A lencse nem túl régóta elmaradhatatlan nálunk január elsején, a malac valamilyen formában viszont annál inkább kötelező elem. Csodálkoztam is, hogy mindenki megette ebédre dióval a lencsefőzeléket, nem került rá mondjuk kolbász.
Másnap azért rákérdeztem, hogy ugye vacsorára evett mindenki sertés-alkatrészt, hitének megfelelően. Megnyugtattak, hogy igen, megtörtént; van, ami kitúrja a szerencsét.
Én meg így jártam :( Aztán eszembe jutott, hogy annyi erőből nekem inkább van, ami kitúrja, mert én meg életben hagytam a malackát :)
Hát, majd meglátjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése