint amennyi valójában vagyok.
  • Összességében kevesebb pénzt költök ételre.
  • Átalakultak a vásárlási szokásaim, tudatosabb vásárló lettem. A konyhapénz legnagyobb részét a piacon költöm el, ahol környékbeli kistermelőktől szezonális árut vásárolok. A boltban mindig megnézem a termék összetételét, mielőtt megvenném (és emiatt elég sok mindent inkább szépen visszateszek).
  • Tudom, hogy melyik zöldségnek és gyümölcsnek mikor van a szezonja, és akkor élvezem ki mindegyiket. Máskor nem finomak, és ráadásul még drágák is. 
  • Sokkal kevesebb feldolgozott élelmiszert veszek, így kikerülök egy csomó adalékanyagot. Amit szívesen fogyasztanék, azt inkább elkészítem itthon, jobb minőségű alapanyagokból, esetenként a saját ízlésemhez igazítva.
  • Érzem és élvezem az ételek természetes illatát, ízét. A műanyagot, ízfokozót, túl sok sót, túl sok cukrot messziről kiszúrom, és ott hagyom, ahol van - számomra az nem ehető.
  • Nem álmosodom el étkezés után.
  • Nem kell nagy, zsíros edényeket mosogatnom. Kevesebb víz és kevesebb mosogatószer fogy.
  • Sokkal kevesebb hulladék keletkezik a háztartásomban, és ennek is nagy részét újrahasznosítom. (A 120 literes szemeteszsák megtöltése úgy fél éves projekt kettőnknek.)
  • Az okosok szerint még a környezetnek is jót teszek ezzel az életmóddal, és szegény állatokat se kell bántani miattam.
Mint nemrég megtudtam, ma van a Vegetáriánus világnap. Én ezzel a kis írással, meg szokás szerint finom vega ételekkel "ünnepelek": reggelire reszelt alma volt müzlivel és mézzel, most lett kész a héjában sült krumpli sütőtökkel, délután meg készítek valamilyen péksüteményt.

    LinkWithin

    Related Posts with Thumbnails