2010. július 31., szombat

Morzsás zöldbab fűszeres tejföllel (lakto-vega)

Eddig csak karfiollal ismertem - és készítettem is - ezt az ételt ("karfiol lengyelesen"). Most zöldbabbal említette egy rokon, és ráadásul finom, saját termésű zöldbabot is adott egy nagy zacskóval. Így nem volt más hátra, mint kipróbálni:


4 jó marék zsenge zöldbabot megmostam, végeit levágtam, majd enyhén s vízben roppanós-puhára főztem. Közben egy serpenyőben kevés olajon morzsát pirítottam (morzsa = házi barnakenyér maradékok kiszárítva, húsdarálón áthajtva, átszitálva - ehhez az apraját használtam). A natúr zöldbab és a natúr morzsa mellé fűszeres tejfölt készítettem: kb. 2,5 dl zsíros tejfölt ezúttal val, frissen darált tarkaborssal és pirospaprikával kevertem össze (ízlés szerint lehet más fűszereket is használni). A megfőtt babot leszűrtem, óvatosan beleforgattam a morzsába, ami meg nem tapadt rá, azt tálaláskor rászórtam, végül megcsorgattam a tejföllel. 2 bőséges adag.

Idő: babtisztítással együtt jó fél óra
Pénz: kb. 300 Forint
Hazai alapanyagokból.

2010. július 30., péntek

Nyári zöldségpaprikás (vegán)

Sokféle zöldségből szoktam paprikást készíteni, akár önállóan használva őket, akár többfélét társítva. Ez a mai egy különösen sikeres kombináció lett: kb. egyforma mennyiségben került bele krumpli, zöldbab és tök.


A krumplit meghámoztam és kis kockákra vágtam. A zöldbabot megmostam, és a végei eltávolítása után 2-3 centis darabokra vagdostam. A tököt meghámoztam, kikanalaztam a magjait, és a krumplinál valamivel nagyobb kockákra vágtam. Külön tálba raktam mindegyik előkészített zöldséget, mert nem egyszerre kerülnek majd bele az ételbe.
Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat melegítettem, majd ráraktam a krumplit, és időnként megkeverve enyhén átpirítottam (így nem fő majd szét). Megszórtam pirospaprikával, és néhány gyors keverés után felöntöttem annyi vízzel, amennyi épp ellepte. Kis lángon, lefedve főztem tovább. Mikor a krumpli félig megpuhult, hozzáadtam a zöldbabot, és együtt főztem tovább. Mikor a bab is kezdett puhulni, hozzáadtam a tököt is, és együtt főztem készre. Közben ha igényelte, pótoltam a levét, valamint val és frissen darált tarkaborssal ízesítettem, a végén pedig egy marék összevágott petrezselyemzöldet kevertem még hozzá. A krumplinak és a töknek köszönhetően mindenféle trükközés nélkül kellemesen besűrűsödött a leve, a zöldbab pedig az ízén javított sokat. (Aki bírja, nyugodtan indítsa hagymás alappal, én ettől eltekintek.) Tálalható önmagában, tejföllel vagy akár köretként is.

Idő: kb. 45 perc, de nem végig munka
Pénz: így szezonban a filléres kategória, legfeljebb 50 Ft / adag
Hazai alapanyagokból, pár fűszer kivételével.

2010. július 29., csütörtök

Nyári zöldségleves (lakto-vega)

A fejtettbab adta a kiindulópontot ehhez az ételhez, de raktam bele minden más idényzöldséget is, ami épp akadt itthon. Így lett belőle minimális fűszerezéssel is egy nagyon gazdag ízű, tartalmas leves. Könnyű, joghurtos-kukoricalisztes sűrítést alkalmaztam hozzá.


Meghámoztam és kis hasábokra vágtam 2 petrezselyemgyökeret, 3 sárgarépát, 1 pici zellergumót, 4 kis újkrumplit. Kevés olajon pár percig pirítottam őket, majd hozzáadtam 2 marék fejtettbabot is. Pár kavarás után fűszereztem 1 mokkáskanál pirospaprikával, és rögtön felöntöttem annyi vízzel, hogy jól ellepje. Forrás után kis lángon, lefedve főztem tovább. Közben ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel. Fél pohár (175 g-os pohár fele) natúr joghurtot simára kevertem 1 evőkanál kukoricaliszttel, majd a levesből kivett pár kanál forró lével. Amikor a zöldségek már majdnem puhák voltak, hozzáadtam a joghurtos keveréket, meg egy darabka cukkinit kis kockákra vágva. Egyet forraltam rajta, és kész is volt. Tálalás előtt beleszórtam a petrezselyem összetépett zöldjét is. 2-3 tartalmas adag.

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, ebből kb. 20 percnyi munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Csupa hazai alapanyagból.

2010. július 28., szerda

Citromos-zöldfűszeres sült cukkini (vegán)

A "van"-nal nincs baj, csak ha már van rengeteg cukkinink, akkor illik kezdeni vele valamit. Ez a könnyű, gyors köret egy igazán hatékony fogyasztási mód, 2 adaghoz simán elment egy méretes példány fele.


Ezt az ételt idősebb cukkiniből készítettem. A cukkinit meghámoztam és kikanalaztam a magjait, majd a húsát falatnyi kockákra vágtam. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olívaolajat melegítettem, majd rádobtam a cukkinit, és időnként megkeverve addig pirítottam, míg roppanós-puha lett (pár perc). Végül egy kis sóval, frissen darált tarkaborssal és citromlével ízesítettem, és a tűzről levéve összeforgattam egy jó adag összetépett petrezselyemzölddel (de tetszőleges más friss zöldfűszerrel is jó). Mire ehetőre hűlt, a citrom savanyúsága is szelídült rajta.

Tipp: Nem érdemes sokat készíteni egyszerre, mert akkor nehéz forgatni és nagyon nem egyenletesen puhul. Nekem 26 cm-es serpenyőm van, abban 2 adag kényelmesen, 3 úgy módjával fér el. Ennél többet inkább külön felvonásban készítenék - nem nagy áldozat, hiszen gyorsan megvan, de sokkal jobb minőségben.

Tipp2: Főételnek így elég vékony; ha tartalmasabb ételt szeretnék, akkor fele rész krumplival készíteném. A krumplit lényegesen tovább kell sütni, így azzal kezdeném, és mikor már majdnem jó, akkor adnám hozzá a cukkinit és sütném készre együtt. Másik lehetőség, hogy valamilyen gabonafélét teszek a sült cukkini mellé (külön főzve/párolva).

Idő: kb. 15 perc mindenestül
Pénz: kb. 40 Forint / adag
A citrom és az olívaolaj kivételével hazaiból.

2010. július 27., kedd

Őszibarackos-rebarbarás morzsasüti (lakto-vega)

Avagy bemutattam keresztanyámnak a rebarbarát, miután sikerült hozzájutnom egy nagyobb adaghoz az itteni piacon. Mivel tudtam, hogy első találkozás lesz, olyan receptet választottam, amiben más is van mellette, hátha nem annyira ízlik neki ez a kissé bizarr, zöld, savanyú izé...

Egy régebbi, bevált receptemet újítottam fel erre a célra, ahol jó érett, édes őszibarackkal szerepel együtt, egy vékony, ropogósra sült morzsaréteg alatt. Sima pehelykeverék helyett ezúttal gyümölcsös müzlit használtam, így abszolút természetes módon lett édesebb összességében a végeredmény.


Fél csomag (5 dkg) vajból kikentem a kerámia piteformát, a többit pedig kézzel összemorzsoltam 5 evőkanál darált mogyoróval, 1 evőkanál mézzel és 7-8 evőkanál gyümölcsös müzlivel. Akkor jó, ha nem áll össze egybe, hanem nedves homokra emlékeztető állaga van - ezt a müzli adagolásával kell beállítani. Félretettem a hűtőbe, amíg elkészítettem a gyümölcsös alapot. Meghámoztam és a piteformába kockáztam 4-5 szem jó érett őszibarackot, meg kb. ugyanannyi térfogatú rebarbarát, így majdnem teli is lett velük a forma. Kézzel rámorzsoltam a hűtőből elővett tésztát. Ezután már nem maradt más hátra, minthogy betegyem a sütőbe, 180 fokra (előmelegítés nélkül), majd 25 perc elteltével előhúzzam ezt az illatos finomságot (amikor már szépen megpirult a tetején a morzsa, akkor van kész). Némi hűlés után pedig arról is meggyőződtünk, hogy az ígéretes külsőhöz ízletes tartalom társul. Legegyszerűbb egyenesen a formából kanalazva enni, és legjobb langyosan, mert később már megszívja magát nedvességgel a morzsa.

Sokféle morzsasüti (crumble) recept kering a neten, nekem ez a morzsaösszetétel vált be, mert kevés féle, könnyen beszerezhető összetevőből áll és nem túl édes (mogyoró helyett dióval vagy tetszőleges olajos maggal jó, müzli helyett pedig bármilyen gabonapehellyel plusz esetleg picit több mézzel). A morzsa akár előző nap is elkészíthető, a hűtőben nem lesz semmi baja. Másfajta gyümölcsökkel is szoktam készíteni, általában egy édeskéset meg egy savanykásat párosítok körülbelül fele-fele arányban. Fontos, hogy érett, ízletes gyümölcs kerüljön bele, mivel nincs átfűszerezve, és a morzsa sem nyomja el.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de ebből csak kb. negyed óra munka és kevés mosatlan
Pénz: kb. 400 Forint
Csupa hazaiból.

2010. július 25., vasárnap

Mákos-narancslekváros pite (vegán)

A sufniban rendezkedve kezembe akadt egy üveg erősen évjáratos (nem kinevetni: az üveg oldalán díszelgő alkoholosfilces felirat szerint 2004-es) narancslekvár. Felbontottam, megkóstoltam, és megállapítottam, hogy kora és ezzel összefüggő barnás színe ellenére semmi baja, csak mai ízlésemnek túlontúl édes. A mák hozzákeverése az esztétikai és az ízbeli problémán is hatékonyan segített, a jól bevált pitetészta pedig szépen keretbe foglalta ezt a tölteléket.


A tészta a Kókuszos lepény tésztája, amihez az alábbiakat gyúrtam össze: 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 5 evőkanál kukoricaliszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, bő 1/2 dl étolaj, 1 evőkanál méz (különben meg ízlés szerint), kb. 1,5 dl víz (egy puha, könnyen formázható, de nem ragadós állagú tészta a cél).

A töltelékhez pedig az alábbiakat kevertem össze: 20 dkg darált mák, 1 kis üveg (kb. 2,5 dl) narancslekvár, 2 evőkanál aszaltszilvás pálinka. (Utóbbinak az alkoholtartalma a sütés során elpárolog, de ha elvi kérdés az alkoholmentesség, akkor egyszerűen több lekvárral vagy egy kis narancslé hozzáadásával érném el a sehol sem száraz, kanállal épp keverhető állagot. Ha a lekvártól és a gyümölcsös szesztől nem elég édes, akkor sűrű kóstolgatás mellett 1-2 kanál mézet tennék még hozzá.)

24 cm-es piteformát vékonyan kiolajoztam, majd kibéleltem a tészta 2/3 részével úgy, hogy magas pereme legyen a szélén. Beleraktam és kanállal nagyjából elegyengettem a tölteléket. Végül tökreszelőn ráreszeltem a maradék tésztát, és kézzel enyhén lenyomkodtam (így nem pereg szét a szeleteléskor).

180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül.

Melegen inkább csak kanalazható, kihűlve szépen szeletelhető is ez a télies hangulatú sütemény. Tálaláskor pár szem aszalt áfonyát raktam a szeletek tetejére, illetve édesszájúaknak egy kis méz jár még hozzá.

Idő: 1 óra alatt megvan mindenestül, még a mákdarálással együtt is
Pénz: kb. 500 Forint az egész
Alapvetően hazaiból, a lekváralapanyag narancs kivételével.

2010. július 24., szombat

Kolbászos-sajtos csónakok (húsos)

Nem annyira reformos, mint nálam szokás, és egyáltalán nem vega, de alapvetően nem is saját fogyasztásra készítettem, hanem vendégeknek - és be is zsebeltem érte a dicséreteket. Kinéztem én ezt már magamnak régen, csak csupa Graham lisztből és valami zöldséges töltettel képzeltem el a megvalósítást, de most tudtam, hogy a célközönségnek az eredeti változat lesz a nyerő.


Annyit változtattam Limara receptjén, hogy 8 helyett 12 darabra osztottam, s mivel még így is igen méretes példányok lettek, alighanem 16-ra fogom legközelebb.


Idő: kb. 2,5 óra elteltével lehet enni, és ebből kb. 3/4 órányi munka van vele
Pénz: kb. 800 Forint
Alapvetően hazai alapanyagokból.

2010. július 21., szerda

Mandulás cukkini (vegán)

Egy kedves szomszédtól kapott ajándék cukkini, egy régi szakácskönyv, egy tasak elfekvő mandula, némi konyházás, és íme az eredmény:


Mandulát forró vízbe szórtam, majd pár perc elteltével leszűrtem, hűlni hagytam egy kicsit, és lehúztam a héját. Miután nagyjából megszáradt, felét diódarálón ledaráltam, a másik felét pedig késsel összeaprítottam. A daráltat összekevertem ugyanannyi teljes kiőrlésű búzaliszttel, a daraboltat pedig egy serpenyőben, rázogatva, szárazon megpirítottam.
Karcsú, zsenge cukkinit kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam, enyhén ztam, és kicsit állni hagytam (nem kell, hogy kidobja a levét, csak épp nedves legyen a külseje). Megforgattam a lisztes-mandulás keverékben, és forró olajban kisütöttem. Tálaláskor a pirított mandulából szórtam a tetejére. Annyit érdemes sütni, amennyi frissen el is fogy, mert csak így finom igazán.

Forrás: Liscsinszky Béla: Reform szakácskönyv (Corvina kiadó)

Idő: most a mandula előkészítésével együtt kb. 3/4 óra volt, de elég sok mandula kimaradt, abból gyorsan megy majd az ismétlés - a sütés része már egyszerűen, kevés maszatolással megvan
Pénz: 500 Forintból hadseregnyi adag kitelik
Alapvetően hazaiból megoldható.

2010. július 14., szerda

Újkrumplis tökleves tárkonnyal (vegán)


5-6 közepes újkrumplit alaposan megmostam, majd felkockáztam. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat melegítettem, majd ráraktam a krumplikockákat, és időnként megkeverve üvegesre pirítottam. Közben felvágtam egy közepes (kb. kilónyi) főzőtököt, kikanalaztam a magjait, kívül pedig meghámoztam, majd a krumplihoz hasonlóan ezt is felkockáztam. A krumplit felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje, majd ráraktam a tököt, és fűszereztem: val, frissen darált tarkaborssal, egész köménymaggal és egész mustármaggal. Összekeverés nélkül lefedtem, és kis lángon a zöldségek megpuhulásáig főztem (fontos, hogy a krumpli alul maradjon, így fog egyszerre megpuhulni a tökkel). A végén beletépkedtem 3 arasznyi tárkonyág leveleit, és most már összekevertem az egészet. (Ha hosszabb lével szeretnénk, akkor most érdemes felönteni vízzel és összeforralni az egészet, valamint beigazítani a fűszerezését.) Ez a mennyiség 2-3 bőséges, tartalmas adag, több lével készítve értelemszerűen több.

Korábban tárkony helyett kaporral, kifejezetten egytálételként készítettem hasonlót (és itt írtam róla).

Idő: kb. fél óra, aminek kb. fele a munka
Pénz: kb. 150 Forint volt az egész
Alapvetően hazaiból, a fűszerek kivételével.

2010. július 6., kedd

Cukkini és patiszon sörtésztában (vegán)

Nem az én műfajom a bő zsiradékban sütés, de szökőévben egyszer azért ez alól is van kivétel. A sörtészta mint olyan izgatja már egy ideje a fantáziámat, ráadásul nemrég egy alapból tojásmentes változatot találtam. S mivel bundáznivaló zöldség is akadt itthon, nem sokat váratott magára a megvalósítás:


A tésztához kimértem és elkevertem előbb a por alakú összetevőket, úgymint: 15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 2 evőkanál kukoricaliszt, 1/2 csomag sütőpor, 1/2 teáskanál só (+ tetszés szerint lehet fűszerezni is, én a natúr ízek kedvelőjeként ezt most kihagytam). 2-3 részletben hozzáöntöttem egy fél üveg (2,5 dl) sört, és kanállal simára kevertem. A végén egy kis víz kellett még hozzá a megfelelő állaghoz (befejező fél volt a sör, pár kortyért nem akartam másikat bontani). Akkor jó, ha nem túl vékony, egyenletes rétegben tapad a belemártott zöldségekre; mivel álltában sűrűsödik, később is szükség lehet egy kis állagigazításra.

Kb. 1 cm vastag szeletekre vágtam a zsenge cukkinit és patiszont (1-1, alhangon közepes darab volt, mindre jutott bunda + egy nagyon kicsi tészta maradt üresen a végén). Tényleg zsengék voltak, érdemi magok nélkül, úgyhogy nem kellett farigcsálnom, csak a héjuktól szabadítottam meg őket a spárgahámozó segítségével (a cukkinit egészben, a patiszont viszont felszeletelve könnyebb megtisztítani, így). Lesózni szerintem nem érdemes, avagy nem akarom a hasznos beltartalom egy részét is kiönteni a lével, nem akarom, hogy emiatt legyen kellemetlenül sós a végeredmény, és nem akarom törölgetni/lisztezni se, hogy megfelelően tapadjon rá a tészta.

Mély serpenyőbe olajat öntöttem kb. 1 cm magasan, felforrósítottam, és megsütöttem benne a sörtésztába mártott zöldségeket. Konyhai papírtörlőre kiszedve leitattam róluk az olajat, s miután hűltek egy kicsit, el is kezdtem a falatozást, miközben még javában sült a többi. A végén a maradék tésztából, amiben már nem lehetett volna normálisan megmártani semmit, kanállal kis plecsniket raktam az olajba, és ezeket is megsütöttem.

Frissen nagyon finom ropogós volt a bundájuk (a maradéké kihűlve sajnos már nem), enyhe söríz beütéssel, de abszolút nem bántóan, még nekem sem, aki amúgy inni nem szereti a sört. A cukkini kifejezetten ízlett így natúr, a patiszon viszont elbírt volna egy kis fűszerezést a tésztába keverve. Főételként 3-4 adag, körettel vagy kenyérrel kiegészítve többet is kiad.

A sörtészta receptjét Ildinyónál olvastam, köszönet érte!

Idő: 1 órán belül megvolt mindenestül
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazai hozzávalókból.

2010. július 5., hétfő

Zöldségleves vadrizzsel (vegán)

Nemrégiben találtam egy kis csomag vadrizst elfekvő készleteimben. Aztán akadt hozzá kedvemre való recept is, egy igazi nyári finomság:


5 dkg vadrizst megfőztem a zacskóján javasolt módon: ötszörös vízben, forrás után az első levet leöntve róla (kb. 25 perc). Közben felkarikáztam 3 répát és 3 kis petrezselyemgyökeret. Meghámoztam, hosszában négybe vágtam, majd keresztben kb. fél centi vastagra szeleteltem 1 közepes cukkinit. (Ha szép és nem vastag a héja, a hámozás elmaradhat, ahogy a magját is csak akkor kell kiszedni, ha már zavaróan nagyok.) Egy fazékban kevés olívaolajat melegítettem, kevergetve átpirítottam rajta a répát és a gyökeret, majd hozzáadtam a cukkinit is, aztán pár kavarás után felöntöttem annyi vízzel, hogy kényelmesen ellepje, és félpuhára főztem a zöldségeket (néhány perc). (Ízlés szerint lehet bővebb lére engedni, ki mennyire tartalmasan szereti.) Közben ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel, pár tekerésnyi tarkaborsot daráltam bele, meg beletépkedtem néhány friss kakukkfűág leveleit. Végül hozzáadtam a közben megfőtt rizst. Így 2 adag lett, igaz, közel egytálételnyi sűrűségű; több lével 4-5 adag levest kiad (csak akkor több fűszert elbír). A maradék kihűlve is finom volt.

Kaldeneker György receptje alapján, a zöldségeket az aktuális készleteimhez igazítva.

Idő: kb. fél óra elteltével lehet enni, és kb. negyed órányi munka elkészíteni
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
A zöldségek természetesen hazaiak voltak, a vadrizs és az olívaolaj nem.

2010. július 4., vasárnap

Mustos meggydzsem (vegán)

Kései nyitánya ez nálam az idei befőzési szezonnak. Mert bármily hihetetlen is, idén még nem tettem el semmit, nem csak nem írtam róla. A tavaly ősszel készített must egy részét pedig eper- és cseresznyedzsemhez tartogattam, csakhát nevezett gyümölcsökből nem akadt megfelelő vétel hozzá (eperből bőséges saját termés volt ugyan, de jóízűen elfogyott frissen, és ez különben sem az az igazán dzsemnek való fajta). Ma is alighanem az idei év utolsó, túlérett meggyeit csomagoltattam össze a nénivel a láda sarkából, bár akkor még nem tudtam, hogy "csak úgy" megevés vagy valami meggyes süti helyett épp dzsemben fogja végezni. Hazaérve viszont megállapítottam, hogy a gyengécske kinézethez kiváló íz és nem is az a nagyon lágy állag társul, így itt a nagy lehetőség, most vagy soha.

Adott volt az 1 kiló 40 deka meggy, amit megmostam, kiválogattam, kimagoztam (alig volt közötte rossz, a kóstolgatással több kárt tettem benne). Beletettem egy vastag aljú fazékba, hozzákevertem 1 csomag 3:1-es Dzsemfixet, és kipótoltam a saját levét 2,5 dl fehér musttal. Alágyújtottam, felforraltam, majd kis lángon készre főztem, időnként megkeverve. Közben kóstolgatás eredményeképp 2 evőkanál gyümölcscukorral igazítottam még az ízén (további musttal azért nem akartam, mert úgy gondoltam, hogy annyi plusz folyadékkal már nem fog megkötni rendesen). Így kellemesen édeskés lében (ami ugye majd bekocsonyásodik) kellemesen savanykás főtt meggyszemek vannak (én szándékosan egyben hagytam őket, de persze ízlés szerinti mértékben neki lehet menni botmixerrel). Amíg főtt, elmostam az üvegeket és kiszabtam a fedőbélés celofánokat (így a meggy nem fogja be a fedő belsejét és nem is marja ki). A tűzről levéve üvegekbe kanalaztam a forró dzsemet, ügyelve rá, hogy nagyjából egyforma arányban kerüljön mindegyikbe a meggyszemekből és a léből. A fedők rácsavarása után pár percre fejreállítottam őket, majd visszafordítva szárazdunsztba raktam kihűlni. 1,2 liter dzsem lett belőle összesen (5 kis üveg, vegyes méretben).
Utólagos kiegészítés: A cseresznyéshez hasonlóan ez is csak hűvösön nyeri majd el megfelelő állagát; nem kell megijedni, hogy ebben a nyári melegben még meglehetősen folyós (egyet betettem egy kis időre a hűtőbe, és úgy teljesen rendben van).

Idő: egy jó óra mindenestül, melynek legnagyobb része a meggymagozással telt el
Pénz: kb. 500 Forint (125 Forint / Nagymama lekváros üveg) (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy piac végi, erősen leszállított áron volt a meggy, csak vigye már el valaki...)

Megjegyzés: Dzsemfixből én ilyenkortájt szoktam raktározni egész évre, amikor akciósan van bőségesen mindenhol (valamivel 400 Ft alatt a 3 darabos csomag). Így nem érint kellemetlenül, ha az őszi-téli időszakban nincs, és nem is értik a boltban, hogy mi baja van annak, aki akkor keresi. 1 évnél hosszabb a szavatossága, tehát a túlkészletezés sem probléma, jövőre majd a maradékkal kezdem a szezont és annak mennyiségéhez mérten töltöm fel a készletemet.

2010. július 3., szombat

Dinsztelt krumpli (vegán)

Gyorsan, egyszerűen elkészíthető finomság újkrumpliból:


Közepes méretű újkrumplikat alaposan megmostam, lecsepegtettem (ízlés szerint meg is lehet hámozni, én a vékony héjú krumplikat még nem új korukban sem szoktam), és késsel kb. 2-3 mm-es szeletekre vágtam. Tányéron, csomójára "mértem ki" az 1 bőséges adagot. Vastag aljú, mély teflonserpenyőben kevés olívaolajat melegítettem, majd ráraktam a feldarabolt krumplit, és időnként átkeverve addig pirítottam, míg némi színt kaptak a szeletek. Ekkor öntöttem rá pár kortynyi fehérbort (tetszés szerint vizet is lehet, bár szerintem a bor kellemes plusz aromát ad neki), enyhén ztam, lefedtem, és kis lángon a krumpli megpuhulásáig (és a lé elfogytáig) pároltam tovább. Közben összevágtam 1 kis csokor friss petrezselyemzöldet (de más zöldfűszerrel is ki fogom próbálni: majorannával, kaporral, tárkonnyal, kakukkfűvel, ... - egyszerre persze csak egyfélével). A krumpli alatt elzártam a tüzet, hozzáadtam a petrezselyemzöldet és rázogatással elkevertem, óvatosan, hogy lehetőleg ne törjenek össze a szeletek. Én főételként ettem, de köretnek is jó lehet.

A kiinduló receptet Kaldeneker György oldalán olvastam. (A hivatkozott cikkben szereplő többi újkrumpli-variáció között is van kedvemre való, alkalomadtán majd sort kerítek rá.) Az uborkagyalus szeletelést is kipróbáltam, de úgy túl vékony lett, meg a végeket is elég nehéz volt feldarabolni.

Idő: kb. 20 perc
Pénz: kb. 50 Forint / adag
Alapvetően hazaiból, az olívaolaj kivételével.

2010. július 2., péntek

Extra könnyű tárkonyos tökfőzelék (vegán)

Nagyon szeretem a kaprot, de sajnos a kapor nem igazán szeret a kertemben. A fagyasztott már elfogyott, a szárítottnak se íze, se bűze, és ezúttal sajnos a tök mellé sem volt friss a piacon. A tök viszont kihagyhatatlan volt már, így kapor nélkül is megvettem. Hazafelé tekerve pedig kitaláltam, hogy ha a hagyma helyett a kaprot nem bírnám, akkor hogyan készítenék tökfőzeléket. Vegánul, mert ilyen melegben nem igazán kívánom a tejtermékeket.


Kb. kétkilós tök volt a fő alapanyag, amit hosszában kettévágtam, kikanalaztam a magjait, majd keresztben is elvágtam és kézreálló darabokra osztottam. Krumplihámozóval eltávolítottam a héját, majd a megtisztított darabokat tökreszelőn lereszeltem. Egy nagy fazékban kevés olajat melegítettem, majd rátettem az előkészített tököt, és időnként megkeverve félpuhára pároltam a saját kiengedett levén (néhány perc, nem kell agyonfőzni). Ezután egy kis val és egy kis tárkonyecettel ízesítettem (kóstolgatással döntve a mértékről, sóból a nagy csipet, ecetből a teáskanál a lépték; tárkonyecet hiányában fehérborecetet vagy almaecetet használtam volna). Végül megszórtam egy-két teáskanálnyi keményítővel, alaposan összekevertem, és már zártam is el alatta a lángot. (Vékony rétegben szórtam a keményítőt, így nem lett csomós, de akinek ilyen aggályai vannak, biztos ami biztos, előtte simára keverheti egy kis vízben. A szükséges mennyiség a tök levességétől függ, ez egy korosabb példány volt már, így szinte alig engedett levet; zsenge, levesebb tökhöz több keményítő szükséges.) Beleszórtam egy marék összetépett tárkonylevelet, és lefedve állni hagytam pár percig. Ez a mennyiség 2 adag. Én feltét nélkül ettem, de természetesen tetszés szerinti feltéttel kiegészíthető. A maradék kihűlve is jó volt.

Idő: kb. fél óra, de ennek csak kb. fele a munka
Pénz: kb. 250 Forint
Hazai alapanyagokból.

2010. július 1., csütörtök

Meggyszörp (vegán)

Az idei gyümölcsfelhozatal mellett egyáltalán nem jeleskedem befőzésben (szerencsére elég sok régebbi befőtt, dzsem, lekvár, ivólé, stb. van még itt-ott, tehát akár ki is maradhat egy szezon). Most sem nagy tételben készítettem ezt az italt, és egyáltalán csak azért vetemedtem a gyümölcs megfőzésére, mert önmagában nem annyira ízlett. Érett, lédús, de eléggé savanyú cigánymeggyről van szó, léárunak tökéletes.


A meggyet (kb. 3/4 kg; igen, tudom, kispályás mennyiség) alaposan megmostam, majd kimagoztam, és egy megfelelő méretű edényben feltettem főni. Már kezdetben volt annyi saját leve, hogy nem kellett vizet önteni alá. Időnként megkeverve addig főztem, míg kiengedte a levét. Ekkor a lé nagy részét leöntöttem róla, és némi gyümölcscukor hozzáadásával tettem ízletessé (nekem most 3 dl léhez ment 1 evőkanál gyümölcscukor, de persze meggy- és ízlésfüggő). Azon melegében beüvegelve és lezárva, majd szárazdunsztban kihűtve el lehetett volna tenni későbbre is, most azonban alig vártam, hogy kihűljön, és szódával hígítva élvezzem ezt a nagyszerű frissítőt (arány ízlés szerint, nagyságrendileg valahol 1/3 és 1/4 rész szörp között).

A visszamaradó meggyet is ízesítettem egy kis gyümölcscukorral (1 evőkanál) meg egy kupica rummal, és összefőzve meggyszószként fogyasztottam el pirított darával (ezúttal a keményítős sűrítést kihagytam, hiszen a rövid lére hagyott és némileg szétfőtt meggy elég sűrű volt önmagában is). Tömegarányosan dzsem kocsonyásítóval összefőzve remek dzsem, vagy kocsonyásító nélkül valamivel tovább főzve lekvár is lehetett volna belőle (de ennek nyilván csak nagyobb mennyiség esetén van értelme).

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails