Diós-mézes keksz (vegán)

(Ez is egy "konzerv" bejegyzés tavalyról a zárt blogomból. Idén még csak elméletben készültem a karácsonyra, úgy se sokat. Mindegy, majd lesz valahogy...)

Bár kerültek a könyvbe kekszek szép számmal, nagy sajnálatomra a keksznyomós műfaj kimaradt. Pedig ha egyszer ráéreztünk a technikára, akkor gyorsan, egyszerűen lehet igen látványos - és nem mellesleg igen finom - kekszeket készíteni így. Ezúttal egy korábbi, jól bevált receptemből indultam el, csak kicseréltem benne ezt-azt, meg hozzátettem, meg elvettem - igen, úgy is mondhatjuk, hogy teljesen átszabtam. Mégis ehető maradt - sőt, ízletes, kellemesen ropogós, igazi karácsonyi kekszek lettek belőle.

Diós-mézes keksz

(vegán recept, mézzel)

Hozzávalók (kb. 90 darab, 2 nagy és 1 kis tepsi kekszhez)

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 12 dkg darált dió
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál mézeskalácsfűszer
• 15 dkg méz
• 8 dkg olaj (szűk 1 dl, úgy szemre)
• víz a megfelelő tésztaállag eléréséhez (kb. 1/2 dl)
• kevés margarin a tepsi kikenéséhez

Elkészítése

1. Nagy tálba szórjuk a tészta poralakú hozzávalóit, összekeverjük, majd a többivel együtt lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává gyúrjuk.
2. Keksznyomóba töltjük, és kikent tepsire nyomjuk.
3. 180 fokon kb. 12 percig sütjük. Akkor van kész, amikor láthatóan pirul a széle, és a teteje is kapott egy kis színt.
4. A tepsin hagyjuk hűlni, majd óvatosan megmozdítva tányérra szedjük.

Gesztenyés sütőtökkrém (vegán)

Jó termés volt nálunk idén sütőtökből, úgyhogy gyakran kerül az asztalunkra ez az ízletes, igazi őszi-téli zöldség. Egyszerűen megsütve is nagyon szeretjük, de a maradékot szívesen továbbalakítom, beépítem valami más ételbe. Ezúttal egy nagyon harmonikus ízű szendvicskrém lett belőle, melynek lelke a kiváló minőségű Tokaji borecet.

Hozzávalók
25 dkg sült tök
12,5 dkg natúr, darált gesztenye
1 kávéskanál finomszemcsés tengeri só
1 kávéskanál natúr vegamix
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 teáskanál Tokaji borecet furmintból
1 teáskanál extra szűz olívaolaj

Elkészítése
Villával összetörjük a héjából kikapart tököt és a felengedett gesztenyét, majd hozzáadjuk az ízesítőket. A megadott mennyiségek csak hozzávetőlegesek, kóstolással állítsuk be a számunkra épp kellemes ízt. Barna kenyérre kenve, tökmaggal díszítve tálaljuk.

A felhasznált borecetért köszönet a Tokaji Borecet Manufaktúrának!
 

A tél ízei - új, vegán szakácskönyv

Nálam nem roskadozik a polc szakácskönyvektől, mert gyakorlatias ember lévén nagyon megválogatom, hogy mit vegyek meg (vagy mit kérjek ajándékba). Szakácskönyvből csakis olyat, aminél reális esély van rá, hogy használjam is, vagyis süssek-főzzek belőle. Ideális esetben élvezve azt a kényelmet, hogy a szerző mindent kipróbált, pontosított, érthetően leírt, én pedig megbízhatok a munkájában, könnyedén utánacsinálom, és az esetleg mellékelt képen láthatóhoz hasonló ínycsiklandó fogást tehetek az asztalra. Annyiból mondjuk kétségtelenül nehéz eset vagyok, hogy nem fogyasztok húst és tojást, nem vagyok édesszájú, valamint a természetes, finomítatlan alapanyagokat kedvelem, a került dolgokat pedig nem akarom pótlókkal kompenzálni minden áron. Így aztán nem lehet levenni a lábamról pusztán egy jó címlappal vagy gyönyörű képekkel, igényes megjelenéssel, szép formátummal. Persze, nem hátrány egyik sem, de ha úgy látom, hogy számomra csak porfogásra használható, akkor köszönöm, nem kérem.

Nemrég jelent meg A tél ízei című vegán szakácskönyv, melyet jó szívvel ajánlok a hozzám hasonló "válogatós" embereknek. Csinos formátum, gyönyörű kivitel, remek fotók - és még remekebb receptek! Nem is kevés: 184 oldalon 100 étel leírása, valamint az alapanyagokkal kapcsolatos érdekességek találhatók. Végre egy könyv, amelynél az első átlapozás után én is a bőség zavarával küzdök, hogy mit is próbáljak ki belőle először, mert számtalan olyan van, amit szívesen megennék, és az elkészítése sem ütközik akadályokba.

 (nagyításhoz katt a képre)

A töltött fekete retek receptjével pedig én is hozzájárultam a kiadvány tartalmához. A könyvet kiadó Nyitott Szemmel magazin receptpályázatára küldtem, amelyet meg is nyertem vele. A Vegetár Kft. bőkezű ajándéka mellé kedves ráadás a könyvből kapott tiszteletpéldány - ezúton köszönöm mindkettőt!

A könyv ide kattintva rendelhető meg a kiadónál.
 

Sült birsalma - mindenféléhez (vegán)

Amióta fölfedeztem, hogy sütve sokkal ízletesebb és kevésbé fanyar a birsalma, mint főzve, előszeretettel készítem inkább így. Idén nem is csak friss fogyasztásra jutott az illatos csemegéből, hanem eltenni is.

A birssütéshez előszöris beáztatom a pataki tálat a fedelével együtt. Utána jön a birsalma mosása, tisztítása: meghámozni nem kell, csak a magházát meg a hibás részeket vágom ki, és enyhén citromos vízbe gyűjtöm a falatnyi kockákat. Ha kész, kiürítem a tálat, és különösebb lecsepegtetés nélkül átszedem bele a birset. Ráteszem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva kb. 70 percig sütöm, majd elzárom a sütőt és legalább fél óráig még bent hagyom (de sokszor előfordul az is, hogy este sütöm, és ott hűl ki, csak másnap reggel veszem ki).

A puha, vörösesbarnára sült birs mézzel megcsorgatva és diódarabokkal megszórva egyszerű, de ízletes desszert. Ha akarjuk, pici őrölt fahéjjal is megszórhatjuk.

Ilyen sült birsből állítom elő a birsalmasajtot is, erősen csökkentett cukortartalommal. Ennek pontos menete a Kifőztük magazin 2011. októberi számában olvasható. Idén a figurák mellett a tervezett adventi koszorú alapját is ebből készítettem.

Krumplinyomóval összetörve vagy leturmixolva, majd egy kis mézzel elkeverve remek krém sütikbe, tortákba. De akár kókuszgolyó alapja is lehet.

Akár egészben, akár pürésítve tartósítható is. Én most egészben raktam üvegbe, az alját a tenyeremhez ütögetve tömörítettem, majd lezártam, és natúrbefőtt módszerrel kidunsztoltam. Így felhasználáskor szabadon dönthetek az ízesítésről is, meg arról is, hogy milyen formában kell. De ha biztosak vagyunk benne, hogy krémként, akkor eltehetjük úgy is, megfelelően megválasztott méretű üvegekbe. A mézet ebben az esetben sem hőkezelném vele együtt, inkább felhasználáskor tenném csak hozzá.

(Nekem elég nagy tálam van, 4 kg nem túl hibás, nem túl kukacos birsalmát simán elnyel egyszerre. Ebből aztán kb. 5 db 720 ml-es üveget lehet megtölteni.)
 

Paszternákkrém (vegán)

Egyik kedvencem az őszi-téli zöldségkínálatból a paszternák. Ezúttal egy gazdag ízű szendvicskrémet készítettem belőle. Zamatáról az aromás paszternák mellett a kézműves borecet és leheletnyi fahéj, krémességéről pedig krumpli gondoskodik. Tej-, tojás- és gluténmentes.

Meghámozunk és vékony szeletekre vágunk 30 dkg paszternákot és 30 dkg krumplit, és enyhén sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük (a főzőlevet más ételhez használjuk zöldség alapléként), és villával vagy krumplinyomóval összetörjük, illetve ha teljesen sima krémet szeretnénk, akkor turmixoljuk. Végül hozzákeverjük az ízesítőket: 1 kávéskanál finomszemcsés tengeri sót, 1 csipet őrölt fahéjat, 2 evőkanál Tokaji muskotályos borecetet és 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat. Szobahőmérsékleten, barna kenyérre kenve tálaljuk, durvára vágott dióval megszórva.

Tipp: köretként is adhatjuk, sima krumplipüré helyett. Ebben az esetben valamivel kevesebb szükséges az ízesítőkből, és langyosan kerüljön az asztalra.

A felhasznált borecetért köszönet a Tokaji Borecet Manufaktúrának! 
 

Töltött káposzta (vegán vagy laktovega)

Gondoltam egyszer, vegetáriánusként ugyan miért is ne ehetnék már én is töltött káposztát? Csak én darált hús helyett kukoricát tettem a rizs mellé a töltelékbe. Akik szeretik a hagyományos töltött káposztát, de nem esznek húst, azoknak ajánlom ezt a húsmentes változatot.

Töltött káposzta

(vegán vagy laktovegetáriánus recept)

Hozzávalók (egy 6 literes fazékba, kb. 20 töltelék, ami 6-8 adag)

A káposztához:

• kb. 4 liter víz
• egy közepes-nagy méretű, tömött fej káposzta (bő 1 kg)
• 5 evőkanál ételecet (10%-os)
• 1 teáskanál tengeri vagy ásványi só
• 2 babérlevél

A töltelékhez:

• 1/2 kg barna rizs
• 3 teáskanál vegamix
• 2 teáskanál tengeri vagy ásványi só
• 2 púpos evőkanál őrölt csemegepaprika
• 1 evőkanál morzsolt majoránna
• 1 kávéskanál őrölt köménymag
• 3-4 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 30 dkg morzsolt kukorica vagy 1 kukoricakonzerv

Tálaláskor:

• tejföl

Elkészítése

Feltesszük a vizet melegedni. A káposzta torzsáját éles késsel kivágjuk, kb. a fele mélységig csak, hogy ne lyukadjanak ki a levelek, majd a káposztát a vízbe tesszük. A főzővízhez hozzáadjuk a sót, az ecetet és a babérlevelet. Felforraljuk, majd kis lángon, lefedve főzzük, körülbelül 10 percig. Közben megfordítjuk a káposztát a vízben, hogy a másik oldala is puhuljon meg. Ezután kiemeljük a káposztát a vízből, és miután hűlt egy kicsit, óvatosan leválasztjuk a leveleit. Ajánlott a káposztalevelek vastag ereit éles késsel elvékonyítani, mert így kevésbé törhetnek meg behajtogatáskor. A kisebb leveleket egy vágódeszkán egymásra illesztjük és feldaraboljuk. Ezek a káposztavagdalékok az edény aljára fognak kerülni. A főzővizet nem öntjük ki, mert azt még felhasználjuk a további főzéshez.

Egy tálba öntjük a rizst, hozzáadjuk a fűszereket, kukoricát, és némi olajat. Ezután bal kezünkbe vesszük a káposztalevelet úgy, hogy a főerével párhuzamos vonalba legyen alkarunk, és a hasadás elkerülése végett a levél belső oldala (homorú) legyen felfelé. Ráhelyezünk annyi töltelékadagot a levélre (méretétől függően), hogy azt könnyen tudjuk majd hajtogatni, és hogy a töltelék főzéskor ne jöjjön ki belőle. Először a levél bal szélét kicsit behajtjuk, majd alulról felfelé feltekerjük, ezután a jobb oldalánál befelé nyomkodjuk azt ujjunkkal azért, hogy a levél jól magában tartsa a tölteléket. Ne tekerjük túl szorosan, mert főzéskor a töltelék tágulása a levél hasadását okozhatja! Az így elkészített gombócokat úgy tesszük az edénybe, hogy a levél oldalszéle alul legyen, szintén azért, hogy a töltelék a levélben maradjon. Miután belehelyeztük mindet, felöntjük a főzővízzel, hogy ellepje őket. A kellően puhává fövés végett egy kisebb fedőt is tegyünk nehezéknek a káposztákra. Kavargatás helyett az edényt olykor oldalirányban forgassunk meg a letapadás elkerüléséért. Kb. egy óra hosszáig főzzük. Tálaláskor tejfölt is tehetünk rá.


Dulmina megjegyzései: Köszönöm a Főkóstolónak a finom ételt és a konyhai szabadnapot! Nem véletlen, hogy eddig semmilyen töltött káposzta recept nem volt a blogomban - ugyanis nem vagyok különösebb barátságban ezzel az étellel. Az együtt fövő savanyú káposzta és füstölt hús szagával (elnézést, nekem az az) ki lehet kergetni a világból, és nem az a fajta vega vagyok, aki feltétlenül a hagyományos ízekre vágyik húsmentesen. Viszont nyitott vagyok az újdonságokra, és elmondás alapján egyből nagyon szimpatikus volt Isti receptje. Tavaly karácsonykor már volt szerencsém náluk ehhez a finomsághoz, most pedig itt is elkészítette. Ez a fajta töltött káposzta egyáltalán nem nehéz étel, még a nyári melegben is igen jólesett. A levébe eredetileg tejes-lisztes sűrítés került még a végén, de ez most elmaradt, és nem is volt hiányérzetünk miatta. Így alapból vegán és gluténmentes fogás lett, tálaláskor pedig ki-ki eldöntheti, hogy kér-e rá tejfölt, s ha igen, normál vagy növényi változatot.

Birsalmás-pudingos morzsasüti (lakto-vega vagy vegán)

Az elmúlt szezonban kimaradt a birsalma, mert egyszerűen nem volt, se saját termés, se a piacon. A minap azonban kezembe akadt egy erőst évjáratos befőtt a kamrában. Átment a bontás utáni kóstoláspróbán, így ebből készítettem az alábbi finomságot, ami tulajdonképpen a jó öreg morzsasütinek egy kevésbé száraz változata. Szerintem másféle gyümölccsel is működik így "pudingosan" is. Sikerét mutatja, hogy ennyit sikerült meghagynunk a a fotóhoz, illetve a Főkóstoló egyből afelől érdeklődött, hogy van-e még ilyen befőtt, mert igazán elkészíthetném újra a kép miatt. A receptet meg írjam fel, mielőtt elfelejtem. Hát íme:

Birsalmás-pudingos morzsasüti

(lakto-vegetáriánus vagy vegán recept)

Hozzávalók:

• 1 üveg (720 ml-es) birsalmabefőtt
• 2 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 4 evőkanál pehelykeverék (vagy tetszőleges gabonapehely)
• 2 evőkanál zabpehelyliszt (vagy tetszőleges reformos liszt, esetleg darált olajos mag)
• 2 evőkanál barnacukor
• 5 dkg hideg vaj vagy nem hidrogénezett növényi margarin
• 1 marék dióbél a díszítéshez

Elkészítése:
Vékonyan kikenünk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és beledaraboljuk a levétől lecsepegtetett befőttet. Kevés befőttlével simára keverjük a keményítőt és a fahéjat, felhígítjuk a többi lével, végül az egészet a gyümölcsdarabokra öntjük. A pelyhet, a lisztet és a barnacukrot összemorzsoljuk a felszeletelt vajjal, és rászórjuk a gyümölcsös alapra. Diódarabokkal díszítjük a tetejét. 180 fokon kb. 30 perc sütés kell neki, előmelegítés nélkül; akkor van kész, mikor pirul a teteje. Langyosan a formából kikanalazva fogyasztjuk, kihűlve összeáll annyira, hogy óvatosan szeletelni is lehet.

Tipp: Természetesen friss birsalmából is készíthető, ebből először főzzünk rövid lével kompótot. Ha puhább gyümölcsöt választunk az alaphoz és nem befőttből, hanem frissből dolgozunk, akkor azt előzetes megfőzés nélkül is tehetjük az aljára, a keményítőt pedig egyszerűen vízzel vagy valamilyen hozzáillő natúr gyümölcslével keverjük el. Illetve ha lédús a gyümölcs, akkor egyszerűen azzal és egy kiskanálnyi barnacukorral forgassuk össze; a sütés közben engedni fog elegendő levet ahhoz, hogy pudingos szósszá alakuljon a morzsa alatt.


Idő: kb. 10 perc munka, és úgy 45 perc elteltével lehet enni
Pénz: kb. 300 Forint
Alapvetően hazaiból.

 

Almás-diós püspökkenyér vagy muffin (vegán)

A télről maradt fonnyadt almák utója végezte az alábbi süteményben a minap. Picit alakítottam a régebbi recepten, nem is eredménytelenül, hiszen lazább, "sütisebb" állagú lett így, a tetejére rápirult barnacukor pedig finom karamelles ízzel egészítette ki ezt az egészséges uzsonnáravalót. Nem igényel semmilyen különleges vagy romlandó hozzávalót, gyorsan összedobható, úgyhogy számomra az alapreceptek között a helye!

Almás-diós püspökkenyér (vagy muffin)

(vegán recept)

Hozzávalók:

• 4 közepes (kb. 40 dkg) alma
• 25 dkg Graham liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 púpozott teáskanál őrölt fahéj (kisebb része helyett mehet őrölt szegfűszeg is, ha szeretjük)
• 3 +1 evőkanál barnacukor
• 2 marék dió
• kb. 1 dl víz
• 1 evőkanál olaj a forma kikenéséhez

  
Elkészítése:

Az almákat négybe vágjuk, eltávolítjuk a magházukat, majd tökreszelőn kireszeljük őket a héjukból. A diót deszkán, késsel durvára vágjuk. Egy nagy tálban fakanállal gyorsan összekeverjük a tészta hozzávalóit (a barnacukorból a 3 evőkanál kell ide); a vizet úgy adagolva, hogy egy jól keverhető, de elég sűrű massza legyen (sok függ az almák méretétől és nedvességtartalmától). Vékonyan kiolajozunk egy 25 cm-es püspökkenyérformát, beleöntjük a tésztát, kanállal nagyjából elsimítjuk a tetejét, majd megszórjuk 1 evőkanál barnacukorral. Hideg sütőben indítva 180 fokon 45 percig sütjük, majd utána még 15 percig az elzárt sütőben hagyjuk. Eddigre jól átsül, a külseje pedig szépen meg is pirul. (Ne ijedjünk meg, ha a tűpróba még kicsit nedvesnek mutatja a belsejét - ha hűl egy kicsit, épp jó lesz.) Langyosan és kihűlve egyaránt finom.

Tipp: Ugyanezt a tésztát püspökkenyér helyett muffinnak is elkészíthetjük, csak akkor rövidebb sütési idővel számoljunk. Dió helyett mogyorót vagy más olajos magot is tehetünk bele, illetve egy részét lecserélhetjük aszalt gyümölcsre (például mazsolára vagy almadarabokra), ahogy tetszik.


Idő: kb. 15 perc munka az elején az összerakás + 60 perc sütés
Pénz: 350 Ft a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból.
 

Mákos-narancslekváros pite (vegán)

A sufniban rendezkedve kezembe akadt egy üveg erősen évjáratos (nem kinevetni: az üveg oldalán díszelgő alkoholosfilces felirat szerint 2004-es) narancslekvár. Felbontottam, megkóstoltam, és megállapítottam, hogy kora és ezzel összefüggő barnás színe ellenére semmi baja, csak mai ízlésemnek túlontúl édes. A mák hozzákeverése az esztétikai és az ízbeli problémán is hatékonyan segített, a jól bevált pitetészta pedig szépen keretbe foglalta ezt a tölteléket.


A tészta a Kókuszos lepény tésztája, amihez az alábbiakat gyúrtam össze: 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 5 evőkanál kukoricaliszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, bő 1/2 dl étolaj, 1 evőkanál méz (különben meg ízlés szerint), kb. 1,5 dl víz (egy puha, könnyen formázható, de nem ragadós állagú tészta a cél).

A töltelékhez pedig az alábbiakat kevertem össze: 20 dkg darált mák, 1 kis üveg (kb. 2,5 dl) narancslekvár, 2 evőkanál aszaltszilvás pálinka. (Utóbbinak az alkoholtartalma a sütés során elpárolog, de ha elvi kérdés az alkoholmentesség, akkor egyszerűen több lekvárral vagy egy kis narancslé hozzáadásával érném el a sehol sem száraz, kanállal épp keverhető állagot. Ha a lekvártól és a gyümölcsös szesztől nem elég édes, akkor sűrű kóstolgatás mellett 1-2 kanál mézet tennék még hozzá.)

24 cm-es piteformát vékonyan kiolajoztam, majd kibéleltem a tészta 2/3 részével úgy, hogy magas pereme legyen a szélén. Beleraktam és kanállal nagyjából elegyengettem a tölteléket. Végül tökreszelőn ráreszeltem a maradék tésztát, és kézzel enyhén lenyomkodtam (így nem pereg szét a szeleteléskor).

180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül.

Melegen inkább csak kanalazható, kihűlve szépen szeletelhető is ez a télies hangulatú sütemény. Tálaláskor pár szem aszalt áfonyát raktam a szeletek tetejére, illetve édesszájúaknak egy kis méz jár még hozzá.

Idő: 1 óra alatt megvan mindenestül, még a mákdarálással együtt is
Pénz: kb. 500 Forint az egész
Alapvetően hazaiból, a lekváralapanyag narancs kivételével.

Almás püspökkenyér (vegán)

Nemrég püspökkenyér-recept iránt érdeklődött nálam anyukám (nálunk sokszor ilyen fordított szereposztásban megy ez, főleg, ha süteményről van szó). Szempontok: egyszerű legyen elkészíteni, ne kelljen bele semmilyen különleges hozzávaló, cukorbeteget se üssön ki egy normál adag elfogyasztása, legalább néhány napig őrizze meg a minőségét, és persze még finom is legyen. Már kipróbált, bevált fajtát sajnos nem tudtam mondani neki, de kipróbálásra kinézett, valószínűleg megfelelőt kettőt is. Azóta az egyiket már sikerült kipróbálnom, ráadásul nekem hamarabb. Jelentem: igen kiváló lett, bátran utánam lehet csinálni!


Egy nagy tálba raktam a következőket, és fakanállal összekevertem:

• 25 dkg Graham liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 1 marék mazsola
• 1 marék dióbél
• 4 zöldalma, tökreszelőn lereszelve
• 3 evőkanál méz
• 1/2 citrom leve + egy kis víz (ezek nem voltak az eredetiben, de valószínűleg nem volt elég lédús az almám, így plusz folyadék nélkül poros maradt - még ezzel is sűrű lett, de már mindenütt nedves és épp keverhető; arra viszont ügyeltem, hogy ne vizezzem túl)

Kikentem egy püspökkenyérformát, majd beleöntöttem a tésztát, és a fakanállal elegyengettem a tetejét.

180 fokon 1 órát sütöttem, előmelegítés nélkül. (30 és 45 percnél ellenőriztem, de ekkor még egyértelműen sületlen volt. A tűpróba szerint még 60 percnél is, de ekkor már kinézetre jó volt, meg korábbi tapasztalataim alapján is úgy gondoltam, hogy ennyi sütésnek már elégnek kell lennie. Mikor némi hűlés után felvágtam, örömmel láttam, hogy igazam van.)

Jól szeletelhető, kellemesen fűszeres, nem tömény csemege lett. Az almának köszönhetően megfelelően nedves, és tartja is az állagát, másnapra, kihűlve se lett "szalonnás", meg konyharuhába tekerve ki se száradt.

(Tipp: Az ilyen típusú süteményekből két adagot érdemes sütni egyszerre, akár egyformát, akár különbözőt. A két forma is kényelmesen elfér egymás mellett a sütőben, tehát ugyanannyi energiával megvan, és mivel a kész püspökkenyér nem csak frissen jó, nem muszáj rövid időn belül elfogyasztani.)

Az eredeti receptet a HarmoNet oldalon találtam.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az összeállítás
Pénz: kb. 300 Forint
Alapvetően hazaiból, a fűszerek, a mazsola meg a citrom kivételével.

Szilvalekváros-almás pitetorta (vegán)

Szerepel már néhány almáspite-változat a blogban, és van közülük kedvencem is, de ez nem jelenti azt, hogy alkalomadtán ne próbálnék ki újabbat. A háromlisztes alaptésztába ezúttal szilvalekvár, némi müzli és jó sok reszelt alma került tölteléknek. Az eredmény egy könnyű, ízletes, nagyon gyümölcsös sütemény lett.


Összegyúrtam a tészta hozzávalóit (itt, az alapreceptek sorában rögtön az első).

Vékonyan kikentem a (26 cm-es) csatos tortaformát, majd kibéleltem a tészta kb. 2/3 részével úgy, hogy a szélén jó magas pereme legyen.

Vastagon megkentem szilvalekvárral (kb. 3 dl fogyott, nem sajnáltam), megszórtam 2-3 marék natúr müzlivel (ennek hiányában mehet 2 marék tetszőleges gabonapehely + 1 kis marék mazsola), majd ráterítettem 5 közepes (kb. 3/4 kg) almát lereszelve (kinyomkodni nem kell a levét, a müzli majd felszívja, nem fog eláztatni semmit).

A maradék tésztából rácsot készítettem a tetejére: a kinyújtott tésztát derelyevágóval csíkokra metéltem, majd lazán a tésztára fektettem. Mivel az egyszeres berácsozáshoz sok lett a tészta, a közökbe került még egy sorozat, keskenyebb csík, így kialakítva ezt a mutatós, dupla mintázatot.

180 fokon 30 percet sütöttem, előmelegítés nélkül. Akkor van kész, mikor körben elvált a formától, és láthatóan pirul a tészta a tetején is.

Már langyosan is szépen lehet szeletelni, mivel az alma tetején nem szárad ki a rácsot alkotó vékony tészta. A szilvalekvár, bár az almához képest nincs is vastagon, igen meghatározó az ízében, és az egésznek az édességéről is megfelelően gondoskodik (támogatva a müzli mazsolájával és az édes fajta almával).


Az alapötletet Raggi Őszi szeletje adta, csak átalakítottam olyanra, ahogy én szeretem :) S mivel nem jöttem rá, hogy miért őszi (a szilvalekvár életciklusában ősszel nem az evés van soron, hanem a betárazás, szóval én inkább télen és tavasz elején venném ezt elő), így a nevét sem tartottam meg.

Idő: kb. fél óra az összerakás + fél óra a sütés + fél óra, míg legalább langyosra hűl, vagyis másfél óra elteltével lehet enni, de csak fél óra munka van vele
Pénz: kb. 350 Forint az egész, ami 12-16 szelet
Hazai alapanyagokból.

Gesztenyés-meggyes csiga (vegán)

Nálam a maradék az esetek túlnyomó többségében nem maradék készételt jelent, hanem bontott csomag/üveg hozzávalókat, amelyek eltarthatósága már korlátozott. Ilyenekből volt most készletkisöprés, és lett belőlük ez a sütemény:

Előzetesen kivettem a fagyasztóból 1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát, hogy felengedjen. Ez lett a töltelék alapja. Miután kiolvadt, hozzákevertem fél üveg (kb. 2 dl) meggylekvárt, 1 evőkanál rumot és 2 evőkanál mézet. (Fontos, hogy lekvár legyen, dzsemből kevesebb mehet csak, hogy ne tolja el az állagot. A rum kihagyható, ha valakit zavar az alkohol, bár a sütés során úgyis elpárolog. Az édesítés mértéke pedig ízlés szerint, nyilván sok függ attól, hogy mennyire édes a lekvár, no meg hogy ki mennyire édesszájú.)

A tésztához 2,5 dl langyos vízben feloldottam 1 evőkanál barnacukrot, majd belemorzsoltam 2 dkg friss élesztőt, és megvártam, míg felfut. Közben egy nagy tálba öntöttem 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet (előzetesen már át volt szitálva, még mikor az ünnepi sütéshez készítettem elő), 1/2 csomag sütőport, 1 csipetnyi sót és 1 evőkanál őrölt lenmagot, és összekevertem. Hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, nagyjából elkevertem, majd hozzáöntöttem kb. 1,5 dl étolajat, és így gyúrtam készre. (Szükség esetén víz, illetve liszt hozzáadásával lehet igazítani az állagon. Egy puha, de nem ragadós tésztagombóc a cél, amivel majd alálisztezés nélkül is jól lehet dolgozni. Tönkölyliszt helyett sima teljes kiőrlésű búzaliszttel vagy Graham liszttel is jó, számtalanszor készítettem már így is - de azért kelt tésztákhoz a tönköly az igazi.)

A tésztát letakarva, langyos helyen kelni hagytam (kb. fél óra), utána formáztam csak meg (ha sietünk, kelesztés nélkül is jó, de azért nem válik hátrányára ez a lépés). A megkelt tésztagombócot megfeleztem, majd külön-külön kb. fél centi vastag téglalapot nyújtottam belőle. Megkentem a fele töltelékkel úgy, hogy az egyik hosszanti szélén egy keskeny sáv üresen maradjon, majd az ezzel szemközti oldala felől óvatosan feltekertem. Cikkcakkban kis trapézokat vágtam belőle, majd az így kapott csigákat a szélesebb oldalukra állítottam és a közepüket kézzel benyomtam (azért szeretem ezt a formázást, mert így a töltelék nem kerül közvetlenül a tepsire, ezáltal biztos nem ég oda). Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztattam őket (szilikonlap hiányában vékonyan ki kell olajozni a tepsit). 2 adagban sültek meg (2*16 csiga), 180 fokon 25 perc alatt. Amíg az első adag sült, bőven volt időm megformázni a másodikat. Most ebből is csigákat vágtam, de adott esetben egészben, bejgliként is meg lehet sütni (a mákoshoz hasonlóan).

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni az első adagot, de két óra alatt mindenestül megvan, és ebből kb. 40 perc a munka
Pénz: kb. 800 Forint
Alapvetően hazaiból, néhány apróság kivételével.

Barnarizsfelfújt szilvával és naranccsal (vegán)

A minap a tejfölös-tejszínes gyümölcskrém kapcsán szóba került a rizsfelfújt is. Akkoriban persze még a hagyományos változat ment, a Horváth Ilona féle recept pontos betartásával. Később ugyan volt még egy reformosított változat, amit szintén többször is elkészítettem (immár csak magamnak), de aztán remekül megvoltam én rizsfelfújt nélkül is. Tulajdonképpen még most se hiányzott olyan veszettül, de eljátszottam egy kicsit a gondolattal, hogy tej és tojás nélkül lehetne-e valami hasonlót összehozni, természetesen barna rizsből. Végülis... miért ne lehetne? Kitaláltam, hogyan, és persze muszáj volt kipróbálnom, hogy tényleg működik-e. Íme a kísérlet eredménye:

A szilvás-narancsos keverék előkészítésével kezdtem, még előző este: 10 dekányi aszalt szilvát (saját aszalású muskotályos szilva még nyárról) összedaraboltam, és egy nagyobb, fedeles tálba tettem. 2 narancs levét kifacsartam, és a szilvára öntöttem, végül a rostokat is hozzákapartam a facsaróból. Így jól ellepte a folyadék a szilvát. Lefedtem, és elraktam a hűtőbe.

Másnap elővettem a narancslébe áztatott szilvát, és hagytam, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Közben elkészítettem a rizsfelfújtat, meg ezt is kiegészítettem még 1 narancs felkockázott húsával. Meg tettem hozzá 1 teáskanálnyit a pálinkába áztatott aszalt szilva levéből is (ízlés szerint elhagyható, ha zavar az alkoholtartalma).

A rizsfelfújthoz 1 bögre barna rizst megmostam, majd 2 bögre vízzel feltettem főni egy vastag aljú lábasban. Forrás után kis lángon, lefedve majdnem puhára pároltam (kb. 20 perc), majd elzártam alatta a lángot, és továbbra is lefedve állni hagytam (még kb. 20 perc). Így a végére szinte teljesen beszívta a folyadékot és meg is puhult a rizs.

Kötőanyagnak pedig az alábbiakat kevertem össze egy tálban: 3 púpozott evőkanál zabpehelyliszt, 2 evőkanál finomítatlan nádcukor, 1 csipet só, 1 teáskanál szódabikarbóna. A porok összekeverése után került még bele kevés víz, végül pedig 2 evőkanál citromlé. Egy sűrű, de kanállal (praktikusan a méréshez használt evőkanállal) jól keverhető massza volt a célom, ennek megfelelően adagoltam a vizet. Ezt az egészet hozzákevertem a lábasban a megpuhult rizshez.

Egy közepes tepsit kiolajoztam, és egy marék zabpelyhet szórtam bele. Rázással elértem, hogy az aljára és az oldalára is zabpehelyszemek tapadjanak, a maradékot pedig a rizses keverékhez forgattam, mielőtt még beleöntöttem a tepsibe. A kanállal elegyengettem a tetejét, majd beraktam a sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 25 percig sütöttem, majd még 5 percig az elzárt sütőben hagytam. Akkor van kész, mikor körben elválik a tepsitől, és a beleszúrt fogpiszkálóra se tapad semmi (tűpróba).

Rácsra borítva hűlni hagytam. Langyosan már jól lehetett szeletelni, kihűlve meg még jobban. Én nem kedvelem az öntetben úszó dolgokat, ezért kis tálban raktam mellé az aszaltszilvás-narancsos keveréket (amit több narancslével lehet hosszabb lére engedni, és ténylegesen öntetként tálalni, ízlés szerint; de amúgy maga a rizsfelfújt se száraz).

A színe ugyan elárulja, hogy nem a megszokott fehérrizses-tojásos felállás, de állagát tekintve egész közel áll hozzá. Szándékosan csak mérsékelten édesre készítettem, hiszen a hozzá tálalt gyümölcsös keverék igencsak édes a szilvának köszönhetően, és jut is belőle bőségesen. Ha valakinek még ez is kevés, akkor egy kis mézet csorgasson rá inkább a tányérján. (Így a kevésbé édesszájúakra sincs rákényszerítve az "egy álló édes" íz, és ki-ki ízlése szerint beállíthatja a neki épp megfelelőt.) Más gyümölcsökkel is el bírom képzelni, ami épp akad, viszont szerintem mindenképp kár megfőzni, és az aszalvány is jobb így, mint a felfújtba belesütve. (Ha már főtt, akkor legyen inkább egy finom gyümölcsdarabos házi dzsem, azzal már nem is kell semmit csinálni a tálaláson kívül.)

Idő: a rizs felrakásától számítva kb. másfél óra elteltével lehet enni, de a munka csak 10-15 perc vele (és a szilvát vagy egyéb aszalványt ne felejtsük el előzetesen beáztatni)
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Narancs, citrom, nádcukor nincs hazai, és minden bizonnyal a rizsnek is csak a forgalmazója magyar (az is valami :) A hazai szilva sokat javít az összképen :)

Halszelet citrusokkal, káposztával, középkori fűszerezéssel

A napokban a Tűzpadka blog szerzője, Sándor játékot hirdetett. A közzétett középkori recept alapján kellett elkészíteni egy ételt. Rögtön első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet az ötlet, legalábbis ami a fűszerezést és az alap ízvilágot illeti. Az pedig, hogy nincsenek megadva mennyiségek, engem egyáltalán nem zavar, mert ha vannak is, legtöbbször úgyse tartom be. Az alapprobléma inkább az volt, hogy se a tyúk, se a hagyma nem megy nálam, amivel szépen ki is lőttem a két fő hozzávalót. No de hogy legyen mit fűszerezni, gyorsan kerestem is helyettük olyat az általam szívesen fogyasztott és itthon pillanatnyilag fellelhető belevalók közül, amivel jól el bírom képzelni azt az édeskés-savanykás-télies ízesítést. Így választottam húsnak halat (busa szeleteket), zöldségnek pedig édes fehérkáposztát. S miután kitaláltam a hozzávalókat, és már úgyis eléggé eltértem az eredetitől, nem átallottam az elkészítés módjában is a saját fejem után menni: cseréptálba összerakva pároltam-sütöttem meg egyben az egészet. S bár így azt nem tudtam meg, hogy az eredeti milyen lett volna, azt viszont igen, hogy ez az átalakított változat nagyon finom!



Előző este kivettem a fagyasztóból 4 busaszeletet (kb. 70-80 dkg), hogy felengedjen.

Az étel elkészítését pedig azzal kezdtem, hogy beáztattam az Európa tálat (belül mázas cseréptál) a fedelével együtt, valamint egy bögrében 2 marék mazsolára öntöttem kb. 2 dl fehérbort.

Ezután 1 közepes fej (úgy kilónyi) káposztát előbb félbe, majd deszkán, késsel vékony csíkokra vágtam, kikerülve a torzsáját (azt utána nyersen elropogtattam, mikor már sült az étel).

A cseréptál aljából kiöntöttem a vizet, majd beleraktam a káposztát, és összeforgattam az alábbi fűszerekkel: 1 teáskanál só, némi frissen darált bors, 1/2 teáskanálnyi gyömbérpor, 1 teáskanál sáfrányos szeklice, 1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg, plusz a beáztatott mazsola a fel nem szívott borral együtt. A tetején elrendeztem a vízzel leöblített halszeleteket, majd enyhén sóztam őket. Meghámoztam és karikákra vágtam 2 citromot és 1 narancsot, és elosztottam a darabokat a halszeletek tetején. Végül rászeleteltem néhány deka hideg vajat.

Ráraktam a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órán át sütöttem, meg még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Kíváncsian vártam, mi sül ki belőle - az illata mindenesetre reményekre adott okot!

Tálaláskor a tányérra emeltem egy halszeletet a rajta lévő citrusokkal együtt, mellé halmoztam a fűszeres káposztát, és megcsorgattam az egészet egy pici akácmézzel (tényleg csak picivel, nem kell desszertbe átmenni).

Igazán különleges, kifejezetten harmonikus ízű étel lett. Tetszik, ahogy felbukkannak benne az alapízek, az enyhén sós káposztában ott vannak az édes mazsolaszemek, a szintén picit sózott halszeleteken a savanyú citromkarikák, az édes narancsszeletekkel karöltve, s bár meghámoztam őket, azért a héjukból egy enyhe kesernyés beütés megmaradt (abszolút nem bántóan). Mindehhez nagyon jól illik a gyömbér és a szegfűszeg aromája, és helyenként a mézcseppek édessége. Fehérbort is el bírok képzelni kísérőjének, de én most egy üveg fehér mustot hoztam fel hozzá a sufniból - kifejezetten jólesett utána az édes szőlőlé.


A következő próbálkozáshoz szerzek igazi sáfrányt, és azt használok a sáfrányos szeklice helyett (természetesen jóval kisebb mennyiségben).
Vega változatban kihoznék belőle egy olyat, hogy a káposztát vastag aljú, mély fazékban, időnként megkeverve párolnám meg egy kis vajon (illetve vegán módozatban olívaolajon) az ízesítőkkel, citromkarikák helyett egy kis citromlevet adva hozzá a végén. Közben pedig birsalmát sütnék, és azzal tálalnám (valahogy így, csak a vöröskáposzta helyett lenne ez a fűszeres-mazsolás fehér, és innen se hagynám le a pici mézet a tálaláskor).
Alkalomadtán azért tyúkkal is megkóstolnám, de ahhoz mindenképpen jó házi tyúk kell, no meg valaki, aki megsüti (erről én határozottan lemondanék, de a káposztát szívesen elkészítem hozzá).

Idő: jó másfél óra elteltével lehet enni, de csak kb. 20 percnyi munka összerakni (a hal kiolvasztásáról viszont ne feledkezzünk meg!)
Pénz: kb. 1000 Ft a fenti mennyiség, ami 2-3 bőséges vagy 4 mérsékelt adag (menüsor részeként)
Alapvetően hazaiból, a fűszerek és a citrusok kivételével.

Birsalmás torta mogyoróval (vegán)

Egy könnyed, gyümölcsös torta az ünnepi asztalra, vagy épp az ünnepi készülődés mellé:


A krém elkészítésével kezdtem, még előző nap:

(Ez egy nagyobb mennyiség, kb. fele-háromnegyede kell majd a tortához. A maradékból kitelik egy könnyű desszert, vagy nemes egyszerűséggel lekvár helyett fogyasztható; hűtőben pár napig eláll. Azért szoktam ennyit készíteni, mert így gazdaságos a birs sütése.)

2 kilónyi birsalmát felcikkeztem, magházát kivágtam, és vízben gyűjtöttem a darabokat, hogy ne barnuljanak meg. Utána átszedtem egy mázas cseréptálba; különösebb lecsepegtetés nélkül. Fűszerezésnek tettem közé 1 fahéjrudat és 5 szem szegfűszeget. Hideg (!) sütőben indítva 200 fokon 1 órát sült, majd az elzárt sütőben hagytam kihűlni.
Másnapra már nem sok teendőm maradt vele: a fűszerek eltávolítása után leturmixoltam, mézzel ízesítettem (nekem 2-3 evőkanállal kellett hozzá, de ízlés- és birsfüggő a mennyiség), és alaposan összekevertem. Főzni nem kell, mert friss fogyasztásra lesz, és kár lenne hőkezeléssel tönkretenni a mézet. (Méz helyett tetszőleges más édesítő is használható, ízlés szerint.)


Másnap következett a tészta:
(a Zabpelyhes-diós torta tésztája)

Egy tálba beleöntögettem a szilárd hozzávalókat, és összekevertem:

1 bögre zabpehely

1 bögre kukoricaliszt

1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt

1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Read more: http://dulmina.blogspot.com/2009/03/zabpelyhes-dios-torta.html#ixzz0aY5xb3gA

1 bögre zabpehely
1 bögre kukoricaliszt
1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
1 evőkanál szódabikarbóna
1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Aztán hozzáadtam a folyékonyakat, és ezekkel is gyorsan összekevertem:
1/2 bögre étolaj (úgy szemre)
2 evőkanál méz (illetve ízlés szerint)
kb. 1 bögre víz (a cél egy sűrű, de fakanállal jól keverhető tészta)

Kikent, kilisztezett tortaformába (26 cm-es csatos tortaforma) öntöttem, és kanállal elsimítottam a tetejét. 180 fokon 20 perc alatt sült meg (ezúttal előmelegített volt a sütő, mert egy kekszet készítettem előtte).

Rácsra borítva hagytam kihűlni.


Végül az összeállítás:

A megsütött tortalapot hosszú pengéjű, éles késsel 2 lapba vágtam.

A közepébe és a külsejére is a birsalmás krémet kentem. Mehet viszonylag vastagon, mert egy részét beszívja a tészta, no meg ez nem is az a tömény műfaj.

Végül a tetejét és az oldalát megszórtam darált mogyoróval, majd birsalmasajt-csillagokkal és egész mogyorószemekkel díszítettem úgy, hogy közöttük lehessen majd szeletelni. Birsalmasajtból felváltva került rá sima meg Othelló szőlős.

Tálalás előtt pár órát állni hagytam, hogy a tészta magába szívhassa a krém nedvességtartalmának egy részét. Így szebben szeletelhető.

Nem csak látványos, de igen finom is lett!


Idő: 1 nap elteltével lehet enni, de csak 3/4 órányi munka összesen
Pénz: kb. 500 Forint a 16 szeletes torta
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

1 bögre zabpehely

1 bögre kukoricaliszt

1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt

1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Read more: http://dulmina.blogspot.com/2009/03/zabpelyhes-dios-torta.html#ixzz0aY5xb3gA

1 bögre zabpehely

1 bögre kukoricaliszt

1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt

1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Read more: http://dulmina.blogspot.com/2009/03/zabpelyhes-dios-torta.html#ixzz0aY5xb3gA

Meggyes-mákos keksz

Nagyon szeretem a meggy-mák párosítást - íme ezúttal kekszként:

Ezt a jól bevált tésztát készítettem el, darált mogyoró helyett darált mákkal. Keksznyomóval megformáztam, majd ujjal benyomtam mindegyiknek a közepét, és egy-egy kiskanál meggylekvárt tettem bele (nem sajnáltam, így összesen el is fogyott majdnem egy üvegnyi). Így sütöttem meg (ez a lekvár garantáltan sütésálló, meg nem is ismeretlen terep számára a sütő :) 75 darab keksz lett, 2 nagy tepsin épp elfért.

Idő: kb. 1 óra alatt megvolt, sütéssel együtt
Pénz: kb. 400 Forint
Hazai alapanyagokból.

Tippek és trükkök: Klasszikus szaloncukor-csomagolás

A házi készítésű szaloncukrokat elcsemegézhetjük csupaszon is (kétségtelenül időtakarékos és környezetbarát megoldás), de ajándékba, a karácsonyfára, vagy egyszerűen csak a hangulat kedvéért csomagolva kell. Ehhez adok most tippet.

Az elkészített szaloncukrot tetszőleges karácsonyi mintájú papírba csomagolhatjuk, szükség esetén hozzá illő zsinórral megkötve a végét, hogy ne bomoljon ki (különösen a műanyagos, celofán jellegű "papíroknál" fordul ez elő). Vagy sima sütőpapírból és alufóliából egyszerűen előállíthatjuk a régi időket idéző, kétrétegű csomagolást. Az elején érdemes kimérni, hogy mekkora papírba tudjuk jól becsomagolni a szaloncukrainkat, majd ennek megfelelően hajtogatni és késsel leszabni a megfelelő darabokat. (Nálam a követező méret vált be: sütőpapír: 10*12 cm, alufólia: 10*7 cm; az egyik oldalhossz mindkettőnél a tekercs teljes szélességének a negyede, így egyszerű félbehajtással kimérhető, a többi meg előbb a legyezőhöz hasonló hajtogatással.) A rojtozás is gyorsan megvan, ha nem darabonként végezzük, hanem egy-egy kisebb köteget vagdosunk be egyszerre. Utána összeigazítjuk a kétféle papírt, majd beletekerjük a szaloncukrot, végül összenyomjuk és óvatosan megcsavarjuk a végét, és már kész is – akaszthatjuk a karácsonyfára vagy feltölthetjük vele a kínálós kosárkákat.

Házi szaloncukor variációk

Variációk a klasszikus karácsonyi édességre, leginkább a tipikus karácsonyi hozzávalókból: dióból, mákból, mogyoróból, aszalt gyümölcsökből, mézből, no és persze csokiból. Cukor- és adalékmentes, vegán finomságok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ráadásul nem is ördöngősség elkészíteni - akár magunknak, akár ajándékba.


Miután részletesen leírtam a csokibevonat elkészítésének módját, álljon itt néhány javaslatom a beltartalomra is. Én ilyeneket készítettem (illetve készítek, mert a sorozatgyártás még hátravan) az idén:


Kókuszos-áfonyás szaloncukor

2 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt simára kevertem 2 dl vízzel (először csak kevesebbet adtam hozzá, majd felöntöttem a többivel). Állandó kevergetés mellett sűrűre főztem, majd a tűzről levéve hozzákevertem kb. 10-12 dkg kókuszreszeléket, 4 evőkanál mézet és 4 dkg apróra vágott aszalt áfonyát. (A kókuszreszelék mennyiségével szabályozható az állag, egy sűrű, nem ragadós, jól formázható masszát kell kapni.) Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítettem belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogattam (kb. 5 dkg csoki fogyott el a bevonásához). Tálalható így, vagy becsomagolva, ahogy tetszik. De 3-4 napon belül fogyjon el, mert sajnos nem valami állóképes fajta. Ez a mennyiség kb. 30 darab.


Aszaltgyümölcsös szaloncukor

Felezett muskotályos szilvából csináltam, amit a nyáron aszaltam. Ezek épp szaloncukornyi méretűek, és az alakjuk is igazán csomagolásbarát. De természetesen másféle gyümölccsel is működik a dolog: például nagy (óriás) szemű mazsolával, sárgabarackkal, datolyával, stb. A lényeg, hogy kisebb szaloncukornyi méretű darabok legyenek. Azért kisebb, mert előszöris beáztatom őket valamilyen folyadékba, és mire megszívják magukat, megnő a térfogatuk. A folyadék ízlés szerint lehet víz, gyümölcslé, rum, stb. Én most házi pálinkába áztattam a szilvát, és igen kiváló (bár kétségtelenül csak felnőtteknek való) csemege lett. Az áztatás után alaposan lecsepegtettem, majd leszárogattam mindkét oldalukat, hogy tapadjon rájuk a csokimáz. Ha egy rétegben nem vonta be jól a rücskös felületet, akkor dermedés után meg lehet ismételni a mártogatást; a dupla bevonat már biztosan jól fed. Nagyon egyszerű, kevés munkával elkészíthető, csak az áztatás és a szárítás némi előregondolkodást igényel. Jól eláll, akár a karácsonyfát is lehet díszíteni a becsomagolt darabokkal.


Barackos-diós szaloncukor

Barackon és dión kívül nincs is benne más. A barack házi sárgabaracklekvár formájában értendő, a dió pedig egyrészt darált dió, másrészt pirított negyed diógerezdek. Utóbbinak az elkészítésével érdemes kezdeni, így van ideje kihűlni, amíg elkészítjük a masszát. Tehát veszem a diódarabokat, és egy serpenyőben (palacsintasütőben) csak úgy szárazon, állandóan rázogatva, illatosra pirítom (néhány perc), majd egy tányérra öntöm hűlni (nem érdemes a serpenyőben hagyni, mert a tűzről levéve is pirul még és megéghet). Ezután a darált diót fakanál segítségével összedolgozom annyi sárgabaracklekvárral, hogy éppen összeálljon egy formázható masszává (a szükséges mennyiség a lekvár állagától függ, nekem 1 deka diónként kellett 1 teáskanál lekvár). A vége felé már érdemes apránként adagolni a lekvárt, hogy biztosan ne legyen túl lágy a végeredmény (különben nehézségek adódnak a bevonásnál). Nincs más hátra, mint szaloncukornyi darabokat formázni úgy, hogy egy-egy diógerezd legyen mindegyiknek a közepében. Végül pedig jön rá egy étcsoki-bevonat, és már lehet is csomagolni. Ez is jól eltartható, hiszen semmi romlandót nem tettünk bele. (Ami a mennyiséget illeti: nekem 20 deka darált dióból készítve lett 30 szem szaloncukrom.)


Gesztenyés szaloncukor

1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát kivettem a fagyasztóból, és megvártam, míg felenged. Tálba morzsoltam, majd ízesítettem mézzel (én 1-2 evőkanálnyival éreztem megfelelőnek) és egy fél citrom reszelt héjával. Kézzel megformáztam, majd óvatosan megmártogattam olvasztott étcsokiban (kb. 5 dkg fogyott el rá). Elég lágy volt a massza, de azért sikerült megoldanom (a sűrítéssel nem akartam elrontani az ízét). Ez a mennyiség kb. 25 szem szaloncukorhoz elegendő. Szerintem 3-4 napon belül mindenképpen érdemes elfogyasztani, mert a belseje romlandó.


Idő: Fajtánként és adagonként (25-30 db) kb. fél órával érdemes számolni, de ha többet is készítünk és ügyesen tömbösítjük a teendőket, akkor összességében kevesebb. A csomagolás pedig egy külön felvonás - már ha igényt tartunk rá, és nem csak így simán tálaljuk az elkészült csemegéket.
Pénz: Fajtától függ, nagyságrendileg 15-20 Ft/db, de garantáltan azok a minőségi hozzávalók vannak benne, amiket mi választottunk.
Alapvetően hazai alapanyagokból megoldható, nálam legfőképp a belga csoki és a kókuszreszelék lóg csak ki a sorból.


Egyéb szaloncukorreceptjeim:

• Szaloncukor birsalmasajtból (ízlés szerint erre is kerülhet csokibevonat)
• Zebra szaloncukor (erre viszont nem javaslom, mert épp a lényeget takarja el - persze ha nem zebracsíkosra csináljuk, akkor mehet, megint csak ízlés szerint)
• Kókuszos-áfonyás szaloncukor (ezt jól elnéztem - de legalább blogos stílusban is megvan fent a recept :)
• Csokoládés-mogyorós szaloncukor (ez az egy nem vegán, de attól még finom!)
  

Egy ráadás tipp a végére:

• Klasszikus szaloncukor-csomagolás

Tippek és trükkök: Csokoládé bevonat szaloncukrokra

Elég sokáig a csokibevonat elkészítése jelentette számomra a legnagyobb nehézséget a házi szaloncukorkészítéskor. Kipróbáltam én többféle "tuti módszert", ám mindegyikkel csak "ronda, de finom" kategóriás csemegéket sikerült előállítanom. Idén aztán végre összejött az olyan minőségű bevonat, amit már papír nélkül se szégyellek mutogatni. Egyébként soha jobbkor, hiszen a gasztromagazinos írásomhoz fotókat is kellett mellékelnem.

Tehát az én bevált módszerem a csokibevonat elkészítésére:

Két lábas szükséges hozzá. A nagyobbikba annyi vizet öntök, hogy rátéve a kisebbiket, annak beleérjen az alja, de ne ússzon meg. Ezután a fölső lábasba beletördelem a csokoládét. Minimum 70%-os kakaótartalmú étcsokit használok - tapasztalatom szerint sokkal könnyebb vele dolgozni, mint az ilyen-olyan bevonókkal és silány csokimikulásokkal, meg ha már a cukrok belsejét elkészítettem minőségi hozzávalókból, akkor igazán kár lenne a bevonattal agyonvágni.

Ezután alágyújtok a toronynak, és megvárom, míg a csoki teljesen felolvad, egyneműen folyós lesz. Eleinte mehet nagy lángon, majd amikor felforrt a víz, leveszem kicsire, és így is hagyom, amíg befejezem a mártogatást. A vízfürdő miatt biztosan nem fog túlmelegedni a csokoládé. Nem teszek hozzá semmit - tehát se tejszínt, se vajat, se olajat, se semmit - magában is kellően folyósra olvad, mártogatás után pedig így garantáltan keményre köt vissza, nem mázolódik mindenfelé.

Közben hungarocellt és fogvájókat készítek elő, no meg hozom a bevonni kívánt szaloncukrokat. Maga a bevonás pedig úgy zajlik, hogy egyik kezemmel megdöntöm a csokis lábast, a másikkal pedig bemártom a fogvájóra tűzött szaloncukrot. A végénél lecsurgatom róla a felesleges mázat, majd a hungarocellbe tűzöm dermedni. Így nem lesz talpa a melléfolyt csokiból, csak egy pici lyuk a fogvájó helyén, amit esetleg be lehet javítani utólag (ettől én eltekintek). A töltetleneknek az oldalukba szoktam beszúrni a tartót, amelyik cukornak azonban valami kemény van a közepében (pl. negyed dió), azt a vége felől érdemes feltűzni, elkerülve az akadályt.

A konyhában is elég hamar megdermed a vékony máz, így nem tartom szükségesnek a hűtő átrendezését az alkalomra. Nagyon hatékony a kinti levegő is, esetleg fényképezéssel egybekötve :)

Nem is marad más hátra, mint óvatosan kihúzgáni a fogvájókat, és lepattintgatni azt a kis csokit, ami mégis lefolyt vagy lecsöpögött. A segédeszközök természetesen később újra felhasználhatók ugyanezen célra, nem kell mindig újakat avatni.

5 deka csokiból 30 darab szaloncukrot sikerül általában bevonnom, ha pedig az összeshez szükségesnél még 5 dekával többet olvasztok fel, akkor az utolsókat is kényelmesen be tudom mártani. A végén megmaradó csoki felhasználásához pedig kitaláltam egy olyan szaloncukrot, aminek a belsejébe kell az olvasztott csoki, nem bevonatként kerül rá: Csokoládés-mogyorós szaloncukor (de a Lekváros-mézes szelet tetejére is épp ennyi olvasztott csoki kell, ha vegán megoldást szeretnénk).

Kókuszos-áfonyás csillag

Ma előkészítettem és kimértem a még betervezett sütik és szaloncukrok szilárd hozzávalóit, és műanyag dobozkákban meg újrafelhasznált tasakokban összecsoportosítottam magamnak, kis jegyzetekkel, hogy melyikkel mit kell majd csinálni. Ennyivel is gyorsabb és könnyebb lesz a dolgom, amikor majd eljön a megvalósítás ideje. (Ez tulajdonképpen olyan, mint az üveges sütipor ajándék, csak magamnak, póriasabb elrendezésben és csomagolásban. Vagy mint az előregyártott porkeverékek, csak itt én tettem bele a garantáltan minőségi hozzávalókat az ízlésem szerinti mennyiségben.) Átszitáltam a liszteket, kiválogattam a fél/negyed/apró diót, feldaraboltam az aszalt gyümölcsöket, meg nem mellesleg így az is kiderült, hogy mit és mennyit kell még beszerezni, hogy a végén mindenhez elég legyen, illetve csak kezelhető készletek maradjanak az ünnepek utánra.

Meg úgy esett, hogy akadt "fölösleg" is: A szaloncukorhoz az áfonya apraja is tökéletes, hiszen úgyis össze kell vágni - a nagyját meg félretettem kekszet díszíteni. S mivel egy kis csomag kókuszreszeléknek se volt még meg a helye, adta magát, hogy a jól bevált kókuszos-áfonyás kekszből süljön egy adag. Persze ezúttal a virág helyett inkább a csillag formát választottam.