Kolbászos-sajtos csónakok (húsos)

Nem annyira reformos, mint nálam szokás, és egyáltalán nem vega, de alapvetően nem is saját fogyasztásra készítettem, hanem vendégeknek - és be is zsebeltem érte a dicséreteket. Kinéztem én ezt már magamnak régen, csak csupa Graham lisztből és valami zöldséges töltettel képzeltem el a megvalósítást, de most tudtam, hogy a célközönségnek az eredeti változat lesz a nyerő.


Annyit változtattam Limara receptjén, hogy 8 helyett 12 darabra osztottam, s mivel még így is igen méretes példányok lettek, alighanem 16-ra fogom legközelebb.


Idő: kb. 2,5 óra elteltével lehet enni, és ebből kb. 3/4 órányi munka van vele
Pénz: kb. 800 Forint
Alapvetően hazai alapanyagokból.

Rizsfelfújt a la Horváth Ilona (lakto-ovo-vega, hagyományos)

Csak semmi reformosítás - nem otthon vagyunk! Nem saját konyhában, nem saját alapanyagokból, nem saját ízléshez hangolt (bár valamikor régen sokat használt) recept alapján, de csak sikerült összehoznom. Na jó, a cukor másik felének belerakását szabotáltam, miután a szűken mért első felével is brutál édesnek éreztem a masszát - megsülve azért szerencsére szelídült az íze. A maga módján jó lett, és szerintem a hozzá tálalt friss eper (saját termés!) sokat dobott az összképen; simán megérte a szemerkélő esőben elbiciklizni érte, és óvatosan megszedegetni az ültetvény széléről a pirosló szemeket. A konyha tulajdonosa nagyra értékelte a meglepetést és a finom vacsorát.


5 dl tej és 1 dl víz keverékében puhára főztem 12 dkg rizst 4 dkg cukorral. Mikor elfőtt róla a nagyja folyadék, óvatosan hozzáforgattam 5 dkg mazsolát, és lefedve puhulni és hűlni hagytam (közben elfoglaltam magam más dologgal). Utána 2 dkg olvasztott vajat simára kevertem 2 tojás sárgájával és pici liszttel, majd a fellazított rizshez forgattam. A tojások fehérjét kemény habbá vertem, és ezt is óvatosan hozzáforgattam a masszához. Kivajazott és zsemlemorzsával megszórt tepsibe simítottam. 180 fokon 25 percet sütöttem, majd még 5 percet az elzárt sütőben hagytam (eddigre körben elvált a tepsitől és pirulni kezdett a teteje). Langyosra hűlve, friss eperrel tálaltam. (A kép azért ilyen, mert a fényképezőgépet is nélkülöznöm kellett, a mobiltelefonom meg csak ennyire képes.)

Reform változatban pedig így készítek valami nagyon hasonlót.

Zöldséges tarhonya (vegán)

Ebben a nem túl tavaszias időben egy nem túl tavaszias ételt készítettem ebédre:


A zöldségek előkészítésével kezdtem: meghámoztam, majd kis (úgy 1 centi élhosszúságú) kockákra vágtam répát, petrezselyemgyökeret és krumplit (tetszőleges más zöldség is mehet bele, nekem most ezek voltak még itthon a télire betárazottakból); majdnem teli lett a zöldségkeverékkel egy literes tál.

Aztán fogtam a vastag aljú, mély serpenyőmet, kevés olajat forrósítottam benne, majd fakanállal állandóan kevergetve átpirítottam rajta 1 pohár (2 dl) házi tarhonyát. Mikor már szép egyenletesen barna volt mindenhol, hozzáöntöttem az előkészített zöldséget, párat kavartam rajta, majd felöntöttem 2 pohár vízzel.

Ollóval kis darabokra vagdostam 1 marék szárított paradicsomot, és ezt is hozzátettem, valamint ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel. Miután felfőtt, kis lángon, lefedve pároltam tovább, kb. 15 percet.

Ekkorra már alig volt alatta lé, és érezhetően puhult minden. Hozzákevertem egy marék szárított petrezselyemzöldet szétmorzsolva, majd elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam kb. 10 percet.

Ez a mennyiség 2 bőséges adag egytálétel vagy 3-4 adagnyi köret. Én most tojásos tarhonyát használtam hozzá, de tojásmentes tésztával készítve vegán fogás.

Idő: 1 órán belül megvan, még a zöldséghámozással és kézi aprítással együtt is
Pénz: kb. 150 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.

Sült patiszon

Nagyon egyszerű és jól variálható alap: A patiszont megtisztítom, felkockázom, majd nagyon kevés olajon elkezdem sütögetni. Időnként átforgatva puhulásig pirítom. Tarkaborsot darálok rá, és a legvégén enyhén sózom (korábban nem érdemes, mert levet ereszt a sótól, és inkább pirítva, mintsem főve kedvelem).

Változatok:

• A bors helyett ízlés szerinti egyéb fűszer vagy fűszerkeverék használható, a patiszon önmagában nem valami erőteljes ízű, lehet ízesíteni bátran.
  
• Régebben úgy is készítettem, hogy felvert tojást öntöttem rá, és annak megszilárdulásáig sütöttem. Arány tetszés szerint, a patiszonos rántottától a tojásos patiszonig bármi belefér.
• Ha tartalmasabbra szeretném, akkor krumplival vegyesen (kb. felesben) készítem: ekkor a krumplit teszem oda előbb, és amikor az kezd puhulni, akkor adom hozzá a patiszont - így lesz kész egyszerre.
  
• Egészben hagyott szeleteket is meg lehet sütni ugyanígy, bár az kétségtelenül több időbe telik összesen.

Idő: kb. 20 percen belül lehet enni
Pénz: 1 nagy patiszonból, ami most 80-100 Ft a piacon, kitelik 1 bőséges adag főétel vagy 2 adagnyi köret.
Hazai alapanyagokból.

Paprikás krumpli vegásan

Meghámoztam és hosszában cikkekre vágtam 2 adagnyi (tányéron csomójára „mérve”) apró krumplit (vetni valónak árulták a piacon, de enni is jó). Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd időnként megkeverve enyhén átpirítottam rajta a krumplicikkeket. Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje. 1 teáskanálnyi sóval és 3 teáskanálnyi őrölt pirospaprikával meg pár tekerésnyi frissen őrölt borssal ízesítettem, és miután felforrt, kis lángon főztem tovább, időnként óvatosan átkeverve egy falapáttal. Közben ollóval összevágtam 1 nagy marék aszalt paradicsomot, és ezt is a fővő ételhez adtam. Mikor a krumpli már majdnem puha volt, hozzáöntöttem egy fél üveg (370 ml-es üveg fele) paradicsompaprika-befőttet, valamint belemorzsoltam 1 kis marék szárított petrezselyemzöldet. Mire megfőtt, az a kevés leve is besűrűsödött (én rövid lével szeretem, de több vízzel ízlés szerint lehet levesesebbre is csinálni). Tálaláskor rádaraboltam egy guriga füstölt parenyica héját, valamint friss petrezselyemzölddel díszítettem. 2 adag.

Vegán változatban, sajt nélkül is finom, illetve sajt rárakása helyett nokedlit is lehetett volna főzni a levébe (1 tojás + annyi zabpehelyliszt, hogy lágy, de szaggatható tészta legyen; a paprika hozzáadása után szaggatnám bele kanállal).

Húsvéti falatkák

Tejszínes-krumplis kenyér, vaj, főtt sonka, főtt tojás és paprikalekvár került egymásra. Friss fejes salátával ettük.

Éves hús- és tojásfogyasztásom letudva :) Ízlett, de elég is volt ennyi.

Olajban sült csicsóka

Mint a mellékelt ábra mutatja, szökőévben egyszer nálam is előfordul sült krumpli:

Persze már megint csaltam, mert egy része csicsóka (a fehér belsejű, barnás héjú darabok). Több helyen is olvastam már, hogy krumplis ételekben a krumpli egy részét (vagy akár az összeset) le lehet cserélni csicsókára. Úgy tűnik, az elkészítésre tényleg igaz (bár a csicsóka hamarabb megfő), ízre azonban egészen más a csicsókás étel.

Most a fonnyadtabb csicsóka szép halványbarna, enyhén ropogós lett - és a krumplihoz képest puha, könnyű, és persze az a jellegzetes csicsókaíze is megvolt. A nagyon elevenek viszont ugyanúgy lágyak maradtak, mint a nagyon friss krumpli ilyenformán sütve (nyilván a magas víztartalom miatt).

Ezúttal tükörtojást sütöttem még hozzá, és annak a sárgáját mártogattam ki vele. Ha épp nincs itthon kenyér, vagy egyszerűen csak nem vágyom lisztárura, akkor inkább valamilyen sült zöldséget készítek mártogatónak. Legtöbbször kevés olajon pirítva, mondjuk felkockázott cukkinit vagy padlizsánt.

Utólagos kiegészítés: Csicsókasütéssel kapcsolatos további tapasztalatom

Rakott patiszon

Kalória- és szénhidráttartalom tekintetében is barátságosabbá tehető a rakott krumpli úgy, hogy a krumpli egy része, vagy akár egésze helyett patiszon kerül bele. Régebben többféle alap rakott krumpliból kiindulva végigpróbálgattam ezt, ma pedig egy extra könnyű, vegetáriánus változatot alkottam. Ebben nincs közé öntött mártás (se besamel, se tejföl), a kolbászból pedig csak a paprika van jelen natúr, grillezett paprika formájában.

Előszöris beáztattam a pataki tálat, amiben az egészet szándékoztam megsütni. Ennek hiányában szerintem sima tepsiben, alufóliával lefedve is működik a dolog. Keményre főztem 3 tojást. 1 nagy patiszont kettévágtam, kikanalaztam a magjait (ha még picik, akkor nem szükséges, ennél már jobbnak láttam), aztán úgy egy centi vastag szeletekre vágtam, és krumplihámozóval lekanyarítottam mindegyiknek a héját (én így érzem legkönnyebbnek hámozni, főleg, ha nagyon cakkos). Meghámoztam és felszeleteltem a 3 tojást. Elővettem a hűtőből egy tálnyi grillezett paprikát (ehhez vastag húsú paprikát sütő felső részén 15 percig, majd átforgatás után még 10 percig grillezek, egy fazékba szedem és lefedve hagyom, hogy langyosra hűljön, majd eltávolítom a csutkáját és lehúzom a héját - nagy tételben érdemes csinálni, olajjal leöntve (lepje el jól!) hűtőben eláll). Kimentem pár kakukkfű-ágért (friss kakukkfű hiányában szárítottal is mehet), meg előkészítettem az olívaolajas üveget. Aztán hozzáfogtam a rétegezéshez: patiszon, paprika, tojás, kakukkfűlevelek, kevés olaj.

Ezt ismételgettem addig, amíg el nem fogytak a hozzávalók (a lyukas patiszonszeletek közepét "befoltoztam" kisebb szeletekkel). Amikor kész volt, rátettem a tál fedelét, majd be a hideg (!) sütőbe. Bekapcsoltam 200 fokra, így sütöttem 30 percig, majd rászórtam bő 10 deka reszelt sajtot (füstölt parenyicát), és légkeverésen még 5 percig sütöttem, immár fedő nélkül. (Így még nem lett nagyon puha a patiszon, egyébként a 30 perc után a közepénél érdemes egy villával ellenőrizni az állagát, és szükség esetén sütni még.)

Tálaláskor még a tálban szétvágtam a kiszedőlapáttal, hogy a keresztül-kasul parkettázott patiszonszeletek miatt ne csússzon szét az egész. Aki akarja, a tányérján picit sózhatja. Egyébként a sült paprika meg a kakukkfű kellemes ízt a kissé jellegtelen patiszonnak. Ez a mennyiség 2-3 adag.

(Eredetileg a (súly)Vesztőhelyen)

Káposzta bundában - nem csak nyulaknak :)

A hűvös idő beköszöntével már nem is zavar annyira, ha egy étel elkészítése mellékesen fűti egy kicsit a konyhát. Így került elő a bundázás, ezúttal új belsővel: nevezetesen egy kis főzőtök húsa, néhány cső juliskabab (saját termés a másodvetésből), meg egy kis fej káposzta fele került bele.

Ez utóbbi annyira ízlett, hogy érdemesnek tartom külön megörökíteni. A káposzta tényleg igen kicsi volt (szűk arasznyi átmérőjű), viszont jó kemény, vagyis szorosan álló levelekkel. Úgy vágtam cikkekre, hogy mindegyiknek a közepén a torzsából is legyen egy-egy darab, ami összetartja, és kívül se legyen nagyon vastag (egy-másfél centi, meg főleg ahogy sikerült :). Ezeket a darabokat mártottam meg a sajtos bundában és sütöttem ki forró olajban. Így a káposzta nem lett teljesen puha, hanem az a finom, roppanós állagú maradt, amit újabban nagyon szeretek. (Természetesen aki puhán kedveli, az ne hagyja ki a káposzta előfőzését, mielőtt bebundázza.) Egyetlen hátrányának azt találtam, hogy nem jó "csak úgy" elcsemegézni a sütés közben (amit az ilyesmik készítésénél rendszeresen megteszek a kisebb darabokkal), hanem meg kell adni a módját, és szépen, késsel-villával fogyasztani. Azért megoldottam :)

Natúrlecsó télire

Idén ugyan nem tervezek ilyet csinálni, mert maradt elegendő tavalyról, de a receptet azért leírom, mert aktuális. [Utólagos kiegészítés: Következő évben már kellett csinálnom, így kép is lett róla, itt megtekinthető.]

Szóval azért natúr, mert mindössze paprika és paradicsom van benne, hogy minél többféle étel alapjául szolgálhasson, és ízlés és hangulat szerint lehessen alkotni belőle. Nincs benne olaj sem, így nem kell attól tartani, hogy megavasodik.

A paprika nem baj, ha apró és esetleg nem szép alakú, célszerű viszont, ha van közötte érettebb és kevésbé érett is (tehát a citromsárgától a narancssárga minden árnyalatán át a sötétpirosig). Az sem tragédia, ha picit fonnyadt, viszont lehetőleg vastag húsú legyen. Külön élvezem, mikor az apró paprikáknak szinte nincs is csutkája, így nem kell külön annak a kivágásával foglalkozni. Paradicsomból valami keményebb, rostosabb fajtát szeretek használni hozzá, ha nagyon száraz, akkor persze vegyítve lédúsabbal. Ennél fontos, hogy érett legyen (egyenletesen sötétpiros), de semmiképp se olyan, ami már itt-ott romlásnak indult (a túlságosan nyomódott szemek sem nyerők).

Előszöris előkészítem az üvegeket és a fedőket. Megmosom az alapanyagokat. A paradicsomokat forró vízbe mártom, majd lehúzom a héjukat, kivágom a csomájuknál a zöld részt, és felcikkezem őket. Egy nagy fazékba rakok a paradicsomból, felteszem főni, majd mikor már engedett egy kis levet, akkor elkezdem karikázni/csíkozni bele a paprikát, szigorúan a csutkája nélkül. Időnként megkeverem. Felforralom, de csak addig főzöm, míg a paprika épphogy puhulni kezd. Szükség esetén teszek még hozzá paradicsomot is: akkor jó az arány, ha majdnem ellepi a paradicsomlé. Az utólag hozzátett paradicsommal mindenképpen felfőzöm még egyszer, majd kevés nátrium-benzoátot keverek bele (a tapasztalat azt mutatja, hogy kell, anélkül elég rossz az elállási arány). Azon forrón üvegekbe szedem, törekedve rá, hogy minél több sűreje legyen, ne paradicsomlé töltse ki a térfogatot (azt szükség esetén külön is lehet majd önteni hozzá, de egyébként nem az én világom a híg lecsó). Azonnal lezárom, és szárazdunsztba rakom, hogy lassan hűljön ki.

Felhasználáskor a legegyszerűbb változatban én csak felmelegítem és tojást ütök bele, húsevő családtagok persze pirított hagymával, szalonnakockákkal és kolbászszeletekkel is kiegészítik. Sózni meg mindenki a tányérján, ízlés szerint.

Ezen kívül a húsevő szakasznak igen kiváló lecsós szelethez vagy kockahúshoz, én viszont inkább zöldségekkel vagy magokkal főzöm össze. Mondjuk lencsével, és nem feltétlenül csak újévkor :)

-------------

Utólagos kiegészítés:
További felhasználási ötletek:

• Lecsós káposzta barna rizzsel
• Lecsós lencse
• Sörös zöldségegytál
• Lecsós árpagyöngy káposztával, pataki tálban
• Pásztortarhonya

Lecsós tészta

Pénteki vacsora, a "minden maradékot bele" mottó jegyében. A szombat meg a vasárnap a piacolós nap, így pénteken abból gazdálkodom, ami még maradt az előző heti szerzeményekből: jelen esetben 5 paprika és 3 kis paradicsom. Aztán akadt még a hűtőben úgy 10 dekányi füstölt sajt, meg tojás is.

Akár tojásos lecsót is készíthettem volna, de valami tartalmasabbra vágytam, és mivel kenyér épp nem volt itthon, bele kellett építeni ezt a tartalmat. Elsőnek a rizses lecsó ugrott be, bár én nem szeretem különösebben, ráadásul a barna rizs amúgy is soká adja meg magát (nagyon éhes voltam már, meg kizárt dolog, hogy én annyi ideig főzzem ezt). Így lett inkább tészta - barna fusilli, mert az árválkodott ott egy kevés egy zacskó alján.

Feltettem a főzővizet, s közben felszeleteltem a paprikát meg a paradicsomot, és lereszeltem a sajtot. A felforrt vizet sóztam, beleöntöttem a tésztát, újraforráskor elzártam a lefedett fazék alatt a lángot. Mély sütőtálban kevés olívaolajon megsütögettem a paprikát, de csak annyira, hogy azért még roppanós maradjon. A végén hozzádobtam a felcikkezett paradicsomot. Ütöttem rá két tojást, de nem kevertem össze azonnal, meg nem is folyamatosan, hogy nagyobb darabok is legyenek benne. Hozzáadtam az időközben al dente állagúvá vált, leszűrt tésztát, összekevertem, majd ment hozzá a sajt is. Addig melegítettem, míg a tojás megszilárdult, a sajt meg egy kicsit megolvadt. Jó lett volna még rá egy kis zöldfűszer, mondjuk petrezselyemzöld, de sötét volt meg az eső is esett, úgyhogy inkább nem zarándokoltam ki a kertbe érte.

Ha több zöldség és kevesebb tészta lett volna, akkor a rizses lecsó mintájára tésztás lecsónak is nevezhettem volna, így inkább maradtam a lecsós tészta megjelölésnél. Kipróbálom majd más arányokkal is, amíg tart a lecsószezon...

Tojásos lecsó franciásan

A pizza készítésekor kimaradt padlizsán- és cukkinivégek felhasználásán töprengve először a sült zöldséges penne jutott eszembe, de mivel nemrég volt spagetti nyers paradicsommal, nem igazán lelkesedtem a tésztáért. Így végül a jó öreg tojásos lecsó alapját készítettem el a francia lecsó mintájára, csak kisebb darabokra vágtam a zöldségeket, és a paradicsomot nem sütöttem bele, hanem díszítésként raktam rá. Ezúttal a tojást nem külön vertem fel, hanem egyszerűen ráütöttem az összesütögetett zöldségekre, és falapáttal párszor átkevertem, míg szilárdult. A végeredményen nem látszott az újítás, viszont az eggyel kevesebb mosatlan tányér és villa határozottan tetszett! Máskor is alkalmazni fogom ezt a kis trükköt.

Panírozás helyett

Blogomon végignézve megállapítottam, le sem tagadhatnám, hogy a panírozás a nemszeretem kategóriát erősíti nálam. Nem szeretem készíteni, mert macerás, sok mosatlannal jár, és az olajba lehullott morzsa is csak a problémákat tetézi (itt lehet választani, hogy mindegyik menet után olajcsere + mosogatás, vagy inkább a következő menetre ráégett morzsamaradványok szaga és íze - kár, hogy egyik sem vonz). Zöldségeknél további súlyosbítás, ha elő kell főzni a bundázandó alapanyagot: idő, konyhamelegítés (így nyáron nem hiányzik), meg a forrón panírozni (bocs, de nem hőálló a kezem) vagy hűlni hagyni (még több idő) problémakör. A másik, hogy olyan nagyon enni sem szeretem, főleg, mióta tudatosan kerülöm a fehérlisztes dolgokat, na meg ha látom, hogy a sütés nem sikerült valami profin.

Ha már nagyritkán bundázásról van szó, inkább olyat készítek, ahol egyszerűen bele kell mártogatni a dolgokat valami keverékbe, kisütni, és kész. Lényegesen kevesebb idő, lényegesen kevesebb mosatlan, nincs lehullott morzsa, s ha elég vékony az a bundázandó valami, akkor még előfőzőcskézni se kell.

Ma padlizsánt meg cukkinit bújtattam sajtos bundába, de bármilyen zöldséggel működik a dolog (sütöttem már zsenge karalábét, patiszont, répát, krumplit, de még gombát is így). Sőt, valamikor kisebb csirke- vagy pulykahús-falatkákat is készítettem ily módon.

A bundához egy tálban összekevertem az alábbiakat: 10 dkg apróra reszelt sajt (nálam most füstölt parenyica, de bármilyen lehet), 1 tojás, 10 dkg teljes kiőrlésű liszt, csipet só (ha a sajt sós, akkor kihagyom), kb. 1 dl víz. Akkor jó a sűrűség, ha vastag, összefüggő rétegben tapad a belemártott dolgokra. Álltában sűrűsödik, ezért időnként kicsit vizezni kell.
A padlizsánt és a cukkinit felkarikáztam. Ha zsenge, nem szükséges meghámozni és kibelezni. Szerintem a lezózás-lékifacsarás című művelet is felesleges (a patiszonnál is eltekintek tőle).
Serpenyőben olajat forrósítottam, és ebben kisütöttem a bemártogatott karikákat, ügyelve rá, hogy ne szívják magukat tele olajjal (főleg a padlizsán hajlamos szivacsként működni.)
Papírszalvétára szedtem ki, és már tálaltam is. A bunda maradékát üresen kanalaztam az olajba, és kis plecsniket sütöttem belőle.

(Megjegyzés: Másik, tej- és tojásmentes bundázási módról itt írtam korábban - ezt is szoktam időnként használni, csak most így nyáridőben nem kívánom azt az ízvilágot.)

Cukkinis kedvenc tavalyról

A tavalyi nyár nagy felfedezése volt számomra a cukkini. No igen, akkor még úgy mentem a piacra, hogy "a zöld a cukkini, a lila a padlizsán; a zöld a cukkini, a lila a padlizsán - csak meg kéne tanulni, ha már egyszer úgy néz ki, hogy vega leszek..." Merthogy tökfélékből nálunk gyerekkoromban csak patiszon volt rogyásig (mindig csak rántva - utáltam a készítését, és egy idő után az evése sem vonzott), meg néha főzőtök (általam nem túl kedvelt főzeléknek, illetve ha hígabbra sikerült, akkor ugyanaz levesnek tálalva - mivel már akkor sem voltam leveses, ez még kevésbé jött be), meg néhány évben sütőtök is (sütve - az viszont finom volt!).
A tavaly kipróbált cukkinis receptek közül pedig ez volt a kedvenc. Gyorsan elkészíthető, és megfelelően sütve (= ne szívja meg magát olajjal) könnyed nyári fogás. Személy szerint nem vagyok híve az előzetes besózás, majd kifacsarás című procedúrának (és nem csak ennél, hanem általában), úgy mindenestül sütöm, akár bekeverés után azonnal. Mint például tegnap ebédre is...

Könnyű nyári tízperces műfaj: Tojásos lecsó

Gyerekkoromban gyakran készült otthon valami hasonló, bár akkoriban én ennek annyira nem örültem. Kipiszkálgattam belőle nemcsak a hagymát, hanem a paprikát is, és leginkább a tojásdarabokat voltam csak hajlandó megenni. Vagy még azt sem. És vártam nagyon, hogy egyszer majd én főzhessek, és azt, amit én akarok, úgy, ahogy én akarom. Meg főleg ahogy sikerül - sietett mindig hozzátenni anyukám.

Ma reggel a következőt sikerült összehoznom a tojásos lecsó emlékéből kiindulva:

Felkarikáztam két paprikát, ügyelve rá, hogy a csutkáját ne vágjam bele. Kevés olívaolajat forrósítottam egy serpenyőben, majd rádobtam a paprikát, és időnként megkeverve, immár mrsékelt lángon kicsit megpuhítottam. Közben apró cikkekre vágtam egy paradicsomot, majd ez is ment a serpenyőbe. Addig pirultak így együtt, míg felvertem két tojást egy csipetnyi sóval, meg kimentem egy kis zöldfűszerért a kertbe. Visszatérve ráöntöttem a tojást, majd időnként megkeverve addig sütöttem, amíg megszilárdult. A tányéron még rátépkedtem a zöldfűszert, majd jóízűen elfogyasztottam. (1 személyes adag)

Megjegyzések:
1. Nem érdemes sokáig pirítani a zöldségeket, mert egyrészt az állaguk bánja, másrészt az összesodródott paradicsomhéj erősen rontja a kész étel élvezeti értékét.
2. Néha úgy is készítem, hogy a tojás ráöntése előtt felkockázott sajtot (füstölttel a legfinomabb) is rakok a zöldségekhez, és így sütöm meg. Esetleg ha van bontott tejföl, akkor egy-két teáskanálnyit teszek belőle a tojásba. (Most viszont valahogy nem kívántam semmilyen tejterméket, így ezek kimaradtak.)

Tejszínes-tojásos spagetti

Egyetemista koromban a vizsgaidőszakban, mikor időm és kedvem sem volt főzni, mindig "sajtostészta-diéta" volt. Gyorsan össze lehetett dobni, remek Forint/jóllakás mutatóval büszkélkedett, és télen mellesleg még a konyhát is fűtötte egy kicsit.

Azért szerencsére nem sikerült megutálnom ily módon a tésztaételeket, s ha manapság nem is sokkal bonyolultabb, de mindenképpen sokkal változatosabb fogásokat készítek a témában. Legutóbb például ezt:

Spagettit főztem a szokásos módon, ezúttal úgy, hogy fele durumbúzás, fele meg teljes kiőrlésű volt. (1 nagy vagy 2 kis adaghoz a fél kilós csomag negyede a bevált mennyiség.) Aztán kevés olajat forrósítottam egy nagy serpenyőben, majd beleszedtem a lecsepegtetett tésztát. Felvertem 1 tojást pár kanál tejszínnel meg csipet sóval és borssal, reszeltem bele egy kis füstölt sajtot, majd ráöntöttem a tésztára, és időnként megkeverve hagytam megszilárdulni rajta. Paradicsomszeletekkel és lestyánlevelekkel díszítve tálaltam. (Jó lett volna még rá is egy kis füstölt sajt, de sajnos most nem maradt.)

(Az alapul szolgáló receptet a Bodzablogon olvastam.)

Csurgatott tésztás karalábéleves

Friss, zsenge karalábéból kihagyhatatlan nálam ez az étel:

Megtisztítok és apróra vágok 1-2 karalábét, meg ha van, akkor répát és petrezselyemgyökeret is. Kevés olívaolajon pár percig pirítom, majd felöntöm vízzel. Vegyeszöldséges fűszersóval és pár tekerésnyi borssal ízesítem, felfőzöm, majd kis lángon addig főzöm lefedve, amíg a zöldségek puhulni kezdenek. Közben 1 egész tojást simára keverek 1 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű liszttel. A leves alatt feltekerem a lángot, megvárom, míg forr, majd vékonyan belecsurgatom a tésztát keresztül-kasul, és egy ideig még nem kavarom meg. Utána hozzákeverek 1 kis pohár tejfölt, meg összevágott petrezselyemzöldet, egyet fő, és készen is van. Jó étvágyat hozzá!
(Megjegyzés: Aki nem vega, az bátran tegyen bele valamilyen sovány főtt húst vagy húsgombócokat is.)

(Az alapötletet a régi norbi.hu oldal receptes fórumában olvastam.)

Ha vasárnap: akkor búza: Graham kenyér bundázva

Nem ezt terveztem búzából, de úgy alakult, hogy egy ilyen egyszerű, de egyébként finom és laktató ebéddel kellett beérnem.

Történt ugyanis, hogy a szokásos piaci kirándulás után - melynek során a szokásosnál is jobban sikerült felpakolnom - a jó időn fellelkesedve belevetettem magam a kerti munkába. Főleg mivel a frissen beszerzett növényeket szerettem volna minél előbb megfelelő helyre rakni - és hát a legmegfelelőbb kétségkívül a végleges hely. Csakhogy ahhoz alapos gyomtalanítás (tarack-mentesítési kísérlet) meg egy nem is oly kicsi homokkupac áthelyezése szükségeltetett. Meg közben akadt gereblyéznivaló is, meg ennek folyományaként egy kis komposztáló-rendezés.

Ebéd persze csak tervben létezett, mikor már eléggé éhes voltam, és némileg fáradt is már. Így aztán a "kaját, de azonnal" mottó keretében az egyik leggyorsabban összedobható, de kellően kiadós ételt ütöttem össze: bundáskenyeret sütöttem a pár napja készített dagasztás nélküli Graham kenyér végéből. Tudom, hogy ezt is lehet bolondítani (például így), de én a körülményekre való tekintettel maradtam a "fapados" változatnál. Meg van, aki a friss kenyérre esküszik, s van, aki a szikkadtra; van, aki jól átáztatja, még esetleg tejbe is, nem csak tojásba, s van, aki csak éppen bemártja; a többség mindezt csak fehér kenyérből tudja elképzelni, egyesek zsírban, mások olajban, hirtelen vagy lassabban sütve... Nálam személy szerint a pár napos, de még nem száraz Graham kenyér, és az egyszerű tojásba mártás, forró olajban kisütés az ügymenet. Ha épp akad itthon valami megkezdett sajt, akkor azt reszelek rá, de ha nincs, az sem tragédia. De egy bögre tea dukál hozzá mindenképp :)

A búza végülis a kenyérben megvolt, a felkészülés keretében begyűjtött tönkölylisztes, kuszkuszos, bulguros, búzapelyhes, búzacsírás receptválogatás legígéretesebb darabjait pedig majd máskor próbálom ki...

További receptjeim, amelyekben szerepel búza valamilyen formában - majd teszek róla, hogy ez ne mindig csak liszt legyen :)

Ha csütörtök, akkor rozs: Rozskovászos zöldségleves

Azt hiszem, ez volt a legnagyobb feladvány a hétre: a rozs most épp teljes kiőrlésű liszt formájában lelhető csak fel itthon, viszont kenyeret nem akartam sütni belőle. Szerencsére némi kutatómunkával rozsliszt felhasználásával készíthető sütemény, egytálétel, leves, sőt még ital receptje is került. S mivel nem szerda este kezdtem gondolkodni az ügyön, a szükséges kovásznak is volt ideje megerjedni. (Jó, tudom, ennyi erőből elmehettem volna beszerzőkörútra is, de ha már lett kedvemre való rozslisztes recept, akkor miért ne azt próbáljam ki? :)

Zsófi receptjéből kiindulva az alábbi levest hoztam össze:

Egy tálban összekevertem 15 dkg teljes kiőrlésű rozslisztet 2,5 dl vízzel, majd beledobtam a múltkori kovászos kenyér megszárított végét. Letakartam egy konyharuhával, és leparkoltam a hűtő tetejére. Naponta megkevertem.

4 nap elteltével pedig elkészítettem vele a zsurek tartalmas, de vega változatát. Meghámoztam és felkockáztam 2 répát, 2 petrezselyemgyökeret és 2 krumplit, majd kevés olajon pár percig pirítottam őket, fakanállal kevergetve, hogy ne ragadjanak le. Utána felöntöttem 8 dl vízzel. Fűszereztem: 1 babérlevél, pár tekerésnyi bors, fél teáskanál só, 1 evőkanál pirospaprika, 6 szem szegfűbors és 1 evőkanál majoránna került bele. Miután felfőtt, kicsire vettem a lángot, és lefedve a zöldségek megpuhulásáig főztem (kb. 15 perc). Közben egy kis lábasban megfőztem 3 tojást is. A levesbe kevertem 1 kis pohár kefírt meg a kovászt (a kenyérvéget kivettem belőle), összefőztem, majd a főtt tojással tálaltam.

Aki szereti a savanykás leveseket (mondjuk az ilyet), meg a kovászos kenyereket (főleg a rozsost), annak ez is ízleni fog! Nem kóstoltam az eredetit, így nincs összehasonlítási alapom az autentikus változattal, mindenesetre finom ebédem volt :)

Utólagos kiegészítés: Másnapra "simult" az íze; és nekem így volt az igazi!

További rozsos receptjeim – természetesen folyamatosan bővítem a kört.

Holnap zabos nap - nem túl nehéz feladvány, hiszen többféle formában is fellelhető itthon, és változatos formában rendszeresen fogyasztom. Holnapra azért egy "kísérleti receptet" tervezek :)

Dumplings with eggs and mixed pickles

(Magyar változat)


Dumplings can be served as garnish for stew, they can be used to enrich soups, or even a standalone dish can be made of them. Just follow this simple recipe:

1. First, run plenty of water in a large pot, put it on the stove and bring it to boil.
2. Meanwhile, prepare the dough for the noodles: scramble two eggs with a pinch of salt, then add about six or seven tablespoonfuls of flour (I’ve used wholemeal flour), and mix well. The dough should be neither too soft nor too firm.
3. Salt the water, then dip a tablespoon in it, and tear small pieces of the dough into the boiling water, dipping the spoon in it again and again. It should be boiling continuously, otherwise the dough will stick to the spoon.
4. When all the dumplings have come to the top of the water, cook for a few more minutes, then strain them.
5. Put a large saucepan on the stove, heat a little oil in it, then add the dumplings.
6. Scramble one more egg, and pour it over the hot dumplings. Stir occasionally until the egg gets firm.
7. Serve with mixed pickles. This amount makes one large or two small servings.

A note about mixed pickles: This is usually made in autumn, just before the first frosts. The ingredients are those vegetables which are imperfect and cannot be stored for winter, and those which have not had time to get ripe: cabbages, carrots, small cucumbers, green peppers, unripe tomatoes, etc. They are cut into thin slices, seasoned with salt, peppercorn, caraway seeds, bay leaves and vinegar. The mix is put into jars rather tightly, then closed and steamed. It is typically served with rich foods.