2010. február 26., péntek

Téli lencse-egytál a nyár ízeivel (vegán)

De jó dolga is van most annak, aki nyáron nem sajnálta az időt arra, hogy eltegyen ezt-azt! ;) Így most a téli étkekbe is bele tudja csempészni a nyár ízeit, jelen esetben némi aszalt paradicsom meg egy kis sülpaprikás-padlizsános szósz formájában. Ízletes, tartalmas húsmentes fogás.


Előző este beáztattam 1 bögre barna lencsét.

Meghámoztam és kis darabkákra vágtam 2 répát és 2 petrezselyemgyökeret.

Egy közepes lábasban kevés olívaolajat melegítettem, majd enyhén átpirítottam rajta az előkészített zöldségeket, időnként megkeverve. Aztán hozzáadtam az áztatóvízből kiszedett lencsét, felöntöttem kb. 1 dl vörösborral, plusz annyi vízzel, hogy szűken ellepje (lehet csak vízzel is, és bővebben adva hozzá akár levessé is alakítható az étel). Hozzátépkedtem egy csokor kakukkfű leveleit, daráltam bele egy kis tarkaborsot, valamint enyhén ztam. Ollóval beleszabdaltam egy kis marék szárított paradicsomot, és összekevertem.

Miután felfőtt, kicsire vettem alatta a lángot, és lefedve addig főztem, míg a lencse megpuhult - ekkor a zöldségek még picit haraphatóak voltak, épp, ahogy szeretem. A végén hozzáöntöttem egy fél üveg padlizsános-paprikás paradicsomszószt (330 ml-es üveg fele; nekem ez most maradék volt, spagettivel és sajttal ettem meg tegnap a másik felét, amúgy mehetett volna egész is), és összemelegítettem vele. 2 bőséges adag.

Idő: kb. fél óra elteltével lehet enni, de csak kb. a fele munka (+ a lencsét ne felejtsük el beáztatni)
Pénz: kb. 300 Ft (a házi eltevések anyagáron felszámítva)
Jórészt hazaiból, csak az olívaolaj és pár fűszer volt külhoni.

2010. február 23., kedd

Tippek és trükkök keksznyomóhoz

Régóta tervezem már ezt a bejegyzést, hiszen gyakran kapok a keksznyomó használatával kapcsolatos kérdéseket, akár megjegyzésben, akár e-mailben. Nem állítom, hogy kizárólag így működik, mindössze azt, hogy nekem így vált be. A tippeket eddigi tapasztalataim alapján szedem csokorba, további finomítások lehetségesek (mintegy 15 ezer db keksz megsütése után is kész vagyok újítani, ha szükségesnek látom).

Annyiból speciális vonalat követek, hogy a kekszeimhez teljes kiőrlésű liszteket használok, mellőzöm a finomított cukrot (és - nem lévén édesszájú, meg cukorbeteg fogyasztóra is gondolva - a barnacukorral és a mézzel is csínján bánok), továbbá az utóbbi időben a tojást is inkább hanyagolom. Így a hagyományos összetételű tésztákkal nincs közvetlen tapasztalatom, bár az itt felsorolt tippek túlnyomó része valószínűleg azokra is érvényes.


A tészta összeállítása:

  1. Egy nagy tálba rakom a tésztának a por alakú összetevőit, és kanállal elkeverem.
  2. Ezután jönnek a folyadékok, előbb a fix mennyiségűek, azután pedig a víz körülbelül háromnegyed része.
  3. Kanállal nagyjából összeforgatom, majd kézzel folytatom az összeállítást.
  4. Szükség szerint teszek még hozzá vizet, egyre kisebb adagokban, nehogy aztán meg ragadós legyen a tészta. Gyorsan egyneművé dolgozom.
  5. Lényeges pont - nagyrészt ezen múlik, hogy könnyedén megy-e majd a formázás: A tészta állaga akkor megfelelő, ha lágy, de a tiszta kezemhez nem ragad. A túl kemény tésztát nehéz vagy lehetetlen kinyomni (gyengébb gépet pillanatok alatt tönkre is teszi az ilyen!), a túl lágyból meg csúnyák lesznek a kekszek. Fontos, hogy állagigazítás után egynevűvé legyen gyúrva, különben nem egyenletesen jön majd ki, csálé kekszeket eredményezve.
  6. Rögtön lehet is formázni. Ha áll, némileg változik az állaga, ami egy mértéken túl egyáltalán nem jó. Ha mégis állnia kell (mert például több félét készítek egyszerre, és nincs szabad tepsi az összes kinyomásához), akkor szobahőmérsékleten tartom (a hűtőben sokat keményedne).

Formázás és sütés:

  1. Hideg sütőlemezeket vagy tepsiket vékonyan kikenek hideg margarinnal - esetleg lehet vajjal is, az olaj viszont semmiképp se jó. A magas zsiradéktartalmú tészták alá ez nem szükséges, de én nem kedvelem az ilyeneket, úgyhogy inkább megteszem ezt. Az amúgy is kis mennyiségű kenőzsiradék nagy része a tepsin marad, sütés után majd kitörlöm - ezért érzem pocséklásnak a vajat a célra. A legjobbak a nehéz tepsik, ezek biztosan nem emelkednek fel mindenestül, amikor nyomom rá a kekszeket. A könnyű, vékony tepsik, a szilikon lap vagy a sütőpapír nem megfelelő erre a célra - ha mégis ilyet szeretnénk használni, akkor gondoskodni kell a megfelelő rögzítésről.
  2. A tésztából kézzel hurkát formázok, majd betöltöm a gépbe úgy, hogy lehetőleg minél kevésbé legyen levegős. Így lehet majd viszonylag egyenletes méretű kekszeket nyomni belőle, miután ráéreztem, hogy hány kattanásnyi egy-egy darab - a pontos mérték függ a tésztától és a választott formától is.
  3. A kiválasztott formával kekszeket nyomok az előkészített tepsikre. Az a legkisebb távolság épp megfelelő, amennyi fizikailag lehetséges a formázásnál - így jó a helykihasználás, de nem fognak összenőni. Ha a tepsi szélén marad olyan sáv, ahová a gép már nem fér, oda lehet sorakoztatni a "vakarcsot", azt az 1-2 keksznyi tésztát, amit a végén már nem lehet kinyomni. Ha egyik-másik darab csúnya lett, egyszerűen leveszem, kijavítom a kenést, és nyomok oda másikat. A levett tésztát pedig a következő adaggal visszatöltöm. Ügyelek rá, hogy egy-egy keksz akkora legyen, hogy a részei határozottan kapcsolódjanak egymáshoz - így nem fog széttörni a kész keksz (valamennyit nőnek a sütés során, de annyira nem jelentős mértékben, hogy ettől összekapcsolódjanak a részek).
  4. Akkor fogok hozzá a sütéshez, amikor legalább 2 tepsivel már elő van készítve. (Ha nagyobb mennyiséget készítek, akkor legalább 3, de inkább 4 tepsi folyamatos forgatásával szoktam biztosítani azt, hogy ne legyen üresjárat a sütőben. Így kényelmesen megvan a formázás és a díszítés, mire felszabadul a sütő a következő tepsinek.)
  5. A sütés 180 fokon 12-15 percet vesz igénybe. Speciális esetekben lehet eltérés (pl. a szokásosnál vékonyabb vagy vastagabb forma esetén), de a legtöbb fajtának ugyanannyi idő kell, így alkalomadtán lehetnek vegyesen is a tepsin. Akkor van kész, ha láthatóan pirul a széle. Egyes fajták ekkor még sületlennek tűnhetnek, de kihűlve épp jók lesznek.
  6. A kisült kekszeket pár percig a tepsin hagyom (legfeljebb ha kicsit túlsült, akkor kapkodom le a lehető leghamarabb), majd leszedem egy tányérra. Legtöbbször kézzel könnyedén lejönnek; ha véletlenül picit odatapadtak (a minimális zsiradéktartalmú tésztáknál a kikenés ellenére is előfordulhat, de nem vészesen), akkor késsel érdemes óvatosan megmozdítani őket.
  7. A tepsit konyhai papírtörlővel kitörlöm (elmosogatni viszont nem szükséges közben), majd a kőre letéve hagyom, hogy teljesen kihűljön. Csak ekkor indul vele a következő kör a kikenéssel (ha megolvad rajta a kenőzsiradék, akkor nem tapad rá megfelelően a tészta).
  8. A kész kekszek legtöbbje (a száraz, ropogós jellegű fajták) kihűlés után fémdobozban jól eláll. A páratartalomra érzékeny fajtákat érdemes külön rakni, amúgy tetszés szerint vegyesen is lehet. A nedvesebb fajtákkal viszont két okból is érdemes vigyázni: túl hosszú tárolás során képesek vagy kőkeményre száradni, vagy bepenészedni.

Egyéb tippek és trükkök:

  • Egy-egy felvonásban három-négy félét szoktam készíteni, így csak egyszer kell bemelegíteni a sütőt, csak egyszer kell elmosogatni utána az eszközöket, és pár órát rászánva rengeteg keksz készíthető.
  • Nem csak édes, hanem sós jellegű tésztákat is lehet így formázni. Arra ügyelek, hogy egy-egy alkalommal vagy csak édes, vagy csak sós fajták legyenek műsoron, és utána alaposan elmosok mindent. Az azonos jellegűek között viszont nem érzem szükségét a mosogatásnak - se a gépét, se a tepsikét.
  • A legtöbb nyújtós-szaggatós tésztát az ahhoz megadottnál valamivel lágyabbra készítve remekül lehet így formázni. Ha a nyers tészta könnyen szétvehető, omlós, linzertésztára emlékeztető, akkor megfelelő ehhez (különösen jók a darált olajos magvakat tartalmazók). A nyúlós, kelt tésztára emlékeztető állagúak viszont nem jók (nem lehet vagy legalábbis nehéz kinyomni őket, és a megsült kekszek is kemények).
  • Utóbbival függ össze az is, hogy a teljes kiőrlésű tönkölyliszt, pláne önmagában, nem való ehhez. A teljes kiőrlésű búzaliszt kb. felét zablisztre vagy zabpehelylisztre cserélve könnyebben formázható lesz a tészta, és omlósabb a kész keksz. A búzaliszt Graham liszt is lehet, ugyanúgy kezelhető lesz vele a tészta.
  • A magas zsiradéktartalmú tészták csak (puha) vajjal vagy margarinnal jók, kisebb mennyiségű zsiradéknak viszont bevált az olaj is (a túl sok olajat a formázáskor, illetve álltában "kiizzadja" magából a tészta). Ha az eredetihez képest visszább veszek a zsiradékból, akkor több vízzel (vagy egyáltalán, némi vízzel, illetve egyéb folyadékkal) lesz megfelelő állagú a tészta, és valamivel kevésbé omlós lesz a kész keksz.
  • 20-25 dkg lisztből + a hozzá szükséges egyebekből gyúrt tészta 60-90 db kekszhez elegendő. Azért változik ez ilyen tág határok között, mert a jelentősebb mennyiségű por alakú összetevők (pl. 10-15 dkg darált mogyoró) értelemszerűen jól megnövelik a mennyiséget, meg kisebb mértékben a választott formától is függ, hogy mennyi tészta szükséges egy-egy darabhoz.
  • Ha többféle tésztából tarka kekszet szeretnék nyomni, akkor fontos, hogy azonos keménységűek legyenek a komponensek, ugyanis ezek jönnek ki egyformán a gépből. Máskülönben ugyanolyan féloldalas kekszek lesznek belőle, mint amikor nincs egyenletesre eldolgozva a tészta.
  • Nem mindegyik tészta szép mindegyik formával, érdemes kísérletezni, és aztán megtartani a bevált mintákat (ennek előnye például, hogy a kész keksz formájáról ránézésre lehet tudni, hogy épp melyik ízű tésztából van).
  • Ha darabosabb összetevő (pl. kókuszreszelék) van a tésztában, érdemes csupa nagy lyukú formát választani, hogy ne tömődjön el lépten-nyomon. Ha pedig mégis eltömődött (hiányos a kinyomott keksz), akkor kisebb darabot meg lehet próbálni kipiszkálni egy hegyes késsel, ha pedig ez nem segít, akkor lecsavarni a keksznyomó alját, és így kiemelni a probléma okozóját a tésztából.
  • A nem aprítható összetevőket a tésztába keverés helyett érdemesebb díszítésként alkalmazni (vagy fullextrás megoldásként darálva a tésztába + egészben a tetejére). A dió/mogyoró finoman megpirul, mialatt megsül a keksz.
  • A díszítésre szánt aszalt gyümölcsöket, ha nagyon szárazak, érdemes előzetesen beáztatni (így nem égnek meg a sütés során), majd jól lecsepegtetni (így kellően rátapadnak a kekszre). Mindenféle szilárd díszítést célszerű bele is nyomni a tésztába, nem csak simán rátenni. A díszítéssel remekül takarhatók a formázási technikából adódó esetleges hibák (pl. nagy csillag forma közepe nem mindig szép). Megkenni viszont nem szükséges semmivel a kekszek tetejét.
  • A megformázott kekszekkel teli tepsik közül mindig a legnagyobbat érdemes betenni sütni - így a legnagyobb tepsi szabadul fel következőnek, és tölthető meg ismét. Néha jól jön, hogy így épp ráfér az utója, nem kell egy pár darab miatt külön tepsit kezdeni, és részleges kihasználtsággal sütni a végén. Nagyobb mennyiség készítésekor pedig ez a stratégia jelentheti azt, hogy eggyel kevesebb menetben sül meg az összes.
  • A sötét színű tésztákról néha nem könnyű megállapítani, hogy megsültek-e már. Ha viszont vegyesen van azonos sütési idejű sötét és világos fajta is egy tepsin, akkor a világos egyértelműen mutatja, hogy mi a helyzet.
  • A rövid sütési idő miatt igyekszem nem sokat nyitogatni közben a sütőajtót, mert bár ez nem esik össze, mint a piskóta, a hőveszteség miatt érezhetően megnő a sütési idő, szélsőséges esetben pedig emiatt akár ki is száradhat a keksz (a ropogós rendben van, a kemény viszont nem).
  • Kipróbáltam, de nekem ehhez nem vált be a légkeverés, mert tepsicsere nélkül nem egyformán sülnek a két szinten, és igazából egyik adag se lesz pont jó, a rács áthelyezésével súlyosbított tepsicsere pedig akkora hőveszteség és emiatt plusz idő, hogy nem éri meg. Inkább berakom az optimális magasságra egyesével a tepsiket, és közben nyugodtan tudom formázni a többi kekszet.
  • A receptjeimben szereplő sütési idők a szabályozott hőfokú villanysütőmre érvényesek. Előtte a gázsütőben ez úgy ment, hogy felfűtés után legkisebbre vettem a lángot, és még így is egyre rövidebb és rövidebb idő alatt lett kész egy-egy adag (emlékeim szerint 5-6 perc volt a vége). Ezt mindenkinek egyénileg kell kitapasztalnia az adott sütőhöz.
  • A manapság újonnan kapható gépekkel érdemes óvatosan bánni: kemény tésztával inkább nem erőltetni, mert könnyen tönkremegy, és nem javítható. A legjobb persze, ha sikerül szert tenni egy masszív, békebeli darabra. Az sem elnyűhetetlen, de lényegesen tovább tart.

Kedvenc receptjeim ezzel a technikával:


Édesek:
Sósak:

A témával kapcsolatos összes írásom megtalálható a 'keksznyomó' címkénél, további receptekkel. (A régebbieknél a folyékony édesítő helyett ma már 1-2 evőkanál mézet vagy nádcukrot tennék, de alapvetően jó, bevált receptek azok is. 1-2 tojás helyett pedig használható darabonként 1 evőkanál őrölt lenmag + 1/2 dl folyadék, ízlés szerint.)

Csinálni egyébként sokkal könnyebb, mint leírni, hogy hogyan érdemes. Ha viszont nem sikerül vagy nem az igazi, akkor a fentiek a leggyakoribb problémák, ezek javításával már működnie kell. Valójában egyszer kell ráérezni a megfelelő technikára, és utána abbahagyhatatlan a műfaj ;)


Utólagos kiegészítés:
A bejegyzés nyomtatható formában (PDF)

2010. február 22., hétfő

Borral sült krumpli cseréptálban (vegán)

Egyszerűsége ellenére igen kellemes és különleges ízélményt nyújt az így elkészített krumpli.


1 kilónyi krumpli
t meghámoztam, hasábokra vágtam, és mázas cseréptálba raktam. Összeforgattam 2 evőkanálnyi olívaolajjal és 1/2 teáskanál sóval, majd aláöntöttem 1/2 dl fehérbort. Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 45 percet sütöttem, meg utána még 15 percet az elzárt sütőben hagytam. Ennyi idő alatt puhára párolódott a krumpli, és igen finom aromát adott neki a bor. Sokkal koncentráltabb ízű így, mint tepsiben sütve, és lé sem marad utána, amihez alternatív hasznosítást kell találni másnap. Most csak így "natúr" készítettem, de esetleg valami friss zöldfűszer feldobta volna.

Egy másik alkalommal a görög sült krumpli fűszerezésével is kipróbáltam (a bor helyett 1 citrom levét használtam, plusz forgattam hozzá szárított oregánót). A maga módján ez is finom lett, de nekem a fehérboros változat jobban ízlett.

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, de legfeljebb 10 percnyi munka van vele az elején
Pénz: egy százasból kitelik a fenti mennyiség, ami 2 adag főétel vagy 3-4 adagnyi köret
Alapvetően hazaiból, az olívaolaj és a tengeri só kivételével.

2010. február 21., vasárnap

Kókuszos-áfonyás müzlikeverék (vegán)

Ameddig tart a télire betárazott alma, addig gyakran egy adag tündér almás a reggelim. Ehhez készítettem az alábbi müzlikeveréket. Az utóbbi időben különösen jólesik az aszalt áfonya (például kekszben), amellé raktam, amit jónak láttam. Ez lett belőle:


Egy nagy tálba öntögettem a belevalókat, és kanállal összekevertem:

  • 25 dkg árpapehely (most épp ez volt itthon, de zab-, búza- vagy rozspehely is lehetett volna)
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 10 dkg aszalt áfonya
  • 10 dkg búzacsíra
  • 5 dkg durvára tört dióbél
  • 5 dkg mazsola
Jól zárható üvegekbe raktam, ezzel a mennyiséggel egy 5 és egy 8 dl-es lett tele.

Természetesen nem csak reszelt almával és mézzel fogyasztható, hanem tetszőleges egyéb formában is.

A keverék összeállításakor szándékosan mellőztem mind a pirítást, mind az édesítést. Szerintem ezt fölösleges hőkezelni, az édességről meg gondoskodnak az aszalványok, meg majd a felhasználáskor mellé kerülő egyebek (friss édes gyümölcs, plusz ízlés szerinti méz, ha szükséges). Egyébként az édesítés az a pont, aminél a legtöbb bolti müzli elbukik nálam: az átlag közízléshez igazított mérték nekem borzasztóan sok, még akkor is, ha barnacukorral érik el, ráadásként esetleg bio kivitelben (a hozzáadott fehér cukor meg végképp nem fér össze azzal, hogy a müzli egészséges, vagy mi). Elolvasom a címkét, magamban elszörnyedek, és lazán visszateszem. Válogatós vagyok, tudom :)

Idő: kitalálni kicsit több, mint megvalósítani, de kb. 10 percből kitelt mindkettő
Pénz: kb. 1000 Forint
Hazaiból, a kókuszreszelék kivételével.

2010. február 20., szombat

Paradicsomos zöldségegytál lencsével (vegán)

A cím meg a kép alapján könnyedén rekonstruálható lenne ez az egyszerű étel, de kevésbé kísérletező-kedvűeknek álljon itt a leírás is, hogy hogyan készítettem.


Éjszakára beáztattam 1 bögre barna lencsét (ez most fontos, így fő meg egyszerre a zöldségekkel).

Másnap a zöldségek előkészítésével kezdtem az ebédkészítést:
Meghámoztam és kis hasábokra vágtam 2 répát és 2 petrezselyemgyökeret (kb. fél liter lett előkészítve).
Deszkán, késsel összevágtam egy kis fej káposzta felét (kb. 30-40 dkg) - ezúttal nem szálasra, hanem inkább rövidebb és szélesebb darabokra.

Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat melegítettem, majd kevergetve átpirítottam rajta előbb a répát és a gyökeret, majd pár perc elteltével hozzáadtam a káposztát is, és így is pirítottam még egy kicsit.

Utána hozzáadtam 1 doboz (400 g-os) hámozottparadicsom-konzervet, meg az áztatóvizéből kiszedett lencsét. Felöntöttem annyi vízzel, hogy szűken ellepje (lehet több vizet is használni, ha valaki levest szeretne inkább). 8-10 szem tarkaborssal és 2 babérlevéllel fűszereztem, majd kis lángon, lefedve készre főztem (kb. 15 perc). A végén ztam.

Ez a mennyiség 3 adag egytálétel, vagy sűrűségtől függően több adag leves.

Idő: egy jó fél óra elteltével lehet enni, de csak 15-20 percnyi munka (+ a lencse beáztatásáról ne feledkezzünk meg)
Pénz: kb. 300 Ft az egész
A paradicsomkonzerv olasz volt, a többi hazai. (Ez egy régebbi, akciós beszerzésből volt még, amúgy újabban házilag állítom elő ezt is, így. Ebből a házi változatból egy (720 ml-es) üveggel használtam volna hozzá.)

2010. február 19., péntek

Szilvalekváros falatok

Nemrégiben kóstolóba kaptam ilyen süteményt, s mivel igencsak ízlett, megpróbálkoztam én is az elkészítésével. A formázást alighanem sikerült saját kútfőből leutánoznom, és a tésztát is igyekeztem rekonstruálni az ismert támpont alapján, miszerint "a hókifli tésztája reformosítva" (nyilván nem az élesztős, hanem a linzer-szerű változaté, amiből egy nagyon egyszerűt például itt leltem fel a neten). A házi szilvalekvárom pedig nemrégiben már bizonyított papucsban és csigában is (utóbbinál erre + egy kis darált dióra cseréltem a gesztenyés-meggyes tölteléket), úgyhogy itt már egyáltalán nem tartottam tőle, hogy kifolyik.


Nálam az alábbiak kerültek a tésztába: 10 púpozott evőkanál (bő 20 dkg) teljes kiőrlésű búzaliszt, 1 csipet só, 1 kis pohár (150 g-os) tejföl, szűk 1 dl olaj.

A gyors összegyúrás után kb. 1 órát pihentettem a hűtőben, majd vékonyra nyújtottam. A téglalap szélétől valamivel beljebb raktam egy csík szilvalekvárt, majd feltekertem a tésztát annyira, hogy a kapott "henger" tetején egy, az alján pedig két rétegben legyen. Levágtam, majd keresztben 3-4 cm-es darabokra vagdostam, és egy nagy tepsire sorakoztattam (kikenni nem szükséges, mert a tészta elég zsiradékot tartalmaz, hogy ne ragadjon oda, és lehet sűrűn, mert nemigen nő meg a sütéskor). Ezt ismételtem addig, míg elfogyott az egész tésztalap. (Azért nem vágtam le előre a sávokat, mert a szükséges tésztaszélesség nyilván attól függ, hogy milyen vastag csíkot sikerül rakni a meglehetősen sűrű lekvárból.) Nekem ebből a mennyiségből 56 db lett, 8*7-es elrendezésben épp elfért a tűzhely sütőlemezén.

180 fokon kb. 25 perc alatt sült meg - amikor láthatóan pirul a tészta, akkor jó. A kóstolással érdemes várni egy kicsit, mert nagyon forró a belsejében a lekvár! Bőséges mennyiségű töltelék tanyázik egy enyhén ropogós, vékony tésztaburokban - ízletes csemege, ráadásul hozzáadott cukor nélkül (az eredeti sem cukorba fojtva érkezett, és én is nagy tiszteletlenségnek érezném a finom lekvárral szemben a "behavazást" - így aztán se hó, se kifli, de azért csak sikerült elneveznem :)

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, de csak kb. fél óra munka van vele, a többi a tészta állásideje és a sütés
Pénz: kb. 250 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.

Utólagos kiegészítés: itt bemutatok egy vegán változatot is a témára

2010. február 14., vasárnap

Paradicsomos-babos zöldségegytál (vegán)

Ízletes és tartalmas téli fogás:


Éjszakára beáztattam egy bögre fehér szárazbabot, másnap pedig friss vízben puhára főztem.

Közben elkészítettem a zöldséges alapot: Meghámoztam és kis hasábokra, illetve kockákra vágtam 3 nagy répát, 3 petrezselyemgyökeret, 1 közepes zellert és 5 kis krumplit (feldarabolva bő 1 liter zöldség).

Nagy fazékban kevés olívaolajat melegítettem, majd enyhén átpirítottam rajta az előkészített zöldségeket. Ezután hozzáadtam 1 doboz (400 g-os) hámozottparadicsom-konzervet, kb. 1 dl vörösbort, plusz annyi vizet, hogy éppen ellepje. Miután felforrt, kis lángon, lefedve főztem. Néhány megroppantott borókabogyóval, egy kis csokor kakukkfű leveleivel, 1 teáskanál sóval és 1 teáskanál őrölt pirospaprikával fűszereztem.

Amikor még épp haraphatóak voltak a zöldségek, hozzáadtam a megfőtt szárazbabot, valamint egy fél üveg (720 ml-es üveg fele) zöldbab befőttet a leve nélkül (a másik felét savanyúságként ettem meg pár napja, amúgy nyugodtan mehetett volna bele egész üveggel is). Végül morzsoltam bele egy kis petrezselyemzöldet, és összemelegítés után lefedve állni hagytam pár percig, majd azon melegében tálaltam.

Ez a mennyiség 3 bőséges vagy 4 mérsékelt adag egytálétel, illetve tetszés szerint engedhető hosszabb lére, hogy leves legyen. Így vegán étel, egyébként húsevőknek sült kolbászkarikákat vagy főtt füstölt húst adnék hozzá a tálaláskor.

Idő: kb. egy óra elteltével lehet enni, és ennek kb. fele munka
Pénz: kb. 500 Ft
Hazai alapanyagokból, a paradicsomkonzerv és a fűszerek kivételével. (Nemrég találtam meg egy nagyobb adag olasz, natúr paradicsomkonzervet a sufniban, amit igen kedvező áron spájzoltam valamikor. Amúgy újabban házilag állítom elő ezt is, így. Ebből a házi változatból egy (720 ml-es) üveggel használtam volna hozzá.)

2010. február 12., péntek

Téli rizssaláta (csalamádés rizs) (vegán)

Minimál-munkás ebéd vagy vacsora, esetleg csak köret:


A szokásos módon megfőztem 1 bögre barna rizst, mindössze némi sóval ízesítve. Felbontottam 1 közepes üveg (kb. fél literes) házi csalamádét, és szűrőben lecsepegtettem a levét. Végül a rizshez kevertem a zöldségeket (ebben most a káposzta mellett paprika, répa, patiszon és zöldparadicsom volt), és mivel épp jó langyos lett, már tálaltam is! Én főételként ettem, így 2 adag, de köretként is el bírom képzelni, akkor 3-4 adagot is kitesz.

A receptet Edithnél találtam, köszönet érte!

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de csak 5 percnyi munka van vele
Pénz: kb. 100 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.

2010. február 11., csütörtök

Gyömbéres-csokis zabkeksz

Az áfonyás és a csokis-mogyorós után itt egy újabb változat ugyanarra a zabpelyhes alapra:


Az áfonya helyett ezúttal 5 dkg kandírozott gyömbér és 5 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé került bele (mindkettőt kisebb darabokra vagdaltam), valamint belereszeltem 1 narancs héját, és víz helyett a narancs kifacsart levét használtam (ha nem lenne elég, vízzel ki lehet pótolni). Ennyi volt a szándékos módosítás, a kényszerű pedig az, hogy nem volt itthon elegendő zabpehely, így árpapehellyel egészítettem ki a mennyiséget - tökéletes lett így is. Már sütés közben finom illata volt, és az íze is nagyon kellemes. Karakteres, de nem tolakodó benne a gyömbér, és a csoki meg a narancs is szépen belesimul. Ezt a változatot is megtartom!

A csoki-gyömbér-narancs kombinációt Starfokkernél láttam nemrégiben kekszként - s ahogy gondolkodtam, hogy hogyan alakítsam ezt a saját ízlésemhez, beugrott, hogy ilyen típusú kekszhez van már egy jól bevált alapom.

Idő: kb. másfél óra elteltével van kész az első adag, és úgy két óra összesen, de ennek csak kb. a fele telik ténylegesen munkával
Pénz: kb. 1100 Forint az egész adag, 18 Ft/db
Hazai alapanyagokból, az ízesítők kivételével.

2010. február 8., hétfő

Pásztortarhonya

Ez egy ilyen tél: újabban kívánom a kolbászt, és nem igazán megy a cékla meg a csicsóka. Ismét egy nemvega recept jön tehát.


Meghámoztam és kis kockákra vágtam 5 közepes krumplit. Felszeleteltem egy arasznyi darab füstölt kolbászt. Felbontottam egy üveg (720 ml-es) házi natúrlecsót.

Egy közepes méretű lábasban kevés olajon pár percig pirítottam a kolbászt, majd hozzátettem a krumplit, és időnként megkeverve így együtt is kaptak még pár perc pirítást. Utána hozzáöntöttem a lecsót, meg annyi vizet, hogy éppen ellepje. Miután felforrt, kis lángon, lefedve főztem tovább. Mikor már érezhetően puhult a krumpli, hozzákevertem 1 pohár (2 dl) házi tarhonyát, és így együtt főztem készre. A vége felé egy kis sóval ízesítettem, a többiről a kolbász meg a lecsó gondoskodott. Tálaláskor egy kis ecetes uborka járt még mellé.

Nem nehéz, de azért tartalmas ebéd lett. Ez a mennyiség 2 bőséges vagy 3 normál adag.

Hajnal receptje nyomán kaptam hozzá kedvet, kicsit átalakítva a saját ízlésemhez.

Idő: kb. 45 perc, amiből legfeljebb a fele a munka
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.

2010. február 5., péntek

Almás-gesztenyés teakenyér (vegán)


Egy tálban összekevertem 35 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 2 evőkanál őrölt lenmagot, 1 csomag sütőport, 1 kiskanál őrölt fahéjat. Hozzámorzsoltam 1 csomag (250 g) natúr gesztenyemasszát, amit előzőleg hagytam felengedni, valamint hozzáreszeltem a tökreszelőn 3 kisebb almát (kb. 30 dkg). Került még bele 2 evőkanál méz, 1 dl olaj, és annyi víz (nagyságrendileg 1-1,5 dl), hogy fakanállal éppen össze lehessen keverni, de ne legyen folyós (a szokásos kevert tésztáknál mindenképpen sűrűbb legyen, a pontos mennyiség nyilván erősen függ az almától). Kikent püspökkenyérformába (60 cm hosszú) öntöttem, és a fakanállal elsimítottam a tetejét. 180 fokon 45 percet sütöttem, meg utána még 10 percet az elzárt sütőben hagytam (egy beleszúrt fogpiszkálóval ellenőriztem, hogy átsült-e a belseje: amikor tisztán jön ki, akkor jó). Melegen és kihűlve egyaránt finom, morzsálódás nélkül szeletelhető, egyáltalán nem száraz még másnap sem.

A kiinduló receptet Ági cikkében találtam, saját ízlésemhez alakítva ez lett belőle.

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, de csak 10-15 percnyi munka az összeállítás az elején (plusz a fagyasztott gesztenyepürét ne felejtsük el idejében kivenni, hogy felengedhessen)
Pénz: kb. 600 Forint az egész
Alapvetően hazaiból, a lenmag és a fahéj kivételével.

2010. február 1., hétfő

Sütőtökös pite Camembert sajttal

Egyszerű, de ízletes, melengető ebéd a hideg, téli napokra:


A tészta hozzávalói: 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 evőkanál zabpehelyliszt, 1/2 teáskanál só, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál étolaj, kb. 1,5 dl víz. Mindezeket lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam össze. Vékonyan kiolajoztam egy kerámia piteformát, majd beleegyengettem a tésztát úgy, hogy jó magas pereme legyen a szélén. Fogtam 1 kerek Camembert sajtot (125 g-os Tihany), és éles késsel 12 cikkre vágtam (előbb félbe, a feleket megint félbe, majd a negyedeket háromba). A sajtcikkeket elrendeztem a tésztán. Fél liternyi sült tököt villával összetörtem, hozzákevertem 2 evőkanál őrölt lenmagot, majd teáskanállal a sajtdarabok mellé és közé raktam a pitére. Villával megcsíkoztam a tetejét, díszítésként pedig zsályaleveleket és tökmagot raktam rá. Végül beraktam a hideg sütőbe, és 180 fokra kapcsolva 30 percig sütöttem - a tésztát kell nézni, ha az megsült és elvált a forma szélétől, akkor jó. Eddigre enyhén megpirul a töltelék teteje és átjárja a sajt kiolvadt belseje. Melegen a formából kivillázva ettem, kihűlve jól lehet szeletelni is (a sajtdarabok között elvágva). Ez a mennyiség 2-3 adag főétel.

Megjegyzések:
1) Az ilyesmikhez sose külön sütök egy kevés tököt, hanem egy méretes tök darabjaival telirakom a legnagyobb tepsimet, és így teljes kihasználtsággal égetem a sütőt. Eszek belőle natúr sült tökként, ami pedig nem fogy el jóízűen úgy, azt más módon hasznosítom. Most a tárolt töknek már kezdett volna baja lenni, így meghámozva (krumplihámozóval) és felkockázva került az alufóliával bélelt tepsire, és 200 fokon bő fél óra alatt meg is puhult kellőképpen. Ha majd pürésíteni akarom, akkor nem várom meg, hogy megpiruljon a külseje, így könnyedén össze lehet törni villával (szinte csak keverni is elég).
2) Kifejezetten ízletes tökhöz volt szerencsém, ezért abszolút nem kívántam fűszerezni a tölteléket. A lenmag egy kis szilárdításnak került bele, és be is vált (mondjuk a darált tökmag stílusosabb lett volna, csak későn jutott eszembe :)


Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de csak 10-15 perc az összeállítás (előzetes töksütéssel számolva, ami ugyan némi idő, de szintén nem jelentős munka)
Pénz: kb. 500 Forint (a múltkori akciós Camembertből az utolsó darab került bele)
Hazai alapanyagokból.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails