Csicseriborsós rizskása (vegán)

Egyszerű, kiadós, igazi késő őszi-téli ebéd:

Hozzávalók 4-5 személyre

• 1/2 bögre száraz csicseriborsó (egy 2,5 dl-es bögrét használtam a méréshez)
• 1 bögre barna rizs
• 1/4 bögre vadrizs - helyett nálam most vörös rizs
• 4-5 bögre víz
• 2 sárgarépa
• 1 kávéskanál koriander
• 1 kávéskanál őrölt köménymag
• 1 teáskanál só
• 20 dkg kelbimbó
• 2-3 evőkanál extra szűz olívaolaj

Elkészítése
Éjszakára beáztatjuk a csicseriborsót, majd reggel néhány órára a kétféle rizst is. Leszűrjük, és friss vízben főni tesszük. Forrás után kis lángon, lefedve főzzük. 20 perc elteltével hozzáadjuk a meghámozott, felkarikázott répát, a mozsárban összetört koriandert, az őrölt köményt és a sót. További 10 perc elteltével beletesszük a kelbimbót is, és még kb. 10 perc alatt készre pároljuk az egészet. Időnként ellenőrizzük és szükség esetén pótoljuk a levét, valamint a vége felé egyszer-kétszer meg is keverjük. Miután megfőtt, lefedve állni hagyjuk még 5-10 percig. Melegen tálaljuk, adagonként egy-egy teáskanálnyi olívaolajjal megcsorgatva.

A receptet az Ízek és Érzések magazin nemrég megjelent, 2011. november-decemberi számában találtam. Hagymafélék nélkül, zöldbab helyett kelbimbóval készítettem el. Jó párosításnak bizonyult a csicseriborsó és a rizs, bár utóbbinak ez a pirítás nélküli, kissé szottyosra főtt változata Istinek nem annyira jött be.
 

Sült krumpli-kelbimbó egyveleg (vegán)

A sok paprika és paradicsom mellett azért az őszi termények is megjelentek már a piacon. Többek között kelbimbót vettem a hétvégén, amiből egy adagot meg is ettünk ma. Szeretjük a sült zöldségeket, mert rendszerint jobban kiadják az ízüket így, mint főzve vagy párolva. Az meg már csak a ráadás, hogy elkészíteni sem bonyolult: a mosás, hámozás, darabolás a lényegi munka, a többit elvégzi a sütő, csak ki kell várni.

Most kelbimbó meg krumpli került a szilikonlappal bélelt tepsire. A kelbimbók közül a nagyobbakat hosszában kettévégtam, a többit pedig egészben hagytam. Krumpliból sima, vékony héjú szemeket válogattam, amiket alaposan megmostam és kb. 1 centi vastag szeletekre karikáztam. (A rajta hagyott héj finom plusz ízt ad és így mindenestül meg is lehet enni.) Az előkészített zöldségeket megcsorgattam kevés napraforgóolajjal, valamint megszórtam 1/2 teáskanál sóval és 1 csapott kávéskanál őrölt köménnyel. Kézzel alaposan összeforgattam, hogy mindenütt bevonja vékonyan az olaj, majd szétterítettem a tepsin. 200 fokon kb. 40 perc alatt sült meg; félidőben lapáttal átforgattam, hogy egyenletesebben érje a hő mindenhol. A tűzhely nagy tepsijén egy bő kilónyi zöldség remekül elfért, kb. 1/3 rész kelbimbó és 2/3 rész krumpli. Az ilyesmit sokszor nem is szedjük tányérra, hanem a tepsiről elcsipegetjük - mint most is. Ez 2 bőséges adag vega főétel volt; nem érdemes sokat csinálni, mert csak frissen jó igazán.
 

Krumpli-kelbimbó egytál árpagyönggyel (vegán)

Kiadós vegán egytálétel, kevés pénzből, kevés munkával, kicsit még a tél jegyében.


Előző este beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt, majd valamikor a délelőtt folyamán a pataki tálat is fedelestül.

Alaposan megmostam, majd héjastul felkockáztam 3/4 kilónyi krumplit (vékony héjú fajta, és a rajtahagyott héj kellemes plusz ízt ad neki), és a tál fedelében összeforgattam 1/4 kilónyi kelbimbóval (fagyasztott).

A tál aljába tettem az áztatóvizéből kiszedett árpagyöngyöt, majd felöntöttem 1,5 bögre vízzel. Beleszórtam 1 teáskanál tengeri sót és 2 teáskanál őrölt pirospaprikát, majd ráborítottam a zöldségeket, végül rátettem a tál fedelét.

Hideg (!) sütőben indítva 200 fokon 1 órát sütöttem, majd még 15-20 percig az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt az árpagyöngy teljesen felszívta a vizet, és minden finoman megpárolódott. Ez a mennyiség 3-4 adag.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 10-15 percnyi munka az összerakás, plusz az árpagyöngy és a tál beáztatásról ne feledkezzünk meg
Pénz: kb. 200 Forint az egész
Hazai alapanyagokból, mindössze a só kivételével.

Párolt kelbimbó mustáros lencsével

Gyors, de ízletes és laktató ebédem volt egyik nap a következő:

Este beáztattam 1 bögre (2,5 dl) barna lencsét. Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, majd a lencsét 1 bögre friss vízben puhára főztem. 1 evőkanál magos mustárral és némi sóval ízesítettem. Közben egy vastag aljú, mély serpenyőben kevés olívaolajat melegítettem, majd rászórtam 1/2 kg kelbimbót. Rázogatva forgattam, és időnként egy nagyon kevés vizet öntöttem alá, hogy ne süljön oda; így pároltam roppanós-puhára. A mustáros lencsére szedve tálaltam. 2 adag.

Változatok: A lencse fele lecserélhető barna rizsre, illetve tavaly írtam egy csak rizses megoldásról is.

Idő: kb. 20 perc, csak ne felejtsük el időben beáztatni a lencsét
Pénz: 250 Ft
Alapvetően hazaiból, a fűszerek kivételével.

Serpenyős egytál krumpliból és kelbimbóból

Ígérem, ez az utolsó recept a témában! Legalábbis amíg nem jutok újabb adag kelbimbóhoz :) Más recept volt kinézve, végül a "mit ennék most szívesen?" kérdés jegyében mégis inkább ezt alkottam belőle:

Pár szem krumplit meghámoztam, s nem túl nagy kockákra vágtam. Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, rádobtam a krumplit, és időnként megkeverve sütögetni kezdtem. Közben összevágtam kb. ugyanannyi kelbimbót, a kicsiket félbe, a nagyobbakat negyedbe. Ezt is a krumplihoz tettem, és együtt pároltam-pirítottam tovább. Szándékosan nem kevertem meg túl gyakran, hogy helyenként egy kis barnás színt kapjon (arra persze ügyeltem, hogy ne túlságosan). Egész köménymaggal és mustármaggal fűszereztem. Mikor már majdnem puha volt, mertem rá egy kicsit a savanyú káposzta levéből, és addig főztem még, ameddig az elpárolgott róla.

Gyors, egyszerű ebéd lett belőle. Egy ízében és állagában is lágyabb változatról itt írtam korábban.

Vegetable Pie (BBD #17)

(Magyarul itt és itt.)

Lien has chosen a superb theme for BBD #17: Bread and Potatoes. I've already shared the recipe of a loaf with cream and potatoes. My other choice is actually a main dish. It's quite spectacular and delicious at the same time, and it's not difficult to prepare at all. It's ideal if you're expecting a vegetarian guest, or are vegetarian yourself. I'm going to present a vegan and a lacto-vegetarian version as well.

* * *

For more pictures please click here

This is a pie with a thin crumb, soft vegetable cream and delicious baked vegetables. This time, in addition to potatoes I've used broccoli, carrots and parnsnips for the topping, but I think it should work with other vegetables as well.

Recipe: Vegetable Pie (vegan)

Ingredients for the dough (for 2 pies 24 cm in diameter each):

• 2 cup whole wheat flour or Graham flour
  
• 7 g dried yeast
  
• 1 teaspoon salt
  
• 1 tablespoon olive oil
  
• 1 teaspoon unrefined cane sugar
  
• cca. 200 ml lukewarm water

Ingredients for the topping (for 2 pies):

• 1 broccoli flower
• 3 parnsnips
• 2 carrots
• 6-7 potatoes
• water and salt for cooking the vegetables
  
• 2 tablespoon cooking oil plus some for greasing the pan
  

Method:

1. Knead a dough from the ingredients listed above. It should be soft but not sticky. Cover with a tea-towel and put aside.
2. Peel and cut the vegetables. Select the most beautiful pieces of parnsnips, carrots and broccoli for the topping. Cut the rest to small pieces, and add potatoes, too. The volume of the vegetables should be about three times the volume of the dough.
3. Pour some water on the cut vegetables, add some salt, and cook them until soft.
4. Meanwhile, lightly oil two pie-dishes (mine are 24 cm in diameter), and arrange the dough in them, forming a high edge.
5. Drain the cooked vegetables and mash them. Spread the puré on the dough, and make a striped pattern with a fork.
6. Drizzle with a little cooking oil, then arrange the raw vegetables on top.
7. Put into the cold oven, and bake at 180 degrees Celsius for 30 minutes. It's ready when the dough pulls from the ceramic dish at the edges. Then the vegetables are kind of "al dente" on top (if you prefer them soft, you should pre-cook them).
8. Serve immediately in the pie-dish. A glass of white wine complements it really well.

* * *

For more pictures please click here

For this version I didn't cook and mash the potatoes for the topping. I just grated them, added some cheese, and spread the whole thing on the dough. This resulted in a different texture in the baked pie. The Brussels sprouts were also a great choice with their rich flavour and spectacular look (but I think this version also works with other vegetables).

A lacto-vegetarian variation: Pie with Potatoes & Brussels Sprouts

The dough is the same as above

For the topping (for 2 pies):

• 8 medium-sized potatoes, peeled and grated
• 200 g smoked cheese, grated
• 20-25 Brussels sprouts, halved

Method:

1. Prepare the dough as explained above.
2. Peel and grate the potatoes, grate the cheese, then mix them together.
3. Lightly oil the pie-dishes, and arrange the dough in them, forming a high edge.
4. Put the potato and cheese mix on the dough, then arrange the Brussels sprouts on them. Drizzle with a little oil.
   
5. Bake and serve the same way as the other version.
   

Krumpli-kelbimbó egytál

Még mindig tart a kelbimbó, s változatosságra törekvés ide vagy oda, a serpenyős krumplilepény és a sütős pite után megint krumpli került mellé. Az elkészítési mód és az ízesítés viszont megint más lett, úgyhogy mégsem unalmas. (Nem is baj, mert még ez után is maradt egy kis adag kelbimbó.)

Ezúttal a mázas cseréptálamba pakoltam az összetevőket: héjasan felkockázott krumplit és félbevágott kelbimbót. Megcsorgattam egy kis étolajjal, megszórtam egész köménymaggal, és öntöttem alá egy nagy merőkanálnyit a savanyú káposzta levéből. Ráraktam a tál fedelét, majd be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órán át sütöttem, majd úgy jött ki a lépés, hogy később ebédeltem, így az elzárt, de persze forró sütőben hagytam még. Szerencsére épp jó volt a hőfoka, mire asztalra került.

Finoman megpuhultak a zöldségek, a felső réteg pedig szépen meg is pirult. A lé szinte teljesen elfőtt alóla, de nagyon kellemes ízt adott az egésznek. Jó volt a megérzésem, hogy ez így ízletes ebéd lesz!

Kelbimbós-krumplis pite

A tegnapi "ujjgyakorlat" után itt egy kicsit összetettebb variáció a kelbimbó-krumpli témára:

Összeállítottam egy fél adag pizzatésztát, ezúttal Graham lisztből, napraforgóolajat használva, és friss élesztővel. Letakartam, és félretettem langyos helyre, amíg kényelmesen elkészítettem a rávalót (ja, meg előtte még teáztam is egyet). Meghámoztam és tökreszelőn lereszeltem 4 közepes krumplit, meg utána 10 dekányi füstölt parenyicát, és összekevertem a reszeléket. Vékonyan kiolajoztam egy kerámia piteformát, kézzel beleegyengettem a tésztát, peremet csinálva neki a szélén. Lazán rászórtam a krumpli-sajt keveréket, majd félbevágott kelbimbóval kiraktam a tetejét, és megcsepegtettem egy kis olajjal. 180 fokon fél óráig sütöttem (előmelegítés nélkül - és ez most nem csak energiatakarékosság, hanem a tál épsége miatt is szükséges), mire az egész átsült és kellemes színt kapott a teteje.

A formából kivillázva ettem azon melegében. A kész pitében kb. egyforma vastagon volt a tészta meg a krumplis töltelék (nyersen nyilván lényegesen többnek kell kinézzen a töltelék, hiszen sütéskor összébb fog esni, a tészta meg nőni valamicskét). A kelbimbó és a füstölt sajt karakteres íze miatt egyáltalán nem hiányzott hozzá semmilyen fűszerezés. Egy kis pohár fehérbor volt a kísérője.

Krumplitakaróban sült kelbimbó

Újabb ízletes krumplilepény-variáció, ezúttal kelbimbóval:

Vékonyan kiolajoztam egy nem túl mély teflonserpenyőt, majd ritkásan kiraktam félbevágott kelbimbóval, vágott felükkel lefelé (nem érdemes sűrűn rakni, mert akkor nem fog összeállni). Meghámozott és durvára reszelt, nyers krumplit egyengettem közéjük és rájuk, és kicsit le is nyomkodtam, hogy összeálljon. Alágyújtottam és megvártam, míg hallhatóan sülni kezd. Ekkor kicsire vettem a lángot, és így sütöttem tovább. Mikor úgy nézett ki a szélénél, hogy megpirult az alja, akkor egy tányér segítségével megfordítottam, és a másik oldalát is megsütöttem (ez már lényegesen gyorsabban megy, mint az első). Tányérra csúsztatva tálaltam.

A lassú sütés következtében a zöldségek finoman megpuhulnak, kívül pedig szépen megpirulnak. A kelbimbó erőteljes íze miatt fűszerezni se kívántam.

Árpagyöngyös-zöldséges egytál a tél jegyében

Az egytálételes VKF! fordulóra írta Zsu ezt a receptet, minek nyomán a következő volt a mai ebédem:

Még reggel beáztattam a pataki tálat a fedelével együtt, meg 1 bögre árpagyöngyöt is (így érezhetően hamarabb megpuhul).

Az összerakáskor a következőket rétegeztem a tálba: alulra került az árpagyöngy (természetesen az áztatóvíz nélkül), rá 1 üveg hámozottparadicsom-befőtt, aztán 2 közepes pasztinák alaposan megmosva és felszeletelve, és kb. a pasztinákkal megegyező mennyiségű (úgy 20-30 dekányi) kelbimbó (ezúttal fagyasztott; korábban egyszer nem fogyott el frissen, ezért a nagyokat felvágtam, és így előkészítve beparkoltam a fagyasztóba).

Ráraktam a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és jó 50 percig sütöttem, meg utána még a forró sütőben hagytam egy kicsit.

A paradicsom leve elég nedvességet szolgáltatott ahhoz, hogy megpárolódjon alatta az árpagyöngy. Szándékosan nem fűszereztem semmivel a készítéskor, és ennek nem is éreztem hiányát a fogyasztáskor: a tetején megsült pasztinák és kelbimbó is igen karakteres, és a paradicsombefőtt is visszaadta a nyári paradicsomok ízét. A fenti mennyiség 2-3 adag.

Rizses-kelbimbós egytál

Tegnapról maradt a ghíben párolt kelbimbóból, meg a fűszerezési ötletek sem hagytak nyugodni. Aztán beugrott, hogy ha veszek valami kevésbé karakteres ízű hozzávalót, a kelbimbóhoz képest viszonylag sokat, akkor azzal már kellemesen megfér majd a fehérbor meg a magos mustár. S mivel a hétfő gabonája a rizs, ez lett belőle:

Egy kis lábasban felforraltam másfél bögre víz és fél bögre fehérbor keverékét (az alkohol elpárolog, csak a bor aromája marad; de akit zavar, nyugodtan készítse 2 bögre vízzel). Egy nagyobb lábasban kevés ghít olvasztottam (elvégre a kelbimbó is ezen volt párolva), majd állandóan kevergetve megfuttattam rajta 1 bögre barna rizst. Felöntöttem a forró víz-bor keverékkel, ízesítettem 1 teáskanál tengeri sóval meg 2 teáskanál magos dijoni mustárral, aztán kis lángon, lefedve puhára pároltam (kb. 25 perc). A végén hozzáraktam a párolt kelbimbót (25-30 dekányi nyers kelbimbóból lehetett), lefedve állni hagytam, hogy összemelegedjen, majd tálaltam. Fogyasztáskor további bort ittam hozzá, persze csak egy kis pohárral.

Megjegyzés: A kisebb, ezért teljesen puhára párolódott kelbimbók ízét sokkal lágyabbnak éreztem, mint a nagyobb, kicsit még roppanós darabokét. Ízlés dolga, hogy kinek melyik jön be jobban, de ezt mindenképpen érdemes figyelembe venni a készítésnél.

Kelbimbós-sajtos tészta

Ma reggel sikerült vennem - többek között - egy fél kiló kelbimbót a piacon. Friss formájában, a maga valóságában még nem volt dolgom korábban ezzel a zöldséggel, csak fagyasztott zöldségkeverékből volt ismerős. S mivel ott semmi különösebb bajom nem volt vele, gondoltam, nem nagy kockázat venni, és alkotni belőle valamit.

El is kezdtem receptet keresni hozzá, vagyis inkább ötleteket gyűjteni, mivel igencsak ritka és rendkívüli alkalom, hogy én egy receptet pontosan betartsak. Ha máson nem, a méricskélésen megbukik a dolog, de legtöbbször persze a hozzávalókon, és néha a készítés folyamatán is módosítanom kell, hogy megfeleljen az ízlésemnek. Leginkább úgy szokott menni a dolog, hogy elolvasok egy csomó receptet, utána pedig emlékezetből próbálok összerakni valamit, ami szerintem jó lesz. Nem nagyképűségből mondom (írom :), de legtöbbször be is jön!

Szóval volt itt ugye ez a kelbimbó. Kitaláltam hozzá egy könnyed párolást (a vízben főzés + leszűrés nem igazán szimpatikus, és a gőzölés se az esetem). Meg egy kis mártást: füstölt sajt, fehérbor, magos mustár, és tejszín helyett inkább némi víz + zabpehelylisztes sűrítés. (Nem igazán kedvelem a tejszínes szószokat, ráadásul mostanság a tejszínt se kívánom.) Aztán mire a megvalósításig jutottam, kellően megéheztem, úgyhogy egy kis kifőtt tésztával toldottam meg gondolatban a dolgot.

Feltettem hát a tészta főzővizét, aztán meg egy mély serpenyőben kevés ghít (tisztított vajat) olvasztottam (nemrég találtam meg, még tavasszal készítettem, csak a nyáron nem kívántam ezt se, de becsületére legyen mondva, abszolút semmi baja). Rádobtam a kelbimbót, majd kis lángon, lefedve pároltam, időnként rázogatással átforgatva. Az időközben felforrt vízbe beleöntöttem negyed csomag masnitésztát, sóztam, aztán lefedtem egy jól záródó fedővel, és újraforráskor elzártam alatta a lángot. Visszatértem a kelbimbóhoz: megkóstoltam, hogy megtudjam, hol tart állagban, mivel nem állt szándékomban túl puhára párolni. Épp jó volt, így gyorsan elzártam alatta a lángot. És... megállapítottam, hogy ez bizony annyira finom így, hogy vétek lenne bármiféle fűszeres szószt készíteni hozzá. Pedig épp az előbb vívtam meg a borral, mivel alig akarta engedni a dugóját... Szósz helyett inkább csak egy kis reszelt parenyicát láttam jónak, így azt készítettem elő, no meg a tányért. Közben al dente állagúra puhult a tészta, ezért leszűrtem, és a tányérra borítottam. Jól széthúztam, hogy vékony rétegben legyen. Rászórtam a sajtot (kb. 5 dkg), majd raktam rá a párolt kelbimbóból (nem egészen felét, kb. 20 dekányi nyersből lehetett).

Jóízűen elfalatoztam, és természetesen a borból is ittam hozzá egy pohárral.

Most pedig kitalálok valamit holnapra a többi párolt kelbimbóhoz.
(Utólagos kiegészítés: ez lett az.)