Sütőtökös keksz

Volt még itt egy kis maradék sült tök, abból próbáltam ki egy régebben kinézett receptet, a szokásos módon átszabva.

Lágy, de tiszta kézhez éppen nem ragadó tésztát készítettem az alábbiakból (kanállal dolgoztam össze):

• 1 és 1/2 bögre sült tök (a mennyiség úgy nagyjából értendő, ami volt, beleraktam, mérés nélkül), alaposan összetörve (villával megteszi, turmixot szerintem kár összepiszkolni emiatt)
• 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 bögre zabpehelyliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 2 teáskanál őrölt fahéj
• 1 teáskanál őrölt gyömbér
• 1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 2 csipet só
• szűk 1 dl étolaj (úgy szemre)
  
• 1 evőkanál lágy, sötétbarna nádcukor (nem szemcsés!) (a töktől és ízléstől függően lehet jobban is édesíteni, nekem elég volt ennyi)
  
• 2 teáskanál vanília kivonat
• + még teljes kiőrlésű liszt a megfelelő állaghoz (nekem most kb. 1 bögrényi kellett még)

Keksznyomóba töltöttem, és kikent sütőlemezre nyomtam. Nem a legkönnyebben kezelhető tészta ebben a műfajban, de azért sikerült megoldanom. Mindenképpen megjegyzem, hogy összeállítás után nem érdemes állni hagyni, mert egyre nehezebb formázni.

180 fokon 15 perc sütés kellett egy adagnak. Két tepsire fért rá, 66 darab lett. A csökkentett zsiradékmennyiség ellenére sem ragadt oda a tepsihez picit sem.

Frissen lágy, kihűlve enyhén ropogós, kellemesen fűszeres csemege. Maradék sült tök felhasználásához ideális. (Szerintem sütve jobban kijön az íze, mint párolva, viszont ilyen kis mennyiséget nem érdemes külön sütögetni.)