Vörösboros karalábéleves (vegán)

Szokatlan, de finom kombináció ez a tartalmas leves:


1 nagy (de semmiképp sem fás!) karalábét meghámoztam, kis kockákra vágtam, és "bepácoltam" 1,5 dl vörösborba, amibe pár ág friss kakukkfüvet tépkedtem. Nálam most csak néhány órát állt a hűtőben, amúgy egy éjszakát kellett volna - talán tényleg jót tett volna a színének (no, majd legközelebb...). Ezzel egyidőben vízbe áztattam 1/2 bögre megmosott barna rizst is.

Egy megfelelő méretű fazékban felmelegítettem egy evőkanálnyi olívaolajat, majd hozzáadtam az áztatóvizétől megszabadított rizst. Aztán jött hozzá a karalábé mindenesül, meg annyi víz, hogy jól ellepje az egészet (kb. fél liter). Ízesítésnek került bele 1 evőkanál natúr vegamix, pár tekerésnyi frissen darált tarkabors meg némi só. Miután felfőtt, kis lángon, lefedve addig főztem, míg a rizs és a karalábé megpuhult (kb. 25-30 perc). Nem lett az az átütően szép színe a végére, mint vártam, de az íze kárpótolt! :) 2 bőséges vagy 3 normál adag.

A kiinduló recept Lajos Mari - Hemző Károly: 99 leves 33 színes ételfotóval című könyvében szerepel Toledói vörösboros karalábéleves néven. A szalonnát kihagyva és húsleveskocka helyett vegamixet használva egy ízletes és különleges vegán fogás lett belőle. A rizst is lecseréltem barnára - abszolút nem feltűnő benne a mássága, csak ezt már az elején bele kell tenni a hosszabb főzési ideje miatt -, valamint az aktuális lehetőségeimhez szabtam a fűszerezést.

Idő: a felrakástól számítva egy jó fél óra elteltével lehet enni, de az áztatás miatt előzetes tervezést igényel; a munka része kb. 10 perc
Pénz: kb. 200 Forint volt a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj és a fűszerek egy része kivételével.

Dinsztelt krumpli (vegán)

Gyorsan, egyszerűen elkészíthető finomság újkrumpliból:


Közepes méretű újkrumplikat alaposan megmostam, lecsepegtettem (ízlés szerint meg is lehet hámozni, én a vékony héjú krumplikat még nem új korukban sem szoktam), és késsel kb. 2-3 mm-es szeletekre vágtam. Tányéron, csomójára "mértem ki" az 1 bőséges adagot. Vastag aljú, mély teflonserpenyőben kevés olívaolajat melegítettem, majd ráraktam a feldarabolt krumplit, és időnként átkeverve addig pirítottam, míg némi színt kaptak a szeletek. Ekkor öntöttem rá pár kortynyi fehérbort (tetszés szerint vizet is lehet, bár szerintem a bor kellemes plusz aromát ad neki), enyhén sóztam, lefedtem, és kis lángon a krumpli megpuhulásáig (és a lé elfogytáig) pároltam tovább. Közben összevágtam 1 kis csokor friss petrezselyemzöldet (de más zöldfűszerrel is ki fogom próbálni: majorannával, kaporral, tárkonnyal, kakukkfűvel, ... - egyszerre persze csak egyfélével). A krumpli alatt elzártam a tüzet, hozzáadtam a petrezselyemzöldet és rázogatással elkevertem, óvatosan, hogy lehetőleg ne törjenek össze a szeletek. Én főételként ettem, de köretnek is jó lehet.

A kiinduló receptet Kaldeneker György oldalán olvastam. (A hivatkozott cikkben szereplő többi újkrumpli-variáció között is van kedvemre való, alkalomadtán majd sort kerítek rá.) Az uborkagyalus szeletelést is kipróbáltam, de úgy túl vékony lett, meg a végeket is elég nehéz volt feldarabolni.

Idő: kb. 20 perc
Pénz: kb. 50 Forint / adag
Alapvetően hazaiból, az olívaolaj kivételével.

Finomfőzelék (vegán)

Friss, zsenge zöldségekből, extra könnyűre véve a figurát valóban finom. Így készítettem:


Meghámoztam és kis kockákra vágtam 1 karalábét. Alaposan megmostam és (részemről hámozás nélkül) felkockáztam 2 répát, 2 petrezselyemgyökeret, 3 közepes újkrumplit. Hozzátettem 10-15 dekányi kifejtett zöldborsót is. Vastag aljú lábasban kevés olajat melegítettem, majd időnként megkeverve átpirítottam rajta a zöldségeket. Mikor már némi folyadékot kívánt, öntöttem rá kb. 1/2 dl fehérbort (az alkoholtartalma elpárolog, de akinél elvi kérdés az alkohol mellőzése, csinálja vízzel), és kis lángon, lefedve roppanós-puhára pároltam (hamar megvan, ne főzzük túl; a krumplit érdemes ellenőrizni, ha az jó, akkor a többi is). Rászórtam 2 teáskanál kukoricalisztet, kavartam rajta, majd felöntöttem kb. 1 dl vízzel, jól elkevertem, és megvártam, míg besűrűsödik. Kevés sóval és a petrezselyem összetépett zöldjével ízesítettem. (A kukoricaliszt és a víz adagolásával tetszés szerint beállítható a kötőanyag mennyisége és sűrűsége.) Én csak így magában ettem, de természetesen ízlés szerinti feltét is adható hozzá. 2 adag.

Idő: fél órán belül ehető, ennek kb. a fele munka
Pénz: kb. 200 Forint volt a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

Zöldséges haltekercsek (húsos)

Ez volt az első olyan tél, amikor egyáltalán nem vettem semmilyen szezonon kívüli zöldséget, gyümölcsöt. Korábban se voltam nagy fogyasztója ezeknek, de azért pár alkalom mindig becsúszott, mikor már elég távoli volt a késő őszi friss zöldek emléke, és találtam olyat, aminek legalább nyomokban volt valami illata (nézhet ki akárhogy, meg mondhatnak róla akármit, az orrom az, ami nem csap be). Ilyen előzmények után persze már nagyon vártam a friss, zsenge retket, salátát, spenótot... S amikor végre megjelenik a piacon a néniknél, örömmel vásárolok be, és dehogy főzöm meg! De még csak salátává se alakítom holmi öntettel, egyszerűen csak "átmegyek nyúlba", és eszem úgy, ahogy van.

No, ezek a haltekercsek a maradékokból lettek. Sokféle zöldet sikerült beszereznem, mindenből egy kicsit, és nem győztem mindet megenni, mielőtt érezhetően fonnyadásnak indult volna. Eszembe jutott viszont, hogy nemrég olvastam egy receptet, amihez épp ezek kellenek kis mennyiségben, ráadásul a fagyasztóban őrizgetett két szép cápaharcsa-szelet is méltó formát nyerhet így.


Előző este áttettem a halat (2 szelet, kb. 1/2 kg cápaharcsa filét) a normál hűtőbe, majd reggel onnan is kivettem, hogy teljesen kiolvadjon. Leöblítettem, és félretettem.

A "beépített" körethez meghámoztam és kis hasábokra vágtam 1 kilónyi krumplit (ez még az utolsó zsák régi krumpliból volt - mire mind elfogy, remélhetőleg már barátságos áron lesz az új), majd mázas cseréptálba raktam, és összeforgattam 1 csapott teáskanál sóval, 1 marék petrezselyemzölddel és 2 evőkanálnyi olívaolajjal.

A halak töltelékéhez megmostam és vékony csíkokra vágtam 2 kis répát, és elővettem 1 nagy marék friss spenótot is. A halszeleteket enyhén sóztam, borsoztam, majd befedtem néhány réteg spenótlevéllel. Utána elosztottam rajtuk a répacsíkokat, és feltekertem őket a szélesebbik végüknél kezdve. A biztonság kedvéért megtűztem egy fogvájóval, majd a tálba, a krumplira raktam a haltekercseket. Az egész alá öntöttem kb. 1/2 dl fehérbort, majd rátettem a tál fedelét, és be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 50 percig sütöttem, majd még 10-15 percig az elárt sütőben hagytam.

Könnyű, ízletes ebéd lett belőle, 2 bőséges adag.

A kiinduló receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában olvastam, a hagyma kihagyásán túl a köretet és a sütési módot alakítottam át benne saját ízlésemre. Maradéktemetőnek jó volt ez az összeállítás, amúgy a korábbi változatok a témára nekem jobban bejöttek.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de legfeljebb fél óra munka van csak vele, plusz a halat ne felejtsük el kiolvasztani
Pénz: kb. 750 Ft a 2 bőséges adag
A hal és az olívaolaj messziről jött, a zöldségek viszont a környéken nőttek.

Mediterrán haltekercsek

A nyár még odébb van, de a tavaszi napsütésben is jólesett ez a nyáridéző fogás múlt hétvégén, a tavaly gondosan betárazott padlizsánnal és paradicsommal. Cseréptálban sütöttem, "beépített" körettel, így munka sem sok volt vele - amíg sült, nyugodtan lehetett tevékenykedni a kertben, majd lazán tálalni ezt az illatos, ízletes egytálételt a fáradt dolgozóknak.


Előző este kivettem a fagyasztóból 2 szelet cápaharcsa filét (kb. 1/2 kg) és 2 fél sült padlizsánt (ezt még tavaly a szezonjában tettem el, miután megfelezve és bevagdosva egész tepsinyi mennyiséget sütöttem, de akkor nem fogyott el mind - most meg igencsak jól jött).

Az étel előkészítését az Európa-tál beáztatásával kezdtem (ez olyasmi cseréptál, mint a pataki tál, csak mázas a belseje).

A töltelékhez ollóval kis darabokra vágtam 2 félmarék aszalt paradicsomot, majd beáztattam bő 1/2 dl fehérborba (jól lepje el). A kiolvadt padlizsánok húsát kiskanállal kiszedtem a héjukból, és villával nagyjából összetörtem. Vízzel leöblítettem 1 kis üveg olívabogyót, majd a padlizsánhoz karikáztam. Hozzátépkedtem 1 kis csokor friss kakukkfű leveleit, valamint csorgattam hozzá 1 evőkanálnyi olívaolajat. Végül a borból hozzákanalaztam a paradicsomot is, és az egészet összekevertem.

Meghámoztam és hasábokra vágtam 1 kg krumplit, és a tál aljába raktam. Megcsorgattam 2 evőkanálnyi olívaolajjal, enyhén sóztam (nem árt figyelembe venni, hogy a többi hozzávaló közül az olívabogyó is sós), bőven megszórtam szárított oregánóval, és az egészet alaposan összeforgattam. Végül aláöntöttem a paradicsom áztatásához használt bort.

A halszeleteket folyó vízzel leöblítettem, majd jól lecsepegtettem. Megkentem őket a padlizsánkrémmel, és a szélesebb végük felől feltekertem, fogvájóval megtűztem. A tál aljába terített krumpliban kisebb mélyedéseket csináltam, és oda helyeztem el a haltekercseket. Nem kellett beléjük az összes töltelék (mérettől függően 3-4 szelet megtöltéséhez is bőven elég lett volna a teljes mennyiség; túl vastag töltelékkel nem lehet feltekerni), így a maradékot egyszerűen a krumplira raktam. Díszítésként zsályaleveleket tettem még a tekercsekre, és bekentem őket egy kis olívaolajjal.

Ráhelyeztem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, és még 15 percet az elzárt sütőben hagytam, csak utána tálaltam. Ez a mennyiség 2 bőséges adag. (A tálban 4 adag is jól elfért volna; ebben az esetben a hal és a krumpli mennyiségét dupláztam volna csak, a tölteléket pedig elosztottam volna négy felé, és nem került volna a maradék külön a krumplira.)

Több korábbi recept elemeinek összekombinálásából született ez az összeállítás. Karácsonykor nagy sikerük volt a Zöldfűszeres haltekercseknek, az Ízek és érzések magazin aktuális számában pedig egy másik variáció szerepel a témára. Én meg megalkottam a sajátomat az itthon épp fellelhető alapanyagokból, az ugyancsak népszerű Borral sült krumplit és a Padlizsánkrémet foglalva bele.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, ebből jó fél óra a munka, utána már csak ki kell várni, hogy megsüljön
Pénz: kb. 1000 Ft a 2 adag (és kb. 1600 Ft lenne a 4 adagos változat a leírt módon)
Ami lehetett, az hazai volt, a halfilé és az olívák (olaj és bogyó) nem.

Téli lencse-egytál a nyár ízeivel (vegán)

De jó dolga is van most annak, aki nyáron nem sajnálta az időt arra, hogy eltegyen ezt-azt! ;) Így most a téli étkekbe is bele tudja csempészni a nyár ízeit, jelen esetben némi aszalt paradicsom meg egy kis sülpaprikás-padlizsános szósz formájában. Ízletes, tartalmas húsmentes fogás.


Előző este beáztattam 1 bögre barna lencsét.

Meghámoztam és kis darabkákra vágtam 2 répát és 2 petrezselyemgyökeret.

Egy közepes lábasban kevés olívaolajat melegítettem, majd enyhén átpirítottam rajta az előkészített zöldségeket, időnként megkeverve. Aztán hozzáadtam az áztatóvízből kiszedett lencsét, felöntöttem kb. 1 dl vörösborral, plusz annyi vízzel, hogy szűken ellepje (lehet csak vízzel is, és bővebben adva hozzá akár levessé is alakítható az étel). Hozzátépkedtem egy csokor kakukkfű leveleit, daráltam bele egy kis tarkaborsot, valamint enyhén sóztam. Ollóval beleszabdaltam egy kis marék szárított paradicsomot, és összekevertem.

Miután felfőtt, kicsire vettem alatta a lángot, és lefedve addig főztem, míg a lencse megpuhult - ekkor a zöldségek még picit haraphatóak voltak, épp, ahogy szeretem. A végén hozzáöntöttem egy fél üveg padlizsános-paprikás paradicsomszószt (330 ml-es üveg fele; nekem ez most maradék volt, spagettivel és sajttal ettem meg tegnap a másik felét, amúgy mehetett volna egész is), és összemelegítettem vele. 2 bőséges adag.

Idő: kb. fél óra elteltével lehet enni, de csak kb. a fele munka (+ a lencsét ne felejtsük el beáztatni)
Pénz: kb. 300 Ft (a házi eltevések anyagáron felszámítva)
Jórészt hazaiból, csak az olívaolaj és pár fűszer volt külhoni.

Borral sült krumpli cseréptálban (vegán)

Egyszerűsége ellenére igen kellemes és különleges ízélményt nyújt az így elkészített krumpli.


1 kilónyi krumplit meghámoztam, hasábokra vágtam, és mázas cseréptálba raktam. Összeforgattam 2 evőkanálnyi olívaolajjal és 1/2 teáskanál sóval, majd aláöntöttem 1/2 dl fehérbort. Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 45 percet sütöttem, meg utána még 15 percet az elzárt sütőben hagytam. Ennyi idő alatt puhára párolódott a krumpli, és igen finom aromát adott neki a bor. Sokkal koncentráltabb ízű így, mint tepsiben sütve, és lé sem marad utána, amihez alternatív hasznosítást kell találni másnap. Most csak így "natúr" készítettem, de esetleg valami friss zöldfűszer feldobta volna.

Egy másik alkalommal a görög sült krumpli fűszerezésével is kipróbáltam (a bor helyett 1 citrom levét használtam, plusz forgattam hozzá szárított oregánót). A maga módján ez is finom lett, de nekem a fehérboros változat jobban ízlett.

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, de legfeljebb 10 percnyi munka van vele az elején
Pénz: egy százasból kitelik a fenti mennyiség, ami 2 adag főétel vagy 3-4 adagnyi köret
Alapvetően hazaiból, az olívaolaj és a tengeri só kivételével.

Paradicsomos-babos zöldségegytál (vegán)

Ízletes és tartalmas téli fogás:


Éjszakára beáztattam egy bögre fehér szárazbabot, másnap pedig friss vízben puhára főztem.

Közben elkészítettem a zöldséges alapot: Meghámoztam és kis hasábokra, illetve kockákra vágtam 3 nagy répát, 3 petrezselyemgyökeret, 1 közepes zellert és 5 kis krumplit (feldarabolva bő 1 liter zöldség).

Nagy fazékban kevés olívaolajat melegítettem, majd enyhén átpirítottam rajta az előkészített zöldségeket. Ezután hozzáadtam 1 doboz (400 g-os) hámozottparadicsom-konzervet, kb. 1 dl vörösbort, plusz annyi vizet, hogy éppen ellepje. Miután felforrt, kis lángon, lefedve főztem. Néhány megroppantott borókabogyóval, egy kis csokor kakukkfű leveleivel, 1 teáskanál sóval és 1 teáskanál őrölt pirospaprikával fűszereztem.

Amikor még épp haraphatóak voltak a zöldségek, hozzáadtam a megfőtt szárazbabot, valamint egy fél üveg (720 ml-es üveg fele) zöldbab befőttet a leve nélkül (a másik felét savanyúságként ettem meg pár napja, amúgy nyugodtan mehetett volna bele egész üveggel is). Végül morzsoltam bele egy kis petrezselyemzöldet, és összemelegítés után lefedve állni hagytam pár percig, majd azon melegében tálaltam.

Ez a mennyiség 3 bőséges vagy 4 mérsékelt adag egytálétel, illetve tetszés szerint engedhető hosszabb lére, hogy leves legyen. Így vegán étel, egyébként húsevőknek sült kolbászkarikákat vagy főtt füstölt húst adnék hozzá a tálaláskor.

Idő: kb. egy óra elteltével lehet enni, és ennek kb. fele munka
Pénz: kb. 500 Ft
Hazai alapanyagokból, a paradicsomkonzerv és a fűszerek kivételével. (Nemrég találtam meg egy nagyobb adag olasz, natúr paradicsomkonzervet a sufniban, amit igen kedvező áron spájzoltam valamikor. Amúgy újabban házilag állítom elő ezt is, így. Ebből a házi változatból egy (720 ml-es) üveggel használtam volna hozzá.)

Halszelet citrusokkal, káposztával, középkori fűszerezéssel

A napokban a Tűzpadka blog szerzője, Sándor játékot hirdetett. A közzétett középkori recept alapján kellett elkészíteni egy ételt. Rögtön első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet az ötlet, legalábbis ami a fűszerezést és az alap ízvilágot illeti. Az pedig, hogy nincsenek megadva mennyiségek, engem egyáltalán nem zavar, mert ha vannak is, legtöbbször úgyse tartom be. Az alapprobléma inkább az volt, hogy se a tyúk, se a hagyma nem megy nálam, amivel szépen ki is lőttem a két fő hozzávalót. No de hogy legyen mit fűszerezni, gyorsan kerestem is helyettük olyat az általam szívesen fogyasztott és itthon pillanatnyilag fellelhető belevalók közül, amivel jól el bírom képzelni azt az édeskés-savanykás-télies ízesítést. Így választottam húsnak halat (busa szeleteket), zöldségnek pedig édes fehérkáposztát. S miután kitaláltam a hozzávalókat, és már úgyis eléggé eltértem az eredetitől, nem átallottam az elkészítés módjában is a saját fejem után menni: cseréptálba összerakva pároltam-sütöttem meg egyben az egészet. S bár így azt nem tudtam meg, hogy az eredeti milyen lett volna, azt viszont igen, hogy ez az átalakított változat nagyon finom!



Előző este kivettem a fagyasztóból 4 busaszeletet (kb. 70-80 dkg), hogy felengedjen.

Az étel elkészítését pedig azzal kezdtem, hogy beáztattam az Európa tálat (belül mázas cseréptál) a fedelével együtt, valamint egy bögrében 2 marék mazsolára öntöttem kb. 2 dl fehérbort.

Ezután 1 közepes fej (úgy kilónyi) káposztát előbb félbe, majd deszkán, késsel vékony csíkokra vágtam, kikerülve a torzsáját (azt utána nyersen elropogtattam, mikor már sült az étel).

A cseréptál aljából kiöntöttem a vizet, majd beleraktam a káposztát, és összeforgattam az alábbi fűszerekkel: 1 teáskanál só, némi frissen darált bors, 1/2 teáskanálnyi gyömbérpor, 1 teáskanál sáfrányos szeklice, 1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg, plusz a beáztatott mazsola a fel nem szívott borral együtt. A tetején elrendeztem a vízzel leöblített halszeleteket, majd enyhén sóztam őket. Meghámoztam és karikákra vágtam 2 citromot és 1 narancsot, és elosztottam a darabokat a halszeletek tetején. Végül rászeleteltem néhány deka hideg vajat.

Ráraktam a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órán át sütöttem, meg még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Kíváncsian vártam, mi sül ki belőle - az illata mindenesetre reményekre adott okot!

Tálaláskor a tányérra emeltem egy halszeletet a rajta lévő citrusokkal együtt, mellé halmoztam a fűszeres káposztát, és megcsorgattam az egészet egy pici akácmézzel (tényleg csak picivel, nem kell desszertbe átmenni).

Igazán különleges, kifejezetten harmonikus ízű étel lett. Tetszik, ahogy felbukkannak benne az alapízek, az enyhén sós káposztában ott vannak az édes mazsolaszemek, a szintén picit sózott halszeleteken a savanyú citromkarikák, az édes narancsszeletekkel karöltve, s bár meghámoztam őket, azért a héjukból egy enyhe kesernyés beütés megmaradt (abszolút nem bántóan). Mindehhez nagyon jól illik a gyömbér és a szegfűszeg aromája, és helyenként a mézcseppek édessége. Fehérbort is el bírok képzelni kísérőjének, de én most egy üveg fehér mustot hoztam fel hozzá a sufniból - kifejezetten jólesett utána az édes szőlőlé.


A következő próbálkozáshoz szerzek igazi sáfrányt, és azt használok a sáfrányos szeklice helyett (természetesen jóval kisebb mennyiségben).
Vega változatban kihoznék belőle egy olyat, hogy a káposztát vastag aljú, mély fazékban, időnként megkeverve párolnám meg egy kis vajon (illetve vegán módozatban olívaolajon) az ízesítőkkel, citromkarikák helyett egy kis citromlevet adva hozzá a végén. Közben pedig birsalmát sütnék, és azzal tálalnám (valahogy így, csak a vöröskáposzta helyett lenne ez a fűszeres-mazsolás fehér, és innen se hagynám le a pici mézet a tálaláskor).
Alkalomadtán azért tyúkkal is megkóstolnám, de ahhoz mindenképpen jó házi tyúk kell, no meg valaki, aki megsüti (erről én határozottan lemondanék, de a káposztát szívesen elkészítem hozzá).

Idő: jó másfél óra elteltével lehet enni, de csak kb. 20 percnyi munka összerakni (a hal kiolvasztásáról viszont ne feledkezzünk meg!)
Pénz: kb. 1000 Ft a fenti mennyiség, ami 2-3 bőséges vagy 4 mérsékelt adag (menüsor részeként)
Alapvetően hazaiból, a fűszerek és a citrusok kivételével.

Birsalmás-babos egytál (vegán)

Igen jól sikerült a birsalmák tárolása karácsonyig - egy részük még az ünnepeket is túlélte. Az átnézett készletben tegnap akadt néhány "önkéntes", belőlük lett az alábbi melengető egytálétel ezen a havazós napon:

1 bögre barna babot beáztattam éjszakára. Az áztatóvíz leöntése után annyi friss vízben, amennyi jól ellepte, feltettem főni. Forrás után kis lángon, fedő alatt majdnem puhára főztem (nálam most 30 perc kellett neki, de babfüggő). Közben 3 kis birsalmáról ledörzsöltem a bolyhokat, megmostam, majd a magházuk eltávolítása után felkockáztam őket, és hozzáadtam a fővő babhoz. Ismét felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje (lehet hosszabb lére is engedni, én egytálétel-sűrűséget akartam). Addig főztem, míg a birs is megpuhult (kb. 10 perc). Közben sóval és curryvel fűszereztem (az általam használt Vindaloo curry igen csípős, úgyhogy csak érzéssel adagoltam, kóstolgatás mellett). Este a maradékot egy kis vörösborral felöntve melegítettem meg - így sem volt rossz! Ez a mennyiség 2 adag egytálétel, vagy sűrűségtől függően több adag leves.

Idő: 3/4 óra elteltével lehet enni, a munka része viszont nem több 10 percnél (csak a bab beáztatásáról ne feledkezzünk meg)
Pénz: kb. 150 Forint a fenti mennyiség, ha némi borral készítjük, akkor mondjuk 200 Ft
A fűszerek kivételével hazaiból.

Zöldfűszeres haltekercsek

Az egyik karácsonyi fogás volt nálunk ez a látványos és ízletes halétel. Cseréptálban sütöttem és vele együtt pároltam a köretnek szánt rizst is - így az remekül átvette a tekercsek töltéséhez használt zöldfűszerek ízét, meg nem mellesleg mindössze az összerakás volt vele a teendő, majd egy bő óra elteltével a tálalás.


2 vékony szelet cápaharcsa filét előzetesen átraktam a fagyasztóból a normál hűtőbe kiolvadni.

A töltelékhez egy-egy kis marék friss zöldfűszert - most majoranna, kakukkfű és rozmaring akadt még a ház körül - apróra vágtam, majd összekevertem 2 púpozott evőkanál darált dióval és 1 evőkanál olívaolajjal. A halszeleteket vízzel leöblítettem, alaposan lecsepegtettem, majd megkentem őket a diós-zöldfűszeres masszával, feltekertem, és fogvájóval rögzítettem. Külsejükre egész zsályaleveleket tettem.

Mázas cseréptál aljára öntöttem 1 bögre rizskeveréket (előgőzölt, barna és vad rizs van benne, ennek hiányában csupa barna rizst használnék), majd felöntöttem 2 bögre folyadékkal (ebből 1/2 bögre fehérbor, a többi víz volt). Meghámoztam és kis hasábokra vágtam 1 közepes sárgarépát, a rizsre rendeztem, majd ezekre helyeztem a haltekercseket, így nem merültek bele a folyadékba. Enyhén sóztam az egészet.

Ráhelyeztem a tál fedelét, majd beraktam a hideg (!) sütőbe, és 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, utána pedig még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt megpárolódott az alján a rizs (beépített köret) és megsültek a haltekercsek. A felhasznált friss zöldfűszerek nagyon kellemes ízt adtak az egésznek. 2 adag.

Az alapötletet az Ízek és érzések magazin 2009. december-januári számában szereplő Fűszeres krémmel töltött haltekercsek adták.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az elején az összerakás
Pénz: kb. 900 Ft a 2 adag
Hazai alapanyagokból, a hal és az olívaolaj kivételével.

Gombás-zakuszkás halrakottas rizzsel

Fél kilónyi fagyasztott cápaharcsafilét éjszakára áttettem a normál hűtőbe, hogy felengedjen.

Beáztattam az Európa tálat (olyan, mint a pataki tál, csak mázas a belseje), amíg előkészítettem a belevalókat. A kiolvadt haldarabokat vízzel átöblítettem, majd falatnyi kockákra vagdostam (tehát ehhez jók a szabálytalan alakú darabok, a szép szeleteket eltettem máshoz). Felcikkeztem 3/4 kilónyi csiperkegombát.

Kiöntöttem a tálból az áztatóvizet, majd belerétegeztem a hozzávalókat: Az aljára öntöttem 1 bögre rizskeveréket (Dénes Ottó féle termék, előgőzölt, barna és vad rizs van benne; ennek hiányában sima barna rizs is jó), arra pedig bő 1 bögre folyadékot, ami nálam most 1/2 bögre fehérbor és 1/2 bögre víz volt (a bor alkoholtartalma elpárolog majd, de akit zavar, készítse csak vízzel; a friss gomba is enged majd levet, azért kell kevesebb folyadék, mint amúgy szükséges lenne a rizs megpárolásához). Erre terítettem a haldarabokat, majd eloszlattam rajta 2,5-3 dl zakuszkát és 2 evőkanál sós paprikakrémet. Végül befedtem a gombacikkekkel, és megszórtam egy kis szárított bazsalikommal.

Ráhelyeztem a tál fedelét, majd hideg sütőben indítva (a tál miatt fontos!) 200 fokon 1 órát sütöttem, majd az elzárt sütőben hagytam még 15 percet. Ezalatt a rizs megpárolódott az alján a fűszeres lében, és a hal meg a gomba is ízletesre sült a tetején. A cseréptálnak köszönhetően még az amúgy elég jellegtelennek tartott halfiléből is előjött egy diszkrét halas íz, ami remekül illeszkedik az étel többi részéhez. Kiadós egytálétel, beépített körettel, akár karácsonyra is.

Szerintem vegetáriánus változatban, hal nélkül is jó ez az összeállítás, ekkor füstölt sajtot sütnék a tetejére inkább.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az összerakás (a hal kiolvasztásáról ne feledkezzünk meg!)
Pénz: 1400 Ft a fenti mennyiség, ami 2 bőséges vagy 3 normál adag
Hazai alapanyagokból, a hal kivételével.

Mediterrán halas egytál

Könnyen elkészíthető, ízletes egytálétel, akár karácsonyra is:

Ezt az ételt fél kilónyi fagyasztott cápaharcsafiléből készítettem, amit előző este áttettem a normál hűtő részbe, hogy felengedjen. (A megvásárolt halból a szép szeleteket félretettem máshoz, és a kisebb, szabálytalan alakú darabokat használtam fel ehhez.)

Másnap előszöris beáztattam az Európa tálat (olyan, mint a pataki tál, csak mázas a belseje). (Ezt elvileg nem kötelező beáztatni, de én jobban szeretem így. Mázatlan testvérében elvből nem készítek húsos ételeket, a mázast szerencsére el lehet mosogatni úgy, hogy következő alkalommal nem köszön vissza az aroma.)

Utána előkészítettem a zöldségeket: meghámoztam és kis hasábokra vágtam 3 közepes répát, 2 közepes petrezselyemgyökeret és 1 kiló krumplit.

Folyó vízzel leöblítettem a halat, majd falatnyi darabokra vágtam.

A tál aljából kiöntöttem az áztatóvizet, majd beleraktam a felkockázott halat. Öntöttem rá kb. 1 dl fehérbort, majd 1 doboz (400 g-os) natúr hámozottparadicsom-konzervet (az egész paradicsomokat felkarikáztam). Eloszlattam rajta 1 evőkanál sós paprikakrémet, valamint fűszereztem néhány ág kakukkfű leveleivel, 3 kis babérlevéllel, 10-15 szem tarkaborssal és 6-7 szem megroppantott borókabogyóval. Ezután ráraktam az előkészített zöldségkeveréket, végül megcsorgattam egy kevés olívaolajjal.

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd az elzárt sütőben hagytam még 10-15 percet.

A tálban finoman összepárolódott az egész, és átjárta a bor és a fűszerek aromája. Lett az alján némi lé a borból meg a paradicsomból, de messze nem levesnyi mennyiség. Cseréptál hiányában alufóliával lefedett tepsiben is elkészíthető.

Az Ízek és érzések magazin aktuális (2009. december-január) számában olvasott mediterrán halleves nyomán, átszabva a saját ízlésemhez.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, de csak kb. fél óra munka az összerakás az elején (a hal felengedése igényel némi előregondolkodást)
Pénz: kb. 1000 Ft a fenti mennyiség, ami 2 bőséges adag
A zöldségek és a bor hazaiak voltak, a fűszerekből csak a kakukkfű (saját termés); a paradicsomkonzerv és az olívaolaj stílszerűen olasz, a hal pedig Vietnámból érkezett.

Birsalmával rakott káposzta

Avagy mi történik, ha már sorban állnak az "önkéntes" (közelgő romlás első jeleit mutató, tehát felhasználásra önként jelentkező) birsalmák, és a betárazott "mini" káposztákkal is kellene már kezdeni valamit, viszont nem igazán érek rá hosszasan dolgozni az ügyön:

Beáztattam az Európa tálat (olyan, mint a pataki tál, csak mázas a belseje) úgy fél órára. Ökölnyi káposztákat, most 2 fej vöröset és 1 fehéret felcikkeztem úgy, hogy középen a torzsa összetartsa az egyes darabokat. 2 ökölnyi birsalmát megmostam, magházát eltávolítottam, majd húsát vékony szeletekre vágtam.

A tálból kiöntöttem az áztatóvizet, majd belesorakoztattam a felaprított alapanyagokat. Felváltva raktam a kétféle káposztát, egyik sorban a vörös, másik sorban meg a fehér daraboknak fordítva lefelé a szélesebb részét, közéjük pedig egy-egy birsszelet került. A kimaradó darabokat pedig körben és a két sor között rendeztem el, majd a tetejére raktam a szeleteléskor leesett kisebb káposztadarabkákat, plusz rászeleteltem még 1 ökölnyi birsalmát.

Ráöntöttem kb. 1 dl vörösbort (az alkoholtartalma elpárolog, de akit zavar, használjon mustot, vagy végső esetben vizet), rádobtam 5 szem szegfűszeget, és megcsorgattam egy kevés (1 evőkanálnyi) olívaolajjal. Rátettem a tál fedelét, majd be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd az elzárt, de még forró sütőben hagytam úgy egy negyed órát.

Fantasztikus illata lett az összepárolódott ételnek, és a látvány sem utolsó, ahogy a bor és a vöröskáposzta megszínezte a halványzöld káposztacikkeket és a sárgás birsszeleteket. Az íze sem maradt el a várakozástól, így egy nagyon finom vegán egytálétel lett a jutalmam. Szerintem ez így jó, ahogy van, de aki igényli hozzá a húst, külön süssön serpenyőben valami könnyebb fajtát (pl. halat), és körítse ezzel a színes-illatos kavalkáddal. (Ez egy egyszerűen megvalósítható és mindenki megelégedésére szolgáló megoldás arra az esetre is, ha vegetáriánus és húsos ételt is kell tálalnunk.) A borból ittam utána egy kis pohárral.

Szerencsére bőségesen maradt még olyan birsalmám is, ami jól bírja a tárolást, így az ünnepekkor akár ismétlés is lehet ebből az egyszerű, mégis különleges fogásból.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 perc az összerakás, utána nincs vele teendő
Pénz: 400 Ft a fenti mennyiség, ami 3 adag vegán főétel vagy 4-5 adagnyi köret
Természetesen hazaiból, a szegfűszeg kivételével.

Szerzetesek eledele

Régen kinéztem már magamnak ezt az ételt, de valamiért mindig elmaradt az elkészítése. Pedig tulajdonképpen nincs benne semmilyen extrém hozzávaló, a szójaszósz sem egy beszerezhetetlen dolog manapság (bár a karamellel színezett változatokat inkább visszateszem a boltban). Több helyen is olvastam receptet, végül alapvetően a legszimpatikusabbat követve (köszönöm, Duende!), de a saját ízlésemhez és az aktuális lehetőségekhez igazítva így készítettem:

Előszöris feltettem párolódni a köretnek szánt barna rizst (részletes leírás itt).

Utána előkészítettem az összes zöldséget, mert gyors egymásutánban kellenek, meg folyamatos felügyeletet is igényel majd a készülő étel. Külön-külön tálakba raktam őket, mert nem egyszerre kerül a fazékba mind.

Nálam most a következő zöldségekből állt össze az étel:

• 3 répa, 3 petrezselyemgyökér, 1 pasztinák, 1 cékla - meghámozva, kis hasábokra vágva (összesen kb. 1 liter lett előkészítve) (pasztinák hiányában egy kis zellert használnék)
  
• 5 nagy kelkáposztalevél (egy nagy káposzta külső leveleiből), a vastag erei nélkül kis négyzetekre vagdosva
• 1 kis (ökölnyi) karfiol rózsáira szedve, a torzsája felkockázva, plusz a kellevelek erei szintén felkockázva (mindegyiket elég zsengének tartottam ahhoz, hogy megpárolva jó legyen majd)
• 1 kis (ökölnyi) káposzta kb. fél centi széles csíkokra szelve, torzsástul
• 1 marék gombatönk, felcsíkozva (csak mert épp volt itthon)
• 1 nagy marék csicsóka felcsíkozva

Öntöttvas wok hiányában egy nagy, vastag aljú fazékban, amibe kényelmesen belefér majd minden, kevés olajat forrósítottam, majd hozzáadtam a gyökérzöldségeket, és kevergetve pirítottam egy kicsit. Aztán hozzáadtam a karfiolt, majd némi idő elteltével a kétféle káposztát.

Mikor már oda akart volna sülni, felöntöttem kb. 2 dl vörösborral, meg ízesítésnek került bele 4 evőkanál szójaszósz, egy kevés gyömbérpor és egy pici barnacukor (részemről a sózást nem kívántam, szerintem a szójaszósz sóssága elég volt neki). (Legközelebb talán a csípős paprikát is bevállalom :)

Tovább folytattam a kevergetve pirítást, amíg érezhetően puhulni kezdett minden.

Csak ezután adtam hozzá a gombát és a csicsókát.

1 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt elkevertem egy kis vízzel, felöntöttem 1 bögre mennyiségűre, majd a készülő ételhez adtam. Nemsokára besűrűsödött, sőt, elkelt neki még 1 bögre víz, hogy a szósz ne túl vastagon vonja be a zöldségeket (tehát fél liternyi víz ment bele összesen).

Ezzel még összefőztem, aztán gyorsan elzártam alatta a gázt, hogy még kellemesen roppanós maradjon minden.

Tálaláskor a tányérra raktam a megpárolt barna rizst, majd kihúztam körbe a szélére, hogy középre rakhassam a zöldségeket.

A fenti mennyiség 4 adaghoz elegendő. Kettő fogyott így, barna rizzsel (ehhez 1 bögre rizst főztem meg), a másik kettőhöz pirított tésztát készítettem másnap: kifőztem 16 deka összetört spagettit a szokásos módon, majd vastag aljú, mély serpenyőben olajat forrósítottam, rátettem a lecsepegtetett tésztát, és időnként megkeverve átpirítottam; 1 evőkanálnyi szójaszósszal ízesítettem.

Ritkán készítek ilyen ázsiai ízvilágú ételeket, így különleges ebéd volt ez a hétvégén. Szerintem nagyon jót tett neki a cékla, és a csicsóka ilyetén felhasználása is ötletes. Őszi-téli zöldségekből változatosan összeállítható, könnyű, de laktató fogás. Biztos nem utoljára készítettem!

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, és sajnos végig van vele teendő
Pénz: kb. 500 Forint a 4 adag zöldség + a választott köret ára (akárhogyis, kb. 700 Forintból kitelik a 4 bőséges adag étel)
Alapvetően hazaiból, az ízesítők kivételével. Nem is rossz egy kínai jellegű ételhez!

Borban sült csicsóka mustárral

Avagy két receptből egy harmadik:

Felszedtem egy kilónyi csicsókát, majd alaposan megmostam, lecsepegtettem. Nem hámoztam meg mindenestül, csak ahol vastagnak éreztem a héját, ott húztam le a zöldséghámozóval. (A központi gumókon a sötétebb részek ilyenek; a többi héj ugyanúgy elenyészik a kész ételben, mint például az újkrumpli vagy egyéb zsenge zöldségek héja, tehát szerintem nem érdemes bajlódni a hámozással.) Kis hasábokra vágtam, és egy közepes tepsibe ömlesztettem. Ráöntöttem körülbelül 2 dl fehérbort, nagyjából ugyanannyi vizet, meg úgy 1 dl étolajat. Hozzáraktam 1 púpozott evőkanál magos mustárt, enyhén sóztam, és nagyjából összeforgattam, majd eligazgattam úgy, hogy ne nagyon lógjon ki a csicsóka a folyadékból (ami úgy szűken-szépen lepte csak el, de ennyi elég neki). Beraktam a hideg sütőbe, majd 200 fokra kapcsolva 50 percig sütöttem, meg utána még bent hagytam 10-15 percet az elzárt sütőben.

A csicsóka kellemesen megpuhult, de azért maradt némi tartása, és finom íze lett a fűszeres lében. A felső, kilógó darabok teteje enyhén meg is pirult. Én vegán egytálételként ettem, de köretként is el bírom képzelni. Készíthető csicsóka és krumpli tetszőleges arányú keverékéből is.

A visszamaradó fűszeres levet most sem öntöm ki, akár rizst (vagy más gabonát) párolni, akár valamilyen serpenyős zöldséges egytálételhez fel lehet használni. Ámbár lencsét főzni sem megvetendő... Na, holnapig még kitalálom!

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, de csak 10 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 300 Ft a fenti mennyiség, ami 2 adag főétel vagy 3-4 adagnyi köret
A mustár kivételével hazai alapanyagokból.

Borban sült krumpli

1 kilónyi krumplit meghámoztam, kis hasábokra vágtam, és elrendeztem egy közepes tepsiben. Francia fűszerkeveréket daráltam rá (Kotányi malom), majd öntöttem rá úgy 3 dl fehérbort, 2 dl vizet és 1 dl étolajat (napraforgó), így éppen ellepte a folyadék. 200 fokon 45 percig sütöttem előmelegítés nélkül, majd még az elzárt sütőben hagytam egy darabig.

Az elkészítés módja kísértetiesen emlékeztet a görög sült krumpliéra. Nekem nagyon ízlett ez a fűszerezés is, és a rövidebb sütési időnek köszönhetően ezúttal az általam oly fontosnak tartott rághatóság is megvolt (nem recsegős, de nem is az a vajpuha). Ez az olajmennyiség is bőven elég volt hozzá, hogy legyen egy vékony olajréteg a tetején, és enyhén megpiruljon a felső réteg. A visszamaradó lé természetesen most is valami más étel alapjául szolgált másnap: beáztatott barna rizst főztem meg benne, kihagyva az elején a rizs megpirítását, mert nem akartam még további olajat adni hozzá.

A kiinduló receptet Gizinél olvastam, a darabolás módját és a fűszerezést cseréltem le benne. Nagyon ritkán használok kész fűszerkeveréket, ez az egyik, amit viszont kedvelek (finom, nincs benne semmilyen mű összetevő, praktikus őrlőfejes üvegben van - egyedül azt sajnálom, hogy nem utántölthető az üveg).

Idő: 1 jó óra elteltével lehet enni, de csak 10 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 200 Ft a fenti mennyiség, ami 2 adag főétel vagy 3-4 adagnyi köret
A fűszer kivételével hazai alapanyagokból.