Narancsgríz (vegán)

Gyors és ízletes téli reggeli vagy vacsora, egyfajta tej nélküli tejbegríz-alternatíva:

Egy bőséges adaghoz egy vastag aljú kis lábasban egy evőkanálnyi olajon halványbarnára pirítottam 1,5 dl teljes kiőrlésű tönkölydarát, állandóan kevergetve. A tűzről levéve felöntöttem fél liter 100 %-os narancslével (nagyon fortyog, úgyhogy bátran kell önteni, akkor hamar alábbhagy), majd visszatéve időnként megkeverve sűrűsödésig főztem. Amikor ehetőre hűlt, megcsorgattam egy kanál mézzel (kanálméret ízlés szerint :), és rádaraboltam egy narancsot. Főzéskor lehetett volna keverni bele egy kis őrölt fahéjat, de ez már csak utólag jutott eszembe.

Rebarbarás-narancsos pite (vegán)

Nagy sikere volt az őszibarackos-rebarbarás morzsasütinek, csak megfelelő őszibarack hiányában nem lehetett ismétlés belőle (vendégnek). Így inkább narancsot raktam mellé, méghozzá lekvár formájában, némi mézzel kiegészítve. Mindez egy mogyorós alapra került, és így egy tortaként szeletelhető pite lett belőle.


6-7 nagyobbacska szál rebarbarának vékonyan lehúztam a külső rétegét, majd felkockáztam őket, és 2 evőkanálnyi mézzel összekeverve állni hagytam. Az alaphoz összekevertem 10 dkg darált mogyorót, 15 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet és 1 teáskanál sütőport, majd 2 evőkanál olajjal, 1 evőkanál mézzel és kb. 1 dl vízzel egy puha, de tiszta kézhez éppen nem éppen nem ragadó tésztává dolgoztam össze egy kanál segítségével. Vékonyan kiolajoztam egy kerámia piteformát, majd kézzel beleegyengettem a tésztát úgy, hogy körben a szélén jó magas pereme legyen. Megkentem 1 dl narancslekvárral, majd eloszlattam rajta a mézes rebarbarát. (Most a kész pitében elég folyós lett végül a töltet, jórészt a rebarbara által engedett lé miatt, úgyhogy legközelebb a betöltés előtt 1 evőkanál keményítőt is kevernék még hozzá.) 180 fokon 25 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül - amikor a tészta láthatóan pirul és körben elvált a formától, akkor jó. Némi hűlés után meg lehet próbálkozni a szeletelésével, bár kihűlve kétségtelenül szebben megy ez.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, ebből kb. egy negyed óra a munka
Pénz: kb. 500 Forint
Hazai hozzávalókból, a narancslekvár fő alapanyaga kivételével.

Mákos-narancslekváros pite (vegán)

A sufniban rendezkedve kezembe akadt egy üveg erősen évjáratos (nem kinevetni: az üveg oldalán díszelgő alkoholosfilces felirat szerint 2004-es) narancslekvár. Felbontottam, megkóstoltam, és megállapítottam, hogy kora és ezzel összefüggő barnás színe ellenére semmi baja, csak mai ízlésemnek túlontúl édes. A mák hozzákeverése az esztétikai és az ízbeli problémán is hatékonyan segített, a jól bevált pitetészta pedig szépen keretbe foglalta ezt a tölteléket.


A tészta a Kókuszos lepény tésztája, amihez az alábbiakat gyúrtam össze: 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 5 evőkanál kukoricaliszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, bő 1/2 dl étolaj, 1 evőkanál méz (különben meg ízlés szerint), kb. 1,5 dl víz (egy puha, könnyen formázható, de nem ragadós állagú tészta a cél).

A töltelékhez pedig az alábbiakat kevertem össze: 20 dkg darált mák, 1 kis üveg (kb. 2,5 dl) narancslekvár, 2 evőkanál aszaltszilvás pálinka. (Utóbbinak az alkoholtartalma a sütés során elpárolog, de ha elvi kérdés az alkoholmentesség, akkor egyszerűen több lekvárral vagy egy kis narancslé hozzáadásával érném el a sehol sem száraz, kanállal épp keverhető állagot. Ha a lekvártól és a gyümölcsös szesztől nem elég édes, akkor sűrű kóstolgatás mellett 1-2 kanál mézet tennék még hozzá.)

24 cm-es piteformát vékonyan kiolajoztam, majd kibéleltem a tészta 2/3 részével úgy, hogy magas pereme legyen a szélén. Beleraktam és kanállal nagyjából elegyengettem a tölteléket. Végül tökreszelőn ráreszeltem a maradék tésztát, és kézzel enyhén lenyomkodtam (így nem pereg szét a szeleteléskor).

180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül.

Melegen inkább csak kanalazható, kihűlve szépen szeletelhető is ez a télies hangulatú sütemény. Tálaláskor pár szem aszalt áfonyát raktam a szeletek tetejére, illetve édesszájúaknak egy kis méz jár még hozzá.

Idő: 1 óra alatt megvan mindenestül, még a mákdarálással együtt is
Pénz: kb. 500 Forint az egész
Alapvetően hazaiból, a lekváralapanyag narancs kivételével.

Narancsos kalács v2.0

Egy régebben már kipróbált recept továbbfejlesztett változata:


Kenyérsütőgép keverőedényébe raktam a következőket a felsorolás sorrendjében, majd elindítottam a Dagasztás programot (kenyérsütőgép hiányában kézzel is össze lehet gyúrni):

• 1 narancs héjából a sárga rész lereszelve
• 2 narancs kifacsart leve és rostjai (kb. 2 dl)
• 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
• 3 evőkanál méz
• 1 csipet só
• 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt átszitálva
• 1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
• 1 dkg friss élesztő

Figyeltem, ahogy a gép összedolgozza a tésztát, hogy szükség esetén tudjak igazítani az állagán (most egy kis víz kellett hozzá; úgy látszik, kissé szárazak voltak a narancsok).

A dagasztás végeztével kivettem a tésztát a gépből, megfeleztem, és az egyik feléhez kézzel hozzágyúrtam 1 púpozott evőkanál holland kakaóport meg 1 evőkanál vizet.

Vékonyan kikentem egy püspökkenyérformát a sütéshez.

A világos tésztát kisebb téglalappá nyújtottam. Kézzel hosszúkásra húztam a sötét tésztát, majd a világosnak a közepére tettem úgy, hogy a két hosszú oldalánál maradjon némi fedetlen rész. Együtt nyújtottam akkorára, hogy a hosszabbik oldal valamivel több legyen, mint a püspökkenyérforma hossza. Megszórtam egy marék mazsolával, majd óvatosan feltekertem, és a formába emeltem. (Így a kakaós rész és az összes mazsola is garantáltan a belsejébe kerül, vagyis nem tud megégni a sütéskor.)

Betettem a sütőbe, amit ezután felmelegítettem 50 fokra, majd elzártam, és benne hagytam a tésztát, hogy kb. a duplájára keljen (egy jó óra kellett neki ehhez). Utána 180 fokra kapcsoltam, és 45 percet sütöttem, majd még 15 percet az elzárt sütőben hagytam.

Melegen is elég jól sikerült szeletelni ezt az illatos, ízletes kalácsot. Most egy finom tea volt a kísérője. Még másnap sem volt száraz, bár akkor már elbírt egy kis citruslekvárt.

Idő: az elkezdéstől kb. 3 óra elteltével lehet enni, de csak kétszer 10 percnyi munka van vele (előbb a tészta összeállítása, aztán meg a formázás)
Pénz: kb. 500 Forint
A narancs és az ízesítők (fűszerek, kakaó, mazsola) kivételével hazaiból.

Gyömbéres-csokis zabkeksz

Az áfonyás és a csokis-mogyorós után itt egy újabb változat ugyanarra a zabpelyhes alapra:


Az áfonya helyett ezúttal 5 dkg kandírozott gyömbér és 5 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé került bele (mindkettőt kisebb darabokra vagdaltam), valamint belereszeltem 1 narancs héját, és víz helyett a narancs kifacsart levét használtam (ha nem lenne elég, vízzel ki lehet pótolni). Ennyi volt a szándékos módosítás, a kényszerű pedig az, hogy nem volt itthon elegendő zabpehely, így árpapehellyel egészítettem ki a mennyiséget - tökéletes lett így is. Már sütés közben finom illata volt, és az íze is nagyon kellemes. Karakteres, de nem tolakodó benne a gyömbér, és a csoki meg a narancs is szépen belesimul. Ezt a változatot is megtartom!

A csoki-gyömbér-narancs kombinációt Starfokkernél láttam nemrégiben kekszként - s ahogy gondolkodtam, hogy hogyan alakítsam ezt a saját ízlésemhez, beugrott, hogy ilyen típusú kekszhez van már egy jól bevált alapom.

Idő: kb. másfél óra elteltével van kész az első adag, és úgy két óra összesen, de ennek csak kb. a fele telik ténylegesen munkával
Pénz: kb. 1100 Forint az egész adag, 18 Ft/db
Hazai alapanyagokból, az ízesítők kivételével.

Barnarizsfelfújt szilvával és naranccsal (vegán)

A minap a tejfölös-tejszínes gyümölcskrém kapcsán szóba került a rizsfelfújt is. Akkoriban persze még a hagyományos változat ment, a Horváth Ilona féle recept pontos betartásával. Később ugyan volt még egy reformosított változat, amit szintén többször is elkészítettem (immár csak magamnak), de aztán remekül megvoltam én rizsfelfújt nélkül is. Tulajdonképpen még most se hiányzott olyan veszettül, de eljátszottam egy kicsit a gondolattal, hogy tej és tojás nélkül lehetne-e valami hasonlót összehozni, természetesen barna rizsből. Végülis... miért ne lehetne? Kitaláltam, hogyan, és persze muszáj volt kipróbálnom, hogy tényleg működik-e. Íme a kísérlet eredménye:

A szilvás-narancsos keverék előkészítésével kezdtem, még előző este: 10 dekányi aszalt szilvát (saját aszalású muskotályos szilva még nyárról) összedaraboltam, és egy nagyobb, fedeles tálba tettem. 2 narancs levét kifacsartam, és a szilvára öntöttem, végül a rostokat is hozzákapartam a facsaróból. Így jól ellepte a folyadék a szilvát. Lefedtem, és elraktam a hűtőbe.

Másnap elővettem a narancslébe áztatott szilvát, és hagytam, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Közben elkészítettem a rizsfelfújtat, meg ezt is kiegészítettem még 1 narancs felkockázott húsával. Meg tettem hozzá 1 teáskanálnyit a pálinkába áztatott aszalt szilva levéből is (ízlés szerint elhagyható, ha zavar az alkoholtartalma).

A rizsfelfújthoz 1 bögre barna rizst megmostam, majd 2 bögre vízzel feltettem főni egy vastag aljú lábasban. Forrás után kis lángon, lefedve majdnem puhára pároltam (kb. 20 perc), majd elzártam alatta a lángot, és továbbra is lefedve állni hagytam (még kb. 20 perc). Így a végére szinte teljesen beszívta a folyadékot és meg is puhult a rizs.

Kötőanyagnak pedig az alábbiakat kevertem össze egy tálban: 3 púpozott evőkanál zabpehelyliszt, 2 evőkanál finomítatlan nádcukor, 1 csipet só, 1 teáskanál szódabikarbóna. A porok összekeverése után került még bele kevés víz, végül pedig 2 evőkanál citromlé. Egy sűrű, de kanállal (praktikusan a méréshez használt evőkanállal) jól keverhető massza volt a célom, ennek megfelelően adagoltam a vizet. Ezt az egészet hozzákevertem a lábasban a megpuhult rizshez.

Egy közepes tepsit kiolajoztam, és egy marék zabpelyhet szórtam bele. Rázással elértem, hogy az aljára és az oldalára is zabpehelyszemek tapadjanak, a maradékot pedig a rizses keverékhez forgattam, mielőtt még beleöntöttem a tepsibe. A kanállal elegyengettem a tetejét, majd beraktam a sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 25 percig sütöttem, majd még 5 percig az elzárt sütőben hagytam. Akkor van kész, mikor körben elválik a tepsitől, és a beleszúrt fogpiszkálóra se tapad semmi (tűpróba).

Rácsra borítva hűlni hagytam. Langyosan már jól lehetett szeletelni, kihűlve meg még jobban. Én nem kedvelem az öntetben úszó dolgokat, ezért kis tálban raktam mellé az aszaltszilvás-narancsos keveréket (amit több narancslével lehet hosszabb lére engedni, és ténylegesen öntetként tálalni, ízlés szerint; de amúgy maga a rizsfelfújt se száraz).

A színe ugyan elárulja, hogy nem a megszokott fehérrizses-tojásos felállás, de állagát tekintve egész közel áll hozzá. Szándékosan csak mérsékelten édesre készítettem, hiszen a hozzá tálalt gyümölcsös keverék igencsak édes a szilvának köszönhetően, és jut is belőle bőségesen. Ha valakinek még ez is kevés, akkor egy kis mézet csorgasson rá inkább a tányérján. (Így a kevésbé édesszájúakra sincs rákényszerítve az "egy álló édes" íz, és ki-ki ízlése szerint beállíthatja a neki épp megfelelőt.) Más gyümölcsökkel is el bírom képzelni, ami épp akad, viszont szerintem mindenképp kár megfőzni, és az aszalvány is jobb így, mint a felfújtba belesütve. (Ha már főtt, akkor legyen inkább egy finom gyümölcsdarabos házi dzsem, azzal már nem is kell semmit csinálni a tálaláson kívül.)

Idő: a rizs felrakásától számítva kb. másfél óra elteltével lehet enni, de a munka csak 10-15 perc vele (és a szilvát vagy egyéb aszalványt ne felejtsük el előzetesen beáztatni)
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Narancs, citrom, nádcukor nincs hazai, és minden bizonnyal a rizsnek is csak a forgalmazója magyar (az is valami :) A hazai szilva sokat javít az összképen :)

Halszelet citrusokkal, káposztával, középkori fűszerezéssel

A napokban a Tűzpadka blog szerzője, Sándor játékot hirdetett. A közzétett középkori recept alapján kellett elkészíteni egy ételt. Rögtön első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet az ötlet, legalábbis ami a fűszerezést és az alap ízvilágot illeti. Az pedig, hogy nincsenek megadva mennyiségek, engem egyáltalán nem zavar, mert ha vannak is, legtöbbször úgyse tartom be. Az alapprobléma inkább az volt, hogy se a tyúk, se a hagyma nem megy nálam, amivel szépen ki is lőttem a két fő hozzávalót. No de hogy legyen mit fűszerezni, gyorsan kerestem is helyettük olyat az általam szívesen fogyasztott és itthon pillanatnyilag fellelhető belevalók közül, amivel jól el bírom képzelni azt az édeskés-savanykás-télies ízesítést. Így választottam húsnak halat (busa szeleteket), zöldségnek pedig édes fehérkáposztát. S miután kitaláltam a hozzávalókat, és már úgyis eléggé eltértem az eredetitől, nem átallottam az elkészítés módjában is a saját fejem után menni: cseréptálba összerakva pároltam-sütöttem meg egyben az egészet. S bár így azt nem tudtam meg, hogy az eredeti milyen lett volna, azt viszont igen, hogy ez az átalakított változat nagyon finom!



Előző este kivettem a fagyasztóból 4 busaszeletet (kb. 70-80 dkg), hogy felengedjen.

Az étel elkészítését pedig azzal kezdtem, hogy beáztattam az Európa tálat (belül mázas cseréptál) a fedelével együtt, valamint egy bögrében 2 marék mazsolára öntöttem kb. 2 dl fehérbort.

Ezután 1 közepes fej (úgy kilónyi) káposztát előbb félbe, majd deszkán, késsel vékony csíkokra vágtam, kikerülve a torzsáját (azt utána nyersen elropogtattam, mikor már sült az étel).

A cseréptál aljából kiöntöttem a vizet, majd beleraktam a káposztát, és összeforgattam az alábbi fűszerekkel: 1 teáskanál só, némi frissen darált bors, 1/2 teáskanálnyi gyömbérpor, 1 teáskanál sáfrányos szeklice, 1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg, plusz a beáztatott mazsola a fel nem szívott borral együtt. A tetején elrendeztem a vízzel leöblített halszeleteket, majd enyhén sóztam őket. Meghámoztam és karikákra vágtam 2 citromot és 1 narancsot, és elosztottam a darabokat a halszeletek tetején. Végül rászeleteltem néhány deka hideg vajat.

Ráraktam a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órán át sütöttem, meg még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Kíváncsian vártam, mi sül ki belőle - az illata mindenesetre reményekre adott okot!

Tálaláskor a tányérra emeltem egy halszeletet a rajta lévő citrusokkal együtt, mellé halmoztam a fűszeres káposztát, és megcsorgattam az egészet egy pici akácmézzel (tényleg csak picivel, nem kell desszertbe átmenni).

Igazán különleges, kifejezetten harmonikus ízű étel lett. Tetszik, ahogy felbukkannak benne az alapízek, az enyhén sós káposztában ott vannak az édes mazsolaszemek, a szintén picit sózott halszeleteken a savanyú citromkarikák, az édes narancsszeletekkel karöltve, s bár meghámoztam őket, azért a héjukból egy enyhe kesernyés beütés megmaradt (abszolút nem bántóan). Mindehhez nagyon jól illik a gyömbér és a szegfűszeg aromája, és helyenként a mézcseppek édessége. Fehérbort is el bírok képzelni kísérőjének, de én most egy üveg fehér mustot hoztam fel hozzá a sufniból - kifejezetten jólesett utána az édes szőlőlé.


A következő próbálkozáshoz szerzek igazi sáfrányt, és azt használok a sáfrányos szeklice helyett (természetesen jóval kisebb mennyiségben).
Vega változatban kihoznék belőle egy olyat, hogy a káposztát vastag aljú, mély fazékban, időnként megkeverve párolnám meg egy kis vajon (illetve vegán módozatban olívaolajon) az ízesítőkkel, citromkarikák helyett egy kis citromlevet adva hozzá a végén. Közben pedig birsalmát sütnék, és azzal tálalnám (valahogy így, csak a vöröskáposzta helyett lenne ez a fűszeres-mazsolás fehér, és innen se hagynám le a pici mézet a tálaláskor).
Alkalomadtán azért tyúkkal is megkóstolnám, de ahhoz mindenképpen jó házi tyúk kell, no meg valaki, aki megsüti (erről én határozottan lemondanék, de a káposztát szívesen elkészítem hozzá).

Idő: jó másfél óra elteltével lehet enni, de csak kb. 20 percnyi munka összerakni (a hal kiolvasztásáról viszont ne feledkezzünk meg!)
Pénz: kb. 1000 Ft a fenti mennyiség, ami 2-3 bőséges vagy 4 mérsékelt adag (menüsor részeként)
Alapvetően hazaiból, a fűszerek és a citrusok kivételével.

Narancsos-vaníliás fügedzsem

Megint sikerült nagyobb adag finom fügéhez jutnom a hétvégén, így a múltkori lekvár sikerén felbuzdulva most dzsemkészítésre adtam a fejem. Ezúttal más gyümölcs meg némi fűszerezés is került mellé, és mivel rövid főzési időt és inkább darabos állagot céloztam meg, egy kis dzsem kocsonyásító is elkélt bele. A cukrozástól újfent eltekintettem, szerintem a füge édessége bőven elég volt bele, de akinek nem ízlik így, fogyasztáskor majd összekeveri egy kis mézzel. Különleges ízű, illatos csemege, gasztroajándéknak is kiváló.

2 kg fügét megmostam, a csomája felől a vastagabb héj részét levágtam, majd a megmaradó gyümölcsöt kis cikkekre aprítottam. 2 nagy narancsot alaposan megmostam, és a héjából a narancssárga részt lereszeltem a tökreszelőn, a húsát pedig kifiléztem, és kis kockákra vágva a fügéhez adtam. 1 nagy citrommal is megtettem ugyanezt, csak a reszeléshez a sajtreszelőt használtam inkább, és a húsát is apróbbra vagdostam. (A 2 narancs kb. 70 dkg, a citrom meg 15 dkg volt egészben.) Felhasítottam 1 vaníliarudat, és a gyümölcsökhöz kapartam a magjait, valamint a rúd maradékát is beletettem egészben. Hozzákevertem 1 csomag 3:1-es dzsemfixet is. Felforraltam, és időnként megkeverve addig főztem, amíg a héjas fügedarabkák megfőttek benne, de amúgy még bőven darabos állagú volt (kb. 10 perc az alágyújtástól számítva). Kóstolással megállapítottam, hogy szerintem épp ízletes így, nem kívánja az édesítést. Kivettem a vaníliarudat, a dzsemet pedig előkészített üvegekbe kanalaztam, lezárás után pár percre fejreállítottam, majd szárazdunsztban hagytam kihűlni. Ebből a mennyiségből 2 liter dzsem lett, nálam most igen vegyes méretű és alakú üvegekben így szezon végén.

Megjegyzések a fügével kapcsolatban: Az ehhez megfelelő füge érett, kívül puha, de megnyomva gyorsan visszanyeri alakját. A kemény nem elég érett még, és sajnos ez nem utóérő, ráadásul ilyenkor a még nem annyira ízletes húsa mellett a héjában kifejezetten fanyar tejnedv van (a csoma levágásakor jól látszik az előtörő fehér lé; de hámozáskor ez jórészt lejön belőle, nem rontja a kész dzsem ízét). A túl puhákkal is érdemes vigyázni, mert bár héjuk szinte alig, erjedt ízű lehet a belsejük; az már ne kerüljön bele a dzsembe. Nekem ez most két fajta füge volt (két helyről hoztam el a piacon az utolsó egy-egy kilót), egy apró szemű zöld, meg egy nagyobb szemű sárgás-barnás külsejű - ízre viszont mindkettő nagyon finom volt, és pár szem kivételével a legjobb érettségi fokú.

Tippek a citrusok előkészítéséhez: A reszelés csak friss, kemény, viszonylag vastag héjú gyümölcsök esetén működik. Ha nem ilyen a rendelkezésre álló alapanyag, akkor inkább zöldséghámozóval vágom le a színes héjrészt, majd ezeket a darabokat összefogva deszkán vágom keskeny csíkokra. A filézéshez pedig eltávolítom a fehér részt, meg még a szeletek alját is levágom vékonyan (késsel vagy zöldséghámozóval), majd késsel kiemelem az elválasztók közül gyümölcshúst. Az első szeletnél mindkét oldalon benyomom a kést és lefejtem a belső héjat, az utána következőknél pedig már csak a még egyben lévő gyümölcsrész felől, és így kifordítom a szeletet a belső héjából.

Az alapul szolgáló receptet Nóránál olvastam, köszönet érte!

Idő: bő másfél óra alatt lett kész mindenestül
Pénz: 1500 Ft
A hozzávalók jellegéből adódóan itt most a külföldiek is jelentős arányban képviseltették magukat (narancs, citrom, vanília), a füge viszont környékbeli volt, és a dzsemfix is magyar gyártmány. Ennyi belefér időnként :)

Narancsos-mákos muffin

Egy keverőtálba öntögettem a por alakú összetevőket, és elkevertem őket:

• 1 bögre zabpehely (nagy szemű)
• 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 3 evőkanál egész mák
• 2 evőkanál finomítatlan nádcukor (ízlés szerint lehet több)
• 1 narancs reszelt héja
• 1 csipet só
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• ½ teáskanál őrölt szegfűszeg
• 2 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna

Hozzáadtam a folyékonyakat is, és újból elkevertem:

• 1 narancs kifacsart leve és rostjai a facsaróból (kb. 1 dl)
• 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
• 1 teáskanál vanília kivonat
• 3 evőkanál étolaj

(A narancs méretétől és lédússágától függ, hogy kell-e igazítani az állagon a végén - szükség esetén egy kis liszt, illetve víz hozzáadásával állítanám be a sűrűséget.)

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam, és megszórtam a tetejüket egy kis barnacukorral (1 teáskanálnyi fogyott a 12 darabra összesen). (Nagyon szépen rápirul, és frissen igen feldobja - másnapra viszont ragacsosra olvad rajta, így ha nem friss fogyasztásra szánom elsősorban, akkor ezt elhagyom.) Nálam 180 fokon 25 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül (de a tűpróba a biztos).

Ezt a receptet már Siccikénél is kinéztem, aztán a Vegavarázs oldalon láttam nemrég ismét. Kicsit riasztott a rengeteg féle hozzávaló, de végülis nem bántam meg, hogy – némi átalakítással ugyan – kipróbáltam. Mondjuk ez az ízvilág inkább a télhez és a karácsonyhoz kapcsolódik nálam, de most van az a pont, amikor a normális, hazai gyümölcsök hiányában kénytelen vagyok a jobbacskának ítélt déligyümölcsökkel beérni.

Narancsos kalács

Kenyérsütőgép keverőedényébe raktam a hozzávalókat ebben a sorrendben:

• 1 narancs héjából a sárga rész lereszelve
• 2 narancs kifacsart leve és rostjai a facsaróból (kb. 2 dl)
• 1 kis pohár (175 g) kefír
• 3 evőkanál méz (nálam most akác)
• 1 csipet só
• 50 dkg Graham liszt
• 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
• 1 csomag (7 g) szárított élesztő
• 1 marék mazsola – ezt nem az elején, hanem csak a csipogáskor kell hozzáadni

„Teljes kiőrlésű” programon készítettem. A dagasztáskor figyeltem a tészta állagát; ezúttal egy kis liszttel kellett igazítani rajta, hogy lágy, de nem ragadós tésztagombóc legyen az eredmény (a narancsoktól függ, hogy pontosan mennyi lisztet vesz fel).

Finom illatú és igen ízletes kalács lett a végeredmény, amit melegen is egész jól lehetett szeletelni.

A kiinduló receptet a Házikenyér oldalon találtam.

Narancsos-citromos muffin

Ezt a muffint (pontosabban az alapjául szolgáló nem reformos változatot) egy barátomnál ettem először. Akkoriban még nem volt közismert ez a műfaj Magyarországon, ők viszont korábban huzamosabb ideig éltek Amerikában, és jópár ottani ételt szívesen készítettek itthon is. Többek között muffint; papírral (amit természetesen kintről hoztak). Láttam, milyen könnyű elkészíteni, és frissen, vajjal igen finom uzsonna volt.

Egyből elkértem a receptet, gondolván, hogy olyan papír hiányában majd tepsibe öntve, lepényként is jó lesz az. A hazahozott kóstoló itthon is nagy sikert aratott, ráadásul kiderült, hogy nekünk régóta volt már olyan tepsink, aminek kis mélyedései vannak – csak nem használtuk, mert recept nem volt hozzá mellékelve, és Horváth Ilona szakácskönyve sem szolgált megfelelő felvilágosítással a témában. Amúgy a formát ajándékba kaptuk valamikor – később azon poénkodtunk, hogy biztos azért ajándékozták el, mert ők se tudták, hogy mire való. Hát, mi most már rájöttünk :)

Készítettünk is benne ilyen muffint rendszeresen, és azóta is megemlegetjük róla azt a volt barátomat. Évekkel később pedig már itthon is lehetett venni muffinpapírt és muffinformát is (mi több, különféle méretben), meg olyan könyvet is, amiben rengeteg egyéb féle muffinrecept is szerepelt (még sósak is!). S amikor mások még bizalmatlanul méregették az újdonságot, én már alapvetően tudtam, hogy ez egy nagyszerű téma.

Hosszú szünet után kerestem most elő azt a régi receptet, és alakítottam a mostani ízlésemhez. Ráadásul nemrégiben a minimuffin-formák is előkerültek, és úgy jött ki a tésztamennyiség, hogy a kedvenc virágos formám mellett ezek egyikébe is jutott.

1 citrom és 2 narancs héját lereszeltem egy nagy tálba, levét kifacsartam (kb. 1,5 dl lett összesen), és a rostokat is a tálba kapartam a facsaróból. Hozzáadtam 2 evőkanál őrölt lenmagot, ½ teáskanál sót, 2 evőkanál barnacukrot, 2 dl vizet, 2 bögre (0,5 liter) Graham lisztet, 1 evőkanál sütőport és bő 1 dl étolajat (úgy szemre). Jól elkevertem; ezúttal kevés liszttel kellett még igazítanom az állagán (a kifacsart gyümölcslétől és a liszttől is függ, hogy kell-e, illetve hogy liszt vagy víz szükséges). Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam, és közepesen forró sütőben tűpróbáig sütöttem. Ebből a mennyiségből 12 normál és 12 mini muffin lett.

* * *

Akár VKF!-es bejegyzés is lehetett volna ez, csak némileg lekéstem a határidőt, meg nem is állítanám, hogy feltétlenül a muffinforma a kedvenc tárgyam a konyhában. Igazából nincs egyetlen kedvencem, inkább csak az egyszerű, de minőségi, időtálló dolgokhoz vonzódom, amiket sokoldalúan használhatok a mindennapokban.

Narancsos-olívás lencsesaláta

Úgy látszik, megfelelően elkészítve szeretem én a lencsét, így messze nem csak újévkor fogyasztok valami olyat, amiben fő összetevő. Nemrég például ezt a salátát készítettem belőle:

Éjszakára beáztattam egy bögre lencsét, majd az áztatóvízből egy lábasba szedve annyi vizet öntöttem rá, hogy épp ellepje, és megfőztem (az áztatásnak köszönhetően ez igen gyorsan ment). Közben 4 szem szegfűszeggel és egy marék morzsolt petrezselyemzölddel ízesítettem (ilyenkortájt nálam hiánycikk a friss, de szerencsére a szárított is jól őrzi az aromáját). Mikor langyosra hűlt, átszedtem egy tálba, meg kivettem belőle a szegfűszeget. Kettévágtam 1 nagy narancsot, felét kifacsartam, majd 1 evőkanál olívaolajat és egy kávéskanál magos mustárt kevertem a léhez, végül az egészet a lencséhez forgattam. A narancs másik felét cikkekre szedtem, majd kis darabokra vagdosva a lencséhez adtam (ami eddigre már eléggé kihűlt, így reményeim szerint nem bántotta a narancs vitamintartalmát). Felbontottam egy kis üveg olívabogyót, leöntöttem a levét, vízzel leöblítettem, majd a lencséhez karikáztam (és nekem ennyi sósság elég is volt bele, szándékosan nem sóztam még). Az egészet összeforgattam, és egy kicsit állni hagytam.

Az alapul szolgáló recept ez volt, itt-ott hitem szerint módosítottam.

Rakott kel - nagyon másképp

Természetesen nincs benne hús. Meg húspótló sem. Nem kell az abba. A kelkáposzta mellett van benne rizs, meg egy narancsos-mustáros öntet. Az egész egy pataki tálban összesütve. A káposzta cikkekre vágva, így 'valami + köret' formátumban is lehet tálalni a hagyományosabb formát kedvelő népeknek. A tartalom úgyis rendhagyó. Minden bizodalmam az illatában :)

Gyakran főzök úgy, hogy beáztatom a pataki tálat, és ekkor még nem tudom, hogy mi kerül majd bele. De utána kimegyek a sufniba (ami amolyan 'házi zöldségbolt'), szétnézek, berakom a zsákomba, amit gondolok, aztán bejövök előkészíteni az alapanyagokat, és közben azt is kikombinálom, hogy mi kerüljön még melléjük a tálba.

Ezúttal két receptből, ebből és ebből kiindulva lett egy harmadik, az épp fellelhető hozzávalókhoz és az aktuális hangulatomhoz igazítva:

Egy kelkáposzta kicsi (szűk arasznyi átmérőjű), de tömör belsejét (a külsejéből főzelék volt korábban) cikkekre vágtam úgy, hogy a torzsa összetartsa az egyes darabokat.

Kifacsartam egy narancs levét, majd hozzáadtam 4 evőkanálnyi olívaolajat és 2 kiskanál mustárt. Kézi habverővel alaposan elkevertem. (A narancs rostjai is benne voltak a facsaróból, ezért nem lett sima, de amúgy jól elvegyültek a hozzávalók.)

A tál aljából kiöntöttem az áztatóvizet (egy vödörbe, hogy majd másra még tudjam használni), majd elterítettem benne 1 bögre megmosott rizst. Pontosabban ezúttal rizskeveréket, amiben előgőzölt rizs, barna rizs és vad rizs van. Ráöntöttem 1 és 1/2 bögre vizet, majd rásorakoztattam a káposztacikkeket, és meglocsoltam a narancsos öntettel. Nekem most annyi volt, hogy utána még újabb réteg káposzta következett és újabb adag öntet. Rászórtam a szeleteléskor lehullott káposztadarabokat is.

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 50 percig sütöttem, majd még kb. negyed óráig az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt megsült a káposzta (sőt, a teteje és a széle meg is pirult kicsit), és a rizs is megpárolódott alatta.

Tálaláskor a káposztacikkekből raktam körbe a tányérra, majd középre az apró, lehullott káposztacsíkokkal összekevert rizsből. Az összeállításkor szándékosan nem sóztam, de legnagyobb meglepetésemre ennek fogyasztáskor sem éreztem hiányát. Nem kiabál belőle egyik összetevő íze sem, és szerintem kifejezetten kellemes az összhatás. A vad rizs nagyon feldobta. A színkavalkád helyett helyett ezúttal a meleg, sárgás-barnás árnyalatok gondoskodnak a látványról. Méltó kísérője egy kis pohár fehérbor.

* * *

Úgy látom, ma van a határidő! Akkor ezt az egytálétel-receptet küldöm az aktuális VKF! fordulóra.

Az egyszerűség rajongójaként gyakran készítek egytálételeket, elég csak megnézni, mennyi ilyen szerepel itt a blogomon :) Nem vagyok leveses, ezért alkalomadtán lé nélkülire veszem a figurát, ha az összetétel egyébként szimpatikus. Őszi-téli időszakban szinte el se rakom a mázas cseréptálat és a pataki tálat, de sokszor alkotok a vastag aljú, mély serpenyőmben is. Rendszerint egyetlen egytálételből áll nálam egy ebéd vagy vacsora, némi innivalóval kiegészítve. Nehéz lett volna egyetlen kedvencet kiválasztani - lett hát az, amit épp ma készítettem. Ha ezt túl merésznek érzed, akkor válassz ezek közül kedvedre valót!

Áfonyás-narancsos muffin

Amikor elolvastam Renáta receptjét, egyből tudtam, hogy ezt ki fogom próbálni. S mivel minden volt itthon egy fél adaghoz, gyorsan sort is kerítettem rá. Nem bántam meg!

Kicsit persze alakítottam a recepten: kihagytam a turmixolást, a külön kevergetést, meg az aszalt áfonya melletti plusz édesítést, és muffinformában sütöttem meg.

Fél csomag (5 dkg) aszalt áfonyát deszkára öntöttem, és késsel nagyjából összevágtam. Beleöntöttem egy nagy tálba. Kifacsartam 1 narancs levét, és ráöntöttem az áfonyára. A végén a rostokat is idekapartam a facsaróról (a héjat meg feltettem a cserépkályhára száradni). Hozzáraktam 16 dkg (8 púpozott evőkanál) teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 evőkanál keményítőt, 1 evőkanál étolajat, csipet sót, 1/2 csomag sütőport és 5 dkg darált mogyorót. Összekevertem, és vízzel kialakítottam a megfelelő állagot (nekem most bő 1 dl kellett még hozzá, de a szükséges mennyiség nyilván erősen függ a felhasznált narancstól). Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam. A tetejére szórtam egy kis barnacukrot (mintegy 3 mokkáskanálnyit a 12 darabra), díszítésnek. 180 fokon tűpróbáig sütöttem (ez nálam előmelegítés nélkül kb. 20 perc volt).

Ízletes sütemény lett a jutalmam. Nekem a narancs, az áfonya és a mogyoró mellé egyáltalán nem hiányzik az édes - de persze ez ízlés dolga. A rászórt barnacukor nagyon finom aromát ad, de elég is ennyi. A muffinosítást pedig azért kedvelem, mert így nem kell szeletelni, és hamarabb meg is sül.

Citruslekvár

Idén nálam elmarad a narancslekvár-készítés (leszokóban a déligyümölcsről, meg van még tavalyi), de úgy láttam, hogy a keresőkifejezéseim között igen gyakran felbukkan. Így most két változatot is bemutatok: egy egyszerűt meg egy igazán ínyencet. A recepteket a hivatkozásokra kattintva lehet elérni.


Sokáig a saját fejlesztésű narancslekvár volt az ünnepek elmaradhatatlan kísérője nálunk, tavaly azonban anyukám felfedezése volt Kaldeneker György mámorító citruslekvárja. Ő persze jóval kevésbé édesen, és gyümölcscukorral készítette el. Néhány üveggel kaptam ajándékba, meg az otthoni bontott üvegből kóstolót is a karácsonyi pirítósomra. Nagyon ízlett!

(A bejegyzés korábban a Vegán karácsony című blogban is megjelent.)

Rebarbarachutney

A hétvégén sikerült újabb jó adag rebarbarához jutni, amiből ezúttal chutney lett. Jópár éve már, hogy a chutney-k kapcsán megismertem Kaldeneker György nevét, és néhányat ki is próbáltam ilyen műfajú receptjei közül. Így most sem volt kérdés, hogy ha sikerül beszerezni a hozzávalókat, akkor ezt is megalkotom.

Nos, bevallom, kicsit alakítottam rajta, de elrontani így se sikerült :) Kihagytam a cukrot, mert úgy gondoltam, hogy a pohárnyi mazsola is elég lesz bele (közben azért kóstolással ellenőriztem az elképzelést), meg a citromot, mert a rebarbarától és a narancstól már elegendően savasnak éreztem. Almalé nem volt itthon, így narancslével helyettesítettem.

Tehát ahogy én készítettem:

Egy nagy lábasba összeöntögettem a következőket:
4 pohár felkockázott rebarbara
2 pohár meghámozott, felkockázott alma
1 pohár mazsola
1 pohár 100%-os cukrozatlan narancslé
fél-fél teáskanál őrölt fahéj, őrölt szegfűszeg, reszelt szerecsendió
csipet só

Alágyújtottam, és időnként megkeverve kb. fél óráig főztem. A végén kellett jobban odafigyelni, amikor már elfőtte a levét és eléggé besűrűsödött, hogy ne kapjon oda az alja.

Közben előkészítettem az üvegeket: elmosogattam és kiforráztam őket, a fedelük belsejébe pedig celofánt vágtam (savas tartalom esetén mindig szoktam, mert így nem rozsdásodik el olyan hamar a fedő belseje).

Aztán kifiléztem 1 narancsot, felkockáztam, hozzáadtam a fővő masszához, és még pár percig főztem. Egy kellemesen fűszeres, lekvár állagú szósz lett belőle. Az almakockák nem mentek mind szét, és a mazsolaszemek is felismerhetőek maradtak.

Forrón üvegekbe kanalaztam, lezártam, fejreállítottam néhány percre (így tartósító nélkül eláll), majd egy plédbe csavarva félreraktam kihűlni.

A maradékot azon frissiben palacsintába töltve elfogyasztottam (finom volt!), és közben azon gondolkodtam, hogy alkalomadtán jó lenne még egy adagot csinálni... Avagy ajándékba sem kutya egy ilyen különlegesség :)

Almancs tízórai

Ha épp a házi dzsemből vagy friss gyümölcsből és natúr joghurtból készített gyümölcsjoghurtnál tartalmasabb tízóraira/uzsonnára vágyom, akkor általában ezt készítem el. Az alapötlet Norbinak A karcsúság receptjei című könyvéből való - azt hiszem, az elsők között volt, amit kipróbáltam belőle. Mostanság talán ritkábban forgatom már, de amúgy egyik kedvenc szakácskönyvem: tényleg egyszerűen elkészíthető, finom és nem utolsósorban kímélő ételek vannak benne. Norbi stílusán lehet vitatkozni, de kétségtelen, hogy sokakon segített már - akár lefogyni, akár "csak" megtartani a normál súlyt. Én akkor kezdtem el érdeklődni a módszere iránt, mikor sok egyhelyben üléssel járó, számítógépes munkám lett, és mi tagadás, rövid idő alatt felszaladt pár kiló. Beláttam, nem lesz ez így jó! Nem állítom, hogy minden szavát szigorúan betartom, de tény, hogy a mozgás is jólesik, meg a fehér liszttől, cukortól és adalékanyagoktól mentes ételeket fogyasztva remekül érzem magam.


Recept: Almancs tízórai

Hozzávalók: 1 zöldalma, fél narancs vagy citrancs kifacsart leve (dobozos, cukormentes narancslével helyettesíthető), 1 evőkanál zabkorpa, 1 kis pohár joghurt, őrölt fahéj.

Elékszítés:

1. Az almát meghámozom és a reszelő nagy lyukán egy müzlistálkába reszelem.
2. Összekeverem a többi hozzávalóval, és már kész is van :-)

Jó étvégyat!

Forralt bor

Vagy inkább vörösboros narancsleves? :-)


Legutóbb így csináltam:

Készítettem egy bögre közepesen erős fekete teát, amibe dobtam fahéjat is. Majd egy lábasban összemelegítettem egy bögre vörösborral. Beledobtam még egy fél marék mazsolát, meg egy megtisztított és cikkekre vágott narancsot. Lefedve állni hagytam egy kicsit.

Bögrébe kiszedve még jó melegen elkortyolgattam, és persze megeszegettem a gyümölcsöket. Ritkán alkoholizálok, de ez jólesett :-)

Legközelebb meg majd másik teát választok, vagy más aszalt gyümölcsökkel édesítem, inkább szegfűszeggel fűszerezem, vagy majd még addig kitalálom...

Narancsos After Eight

Nem szoktam csokit venni, mégis mindig kerül valahonnan. Legtöbbször persze elosztogatom (továbbadom :-), ritka az, hogy én magam fogyasztom el. Azért a jó minőségű étcsokik és egyéb különlegességek megmozgatják a fantáziámat :-)

Ez is sokáig a kamrában lapult a többivel, hiszen a mentolos dolgok sem vonzanak túlságosan, és az eredeti After Eight ugye pont ezt a két nem-igazán-szeretem dolgot ötvözi.

Ez viszont narancsos. És néha egy-egy darabot elszopogatva még nekem is ízlik! Ezúton is köszönöm az ajándékozóknak :-)

Angolul tudóknak pedig egy érdekes cikk a témában a BBC honlapjáról:

'After Eight' Chocolate Mints

Hal narancságyon

Lassan körvonalazódik, hogy mi lesz az idei karácsonyi fogás, bár ez attól is függ, hogy milyen hozzávalókat sikerül beszerezni. Addig is megosztom a tavalyit. Nagy siker volt, karácsonytól függetlenül is elkészítettük még párszor, és amikor baráti körben meséltünk róla, többen kedvet kaptak hozzá és elkérték a receptet.

Tehát tavaly szenteste ezt ettük, utána meg sütik voltak:

Hal narancságyon

1. Előkészítünk személyenként 1 szelet halfilét (kb. 20-25 dkg/db).
2. Alaposan megmosunk 1 citromot és 2-3 narancsot (1 kg halhoz, illetve ízlés szerint lehet több, és akkor nem szükséges külön köret), majd keresztirányban 3-4 mm vastag szeletekre vágjuk (héjastul), magját eltávolítjuk.
3. Egy megfelelő tepsit vékonyan kikenünk olívaolajjal, elrendezzük az alján a citromszeleteket, rárakunk egy réteget a narancsszeletekből is, majd megszórjuk Provance-i fűszerkeverékkel.
4. Ráfektetjük a halszeleteket, amelyeket aztán tengeri sóval, frissen darált borssal és Provance-i fűszerkeverékkel ízesítünk.
5. Elrendezzük megmaradt narancsszeleteket az étel tetején, illetve a halak közötti résekben, majd kevés (1-2 evőkanál) olívaolajat öntünk rá.
6. Alufóliával lefedve megsütjük (a szeletek vastagságától függően 25-30 perc, fagyasztott halból több). Akkor jó, ha a halhúst könnyen járja a villa.
7. A halat a narancsszeletekkel és esetleg ízlés szerinti egyéb körettel tálaljuk. Italnak fehérbor illik hozzá.

Köretjavaslatok:

1. Krumplikarikák: Személyenként 2-3 kis krumplit meghámozunk és 3-4 mm vastag szeletekre vágunk. Vastag aljú fémserpenyőbe tesszük, pár kanál olívaolajat öntünk rá, és gyakori kevergetés mellett nagy lángon megsütjük (vigyázzunk, hogy ne törjük össze a szeleteket). Ha kész, tengeri sóval ízesítjük.
2. Barnarizs: Személyenként 1 dl barnarizst megmosunk, tűzálló edénybe tesszük. Másfélszeres mennyiségű vizet mérünk rá. Ételízesítővel és frissen darált borssal ízesítjük. Felfőzés után lefedve kis lángon 20-25 percig melegítjük, majd még további 10 percig állni hagyjuk. (Mikrohullámú sütőben is elkészíthető, felfőzés után a legkisebb fokozaton – különben kifut).

Megjegyzések:

1. Pontyból és harcsából is finom volt.
2. A fűszerezéshez bevált: Kotányi Malom – Tarkabors, Francia
3. Az eredeti receptben 2 apróra vágott édesköményt is kell a hal mellé tenni, és héjában főtt krumpli a köret (felszeletelve).

Jó étvágyat!

Forrás: http://chocolateandzucchini.com

(Dorades à l’Orange et au Fenouil)

Utólagos kiegészítés: A karácsonyi mozaikban kép is van róla.