2008. február 29., péntek

Sült zöldségek olajban

Úgy jött ki a lépés, hogy hamarabb ki kellett próbálnom Bombadil Toma receptjét, mint szerettem volna, de nem bántam meg.


Grillserpenyő hiányában forró sütőben sütöttem meg a zöldségeket kiolajozott tepsiben, s mint a képen látható, paprika és póréhagyma is került a cukkini-padlizsán páros mellé. Így nagyon egyszerűen lehet majd belőle például Sült zöldséges penne... Csak arra érdemes figyelni, hogy nem mind egyszerre sül meg, ezért célszerű, ha fajtánként egy fertályon vannak a tepsiben. És nem kell meglepődni, mire megsülnek, jelentősen lecsökken a térfogatuk.

A póréhagyma csak azért került külön üvegbe, mert túl áthatónak éreztem az ízét, és az az igazság, hogy nem is igazán rajongok a tömény hagyma-aromáért, meg már viszonylag kevés hagyma elfogyasztása után sem érzem túl fényesen magam. Emiatt a fokhagymát is kihagytam. A póréhagyma nyersen nem tűnt olyan vészesnek, azért tettem vele egy próbát. Nem baj, így legalább nem izgatja a fantáziámat tovább. Szerencsére van rá jelöltem, hogy ki fogja nagyra értékelni az olajban eltett sült hagymát :)

2008. február 28., csütörtök

Magunk és mások egészségére – 4. Háztartási vegyszerekről, kozmetikumokról bővebben

Már így is elég hosszúra nyúlt az életmódtippeket felvonultató sorozatom, de olvasói kérésre bővebben is írok erről a két dologról.

  • Általában: inkább vigyázok a tisztaságra, minthogy takarítani kelljen.
  • Vízkőoldásra legtöbbször ecetet használok – erre tökéletes a szintetikus ecetsav, amit amúgy ételbe úgyse szívesen tennék. Szórófejes flakonból ráspriccelem a tisztítandó felületre, hagyom állni úgy egy órát, majd vizes szivaccsal áttörlöm. Ahol kivitelezhető, ott főleg nagyobb mennyiségű vízkő esetén inkább ecetbe áztatást alkalmazok. Edényeknél az is járható út, hogy ecetes vizet melegítek bennük, vagy ilyenben hagyom őket állni. Az ecet nem olyan gyors és erőteljes, mint a háztartási sósav, de a kezemnek és a környezetnek is jobb. (Akit zavar az ecetszag, citromlevet is ugyanígy használhat a célra – csak az drágább.)
  • A hűtő belsejét szódabikarbónás vízbe mártott szivaccsal törölgetem át néha. Ez a szagok és penészesedés ellen is jó. Szagtalanítónak pedig szalvétába csomagolva egy használaton kívüli teatojásban szintén szódabikarbóna van a hűtőmben. Pár havonta persze cserélem a töltetet.
  • Az ecet-szódabikarbóna kombináció tűzhely- és padlótisztításra is hasznos – persze én nem ilyen hatóanyagú kész tisztítószerként veszem meg, hanem házilag „kotyvasztom”, adalékmentesen.
  • A lefolyó eldugulását megelőzendő műanyag szűrőt rakok bele, amit időnként kitisztítok. A konyhában forró víz leöntését (pl. tészta, krumpli leszűrt főzővize) is alkalmazom megelőző lépésként. Egyébként ügyelek rá, hogy szilárd, darabos dolog ne menjen le, az ilyesmit inkább odakint öntöm ki.
  • Ha makacs folt került egy ruhára, lehetőleg azonnal beáztatom. Ha erre nem volt lehetőség, akkor is hasznos a meleg vizes áztatás, mielőtt kimosnám. Áztatás közben is néha megmozgatom a ruhát.
  • Fehérítéshez hypo helyett peroxidos fehérítőt használok – egyrészt nincs az a jellegzetes klóros szaga, másrészt a környezetre is kevésbé káros.
  • Mosásnál az öblítéshez nem használok öblítőszert, csak tiszta vizet. Inkább tartok a szekrényben levendulacsokrot, ami némi illatot ad a ruhának és még a molyokat is riasztja.
  • Légfrissítő helyett inkább az ablak kinyitásával, szükség esetén egy gyors kereszthuzattal szabadulok meg a kellemetlen szagoktól. Illatosításra pedig inkább virágokat hozok be vagy illóolajat párologtatok. De a citrushéjak szárítása, néhány erős aromájú fűszer vagy épp a gyümölcsaszalás is hasznos ilyen téren.
  • Ha új problémám merül fel a témában, akkor például itt nézek szét ötletekért: http://www.tudatosvasarlo.hu/tip/subcat/32
  • Kozmetikumokból amit használok: folyékony szappan, tusfürdő, sampon, fogkrém, kézkrém, nyáron naptej. Ennyi. Na jó, meg itt van még az ajándékba kapott parfümök gyűjteménye, amikből a jobbak néha előkerülnek (de csak mértékkel). És sokáig a körömlakk volt még a gyengém, de erősen leszokóban vagyok :)
  • Fentiek beszerzésénél ökölszabály: lehetőleg olyat választok, ami kevesebb összetevőből áll, és persze nem nagyon mű színű és mű szagú. Utántöltős változat előnyben (de ha ronda a flakon, akkor is áttöltöm :) Nem igazán vagyok márkahű. Szimatolás nélkül nem hozok haza semmit – így persze a „katalógusból rendelhető” típusú dolgok eladásával sem érdemes nálam próbálkozni :)
  • Természetesen nem hátrány, ha környezetbarát, meg lebomló, meg nem tesztelték állatokon, stb. – ráírják, én meg kénytelen vagyok elhinni. Némi tudományos háttér birtokában azért a nagyon átlátszó marketing szövegeket kiszúrom :) Ha kapitális baromságot írtak szakszavakkal, akkor talán még nevetek is egy jót – meg szörnyülödöm, hogy mennyien gyanútlanul beveszik mindezt. Kicsit olyan ez, mint amikor az élelmiszereknél azt bizonygatják, hogy milyen egészséges, én meg elgondolkodom rajta, hogy vajon milyen disznóságot akarnak ilyen szépen rámsózni. Úgy vagyok vele, hogy ha jó a termék és tényleg szükségem van rá, akkor megveszem, máskülönben meg úgyis mindegy...
  • Amiért viszont tenni tudok, és teszek is, az az, hogy mindezeket mértékkel használjam. A nem zsíros edények mosogatásához például sokkal kevesebb mosogatószer is elég (ha egyáltalán szükséges), és máshol is sokszor az elegendő víz (és esetleg áztatás, vagyis idő, türelem) művel csodákat, nem a több tisztítószer.

(Folytatom...)

Utólagos kiegészítés: Találtam egy jó cikket a témában. Meg még egyet.

2008. február 27., szerda

Dzsemek kenyérsütő gépben

Látogatottsági statisztikáimat nézegetve úgy látom, még mindig sokan találnak ide úgy, hogy kenyérsütő géphez keresenek recepteket. Nálam ugyan a dagasztás nélküli kenyér óta ilyen funkciójában pihen a gép, de azért egyéb tésztákat dagasztani-keleszteni még használom :)

Úgy látom, ez a "dzsem kenyérsütő gépben" is visszatérő keresőkifejezés, így közkívánatra ejtek róla néhány szót.

Természetesen ezt a funkciót is kipróbáltam már a gépen - hiszen mennyivel kényelmesebb ennek is csak előkészíteni a hozzávalóit, és a tűzhely mellett aszalódást és a szorgalmas kavargatást megspórolni. Főleg, ha nem 5-10 perces főzésről van szó, hanem 1-2 órásról. A sütőedényt persze még alaposabban célszerű elmosogatni egy ilyen hadművelet előtt, nehogy a lapátban vagy a tartója mellett maradt morzsa miatt baja legyen majd a készárunak. De különben barátságos ötlet. Készítettem már így őszibarack dzsemet, narancslekvárt, meg egyszer birslekvárt is.

Az ízükben semmi meglepetés nem volt, az állagukban annál inkább. Mivel itt lefedve fő a gyümölcs, párolgással nem távozik annyi nedvesség - vagyis jobban oda kell figyelni a hozzáadott kocsonyásító mennyiségére, hogy majd megkössön. Még így is inkább zselé állagú lesz, nem lekvárszerű. Érdemes persze olyan kocsonyásítót használni, amit együtt kell főzni a gyümölccsel, nem utólag kell belekeverni (hiszen a gép nem folyamatosan keveri a dzsemet, a végén pedig már csak melegen tartja - kanállal meg talán nem annyira jó ötlet belekalamolni).

A másik fontos tapasztalat, hogy nem érdemes nagyon teli rakni az edényt gyümölccsel, mert a kavaráskor a darabok esetleg felnyomódnak az oldalfalán, aztán meg ki, a fűtőszálra... A birs legalábbis nekem ezt tette, míg le nem fedtem alufóliával az egészet. A gép használati utasításában szereplő mennyiség tényleg a felső határ, és ebbe nem csak a gyümölcs számít bele, hanem a hozzáadott egyéb dolgok is. Kis mennyiségű dzsemet amúgy szépen megfőz, több kiló gyümölcsből viszont továbbra is a nagy fazék + fakanál kombinációt részesítem előnyben.

Ezen kívül azt állapítottam még meg, hogy a hosszabb főzési idő ellenére sem mennek szét a gyümölcsdarabok, főleg a keményebbek. Sőt, ha nem elég leves a gyümölcs, még egy kis víz is elkel mellé. Mintha a gép kíméletesebben főzné: nem gyorsan felforralja, és szinte kész is, hanem lassabban melegíti fel, és aztán hosszabb ideig tartja ezen a hőmérsékleten, olyan látványosan pedig nem forralja (bár talán jobb is, hogy nem csapja vele össze a belsejét :).

Külön recepteket ehhez nem írok - alapvetően bármi olyat meg lehet csinálni így, ami hagyományosan, tűzhelyen menne. Az meg már egyéni ízlés dolga, hogy az így kapott dzsem eltérő állaga kinek mennyire jön be. Egy próbát mindenképpen megér...

A tejbezabitól a kókuszkockáig

Mi a közös hozzávaló a címben szereplő két ételben? Segítségként itt van róla egy kép:


Fogyókúrás recepteket olvasgatók és kipróbálók persze előnnyel indulnak, hiszen gyakran találkozhatnak vele :-) Nem más ez, mint a zabkorpa.

Én is akkor ismerkedtem meg eme „fűrészpor-kinézetű valami” sokrétű felhasználási módjával, amikor Norbi módszerét tanulmányozva-próbálgatva a honlapján akkor még működő receptes fórumba tévedtem. Nem sok kellett hozzá, hogy megkedveljem, hiszen egyszerű, egész nap szabadon fogyasztható, és meglepően laktató ételek készíthetők belőle.

A legegyszerűbb a tejbezabi. Ehhez nem is kell más, csak tej, zabkorpa meg valamilyen édesítőszer. A tejbegrízhez hasonlóan kell elkészíteni, csak itt zabkorpát kell keverni a felforralt tejbe, majd lefedve egy kicsit állni hagyni. Az alapreceptben 3 dl tejhez 7-8 evőkanál zabkorpa szerepel, de érdemes kinek-kinek kikísérletezni, hogy az ő ízlésének milyen sűrűség felel meg. Lehűlve ez is tovább sűrűsödik még.

Natúr tejbezabin persze elég unalmas lenne az élet és a fogyizás, de szerencsére ez is variálható a végtelenségig. Gyümölcsökkel és fűszerekkel, a joghurthoz hasonlóan. A tej egy részét gyümölcslével helyettesítve színezhető is. Ha kevés mazsolát vagy aszalt gyümölcsöt dobunk bele, nem kell édesíteni. A hígra főzött tejbezabi sűríthető, dúsítható darált mákkal vagy dióval is. És akkor az ünnepi zabkásáról még nem is szóltam...

Egyik kedvenc gyors vacsorám a Sült alma, amit szintén a zabkorpa tesz laktatóbbá. De ha már itt tartunk: bármilyen joghurtos csemegébe belekeverhető pár evőkanál zabkorpa – így még nem üt át az íze, viszont a rosttartalma miatt nem fogunk olyan hamar megéhezni utána.

Meg itt vannak a levesek. Gyakran készítek zabkorpás gyümölcslevest, aminek egy híg tejbezabi az alapja (0,5 liter tej + 75 ml zabkorpa), és ebbe összevágott, nyers idénygyümölcsöt (télen lecsepegtetett befőttet, például ilyet) rakok. Amíg felforr a tej, meghámozom és tányérokba osztom a gyümölcsöket. Az alapot a gyümölcsnek megfelelően fűszerezem, őrölt fahéjjal, reszelt citromhéjjal, szegfűszeggel, vanília kivonattal... A por alakú fűszereket érdemes összekeverni a zabkorpával és úgy adni a tejhez – így jobban eloszlik. A megfőtt alapot a gyümölcsökre öntöm, és már lehet is kanalazni.

Aztán itt ez a zabkorpás zöldbableves, aminek egyetlen apró szépséghibája, hogy azonnal el kell fogyasztani, de ez azért megoldható :-) A sűrítési módszer pedig más leves esetén is jól jöhet...

Ha már a sűrítésnél tartunk: amikor a főzelékhez megpárolt zöldségnek sok a leve, akkor pár kanál zabkorpát is adok hozzá, nem csak joghurtot. Nedvességmegkötő hatását használom ki akkor is, amikor zsemlemorzsa helyett ezzel szórom meg a tepsit valamilyen rakottas alá, vagy épp egy lepény (mondjuk almás) alsó tésztájára kerül, hogy azt ne áztassa el a töltelék. Panírozáskor is remekül helyettesíti a lisztet, így a liszt-tojás-morzsa helyett nálam már régóta zabkorpa-tojás-morzsa játszik. (A morzsát pedig a házi teljes kiőrlésű kenyerek maradékaiból készítem – csak át kell hajtani a húsdarálón, illetve komolyabb robotgépek is tudnak ilyesmit aprítani).

De zabkorpa felhasználásával a fasirt-félékből is elfelejthetjük a nem túl egészséges (és nem túl vonalbarát) áztatott fehér zsemlét vagy kenyeret. Nagyon szeretem például a karfiolpuffancsot, akár nem is csak karfiolból. A zöldséget enyhén sós vízben puhára főzöm, majd lecsepegtetve összetöröm. Teszek hozzá tojást meg zabkorpát, és persze fűszerezem (só, bors, tetszőleges zöldfűszer, esetleg szerecsendió – ízlés szerint). Forró olajba kanalazva kisütöm. Valamilyen joghurtos mártogatóval tálalom. (A recept eredetije meg kép itt, csak sajnos a 3 tojást kihagyták a hozzávalók felsorolásából.)

Persze nem csak zöldségpüréhez, hanem darált húshoz is használható tojással karöltve kötőanyagnak. Itt van például ez a töltött paprika, aminek a töltelékéből paradicsomos húsgombóc, de valamilyen zöldség-alapú levesbe akár levesbetét is lehet. Népszerű nálunk a darált húsból készült pizza is (vigyázat, 1 tojást ebből is kihagytak!), aminek különlegessége, hogy a tészta mint olyan kimarad alóla. A feltét meg persze tetszőlegesen variálható. De ha valaki nagyon fasirtot szeretne, ugyanezt a húsos masszát kisütheti úgy is.

És a desszert még csak ezután jön! Mit szólnál egy kis gofrihoz? Első olvasatra nem hittem, hogy működik, de aztán mégiscsak meggyőződtem róla, és azóta is időről időre csinálok ilyet. 3 tojást szétválasztok, a sárgájához keverek édesítőt, 1 evőkanál tejfölt és 2 evőkanál tejet (vagy ha ezek épp nincsenek felbontva, akkor 3 evőkanál joghurtot inkább), 1 citrom reszelt héját, 1 kiskanál vanília kivonatot, végül 10 dkg zabkorpát. A tojásfehérjéből habot verek, majd azt is hozzáforgatom. Gofrisütőben megsütöm – 7-8 darab lesz belőle. Házi dzsemmel vagy lekvárral, esetleg friss gyümölccsel és cukormentes tejszínhabbal tálalom. (A tejszínhabot is házilag készítem egy jó öreg habszifon segítségével – így magam szabályozhatom az édességét, no meg a tejszín egy részét szűrt gyümölcslével helyettesítve ezt is lehet színezni.)

Másik nagy kedvencem pedig a címben már beharangozott kókuszkocka. Ennek a tésztájához veszek 4 tojást, 4 evőkanál joghurtot, 2 dl tejet, folyékony édesítőt, 1 csomag sütőport és annyi zabkorpát, hogy egy viszonylag sűrű, de azért a kivajazott tepsiben könnyen szétkenhető tészta legyen. (Ez a mennyiség a 3 db-os tepsikészlet legkisebbjében lesz elfogadható magasságú.) Közepesen meleg sütőben tűpróbáig sütöm. A kihűlt tésztalapot felkockázom. A bevonathoz sűrű kakaót főzök holland kakaóból, édesítőből és tejből (tényleg sűrű legyen – mint a folyósra olvasztott csoki). Villára szúrva megmártom benne a kockákat, majd rögtön kókuszreszelékbe forgatom őket.

--------

A receptekért köszönet a régi norbi.hu oldal fórumozóinak, valamint A karcsúság receptjei című könyv készítőinek. A könyvben található receptek egyébként hozzáférhetőek a WellnessCafé recepttárában is. A keresőben a Diéta típusának a Norbi Update lehetőséget kell választani. Bosszantó szépséghibája a dolognak, hogy helyenként kihagytak egy-két hozzávalót a felsorolásból, például a tojást előszeretettel :-(

--------

További zabkorpás receptekért érdemes szétnézni itt:

Mert zabot nem csak a lovak esznek :-)))

(Eredetileg a (súly)Vesztőhelyen)

2008. február 26., kedd

Sütőtökös lasagne

Volt még a fagyasztóban némi felkockázott sütőtök, meg a hétvégi beszerzésből maradt még pár gyors fogyasztásra váró paradicsom is. Sajt is akadt, bár nem mozzarella, de nem rontotta el a füstölt parenyica sem.

Már csak a lasagne lap hiányzott a fő összetevők közül, de azt kreatívan megoldottam házilag elkövetett tésztából. Rémlett ilyen recept, de nem találtam meg, úgyhogy a saját fejem után menve 2 tojásból, csipet sóból és teljes kiőrlésű lisztből gyúrtam tésztát. Még tavaly ősszel vettem egy nyújtó- és szeletelő gépet, azon áthajtva könnyedén megvolt a nyújtás, a (tepsihez méretezett) lapok kiszabásakor leeső részekből meg szélesmetéltet vágtam és megszárítva eltettem máskorra.


A sütő folyamatos kihasználásának érdekében a töksütés közben előkészítettem a keksznyomós kekszeket, amíg meg azok sültek, addig ebbe a mély tepsibe összeraktam a lasagne elemeit, egy üveg házi zöldséges mártással és jó sok zöldfűszerrel bolondítva. A kekszek után pedig ez ment a sütőbe egy fél órára.

A tök szezonális volta miatt egy darabig nem lesz ismétlés, de ősszel előkerül még ez a recept (hiába, no, Kaldeneker úr jól kitalálta ezt is!). Akkor majd mozzarelláról is gondoskodom hozzá :)

Magunk és mások egészségére – 3. Egyéb ötletek

A konyha és a beszerzés-selejtezés témaköre után még mindig nem fogytam ki a tippekből:

Mozgás, friss levegő – mert jólesik (és még hasznos is :)

  • Próbálok minél több időt tölteni a szabadban: például kertészkedéssel, sétával, biciklizéssel. Utóbbit gyakran úgy, hogy nem külön megyek el, hanem úgyis menni kell valahova, és ezzel összekötöm. Rossz időben meg marad az itthoni torna.

Közlekedés – mert menni kell, de nem mindegy, mivel

  • Nincs autóm – és ha lenne annyi pénzem, akkor se azt vennék rajta. Járok inkább biciklivel, ami ingyen van, ráadásul edzésnek sem utolsó. Túlvásárlás ellen is jól véd, hogy biciklivel haza kell tudni vinni mindent :) Jó időben 20-30 km-es túra bármikor jöhet – hosszabb útra meg tömegközlekedés. Nem állítom, hogy 100%-ig utasbarát a menetrend, de ki lehet bírni.
  • Ilyen téren szerencsés is vagyok, hogy távmunkában dolgozom itthon, ezért ritkán áll elő olyan, hogy ha törik, ha szakad, adott időre valahol ott kell lenni.

Háztartási vegyszerek – csak ami muszáj

  • Háztartási tisztítószerekből előbb a természetesek jönnek szóba: citromlé, ecet; aztán esetleg pár egyszerűbb alap dolog, ha muszáj – de a mindenféle extrák soha! (Különben azok hatóanyaga is mindig valami egyszerű, csak fel van turbózva még pár adalékkal, ami nem lenne létkérdés, no meg utána ügyesen eladva.) Szégyen, nem szégyen, nem csillog-villog úgy a ház, mint a reklámokban, de ami tisztaságmániát egyik-másik sugall (spékelve azzal, hogy ha nem így cselekszel, akkor nem szereted eléggé a családodat), azt erőteljes túlzásnak érzem.
  • Kozmetikumokból úgyszintén kevés és egyszerű. Mert nem hiányzik itt sem a sok-sok mű- és veszélyes anyag, no és a divat.

Értelmes spórolás, ahol lehet

  • Műszaki beszerzéseknél figyelek rá, hogy lehetőleg energiatakarékos legyen – főleg, ha várhatóan belátható időn belül visszajön a plusz ráfordítás a kisebb fogyasztás miatt.
  • Elektromos eszközök beszerzése előtt is elgondolkodom rajta, hogy tényleg kell-e az nekem, fog-e az annyit segíteni, hogy ne kidobott pénznek érezzem. A fogyasztásán túl nem elhanyagolható a tisztítás, a vele feldolgozató anyagmennyiség, vagy épp a használaton kívüli eszköz tárolása sem. Egyébként sokszor úgy érzem, hogy megfelelő kézi eszközökkel érdemesebb végezni bizonyos feladatokat.
  • Amúgy is próbálok takarékoskodni az árammal, vízzel, gázzal. Például ha sütök, akkor inkább többfélét is egymás után, hogy ne kelljen annyiszor külön előmelegíteni a sütőt.
  • A zuhanyozás elején kiengedett vizet egy vödörbe felfogva jó még kezet mosni, aztán meg WC-t leönteni. Befőzéskor az üvegek és gyümölcsök mosására használt vízzel meglocsolom a virágokat, bokrokat. Ételkészítéskor próbálom minimalizálni a mosatlanok mennyiségét, lehetőleg nem megvárni, hogy rászáradjon az étel az edényekre, az olajosakat külön kezelni, hogy ne olajozzák össze a többit is, stb.
  • Ha hosszabb ideig nem vagyok itthon, lejjebb tekerem a fűtést. Fűtési szezonban enyhébb időben (de ha ezt nem tudom kivárni, akkor is pl. reggel helyett inkább délután) végzek olyan feladatokat, ami sok ajtónyitogatással, szellőztetéssel jár. És még sorolhatnám...
(Folytatom...)

2008. február 25., hétfő

Újabb receptek keksznyomóhoz

Két, már régebben kinézett receptet alakítottam ehhez a remek eszközhöz. Mindkettőről úgy gondoltam, hogy ha elég lágyra sikerül készíteni a tésztát, no meg a darabos hozzávalókat elég apróra őrölni, akkor működnie kell. Mint a mellékelt ábra mutatja, így is lett:


Citromos-gyömbéres keksz
(a képen a világos)

  • 10 dkg olvasztott vaj
  • kb. 20 dkg teljes kiőrlésű liszt
  • 1 teáskanál vanília kivonat
  • 3 teáskanál méz
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 citrom kifacsart leve
  • 1 tojás
  • 1 mokkáskanál sütőpor
  • 1 teáskanál reszelt gyömbér (porból kevesebbet tennék)
Teás keksz (a képen a szürkés Earl Grey teával, a barnás pedig vörös teával készült)
  • 7,5 dkg olvasztott vaj
  • 12 dkg teljes kiőrlésű liszt
  • 2 evőkanál szálas tea kávédarálóban porrá őrölve (fontos, hogy por legyen, különben eltömheti a kinyomóforma lyukait)
  • 2 evőkanál darált dió
  • 2 evőkanál finom szemű barnacukor (vagy méz)
  • 1/2 mokkáskanál sütőpor
  • csipet só
  • pár kanál hideg víz
A tészta hozzávalóit jól összedolgozom; liszt, illetve víz hozzáadásával beigazítom az állagát: akkor jó, ha lágy, de összeállt és nem ragad a kezemre. Szobahőmérsékleten állni hagyom egy kicsit (amíg összedolgozom a többit - általában három félét szoktam egy alkalommal sütni), majd kikent sütőlemezre nyomom, és közepesen meleg sütőben megsütöm őket (légkeveréssel kettesével raktam be a tepsiket, kb. 10 perc kellett egy menetnek). Kihűlés után fémdobozban tárolom őket.

Kellemes, karakteres ízű kekszek lettek. Nekem egyikről sem hiányzik a cukrozás, de ez nyilván ízlés dolga. A tea abszolút jól elfedi a barna lisztet, bár szerintem a citromosnál sem égbekiáltó ez.

A Citromos-gyömbéres keksz receptjének eredetijét Grenadine, a Teás kekszét Kalinka blogján olvastam. Utóbbira egy vörös teás változatot pedig Katanyaka írt le.

Ha hozzám hasonlóan Te sem szeretsz tésztát nyújtani, viszont van keksznyomód, akkor talán a többi receptem között is találsz kipróbálásra érdemeset:
Édesek
Sósak

Jó sütést, és persze jó csemegézést a kekszekből! :)

2008. február 24., vasárnap

Magunk és mások egészségére – 2. Beszerzés és selejtezés

A konyha után ma a vásárlás meg a hulladékok kezelése kerül nagyító alá. Hátha kedvet kap más is ilyen egyszerű, de hasznos lépésekhez.

Vásárolni kell, de nem mindegy, mit, hol és mennyit.

  • Zöldséget, gyümölcsöt a piacról szerzek be az idősektől meg a helyi-környékbeli kistermelőktől. Mindent a maga szezonjában – hiszen mindig szezonja van valaminek! Tejet, tojást úgyszintén. Pár dolgot pedig magam termelek majd a ház körül: tavaly ősszel lettek gyümölcsfák telepítve, az idén szeretnék fűszernövényeket nevelni, meg egy-két kevésbé igényes, de hasznos „különlegességet”: csicsókát, pasztinákot... Meg amire alkalmas ez a kis kert.
  • Amit nem lehet ilyen módon beszerezni, abból is próbálok helyi, de legalább magyar terméket venni, hacsak lehet. Amiből nincs ilyen, az is lehetőleg minél kevesebbet utazzon, no és a mennyiségnél is visszafogom magam.
  • Beszerzésnél a minőségre is megyek. Mert hiába olcsó valami, ha egy-két használat után vehetek újat: az mind szemetelés, újabb kiadás és vásárlásra fordított idő. Legyen inkább drágább, de tartós. Ha valami még használható, de nekem már nem kell (mert mondjuk nemrég költöztem, és az új helyen nem használom, vagy egy cipő, ruha mégsem bizonyult kényelmesnek), azt megpróbálom valaki olyannak adni, aki még hasznát veszi – családtagoknak, barátoknak, végső esetben segélyszervezeteknek. Mert kár lenne kidobni.

Hulladék – Stop!

  • Minél kevesebb szemetet próbálok hazahordani a vásárolt árukkal: látványos csomagolás, pillepalack, egyszer használatos dolgok NEM. A nejlonszatyor is újra és újra megjárja a piacot, ameddig bírja, aztán szemeteszsákként végzi. Hacsak lehet, nem kérek táskát, zacskót, inkább saját készletből kigazdálkodom. Igaz, így fél év alatt sem telik meg a kuka (120 liter), de tulajdonképpen baj ez?
  • Mindent megteszek, hogy minimalizáljam a kidobott élelmiszerek mennyiségét – erről nemrég itt írtam bővebben.
  • A kerti és a konyhai hulladékot komposztálom – nem nagy ügy, össze kell rakni egy csomóba, és a többi megy magától (a hivatkozott szakirodalom szerint - tényleg működik!). A növényeim pedig örülnek a friss „kajának”. Ezeket hagyományos, egyszerű fajtákból úgy válogatom össze, hogy lehetőleg szeressék a helyüket. Így szépek és hasznosak is egyszerre.
  • Amit lehet, újrahasznosítok: a joghurtos és tejfölös poharakban például kiválóan lehet palántákat nevelni, kisebb-nagyobb kartondobozokat tárolóedénynek használni, kiürült tasakokban mást tárolni, esetleg szállítani. Hiszen a dédinél volt a spájzban egy bádogkád, abban meg a kiürült cukros- és liszteszacskók – sőt, nyáridőben még a túrós zacskót is kimosta és megszárította a léckerítés tetején. A család gyakran mondja, hogy én is olyan leszek, mint Mama :)
  • Az éghető hulladékot (papír, gally) külön gyűjtöm, hogy aztán hideg téli napokon felfűtsem a cserépkályhát – a tapasztalat azt mutatja, hogy mindez hatékonyan csökkenti a gázszámlát. De így a nyári szabadtéri sütéshez-főzéshez is megvan a tüzelő.
  • Nyomtatáskor a rontott lapokat nem dobom ki azonnal, hanem a hátulját még felhasználom „firkapapírnak” (telefon mellett, recepteket kijegyzetelni, ilyen írásokhoz ötleteket feljegyezni, stb.). Ilyen célra különben a kifordított borítékok is kiválóak, illetve bármilyen fölöslegessé vált, egyoldalasra nyomtatott dolog. Azt is jól meggondolom, hogy egyáltalán mit nyomtassak ki. Hiszen a számítógépen könnyebben lehet rendszerezni a dokumentumokat, meg az esetleges javítás, átszabás is egyszerűbb.
(Folytatom...)

Gombapaprikás másképp

Amikor olvastam ezt a receptet Fűszeres Eszternél, egyből tudtam, hogy ezt nekem ki kell próbálnom. Csak azt kellett kivárni, hogy legyen hozzá megfelelő alapanyag. Gombának a múltkori gombabefőttekből bontottam fel egyet, paprika és paradicsom pedig lett ma a piacon. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez még nem kiskerti, csak üvegházi, de meglepően illatos és nem az a kemény, mű-állagú. Az íze is beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, úgyhogy belevágtam a kinézett gombapaprikás elkészítésének.

Már készítés közben is ígéretes illata volt, ráadásul nem is kellett rá sokat várni. Teljes kiőrlésű lisztből készítettem hozzá nokedlit.

Nagyon feldobta a sok zöldfűszer, tényleg nem egy kategória az általam eddig készített gombapaprikásokkal. Hát még ha laskagombát is szerzek legközelebb a csiperke mellé! :-)

2008. február 23., szombat

Magunk és mások egészségére – 1. A konyhában

Sütis néne az alábbi körkérdést intézte hozzám a minap:

Te mit teszel azért, hogy óvd a családod, környezeted, Földünk egészségét - gasztro és egyéb (háztartási) szempontok alapján?

Egyből beindultak a gondolataim, és elkezdtem összeszedni, rendszerezni mindazokat a dolgokat, amiket teszek, illetve tervezek tenni a témában.

Természetesen nem egyik napról a másikra jutottam el ide, hanem évek alatt, a körülmények és a lehetőségek néha kényszerítő, néha „csak” útmutató hatására. Apránként változtattam hol itt, hol ott annyit, hogy az ne korlát és teher legyen, hanem jóleső lépés. Hiszen ha ezáltal nekem is jobb lesz meg másoknak is, akkor miért ne?

Mi tagadás, elég hosszú lett a csokor, így több részletben teszem közzé. Remélem, nem haszontalanul.

Lévén ez egy gasztro-blog, induljunk a konyhából!

  • Szeretem a természetet és a természetes dolgokat a maguk egyszerűségében – és nagyszerűségében. Ha ételről van szó, abból indulok ki, hogy a természet alapból jót alkot – legyen tehát minél természetesebb, ami az asztalra kerül. Egyszer azt olvastam valahol, hogy azok az ilyen ételek, amiket a középkorban is el tudtam volna készíteni. Hmm, van benne valami...
  • Már jó ideje nem használok cukrot. Az utóbbi időben a mesterséges édesítőszerekről is erősen leszokóban vagyok. Van helyette méz, némi barnacukor, no meg természetesen édes gyümölcsök – aszalva és frissen egyaránt.
  • A másik, ami soha nincs nálam, a fehér liszt. Van inkább Graham, meg teljes kiőrlésű, utóbbi nem csak búzából, hanem rozsból is. Meg mostanság fedezem fel az egyéb magokból őrölt liszteket: kukorica, rizs, köles, stb.
  • Igyekszem kordában tartani a sófogyasztást: inkább több részletben, visszafogottan sózok, másrészt általában zöldfűszereket is használok mellé, így kevesebb só kell. A házi fűszersók népszerűsége töretlen! :-)
  • Biztos nem veszek meg semmi olyan élelmiszert, amiben hozzáadott cukor vagy túl sok egyéb adalékanyag van. Inkább rászánom a fáradtságot a házi előállításra (befőttek, dzsemek, lekvárok, szószok, ivólevek, aszalt gyümölcsök, szárított zöldségek, kekszek, pékáruk, stb.), vagy komolyan végiggondolom, hogy kell-e az nekem? Persze majdnem mindig határozottan az a válasz, hogy NEM.
  • Azt hiszem, a hús is eme „műanyag-mentesítési kampány” áldozata lett. Valahogy szép lassan egyre kevesebbszer került az asztalra, aztán egyszer csak észrevettem, hogy már egy ideje egyáltalán nem ettem – és nem hiányzott! Házi (szigorúan csak házi!) disznótorosra még néha elcsábulok, de amúgy nagyon tetszik a vega-lét!
  • Szeretek kísérletezni a konyhában, és a sokféle nem-feldolgozott alapanyag adja magát erre. Nálam nincs egyen-íz, és pontos méricskélés sem, úgyhogy garantált a változatosság! Akarva-akaratlanul :)
  • Az ételkészítésnél odafigyelek arra, hogy a felhasznált alapanyagok értékes tartalma lehetőleg ne menjen veszendőbe. A zöldségeket például úgy szeretem, ha még épp roppanósak, de néha akár nyersen is jöhetnek. Nem baj az, ha rágni kell – a manapság divatos krémlevesek kíméljenek :)
  • Ilyen változatos és sok zöldséget-gyümölcsöt tartalmazó étrend mellett nem kell külön vitamin, táplálékkiegészítő, miegymás (az ilyen-olyan kivonat különben is gyanús – jöjjön inkább a maga természetes valójában). Szerencsére gyógyszer se nagyon kell, mert igen ritkán vagyok beteg.
  • Nem hiszek abban, hogy egy-egy alapanyag fogyasztása hipp-hopp meggyógyít mindent. Különben is túl gyakran változnak az ügyeletes egészséges alapanyagok. Némi háttérrel az áltudományos írásokat is kiszúrom a témában, és hallgatok inkább a józan eszemre meg a megérzéseimre.
(Folytatom...)

2008. február 22., péntek

Kókuszos-répás muffin

(in English)

Tegnap vettem ilyen aranyos virágos muffinformákat (a meglátni és megszeretni tipikus esete volt a boltban), ma meg már fel is avattam őket (és ezek után határozottan állíthatom, nem bántam meg a beszerzést).

Tésztát a régóta kinézett receptek közül választottam. Mivel jó sok répa van itthon, és tojásból sincs nagy hiány, Kaldeneker Gyuri Kókuszos répakuglófjára esett a választásom (bátorságnak nem voltam híján :).

Gondoltam, jó lesz az úgy is, ha nem egyben, hanem muffinoknak sütöm meg. A lisztet teljes kiőrlésűre cseréltem, így csak kb. 20 dekányi kellett a megfelelő állagú tésztához, a cukor helyett meg egy kis mézet csorgattam bele (jóval kevesebbet persze). 24 darab lett, de a légkeveréses sütőben megsült egyszerre (igaz, a fentieknek a teteje, a lentieknek meg az alja lett egy kicsit sötétebb, de egyáltalán nem zavaróan), 150 fokon röpke 20 perc alatt. A belsejük nagyon szép sárga, nem is látszik a barna liszt :)

Én most az új formákat ünnepeltem vele, de szerintem húsvétra sem lesz ez rossz!

2008. február 21., csütörtök

Gabonakása zöldségekkel

Hirtelen ötletektől vezérelve ezt hoztam össze ma ebédre:


Valami könnyen elkészíthető egytálételt szerettem volna.

Amiben a zöldségek mellett valami tartalmasabb dolog is van, mondjuk magok.

De melyik legyen az az itthon fellelhetőek közül?

Legyenek vegyesen! Árpagyöngy, köles, barna rizs, hajdina.

(Bár utóbbi nem gabonaféle, de hasonlóan kell elkészíteni.)

Nosza, kimértem belőlük egy-egy negyed bögrényit,

szűrőben megmostam, lecsepegtettem,

majd egy lábasban olajon kicsit megpirítottam őket.

Felöntöttem két és fél bögre vízzel, felforraltam,

vegyeszöldséges fűszersóval ízesítettem,

majd lefedve 25 percig pároltam kis lángon.

Utána még 15 percig állni hagytam.

Közben megmostam pár répát és egy petrezselyemgyökeret,

aztán zöldséghámozóval vékony szeletekre vágtam őket.

Előbb az volt a tervem, hogy picit megpárolva a kásához keverem majd,

de aztán annyira megízlett nyersen, hogy így raktam a kása mellé.

A petrezselyem zöldjével díszítettem.

Így lett egy finom ebédem.


A kásából holnapra is maradt, majd még kitalálom, hogy mit körítek meg vele.

A hajdina nagyon jó ötlet volt, kellemes ízt ad az egésznek.

Zsenge tavaszi zöldségekkel persze majd lehet még fokozni.

:-)

2008. február 20., szerda

Tippjeim élelmiszerek kidobásának megelőzésére

Megdöbbentő, de sajnos egyáltalán nem hihetetlen, hogy óriási mennyiségű élelmiszer vándorol a kukába nap mint nap. A Tudatos Vásárló cikke a bécsi helyzetről szól, de valószínűleg nincs ez másként Magyarországon sem.

Pedig néhány egyszerű lépéssel sokat lehet tenni, hogy ne így legyen. Jómagam nagyon ritkán kényszerülök arra, hogy élelmiszert dobjak ki. S hogyan csinálom mindezt?

  • Már a vásárlásnál sok eldől: Bevásárlólistával megyek, lehetőleg nem naponta egy-két dologért, hanem ritkábban többféléért. Mielőtt nem tervezett dolgot raknék a kosaramba, megállok egy pillanatra és végiggondolom, hogy valóban kell-e ez nekem. Készletezésnél a szavatossági időt megnézve megbecsülöm, hogy legfeljebb mennyi fogy el addig jóízűen, nem kényszerből, valamint felmérem, hogy mennyit tudok megfelelően tárolni (mert hiába veszem meg akciósan, ha utána egy része megromlik!). Ismeretlen, új termékből először csak egyet veszek kipróbálni, megkóstolni.
  • Hazaérkezve rögtön elrakom az árut a hűtőbe, fagyasztóba, kamrába. Ha a vásárlás után nem egyenesen haza indulok, akkor figyelek rá, hogy romlandó dolgokat ne nagyon vegyek, nehogy a helytelen tárolás miatt legyen idő előtt baja (például nyáron a tejtermékekre fokozottan figyelni kell).
  • Ahogy a boltban, itthon is az van elöl a polcon, ami hamarabb lejár, tehát hamarabb el kell fogyasztani. Így nem kell külön keresgetni a rangidős darabokat, illetve nem süllyed el a régebbi, miközben olyat fogyasztok, ami még sokáig elállna.
  • Időnként átnézem a készleteket, s ha vannak romlani/molyosodni kezdő darabok, akkor azokat eltávolítom, hogy ne romoljon meg miatta több (tipikusan gyümölcs, mondjuk alma, narancs), másrészt a fogyasztható részekből soron kívül készítek valamit, mielőtt még nagyobb baj lenne.
  • Ha valamiből mégis túl sok került vagy tömegesen a vártnál gyorsabban romlik a minősége, akkor a helyzetet felismerve időben cselekszem: előkészített alapanyagként vagy akár feldolgozva lefagyasztom (például zöldségeket) vagy más módon tartósítom (például gyümölcsökből lehet gyümölcsöntet, dzsem, ivólé – gyors fogyasztásra). Másik lehetőség, hogy választok valami olyan ételt, amibe nagy mennyiségben kell; így lesz például sok lejáratközeli tejfölből Rakott burgonya Góranga módra, joghurtból gyümölcsös joghurtdesszert, túróból Alj nélküli túrós lepény.
  • Főzés előtt próbálom megbecsülni, hogy mennyi fogy majd az adott ételből, és csak annyit készítek. (Ha valaki jelezné, hogy nem lakott jól, kap pár darab kekszet desszertnek :) Ha mégis van maradék, az jó lesz későbbi fogyasztásra, esetleg átalakításra (például Rösti sült zöldségekkel, Töltött paprika), illetve felcímkézve azonnal mehet a fagyasztóba. Nem tragédia, ha időnként minden családtag más-más maradékot vesz pártfogásba, és nem főzök újabb ételt, mikor még az előzőek sem fogytak el.
  • Szoktam olyan ételeket is főzni, amelyeknek rugalmasan lehet változtatni az összetevőit, így felhasználva olyan alapanyagokat, amik amúgy már nem lennének elegendőek másba. Például: Zöldségleves, Erdész rakottas, Fantázia-lepény, Müzliszelet.
  • Szépséghibás zöldségekből, de akár frissek lehámozott héjából is remek zöldséges alaplét lehet készíteni, ami aztán sokféle ételhez használható a víz + leveskocka kombináció helyett. A kész alaplé pedig ha nem fogy el azonnal, tejfölös poharakban lefagyasztható.
  • A maradék pékárut és a levágott kenyérhéjakat jól szellőző helyen megszárítom (így nem penészedik meg). Ledarálva remek zsemlemorzsa lesz belőle, a kenyérhéjból készítettet még pirítani sem kell, mielőtt belehempergetném a gombócot :) A kalácsmaradékokból készített édes morzsa pedig süteményekhez kiváló.
  • Ha egy megvásárolt áru mégsem felel meg a várakozásaimnak, akkor is próbálom valahogyan értelmesen hasznát venni: volt már olyan, hogy nekem valami nem ízlett, de családtag, barát odáig volt érte (egészségére!), és előfordul néha az is, hogy nem a tervezett módon végzi: mondjuk egy túl sós sajtot nem eszek meg szendvicsen, de egy szándékosan alulsózott rakott zöldség tetején még elmegy.
  • Fogyasztásra alkalmas, de számomra már feleslegessé vált ételt pedig (mondjuk utazáshoz becsomagolt túl sok pékáru) hacsak lehet, az arra rászorulóknak adok – igen, akár koldusnak, akár csak úgy, a kuka mellé a padra, hogy ne kelljen érte mindent áttúrni. (Szomorú, de sajnos van rá igény.)
  • Hosszabb távollét előtt igyekszem vagy elfogyasztani, vagy megfelelő tárolással tartósítani mindazokat a dolgokat, amik esetleg megromlanának a visszaérkezésig.
  • Ha minden megelőző lépésem ellenére mégis romláskár ért, akkor gyümölcs a cefrébe, egyéb növényi eredetű dolgok a komposztba, csak a többi a kukába! A molyos mazsolának, magoknak télen nagyon örülnek a madarak (meg ha lennének háziállataim, bizonyára ők is sok maradékot meg tudnának menteni a kidobástól – persze még megromlás előtt).

A legszebb az egészben, hogy mindez még pénzbe sem kerül (sőt, spórolásnak sem rossz!), csak egy kis odafigyelést, meg néha találékonyságot igényel.


Utólagos kiegészítés:
  • Nem hiszem, hogy a lejárati idő azt jelentené, hogy addig jó valami, utána pedig hirtelen már nem. Szándékosan természetesen nem játszom arra, hogy úgyis jó az még később is, de ha már így jártam, kidobás előtt megér egy megnézést, hátha... Tartósabb dolgoknál (pl. konzervek, liszt, lencse, stb.) pedig végképp nem érzem ezt tragédiának. A házi dolgoknál meg úgysincs ilyen, tehát itt mindenképp a minőség számít.

2008. február 19., kedd

VKF! XIII: A zeller dicsérete

Különleges köretek... Mi sem egyszerűbb, főleg egy vegetáriánusnak, aki aztán végképp nem finnyás a különféle zöldségek, gyümölcsök, magok, miegymás tekintetében!

Meg az étel, aminek ez a körítése... Na, ez már nehezebb ügy, mert ugye a fentiekből következően húst nem fogyasztok, a legtöbb húsmentes étel meg nem „valami + köret” szerkezetű.

Viszont eszek rengeteg olyan dolgot egytálételként, ami a húsevők számára tulajdonképp remek köret lenne. Például ez itt, meg különféle variációi:

Akadt itthon pár gyors fogyasztásra váró paradicsom, amiből mindenképpen valami olyat szerettem volna készíteni, amit konzervből vagy sűrített paradicsomból nem lehet.

Aztán beugrott ez a zelleres-paradicsomos kombináció a Ciprusi zelleres hús receptjéből: húskockák, aztán azon zellerszeletek, paradicsomszeletek meg összetépett zellerzöld, és az egész lefedve, kis lángon megpárolva. Valamikor nagy kedvencem volt ez, sok zellerrel meg paradicsommal készítve, külön köret nélkül.

Most már csak az a kérdés, hogy hús helyett mi legyen az alap? A szójával valahogy nem vagyok nagy barátságban, úgyhogy talán valami mag kellene. Ami kellően jellegtelen ízű, mert itt úgyis a zellerről szól a történet.

Végül az árpagyöngy mellett döntöttem. Beáztattam pár órára, hogy hamarabb megpuhuljon majd. Aztán lecsepegtettem, megfuttattam egy pici olívaolajon, rárétegeztem a zellert és a paradicsomot (személy szerint jó sokat, de nyilván ízlés dolga az arány), felöntöttem a száraz árpagyöngyhöz képest kétszeres mennyiségű vízzel, felfőztem, majd kis lángon puhára pároltam (kb. fél óra). (Áztatás nélkül két és félszeres mennyiségű vizet is elbír, meg vastagabb zellerszeleteket és hosszabb párolást.) Az árpagyöngy szépen fölszívta a vizet meg a paradicsom levét. Nem kevertem össze, így a díszítéssel sem kellett külön vesződni :) A tálaláskor egy kis zelleres fűszersóval ízesítettem.

Az eredmény: egy könnyű, de azért laktató, átütően zelleres fogás. Én egytálételként ettem, de el bírom képzelni köretként is, illetve az alapötletet adó recept szerint az alapba az árpagyöngy mellé rakott pirított húskockákkal is (akkor kevesebb vízzel felöltve, mert a hús is enged levet), amolyan "beépített" köretként.

További lehetőségek a témában: Ki fogom próbálni más magokkal is, akár vegyesen is (barna rizs, köles, hajdina, lencse, sárgaborsó, bab). És persze a tetejére kerülő dolgokat is lehet variálni tetszés szerint. Csak a főzési időt kell jól összehangolni, a magoknál áztatással, a zöldségeknél meg a darabok méretével szabályozva.

* * *

További, köretként is tálalható ételek a blogomon a köret (is lehet) címkénél találhatók. Természetesen folyamatosan bővítem a kínálatot.

2008. február 18., hétfő

Zabpelyhes-kókuszos-áfonyás keksz


Szerencsére nem csak én rajongok a reform sütikért, hanem Adéle is. Nála olvastam ezt a receptet, és próbáltam ki pár napja. Hogy nekem nagyon ízlik, az nem meglepetés, hogy akiket eddig megkínáltam vele, azoknak is mindnek, az már nagyobb szó! Szerencsére nem is nehéz csinálni, úgyhogy hamarosan ismét kiélvezem az illatokat, amik már a készítés közben is betöltik a konyhát...

2008. február 17., vasárnap

Első kovászos kenyerem

Egyik este belebotlottam ebbe a receptbe a számítógépemen. Még valamikor tavaly nyáron mentettem le, hogy majd alkalomadtán kipróbálom, csak aztán ez elmaradt, meg a recept is elsüllyedt.

Most viszont azonnal indultam a konyhába összekeverni a kovásznak valót, hogy éjjel is álljon, meg utána beáztattam a csíráztatni való búzát is. Szűk 6 kanál lisztből csináltam, mert a dagasztás nélküli kenyérnél már jól bevált fél kiló lisztből szándékoztam ezt is elkövetni. Közben kiszámoltam, hogy még így is csak vasárnapra lesz ebből kenyér.

De mégiscsak kovászos kenyér lesz, nem holmi élesztős, és pláne nem kenyérsütős!

Három nap elteltével tényleg buborékos lett a kovász (bár a második napon még volt némi kétségem efelől), úgyhogy szombat délután bátran hozzászitáltam a jól bevált Graham lisztet, aztán meg ment hozzá a só meg víz is. Fakanállal dolgoztam össze, a már emlegetett nem kovászos kenyérhez hasonlóan. Itt is a sűrű nokedlitészta állagot céloztam meg.

Némi hiányosság volt, hogy a búza még nem csírázott ki eléggé (még kb. egy nap kellett volna neki), így kimaradt. Lenmagot meg szezámmagot azért raktam a tésztába, majd másnap reggelig letakrava kelni hagytam. Biztatóan megkelt, úgyhogy itt már határozottan reméltem, hogy valami jó fog kisülni belőle!

Maximális hőfokra előmelegítettem a sütőt, közben a kikent és kilisztezett püspökkenyérformába borítottam a tésztát, és a jól bevált 30-35 percre a forró sütőbe tettem. A kész kenyeret a formában hagytam hűlni, csak utána borítottam ki, és úgy egy óra elteltével vágtam fel.


Elsőre nem is lett rossz... Se illatra, állagra, se ízre. Egyértelműen más, mint az élesztős kenyerek, de nekem határozottan tetszik.

Mindjárt össze is raktam a kovászt a következőnek. A tésztából elfelejtettem félretenni, így csak a tál oldaláról tudtam összevakarni egy keveset a fakanállal, azt kapta meg a következő "segítségnek".

2008. február 16., szombat

Almás pitetorta (vegán)

Hosszas nekikészülődés után tegnap eljutottam a Siccikénél olvasott Reform almás lepény megvalósításáig. A következő menet előtt nem fogok ennyit gondolkodni :-)))

Kerek lett, mert a megfelelő méretű szögletes tepsimben épp más volt, és rácsos tetejű, mert olyan jó állagú a tésztája, hogy kedvem lett egy kicsit alkotni belőle. (Azt hiszem, majd más töltelékkel is használni fogom, mint alapreceptet.) Hihetetlen, hogy az alma önmagában (na jó, fahéjat azért szórtam rá rendesen :) is milyen ízletes töltelék, citromlé, darált dió, mazsola meg egyebek nélkül.

Még a "kritikusoknak" is nagyon ízlett :-)))

Köszönet Siccikének és Dórának!

2008. február 15., péntek

Natúr gombabefőtt

Nagyobb mennyiségű gombához jutottam a minap, de mivel nem állt szándékomban egy hétig gombapaprikáson élni, és sajnos a fagyasztómban sem volt annyi hely, hogy be tudjam rakni a felesleget, mást kellett kitalálni.

Korábban már próbáltam a natúrbefőtt mintájára gombát is eltenni. Mi tagadás, még annál is jobban összeesett, mint vártam, úgyhogy ilyen formában ezt nem tartottam túl gazdaságos megoldásnak. Viszont... Másból remekül működik, és tulajdonképpen a gomba sem rossz ötlet, hiszen a boltban is van üveges gomba... A tartósítóról, sóról, miegymásról persze lemondanék, a konzerv-ízzel együtt...

Hohó! Mi sem egyszerűbb! Addig párolom a gombát, míg összeesik, aztán beüvegelem, és úgy megy a dunsztba. Persze ha ennyi gombát fazékban akarok megpárolni, akkor egész délután a tűzhely mellett állhatok... No de erre való a sütő, főleg, ha még légkeveréses is. Így a felaprított gombát tepsikre raktam, aztán meg be a meleg sütőbe, hogy összeessen. Utána üvegbe a saját levével, utána meg jól lezárva a kuktába. Natúr.

Ilyen lett:

Tettem el szeleteltet is, meg egész gombafejeket is. Egy hétdecis üvegbe így kb. 60 deka friss gomba fért bele. Termesztett csiperke létére egész ízletes volt a leve, még ha barnább is, mint a boltié.

Természetesen majd a felhasználásáról is beszámolok :-)

2008. február 14., csütörtök

Árpagyöngy almával

Mai vacsorám:

1 dl árpagyöngyöt leöblítettem, majd 2,5 dl vízben fedő alatt megpároltam - én úgy szeretem, ha már puhul, de még épp harapható. Belekevertem egy kis mazsolát, tányérba kanalaztam, ráreszeltem két almát, megszórtam egy kis őrölt fahéjjal meg darált dióval, elkészítettettem róla a fenti képet, majd jóízűen megettem.

Az alapul szolgáló receptet Lugosi Dóránál olvastam.

2008. február 13., szerda

Zabpelyhes kelkáposzta-főzelék

Amikor olvastam ezt a receptet Siccike blogján, egyből beindult a fantáziám.

Aztán nemrég sikerült szép kelkáposztához jutnom, s mivel a többi hozzávaló is adott volt, hozzáláttam a megvalósításhoz.

A káposzta leveleinek összetépkedése közben pedig kigondoltam, hogy a többi zöldséget vékonyra szeletelve adom majd hozzá - egyrészt így hamarabb megfőnek, másrészt meg a krumpli még sűrít is (lásd: krumplipüréhez főzött szeletelt krumpli és annak leve, ami kiváló levesalap).

A párolódó zöldségeknek annyira jó illatuk volt, hogy vegamix helyett csak egy pici sóval ízesítettem őket. A hagymát is kihagytam, mert annyira nem rajongok érte...

A majorannás fűszerezés különösen kíváncsivá tett. No meg a pehellyel sűrítés. Éppen zabpehely volt kéznél bontott csomag, úgyhogy azt használtam. Ha a zabkása működik, akkor itt is elvárható, hogy felvegyen valamennyi lét. Na jó, bevallom, itt csalnom kellett egy kicsit: jobban összeesett a káposzta, mint gondoltam, úgyhogy soknak bizonyult az aláöntött víz. Lekanalaztam (holnap még jó lesz valamibe alaplének), legközelebb meg majd jobban odafigyelek :-)

Az eredmény pedig: egy finom vacsora, és egy jó főzelékkészítési módszer. A krumpli meg a pehely a kötelező elem, a többi zöldség meg a fűszerezés a szabadon választható. Szeretem az ilyen testreszabható dolgokat!

Rösti sült zöldségekkel

A tegnapi sült zöldségek maradékát egy röstibe sütöttem bele:

A hasábokat elrendeztem egy vékonyan kiolajozott palacsintasütő alján, közéjük és rájuk igazgattam a reszelt nyers krumplit, és kis lángon mindkét oldalát megsütöttem. Az átfordítást egy tányér segítségével oldottam meg. A kész lepényre pár kanál tejfölön kívül ráraktam még a tegnap félretett petrezselyemzöldet is.

Nemcsak szép, de finom is lett :)

(eredetileg a (súly)Vesztőhelyen)

2008. február 12., kedd

Formába hozva :)

Ez a dagasztás nélküli kenyér nagyon bejött nekem!

Az első kísérlet óta kipróbáltam teljes kiőrlésű búzalisztből, meg ugyancsak teljes kiőrlésű búza- és rozsliszt keverékéből is, de a Graham lisztes ízlik legjobban.

Kíváncsiságból kipróbáltam, hogy püspökkenyérformában megsütve milyen. Ízre persze ugyanaz, csak így számomra jobban kezelhetőek a szeletek.

Kenyérruhába csomagolva, a pataki tálban egy hétig is puha marad. Ezt külön egy szelettel próbáltam ki, mert amúgy a fél kiló lisztből készített kenyér három napnál biztos nem tart ki tovább :-)

És most jön az a rész, hogy különféle fűszerezéssel meg magokkal is kipróbálom...

Mártogatós sült zöldségek

Annyiféle zöldségről olvastam mostanság, hogy megsütve milyen finom, hogy végül azt találtam ki, hogy nem egyesével próbálgatom végig őket, hanem egyetlen étel keretében.

Begyűjtöttem hát mindegyikből egy-két darabot. Amit lehetett, jól megsikáltam, hogy ne kelljen meghámozni; amit meg nem lehett rendesen lemosni, azt persze mégiscsak meghámoztam. Kis hasábokra vágtam őket, s hogy a végén tudjam majd, hogy melyik mi volt, fajtánként sorakoztattam őket egy vékonyan kiolajozott tepsibe.

Balról jobbra: zeller, cékla, petrezselyemgyökér, répa és pasztinák. Alufóliával letakarva bő fél óráig sütöttem őket - így még épp roppanósak maradtak. Közben annyira jó illatuk volt, hogy úgy döntöttem, csak valami nagyon egyszerű mártogató lesz hozzájuk. Íme a befutó:

Igen, csak így simán, még a petrezselyem félretett zöldjét se kevertem bele. Csak kézzel szépen belemártogattam a sült zöldségeket. Nem kívántam hozzá semmilyen fűszert, még sót sem. Inkább élveztem a zöldségek ízét. Személy szerint a pasztinák meg a cékla ízlett legjobban.

(eredetileg a (súly)Vesztőhelyen)

2008. február 11., hétfő

Tönkölyplecsni

Egyszerű, de nagyszerű - hiába, Lugosi Dóra tud valamit! Ezúttal a Tönkölyplecsnit próbáltam ki, amelynek receptjét Adéle osztotta meg olvasóival. Én meg hűen követtem (ritkaság :)

Közben az is eszembe jutott, hogy a karácsonyi muffinhoz hasonlóan ennek a száraz hozzávalóit is be lehetne rendezni egy üvegbe, és kezdő konyhatündéreket meglepni vele...

2008. február 10., vasárnap

Sült zöldséges penne

Kaldeneker György receptje, az aktuális körülményekhez hangolva. Cukkini nélkül, több padlizsánnal, szárított zöldfűszerekkel, paradicsomszósz helyett natúr hámozottparadicsom-konzervvel, és nem egészen penne tésztával. De így is nagyon ízlett!

2008. február 9., szombat

Túlélőcsomag - minden eshetőségre

Ha eltökélt szándékunk, hogy otthonról kilépve is egészségesen / fogyókúrásan szeretnénk étkezni, akkor érdemes tartani magunknál egy kis „túlélőcsomagot”. Mert bizony éhesen már mindent megvennénk, csak kaja legyen azonnal! Utána meg jöhet a lelkiismeret-furdalás, illetve a magyarázkodás...

Én nem szoktam abban bízni, hogy még nem éhesen sikerül majd megfelelő dolgokhoz jutnom. Inkább mindig van a táskámban valamilyen innivaló meg valamilyen harapnivaló is. Lehetőleg olyan, ami nem romlik meg, csak épp kéznél van, ha kell.

Innivaló:

  • ásványvíz mindig – ez a legjobb szomjoltó!
  • házi gyümölcslé, bontatlanul (mondjuk ilyen vagy ilyen)
  • kompótlé – visszazárható üvegbe töltve

Harapnivaló:

Ha „egész napos túra” lesz, akkor külön is csomagolok valamit ezek közül:

  • joghurt, müzli (+ kiskanál!)
  • házi péksütemény (mondjuk ilyen vagy ilyen)
  • valamilyen muffin
  • jól szállítható süti-féle (mondjuk ilyen vagy ilyen)
  • hidegen fogyasztható saláta (jól záródó tartóban + kanál!)

Romlandókból csak annyit rakok be, amennyi biztosan elfogy, hogy utána ne muszájból kelljen megenni (kaját ki nem dobunk ugye). Kekszből, csemegékből viszont kicsit többet, mert úgyis bírja - de ha úgy jön ki a lépés, el is lehet kínálgatni :-)

(eredetileg a (súly)Vesztőhelyen)

2008. február 8., péntek

Stíriai metélt

Kollégista koromban szinte ünnep volt, ha a zsírban úszó, égett sajttal koronázott bolognai alternatívájaként stíriai metélttel leptek meg bennünket a konyhás nénik. Igaz, annak is ropogott a teteje, de számomra a vastag cukorréteg miatt amúgy sem volt vonzó. Az alja viszont határozottan ehető volt.

Egyszer ilyet is készítettem a klasszikus Horváth Ilona szakácskönyv szerint, aztán beláttam, hogy jó lesz nekem a "fapados" változat is, kifőtt tésztából (akár maradékból is). Valahogy így:

Stíriai metélt


  1. ¼ csomag (12,5 dkg) durumbúzás szélesmetéltet a tasakon szereplő leírás szerint megfőzünk. Ne legyen nagyon puha.
  2. A lecsepegtetett tésztához hozzákeverünk 25 dkg túrót.
  3. Összekeverünk 3 tojás sárgáját, pár csepp vanília aromát (vagy vanília kivonatot), valamint édesítőt ízlés szerint. A 3 tojás fehérjét habbá verjük, és azt is beleforgatjuk a masszába. Végül az egészet a túrós tésztához keverjük.
  4. Olvasztott vajjal kikent jénaiba öntjük, és mikrohullámú sütőben grill+főzés beállítással kb. 15 percig, majd tányérra kiborítva még kb. 5 percig sütjük. Akkor jó, ha megszilárdult a külseje.
  5. Melegen és hidegen is finom. Adható hozzá valamilyen öntet vagy hígított lekvár.
Változatok:
  • Természetesen tepsiben, hagyományos sütőben is elkészíthető.
  • Dúsíthatjuk kevés mazsolával.

Jó étvágyat!

Forrás: http://www.norbi.hu - fórum

Utólagos kiegészítés: Egy másik változatról is írtam itt.

2008. február 7., csütörtök

Zöldséges tükörtojás

Gyors vacsora, ha akad a hűtőben tojás, meg a fagyasztóban valami zöldség (azért nem reménytelen :-) Húsevőknek persze kockáznék bele sonkát vagy szalonnát is.

Zöldséges tükörtojás

  1. Meghámozunk és feldarabolunk adagonként 30-35 dkg friss zöldséget ízlés szerint – ez lehet sárgarépa, petrezselyem, zeller, karalábé, cukkini, karfiol, zöldbab, stb., lehetőleg vegyesen. (Szezonon kívül készíthetjük fagyasztott zöldségkeverékből is.)
  2. Egy serpenyőben kevés olívaolajon enyhén megpároljuk, de csak annyira, hogy ropogós maradjon. Ízlés szerint fűszerezzük.
  3. A megpárolt zöldségben adagonként egy-két kis fészket készítünk, és mindegyikbe beleütünk 1 tojást.
  4. Lefedve addig pároljuk tovább, amíg a tojás fehérje meg nem szilárdul.
Megjegyzés: Nagyobb mennyiséget sütőben érdemes készíteni egy vékonyan kiolajozott tepsiben.

Jó étvágyat!

Ötlet: http://www.plebania.net

2008. február 6., szerda

Méz - olyan is, ami nem csöpög :)

A klasszikus - magától a méhésztől beszerezve:



De rengeteg másféle is van. Például ilyen:


A rajta lévő eszköz segítségével még a csöpögés is "ki van kapcsolva" :-) Úgy működik, mint a folyékonyszappan-adagoló: egy nyomás - egy teáskanál méz.


Vagy itt van ez, "beépített csöpögésgátlóval":


Magától ilyen kristályos - pont kenhető. Egy-két hét alatt ilyen lesz - az akácméznek hat év kellene ugyanehhez. Persze akit zavar, ha megkristályosodott a méz, langyos vízbe állítva bármikor visszaalakíthatja folyékonnyá.


Ez meg egy havasi méz Erdélyből, Marosszentgyörgyről:


No igen, utazáskor sem feledkezem meg róla, hogy különlegességeket szerezzek be a konyhába :-)


Milyen szép színesek így egymás mellett!



És íme a legújabb szerzemény:


"Cimetes méz. Krémesített, jól kenhető, kellemes fahéj ízű méz" - áll a címkén, s tanúsítom, hogy ez így igaz. Na persze én imádom a fahéjat :)



Némi kutatómunkával innen azt is megtudtam, hogy a krémmézet a kristályosodó mézből készítik folyamatos, intenzív keveréssel.

A Szepesi Méhészet pedig a Szegedi Vadaspark területén működik. Úgyhogy ez a méz igen keveset utazott a dorozsmai CBA-ig, ahol vettem.

Meg mézzel kapcsolatos érdekességeket és igen kimerítő receptgyűjteményt is találtam itt. Mindenképpen fogok belőle válogatni kipróbálásra. Az eredményről meg majd beszámolok :)

2008. február 5., kedd

"Halászlé" - zöldségekből

Nem vagyok nagy híve annak a gyakorlatnak, mikor húsos ételekről neveznek el húsmentes fogásokat, egyszerűen elébiggyesztve a "vegetáriánus" vagy a "vegán" szót. Ez valahogy nagyon is sugallja az összehasonlítását két olyan dolognak, amit nem biztos, hogy értelmesen össze lehet hasonlítani - mert a maga nemében mindkettő lehet jó. Azt meg amúgy sem értem, hogy aki saját elhatározásából nem eszik húst, az miért akarná mégis húsos dolgokról elnevezni az ételeit. Maga miatt csak nem, megrögzött húsevő barátainak meg az ő "nyúlkajája" úgyse lesz sose elég jó...

Erről az ételről egy vega barátomtól hallottam először, aki nagy lelkesedéssel ecsetelte, hogy ez bizony megtévesztésig hasonlít az eredetire. Állítását alátámasztandó el is mesélt egy esetet, ahol a közös evészet résztvevői még abban is egyezségre jutottak, hogy melyik halfajtának az ízével egyezik meg a benne lévő padlizsándarabok íze.

Mi tagadás, azért izgatott, hogy milyen lehet a halmentes halászlé, és végül csak sikerült eljutni a megvalósításig is. Íme:


Recept: "Halászlé" zöldségekből


Hozzávalók: 2 kis fej lilahagyma, olívaolaj, 1 paradicsompaprika, 2 paradicsom, 5-6 szem krumpli, 2 padlizsán, só, őrölt paprika, ízlés szerint csípős paprika, víz.

Elkészítés:

  1. A hagymát apróra vágom, majd megfuttatom kevés olívaolajon. Hozzáadom az összevágott paprikát, paradicsomot, krumplit, valamint a padlizsánok végeiből valamennyit (meghámozva) és a kikapart belsejüket. Vizet öntök rá, és az egészet puhára főzöm.
  2. A padlizsánok többi részét héjastól hosszában ketté, majd keresztben kb. 1 cm vastag szeletekre vágom, és kevés olívaolajon megsütöm.
  3. A megfőtt alapot összeturmixolom, ha szükséges, még vízzel hígítom. Sóval és paprikával ízesítem.
  4. A tűzre visszatéve felforralom, belerakom a megsült padlizsándarabokat, és az egészet pár percig együtt főzöm.
  5. Házi kenyérrel tálalom.
A kiindulópont az Egészség-vár Alapítvány honlapján olvasható recept volt.

S hogy mennyire hasonlít? Jobban, mint gondoltam. Az íz is emlékeztet (nyilván főleg az alap miatt - halíz persze nincs), a padlizsándarabok alakja is találó, a héjjal még a halbőr illúziója is megvan - egyedül a szálkák hiányoznak. No nem nagyon :-)

2008. február 4., hétfő

Mákos kása

Az alapötlet ez a recept volt, csak aztán közben módosítottam itt-ott.

Először is kihagytam az áztatást: egyrészt szeretem, ha darabos egy kicsit, másrészt egy kása összedobása nálam nem ennyire előre eltervezett dolog. Persze így több folyadék kellett bele, de egy kis befőttlével ezt is megoldottam. Merthogy volt még egy felbontott meggybefőtt a hűtőben, tehát adott volt a meggy-mák kombináció másik eleme is. Aztán édesítés ügyben voltam még óvatos: tekintve, hogy a bögrés mákos sütiből sem hiányoltam a mézet, ebbe se tettem - csak a végén csorgattam rá egy kicsit, amolyan "díszítésnek".

Különben a receptet olvasva rögtön olyan érzésem volt, hogy ez olyan, mint a Dóra-féle bögrés-mákos, csak ez nem sült, hanem főtt :-) És a tapasztalat azt mutatja, hogy van olyan finom!

Variációk joghurtra

Ha Eszter Nagy light joghurt tesztje után inkább a házi megoldások érdekelnek, akkor pár tipp, hogy mit is lehet kezdeni a natúr joghurttal. Merthogy az rendben van, hogy egészséges, de mégiscsak unalmas lenne úgy simán elkanalazgatni nap mint nap...

Legyen gyümölcsös!

Ha van, a friss gyümölcs a legjobb – tisztítva és aprítva/reszelve, amennyi csak jólesik bele. Összekeverve vagy csak egyszerűen egy nagy kupac gyümölcs leöntve joghurttal. Én néha megbolondítom még egy kis mézzel, fahéjjal, szegfűszeggel, vanília kivonattal is. Ha nincs friss gyümölcs, akkor van befőtt vagy dzsem (cukormentesen elrakott persze, mondjuk ilyen, ilyen vagy ilyen). A lével szépen lehet színezni és ízesíteni is. Dzsemmel keverve közelíthető meg legjobban a bolti gyümölcsjoghurt állag. De ha épp kompót van itthon (mert a leve mindennél jobb üdítőital!), annak a sűrejéből is szoktam joghurtot tuningolni: villával összetöröm, és úgy megy rá a joghurt. Így darabos marad egy kicsit, de ha valakit ez zavar, össze is turmixolhatja. Befőtt vagy kompót használata esetén további lehetőség az ivójoghurt-állag: csak több lé kell bele.

Legyen tartalmasabb!

Ha nem elég a gyümölcs, mehet bele pár kanál zabkorpa (vagy esetleg búzacsíra) – de mivel ez felszívja a nedvességet, gyümölcslevet is célszerű önteni még mellé. Natúr pelyheket is hozzáadva a gyümölcsös joghurthoz meg már meg is van a házi, garantáltan cukormentes müzli. Ha így önmagában nem ízlik, inkább mézzel vagy édesítőszerrel érdemes kiegészíteni még – a fent már említett fűszerekkel karöltve. Sőt! Akár csokis is lehet, ha kevés vízben feloldott holland kakaót keversz bele (e mellé persze mindenképp elkél az édesítés).

Legyen szép!

Magányos csemegézéshez még csak-csak megteszi a dobozban vagy egy bögrében összehozni mindezt, de kis leleményességgel és kézügyességgel még akár látványos desszert is válhat belőle. Ha külön-külön bekevert színeseket csak épphogy összekeversz, márványos lesz. Ha meg kiskanállal óvatosan egy üvegpohárba rétegezed a hozzávalókat, már nem is ciki feltálalni egy hétköznapi vacsora kísérőjeként. Vagy egy vasárnapi reggeli részeként. Vagy csak úgy...


A fenti ötletek konkrét receptekben:


Főzzük meg!

  • Kis zselatinnal összehozva remek joghurttorta válik belőle – ezt is lehet variálni gyümölccsel, gyümölcslével, túróval, de akár darált mákkal is. Cukroskata például így csinált a napokban kiváló édességet belőle.
  • Nagy kedvencem a joghurtos gyümölcsleves is, télen melegen, nyáron hidegen: a feldarabolt gyümölcsöt kis vízzel és édesítővel elkezdem főzni, mint a dzsemet, majd mikor már jó leves, felöntöm vízzel, joghurtot keverek bele, meg persze a gyümölcshöz illően fűszerezem. Legjobban a sárgabarackos meg az almás-őszibarackos ízlik, de szilvából, meggyből is csináltam már. Az alapot pedig akár el is lehet tenni kis üvegekbe, mint a dzsemet. Forrón beüvegelve és pár percre fejreállítva még tartósító se kell bele, hogy ne romoljon meg.
  • Főzelékekbe is kiváló. Ha kevés leve van a megpárolt zöldségnek, egyszerűen ráöntöm a joghurtot, összefőzöm és kész. Ha több a lé, akkor előbb pár kanál zabkorpát keverek bele, és így sűrítem be. Például ezt a kelkáposzta-főzeléket is így csináltam.
  • Nem főtt, de főtt (vagy sült) ételhez: zöldfűszerekkel vagy házi fűszersóval, mustárral, tetszőleges ízesítővel remek mártogató vagy öntet válik belőle. Mondjuk a csíkos krumplihoz.

Süssük meg!

Rakott ételek tetejére is szoktam használni tejföl helyett – ha könnyebbre akarom venni a figurát, vagy ha épp nincs itthon tejföl :-)

Kavart tésztákba, de akár kelt tésztába is kiváló. Gondolok itt ilyenekre például:

  • Egyszerű joghurtos süti: Egy tálban fakanállal jól összekeverem az alábbiakat: 2 doboz (2x175 g) joghurt, 2 tojás, 1 joghurtos doboz étolaj, 1 teáskanál vanília kivonat, 1 evőkanál rum, édesítő ízlés szerint. Majd hozzákeverek 4 joghurtos doboz Graham lisztet és 1 csomag sütőport. Kivajazott formában tűpróbáig sütöm; akár kenyérsütő gépben is meg lehet sütni a bekevert tésztát a Sütés programon. Lehet dúsítani gyümölccsel, mazsolával, vagy akár tortalapként felhasználni a sima sütit.
  • Csokis-narancsos muffin
  • Búzacsírás Graham kenyér

Nálam ezért van itthon mindig natúr joghurt. És Nálad? :-)

(eredetileg a (súly)Vesztőhelyen)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails