Magos szendvicskrém Dulmina módra (vegán)

A napokban hosszú kihagyás után ismét sütöttem dagasztás nélküli Graham kenyeret. Hozzá pedig ezt a pástétomot raktam össze az alapanyagos ládámban a zacskók alján kallódó maradékok felhasználásával, így első nekifutásból természetesen sűrű kóstolgatás mellett. Olyannyira jól sikerült, hogy a Főkóstolóm nem is fűszerezte tovább, saját kedvére; mint mondta, finom lett nagyon, így csak elrontaná. No és gondosan hagyott belőle másnapra, hogy napvilágon fotót is tudjak készíteni róla, és képpel együtt közkinccsé tenni itt a receptet. Persze tudom én, hogy a zakuszka a kedvence, de az sajnos már fogytán, úgyhogy néha be kell érni mással.

Magos szendvicskrém Dulmina módra

(vegán recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 5 evőkanál burgonyapehely
• 5 evőkanál szezámsó
• 3 evőkanál zabkorpa
• 2 evőkanál natúr vegamix
• 2 evőkanál magkeverék
• 1 evőkanál lenmagliszt
• 2 evőkanál hidegen sajtolt olaj (napraforgó)
• kb. 3 dl víz
• 1 mokkáskanál őrölt köménymag (vagy tetszőleges más fűszer ízlés szerint)
• tengeri só ízlés szerint

Elkészítése:

• Egy mély tálba szórjuk az első hat hozzávalót, nagyjából összekeverjük, majd hozzáöntjük az olajat és a vizet, és kenhető krémmé keverjük. (Ha akarjuk, készíthetjük olajosabbra, de akkor értelemszerűen kevesebb víz kell.) Végül ízlés szerint fűszerezzük. Akár azonnal is kenhetjük a kenyérre, de ha áll egy kicsit, az azért jót tesz neki.

Tippek:

• Ha azt szeretnénk, hogy a magok ropogósak legyenek benne, akkor csak közvetlenül a fogyasztás előtt tegyük bele a magkeveréket.
• Ez egy házilagos összeállítás a saját fejem után, de számos kész változat is szerepel a Jó egészséget! webáruház kínálatában.
• Egy szép üvegbe rétegezve a hozzávalókat (az üveges sütiporhoz hasonlóan), gasztroajándék is lehet. Vagy saját használatra is összerakhatunk nagyobb mennyiséget, és akkor nem kell minden alkalommal külön összeszedegetni ezt a sokféle hozzávalót. Ha pedig csak a felhasználáskor fűszerezzük, akkor mindig más és más ízesítésű lehet ugyanaz az alap. 

 

Graham kenyér (lakto-vega)

A friss beszerzésű Graham liszt (Abo-Mill, Nyíregyháza) zacskóján olvastam ezt a receptet, s mivel alapvetően tetszett és úgyis aktuális volt a kenyérkészítés, gyorsan ki is próbáltam.


2,5 dl langyos tejben felfuttattam 2 dkg friss élesztőt egy kis cukorral. (Az eredetiben szereplő 3 dl tej nekem soknak tűnt a kevert liszthez, és jó is volt a megérzésem, mert ennyi folyadékkal épp jó lett a tészta állaga: összeállt puha gombóccá és egyértelműen nem ragadt - gépben megsütve pedig nem esett be a teteje.)

Közben egy nagy tálban összekevertem a por alakú összetevőket: 20 dkg Graham lisztet, 20 dkg réteslisztet, 5 dkg zabkorpát (búzakorpa helyett, mert azt nem találtam, meg nem is annyira szeretem), 1 teáskanál sót, 1 evőkanál lenmagot és 1 evőkanál szezámmagot (utóbbi kettőt 5 dkg 24 órán át áztatott búzaszem helyett - otthon kipróbálom majd ezzel is, de most idő se volt erre, meg búza se volt kéznél). Őrölt ánizs és koriander szerepelt még a receptben, ezeket most hanyagoltam.

Már majdnem hozzáfogtam kézileg dagasztani, mikor felfedeztem az enyémhez nagyon hasonló kenyérsütő gépet a konyhában (igen, még mindig nem a saját birodalmamban zajlik a történet). Nosza, az üstjébe raktam előbb a folyadékot, aztán a porokat, majd Dagasztás programra kapcsoltam. Figyeltem a tészta összedolgozását, hogy szükség esetén beigazíthassam az állagát. A gépre bíztam a kelesztést is, és mivel igazán meggyőzőnek láttam az eredményt, végül egy Sütés programot nyomtam rá. (Ennyi erőből mehetett volna valami teljes program is, de így jobban bírtam követni a folyamatot, meg a tésztaforgatás se ronthatta el a dolgot, mint az én kis gépemben szokta.)

Jó 70 dekás cipó lett belőle, kisebb géphez épp a mennyiség, nagyobbhoz másfélszeres adag való igazán (csak most első kipróbáláskor nem akartam egyből növelni az adagot).

Szép belszerkezetű, a 100% barnánál némileg könnyebb és persze világosabb színű lett (vagyis nem durván reformos, de azért mégsem fehér kenyér). A magok íze miatt nem is hiányzik belőle a fűszerezés.

Idő: kb. 3-3,5 óra, a kenyérsütő géptől függően
Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból megoldható, az ízesítők kivételével.

Sörös sós ropogós (vegán)

Egyszerűen elkészíthető, igen kiadós sós rágcsa, amibe ráadásul némi állott sört is remekül fel lehet használni.


Egy nagy tálba öntögettem a hozzávalókat, majd közepesen kemény, plusz lisztezés nélkül nyújtható tésztává dolgoztam össze (nem árt figyelembe venni, hogy néhány percnyi állás után keményedik egy kicsit):

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 25 dkg zabpehelyliszt
• 5 dkg (hántolatlan) szezámmag
• 1 evőkanál egész lenmag
• 1 teáskanál egész köménymag
• 1 csomag sütőpor
• 2 csapott teáskanál tengeri só
• 1 evőkanál őrölt lenmag (tojás helyett, így vegán lesz)
  
• 2 kávéscsésze étolaj (bevallom, nem olajoztam össze emiatt egy csészét, csak úgy szemre öntöttem az olajat)
• 1/2 üveg (2,5 dl) sör (az sem baj, ha állott)
• (szükség esetén további liszt, illetve sör vagy víz hozzáadásával lehet beigazítani a megfelelő állagot)
  

Kb. 3 mm vékonyra nyújtottam. "Csaltam", és nem nyújtófával tettem mindezt, hanem a száraztészta-készítéshez való gépen tekertem át kisebb adagokban. Az 1-es (legvastagabb) fokozat épp jó erre a célra, igaz, így nem lettek nagy egybefüggő darabok, de nem is szükséges, mert utána derelyevágóval mindenféle szabálytalan sokszöget szabtam belőle, és kikent tepsire pakoltam. Lehet közel rakni egymáshoz, nem nőnek meg számottevően a sütés során. Nálam 180 fokon 12 perc alatt sült meg egy-egy adag - akkor van kész, mikor láthatóan pirulni kezd a széle (vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert úgy már picit kemény lesz és az íze sem olyan jó). Ebből a mennyiségből 5 nagy tepsivel lett.

Ízletes, ropogós keksz, nem csak sör mellé, nem csak sörimádóknak :)

Megjegyzés: A szezámmag-lenmag-köménymag hármas helyett másféle mag-összeállítással is el bírom képzelni. Például biztosan kipróbálom majd egész mákkal is.

A kiinduló receptet a No Salty webszakácskönyvben találtam - tojásmentesítve és reformosítva ez lett belőle.

Idő: kb. másfél óra mindenestül, de a munka része sokkal kevesebb (csak ki kell várni, míg mind megsül)
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
A magok kivételével hazai alapanyagokból (legközelebb a mák majd javít ezen a mutatón).

Almás-gesztenyés teakenyér (vegán)

Egy tálban összekevertem 35 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 2 evőkanál őrölt lenmagot, 1 csomag sütőport, 1 kiskanál őrölt fahéjat. Hozzámorzsoltam 1 csomag (250 g) natúr gesztenyemasszát, amit előzőleg hagytam felengedni, valamint hozzáreszeltem a tökreszelőn 3 kisebb almát (kb. 30 dkg). Került még bele 2 evőkanál méz, 1 dl olaj, és annyi víz (nagyságrendileg 1-1,5 dl), hogy fakanállal éppen össze lehessen keverni, de ne legyen folyós (a szokásos kevert tésztáknál mindenképpen sűrűbb legyen, a pontos mennyiség nyilván erősen függ az almától). Kikent püspökkenyérformába (60 cm hosszú) öntöttem, és a fakanállal elsimítottam a tetejét. 180 fokon 45 percet sütöttem, meg utána még 10 percet az elzárt sütőben hagytam (egy beleszúrt fogpiszkálóval ellenőriztem, hogy átsült-e a belseje: amikor tisztán jön ki, akkor jó). Melegen és kihűlve egyaránt finom, morzsálódás nélkül szeletelhető, egyáltalán nem száraz még másnap sem.

A kiinduló receptet Ági cikkében találtam, saját ízlésemhez alakítva ez lett belőle.

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, de csak 10-15 percnyi munka az összeállítás az elején (plusz a fagyasztott gesztenyepürét ne felejtsük el idejében kivenni, hogy felengedhessen)
Pénz: kb. 600 Forint az egész
Alapvetően hazaiból, a lenmag és a fahéj kivételével.

Sütőtökös pite Camembert sajttal

Egyszerű, de ízletes, melengető ebéd a hideg, téli napokra:


A tészta hozzávalói: 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 evőkanál zabpehelyliszt, 1/2 teáskanál só, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál étolaj, kb. 1,5 dl víz. Mindezeket lágy, de nem ragadós tésztává gyúrtam össze. Vékonyan kiolajoztam egy kerámia piteformát, majd beleegyengettem a tésztát úgy, hogy jó magas pereme legyen a szélén. Fogtam 1 kerek Camembert sajtot (125 g-os Tihany), és éles késsel 12 cikkre vágtam (előbb félbe, a feleket megint félbe, majd a negyedeket háromba). A sajtcikkeket elrendeztem a tésztán. Fél liternyi sült tököt villával összetörtem, hozzákevertem 2 evőkanál őrölt lenmagot, majd teáskanállal a sajtdarabok mellé és közé raktam a pitére. Villával megcsíkoztam a tetejét, díszítésként pedig zsályaleveleket és tökmagot raktam rá. Végül beraktam a hideg sütőbe, és 180 fokra kapcsolva 30 percig sütöttem - a tésztát kell nézni, ha az megsült és elvált a forma szélétől, akkor jó. Eddigre enyhén megpirul a töltelék teteje és átjárja a sajt kiolvadt belseje. Melegen a formából kivillázva ettem, kihűlve jól lehet szeletelni is (a sajtdarabok között elvágva). Ez a mennyiség 2-3 adag főétel.

Megjegyzések:
1) Az ilyesmikhez sose külön sütök egy kevés tököt, hanem egy méretes tök darabjaival telirakom a legnagyobb tepsimet, és így teljes kihasználtsággal égetem a sütőt. Eszek belőle natúr sült tökként, ami pedig nem fogy el jóízűen úgy, azt más módon hasznosítom. Most a tárolt töknek már kezdett volna baja lenni, így meghámozva (krumplihámozóval) és felkockázva került az alufóliával bélelt tepsire, és 200 fokon bő fél óra alatt meg is puhult kellőképpen. Ha majd pürésíteni akarom, akkor nem várom meg, hogy megpiruljon a külseje, így könnyedén össze lehet törni villával (szinte csak keverni is elég).
2) Kifejezetten ízletes tökhöz volt szerencsém, ezért abszolút nem kívántam fűszerezni a tölteléket. A lenmag egy kis szilárdításnak került bele, és be is vált (mondjuk a darált tökmag stílusosabb lett volna, csak későn jutott eszembe :)


Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de csak 10-15 perc az összeállítás (előzetes töksütéssel számolva, ami ugyan némi idő, de szintén nem jelentős munka)
Pénz: kb. 500 Forint (a múltkori akciós Camembertből az utolsó darab került bele)
Hazai alapanyagokból.

Paprikás-magos keksz

Ezúttal sós ízvilágú kekszet sütöttem, természetesen a keksznyomóval formázva:


Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból:

• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1,5 evőkanál őrölt pirospaprika
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 csapott teáskanál só
• 12,5 dkg margarin
• 7,5 dkg apróra reszelt sajt (parenyica)
• 1 kis pohár (175 g) kefír
• 1 púpozott evőkanál lenmag
• 1 púpozott evőkanál szezámmag

Kikent sütőlemezre kekszeket nyomtam belőle, majd 180 fokon 15 perc alatt készre sütöttem (amikor kezd barnulni a széle, akkor jó). Kb. 90 db kellemes ízű, enyhén ropogós keksz lett belőle. A paprikának köszönhetően még a barna lisztet is le lehet tagadni :)

A kiindulási alap Zsuzsi receptje volt.

Csipkebogyós-mákos muffin

Amikor elolvastam ezt a receptet Citromfűnél, egyből beindult a fantáziám, hogy mit lehetne ebből kihozni reformosan, és még jobb esetben akkor már vegánosan is. Ma megvalósítottam a tervet:

Egy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 evőkanál rizsliszt
• 5 evőkanál egész mák (igen, egész)
  
• 2 evőkanál őrölt lenmag

Aztán hozzáöntögettem még az alábbiakat is, és az egészet jól elkevertem:

• kb. 1 dl házi hecsedli lekvár (pont elfogyott egy kis maradék a hűtőből)
  
• 1 dl étolaj (úgy szemre)
• kb. 2 dl víz a megfelelő állaghoz (remekül ki lehetett öblíteni vele a lekváros üveget)

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam (12 darab lett). Megszórtam a tetejét egy kis barnacukorral (1 teáskanálnyi ment el az összesre). 180 fokon megsütöttem. Kb. 30 perc elteltével mutatta késznek a tűpróba.

Szépen feljött, és a mákszemek is egyenletesen oszlanak el benne. Ízletes sütemény, érdemes volt kipróbálnom.

Máz és díszítés helyett inkább csipkebogyó italt készítettem hozzá: szárított csipkebogyót hideg vízbe áztattam (így nem mennek tönkre a csipkebogyó hasznos anyagai). Ez egy kellemesen savanykás itóka, és a megázott csipkebogyó-darabok is ehetőek belőle. (A képen látható még csak addig ázott, amíg elkészítettem a muffint; tovább áztatva még jobb.)

A muffint és az italt is lehet édesíteni ízlés szerint, én nem kívántam ezt. A muffinnál a lekvár édességét nem árt figyelembe venni.

Lenmag-szezámmag krém

Egyszerű, ízletes csemege, ráadásul hőkezelés nélkül kerülnek bele az összetevők, így az értékes tápanyagtartalmuk sem megy veszendőbe a készítés során. Kenyérre, süteményekbe kenhető, de "csak úgy" elkanalazni sem rossz; illetve beépíthető más ételekbe.

4-4 kanál pirítatlan, natúr lenmagot és szezámmagot ledaráltam, majd hozzákevertem 2 kanálnyi hidegen sajtolt lenmagolajat és 2 kanálnyi mézet, hogy krémes állagú legyen.
A darálás a kézi mákdarálóval volt a legsikeresebb, és nekem akkor ízlett legjobban, mikor csak a felét daráltam finomra, a másik felét meg darabosabbra. Elektromos kávédarálóval is működött, de ott nehezebb volt eltalálnom a szükséges időt (amúgy nem darálja egységesre, de ehhez épp jó is így). Érdemes kísérletezni a szemcsemérettel, ettől függően a hozzáadott méz meg olaj mennyisége, és persze a kész krém íze is más egy picit.

Az ötletadó recept ez volt, de az őrölt lenmag + őrölt szezámmag keverék jótékony hatásairól már korábban is olvastam, például Lugosi Dóránál.

* * *

A felhasználásnál továbbra is szem előtt tartottam, hogy ne melegítsem. Így is rengeteg használható ötletem támadt, amikből néhányat meg is valósítottam:

Ez egy nagyon jól formázható massza, így adta magát az ötlet, hogy golyókat készítsek belőle. Elég tömény, úgyhogy nem érdemes túl nagyra csinálni őket. Így már vendégek elé is bátran tenném.

Ebben a tésztasalátában szintén ez a krém szerepel, szószként is (némi vízzel hígítva), meg díszítésként is. 12 dkg fusilli tésztát al dente állagúra főztem, leszűrtem, majd megvártam, míg langyosra hűl. 1 púpozott evőkanál krémet kikevertem 2 evőkanálnyi hideg vízzel, majd ezt összeforgattam a tésztával. Díszítésnek kis golyócskákat raktam rá a hígítatlan krémből.

* * *

Ez a bejegyzés egyben VKF! pályamű is, hiszen a Grenadine által aktuálisan meghirdetett téma az olajos magvak. Legtöbbször ugyan diót és mogyorót használok, hiszen ez áll bőségesen rendelkezésre saját termésként (szüleimnél). További kedvencem a témában a mák (ezt meg a piacon veszem a néniktől). Nyáron az elfogyasztott sárgabarackok magját is feltöröm, és ha nem keserű, akkor a barackbefőttekbe teszek belőle, a többit meg elcsemegézem. (De gyerekkoromban egy évben annyira sok volt, hogy dió helyett használtuk mindenbe.) Télen a madarakkal osztozom a sütőtökök kiszedett magján és a napraforgón, meg ők a dióhéjból is imádják "kiporszívózni" a bennragadt apró darabkákat. Ritkábban és sokkal kisebb mennyiségben kerülnek elő a bolti magok (földimogyoró, kesudió, mandula, stb.), ráadásul néha nem egyszerű dolog a pörköletlen, sózatlan, tényleg natúr változatot beszerezni. Újabb keletű "mániám", hogy lehetőleg nyersen, hőkezelés nélkül (igen, a pirítás is felejtő) fogyasszam őket.

Lencsés-sajtos muffin

Lencse-ehetnékem volt, ezért tegnap este beáztattam egy bögrényit. Ma pedig megfőztem, és ezt a muffint készítettem egy részéből:

Egy tálba berakosgattam a következőket, majd egy kanál segítségével jól elkevertem:

• 6 evőkanál Graham liszt (szerintem teljes kiőrlésűvel is jónak kell lennie)
• 3 evőkanál őrölt lenmag
• 2 evőkanál rizsliszt
• 3 evőkanál étolaj
• 1/2 csomag sütőpor
• egy kis marék szárított petrezselyemzöld, szétmorzsolva
• 10 dkg durvára reszelt sajt (nálam most füstölt parenyica)
• főtt barna lencse, kb. 1/2 bögre száraz lencséből, natúr
  
• kb. 1 bögre folyadék (most a lencse főzővizéből épp kitelt, amúgy víz) a megfelelő állaghoz

Kikent, lisztezett muffinforma mélyedéseibe kanalaztam (12 darab lett). 180 fokon 30 percig sütöttem, előmelegítés nélkül, mire a tűpróba késznek mutatta.

A kiinduló recept ez volt, de úgy gondoltam, hogy nekem a fentiek szerint átalakítva fog ízleni (no meg ezek a hozzávalók voltak itthon). Bejött! :)))

Dunyhás szilva

A meggyes elfogytával ma ezt a sütit készítettem befőttből:

Kiválasztottam egy megfelelő szilvabefőttet: felezett muskotályos szilva, natúrbefőttként eltéve egy darabka fahéj társaságában, ezúttal rum nélkül. Kicsit küzdelmes volt felbontani, de végül sikerült, a fedő feszegetése nélkül (hacsak lehet, igyekszem elkerülni a deformálását, hogy legközelebb is jól zárjon még).

Lágy tésztát gyúrtam az alábbiakból: 20 dkg Graham liszt, 1/2 csomag sütőpor, 3 evőkanál őrölt lenmag, kb. 1 dl étolaj, a befőtt leve + egy kis víz (ennek a fajta befőttnek kevés leve van, a hagyományosé valószínűleg nem is kellene mind).

A tésztának kicsit több, mint felével kibéleltem egy kerek piteformát, a szélén peremet csinálva neki. Ezen eloszlattam a lecsepegtetett szilvát (a fahéjrudat kivettem, az íze úgyis benne volt már a gyümölcsben). Végül betakartam a maradék tésztával, és villával megszurkáltam. Nekem puszta kézzel megy legjobban a tészta alakítása (és így megúszom a plusz lisztezést, az átemelést, a leeső széleket, bónuszként pedig a nyújtódeszka és a nyújtófa tisztítását is).

180 fokon 30 percig sütöttem, előmelegítés nélkül. A tésztát érdemes nézni, amikor barnul és elválik a forma szélétől, akkor van kész.

Szerintem langyosan a legfinomabb, igaz, ilyenkor még leginkább a formából lehet csak kivillázni. Kihűlve aztán rendesen szeletelhető (ha marad :) Nem tévedés, tényleg nem kell édesíteni sehol - csak ízletes gyümölcsöt használni hozzá.

Szilvaszezonban csak halogattam a külön készítendő töltelék miatt (össze kell főzni a szilvát egy kis őrölt fahéjjal). Befőttből viszont igazán kevés munkával elkészíthető. Az eredeti változat Schobert Norbert: A karcsúság receptjei című könyvében olvasható, azt alakítottam vegánná (meg korábban nem vegánosan is sütöttem sokszor). Alkalomadtán az őszi vegyes gyümölcsöket tartalmazó befőttből is ki fogom próbálni (ugyanilyen szilva van azokban is, és a fahéj sem hiányzik belőlük). Szezonban pedig inkább megeszem nyersen a friss gyümölcsöt :)