Aszaltgyümölcsös-korpás muffin (lakto-vega)

Menő vagy sem, szeretek muffint sütni, mert egyszerű, gyors, változatos műfaj. A legtöbb recept azonban kapásból kiesik, mikor a hozzávalóknál meglátom a tojások számát. Egyet-kettőt még csak el lehet lébecolni őrölt lenmaggal az ilyen kevert dolgoknál, de annál többnél már érdemesebb alapjában új koncepciót keresni. Aztán ott van még a cukor meg a zsiradék, amiből szintén nem csípem a sokat - de ugye ezek mennyiségéből se lehet akármennyivel visszább venni úgy, hogy azért értékelhető mennyiségű és minőségű tészta maradjon nélkülük. A lisztet meg úgyis lecserélem teljes kiőrlésűre, és a porok összekeverése után egyenesen abba a tálba mennek a folyadékok, külön maszatolás nélkül. Amiből ezek után ehető muffin sül ki, azt a receptet gyorsan feljegyzem, mert ismétlésre érdemes. Mint ez itt. Persze könnyű dolgom volt vele, mert több ponton már eredetileg is megfelelt a sajátos igényeimnek, a többi átalakítást meg remekül elviselte.

Aszaltgyümölcsös-korpás muffin

(lakto-vegetáriánus recept)

Kiadós, egészséges reggeli, amit ráadásul gyorsan, egyszerűen elkészíthetünk.


Hozzávalók (12 muffinhoz):
(a méréshez használt bögre 2,5 dl-es)

• 1/2 bögre (vegyes) aszalt gyümölcs (szilva, sárgabarack, meggy, mazsola, stb.)
• 1 bögre zabkorpa
• 3/4 bögre Graham liszt
• 1 evőkanál barnacukor
• 1 evőkanál őrölt fahéj
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 teáskanál méz
• 2-3 dkg vaj
• kb. 1 bögre tej

Elkészítése:

1. Szükség szerint összevágjuk az aszalt gyümölcsöket, majd egy nagy tálban elkeverjük a többi poralakú összetevővel.
2. Megolvasztjuk a vajat, és egy tollkenő segítségével kikenjük a muffintepsi mélyedéseit.
3. A maradék vaj a tésztába kerül, a többi folyékony összetevővel együtt. Gyorsan összekeverjük az egészet, annyi tejet adva hozzá, hogy sűrű, de fakanállal jól keverhető tésztát kapjunk.
4. A muffinforma mélyedéseibe kanalazzuk, és 180 fokon tűpróbáig sütjük (20-25 perc, előmelegítés nélkül).
5. Langyosan vagy kihűlve, ízlés szerint vajjal és/vagy dzsemmel fogyasztjuk.
   

A kiinduló receptet Kurma dásza: Ínycsiklandozó vegetáriánus receptek című könyvében találtam. Talán ez az első olyan ebből könyvből, amivel egy kicsit befürödtem első nekifutásra: ugyanis dupla ennyi tésztához írja, hogy 6 muffin lesz belőle. Már olvasásra gyanús volt a mennyiségeket elnézve, de azt azért nem gondoltam, hogy nem kétszer hat, nem is háromszor hat, hanem négyszer hat lesz. Így persze csak két menetben fért be a formába és a sütőbe, esélyt sem adva arra, hogy összekeverés után azonnal megsüssem mindet. A második adagon ez sajnos meg is látszott, nem emelkedett fel olyan szépen, mint az első sorozat. Azóta többször volt már belőle ismétlés, a fenti mennyiségekkel - kettőnknek szerencsére így is kitesz egy kiadós reggelit.

Paradicsomos lencseleves (vegán)

Első kipróbálása óta többször is készítettem már ezt az egyszerű, de igen jól eltalált levest. Az érdem nem az enyém, első és azóta is nagy kedvenc vega szakácskönyvemből, Kurma dásza Ínycsiklandó vegetáriánus receptek című gyűjteményéből való. Ebből vendégvárónak is simán be mertem vállalni a kísérleti receptet (mert ugye mikor próbáljon ki a gasztroblogger valami újat, ha nem olyankor, mikor ki van centizve az idő és nem egyedül eszi majd meg a főztjét, bárhogy is sikerüljön az). Nem is okozott csalódást, sőt! Megrögzött húsevő vendégem még hús-ízt is felfedezni vélt benne - nagy örömére -, csak persze pontosan tudta, hogy nálam vega menü van, így kizárt, hogy tényleg legyen benne hús, vagy akár húsos alaplé. Lám, anélkül is lehet olyat főzni, ami még neki is ízlik :)

Paradicsomos lencseleves
(vegán recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 1 bögre (2,5 dl) barna lencse
• 4 bögre víz
• 2 teáskanál koriander
• 1 evőkanál olívaolaj
• pár tekerésnyi frissen darált bors
• 2 teáskanál tengeri só
• 1 teáskanál barnacukor
• 1 evőkanál citromlé
• 330 ml (1 Kubus üveg) paradicsomlé vagy "paradicsomkoktél" (az egész paradicsomokat csak a legvégén teszem bele és épphogy összemelegítem; látványos levesbetét lesz belőlük)
• 10-12 szem kis zöld paradicsom (saját kiegészítés, szerintem nagyon illik hozzá - szezonon kívül persze kimarad)
• 1 kis csokor petrezselyemzöld (vagy 1 kis marék szárított)

Elkészítése:

1. A lencsét beáztatjuk egy éjszakára, vagy legalább néhány órára (így hamarabb megfő).
2. Az áztatóvizéből kiszedett lencsét feltesszük főni 1 liternyi vízben, a mozsárban összetört korianderrel együtt.
3. Amikor majdnem puha (15-20 perc, lencsefüggő), hozzáadjuk a többi ízesítőt is, valamint a paradicsomlevet és a kb. fél centi vastag karikákra vágott zöld paradicsomot, és így főzzük készre (kb. 5 perc).
4. Végül beleszórjuk az összevágott/morzsolt petrezselyemzöldet.

Idő: kb. fél óra + áztatás, de csak minimális munka
Pénz: kb. 250 Forint
Alapvetően hazaiból, a fűszerek kivételével.

Krumpli-zeller leves

Volt még itthon két kis zeller, így épp kapóra jött a következő recept Kurma dásza könyvéből. A turmixolást persze lehagytam, mert én a darabos leveseket kedvelem inkább, meg tejföl helyett épp kefír volt itthon.


Recept: Krumpli-zeller leves

Meghámoztam 2 nagy krumplit és 2 kis zellert, majd előbbit kockákra, utóbbit nem túl vastag szeletekre vágtam. Annyi vizet öntöttem rá, ami épp ellepte, felforraltam, majd lefedve, kis lángon nem egészen puhára főztem (kb. 15 perc).
Egy kis lábasban megolvasztottam 2 evőkanálnyi vajat, majd megpirítottam benne pár tekerésnyi darált borsot és 1 teáskanálnyi szárított kaprot. Aztán hozzákevertem 1 is pohár kefírt, és összemelegítettem. Mertem hozzá a zöldségek levéből, simára kevertem, majd az egészet a leveshez adtam.
Sóztam, egyet forrt, majd tálaltam. A kép elkészítése után még petrezselyemzöldet is morzsoltam rá, majd bekanalaztam.

(Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek)

Kedvenc szakácskönyveim

Szinte csak az Interneten böngészek recepteket, de ott aztán sokat :) A tegnapi viharos időben azonban inkább kikapcsoltam a gépet, de mivel aludni még nem tudtam, elővettem egy könyvet. Persze, szakácskönyvet. Kettő van, amit igazán szívesen forgatok: Norbitól A karcsúság receptjei, és Kurma dászától az Ínycsiklandó vegetáriánus ételek. A többi inkább csak a polcdísz és a porfogó kategóriát gyarapítja.

Előbbi egy jól használható, igényes kivitelű könyv, tele egyszerűen elkészíthető, de finom, kímélő ételekkel. A Vaterán licitáltam, és emlékszem, mikor megérkezett a csomag, hazavittem, kibontottam, és egyszerűen nem bírtam letenni. Menten kinéztem a fél könyvet, hogy én azokat a recepteket mind ki fogom próbálni. Úgy is lett :) Sőt, több recept felvétetett a kedvencek közé, miután szép apránként, ahogy sikerült beszerezni a hozzávalókat, majdnem mindegyiken sort vettem. Ha másokat is megkínáltam az ételekből, kivétel nélkül dicsérték, én meg büszkén mutattam meg "a szép könyvet", amiben ilyen finomságok vannak... Nem csak Norbiék esznek láthatóan élvezettel a képeken, hanem én is itthon! :)

A másik könyv pedig az első, és ezidáig egyetlen vegetáriánus szakácskönyvem. Tavaly ősszel kaptam, s azóta is rendszeresen forgatom. Több kipróbált recept kedvenccé vált ebből is, meg időről időre újabbak mozgatják meg a fantáziámat. Ez is egy szép könyv, amit öröm kézbe venni, böngészgetni. S van benne minden a gyorsan összedobhatótól a hosszadalmasan elkészíthetőig, a hihetetlenül puritán hozzávalókat igénylőtől az egzotikusig, a komoly főételektől a könnyű csemegékig. Leginkább mégis a közvetlen stílusán, a láthatóan profi, de otthon is könnyedén kivitelezhető technikák leírásán, és az étvágygerjesztő képeken túl az fog meg benne, hogy minden lapján azt érzem, hogy igen, aki ezt írta, az imád főzni!

Most ez utóbbit vettem kézbe, kellemes időtöltésben és némi ihletben reménykedve. Természetesen most sem hagyott cserben :)

(Holnap folytatom a kiválasztott recepttel)

Bundás zöldség (pakóra)

Nem vagyok nagy híve a panírozásnak, főleg, ha az elkészítésről van szó. Morzsázás, mártogatás, ráragad, nem ragad rá – aztán az olajba úgyis hull le belőle. Sokkal jobban kedvelem azt a módozatot, amikor valami sűrű palacsintatészta-félébe kell mártogatni, és már lehet is sütni. Ha pedig előfőzni sem kell a bundázni valót, az még külön öröm. Régebben volt egy sajtos bunda, amit nagyon szerettem ebben a műfajban, a legújabb felfedezés meg a Kurma dásza könyvében szereplő pakóra. Ráadásul ez frissen kisütve még ropogós is. Viszont számomra az egyik negatív pont, hogy picit túl fűszeresnek érzem így, de ez nyilván egyéni ízlés kérdése, és szabadon módosítható. A másik, hogy egy egész adag tésztából rengeteg zöldséget be lehet bundázni, így legközelebb majd csökkentem a mennyiséget. Mivel azonban a por elég sok összetevőből áll, úgy fogom megoldani, hogy csak egy részéhez teszek vizet, a többit jól záródó üvegben elrakom későbbi felhasználásra, így nem kell mindig méricskélni, ráadásul csökkentett mennyiséget. Merthogy mindenképpen visszatérő vendég lesz ez az étel a konyhámban.

Recept: Bundás zöldség (pakóra)

Hozzávalók (1 pohár = 250 ml): 2/3 pohár sárgabosóliszt, 1 és 1/3 pohár Graham liszt, ¼ teáskanál sütőpor, 2 és ½ teáskanál só, 1 és ½ teáskanál kurkuma, 2 teáskanál cayenne bors (ebből fogok legközelebb kevesebbet használni), 1 és ½ teáskanál őrölt koriander, kb. 2 és ½ pohár hideg víz, falatnyi zöldségdarabok, olaj a sütéshez.

Elkészítés:

1. Egy tálba kimérem a por alakú összetevőket, és jól elkeverem őket. Apránként hozzáadom a hideg vizet, és habverővel sima tésztává keverem. A sűrűsége akkor jó, ha belemártva egy zöldségdarabot teljesen befedi azt és nem folyik le.
2. A tésztát 10-15 percig pihentetem. Közben előkészítem a zöldségeket. Például a karfiolt rózsáira szedem, a krumpliból kb. fél centi vastag szeleteket vágok, stb.
3. Mély sütőedényben olajat melegítek, majd kisütöm benne a tésztába mártott zöldségdarabokat. Nem célszerű hirtelen sütni, hogy a zöldségeknek legyen idejük megpuhulni, de túl lassan sem, mert akkor meg teleszívják magukat az olajjal.
4. Konyhai papírtörlőre szedem ki, és azon frissiben tálalom.

Megjegyzés: Mivel kész sárgaborsólisztet nem kaptam, feles sárgaborsóból állítottam elő otthon egy kávédaráló segítségével.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 106. oldal

Töltött paprika

Szinte hihetetlen, de még sikerült kiskerti paradicsompaprikához jutnom a piacon, így újabb receptet tudtam kipróbálni Kurma dásza könyvéből. Sőt, amolyan 2 az 1-ben megoldás lett, mivel nem csak a burgonyapürével töltött változatot csináltam meg, hanem a paprikák egy részébe a tegnap főzött paradicsomos fűszeres rizsből raktam. Annál a receptnél ugyanis szerepelt, hogy akár paprika töltelékeként is felhasználható. Fogyasztáskor megoszlottak a vélemények, hogy melyik a jobb...

Recept: Töltött paprika

Hozzávalók: a burgonyás töltelékhez: 4 evőkanál vaj, 1 teáskanál szárított kapor, 1 teáskanál pirospaprika, 1 és ½ teáskanál só, 1 teáskanál szárított bazsalikom, 750 ml tört burgonya, 10-15 dkg reszelt sajt; húsos paradicsompaprikák vagy kaliforniai paprikák.

Elkészítés:

1. A vajat felolvasztom egy nagyobb edényben, majd a tűzről levéve hozzárakom a fűszereket, a tört krumplit és a reszelt sajt háromnegyedét.
2. A paprikákat megmosom, megszárítom. Tetejüket levágom, csutkájukat kiszedem. A paprikákat egy tepsire sorakoztatom, a levágott tetejüket meg a tepsi mellé, hogy majd mindegyikre vissza tudjam tenni a sajátját.
3. A paprikák üregébe belekanalazom a tölteléket, megszórom reszelt sajttal, majd visszaillesztem a „kalapokat”.
4. Előmelegített sütőben addig sütöm őket, míg a paprikák puhulnak és enyhén barnulnak (kb. 30-40 perc).

A tört krumplihoz kb. 1 liternyi vékonyra szeletelt krumplit főztem puhára enyhén sós vízben, majd leszűrve krumplinyomóval összetörtem. A szükséges töltelékmennyiség nyilván a paprikák méretétől függ, de ha marad ki, az sem tragédia. A fűszeres vajjal és sajttal összekevert krumplipürét nem csak töltelékként tudom elképzelni, hanem köretként is valamilyen egyéb ételhez.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 67. oldal

Zöldséges alaplé

Sokáig gondolkodtam, hogy jó ötlet-e megírni ezt. Hiszen manapság nem „menő” az utolsó szemig hasznosítani a dolgokat, s olyasmikre időt és energiát fordítani, amik egy zacskó porból vagy egy kis kockából sokkal gyorsabban is megoldhatók (a minőség persze már más lapra tartozik). Aztán az jutott eszembe, hogy piacra járni sem feltétlenül „menő”, pláne nem biciklivel, és befőzni sem az, meg gyümölcsöt aszalni és zöldségeket szárítani sem, szóval én már úgysem vagyok „menő”. De amilyen jól érzem magam így, nem is bánom :-)

Ezért álljon itt ez a konyhai ténykedésem is, talán nem haszontalanul.

Az alapötletet Kurma dásza szakácskönyvéből vettem, nevezetesen a levesalapok után szabadon. Írja is, hogy azok csak útmutatásul szolgálnak, meg hogy a zöldséghéjakat és ‑szárakat ne dobjuk ki. Aztán épp előző este láttam másik kedvenc szakácsom, Kaldeneker egyik videójában, amint a kukorica csutkájából főzi az alaplét a kukorica-krémleveshez – gondoltam is, profi hasznosítás. Meg valahonnan rémlik még olyan recept, ahol a lereszelt karfioltorzsa sűrítésre szolgál – tehát tulajdonképpen ehető.

A rakott zöldséghez az előkészítésnél kellett farigcsálni rendesen, meg a karfiol torzsája is ott volt, így adta magát a dolog. Persze hasznosítható cucc alatt nem valami piszkos, öreg, használhatatlan vackot kell érteni – hisz az alaplé is csak olyan lesz (legjobb esetben), amilyenek a hozzávalók voltak. Természetesen az összes zöldség szépen meg volt mosva – egy részét eleve úgy vettem, a többit meg magam sikáltam meg egy erre rendszeresített körömkefével. Tisztításkor pedig két kategória lett – az egyikbe mentek a tényleg használhatatlan részek, hogy a komposztot gazdagítsák majd, a másikba pedig az alaplé hozzávalói, a hámozóval szép vékonyra faragva. Így ugyanis jobban kiadják az ízüket. S hogy mik is pontosan? A karfiol torzsája, meg a rózsáinak a levágott szára; répa, gyökér, zeller, krumpli héja; gyökér vékony vége, ami elég rosszul nézne ki más ételben; karalábé kicsit fás alja, hisz az íze jó, csak az állaga nem, de az itt nem számít; petrezselyem- és zellerzöld szára; káposzta külső, fonnyadt, de nem hibás levelei – és szabadon folytatható a lista. Minden szépséghibás, de nem ízhibás dolog mehet bele, hiszen itt a lé lesz a lényeg, a tartalom a másik kaszt sorsára jut majd a főzés után, vagyis megy a komposztba. Ha sok ilyen jellegű „hulladék” akad más ételek előkészítése kapcsán, akkor érdemes ebbe összegyűjteni.

Maga az elkészítés sem bonyolult: Az aprítékot kevés vajon 15-20 percig kevergetve párolom, lefedve 10 percig állni hagyom, majd vízzel felöntve felforralom (lepje jól el, de azért sűrű legyen), és szorosan lefedve kb. 2 óráig főzöm kis lángon, kevergetés nélkül. Ha hűlt egy kicsit, leszűröm (nem paszírozom, hanem hagyom kicsöpögni), és felhasználásig hűtőbe vagy fagyasztóba rakom.

Mire jó ez az egész? Mindenbe, ahol leveskockából vagy ételízesítőből kellene alaplé, illetve zöldséglevessel kellene felönteni a dolgot: levesekhez, pároláshoz, főzőlének, sültek alá – amibe csak tetszik. Lehet, hogy nem „menő”, de finom lesz vele az étel!

Anzac, az ausztrál aprósüti

Mivel a könyve rövid idő alatt nagy kedvencem lett, a minap az Interneten is rákerestem, ki is ez a Kurma dásza. Kiderült, hogy honlapja is van, meg blogja is, tele jobbnál jobb receptekkel. Ezek egy része a könyveiből való (merthogy többet is írt), egy részét meg olvasói levelekre válaszolva írja le. Nagyon közvetlen, jó humorú pasi, és persze fantasztikus dolgokat művel a konyhában.

A netes gyűjteményéből választottam ezt a receptet – aztán persze alakítottam rajta egy picit, de nyugi, elrontanom nem sikerült :-))) A kóstolás közben meg támadtak még egyéb ötleteim is, hogy mit lehetne még módosítani ahhoz, hogy kicsit karácsonyi jellege legyen. Mert ugye rohamosan közelednek az ünnepek, ahogyan arra Siccike linkgyűjteménye finoman felhívta a figyelmemet...

Recept: Anzac (ausztrál aprósütemény)

Hozzávalók: 1 bögre (250 ml) zabpehely, 1 bögre Graham liszt, ¾ bögre kókuszreszelék, 12 dkg vaj, 1 evőkanál méz, 1 teáskanál szódabikarbóna, kb. 1 dl forró víz, 1 evőkanál folyékony édesítő.

Elkészítés:

1. Egy nagy tálban összekeverem a zabpelyhet, a lisztet és a kókuszreszeléket.
2. Egy lábasban kis lángon megolvasztom a vajat és a mézet.
3. A szódabikarbónát feloldom 2 evőkanál forró vízben, majd a habzó keveréket az olvasztott vajhoz öntöm, és összekeverem. Majd az egészet a szilárd hozzávalókhoz öntöm, és ezekkel is jól elkeverem. Ha nagyon száraz, akkor még kevés forró vizet öntök hozzá.
4. Kézzel kis golyókat formázok a masszából, és vajas sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom őket. (Nekem 45 darab lett, de ez nyilván az egyes sütik méretétől függ; az eredeti receptben 24 volt, gondolom, jóval nagyobbak.)
5. Előmelegített sütőben 150 fokon 20 percig sütöm őket. Akkor van kész, ha már a tetejük is szép barna. Úgy tapasztaltam, hogy ha még nem eléggé sültek meg, akkor erőteljesen érezni bennük a szódabikarbóna ízét. A tepsin hagyom hűlni őket.
6. Jól záródó fémdobozban tárolom, már ami el nem fogy a kóstolgatáskor, meg teával, meg csak úgy... :-)
   

Mivel két tepsivel lett, adta magát az ötlet, hogy kipróbálom a hőlégkeverést az új sütőmben. A fölső tepsiben remekül meg is sült a fent írt paraméterek szerint, az alsóban maradt egy kicsit halványabb. Aztán leesett, hogy nem csak hőlégkeverést, de grillt is kapcsoltam rá :-) Az alsó tepsit pedig kóstolás után még visszatettem egy kicsit felülre. Nem hiába volt úgy az eredeti receptben, hogy a fölső sínen kell sütni...

Igen, szóval amit módosítottam: fehérliszt Graham lisztre, juharszirup mézre, 1 bögre cukor 1 evőkanál folyékony édesítőre. Valószínűleg a lisztcsere miatt kellett az eredeti 2 evőkanálnyi víznél több.

Amit majd ki akarok próbálni: kókuszreszelék helyett darált diót vagy mogyorót, a zabpehely egy része helyett pedig apróra vágott aszalt gyümölcsöt rakni bele, és valamilyen fűszerezéssel feldobni (őrölt fahéj vagy szegfűszeg, esetleg mézessütemény-fűszerkeverék).

Zöldségleves

Nem igazán vagyok leveses. Ha mégis ilyen műfajban alkotok, az legtöbbször az egytálétel kategóriát közelíti inkább. Ilyen ez a leves is, és kivételesen az eredeti recept szerint ilyen, nem én toltam el ennyire a tartalom-lé arányt a tartalom javára. Ráadásul nem is nehéz elkészíteni. Beszerezhetőségi megfontolásokból kicsit módosítottam az alapanyagokon: feles mungóbab helyett lencse, paradicsom helyett zöldpaprika került bele, és talán a zöldségekkel is kicsit bőkezűbben bántam. Kifejezetten tetszik, hogy nem kell külön sűríteni, meg engem a tészta hiánya sem zavar. Szerintem ezután az állandó repertoár része lesz nálam ez a leves.

Recept: Zöldségleves

Hozzávalók (kb. 6 tányér leveshez): ¼ pohár (60 ml) az alábbiak mindegyikéből: szárazbab, sárga felesborsó, barna lencse, árpagyöngy; 3 evőkanál vaj, 1 zeller, 2-3 sárgarépa, 2-3 petrezselyemgyökér, 2-3 krumpli, 1 zöldpaprika (felaprítva összesen 4 pohárnyi zöldség), 7 pohár meleg víz, ½ teáskanál szárított zöldfűszer, ¼ teáskanál frissen darált feketebors, 2 teáskanál só, petrezselyemzöld a tetejére.

Elkészítés:

1. A magokat bő, hideg vízbe áztatom éjszakára.
2. A zöldségeket megtisztítom, falatnyi darabokra vágom.
3. Egy lábasban felteszem a vizet melegedni, a levesfőző fazékban pedig felolvasztom a vajat, és kevergetve 5 percig pirítom benne a zöldségeket.
4. Felöntöm a meleg vízzel, hozzáadom a lecsöpögtetett magokat, a szárított zöldfűszert és a borsot.
5. Felforralom, majd kis lángon lefedve addig főzöm, míg a hozzávalók mind megpuhulnak.
6. A végén megsózom, és beleszórom a petrezselyemzöldet.
7. Melegen tálalom, friss, házi kenyérrel.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 39. oldal

Halava - továbbfejlesztett változat

Korábban már többször is készítettem halavát egy másik recept alapján, de tegnap, hirtelen ötlettől vezérelve, a Kurma dásza könyvében szereplő változatot próbáltam ki. Eredmény: immár nem csak finom, de látványra is rendben van. Nem tudom, hogy mindez a kicsit eltérő arányoknak vagy a kicsit más készítési módnak köszönhető-e, de nem is ez a lényeg.

Recept: Diós-mazsolás darahalava

Hozzávalók (2 adaghoz; 1 pohár = 250 ml): 1¼ pohár víz, ¼ pohár mazsola, ízlés szerint édesítő (az eredetiben 5/8 pohár cukor), 7 dkg vaj, 5/8 pohár búzadara, 1/6 pohár darabolt dió.

Elkészítés:

1. Egy lábasban felteszem főni a vizet a mazsolával és az édesítővel. Ha felforrt, akkor kicsire veszem alatta a lángot és jól záródó fedővel lefedem.
2. Egy másik lábasban felolvasztom a vajat, majd kis lángon, állandóan kevergetve barnára pirítom benne a búzadarát (kb. 20 perc). Mikor félig megpirult, hozzáadom a diódarabokat is, és együtt pirítom tovább.
3. A víz alatt feltekerem a lángot, majd mikor lobogva forr, hozzáöntöm a tűzről levett darához. Először fröcsköl, de lendületesen kell hozzáönteni, így ez hamar megszűnik.
4. Kis lángon, kevergetve addig főzöm, míg besűrűsödik. Ezután lefedve még 5 percig főzöm nagyon kis lángon, majd még 5 percig állni hagyom.
5. Forrón tálalom.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 154. oldal

Borscs

Vagyis orosz céklaleves. Egy orosz származású barátomnál ettem először ilyet, és egyből a kedvenceim közé került. Ez volt a Piros Leves. Ízletes, tartalmas, bár nem az a gyorsan összedobható kategória. Természetesen elkértem a receptet, és párszor meg is csináltam. Ennek már majd’ tíz éve, s most hozzájutottam egy másik, immár vegetáriánus recepthez. S mivel a piacon igen jó a felhozatal céklából, nem volt kérdés, hogy ki kell próbálnom. Nem bántam meg!

Recept: Borscs (Orosz céklaleves)

Hozzávalók (6-7 tányérnyi leveshez): 8 pohár (2 liter) víz, 1½ teáskanál só, 2 babérlevél, 6 kis krumpli, 1 kis fej káposzta, 4 evőkanál ghí, 2 közepes cékla, 1 citrom leve, 1 teáskanál koriander, 1 teáskanál fekete bors, 2-3 sárgarépa, ¼ teáskanál őrölt szegfűszeg, 1 teáskanál barnacukor, petrezselyemzöld, tejföl a tetejére.

Elkészítés:

1. Először előkészítem a zöldségeket: a káposztát legyalulom, a krumplit megtisztítom és felkockázom, a céklát megtisztítom és durvára reszelem, és így teszek a répával is.
2. Egy nagy fazékban felforralok 7 pohár vizet, majd hozzáteszem a sót, babérlevelet, krumplit és káposztát. Ha újra felforrt, lefedem, és kis lángon addig főzöm, míg a zöldségek éppen puhák lesznek (kb. 20 perc).
3. Egy kisebb lábasban felmelegítek 1 evőkanál ghít, pár percig pirítom benne a reszelt céklát, majd hozzáöntöm az 1 pohár vizet. Ha felforrt, lefedem, és kis lángon a cékla puhulásáig főzöm (kb. 15 perc, nagyjából egyszerre lesz kész a másikkal).
4. A céklához adom a citromlevet, majd az egészet a főtt káposztához öntöm, és fedő alatt, kis lángon főzöm tovább.
5. Kiöblítem a céklás lábast, felmelegítek benne 3 evőkanál ghít. Beleszórom a mozsárban összetört koriandert és borsot, majd a reszelt répát, és pár perc alatt puhára párolom.
6. A répát is a leveshez adom, majd a cukorral és a szegfűszeggel még 2 percig forralom. A végén hozzáadom a petrezselyemzöldet is.
7. Forrón tálalom, esetleg egy-két kanál tejföllel meglocsolva.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 44. oldal

Rakott zöldségek sajtmártásban

Ma igen sok féle finom, friss zöldséghez jutottam a piacon. Zömmel olyanok voltak, amik nem nőttek ugyan túl nagyra, de a fagyok elől betakarították őket, s szinte jelképes áron kínálták darabra. Nosza, került a kosárba répa, gyökér, zeller, karalábé, karfiol, apró cékla, káposzta, kelkáposzta, sőt, még egy kis csicsóka is.

Itthon meg kezdődött a kombinálás, hogy a meglévő készleteimmel kiegészítve mit is lehetne kihozni ebből a sok jóból.

Végül ez lett az egyik. A céklát azért kihagytam, mert nem vágytam pink színű rakottasra, meg a káposztákkal és a csicsókával is más terveim lettek, de erről majd máskor. Hozzáraktam viszont a társasághoz egy kis krumplit és sütőtököt, meg egy kevés zöldbabot a fagyasztóból (önálló ételnek már kevés lett volna). De tulajdonképpen szinte bármiből el tudom képzelni ezt az ételt, és emiatt maradékok eltakarításához is ideális.

Szép is lett, meg finom is, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kihűlve össze is állt úgy, mint ahogy könyvekben meg magazinokban szokott lenni a képen a rakottas. Frissen persze kicsit széthullósabb volt, ez látszik a mellékelt fotón is. Hiába, no, frissen szoktam lefényképezni a főztjeimet, csak épp annyit várva, hogy az objektívet ne gőzöljék össze, mert utána fennáll az elfogyás veszélye :-)

Recept: Rakott zöldségek sajtmártásban

Hozzávalók (kb. 6 adaghoz; 1 pohár = 250 ml): 2 liter falatnyi darabokra vágott vegyes zöldség, 10 dkg vaj, ¼ teáskanál őrölt szerecsendió, 2/3 pohár liszt, 5 pohár meleg tej, 2 teáskanál só, ¾ teáskanál őrölt fehérbors, 25 dkg reszelt sajt, 2-3 dkg vaj a tál kikenéséhez és az étel tetejére, petrezselyemzöld a díszítéshez.

Elkészítés:

1. Egy nagy fazékba rakom a zöldségeket, kevés vizet öntök aljuk, és fedő alatt enyhén megpárolom őket. (Akkor jó, ha egy nagyobb darabot megszúrva nehezen, de belemegy a villa.)
2. Közben elkészítem a sajtmártást: Egy serpenyőben megolvasztom a vajat, majd a tűzről levéve belerakom a szerecsendiót és belekeverem a lisztet. A tűzre visszarakva felöntöm a meleg tejjel, és állandó kevergetés mellett felforralom, majd kis lángon besűrítem. Hozzáadom a sót, a borsot, és a reszelt sajt felét.
3. Összekeverem a párolt zöldségeket (lé nélkül) és a sajtszószt, majd kivajazott tűzálló tálba öntöm, és rászórom a sajt másik felét, valamint vajdarabokat rakok a tetejére.
4. Előmelegített sütőben addig sütöm, míg a tetején kicsit megpirul a sajt (kb. fél óra). Eközben a zöldségek is megpuhulnak.
5. Petrezselyemzölddel megszórva tálalom.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 72. oldal

Gópál híres vegetáriánus fasírtja

Első olvasásra úgy éreztem, hogy ezt nekem ki kell próbálnom. A megvalósítás csak pár hozzávaló hiánya miatt váratott magára – mostanáig (amit meg nem sikerült szereznem, az kimaradt :-). A vártnál kicsit jobban megdagadt a lencse meg a rizs is a főzéskor, így kapásból dupla adaggal kezdtem, ami talán nagy merészség volt így elsőre, de utólag határozottan állíthatom, hogy egyáltalán nem bántam meg. Ha valaki hozzám hasonlóan eddig a darált hús meg a beáztatott zsemle miatt nem kedvelte a fasírtot, akkor ennek a receptnek a kipróbálásába bátran belevághat – nem fogja megbánni! A nagyszerű ízélményen túl a másik érv, hogy a szamósza mellett a fagyasztóban elraktározott instant kaja repertoárt is nagyszerűen lehet bővíteni vele. Még nem teszteltem, de szerintem nem vegáknak is nyugodtan fel lehet tálalni – nem feltűnően zöldséges, viszont feltűnően finom, fűszeres, és nem utolsó sorban egészséges. Lássuk hát!

Recept: Gópál híres vegetáriánus fasírtja

Hozzávalók (16-20 darabhoz): 1 pohár (250 ml) ragadósra főtt rizs, 1½ pohár főtt barna lencse, ½ pohár durvára reszelt sárgarépa, 1½ pohár zsemlemorzsa, ½ pohár vaj vagy ghí, 2 evőkanál szójaszósz, 2-2 teáskanál szárított bazsalikom, oregánó és petrezselyemzöld, 1 teáskanál só és 1 teáskanál pirospaprika.

Elkészítés:

1. A hozzávalókat belemérem egy nagy tálba, majd összekeverem és jól összegyúrom őket.
2. Vékonyan kiolajozok egy sütőlemezt.
3. A masszából kézzel kis golyókat formázok, majd korongokká lapítom és a sütőlemezre helyezem őket.
4. Előmelegített sütőben addig sütöm őket, míg enyhén megsötétednek.
5. Az elősütött, kihűlt fasírtokat elhasználásig hűtőbe vagy fagyasztóba rakom. Utóbbi esetben fóliát rakok közéjük, hogy ne fagyjanak össze.
6. Felhasználás előtt olajban kisütöm őket.

Most házi kenyérrel ettem, de ki fogom próbálni zöldségkörettel, főzelék feltétnek és szendvicsbe is.

Utólagos kiegészítés: Olaj nélkül is ki lehet sütni, pontosabban inkább pirítani a serpenyőben. Fagyasztóból kivett fasírtok esetén csak arra kell ügyelni, hogy közben legyen ideje a közepének is kiolvadni.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 132. oldal

Paradicsomos fűszeres rizs (vegán)

A vegetáriánus szakácskönyvet lapozgatva fantasztikus látni, hogy a nálunk leginkább rizsköretként ismert rizsből mennyi mindent lehet csinálni – s messze nem csak köreteket. Igaz, az idei paradicsomszezonnak már vége, de annyira megtetszett ez a recept, hogy muszáj volt kipróbálnom – konzerv hámozott paradicsomból. Ritkán használok konzervet, ezt is csak azért vettem meg, mert a paradicsomon kívül semmi más nincs benne, tehát majdnem olyan, mint a natúrbefőtt. A levét belemértem a rizsfőzéshez szükséges folyadékba, a paradicsomokat meg felkockázva hozzákevertem a végén. A rizs nálam barna rizs – tekintve, hogy fehéret nem is tartok itthon, ezt is barnából csináltam. Ezt ugyan valamivel tovább kell főzni, mint a fehéret, de sokkal egészségesebb, és saját szubjektív véleményem, hogy finomabb is. Főleg, ha nem a legunalmasabb „sós vízben főtt rizs vegetával megszórva” című köret formájában kerül az asztalra :-)

Recept: Paradicsomos fűszeres rizs

Hozzávalók: 1 bögre (2,5 dl) barna rizs, 2 evőkanál olívaolaj, 1 doboz konzerv hámozott paradicsom, 1 teáskanál só, 1 teáskanál pirospaprika, 1 teáskanál szárított bazsalikom, víz, 1 teáskanál szárított petrezselyemzöld.

Elkészítés:

1. A rizst megmosom, lecsepegtetem.
2. A konzerv leöntött levét vízzel kiegészítem 2 bögrényire (0,5 literre).
3. A folyadékot egy kis lábasban lassan felforralom a sóval, paprikával és bazsalikommal.
4. Közben egy másik edényben felforrósítom az olívaolajat, majd kevergetve pár percig pirítom benne a rizst (a szakirodalom szerint így nem ragad össze – van benne valami).
5. Felöntöm a folyadékkal, nagy lángon felforralom, majd szorosan lefedem, és nagyon kis lángon főzöm 30-35 percig.
6. Elzárom a lángot, de a lefedett rizst még hagyom tovább párolódni 10-15 percig.
7. Leveszem a fedőt, hozzákeverem a felkockázott paradicsomot, és petrezselyemzölddel megszórva melegen tálalom.

Fontos: A rizst párolás közben sem kevergetni, sem nézegetni nem szabad. Először nem hittem, hogy igaz, aztán egyszer egy hosszúra nyúlt telefonbeszélgetés után ránézve a rizsre megállapítottam, hogy rég sikerült olyan jóra :-)

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 33. oldal

Utólagos kiegészítés: Nemcsak önálló ételként, hanem töltelékként is felhasználható. Én például paprikát töltöttem meg vele.

Rakott burgonya Góranga módra

Első vegetáriánus szakácskönyvem első kipróbált receptje. Most álltam fel az asztaltól, és úgy érzem, még a hatása alatt kell írnom az élményről, amit ez az egyszerű étel nyújt.

Pár napja már foglalkoztatott a gondolat, hogy jó lenne valamiféle rakott krumplit enni. Akár „hagyományosat” is, diszkréten kihagyva a kolbászt belőle, és inkább több tojással, meg esetleg sajttal feldobva. Na de ugye elég macerás külön megfőzögetni a hozzávalókat, langyosra hűteni, megtisztítani, majd összerakva – a jó ég tudja, miért oly sokáig – még sütni is. Szóval győzött a lustaság.

Aztán tegnap este a könyvet lapozgatva megakadt a szemem ezen a recepten. Úgyis van itthon elég sok lejáratközeli tejföl, s a többi hozzávaló sem olyan extra, hogy ne legyen fellelhető a fűszerpolcon – tehát semmi sem akadályozhat meg benne, hogy ez legyen az ebéd. S lett.

Recept: Rakott burgonya Góranga módra

Hozzávalók (3-4 adaghoz főételnek): 8-10 szem közepes krumpli, víz, só; 1 evőkanál olívaolaj, fél teáskanál szárított rozmaring, fél teáskanál kurkuma, negyed teáskanál (lehetőleg frissen) őrölt bors, 1 deka vaj, másfél deci víz, 4 kis vagy 2 nagy pohár tejföl (összesen kb. 750 ml), 2 teáskanál só; kb. 2 deka vaj a tepsi kikenéséhez, 1 teáskanál őrölt paprika a tetejére, petrezselyemzöld a díszítéshez.

Elkészítés:

1. A krumplit meghámozom, fél centi vastagságú szeletekre vágom, és enyhén sós vízben félig megfőzöm (ellenőrzése: a villa kis ellenállást tanúsít, de belemegy).
2. Közben egy másik edényben felforrósítom az olívaolajat, hozzáadom a rozmaringot, kurkumát és borsot, aztán néhány keverés után a többi hozzávalót is, és simára keverve felforralom.
3. A krumpli levét leöntöm, majd a krumpliszeleteket összekeverem a tejfölös mártással.
4. Az egészet kivajazott tepsibe öntöm, elegyengetem, majd rászórom a pirospaprikát.
5. Előmelegített, forró sütőben bő fél óráig sütöm lefedés nélkül. Ezalatt besűrűsödik a tejfölös mártás, finoman megpuhul a krumpli és kicsit megpirul a teteje.
6. Tányérokra lapátolva, petrezselyemzölddel megszórva azon forrón tálalom.

A könyvben szereplő mérték szerint úgy két adagnyit sikerült azonnal eltüntetni. Az eléggé híg tejfölös mártás láttán kicsit elbizonytalanodtam, hogy jó lesz-e, de megsülve telitalálat! Úgyhogy tökéletesítés helyett inkább azon agyalok majd, hogy mi legyen a következő recept, amit kipróbálok a könyvből... S ha közben lesz pár szabad percem, annak is utánanézek, hogy ki volt az a Góranga, aki a nevét adta ehhez a finomsághoz :-)

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 68. oldal

Meglepetés, ami nem csoki – harmadik, befejező rész

Most, hogy az általam adott ajándékról már mindent leírtam, nem marad más hátra, mint szót ejteni arról is, amit kaptam. Merthogy ez is megér pár bejegyzést! Hiszen egy kifejezetten izgalmas, fölöttébb hasznos, nem kevésbé szép, igazán praktikus, nagy-nagy megszállottságról tanúskodó, csodálatos darabról van szó – amiről lépten-nyomon megemlegetem majd az ajándékozót. Ráadásul e blog tárgykörébe is illik :-) Íme:

Szóval ha kifogyok Kaldeneker Gyuri remek receptjeiből, akkor a kísérletezéshez itt az utánpótlás. Egyelőre még csak barátkozok a könyvvel – esténként, a felfűtött cserépkályhának háttal nekidőlve, egy finom tea mellett ráérősen lapozgatom, s kombinálok. Kell majd beszereznem pár hozzávalót, ami vissza-visszatér a receptekben. S hétvégente irány a piac, hadd legyen friss zöldség-gyümölcs, ameddig csak kapható. S akkor kipróbálom ezt is, azt is. Hiszen olyan világos, érthető, követhető minden ebben a könyvben, szemet gyönyörködtető képekkel feldobva – ennél már csak az lesz a nagyszerűbb, ha a tányéromban gőzölög a sok finomság… Hamarosan!