Lekváros bukta (laktovega)

Van a falunkban egy idős bácsi, ő a mi "helytartónk", amíg mi Szegeden múlatjuk az időt. 86 éves múlt, de naponta kétszer kijár biciklivel a pár kilométerre lévő tanyájára, ahol egy jókora területen kertészkedik. Kapál, locsol, s ha van mit, szüretel, és osztogatja bőkezűen a rokonoknak és az ismerősöknek azt a sok finomságot, amit "adott a Jóisten". Tavaly egész nyáron alig kellett zöldségféléket vennünk keresztanyámmal, annyit "termett a terasz" (vagyis a bácsi odarakta nekünk útban hazafelé, nem mindig jött be). Özvegyember, és nem tud főzni, úgyhogy nagyon örült, mikor időről időre meghívtuk, akár ebédre, akár uzsonnára. Keresztanyám igen jó azokban a hagyományos ételekben, amiket az ő felesége is készített anno, de az én újításaimra is vevő volt, főleg süteményekben. Aztán úgy alakult, hogy kérte is pár régi kedvencét, hozta a főbb hozzávalókat, keresztanyám pedig megfőzte. Ettünk belőle együtt, a maradékon meg megosztoztunk: maradt nekünk is másnapra, meg neki is betárazni a fagyasztóba. Azóta én is kevesebbet vagyok ott, meg keresztanyám is elköltözött, de ottjártunkkor mindig találkozunk, és a jó idő beköszöntével természetesen a tanya című programpont sem maradhat ki. Márciusban segítettünk neki Istivel veteményezni, hiszen a hajlongással járó munkák (hagymaduggatás és társai) már nem igazán mennek az Öregnek. Örültünk, hogy úgy jött ki a lépés, hogy nem csak elviekben ígértük meg még télen, hogy segítünk, hanem ténylegesen is sikerült (ott voltunk, jó volt az idő, esedékes volt a munka). Áprilisban pedig a kikelt vetemény szemléjén túl mákegyeléssel és további kardvirágtelepítéssel tettük magunkat hasznossá.

Tőle kaptunk a múltkor egy üveg jóféle, üstben főtt szilvalekvárt, amiből a kóstolgatás után süteménybe is jutott. A kedvenc kiflitésztát készítettem el némi mézzel kiegészítve, és kelesztés után ezzel a finom házi lekvárral töltöttem meg, nem spórolva. Kiváló vacsora lett, meg másnap reggelire is maradt. S egyszer majd keresztanyámnál is megismétlem, hogy ne csak elmondjuk, hanem meg is mutassuk, hogy például mi lett a lekvárból, amit ezúton is köszönünk.

Lekváros bukta

(laktovegetáriánus recept)

Hozzávalók (12 darabhoz):

• 1 bögre (2,5 dl) langyos tej
• 1 teáskanál barnacukor
• 2 dkg friss élesztő (vagy 1 csomag - 7 gramm - szárított; amit nem kell, de talán mégsem butaság felfuttatni)
• 25 dkg Graham liszt
• 25 dkg búzafinomliszt
• 2 teáskanál só
• 3 evőkanál méz
• + kb. 1 dl tej a megfelelő tésztaállaghoz
• (én zsíros, házi tejet használok, sovány tej esetén pár deka puha vajat is tennék bele)
• 12 nagy evőkanál (kb. 4 dl) szilvalekvár (cukormentes, házi, amit ha nem kapunk, akkor szilvaszezonban így készíthetünk magunknak)

Elkészítése:
A langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. Közben egy tálba rakjuk a többi hozzávalót, a közepébe öntjük a felfuttatott élesztőt, és lágy, de nem ragadós tésztává gyúrjuk össze, szükség szerint további tej hozzáadásával. Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra). Kézi dagasztás helyett mindezt kenyérsütő géppel is csinálhatjuk, Dagasztás programon.
A megkelt tésztát kiborítjuk, enyhén átgyúrjuk, és 12 darabba vágjuk (megfelezzük, a feleket megint megfelezzük, majd az így kapott négy darabot harmadoljuk). Egyesével oválisra nyújtjuk, a rövidebbik átmérő mentén rárakunk egy-egy nagy evőkanál szilvalekvárt. Ezután ráhajtjuk a két szélet, jól összenyomjuk a tésztát a végeken, és egy kis darabot be is hajtunk. Szilikon sütőlapot terítünk egy nagy tepsibe, és erre rakjuk őket 3*4-es elrendezésben úgy,  hogy a dupla tésztás oldal legyen alul, a végek pedig aláhajtva legyenek.
A tepsin is kelni hagyjuk még kb. fél órát (letakarva, vagy 50 fokos sütőben), majd előmelegítés nélkül 200 fokon 25 percig sütjük, meg utána az elzárt sütőben hagyjuk még pár percig. A tésztába rakott méznek köszönhetően kenés nélkül is szép pirosra sül a külsejük.
Ha azon melegében tálaljuk, akkor ne feledkezzünk meg róla, hogy belül a lekvár sokkal forróbb, mint a tészta. A maradék másnap, kihűlve is finom.

 

Bodzadzsem szilvával - és a Stabark (vegán)

Már évek óta terveztem a Stabark névre hallgató, teljesen növényi alapú, tartósítószertől és egyéb adalékoktól mentes zselésítő kipróbálását. Aztán valahogy mindig elmaradt, győzött a jó öreg Dzsemfix 3:1, amihez persze sose tettem hozzá az előírt cukormennyiséget, inkább gyümölcsre váltottam azt is.

Nemrégiben azonban igen nagy lépést tettem a Stabark kipróbálása felé: beszereztem egy csomaggal, méghozzá a Jó egészséget! webáruházból, és a megállapodás értelmében most ezekből az alapanyagokból főzök (és nagyon élvezem ezt a kihívást!). Szóval a havi programba bekerült legalább 1 valamilyen dzsem, Stabarkkal. Valami szezonális, valami, amiből nincsenek tavalyról meg még régebbről megmaradt készleteim, valami, ami finom!

A megvalósításra térve: az előbbieken túl, valami olyan, amihez tudok jó minőségű alapanyagot szerezni (rosszból kár hozzáfogni). Mondjuk bodzabogyót a gátoldalból. Szilva meg csak akad mellé. S lőn:

Bodzadzsem szilvával
(vegán, tartósító- és adalékmentes)

Hozzávalók (kb. 1 literhez):

• 1/2 kg leszemezett bodzabogyó
• 1/2 kg + 1 marék kimagozott szilva
• 5 gramm (= 1 púpozott teáskanál) Stabark
• gyümölcscukor (gyümölcs- és ízlésfüggő a mennyiség, nálam most 5-6 dkg került bele)

Előkészítése:

• A bodzabogyót leszedjük a száráról. Nem baj, ha megy közé pár éretlen, illetve túlérett, megaszalódott szem, a rosszak a mosáskor feljönnek majd a víz tetejére, így könnyen lehalászhatjuk őket. A többit 2-3 léből átmossuk, szűrőben lecsepegtetjük.
• A szilvát megmossuk, kettévágjuk, magját eltávolítjuk (legjobb magvaváló fajtát használni, és persze jó érettet, ízleteset).
• Az üvegeket kiforrázzuk, a fedőkbe celofánból bélést vágunk, hogy a bodza ne színezze majd meg a belsejüket.

Elkészítése:

1. Az előkészített gyümölcsöket húsdarálón áthajtjuk, előbb a bodzát, aztán a szilvát (a ráadás egy marék azért kell, mert valamennyi a darálóban marad - ez a dzsembe nem való, mert túl darabos, enni viszont jó).
2. Vastag aljú lábasba öntjük, és egy kifejezetten befőzéshez fenntartott fakanállal időnként megkeverve felforraljuk.
3. A Stabarkot összekeverjük annyi gyümölcscukorral, amennyi véleményünk szerint biztosan kell a dzsembe ízesítésnek, majd kisebb adagokban a fővő dzsemhez keverjük, és legalább 2-3 percig együtt főzzük vele.
4. Közben kóstolással ellenőrizzük, hogy elég volt-e bele a gyümölcscukor; ha nem, akkor apránként adunk még hozzá, amíg megfelelően édesnek nem ítéljük. (Így garantáltan csak annyi cukor kerül bele, amennyi a kellemes ízhez kell, de még nem nyomja el a gyümölcsök ízét és nem alakítja indokolatlanul kalóriabombává az egészet.)
5. A kész dzsemet az előkészített üvegekbe kanalazzuk, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, és pár percre fejreállítjuk. Ha a betöltésnél mellécsurgott kívül az üveg oldalán, akkor még most, frissen letöröljük.
   
6. Egy pléddel bélelt kosárba vagy ládába rakjuk (immár állítva), és be is takarjuk, hogy lassan hűljön ki (szárazdunszt).
7. Felcímkézzük, majd elhelyezzük a kamrapolcon. Eleinte időnként ellenőrizzük, hogy nem akar romlani, bár ha láthatóan ráhúzódott a fedő (homorú a közepe), akkor ez elég valószínűtlen.
   

Felhasználása:

• Természetesen bármihez jó, amihez valamilyen dzsem kell.
• Én előszeretettel használok ilyet áfonyadzsem helyett, amit alapanyag hiányában nem tudok házilag előállítani, a megfelelő minőségű kész pedig meglehetősen drága. Nyilván nem azonos a kettő, de jellegében, kinézetében nagyon is hasonlít, ezzel is jól működnek az eredetileg áfonyára szóló receptek.
• Megfelelő célszemélynek ajándék is lehet.

Idő: kb. 2 óra; a bodzaszemezés csak elszántaknak való elfoglalság, utána a többi már könnyedén megy
Pénz: 150 Forint volt a fenti mennyiség, ebből lett 5 kis üveg dzsem


Tapasztalataim a Stabarkkal kapcsolatban:
A csomagoláson található útmutató szerint adagoltam és használtam. Már az üvegelésnél látszott, hogy a dzsem kezd rákötni a kanálra. A maradék fél üveg dzsemen pedig látom, hogy kihűlve épp jó állagú, se nem folyós, se nem túl kemény. Az adagolás okozott némi fejtörést, ugyanis ez nem az általam korábban megszokott 1 kg gyümölcshöz való kis csomagban van, hanem ömlesztve, az 50 grammos tasakkal 10 kg dzsemhez elegendő (gyümölcs + cukor). Grammnyi pontosságú mérleg hiányában lett nálam a kanál-mérték, ami a célnak épp meg is felelt. Külön tetszik, hogy szabad kezet ad a cukrozást illetően (nem mintha a mértéket előíró más fajtáknál nem felülbírálnám belátásom szerint), az összmennyiséghez kell kiszámítani az adagot, és nem feltétlenül kell egész kilónak lennie, hogy kényelmes és célszerű legyen. A számításhoz egyébként konkrét példa is van a leírásban, ennek segítségével fejben is könnyedén ment. Elvileg előre kellene tudni, hogy mennyi cukrot fogok majd használni, de ezzel meg úgy voltam, hogy az a pár teáskanálnyi cukor nem jelentős tömeg, az belefér a Stabark mérési hibájába (amit emiatt inkább picit bővebben, mint szűkebben raktam). Meglepően kevés kellett belőle, így igencsak gazdaságos a használata. Meglévő Dzsemfix készleteimet azért felhasználom még, de lassacskán áttérek erre, más összetételű dzsemekhez is kipróbálva (régebbi dzsemreceptjeim között itt lehet böngészni).

Szilvalekvár 2010 (vegán)

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén is bevállaltam a szilvalekvár-projektet. A bevált elkészítési módon és a felhasznált szilva fajtáján nem változtattam, mindössze a tárolási mód lett egy kicsit más: csavaros helyett kötözős üvegekbe, illetve néhány kisebb kerámia csuporba került a készáru. Kihűlés után kötöztem le őket, mikor már "bebőrösödött" a tetejük. Igen sűrűre kell főzni, hiszen alacsony víztartalmának köszönhető, hogy nem romlik meg.


Télen aztán majd lesz belőle (többek között):

• Szilvalekváros papucs
• "Mocskos" tészta
• Lekváros-mézes szelet
• Szilvalekváros falatok tejesen vagy vegánul
• Lekváros gombóc
• Lekváros-diós csiga (ugyanez, csak szilvalekvárral és tört dióval töltve)
• Szilvalekváros-almás pitetorta
• Szilvalekváros kagylók
  

Idő: Nagy fazékban, 2 felvonásban készítettem, 12-13 órát főtt egy-egy adag.
Pénz: 13 kg szilvából lett 4 liternyi lekvár, így - a gázfogyasztásra is számolva - kb. 500 Forint / liter befektetést igényelt (120 Forintért vettem a piacon a szilva kilóját).
Csakis hazai, a közvetlen környéken termett szilvából.

Pudingos szilvás süti (lakto-vega)

A webáruházas alapanyag-csomagból elsőként a háromgabonás süteményport próbáltam ki. Ez teljes kiőrlésű búza-, árpa- és zablisztből áll, némi vanília-őrleménnyel kiegészítve. Korábban sosem használtam ilyen jellegű kész lisztkeveréket, bár olyan sütireceptem akad szép számmal, amiben többféle liszt is szerepel. Most nem én határoztam meg a belekerülő lisztfajtákat és az arányokat, egyszerűen csak megfeleztem a fél kilós csomagot, és ezt használtam az alábbi sütemény omlós tésztájának alapjaként. Igazán könnyű volt vele dolgozni, és az eredmény is kiváló lett mind állagában, mind ízében.

Mivel nem találtam igazán kedvemre való szilvás pite receptet a neten, csak a szerkezetre vonatkozó ötleteket vettem belőlük, és így valósítottam meg reformosan, tojásmentesen:

Pudingos szilvás süti
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók:

A tésztához:

• 25 dkg háromgabonás süteménypor vaníliával
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg vaj
• 1 evőkanál méz
• 1-2 evőkanál hideg víz

A pudinghoz:

• 5 dl tej
• 3 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 evőkanál vanília kivonat
• 2-3 evőkanál méz

A tetejére:

• 12 nagy szem szilva (illetve amennyivel sűrűn ki lehet rakni a tetejét)
• 1 kis marék dió
• 1-2 evőkanál méz

Elkészítése:

1. A tésztához egy tálba öntjük a süteményport, elkeverjük a szódabikarbónával, hozzáreszeljük a hideg vajat, majd a mézzel és szükség szerint egy kis vízzel gyorsan összedolgozzuk (fontos, hogy a vaj ne olvadjon meg a kéz melegétől).
2. Kézzel beleegyengetjük egy közepes méretű tepsibe úgy, hogy jó magas pereme legyen a szélén.
3. Betesszük a sütőbe, azt bekapcsoljuk 180 fokra, és amíg ez előzetesen sül, elkészítjük a pudingot.
4. Ehhez a keményítőt simára keverjük pár kanál tejjel, majd hozzáadjuk a többihez, és kis lángon, állandó kevergetés mellett sűrűsödésig főzzük, a vége felé pedig hozzáadjuk az ízesítőket is.
5. Kiemeljük a sütőből a tepsit a tésztával, és rásimítjuk a pudingot. Kirakjuk a tetejét fél szilvákkal, magházukkal felfelé, belenyomva őket a pudingba. Végül megszórjuk a tört dióval, majd megcsorgatjuk egy kis mézzel.
6. Visszatesszük a sütőbe, és még kb. 15 percig sütjük 180 fokon. Akkor van kész, amikor a tészta láthatóan barnul és elvált a tepsitől - eddigre a szilva is megpuhul és a dió is megpirul a tetején.
7. Kis kockákra vágva tálaljuk. Langyosan és kihűlve egyaránt finom.

Megjegyzés: A tésztája egy nagyon jó omlós alaptészta, más sütikhez is bátran használható.


Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, és kb. fél óra munka van vele
Pénz: kb. 500 Forint
Hazai alapanyagokból, a vanília kivételével.

Szilvalekváros-almás pitetorta (vegán)

Szerepel már néhány almáspite-változat a blogban, és van közülük kedvencem is, de ez nem jelenti azt, hogy alkalomadtán ne próbálnék ki újabbat. A háromlisztes alaptésztába ezúttal szilvalekvár, némi müzli és jó sok reszelt alma került tölteléknek. Az eredmény egy könnyű, ízletes, nagyon gyümölcsös sütemény lett.


Összegyúrtam a tészta hozzávalóit (itt, az alapreceptek sorában rögtön az első).

Vékonyan kikentem a (26 cm-es) csatos tortaformát, majd kibéleltem a tészta kb. 2/3 részével úgy, hogy a szélén jó magas pereme legyen.

Vastagon megkentem szilvalekvárral (kb. 3 dl fogyott, nem sajnáltam), megszórtam 2-3 marék natúr müzlivel (ennek hiányában mehet 2 marék tetszőleges gabonapehely + 1 kis marék mazsola), majd ráterítettem 5 közepes (kb. 3/4 kg) almát lereszelve (kinyomkodni nem kell a levét, a müzli majd felszívja, nem fog eláztatni semmit).

A maradék tésztából rácsot készítettem a tetejére: a kinyújtott tésztát derelyevágóval csíkokra metéltem, majd lazán a tésztára fektettem. Mivel az egyszeres berácsozáshoz sok lett a tészta, a közökbe került még egy sorozat, keskenyebb csík, így kialakítva ezt a mutatós, dupla mintázatot.

180 fokon 30 percet sütöttem, előmelegítés nélkül. Akkor van kész, mikor körben elvált a formától, és láthatóan pirul a tészta a tetején is.

Már langyosan is szépen lehet szeletelni, mivel az alma tetején nem szárad ki a rácsot alkotó vékony tészta. A szilvalekvár, bár az almához képest nincs is vastagon, igen meghatározó az ízében, és az egésznek az édességéről is megfelelően gondoskodik (támogatva a müzli mazsolájával és az édes fajta almával).


Az alapötletet Raggi Őszi szeletje adta, csak átalakítottam olyanra, ahogy én szeretem :) S mivel nem jöttem rá, hogy miért őszi (a szilvalekvár életciklusában ősszel nem az evés van soron, hanem a betárazás, szóval én inkább télen és tavasz elején venném ezt elő), így a nevét sem tartottam meg.

Idő: kb. fél óra az összerakás + fél óra a sütés + fél óra, míg legalább langyosra hűl, vagyis másfél óra elteltével lehet enni, de csak fél óra munka van vele
Pénz: kb. 350 Forint az egész, ami 12-16 szelet
Hazai alapanyagokból.

Szilvalekváros falatok

Nemrégiben kóstolóba kaptam ilyen süteményt, s mivel igencsak ízlett, megpróbálkoztam én is az elkészítésével. A formázást alighanem sikerült saját kútfőből leutánoznom, és a tésztát is igyekeztem rekonstruálni az ismert támpont alapján, miszerint "a hókifli tésztája reformosítva" (nyilván nem az élesztős, hanem a linzer-szerű változaté, amiből egy nagyon egyszerűt például itt leltem fel a neten). A házi szilvalekvárom pedig nemrégiben már bizonyított papucsban és csigában is (utóbbinál erre + egy kis darált dióra cseréltem a gesztenyés-meggyes tölteléket), úgyhogy itt már egyáltalán nem tartottam tőle, hogy kifolyik.


Nálam az alábbiak kerültek a tésztába: 10 púpozott evőkanál (bő 20 dkg) teljes kiőrlésű búzaliszt, 1 csipet só, 1 kis pohár (150 g-os) tejföl, szűk 1 dl olaj.

A gyors összegyúrás után kb. 1 órát pihentettem a hűtőben, majd vékonyra nyújtottam. A téglalap szélétől valamivel beljebb raktam egy csík szilvalekvárt, majd feltekertem a tésztát annyira, hogy a kapott "henger" tetején egy, az alján pedig két rétegben legyen. Levágtam, majd keresztben 3-4 cm-es darabokra vagdostam, és egy nagy tepsire sorakoztattam (kikenni nem szükséges, mert a tészta elég zsiradékot tartalmaz, hogy ne ragadjon oda, és lehet sűrűn, mert nemigen nő meg a sütéskor). Ezt ismételtem addig, míg elfogyott az egész tésztalap. (Azért nem vágtam le előre a sávokat, mert a szükséges tésztaszélesség nyilván attól függ, hogy milyen vastag csíkot sikerül rakni a meglehetősen sűrű lekvárból.) Nekem ebből a mennyiségből 56 db lett, 8*7-es elrendezésben épp elfért a tűzhely sütőlemezén.

180 fokon kb. 25 perc alatt sült meg - amikor láthatóan pirul a tészta, akkor jó. A kóstolással érdemes várni egy kicsit, mert nagyon forró a belsejében a lekvár! Bőséges mennyiségű töltelék tanyázik egy enyhén ropogós, vékony tésztaburokban - ízletes csemege, ráadásul hozzáadott cukor nélkül (az eredeti sem cukorba fojtva érkezett, és én is nagy tiszteletlenségnek érezném a finom lekvárral szemben a "behavazást" - így aztán se hó, se kifli, de azért csak sikerült elneveznem :)

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, de csak kb. fél óra munka van vele, a többi a tészta állásideje és a sütés
Pénz: kb. 250 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.

Utólagos kiegészítés: itt bemutatok egy vegán változatot is a témára

Barnarizsfelfújt szilvával és naranccsal (vegán)

A minap a tejfölös-tejszínes gyümölcskrém kapcsán szóba került a rizsfelfújt is. Akkoriban persze még a hagyományos változat ment, a Horváth Ilona féle recept pontos betartásával. Később ugyan volt még egy reformosított változat, amit szintén többször is elkészítettem (immár csak magamnak), de aztán remekül megvoltam én rizsfelfújt nélkül is. Tulajdonképpen még most se hiányzott olyan veszettül, de eljátszottam egy kicsit a gondolattal, hogy tej és tojás nélkül lehetne-e valami hasonlót összehozni, természetesen barna rizsből. Végülis... miért ne lehetne? Kitaláltam, hogyan, és persze muszáj volt kipróbálnom, hogy tényleg működik-e. Íme a kísérlet eredménye:

A szilvás-narancsos keverék előkészítésével kezdtem, még előző este: 10 dekányi aszalt szilvát (saját aszalású muskotályos szilva még nyárról) összedaraboltam, és egy nagyobb, fedeles tálba tettem. 2 narancs levét kifacsartam, és a szilvára öntöttem, végül a rostokat is hozzákapartam a facsaróból. Így jól ellepte a folyadék a szilvát. Lefedtem, és elraktam a hűtőbe.

Másnap elővettem a narancslébe áztatott szilvát, és hagytam, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Közben elkészítettem a rizsfelfújtat, meg ezt is kiegészítettem még 1 narancs felkockázott húsával. Meg tettem hozzá 1 teáskanálnyit a pálinkába áztatott aszalt szilva levéből is (ízlés szerint elhagyható, ha zavar az alkoholtartalma).

A rizsfelfújthoz 1 bögre barna rizst megmostam, majd 2 bögre vízzel feltettem főni egy vastag aljú lábasban. Forrás után kis lángon, lefedve majdnem puhára pároltam (kb. 20 perc), majd elzártam alatta a lángot, és továbbra is lefedve állni hagytam (még kb. 20 perc). Így a végére szinte teljesen beszívta a folyadékot és meg is puhult a rizs.

Kötőanyagnak pedig az alábbiakat kevertem össze egy tálban: 3 púpozott evőkanál zabpehelyliszt, 2 evőkanál finomítatlan nádcukor, 1 csipet só, 1 teáskanál szódabikarbóna. A porok összekeverése után került még bele kevés víz, végül pedig 2 evőkanál citromlé. Egy sűrű, de kanállal (praktikusan a méréshez használt evőkanállal) jól keverhető massza volt a célom, ennek megfelelően adagoltam a vizet. Ezt az egészet hozzákevertem a lábasban a megpuhult rizshez.

Egy közepes tepsit kiolajoztam, és egy marék zabpelyhet szórtam bele. Rázással elértem, hogy az aljára és az oldalára is zabpehelyszemek tapadjanak, a maradékot pedig a rizses keverékhez forgattam, mielőtt még beleöntöttem a tepsibe. A kanállal elegyengettem a tetejét, majd beraktam a sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 25 percig sütöttem, majd még 5 percig az elzárt sütőben hagytam. Akkor van kész, mikor körben elválik a tepsitől, és a beleszúrt fogpiszkálóra se tapad semmi (tűpróba).

Rácsra borítva hűlni hagytam. Langyosan már jól lehetett szeletelni, kihűlve meg még jobban. Én nem kedvelem az öntetben úszó dolgokat, ezért kis tálban raktam mellé az aszaltszilvás-narancsos keveréket (amit több narancslével lehet hosszabb lére engedni, és ténylegesen öntetként tálalni, ízlés szerint; de amúgy maga a rizsfelfújt se száraz).

A színe ugyan elárulja, hogy nem a megszokott fehérrizses-tojásos felállás, de állagát tekintve egész közel áll hozzá. Szándékosan csak mérsékelten édesre készítettem, hiszen a hozzá tálalt gyümölcsös keverék igencsak édes a szilvának köszönhetően, és jut is belőle bőségesen. Ha valakinek még ez is kevés, akkor egy kis mézet csorgasson rá inkább a tányérján. (Így a kevésbé édesszájúakra sincs rákényszerítve az "egy álló édes" íz, és ki-ki ízlése szerint beállíthatja a neki épp megfelelőt.) Más gyümölcsökkel is el bírom képzelni, ami épp akad, viszont szerintem mindenképp kár megfőzni, és az aszalvány is jobb így, mint a felfújtba belesütve. (Ha már főtt, akkor legyen inkább egy finom gyümölcsdarabos házi dzsem, azzal már nem is kell semmit csinálni a tálaláson kívül.)

Idő: a rizs felrakásától számítva kb. másfél óra elteltével lehet enni, de a munka csak 10-15 perc vele (és a szilvát vagy egyéb aszalványt ne felejtsük el előzetesen beáztatni)
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Narancs, citrom, nádcukor nincs hazai, és minden bizonnyal a rizsnek is csak a forgalmazója magyar (az is valami :) A hazai szilva sokat javít az összképen :)

Házi szaloncukor variációk

Variációk a klasszikus karácsonyi édességre, leginkább a tipikus karácsonyi hozzávalókból: dióból, mákból, mogyoróból, aszalt gyümölcsökből, mézből, no és persze csokiból. Cukor- és adalékmentes, vegán finomságok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ráadásul nem is ördöngősség elkészíteni - akár magunknak, akár ajándékba.


Miután részletesen leírtam a csokibevonat elkészítésének módját, álljon itt néhány javaslatom a beltartalomra is. Én ilyeneket készítettem (illetve készítek, mert a sorozatgyártás még hátravan) az idén:


Kókuszos-áfonyás szaloncukor

2 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt simára kevertem 2 dl vízzel (először csak kevesebbet adtam hozzá, majd felöntöttem a többivel). Állandó kevergetés mellett sűrűre főztem, majd a tűzről levéve hozzákevertem kb. 10-12 dkg kókuszreszeléket, 4 evőkanál mézet és 4 dkg apróra vágott aszalt áfonyát. (A kókuszreszelék mennyiségével szabályozható az állag, egy sűrű, nem ragadós, jól formázható masszát kell kapni.) Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítettem belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogattam (kb. 5 dkg csoki fogyott el a bevonásához). Tálalható így, vagy becsomagolva, ahogy tetszik. De 3-4 napon belül fogyjon el, mert sajnos nem valami állóképes fajta. Ez a mennyiség kb. 30 darab.


Aszaltgyümölcsös szaloncukor

Felezett muskotályos szilvából csináltam, amit a nyáron aszaltam. Ezek épp szaloncukornyi méretűek, és az alakjuk is igazán csomagolásbarát. De természetesen másféle gyümölccsel is működik a dolog: például nagy (óriás) szemű mazsolával, sárgabarackkal, datolyával, stb. A lényeg, hogy kisebb szaloncukornyi méretű darabok legyenek. Azért kisebb, mert előszöris beáztatom őket valamilyen folyadékba, és mire megszívják magukat, megnő a térfogatuk. A folyadék ízlés szerint lehet víz, gyümölcslé, rum, stb. Én most házi pálinkába áztattam a szilvát, és igen kiváló (bár kétségtelenül csak felnőtteknek való) csemege lett. Az áztatás után alaposan lecsepegtettem, majd leszárogattam mindkét oldalukat, hogy tapadjon rájuk a csokimáz. Ha egy rétegben nem vonta be jól a rücskös felületet, akkor dermedés után meg lehet ismételni a mártogatást; a dupla bevonat már biztosan jól fed. Nagyon egyszerű, kevés munkával elkészíthető, csak az áztatás és a szárítás némi előregondolkodást igényel. Jól eláll, akár a karácsonyfát is lehet díszíteni a becsomagolt darabokkal.


Barackos-diós szaloncukor

Barackon és dión kívül nincs is benne más. A barack házi sárgabaracklekvár formájában értendő, a dió pedig egyrészt darált dió, másrészt pirított negyed diógerezdek. Utóbbinak az elkészítésével érdemes kezdeni, így van ideje kihűlni, amíg elkészítjük a masszát. Tehát veszem a diódarabokat, és egy serpenyőben (palacsintasütőben) csak úgy szárazon, állandóan rázogatva, illatosra pirítom (néhány perc), majd egy tányérra öntöm hűlni (nem érdemes a serpenyőben hagyni, mert a tűzről levéve is pirul még és megéghet). Ezután a darált diót fakanál segítségével összedolgozom annyi sárgabaracklekvárral, hogy éppen összeálljon egy formázható masszává (a szükséges mennyiség a lekvár állagától függ, nekem 1 deka diónként kellett 1 teáskanál lekvár). A vége felé már érdemes apránként adagolni a lekvárt, hogy biztosan ne legyen túl lágy a végeredmény (különben nehézségek adódnak a bevonásnál). Nincs más hátra, mint szaloncukornyi darabokat formázni úgy, hogy egy-egy diógerezd legyen mindegyiknek a közepében. Végül pedig jön rá egy étcsoki-bevonat, és már lehet is csomagolni. Ez is jól eltartható, hiszen semmi romlandót nem tettünk bele. (Ami a mennyiséget illeti: nekem 20 deka darált dióból készítve lett 30 szem szaloncukrom.)


Gesztenyés szaloncukor

1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát kivettem a fagyasztóból, és megvártam, míg felenged. Tálba morzsoltam, majd ízesítettem mézzel (én 1-2 evőkanálnyival éreztem megfelelőnek) és egy fél citrom reszelt héjával. Kézzel megformáztam, majd óvatosan megmártogattam olvasztott étcsokiban (kb. 5 dkg fogyott el rá). Elég lágy volt a massza, de azért sikerült megoldanom (a sűrítéssel nem akartam elrontani az ízét). Ez a mennyiség kb. 25 szem szaloncukorhoz elegendő. Szerintem 3-4 napon belül mindenképpen érdemes elfogyasztani, mert a belseje romlandó.


Idő: Fajtánként és adagonként (25-30 db) kb. fél órával érdemes számolni, de ha többet is készítünk és ügyesen tömbösítjük a teendőket, akkor összességében kevesebb. A csomagolás pedig egy külön felvonás - már ha igényt tartunk rá, és nem csak így simán tálaljuk az elkészült csemegéket.
Pénz: Fajtától függ, nagyságrendileg 15-20 Ft/db, de garantáltan azok a minőségi hozzávalók vannak benne, amiket mi választottunk.
Alapvetően hazai alapanyagokból megoldható, nálam legfőképp a belga csoki és a kókuszreszelék lóg csak ki a sorból.


Egyéb szaloncukorreceptjeim:

• Szaloncukor birsalmasajtból (ízlés szerint erre is kerülhet csokibevonat)
• Zebra szaloncukor (erre viszont nem javaslom, mert épp a lényeget takarja el - persze ha nem zebracsíkosra csináljuk, akkor mehet, megint csak ízlés szerint)
• Kókuszos-áfonyás szaloncukor (ezt jól elnéztem - de legalább blogos stílusban is megvan fent a recept :)
• Csokoládés-mogyorós szaloncukor (ez az egy nem vegán, de attól még finom!)
  

Egy ráadás tipp a végére:

• Klasszikus szaloncukor-csomagolás

Ütős kis csemege

Pálinkába áztatott aszalt szilva:

A kis üveget feltöltöttem a nyáron készített aszalt szilvából, majd pálinkával, ami egy néhány éve főzetett vegyes, jól kivehető szilva jelleggel. Szárazon ne legyen egészen tele az üveg a szilvával, hogy legyen helye megduzzadni, ahogy magába szívja a folyadékot. Fogyasztása csak felnőtteknek, és csak mértékkel!

Idő: 1 perc az összerakás + álljon legalább 1-2 napot, de utána sem romlik meg.
Pénz: Ez most passz, mert nem vagyok képben az árakról.
De azt tudom, hogy hazai volt minden!

Lekváros-mézes szelet (vegán)

Jópár évvel ezelőtt kedveltem ennek a bolti változatát. Aztán a finomított cukor és a fehér liszt leépítésével szépen kikopott, most pedig már számomra ehetetlenül édes és mű úgy. Házilag, reformosítva persze jöhet, főleg, ha még egyszerű is elkészíteni!

Egy nagy tálba raktam az alábbiakat, és kanállal gyorsan összekevertem:

• 0,5 liter Graham liszt (kb. 30 dkg)
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg keverék
• 10 evőkanál házi sárgabaracklekvár (kb. 2,5 dl)
• kb. 1 dl méz (csak úgy szemre - kár ezért mérőedényt maszatolni, úgyse lehet belőle maradéktalanul kiszedni)
• kb. 3 dl víz, hogy egy könnyen keverhető, de nem túl folyós tészta legyen belőle

Kikentem és kiliszteztem a tűzhely sütőlemezét (kb. 30*40 cm), majd a kanállal belesimítottam a tésztát. 180 fokon 25-30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül (akkor van kész, mikor körben elvált a tepsitől, és a beleszúrt fogvájóra sem ragad már tészta).

Rácsra borítva hagytam kihűlni, majd kettévágtam (keresztbe, mert ehhez a mérethez volt megfelelő méretű tálcám alá), az egyik darabot megfordítottam, házi szilvalekvárt kentem rá úgy fél centi vastagon (kb. 2,5 dl ebből is elment), majd rátettem a másik darabot. (Másféle lekvárral is el bírom képzelni, nálam például meggy és őszibarack is készült a nyáron. A dzsemek viszont túl hígak ehhez.)

Egy kis lábasban gőz fölött megolvasztottam 5 dkg jó minőségű étcsokoládét (86%-os Cote d'Or), majd a tészta tetejére öntöttem, és kanállal gyorsan szétkentem. Utána fogvájóval mintát karcoltam a félig megdermedt mázba. (A tészta teteje se volt sima, meg csokit se sikerült épp egyenletesen felkenni, így viszont még jól is néz ki.)

Nem hátrány, ha áll egy kicsit a szeletelés előtt, bár tulajdonképpen nem az a páncél tésztája van frissen se (inkább egy masszívabb kevert tészta állagú), és nem nagyon szívja magába a lekvár nedvességtartalmát később se.

Könnyen elkészíthető, de igen finom sütemény, akár a közelgő ünnepekre is. Nálam természetesen tea is jár hozzá.

A kiinduló receptet Mohánál olvastam, s ha már tojás nem volt benne, én a tejtől is megszabadítottam, hogy vegán legyen. A nevéhez illően beletettem a mézet - igaz, csökkentett mennyiségben, mert édesszájú se vagyok, meg túl sok mézzel a tészta állaga se lett volna az igazi. A Graham liszt a sima teljes kiőrlésűénél nagyobb szemcséi miatt került bele (ahogy a rétesliszt is durvább a finomlisztnél), citrusok meg nem voltak itthon, azért maradt ki a reszelt héjuk (de nekem nem is hiányzott). Nálam a csoki is csak magában és csökkentett mennyiségben került a tetejére.

Idő: másfél óra, amiből csak 2*15 percnyi a munka az elején és a végén
Pénz: 550 Ft az egész
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

"Mocskos" tészta

Gyors, egyszerű ebéd egy munkás hétköznapra:

Kifőztem egy negyed csomag durumbúzás szélesmetéltet (így), leöntöttem róla a főzővizet, majd még a fazékban összekevertem annyi szilvalekvárral, hogy jól bevonja mindenhol (nekem ehhez úgy három nagy evőkanálnyi lekvárra volt szükség). Deszkán, késsel durvára vágtam egy kis marék diót, és tálaláskor rászórtam a lekváros tészta tetejére. Ez a mennyiség 1 adag, igény szerint lehet többszörözni.

Az alapötletet itt találtam a receptek között, a nálam felejtős dolgokat nemes egyszerűséggel kihagyva ez maradt belőle.

Idő: 15 percen belül lehet enni, és minimális munka van vele
Pénz: kb. 75 Ft / adag
Durumtésztából az olaszra esküszöm még mindig, a többi hozzávaló viszont hazai volt.

Lekvárfőzős hétvége: szilvalekvár és fügelekvár

Úgy alakult, hogy kétféle kiváló lekvár-alapanyaghoz is hozzájutottam a hétvégi piacoláskor, így mindkét napra megvolt a hazaérkezés utánra az azonnali feladat (persze előbb még lement egy kiadós gyümölcs-reggeli).

A szombati adag 5 kiló magvaváló szilva volt, nagyon érett, a legutója. Igazából ez a legmegfelelőbb fajta alapanyag lekvárhoz, s valóban, jobban fizetett, mint a nagy szemű, amiből még a nyáron készítettem szintén lekvárt. Erről itt írtam, és most is ugyanezt az eljárást követtem. Ezt a szilvát nyersen nem éreztem annyira ízletesnek, de a lekvár nagyon kiváló lett belőle: nem csak édes, hanem kellően gyümölcsös ízű is. Így még 2 nagy (720 ml-es) meg 1 kis (370 ml-es) üveg szilvalekvárral gyarapodott a sufni tartalma. Ezt most egészen sűrűre főztem, így megfelelő lesz például a szilvalekváros papucs töltelékének.
Idő: kb. 15 perc az előkészítés + 8-9 órányi főzés (a használt szilvától és a kívánt lekvársűrűségtől is függ, hogy pontosan mennyi idő kell neki)
Pénz: 250 Ft / nagy üveg, a gázszámlával együtt
Csakis hazai alapanyagból, egy környékbeli kiskert egyik szilvafájáról.

A vasárnapi adag pedig úgy 3 kilónyi füge volt, szintén elég érett. Korábban csak friss fogyasztásra való mennyiséghez jutottam egy-egy alkalommal, most viszont potom 700 Forintért egy jó fél reklámtáska gyümölcsre sikerült szert tennem. Ebből bőven jutott enni is, 2 kilóból pedig fügelekvárt főztem. Nem kerestem receptet, mert úgy gondoltam, hogy úgyis a legegyszerűbb változatra szavaznék, azt meg magamtól is tudom, hogy abba csak füge kell, semmi más. Így hát megmostam, a szárak levágása után felcikkeztem, majd egy vastag aljú edényben feltettem főni. Miután engedett némi levet és felforrt, kicsire vettem alatta a lángot, és időnként megkeverve sűrűsödésig főztem. Mivel a héjdarabok nem főttek szét annyira, mint gondoltam, kézimixerrel beleaprítottam egy kicsit. S mivel kóstoláskor túlságosan édesnek éreztem (!), mégiscsak hozzáadtam egy kis citrom kifacsart levét, és ezzel összefőzve szedtem üvegekbe. 6 darab 220 ml-es üveg (Erős Pistás / dijoni mustáros) lett tele. A felhasználási módján még gondolkodom, bár ahogy magamat ismerem, egy része így ahogy van ajándékként végzi majd.
Idő: kb. 15 perc előkészítés + szűk 2 óra főzés
Pénz: kb. 500 Forint volt az egész, vagyis 83 Forintra jön ki egy kis üveg - egy ilyen különlegességért nem is rossz :)
A füge hazai volt, a citrom nem.

Egyszerű barackos pite (vegán)

Hirtelen felindulásból dobtam össze egyik este ezt a kis süteményt (és másnap lefényképeztem a maradékot):

A Kókuszos lepény tésztáját használtam alapnak, de ezúttal feleztem a mennyiséget, mivel a tetejére nem szántam tésztát. Kiolajozott piteformába igazítottam úgy, hogy körben a szélén pereme legyen. Megszórtam őrölt fahéjjal, majd kiraktam felcikkezett kopaszbarackkal (de például szilvával sem lehet rossz...), és megszórtam egy evőkanálnyi barnacukorral. 180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül. Így lett könnyed, ízletes desszert a nyersen nem annyira finom barackokból (az igazán érett, ízletes gyümölcsöt ugyanis inkább megeszem úgy, ahogy van, mindenféle "trükközés" nélkül).

Idő: legfeljebb 10 perc munka + 30 perc sütés
Pénz: kb. 100 Ft az egész, ami 6-8 szeletet kiad
Hazai alapanyagokból.

Igazi szilvalekvár!

Végre ilyenem is van! A hétvégén igen kedvező áron sikerült finom, jó érett, édes, magvaváló fajta szilvához jutnom, ebből főztem lekvárt.

A szilvát megmostam, kimagoztam, négybe vágtam. A legnagyobb vastag aljú fazekam aljába öntöttem kb. 1 dl vizet, majd teleraktam az előkészített szilvával. Lángelosztót is tettem alá, úgy kezdtem melegíteni: először nagy lángon, lefedve, majd amikor már átmelegedett az egész és a szilva kiengedte a levét (kb. 1 óra elteltével), levettem a fedőt, és kis lángon főztem tovább. Így épp csak forrt, és hatékonyan párologhatott belőle a nedvesség. Nem kevergettem állandóan, csak időnként néztem rá; majd a vége felé már gyakrabban (a főzéshez használt edény hőelosztásától és a tűzhely beszabályozásától függ, hogy milyen gyakori átkeverés mellett nem ég le az alja). Szép lassan besűrűsödött, és az íze is koncentrálódott, miközben remek illatok terjengtek a konyhában. Üvegekbe kanalaztam, lezártam, és egy plédbe csavarva hagytam kihűlni. Kb. 7 kg szilvából, mintegy 10 óra főzés után lett bő 2 liter lekvár, de garantáltan natúr, garantáltan igazi! A nagy sikerre való tekintettel a maradék szilvából ismétlés is volt, vagyis 14 kg szilvát dolgoztam fel, és ebből lett bő 4,5 liter lekvárom (aszalni és befőttnek meg majd veszek másik szilvát).

Idő: kb. 10,5 óra az előkészítéssel együtt, de nem kell folyton mellette lenni
Pénz: kb. 120 Ft / Nagymama lekváros (370 ml-es) üveg, és ebben a gázszámla is benne van
Naná, hogy 100% magyar alapanyagból!

Utólagos kiegészítés:
Amikhez felhasználtam:

• "Mocskos" tészta
• Szilvalekváros papucs
• Szilvalekváros kagylók
• Lekváros-mézes szelet (vegán)
• Szilvalekváros csiga (ugyanez a tészta megkenve szilvalekvárral, megszórva darált dióval, majd ugyanilyen formátumban megsütve)
  
• Szilvalekváros falatok
• Szilvalekváros-almás pitetorta
• Lekváros falatok (vegán)
  

Gyümölcsös üvegtészta-saláta

Egy nagy lábasban felmelegítettem 2 dl tejszínt, majd beleraktam 10 dkg üvegtésztát, és kanállal összeforgattam, hogy mindenütt érje a nedvesség. Lefedve állni hagytam kb. egy fél órát. Utána megszórtam fahéjjal, megcsorgattam 1 evőkanálnyi mézzel, és jól összeforgattam (ne melegítsük a mézet, ha nem muszáj). Egy nagy marék friss, érett szilvából (de más gyümölccsel is el bírom képzelni) a legszebb szemeket félretettem a díszítéshez, a többit pedig hozzácikkeztem a tésztához. Mivel igazán jól nem sikerült eloszlatni benne a gyümölcsöt, az adagolásnál ügyeltem rá, hogy bőven kerüljön a tészta közé az is, a tetejére pedig még külön cikkeztem egy-egy szemet. Mivel semmit se szeretek hűtő-hidegen, az összeforgatás után már tálaltam is. 4 adag.

Az alapul szolgáló receptet itt olvastam (átalakítás saját felelősségemre :)

Idő: kb. 40 perc a tálalásig, ebből legfeljebb 10 percnyi munka
Pénz: kb. 400 Ft a 4 adag
Ezzel most nem igazán támogattam a magyar gazdaságot, szégyenszemre csak a szilva és a méz volt hazai.

Szilvás-mákos fordított sütemény

A múltkori barackos-diós változat sikerén felbuzdulva ezúttal szilvával és mákkal készítettem el ugyanazt (1 kg szilvát és 2 dl mákot használtam; utóbbit előbb ledaráltam, és felét a szilvához kevertem, felét pedig a tésztába).

Idő: kb. 15 perc összeállítás + 40 perc sütés
Pénz: kb. 500 Ft / 6 ilyen szelet, mint a képen
Alapvetően magyar hozzávalókból, a barnacukor és a vanília kivételével.

Dunyhás szilva

A meggyes elfogytával ma ezt a sütit készítettem befőttből:

Kiválasztottam egy megfelelő szilvabefőttet: felezett muskotályos szilva, natúrbefőttként eltéve egy darabka fahéj társaságában, ezúttal rum nélkül. Kicsit küzdelmes volt felbontani, de végül sikerült, a fedő feszegetése nélkül (hacsak lehet, igyekszem elkerülni a deformálását, hogy legközelebb is jól zárjon még).

Lágy tésztát gyúrtam az alábbiakból: 20 dkg Graham liszt, 1/2 csomag sütőpor, 3 evőkanál őrölt lenmag, kb. 1 dl étolaj, a befőtt leve + egy kis víz (ennek a fajta befőttnek kevés leve van, a hagyományosé valószínűleg nem is kellene mind).

A tésztának kicsit több, mint felével kibéleltem egy kerek piteformát, a szélén peremet csinálva neki. Ezen eloszlattam a lecsepegtetett szilvát (a fahéjrudat kivettem, az íze úgyis benne volt már a gyümölcsben). Végül betakartam a maradék tésztával, és villával megszurkáltam. Nekem puszta kézzel megy legjobban a tészta alakítása (és így megúszom a plusz lisztezést, az átemelést, a leeső széleket, bónuszként pedig a nyújtódeszka és a nyújtófa tisztítását is).

180 fokon 30 percig sütöttem, előmelegítés nélkül. A tésztát érdemes nézni, amikor barnul és elválik a forma szélétől, akkor van kész.

Szerintem langyosan a legfinomabb, igaz, ilyenkor még leginkább a formából lehet csak kivillázni. Kihűlve aztán rendesen szeletelhető (ha marad :) Nem tévedés, tényleg nem kell édesíteni sehol - csak ízletes gyümölcsöt használni hozzá.

Szilvaszezonban csak halogattam a külön készítendő töltelék miatt (össze kell főzni a szilvát egy kis őrölt fahéjjal). Befőttből viszont igazán kevés munkával elkészíthető. Az eredeti változat Schobert Norbert: A karcsúság receptjei című könyvében olvasható, azt alakítottam vegánná (meg korábban nem vegánosan is sütöttem sokszor). Alkalomadtán az őszi vegyes gyümölcsöket tartalmazó befőttből is ki fogom próbálni (ugyanilyen szilva van azokban is, és a fahéj sem hiányzik belőlük). Szezonban pedig inkább megeszem nyersen a friss gyümölcsöt :)

Szilvalekváros kagylók

A cukkinis-túrós pités kaland után itt volt még a fél kiló túró másik fele, amivel illett kezdeni valamit. Úgy gondoltam, hogy belegyúrom valami tésztába, így rejtetten elmegy, aztán majd megint nem nagyon erőltetem a témát egy ideig. Nem sokat keresgéltem, mert megakadt a szemem ezen a recepten. Nosza, megsütöttem reformosan:

Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam a következőkből: 25 dkg túró, 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, csipet só, 1 dl étolaj, bő 1 dl víz. Lisztezett deszkán kb. fél centi vastagra nyújtottam. Egy teásbögrével kiszaggattam, majd felavattam a régóta használatlanul kallódó szamószaformázómat, és miután a kör közepébe raktam egy evőkanálnyi házi szilvalekvárt, azzal nyomtam össze a tészta szélét. Így nem kellett tojásozni, mégis jól összetapadt, és sütéskor nem folyt ki a lekvár. 19 db lett, némi kreativitást igényelt, hogy elrendezzem a tűzhely legnagyobb tepsijén, amit előtte kikentem (lehet sűrűn, nem fog megkelni). 3-4 darab miatt ugyanis nem akartam új tepsit kezdeni, hogy két adagban süljön meg. 180 fokon bő fél óra alatt sült pirosra, előmelegítés nélkül. Fogyasztás előtt kicsit hűlni hagytam. Nem kívántam hozzá az édeset, se a tésztába, se utólag (a lekváros papucsot alapul véve ez talán nem is olyan meredek); tökéletesen elég volt a lekvár édessége.

Az ötlet tetszik, de legközelebb túrómentes tésztával csinálom majd, mondjuk az egyéb péksüteményekhez már jól bevált kelt tésztával.

Kívül-belül fekete :)

És itt van róla egy kép:

Szóval ez szilvalekváros gombóc, mákba forgatva.

A tésztáját pedig ezúttal főtt krumpli és csicsóka keverékéből kiindulva készítettem. Meghámoztam és vékony karikákra vágtam 6 kis krumplit meg kb. ugyanakkora térfogatú csicsókát (persze a kevésbé göcsörtöseket válogattam, hogy könnyű legyen megtisztítani), engedtem rá annyi vizet, hogy ellepje, enyhén sóztam, és puhára főztem. Leöntöttem a levét, és krumplinyomóval összetörtem. Ha bírnám a püré-műfajt, akkor már itt megettem volna, annyira ízletes és jó állagú volt így natúr (sokkal jobb, mint külön lenne akár a csicsóka, akár a krumpli). No de nem akartam úgy járni, mint a mesében, hogy ettem is meg nem is (a nem rágható étel számomra valahogy ez a kategória), úgyhogy öntöttem hozzá egy kis olajat, meg Graham lisztet, és lágy tésztává gyúrtam (a mennyiség nagyban függ a hozzávalók minőségétől, nekem kb. 20 dkg liszt kellett).

Kettévettem, és lisztezett munkalapon kinyújtottam. Tenyérnyi darabokat vágtam belőle, és egy-egy evőkanál házi szilvalekvárral megtöltöttem. 21 gombócom lett, ebből 10-et forró, sós vízben kifőztem, a többit pedig egyelőre eltettem a fagyasztóba.

A főzésnél miután feljöttek a víz tetejére, még főztem őket 5-6 percig. Örömmel tapasztaltam, hogy egy sem főtt szét. Közben mákot daráltam, és abba forgattam a megfőtt gombócokat.

A kész gombócban már nem kifejezetten érezhető a csicsóka íze (enyhén azért van egy kis beütése). Összességében sokkal kímélőbb így a gombóc, mint krumplival, fehér liszttel, zsemlemorzsával, és esetleg ráadásként még porcukorral súlyosbítva. (Nálam természetesen a felhasznált szilvalekvár is házi készítésű, cukormentes darab volt.)

Nyáron már volt előzménye a dolognak, arról itt írtam.

Jutka néni mézese

Érdekes dolog időnként megnézegetni mindazokat a honlapokat, ahonnan a látogatóim eljutottak hozzám. Tegnap egy ilyen akció keretében jutottam el az egyik nlcafé-s fórumra, és nem csak a blogomra mutató hivatkozást találtam meg ott, hanem egy ígéretes receptet is (2. hozzászólás). Már eleve reformos volt, ráadásul kiiktatni való alkotóelemet (tej, tojás) sem tartalmazott. Így mindössze a formázáson módosítottam.

Először is rumba áztattam egy bögre felezett aszalt szilvát. Ezt apró szemű, savanykás szilvából csináltam a nyáron, és túl száraznak éreztem ahhoz, hogy még 10-15 perc sütést is kapjon. (Rum helyett természetesen valami alkoholmentes folyadék is használható. Habár a sütéskor elillan belőle az alkohol.)

A tésztához egy tálban összekevertem a következőket:

• 13 dkg méz (vegyes virágméz)
• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt (utólagos kiegészítés: fele zabpehelyliszttel készítve könnyebben formázható a tészta)
  
• 2 kávéskanál őrölt fahéj
• 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
• 2 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 dl víz + még egy kicsi

Az 1 dl vízzel lágy lett volna a nyújtáshoz, viszont ígéretesnek láttam a tésztát a keksznyomóhoz, így inkább még tettem hozzá egy kis vizet, hogy ahhoz megfelelő legyen (tiszta, száraz kézzel hozzányúlva éppen nem ragad, de amúgy elég lágy).

Félretettem, csináltam közben mást (2 másik adag keksznyomós sütit.)

A tésztát kikent tepsire nyomtam (csillag alakúra; nem túl közel egymáshoz, mert sütés közben megnőnek; érdemes jól kikenni, hogy a zsiradékmentes tészta ne ragadjon oda), majd a lecsepegtetett aszalt szilvából tettem egy-egy darabot a tetejükre. Kicsit be is nyomtam, hogy sütés után se hulljon le. (Az eredeti receptben szereplő diót most kihagytam, mert a másik két süti közül az egyik kifejezetten diós volt. Gondoltam, akkor a változatosság jegyében ez meg legyen csak szilvás. Persze ha véletlenül alábecsültük a szükséges szilvamennyiséget, akkor dióval remekül ki lehet pótolni, hogy mindegyik keksznek legyen a tetején valami.)

180 fokos sütőben 15 perc alatt sültek készre. Ez egy fél adag volt, így is 65 darab lett belőle.

Kihűlve enyhén ropogós, de nem ehetetlenül kemény. Nem is túl édes, és a szilva is nagyon illik hozzá (ami szerencsére el se áztatta, és meg se égett). Egyszerű, de nagyszerű karácsonyi sütemény. Ismeretlenül is meg fogom emlegetni róla Jutka nénit! :)

Utólagos kiegészítés: Fémdobozban tárolva néhány napig eltartható, utána lassan de biztosan keményre szárad.

(A recept a Vegán karácsony című blogban is megjelent.)