2008. augusztus 31., vasárnap

Potpourri

Egyelőre még nem a karácsonyi változat, csak amolyan "hétköznapi".

Gyűjtöttem hozzá rózsaszirmokat (amikor már majdnem elvirágzott, de még épp nem hullott le - hogy ne a földről kelljen felszedegetni), meg a különféle gyomnövények virágzatából, illetve egyéb dekoratív részeiből (arra azért ügyeltem, hogy ne legyen nagyon virágporos). De jöhet mindenféle szép termés, szép színű vagy épp érdekes alakú levél - ami megtetszik :)

Ezek vannak most szárítás alatt - most még elég erős a nap ahhoz, hogy gyorsan, a színüket megtartva száradjanak ki a begyűjtött darabok. Illóolajjal fogom majd illatosítani. Előbb valami zárt edényben tartom egy darabig, utána meg kirakom, hogy illatozzon. Ha már gyengül, akkor további illóolajjal fel lehet frissíteni.

Ki fogok próbálni olyan változatot is, amelyben valamilyen fűszernövény adja az illatot.

Két cikk a témában, ötletet meríteni: itt és itt.

2008. augusztus 30., szombat

Aszaltparadicsomos mediterrán kenyér

Most, hogy nekem is van aszalt paradicsomom, minden akadály elhárult, hogy kipróbáljam ezt a receptet. Némileg reformosítottam persze, a következőképp:

Kenyérsütőgép keverőedényébe raktam az alábbiakat ebben a sorrendben:

  • 3 dl víz
  • kb. 3/4 dl olívaolaj
  • 50 dkg Graham liszt
  • 2 teáskanál só
  • 2 teáskanál barnacukor
  • 1 csomag (7 g) szárított élesztő
Elindítottam a Dagasztás programot, és figyeltem, ahogy a gép összedolgozza a tésztát. Nem ért meglepetésként, hogy még 1/2 dl víz kellett a megfelelő állaghoz (a Graham liszt több folyadékot felvesz, mint a fehér).
Összeaprítottam egy marék aszalt paradicsomot meg egy rozmaringág leveleit, és ezt is a tésztához adtam.
Ezután hagytam, hogy a gépben szépen megkeljen a tészta.

A kelesztés vége felé bekapcsoltam a villanysütőt 180 fokra.
Kiolajoztam egy nagy tepsit, és beleborítottam a megkelt tésztát (és kivettem a keverőlapátot - fontos! :). Kézzel széthúztam laposra, aztán egy kínai evőpálcikával megszurkáltam. Megcsorgattam olívaolajjal, majd szétkentem rajta. Végül további aprított rozmaringleveleket szórtam még rá.
Betettem az előmelegített sütőbe, és bő 20 percig sütöttem, majd még pár percig az elzárt sütőben hagytam.

Utána viszont frissen felvágtam, és csak úgy, magában ettem a meleg kenyeret. Isteni volt! Egyébként nem lett sűrű még így sem, hogy csak Graham lisztből csináltam, és kihűlve is jó puha (nyilván az olaj miatt). Azért lehet, hogy holnap már megcsinálom a balzsamecetes-olajos mártogatót is hozzá.

Kipróbálom majd úgy is ezt a paradicsom-rozmaring kombinációt, hogy a dagasztás nélküli kenyér tésztájába sütöm bele. De esetleg rozmaring helyett kakukkfűvel sem megvetendő az ötlet...

My Favourite Bread Step-by-step (BBD #13)

I'm a huge fan of wholemeal flours and wholemeal breads, so I was really happy to read Jude's announcement of the next BBD. Maybe these breads are not so fluffy as those baked from white flour, but their taste and nutritional value is a generous compensation, I think.

This time I didn't try a new recipe for the event. I've decided to share the recipe I follow every week to bake a loaf or two. Of course, I often vary the flavouring/decoration, but the basic method is always the same.

It is a variation of the no-knead bread, which mushroomed among Hungarian gastro-bloggers earlier this year. I also tried it, but from wholemeal flour, and developed this version:

It takes a long time to prepare, but only a little effort, since the longest phase is the raising, which doesn't require any action. I usually do it overnight when the weather is not too hot. However, in summer I prefer mixing the dough in the morning, and baking the loaf in the evening when it's not so hot and I can air the kitchen.

So about 13-14 hours before baking time I mix 500 g Graham or whole wheat flour, 2 tsp salt, 1/3 (yes, one third) tsp dried yeast (or 5 g fresh yeast) in a large bowl. (Variation: up to half of the flour can be changed to whole rye flour. However, this will result in a bit denser bread. Or any amount of whole wheat flour can be changed to whole spelt flour.)


I add 400 ml water, and mix it again.


Then I add small amounts of water as necessary (not more than 500 ml is needed altogether, the exact amount depends on the quality of the flour, which varies slightly). The right consistency is like this: I should be able to mix it with a wooden spoon, but it should be soft enough (sticky, but that's why I use the wooden spoon).


I cover it with a dish-towel, and leave it raise for about 12 hours (in summer shorter time is enough, in winter more might be necessary).

Half a day later it looks like this:

Then I mix it again with the wooden spoon (optionally, I add some seeds, too: sunflower, sesame, flax, coriander, caraway, etc.), and raise it again for about 1 hour.

Meanwhile, I pre-heat the oven to the highest possible temperature (that is 250 degrees Celsius in my case). I grease a baking tin, and pour the dough into it. Important: I don't mix it again this time!

I don't align the top because it will raise a bit more while baking, and there will be a crack on top anyway. I usually decorate it with more seeds.

I put it into the hot oven, lower the heat to 200 degrees Celsius, and bake it for 30 minutes. Then I turn off the oven, but I leave it there for 10 more minutes.

After that, I take it out of the oven, remove it from the tin, and leave it cool on a wooden rack. Preferably, I don't cut it immediately because it can be sliced much better about an hour later.

It can be stored for up to a week in a canvas bag, so I often make two loaves at the same time, thus saving energy.

If, for some reason, there are leftovers, I slice and dry them, and convert them into crumbs with a mincer (yes, this is what a vegetarian uses a mincer for :) The crumbs are great for rissoles, for layered vegetable dishes, or for certain cakes.

2008. augusztus 29., péntek

Tonhalas-cukkinis tészta

Az aktuális Édenkert.hu hírlevélben szerepelt ez a receptajánlat. Elolvasva egyből láttam benne fantáziát, habár abban biztos voltam, hogy a hagymát és a sajtot kihagyom, a tejszínt meg valami könnyedebbre cserélem. Na de ha kapor van benne, akkor már rossz nem lehet! (S mivel hónapnyi eltéréssel többször vetettem újabb generációt, mindig van itthon friss kapor. Merthogy imádom!) Cukkini természetesen szintén volt itthon, csak tonhalkonzervért kellett "kilovagolni" (úgyis volt már megkezdett bevásárlólista).

Hazaérve pedig nekiláttam a megvalósításnak:

Előszöris feltettem melegedni a vizet a tésztának, aztán mikor felforrt, sóztam, majd beleraktam egy negyed csomag (12,5 dkg) durumbúzás rövidcsövet. Ismét lefedtem, elzártam alatta a lángot, és puhulni hagytam.
Közben felbontottam egy tonhalkonzervet, és egy mély serpenyőbe öntöttem róla az olajat. Felaprítottam egy cukkinit: előbb hosszában vágtam 6 csíkba, majd keresztben úgy fél centi vastag szeletekre. Felforrósítottam az olajat, majd időnként átkeverve megpirítottam rajta a cukkinit. Hozzáadtam egy kis pohár kefírt, majd egy marék aszalt paradicsomot (bizony, most már én is, csak így lazán!), végül a konzervből a halat is. Daráltam rá egy kis borsot, meg beletépkedtem egy csokor friss kaprot. Összefőztem, majd hozzákevertem a leszűrt tésztát.

Felét rögtön el is fogyasztottam vacsorára, a másik fele megmaradt holnapra.

Paradicsomos káposzta nagyon másképp

Amióta csak megvettem az idei első káposztát a piacon, foglalkoztat a gondolat, hogy úgy ennék egy kis paradicsomos káposztát. Persze nem a cukros paradicsomlében úszó káposztafoszlányokra vágyom, hanem valami szelídített változatra.

Aztán ma a tettek mezejére léptem, és ez lett az eredmény:

Az idén valahogy nem ment nálam a paradicsomszósz mint olyan - ebbe sem került ilyesmi. Egyszerűen csak késsel felcsíkoztam a káposztát, majd kevés olajon, időnként megkeverve megpirítgattam. Szándékosan hagytam, hogy helyenként odakapja, és egy kicit barnás legyen (de persze meg ne égjen). Arra is ügyeltem, hogy ne legyen nagyon puha, hanem inkább picit roppanós maradjon. Enyhén sóztam, de más fűszer végül nem került rá (megkóstoltam, és remek íze volt így). Közben elropogtattam a káposzta torzsáját, meg kimentem a kertbe pár szem paradicsomért. Ezeket felcikkeztem, és a tányérra szedett káposztára meg mellé raktam.

Igen, tudom, hogy botrányosan egyszerű - talán nem is kéne receptnek nevezni. És az is csak az én ízlésemet minősíti, hogy jólesett egy ilyen ebéd. De miután már annyi nem szokványos dolgot írtam ebbe a blogba, miért éppen ezt ne vállalnám?

2008. augusztus 28., csütörtök

Szilvás lepény ... szerintem

Annyi szilvás lepény receptet olvastam másoknál mostanság, hogy nem volt kérdés: én is sütök ilyet. Na de melyiket? Az egyikben ez nem tetszett, a másikban meg az - megalkottam hát a saját változatomat:

1 deci langyos vízbe belemorzsoltam 1 deka élesztőt, meg tettem hozzá 1 teáskanálnyi mézet, és megvártam, míg "beindul". Közben előkészítettem a tészta többi hozzávalóját: egy nagy tálba beleszitáltam 30 deka teljes kiőrlésű lisztet, hozzáadtam egy csipet sót, 1/2 deci olajat (csak úgy szemre) és 1 kis pohár (175 g) kefírt. Aztán meg a felfuttatott élesztőt. Fakanállal jól összedolgoztam. Lágy tészta lett, de mivel kézzel nem nyúltam bele, úgy gondoltam, hogy nem adok hozzá több lisztet, jó lesz ez így. Letakartam egy konyharuhával, és a duplájára kelesztettem. (Közben elfoglaltam magam egy kis kerti munkával.)
Kivajaztam egy piteformát, beleborítottam a megkelt tésztát, és kézzel széthúztam benne úgy, hogy nagyjából egyenletesen vastag legyen, peremmel a szélén. Aztán kiraktam a tetejét fél szilvákkal, a héjas felükkel lefelé. Megszórtam őrölt fahéjjal, meg egy fél marék durvára vágott dióval, aztán megcsorgattam pár teáskanál mézzel (azért csak módjával!).
200 fokon 30 percig sütöttem, majd 5 percre légkeverést is kapcsoltam rá, hogy a teteje piruljon még egy kicsit.

Sütés közben remek illatok terjengtek a konyhában, és ízben is megfelelt a várakozásnak ez a lepény... Bár, alakjából kiindulva nevezhetnénk tortának is :) Nekem nagyon bejött a tetején a megpirult mézes dió, meg a sok fahéjas szilva, és a szolíd vastagságú, puha tészta.

Őszibarackdzsem natúr

Csináltam már az idén ribizlivel savanyítva, aztán rebarbarával összefőzve, csak úgy magában viszont még nem. Szép is, jó is, izgalmas is a különféle ízesítésekkel játszadozni, de valahogy úgy éreztem, kell olyan is, amiben semmi más nincs, csak a finom barack a maga valójában.

Aztán épp kapóra jött a legutóbbi beszerzés, amit ugyan nem ezért vettem, de erre volt alkalmas. Történt ugyanis, hogy szép és illatos, fehér húsú barackot árult egy bácsi a piacon, nem is drágán. Össze is csomagoltattam vele mind a 4 kilót. Natúrbefőttnek szántam (meg persze frissen enni, ami abba nem megfelelő), mert eddig még csak sárga húsúból meg kopaszból tettem el ilyet az idén. Csakhogy itthon megállapítottam, hogy az íze ugyan nagyon rendben van, az állaga viszont nagyon nem, merthogy elég puha. Mire az még fő 15 percet a kuktában, olyan lágy lesz, hogy az már csak látványában befőtt.

Így lett belőle inkább dzsem (már abból, amit nem ettem meg "csak úgy", szóval a feléből talán). A barackok héját lehúztam, majd vékony cikkekre vágtam őket. Egy vastag aljú fazékban időnként megkeverve az egészet addig főztem, míg levet engedett, és a keményebb darabkák is megfőttek (legfeljebb 10 perc ha volt). Bő másfél kilóra becsültem a mennyiséget, így 1 kg gyümölcshöz való kocsonyásítót tettem hozzá (azt is csak azért, mert amúgy nagyon levesnek éreztem, és nem akartam öntetbe átmenni - viszont éreztem valami zselésedési hajlamot magában a barackban, és a túl kemény dzsem se lett volna szerencsés). Mást viszont semmit se adtam hozzá. Barnulás ellen se (különben szép színe lett, talán attól, hogy a magja körül piros volt a barack).

Beüvegeltem, fejreállítottam, aztán meg szárazdunsztba raktam. 5 üveggel lett, jó volt a becslés :) (1 kilóból van 3 ilyen üveggel) A fazekat kinyalva megállapítottam, hogy ezt a barackot tényleg kár lett volna bármilyen ízesítéssel elrontani, annyira átütő így magában.

(Hihetetlenül olcsó is: kb. 45 Ft/üveg (370 ml-es, tehát nem is a legapróbb) befektetést igényelt, és munka se sok volt vele.)

2008. augusztus 27., szerda

Pizza grillezett paprikával és paradicsommal

Maradt még egy kevés a grillezett paprikából, így a tészta és a rizs után újra tészta került sorra, csak ezúttal nem főtt, hanem sült.

Összegyúrtam a szokásos pizzatésztát, majd előkészítettem a feltét hozzávalóit: megmostam a befőttkészítésből kimaradt paradicsomokat, lereszeltem úgy 15 dekányi füstölt parenyicát. Aztán az aszalódó szilvák átcsoportosításával felszabadítottam a tepsit, amit kiolajoztam, és kézzel beleigazítottam a tésztát. A tetejét is megkentem egy pici olívaolajjal, majd rásorakoztattam a paradicsomkarikákat (kb. 1 cm vastagra szeleteltem most is, mint ahogy aszalni szoktam), aztán elrendeztem közöttük a csíkokra tépett grillezett paprikát (lehetett volna több is, de most így jött ki). Rászórtam a sajtot, és már ment is a sütőbe. 200 fokon bő 20 percig sütöttem, meg a végén egy kis légkeverést kapcsoltam rá, hogy piruljon még a sajt. Utána friss kakukkfűleveleket tépkedtem rá (talán lehetett volna a sütés előtt is, de későn jutott eszembe).

Felszeletelve tányérra emeltem, és lett egy finom vacsorám (meg maradt még 2 adagnyi holnapra is). Egy kis sózás nem rontotta el, más fűszert viszont nem hiányoltam róla. Mivel kellően rostos volt a paradicsom, egyáltalán nem áztatta el a tésztát - a lédús fajtával mondjuk nem bátorkodnék ilyet csinálni. Egyébként élveztem, hogy nem szósszá főzve, hanem egészben került rá a paradicsom, és hogy az enyhén csípős paprikával meg a füstölt sajttal remek ízkombinációt alkotott.

Hámozottparadicsom-befőtt

A szokásos natúrbefőtt módszerrel ezúttal paradicsom került az üvegekbe.

Ez a paradicsom is a kemény, rostos fajtából volt, így igen tartalmas, sűrű lett a végeredmény. A megmosott paradicsomokat forró vízbe mártottam, hogy le tudjam húzni a héjukat. (Igen ütemesen megy, ha a megmosott paradicsomokat kanállal rakosgatom be körbe a forró vizes lábasba, majd ugyanilyen sorrendben szedem ki a mellette lévő tálba. Közben persze feltekerem a lábas alatt a lángot, mert a berakott paradicsomok lehűtik a vizet.) Mivel a felhasználáskor úgysem egészben kellenek majd az ételbe, jobbnak láttam most feldarabolni őket. Így sokkal jobban fértek az üvegekbe, meg nem kellett azzal vesződni, hogy egy részükből levet nyerjek, és azzal öntsem fel, a gyári konzervhez hasonlóan. Aztán felhasználáskor majd az adott helyzetben eldöntöm, hogy mennyire darabosan, illetve mennyire levesen szeretném. Az üvegeket rázogatva jó sok befért, és a dunsztolás során nem sűrű, piros, hanem világos, már-már átlátszó levet engedtek, és szerencsére már nem nagyon estek összébb.

Kb. 3/4 kg paradicsom fért egy-egy üvegbe, így 60 Ft/üveg befektetést igényelt.

-------
Utólagos kiegészítés:
Ezekhez használtam fel:

2008. augusztus 26., kedd

Mit főzzek ma?

A konkrét, alapos tervezés nem az én világom, így előre összeállított étrend nincs nálam. Hiszen annyi mindentől függ, hogy végül mi kerül az asztalra, hogy sok értelme nem lenne előre kőbe vésni, és aztán ragaszkodni hozzá. Függ attól, hogy mit sikerül beszereznem megfelelő minőségben, mennyiségben és áron. Függ attól, hogy milyen az idő, mert nagy melegben, vagy épp hűvösebb napokon nem kívánok bizonyos dolgokat (se enni, se készíteni). Függ attól, hogy épp mennyi időm van alkotni: mennyi a munkám, inkább a kertben van-e tennivaló, vagy épp inkább egy kiadós kerékpártúra esne jól. Függ attól, hogy mennyi kedvem és energiám van a konyhában ügyködni: egy befőzéssel eltöltött nap után nyilván nem állok neki még valami komoly vacsorának. Függ attól, hogy milyen maradékok vannak a hűtőben, amiket akár úgy, ahogy vannak, akár picit átalakítva célszerű lenne elfogyasztani. Függ attól, hogy van-e itthon bármi olyan alapanyag, amit "kényszervágni" kell, mert esetleg nem áll el úgy, mint előzetesen gondoltam.

Nagy vonalakban azért nyilván van elképzelésem, hogy mit szeretnék. Van jópár olyan szezonális étel, amit biztosan nem hagynék ki idén sem. Meg van jópár olyan is, amit régóta, vagy épp nem is olyan régóta kinéztem már, hogy majd megcsinálom. Ezekre mindenképpen megtalálom az alkalmat, és első körben ezeknek a hozzávalóit keresem a piacon.

A piacolás: hétvégén van igazi jó piac, ilyenkor szoktam menni. Először azokért a dolgokért megyek, amik előre meg vannak beszélve, hogy hoznak nekem. Szintén az elején vásárolok be az olyan árusoknál, akiknél már "törzsvásárló" vagyok, és biztos vagyok benne, hogy ha esetenként nem is a legszebb az az áru, az ízével biztosan nincs gond. Persze a többiek kínálatát is felmérem közben, és kezdek kombinálni, hogy mit lehetne mindezekből kihozni. Külön odafigyelést igényelnek a többkomponensű dolgok, ezekhez csak akkor veszek meg valamit, ha a többinek a beszerzésére is igen jó esélyt látok (például uborka és almapaprika savanyúsághoz, stb.). Gyakran előfordul, hogy kétszer-háromszor is körbemegyek, mire minden megvan (lehet, hogy kívülről nézve vicces, de kétségkívül hasznos). A vége felé pedig még az a szempont is belép, hogy az egészet haza kell tudnom hozni biciklivel, lehetőleg egy fordulóban. (Pakolásra persze van jó stratégiám, 15-20 kilónyi rakomány szállítása némi ügyességgel megoldható.)

Itthon aztán indul az osztályozás, válogatás, és ha megvolt a kóstolóval egybekötött reggeli, akkor indulhat a feldolgozás. Az aszalni valót mindenképpen reggel érdemes kitenni, úgyhogy ha az előrejelzés szerint alkalmas az adott nap a kezdésre, akkor ezé az elsőbbség. Különben kiválogatom és külön félreteszem az erre alkalmas alapanyagot, és kivárom a megfelelő napot. Mostanában szinte minden hétvégén sorra kerül valamiféle befőzés is, ezért aztán az üvegek előkészítésével meg valaiféle előre főzéssel már pénteken rákészülök a nagy munkára.
Pénteken különben is kell valamit kezdeni a maradék zöldségekkel, mert a frissek mellett "kegyvesztettek" lesznek. Hét elején meg a tartósításra alkalmatlan dolgokat kell valamibe beforgatni, no meg azokkal is csinálni kell valamit, amiket friss fogyasztásra vettem, de kisebb mennyiségben.

Az alapanyagok között általában akadnak azok, amik pár jól bevált recepthez kellenek, így az ötlethiány nem akadály. Aztán akadnak olyanok, amikkel kicsit meg lehet variálni egy-egy régi fogást, hogy azért változatosság is legyen. Aztán kedvemre válogatok a kinézett receptek között is. Néha pedig az a megtiszteltetés ér egy-két dolgot, hogy kifejezetten ahhoz keresek receptet. (Persze ha keresgélés közben más ígéretes dologra is bukkanok, akkor megjegyzem azt is.) No és legvégső esetre mindig van talonban pár olyan étel, amit rugalmasan lehet alakítani a körülményekhez, és szinte mindig fellelhetőek itthon a hozzávalók.

Nem ritka, hogy hetekig nem megyek boltba, mert nem hiányzik olyan nagyon semmi. Az mondjuk igaz, hogy tartós alapanyagokból tisztes mennyiség van itthon, és mivel a feldolgozott élelmiszer nem az én világom, nem rendkívüli dolog, hogy ezekből kell alkotni (pl. kenyeret sütni). Még ha el is fogyott egy-két dolog, és ezért ki kell hagynom valami olyan ételt, amihez fontos lenne, rengeteg lehetőség marad még.

Aztán ha elég hosszú a bevásárlólista (mert ami kellene, azt azért felírom, hogy ne felejtsem el), vagy valami már nagyon kell (tipikusan valami kevésbé elálló dolog: friss élesztő, kefír, stb.), akkor irány a bolt. Ami fel van írva, biztosan kell. Ami nincs felírva, annál meg elgondolkodom, hogy tényleg biztosan akarom-e, vagy csak itt és most tűnik kedvezőnek. Szinte mindig kerül a kosaramba olyan áru is, amit nem terveztem, de épp alkalmi vétel (nem lenne létkérdés még, de épp akciós), új termék kipróbálásra (szigorúan 1, hogy ha nem jó, ne bukjak nagyot - legfeljebb másnap visszaballagok még venni többet), vagy épp egy kis kényeztetés (tea!).

Így dinamikusan alakul ki a konkrét menü, s bár most még nem tudnám megmondani, hogy mi lesz a vacsora, abban biztos vagyok, hogy nem maradok éhen :)

A befőzési szerzon elmúltával pedig csak élvezem, hogy már minden előkészítve várja, hogy az asztalra kerüljön. Télen aztán amúgy is gyérebb a piac, meg nekem is ritkábban akarózik menni a hidegben, de nem is létkérdés.

Nyári fűszeres rizs

Maradt még a grillezett paprikából, így egy újabb ételt tudtam megbolondítani a finom, édeskés, enyhén csípős, szép piros darabokkal. Ezúttal a paradicsomos fűszeres rizst variáltam meg egy kicsit:

Egy nagyobb edényben kevés olívaolajon állandóan kevergetve kissé megpirítottam 1 bögre barnarizst. Közben egy másik edényben felforraltam 2 bögre vizet, majd a megpirult rizsre öntöttem. Ízesítettem 1 teáskanál sóval, 1 teáskanál pirospaprikával és néhány összetépett bazsalikomlevéllel. Lefedtem egy jól záró fedővel, és kis lángon 30 percig főztem. Közben meghámoztam 3 kemény húsú paradicsomot, és felkockáztam. A grillezett paprikából is összeaprítottam körülbelül ugyanennyit. A paradicsomot és a paprikát a rizshez forgattam, meg a paprika levéből is kevertem hozzá pár kanálnyit. Lefedtem, és még néhány percet állni hagytam, majd bazsalikomlevelekkel díszítve tálaltam.

2008. augusztus 25., hétfő

Spagetti grillezett paprikával

Nagyon tetszik nekem ez a kerti grillezés a benti sütés helyett! Ezúttal néhány vastag húsú, hosszúkás, piros, leheletnyit csípős paprikát sütöttem meg így, és nagyon finom csemege lett a jutalmam. Ezeknek ráadásul sokkal kevesebb tüzelés is elég volt, hogy összetöppedjenek és hólyagos legyen a héjuk. Miután mindkét oldalukon megsültek, egy fazékba raktam őket, lefedtem, és állni hagytam. Ezután könnyedén le lehetett húzni a héjukat, meg persze a csutkájukat is eltávolítottam.

A sült paprika finom volt "csak úgy", natúr is, de tésztával azért tartalmasabb :)

Ehhez kifőztem egy negyed csomag (12,5 dkg) durumbúzás spagettit, al dente állagúra. Csorgattam rá egy kis olívaolajat meg a paprika kiengedett levéből is egy kicsit, majd feldarabolt sült paprikát halmoztam rá. Fűszerezés és díszítés gyanánt bazsalikomleveleket tettem még rá. A többit a természet beépítette a paprikába :)

Ezek után pedig már csak annyi dolgom maradt, hogy készítsek róla egy képet, majd jóízűen elfogyasszam. És persze hogy megírjam, hátha más is kedvet kap ehhez a finomsághoz :)

Paradicsomos-paprikás babsaláta

A hétvégén is vettem fejtettbabot, és ezúttal nem főzelék, hanem saláta lett belőle:

A babot (kb. 30 dkg) felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje. Picit sóztam, hozzádobtam 1 babérlevelet, meg 1 nagy, friss zellerlevelet. Felforraltam, majd kis lángon, lefedve puhára főztem. Eltávolítottam belőle a babér- és a zellerlevelet, a babot pedig leszűrtem, és hűlni hagytam. Felkockáztam 5 közepes paradicsomot, 1 paradicsompaprikát meg 4 "sima" paprikát. Egy nagy tálban kanállal összeforgattam mindezeket a babbal. Öntetnek egy bögrében összekevertem 1 evőkanál magos dijoni mustárt, 2 evőkanál fehérborecetet és 2 evőkanál olívaolajat. Ráöntöttem, meg rátépkedtem 1 friss zellerlevelet, majd ezzel is összeforgattam.

Felét nem sokkal később el is fogyasztottam, a többi a hűtőben állt egy kicsit (ez egyébként nem vált hátrányára, sőt!). Evés közben az jutott eszembe, hogy alkalomadtán halkonzervvel sem lenne rossz. Akkor persze a hal olajából kevernék az öntetbe is. (Néha rámjön a hal-ehetnék.)

(A kiindulási alap ez a recept volt.)

2008. augusztus 24., vasárnap

Túrós-olívás pogácsa

Az utóbbi időben nem igazán mennek nálam a tejtermékek. Ha mégis kerül az asztalra ilyesmi, az nem "direkt", hanem valami "rejtett" formában, mondjuk süteménybe keverve fordul elő. Most például ebben a pogácsában:


Úgy 1 deci langyos vízbe szórtam egy fél teáskanálnyi barnacukrot, majd belemorzsoltam 2 deka élesztőt. Egy nagy tálba beleszitáltam 50 dkg teljes kiőrlésű lisztet (most épp 40 dkg búza és 10 dkg rozs került bele, az arány persze szabadon változtatható, bár a tészta megkelése érdekében a rozst semmi esetre se hagynám többségre jutni). Tettem hozzá egy fél teáskanálnyi sót, 1 kis pohár (175 g) kefírt és 10 dkg olvasztott vajat. Az egészet összedolgoztam a felfuttatott élesztővel. Ezúttal egy kis víz kellett még, hogy puha, de nem ragadós tésztát kapjak. Konyharuhával letakarva kelni hagytam.

Közben elpakoltam a csorgatóról a megszáradt edényeket, meg elmosogattam, így teleraktam vizesekkel. Kimentem a ház elé, és szedtem egy marék kakukkfüvet, majd egy tálba letépkedtem a leveleit. Felbontottam egy kis üveg olívabogyót, leöntöttem a levét, a bogyókat pedig vékony karikákra szeltem, és a kakukkfűlevelekhez tettem a tálba. Aztán az egészhez hozzákevertem 25 dkg túrót. Ez a papírba csomagolt, apró szemcsés fajta volt, úgyhogy nem éreztem szükségesnek tejföl hozzáadását, hogy kenhető legyen. Az olívabogyót elég sósnak találtam, így a külön sózástól is eltekintettem (persze ízlés szerint lehet sózni).

A megkelt tésztát nagyjából téglalap alakúra nyújtottam, úgy 1 centi vastagra. Kétharmadán eloszlattam a túrós keverék felét, majd az üres harmadát behajtottam középre, aztán meg arra rá a túrós harmadot a másik végéről. Letakartam egy konyharuhával, és ismét egy kicsit mást csináltam: behoztam a ház elől az aszalódó paradicsomokat, meg meglocsoltam a fűszernövényeket a kertben.

Aztán nyújtottam egy kicsit a tésztán, majd az előbbi módon eloszlattam rajta a túrós keverék másik felét, és meghajtogattam. Letakartam, és ismét mentem a dolgomra: ezúttal az utóbbi időben elrakott befőtteket címkéztem fel, no meg előkészítettem a tepsiket a pogácsasütéshez. Aztán a sütőt is bekapcsoltam 200 fokra.

Kinyújtottam a tésztát kb. 1,5 centi vastagra, éles késsel berácsoztam a tetejét, majd egy közepes szaggatóval köröket vágtam belőle, és a vékonyan kivajazott tepsikre sorakoztattam. (Az olívabogyó miatt ezt nem lehet pohárral szaggatni, mindenképpen kell egy jó éles célszerszám.) A lehulló darabokat összegyúrtam, kinyújtottam, és abból is lett még néhány pogácsa. Nyilván nem olyan réteges, mint a többi, de azért nem is rossz! (Nekem most a rétegesből lett 45 db, meg még a vakarcsból is egy kis tepsivel.)

Az előmelegített sütőbe raktam, 15 percig simán, utána meg még 5 percig légkeveréssel sütöttem, hogy a teteje is kapjon egy kis színt. Tányérra rakva hagytam hűlni. Langyosan nagyon finom volt, de a túró miatt még másnapra sem lett annyira száraz, mint a "sima" tészták szoktak lenni. A hajtogatásnak köszönhetően szép laza, réteges szerkezetű lett.

(A kiindulási alapként használt receptet itt olvastam, némi átalakítás és a kivitelezés saját kútfő. Meg a képek is :)

Közben eszembe jutott, hogy ezzel akár az aktuális VKF!-re is benevezhetek, mert van benne túró. Igaz, nálam túrósból a kapros-túrós lepény a verhetetlen, tavasszal, rengeteg friss, zsenge kaporral, enyhén sósan, minimális tésztával, teljes kiőrlésű lisztből, és persze az is csak az alján...
Személy szerint hiába vagyok vega (egyébként nem minden vega mellőzi a tejtermékeket is), a tofut hanyagolom, ha már hamis túró, akkor a Veránál olvasott ötletek alapján kölesből, esetleg rizstejjel, de legtöbbször csak önmagában és turmixolás nélkül (így ugyan kicsit darabosabb, de nem zavaróan).

2008. augusztus 23., szombat

Zabpelyhes muffin barackkal

A tésztát a jól bevált recept szerint készítettem, és ezúttal felcikkezett kopaszbarack került a tetejére:

Már az illata is igen finom volt! Hát még az íze! ;)

Natúrlecsó télire

Idén ugyan nem tervezek ilyet csinálni, mert maradt elegendő tavalyról, de a receptet azért leírom, mert aktuális. [Utólagos kiegészítés: Következő évben már kellett csinálnom, így kép is lett róla, itt megtekinthető.]

Szóval azért natúr, mert mindössze paprika és paradicsom van benne, hogy minél többféle étel alapjául szolgálhasson, és ízlés és hangulat szerint lehessen alkotni belőle. Nincs benne olaj sem, így nem kell attól tartani, hogy megavasodik.

A paprika nem baj, ha apró és esetleg nem szép alakú, célszerű viszont, ha van közötte érettebb és kevésbé érett is (tehát a citromsárgától a narancssárga minden árnyalatán át a sötétpirosig). Az sem tragédia, ha picit fonnyadt, viszont lehetőleg vastag húsú legyen. Külön élvezem, mikor az apró paprikáknak szinte nincs is csutkája, így nem kell külön annak a kivágásával foglalkozni. Paradicsomból valami keményebb, rostosabb fajtát szeretek használni hozzá, ha nagyon száraz, akkor persze vegyítve lédúsabbal. Ennél fontos, hogy érett legyen (egyenletesen sötétpiros), de semmiképp se olyan, ami már itt-ott romlásnak indult (a túlságosan nyomódott szemek sem nyerők).

Előszöris előkészítem az üvegeket és a fedőket. Megmosom az alapanyagokat. A paradicsomokat forró vízbe mártom, majd lehúzom a héjukat, kivágom a csomájuknál a zöld részt, és felcikkezem őket. Egy nagy fazékba rakok a paradicsomból, felteszem főni, majd mikor már engedett egy kis levet, akkor elkezdem karikázni/csíkozni bele a paprikát, szigorúan a csutkája nélkül. Időnként megkeverem. Felforralom, de csak addig főzöm, míg a paprika épphogy puhulni kezd. Szükség esetén teszek még hozzá paradicsomot is: akkor jó az arány, ha majdnem ellepi a paradicsomlé. Az utólag hozzátett paradicsommal mindenképpen felfőzöm még egyszer, majd kevés nátrium-benzoátot keverek bele (a tapasztalat azt mutatja, hogy kell, anélkül elég rossz az elállási arány). Azon forrón üvegekbe szedem, törekedve rá, hogy minél több sűreje legyen, ne paradicsomlé töltse ki a térfogatot (azt szükség esetén külön is lehet majd önteni hozzá, de egyébként nem az én világom a híg lecsó). Azonnal lezárom, és szárazdunsztba rakom, hogy lassan hűljön ki.

Felhasználáskor a legegyszerűbb változatban én csak felmelegítem és tojást ütök bele, húsevő családtagok persze pirított hagymával, szalonnakockákkal és kolbászszeletekkel is kiegészítik. Sózni meg mindenki a tányérján, ízlés szerint.

Ezen kívül a húsevő szakasznak igen kiváló lecsós szelethez vagy kockahúshoz, én viszont inkább zöldségekkel vagy magokkal főzöm össze. Mondjuk lencsével, és nem feltétlenül csak újévkor :)

-------------

Utólagos kiegészítés:
További felhasználási ötletek:

2008. augusztus 22., péntek

Paradicsomaszalás képekben

Előkészületek:

  • A piacon beszereztem az alapanyagul szolgáló paradicsomot (hosszúkás, kemény, rostos fajta).
  • Az időjárás-előrejelzésből kinéztem három egymást követő kánikulai napot (augusztus 20-21-22).
1. nap reggel - kiinduló állapot: a paradicsomok felszeletelve, szalvétával leitatva róluk a nedvesség

1. nap késő délután: kezdenek összehúzódni

2. nap késő délután: félszárazak, akár el is lehetne tenni őket olajban (avagy az időjósok is tévedhetnek - ezúttal nem tették :)

3. nap késő délután: a mindkét oldalukon vágott szeletek (jobb oldali tepsi) csont szárazak, a végek (bal oldali tepsi) között akad pár nedvesebb darab (amelyik túl vastag maradt), azokat még másnap délelőtt kirakom, a többi kész

4. nap: kiválogatom gyors fogyasztásra azt a néhányat, ami fekete lett (ízre jó, csak csúnya), a többit összekeverem (hogy a végek és a "rendes" szeletek vegyesen legyenek - csak mivel a végeket nem kell forgatni, célszerűbbnek láttam külön szárítani őket), és fedeles üvegben elrakom (ez érzékenyebben reagál a levegő páratartalmának változására, mint a többi aszalvány - ezért nem vászonzsákba)

Ez már a harmadik menet volt az idén, kb. 4 kg paradicsomból. Hiába, ha egyszer egy üzlet beindul... :)

(Itt írtam részletesen a műveletről.)

-------
Utólagos kiegészítés:
Ezekhez használtam fel:

Új szerzemény

Tegnap én is ellátogattam az Alexandra könyvesboltba, és a félárú akciós kínálatból választott három új könyvvel tértem haza.

Az egyik gasztronómiai témájú:

Még csak átlapozni volt időm, de nagyon tetszik. Rengeteg hasznos információ van benne a fűszernövényekről, meg izgalmas receptek is. És persze gyönyörű fotók. Hasznára fog válni a meglévő növényeimnek is, hogy ilyen remek szakirodalomból művelődöm, meg szerintem arra vonatkozó ötleteket is merítek belőle, hogy hogyan bővíthetném a fűszerkertemet.

A másik két könyv meg kedvenc írómmal kapcsolatos. Ha nem is most, a befőzési szezon kellős közepén, de mondjuk hosszú téli estéken, a felfűtött cserépkályhának dőlve jó lesz majd olvasgatni...

Grillezett zöldségbatyuk

A kiinduló ötletet Millie adta a főtt kukoricáról szóló bejegyzésemhez fűzött megjegyzésében. Sajnos ezek alighanem az idei utolsó kukoricák, már azt mondták az öregek a piacon, hogy most még van, utója, olcsón, aztán "a kukorica-evőkét el lehet tenni jövőre". Vettem hát főzni is, meg grillezni is.

Az egyszerűség jegyében nem fűszervajjal, hanem csak natúr vajjal kentem meg a kukoricacsöveket a selyem eltávolítása után, majd visszahajtottam a héjukat. Elég rosszul fedett, így jobbnak láttam még egy réteg alufóliába is betekerni őket.

S ha már beüzemeltem a grillt, más zöldségeket is sütöttem: az egyik batyuba hasábokra vágott répát és petrezselyemgyökeret csomagoltam, másik kettőbe pedig krumplit (a nagyobbakat félbe, negyedbe vágtam, hogy belátható időn belül átsüljön). Hámozás helyett csak alaposan megsikáltam őket, majd jól lecsöpögtettem. Megcsorgattam olívaolajjal, és friss zöldfűszereket tépkedtem rájuk: a répa-gyökér keverékre ezúttal kakukkfű, a krumplira meg majoránna került. Több rétegben körbetekertem alufóliával, és jól lezártam a végeket is, hogy biztos ne folyhasson ki az olaj (ami egyébként azért szükséges, hogy kioldja a fűszernövények aromáját).

A kerti grillen megsütöttem, a tűz begyújtásától számítva egy jó óra múlva nyilvánítottam késznek. Még nem sikerült kitalálnom, hogyan lehetne ellenőrizni közben, hogy kész van-e már, így csak érzésre sütöttem épp eddig.

Tálaláskor a krumplit picit sóztam, egyébként meg élveztem a zöldségek és a zöldfűszerek gazdag aromáját. Nagyon ízlett a vajas kukorica is, meg a puhára párolódott egyebek is.

Utólagos kiegészítés: A batyuk tartalmát azóta kicsit variáltam, és nagyon ízlett úgy, hogy vegyesen volt benne az itthon épp fellelhető zöldségekből (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, cékla, krumpli és karfiol). Fűszerezésnek a petrezselyem zöldjét és egy kis kakukkfüvet tépkedtem bele. Olívaolaj helyett vajjal is finom. Nagyobb mennyiséget is több kisebb csomagban érdemes sütni, mert így vékonyabb rétegben van a zöldség egy-egy adagban és jobban sül, meg sokkal könnyebben kezelhető a forgatásnál. Tűz fölötti rács helyett akár a parázsba temetve is megsül, de ez valamivel több időbe telik. Az előzetes darabolással elkerülhető az előfőzés szükségessége, meg így fogyasztáskor is kész falatok kerülnek a tányérra.

2008. augusztus 21., csütörtök

Savanyúság uborkából és almapaprikából

Jómagam nem vagyok egy nagy savanyúság-fogyasztó, a család többi tagja azonban hihetetlen mennyiségeket képes eltüntetni, legyen szó csak uborkáról, ilyen vegyesről, vagy épp csalamádéról. Ilyen összeállítású vegyeset tavaly készítettem először, mert alkalmi vételként sikerült almapaprikához jutnom. Akkora sikere volt, hogy idén kifejezetten erre a kombinációra utaztam :)

Az apró, tüskés uborkák helyett én szívesebben veszem a nagyobbakat, és azt sem tartom problémának, ha esetleg nem a legszabályosabb alakúak. Merthogy úgysem egészben kerülnek üvegbe, hanem "befaragva". Mivel a leendő fogyasztók körében megoszlanak a vélemények, hogy a hosszában felcsíkozott vagy a keresztben felszeletelt uborka a jobb, lehetőleg mindkét félét teszek egy-egy üvegbe. Ennél a vegyesnél pedig még a paprikával is variálom. Idén zömmel sárgák voltak a paprikák, így kevésbé látványos lett. Tavaly a citromsárgától a narancs számos árnyalatán át a sötétpirosig mindenféle volt, abból egész érdekes mintákat is ki lehetett hozni.

Persze, be lehetne dobni "csak úgy", lazán, konzervgyár módra, ehelyett én inkább kreatívkodom egy kicsit (főleg most, hogy Kreatív Blogger is vagyok :), és az egyenes uborkákat csíkozom, a görbéket szeletelem vagy kockázom, és próbálom minél jobban kihasználni az üveg adta kereteket (így is kb. fél kiló alapanyag fér egybe). Amelyiknek csúnya és/vagy vastag a héja, azt még meg is hámozom, a többit viszont nem szükséges. Ez újabb díszítési lehetőséget rejt, bár arra azért szoktam ügyelni, hogy ne csak hámozott kerüljön egy-egy üvegbe, mert annak úgy más az íze. Daraboláskor mindenképpen megkóstolom a végeket, nehogy keserű legyen valamelyik uborka, mert az elrontja az egészet. A paprikákat viszont egészben rakom be, csak a zöld csomájukat töröm ki, hogy ha esetleg nagyon csípős is akad közöttük, akkor se legyen áthatóan tüzes az üveg egész tartalma. (Ízlés dolga persze, nálunk a mérsékelten csípős íz megy.)

A fűszerezés a hagyományos családi szokás szerint: üvegenként pár szál kapor (mivel nem volt elég, most a kaprosokon túl néhányba szőlőlevelet, néhányba pedig tárkonyt tettem), 3 evőkanál 10 %-os ecet, 1/2 teáskanál só, pár csepp folyékony édesítő vagy csipet gyümölcscukor, 5-6 szem feketebors, 1/2 teáskanál köménymag, esetleg 1/2 teáskanál mustármag, 1-2 babérlevél, és annyi víz, hogy ellepje. Késhegynyi nátrium-benzoát a tetejére, celofánnal kibélelt fedő, és hagyományos dunszt addig, amíg az uborka élénkzöld színe olajzöldre vált. (Nekem most négyesével fért fazékba, felöntöttem kívül is annyi vízzel, hogy jó háromnegyedig ellepje az üvegeket, így gyújtottam alá. A fazék fedelét is rátettem. Vastag aljú fazekam van, ezért az alulra tett újságpapírtól / konyharuhától eltekintettem. Mikor kész volt, egy vastag plédbe csomagoltam őket, hogy lassan hűljenek, és már tettem is fel a következő menetet.)

A savanyúságra szoktam rárakni a viharvertebb, de azért még használható fedőket. A savas tartalom miatt mindig rakok beléjük bélést. Ha véletlenül nem zár tökéletesen valamelyik, akkor sem romlik meg a savanyúság, csak annak fakóbb lesz a színe meg egy kicsit puhább az állaga (már ha van ideje eljutni idáig :)

16 üveggel lett, fűszerekkel együtt kb. 80 Ft/üveg befektetést igényelt, igaz, fél nap munka is volt vele.

2008. augusztus 20., szerda

Paradicsomos zöldbab

Egy újabb botrányosan egyszerű étel, viszont annyira ízlett, hogy muszáj leírnom :)

Valami főzelékfélét képzeltem el a babból, viszont úgy éreztem, hogy a kefíres kötőanyaggal most egyáltalán nem esne jól. Így aztán kitaláltam, hogy paradicsommal fogom összefőzni. Úgyis maradt néhány, amit nem találtam alkalmasnak aszalásra (az időjárás-előrejelzés elolvasása után a mai napot tartottam alkalmasnak egy újabb adag kirakására), ebbe viszont tökéletes volt.

A zöldbabot feldaraboltam, a paradicsomok héját lehúztam. Ez most "kígyó" bab volt, majd' méternyi hosszú, úgyhogy nagyon egyszerű dolgom volt: a végek levágása után összefogtam, és deszkán pillanatok alatt összeaprítottam az egész köteget. A paradicsom olyan érett volt már, hogy mindenféle forró vizes trükközés nélkül is könnyedén lejött a héja.
Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rádobtam a babot. Időnként megkeverve átpirítottam. Közben felszeleteltem a meghámozott paradicsomot, majd ezt is hozzáadtam. Lefedve addig pároltam, míg a bab majdnem megpuhult (én szeretem, ha egy kicsit roppanós marad). Közben szépen elfőtt a paradicsom leve is. Ezúttal tárkonyleveleket tépkedtem bele a végén, de ez nem jelenti azt, hogy legközelebb nem mondjuk zellert vagy kakukkfüvet fogok. A lényeg, hogy valami friss zöldfűszer nem rontja el :) Fagyasztott padlizsánfasírtot pirítottam hozzá, és megállapítottam, hogy hamarosan ismét kell készítenem azt is. Persze csak majd ha hűvösebb lesz, mert ehhez be kell kapcsolni a sütőt :)

A virágokon túl...

Lassan termőre fordul a vadonban kelt paradicsom:

A paprika sem akar lemaradni:

Tök király, hogy már a "tökkirály" utódai is itt tartanak:

Most már így díszíti a kerítést a díszbab, bár le is lehetne szüretelni fejtettbabnak:

Az új komposztálóm, oldalán a másodvetés juliskababbal:

2008. augusztus 19., kedd

Újabb sárga virágok

A múltkoriak mellett, illetve után most ezek nyílnak:



És a kis különc :)

Spagetti sült paprikával és fetasajttal

Egy újabb ízletes variáció a villámgyors, könnyű, nyári tésztaételre:

Ezúttal a spagetti, paprika, fetasajt és kakukkfű értékeket vették fel a változók, no és az elmaradhatatlan paradicsom díszítés került még a tányérra. Igen finom összeállítás! ;)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails