Avagy kellően (kicsit már túlságosan is) megszáradt a birsalmasajt. Mint a mellékelt ábra mutatja, szépen meg is barnult, pedig a lényegesen kevesebb cukor és a rövidebb főzés miatt frissen igen világos volt. Az is jól látható, hogy semmi baja sem lett, tehát valószínűleg nem a cukor tartósítja, hanem esetleg a hőkezelés meg a szellős helyen való szárítás, időnkénti megfordítással kiegészítve.Süteményszaggatóval vágtam belőle alakzatokat. Tavaly a szaloncukor is be volt tervezve ilyenből, de végül a fára nem került egyáltalán szaloncukor, és az lett a megállapodás, hogy becsomagolni is fölösleges (kár a fáradságért meg a papírért), jó lesz az egy kis tálban kirakva. Most is ennek jegyében lettek figurák (zárt dobozban elrakom őket, csak a dió miatt a molyosodásra majd figyelni kell), a köztes részeket meg el lehet csemegézni.
S hogy marad-e belőle karácsonyra? Dugdosni nem fogom, és megsiratni sem, ha végül mégse. Ha jólesik, fogyjon - ámbár ahogy magamat ismerem, ha folyamatosan vannak egyéb finomságok is, akkor úgyse pont ez fog kelleni. Szóval nem reménytelen...
Persze ha sikerül venni megfelelő birsalmát, akkor készítek is még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése