Kókuszos-áfonyás müzlikeverék (vegán)

Ameddig tart a télire betárazott alma, addig gyakran egy adag tündér almás a reggelim. Ehhez készítettem az alábbi müzlikeveréket. Az utóbbi időben különösen jólesik az aszalt áfonya (például kekszben), amellé raktam, amit jónak láttam. Ez lett belőle:


Egy nagy tálba öntögettem a belevalókat, és kanállal összekevertem:

• 25 dkg árpapehely (most épp ez volt itthon, de zab-, búza- vagy rozspehely is lehetett volna)
• 10 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg aszalt áfonya
• 10 dkg búzacsíra
• 5 dkg durvára tört dióbél
• 5 dkg mazsola

Jól zárható üvegekbe raktam, ezzel a mennyiséggel egy 5 és egy 8 dl-es lett tele.

Természetesen nem csak reszelt almával és mézzel fogyasztható, hanem tetszőleges egyéb formában is.

A keverék összeállításakor szándékosan mellőztem mind a pirítást, mind az édesítést. Szerintem ezt fölösleges hőkezelni, az édességről meg gondoskodnak az aszalványok, meg majd a felhasználáskor mellé kerülő egyebek (friss édes gyümölcs, plusz ízlés szerinti méz, ha szükséges). Egyébként az édesítés az a pont, aminél a legtöbb bolti müzli elbukik nálam: az átlag közízléshez igazított mérték nekem borzasztóan sok, még akkor is, ha barnacukorral érik el, ráadásként esetleg bio kivitelben (a hozzáadott fehér cukor meg végképp nem fér össze azzal, hogy a müzli egészséges, vagy mi). Elolvasom a címkét, magamban elszörnyedek, és lazán visszateszem. Válogatós vagyok, tudom :)

Idő: kitalálni kicsit több, mint megvalósítani, de kb. 10 percből kitelt mindkettő
Pénz: kb. 1000 Forint
Hazaiból, a kókuszreszelék kivételével.

Rozsgomb

Kenyérrecepteket böngészgetve találtam a minap erre a kis gyűjteményre. Külön tetszik, hogy Graham meg teljes kiőrlésű liszteket használó receptek is vannak benne szép számmal, és igen jó ízesítési ötletek is. Kézi készítéshez és kenyérsütőgéphez is tartalmaz recepteket, de a felvezető is hasznos olvasmánynak tűnik (bevallom, még nem rágtam át, mivel receptre mentem, de mindenképpen sort fogok keríteni rá).

Csak előbb még leírom ide, hogy mit sütöttem a könyvben található egyik receptből kiindulva:

Egy nagy lábasban (amiben majd össze tudom állítani a tésztát) felforraltam 3 dl vizet 1 csapott teáskanál sóval. Fakanállal belekevertem 2 dl teljes kiőrlésű rozslisztet meg 2 dl rozspelyhet. Egy bögrében összekevertem bő 1/2 dl vizet 3 evőkanál mézzel. Ebben kellett volna felfuttatni az élesztőt, de szomorúan vettem észre, hogy az bizony elfogyott, csak szárított van itthon. Azt meg nem kell futtatni. Fogtam hát a lábast, és a rozsos keverékhez hozzáadtam a mézes keveréket, majd teljes kiőrlésű búzalisztet kezdtem hozzáadolgozni a fakanállal. Amikor a hozzáadott lisztnek köszönhetően már csak langyos volt a massza, hozzászórtam 1 csomag (7 g) szárított élesztőt is. Úgy 25 dekányi búzalisztnél leálltam, mert bár még mindig némileg ragadós volt a tészta, úgy voltam vele, hogy inkább formázom majd lisztes kézzel, de ne legyen kemény. Letakarva a duplájára kelesztettem. Kikentem egy tepsit, majd lisztes kézzel kis gombócokat formáztam a tésztából (kb. nagyobb túrógombócnyiakat). Nem dolgoztam el nagyon, csak úgy éppen, majd kicsit meglapítva a tepsire raktam őket, nem túl közel egymáshoz. Összesen 20 darab lett, épp elfértek a tűzhely tepsijén. A végén tollkenő segítségével megvizeztem a tetejüket, és rozspelyhet szórtam rájuk, kicsit oda is nyomkodva, hogy majd ne hulljon le. Amikor elkezdtem formázni, akkor a sütőt is bekapcsoltam, most pedig beraktam a tepsit, és 200 fokon 20 percig sütöttem. Rácsra szedve hagytam hűlni, és hetet még azon melegében megvacsoráztam csak úgy, magában (a friss kenyeret bármikor képes vagyok így enni). De még másnap reggel is jólesett "üresen". Talán azért, mert a méztől édeskés, a rozspehelytől meg jó tartalmas?

(A bevezetőben említett gyűjteményben Finn cipócskák néven szerepel. Én most fél adagot csináltam, picit alakítva az összetételen, és kisebbre formázva. Bár lehet, hogy az igazi rozsgomb még ettől is kisebb...)

Müzlis zsemle

(in English)

Az utóbbi időben valahogy foglalkoztatott a dolog, hogy valamilyen jó müzlis kenyeret kellene sütni. De olyat, amiben határozottan látszik, hogy müzlis, nem vész úgy bele, mint ebbe. Mert jó volt, el is fogyott, de...

A World Bread Day pályaműveket böngészve bukkantam rá Brii gabonapelyhes kenyér receptjére, és úgy gondoltam, hogy ez ki fogja elégíteni a fenti vágyamat. Nem is csalódtam :)

Pehelykeverék helyett a kedvenc müzlimet tettem bele, lisztnek pedig teljes kiőrlésű tönkölylisztet választottam. Meg kitaláltam, hogy nem egyben sütöm meg kenyérnek, hanem inkább kisebb adagokban zsemlének. Muffinformában.

Előszöris felfuttattam 1 dkg élesztőt 2 dl langyos vízben, amibe egy kis mézet is tettem. Közben egy nagy tálba beleöntöttem 30 dkg müzlit, 12 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet, 1 teáskanál sót. Aztán hozzáöntöttem az élesztőt, és fakanállal összekevertem az egészet. Kellett még hozzá egy kis víz, hogy puha tészta legyen az eredmény. Letakartam egy konyharuhával, és éjszakára kelni hagytam. Másnap átgyúrtam, ezúttal kézzel. Megint adtam hozzá még vizet, mert a müzliben lévő pelyhek igencsak felszívták. Tollkenő segítségével kikenem a muffinforma mélyedéseit, majd 12 részre osztottam a tésztát, és beleraktam a formába. Körülbelül 1 órát kelesztettem még, aztán 200 fokon 20 percig sütöttem (előmelegítés nélkül), és még 5 percig a forró sütőben hagytam.


Melegen ettem, csak így magában. Élveztem a müzli ízét, különösen a benne lévő aszalt gyümölcsök miatt, de a pelyhek sem tűntek el benne. Az összetételéhez képest nem is lett sűrű, nehéz. Nem utoljára készítettem.

Cereal Rolls (WBD '08 - After hours party)

(Magyarul)

I haven't read all of the 246 World Bread Day entries (yet :), but I've already tried one of the recipes. Or, because I'm not very good at following recipes exactly, let's say I've prepared something similar.

So I've found Brii's recipe for cereal bread rather promising, and based on it I baked these delicious cereal rolls for breakfast:

Instead of cereal flakes I've used my favourite muesli, and the flour I've chosen was whole spelt flour. I've prepared a smaller amount of dough, and formed rolls from it, which I baked in a greased muffin pan afterwards.

First of all, I started 10 g fresh yeast in about 200 ml lukewarm water with a little honey. Meanwhile, I put the other ingredients into a large bowl: 300 g muesli, 120 g whole spelt flour, 1 tsp sea salt. Then I added the yeast, and mixed the whole thing with a wooden spoon. I needed to add some more water to get a soft dough. I covered it with a tea towel and let it rise for the night. Then I kneaded it again, this time by hand, and I needed to add a little more water, because the cereals have taken up quite a lot of liquid and the dough was very hard. I greased a muffin pan, divided the dough into 12 portions, formed a roll from each and pressed them into the pan. I let them rise for about an hour, then put the whole thing into the oven, baked for 20 minutes at 200 degrees Celsius (without pre-heating), and then left them in the hot oven for 5 more minutes.

I ate them when still warm, just as they were. I enjoyed the rich flavour of the muesli, especially the dried fruits in these nutritious pastries. By the way, I didn't find them heavy at all.

Gyümölcsös morzsasüti

A hétvégén sikerült újabb adag rebarbarához jutnom, s mivel dzsemben jó párost alkotott az őszibarackkal, újabb randevúra hoztam össze őket. Ezúttal valamilyen könnyű sütire vágytam, amiben messze a gyümölcs dominál. Ja, és természetesen: ázott tészta kizárva!

Így alkottam a következőt:

Egy tálban összemorzsoltam 4 dkg vajat, 4 evőkanál darált diót, kb. 2 evőkanálnyi mézet és 6-7 evőkanálnyi pehelykeveréket (most épp egy rozspelyhes zacskó aljáról a rozspelyhet, utána meg árpapelyhet bontottam; eredetileg zabpehely volt a receptben, de búzapehellyel is csináltam már). A szükséges pehelymenyiség nyilván erősen függ a méz mennyiségétől, a lényeg, hogy éppen ne álljon össze egybe az egész keverék. Mindezt betettem a hűtőbe, amíg elkészítettem a gyümölcsös alapot. Ehhez előszöris kivajaztam egy közepes tepsit, majd rebarbarát és hámozott őszibarackot kockáztam bele, kb. fele-fele arányban, jól megtöltve a tepsit (kb. 3-4 cm vastagon, attól több már nem sül olyan jól). Rámorzsoltam a hűtőből kivett keveréket, majd 180 fokon, előmelegítés nélkül 25 percig sütöttem. Ezalatt megpuhultak a gyümölcsök és szépen megpirult a tetején a morzsa. Az édes őszibarack, a savanykás rebarbara és a ropogósra sült, édeskés morzsa igazán finom lett így együtt.

Eredetileg ebben a receptben találkoztam először ilyesmivel. A morzsában gyakran változtatom a pelyhet, de olyan is volt már, hogy darált dió helyett mogyoró volt itthon. Mézzel viszont még nem csináltam korábban, de ezentúl alighanem így fogom. A gyümölcs is tetszőlegesen variálható alatta, a darabok méretét kell úgy megválasztani, hogy a sütési idő alatt megpuhuljanak. Én szeretek egy édeset meg egy savanyút párosítani a kellemes összhatás érdekében.

Duplán rozsos kiflik

Úgy éreztem, itt az ideje valami rozsosat sütni. Élesztővel, mert volt még itt egy darab csomag. Csak részben rozslisztből, mert nem vágytam nagyon sűrűre. Kiflit, mert eddig méltatlanul hanyagoltam ezt a formát.


Langyos vízben kevés barnacukorral felfuttattam 2 dkg friss élesztőt. Közben kimértem és jól elvegyítettem 25 dekányi teljes kiőrlésű rozslisztet és ugyanennyi Graham lisztet. Hozzáadtam 2 teáskanál sót, majd további víz és némi olaj társaságában a felfuttatott élesztőhöz adtam, és összegyúrtam. Kicsit megszaladt a kezem a vízzel, úgyhogy elég lágy lett - de sebaj! Lisztezés helyett hirtelen ötlettől vezérelve rozspelyhet szórtam bele, így értem el a megfelelő kenyértészta-állagot (lágy, de éppen nem ragad). Letakarva a duplájára kelesztettem. Átgyúrtam, megfeleztem, lisztezett deszkán kerekre nyújtottam. A kinyújtott tésztalapot megfordítottam, vékonyan megkentem olajjal, megszórtam rozspehellyel, nyolcfelé vágtam, majd a darabokat egyesével feltekergettem, és kicsit be is görbítettem, hogy igazi kifli alakjuk legyen. Kikent tepsire sorakoztattam őket, s megolajozva a tetejüket még oda is tapasztottam egy kis rozspelyhet. (Gondoltam, a különböző állagú pelyhek nem rontják majd el - a tésztába gyúrt adag szépen belevész, a belehajtogatott jobban megmarad, de azért megpuhul, a tetejére szórt pedig finoman megpirul. Be is jött. Sajnos a tetejére szórt adag nagy része lehullt, de úgy is finom volt - legközelebb meg majd jobban rányomkodom.) A tepsin várták meg, hogy előmelegedjen a sütő, majd 200 fokon, légkeverésen bő 15 perc kellett nekik, hogy készre süljenek. A 16 kifliből négyet azon frissiben befaltam, a többi a kenyeres zsákban megérte a másnapot :)