2010. augusztus 31., kedd

Répaleves tarka rizzsel (lakto-vega)

Nagy kedvencem a Natura termékcsaládból a rizskeverék, mert tarka megjelenésével és különleges ízével a legegyszerűbb ételeket is feldobja - sőt, ilyenekben érvényesül csak igazán. Ezúttal egy répalevesbe került betétként:


Répaleves tarka rizzsel
(lakto-vegetáriánus recept)


Hozzávalók (3-4 adaghoz):
  • 6 nagy répa (bő 0,5 kg)
  • 1 evőkanál olívaolaj vagy vaj
  • 10 dkg (bő 1 dl) rizskeverék
  • kb. 1 liter víz
  • 1 teáskanál natúr vegamix
  • 1 evőkanál sós paprikakrém
  • 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
  • pár szál petrezselyemzöld

Elkészítése:
  1. A répát meghámozzuk, és kis hasábokra vágjuk.
  2. Vastag aljú fazékban felmelegítjük az olajat/vajat, majd kevergetve enyhén átpirítjuk rajta a répát.
  3. Hozzáadjuk a rizst, és rögtön fel is öntjük a vízzel. Mehetnek bele az ízesítők is.
  4. Ha felforrt, kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a rizs megpuhul (kb. fél óra).
  5. A végén hozzákeverjük a natúr joghurtot, valamint az összevágott petrezselyemzöldet.

A kiinduló receptet a Mindmegettén találtam.


Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, ebből 15 percnyi munka
Pénz: kb. 250 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból.

------------

Korábbi receptjeim ilyen rizskeverékkel:

2010. augusztus 30., hétfő

Paradicsomkoktélok (vegán)

Kétségtelen rossz szokásom, hogy hiába várok vendéget délutánra, reggel alkalomadtán még simán bevásárolok a piacon munkából. Sürgős munkából, persze. Vagyis kényelmes készülődés helyett kreatív befőzés a délelőtti program. Most épp paradicsomból.

A kis sárga koktélparadicsom ránézésre sárgaszilvának tűnt, csak az volt furcsa, hogy most. Mire mondja a néni, hogy ez paradicsom, kóstoljam csak meg. Kissé bizalmatlanul közelítettem hozzá (hiába, no, az én fogalmaim szerint a paradicsom piros, és inkább nagy, mint kicsi), és igencsak meglepett, hogy milyen átütő paradicsomíze van. Az üzlet megköttetett, egy másik helyen meg pirosból volt "vegyesbazár", kerek befőzőparadicsom meg lucullus vegyesen.

Itthon aztán indult a móka, mosás után az alábbi módon került üvegekbe az áru:

A sárga koktélparadicsom apraját Kubus üvegekbe raktam (330 ml), a közepeseket tésztaszószosakba (400/420 ml), a nagyokat szabvány befőttesüvegbe (720 ml).

Előbb csak a piros paradicsomból készítettem levet, hogy ezzel töltsem fel, de a kubus üvegek (5 db) után már elég kevés maradt belőle.


Így a sárgából is beáldoztam a puhábbakat, szépséghibásakat. Ebből a vegyes léből töltöttem fel a karcsú szószosüvegeket (3 db), hígítás nélkül, majd mivel láttam, hogy nem lesz elég, a szélesekbe (5 db) elosztottam a maradékot, aztán némi vízzel egészítettem ki.


Ezeket a fajtákat aztán hagyományos módon dunsztoltam ki.

A nagy üvegekbe (3 db) már egyáltalán nem került lé, az natúrbefőtt lett a kuktában készítve.


Most már csak azt kell kitalálnom, hogy mi mindenre használjam fel mindezt, de szerencsére ez a rész nem azonnal aktuális :)


Idő: kb. 3 óra volt mindenestül
Pénz: 900 Forint volt az alapanyag (150 volt a koktélparadicsom kilója, 100 a simáé; előbbiből 5, utóbbiból kb. 1,5 kg került most az üvegekbe) + egy kis víz meg energia, ebből lett a képen látható mennyiségű "koktél"
Hazai, sőt, környékbeli kiskertekben termelt alapanyagokból.

Paradicsomeltevéssel kapcsolatos receptjeim gyűjteményét itt találod. Benne vannak a klasszikusok, úgymint lé, lecsó, aszalt paradicsom, de azt is megmutatom, hogyan teszem el a hámozottparadicsom-befőttet házilag, valamint tésztaszósz-változatokból sincs hiány.


Ui: Délután már együtt nevettünk a vendégemmel, hogy milyen lökött vagyok.

2010. augusztus 26., csütörtök

Bodzadzsem szilvával - és a Stabark (vegán)

Már évek óta terveztem a Stabark névre hallgató, teljesen növényi alapú, tartósítószertől és egyéb adalékoktól mentes zselésítő kipróbálását. Aztán valahogy mindig elmaradt, győzött a jó öreg Dzsemfix 3:1, amihez persze sose tettem hozzá az előírt cukormennyiséget, inkább gyümölcsre váltottam azt is.

Nemrégiben azonban igen nagy lépést tettem a Stabark kipróbálása felé: beszereztem egy csomaggal, méghozzá a Jó egészséget! webáruházból, és a megállapodás értelmében most ezekből az alapanyagokból főzök (és nagyon élvezem ezt a kihívást!). Szóval a havi programba bekerült legalább 1 valamilyen dzsem, Stabarkkal. Valami szezonális, valami, amiből nincsenek tavalyról meg még régebbről megmaradt készleteim, valami, ami finom!

A megvalósításra térve: az előbbieken túl, valami olyan, amihez tudok jó minőségű alapanyagot szerezni (rosszból kár hozzáfogni). Mondjuk bodzabogyót a gátoldalból. Szilva meg csak akad mellé. S lőn:


Bodzadzsem szilvával
(vegán, tartósító- és adalékmentes)


Hozzávalók (kb. 1 literhez):
  • 1/2 kg leszemezett bodzabogyó
  • 1/2 kg + 1 marék kimagozott szilva
  • 5 gramm (= 1 púpozott teáskanál) Stabark
  • gyümölcscukor (gyümölcs- és ízlésfüggő a mennyiség, nálam most 5-6 dkg került bele)

Előkészítése:
  • A bodzabogyót leszedjük a száráról. Nem baj, ha megy közé pár éretlen, illetve túlérett, megaszalódott szem, a rosszak a mosáskor feljönnek majd a víz tetejére, így könnyen lehalászhatjuk őket. A többit 2-3 léből átmossuk, szűrőben lecsepegtetjük.
  • A szilvát megmossuk, kettévágjuk, magját eltávolítjuk (legjobb magvaváló fajtát használni, és persze jó érettet, ízleteset).
  • Az üvegeket kiforrázzuk, a fedőkbe celofánból bélést vágunk, hogy a bodza ne színezze majd meg a belsejüket.

Elkészítése:
  1. Az előkészített gyümölcsöket húsdarálón áthajtjuk, előbb a bodzát, aztán a szilvát (a ráadás egy marék azért kell, mert valamennyi a darálóban marad - ez a dzsembe nem való, mert túl darabos, enni viszont jó).
  2. Vastag aljú lábasba öntjük, és egy kifejezetten befőzéshez fenntartott fakanállal időnként megkeverve felforraljuk.
  3. A Stabarkot összekeverjük annyi gyümölcscukorral, amennyi véleményünk szerint biztosan kell a dzsembe ízesítésnek, majd kisebb adagokban a fővő dzsemhez keverjük, és legalább 2-3 percig együtt főzzük vele.
  4. Közben kóstolással ellenőrizzük, hogy elég volt-e bele a gyümölcscukor; ha nem, akkor apránként adunk még hozzá, amíg megfelelően édesnek nem ítéljük. (Így garantáltan csak annyi cukor kerül bele, amennyi a kellemes ízhez kell, de még nem nyomja el a gyümölcsök ízét és nem alakítja indokolatlanul kalóriabombává az egészet.)
  5. A kész dzsemet az előkészített üvegekbe kanalazzuk, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, és pár percre fejreállítjuk. Ha a betöltésnél mellécsurgott kívül az üveg oldalán, akkor még most, frissen letöröljük.
  6. Egy pléddel bélelt kosárba vagy ládába rakjuk (immár állítva), és be is takarjuk, hogy lassan hűljön ki (szárazdunszt).
  7. Felcímkézzük, majd elhelyezzük a kamrapolcon. Eleinte időnként ellenőrizzük, hogy nem akar romlani, bár ha láthatóan ráhúzódott a fedő (homorú a közepe), akkor ez elég valószínűtlen.

Felhasználása:
  • Természetesen bármihez jó, amihez valamilyen dzsem kell.
  • Én előszeretettel használok ilyet áfonyadzsem helyett, amit alapanyag hiányában nem tudok házilag előállítani, a megfelelő minőségű kész pedig meglehetősen drága. Nyilván nem azonos a kettő, de jellegében, kinézetében nagyon is hasonlít, ezzel is jól működnek az eredetileg áfonyára szóló receptek.
  • Megfelelő célszemélynek ajándék is lehet.

Idő: kb. 2 óra; a bodzaszemezés csak elszántaknak való elfoglalság, utána a többi már könnyedén megy
Pénz: 150 Forint volt a fenti mennyiség, ebből lett 5 kis üveg dzsem


Tapasztalataim a Stabarkkal kapcsolatban:
A csomagoláson található útmutató szerint adagoltam és használtam. Már az üvegelésnél látszott, hogy a dzsem kezd rákötni a kanálra. A maradék fél üveg dzsemen pedig látom, hogy kihűlve épp jó állagú, se nem folyós, se nem túl kemény. Az adagolás okozott némi fejtörést, ugyanis ez nem az általam korábban megszokott 1 kg gyümölcshöz való kis csomagban van, hanem ömlesztve, az 50 grammos tasakkal 10 kg dzsemhez elegendő (gyümölcs + cukor). Grammnyi pontosságú mérleg hiányában lett nálam a kanál-mérték, ami a célnak épp meg is felelt. Külön tetszik, hogy szabad kezet ad a cukrozást illetően (nem mintha a mértéket előíró más fajtáknál nem felülbírálnám belátásom szerint), az összmennyiséghez kell kiszámítani az adagot, és nem feltétlenül kell egész kilónak lennie, hogy kényelmes és célszerű legyen. A számításhoz egyébként konkrét példa is van a leírásban, ennek segítségével fejben is könnyedén ment. Elvileg előre kellene tudni, hogy mennyi cukrot fogok majd használni, de ezzel meg úgy voltam, hogy az a pár teáskanálnyi cukor nem jelentős tömeg, az belefér a Stabark mérési hibájába (amit emiatt inkább picit bővebben, mint szűkebben raktam). Meglepően kevés kellett belőle, így igencsak gazdaságos a használata. Meglévő Dzsemfix készleteimet azért felhasználom még, de lassacskán áttérek erre, más összetételű dzsemekhez is kipróbálva (régebbi dzsemreceptjeim között itt lehet böngészni).

2010. augusztus 25., szerda

Szezámsós magvas rúd (lakto-vega)

Több nekifutásom is volt az utóbbi időben az élesztős, legalább részben barnalisztes, minimum tojásmentes vagy esetleg vegán pogácsa témának. Fujtós és még fujtósabb, durván reformos kinézetű és ízű eredmények születtek, majd ami becsületből se fogyott el, azt megszárítva áthajtottam a húsdarálón, morzsának. Pedig még a (mások által egyébként dicsért) recepteket is betartottam - dehát ízlések és pofonok ugye.

Most saját kútfőből dolgoztam, téve a tésztába, amit jónak láttam, no és rögtön fel is jegyezve, hogy ha netán ehető lesz a végeredmény, akkor pontosan meglegyen az összetétele. Pogácsa helyett rudakra formáztam, így csak egyszer kellett kinyújtani, meg ugye ha nem az igazi, akkor láthatóan az alakjával van a baj :)

Önálló elcseszés helyett egy igazán finom sós rágcsa született, megörökítésre érdemes:


Szezámsós magvas rúd
(lakto-vegetáriánus recept)


Hozzávalók: (1 nagy gáztepsihez)
  • 1 dl langyos víz
  • 1 mokkáskanál barnacukor
  • 1 dkg friss élesztő
  • 5 dkg puha vaj
  • 1 pohár (175 g) natúr joghurt

Elkészítése:
  1. A langyos, cukros vízben felfuttatjuk az élesztőt.
  2. Közben egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzákeverjük a többi szilárd hozzávalót. Végül a felfuttatott élesztővel, a vajjal és a natúr joghurttal egy lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává gyúrjuk (szükség esetén pici víz, illetve liszt hozzáadásával igazíthatunk az állagán).
  3. Langyos helyen, letakarva a duplájára kelesztjük (kb. 3/4 óra).
  4. A megkelt tésztát lazán átgyúrjuk, majd enyhén lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtjuk. Éles késsel becsíkozzuk a tetejét, majd kb. 1,5 centi széles és 5-6 centi hosszúságú rudakra vágjuk úgy, hogy ferdén legyen rajtuk a minta. Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk, némi helyet hagyva közöttük.
  5. 180 fokon kb. 25 perc alatt megsütjük, előmelegítés nélkül. Akkor jó, mikor láthatóan pirul a teteje is.
  6. Frissen a legfinomabb, de a letakarva tárolt maradék másnap sem száraz, kemény.

Idő: kb. két óra elteltével lehet enni, de ebből csak fél óra munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a fűszerek kivételével.

2010. augusztus 24., kedd

Jó egészséget! webáruház akció


Blogom támogatója nem csak nekem, hanem nektek, rendszeres vagy rendszertelen, régi vagy új, véleményüket is megosztó vagy csak csendben böngésző olvasóimnak is szeretne kedveskedni egy kis ajándékkal:

Ha az elkövetkező egy hétben, mostantól egészen a hónap végéig, 2010. augusztus 31-ig bármilyen Natura terméket vásároltok a Jó egészséget! webáruházban, és a megrendelésnél beírjátok a "Dulmina tündérkonyhája" kódot a Megjegyzés rovatba, akkor 10 % kedvezményt kaptok az árból.

Válogatásra és beszerzésre fel, hamarosan újabb receptekkel jövök - amelyekhez én is ezekből a termékekből használtam ;)

2010. augusztus 23., hétfő

Szerb padlizsán (lakto-vega vagy vegán vagy húsos is lehet)

Az eltevés mellett természetesen friss fogyasztásra is jutott a zsák padlizsánból. A tavalyi nagy kedvenc, a Nyári rakottas mellett egy új receptet is kipróbáltam. Ezt kicsit több idő elkészíteni a rizsfőzés miatt, de alapvetően ez is egy egyszerű, ízletes és emellett tartalmas fogás. A tejföl elhagyásával (vagy helyettesítésével) könnyen vegánná lehet alakítani, de némi füstölt kolbász hozzáadásával (akár utólag, akár belerétegezve, attól függően, hogy van-e vega fogyasztó is) a húsevők kedvében is járhatunk vele.


Megfőztem 1 bögre barna rizst a szokásos módon.
2 közepes padlizsánt kb. 1 cm vastag karikákra vágtam, és serpenyőben, pici olívaolajon addig sütöttem a szeletek mindkét oldalát, amíg egy kis színt kaptak.
Felcikkeztem 6 közepes paradicsomot.
Mázas cseréptálba rétegeztem a hozzávalókat padlizsán - rizs - paradicsom sorrendben, ezt ismételgetve (nekem mély tálam van, így 3 ilyen sorozat belefért). A padlizsános réteget mindig enyhén ztam, a paradicsomosra meg bazsalikomot szórtam.
Végül megkentem a tetejét 1 kis pohár (175 g) sűrű tejföllel.
Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva fél óráig sütöttem; így összeértek az ízek és megpuhult a paradicsom is.


A kiinduló receptet a Mindmegettén találtam.

Idő: kb. 1,5 óra elteltével lehet enni, de csak fél óra munka van vele.
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség (3-4 adag)
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével.


A másik padlizsános finomságról is egy kép (amit ezúttal pataki tál helyett egy mázas cseréptálban készítettem, de ugyanolyan jó volt így is; ez alapból vegán):


2010. augusztus 22., vasárnap

Padlizsános-paprikás paradicsomszósz (vegán)

Nemrégiben friss fogyasztásra készítettem ilyet (egyszerűen serpenyőben sütve-pirítva hozzá a zöldségeket), és akkora sikere volt, hogy ismételni kellett, valamint a tavaly leírt (és két felvonásban is készített) zöldséges helyett idén inkább ezt a tésztaszósz-változatot tettem el télire is.


3 nagy padlizsánt (1,5-2 kg) apróra kockáztam, vékonyan kiolajozott tepsire terítettem, és kézzel összeforgattam még 1-2 evőkanálnyi olívaolajjal. 200 fokon addig sütöttem, amíg láthatóan pirulni kezdett a széleken, de még nem volt nagyon puha (kb. 20 perc, előmelegítés nélkül). Kb. 2 kg vastag húsú paprikát a csutkák eltávolítása után kis négyzetekre szabdaltam, és a padlizsánnal azonos módon megsütöttem (ennek már kb. 15 perc is elég, mert forró a sütő). Forró vízbe mártogattam kb. 2,5 kg paradicsomot, majd lehúztam a héját és apróra daraboltam a húsát. A kiengedett leve nélkül (ezt nemes egyszerűséggel megittam - nem kell, hogy hígítsa a szószt) egy nagy fazékba tettem a sült padlizsánnal és paprikával együtt. Jól átforraltam, majd literenként egy késhegynyi nátrium-benzoátot kevertem bele (bevállalósok elhagyhatják, én most inkább biztosra mentem). Előkészített üvegekbe töltöttem, celofánnal bélelt fedővel lezártam, és némi fejreállítás után szárazdunsztban hagytam kihűlni. Ebből a mennyiségből 12 db 4 dl-es üveg lett tele, és minden üveg 2 adag tésztára való szószt tartalmaz. Fogyasztáskor kiegészítem majd némi friss zöldfűszerrel, illetve aki igényli, ízlés szerint sózhatja is (vagy hozzám hasonlóan koronázza meg egy kis feta sajttal, ami ugye elég sós).

Ennek egy munkásabb, mindenféle héjtól mentes változatát itt írtam le tavaly. Ez a mostani sokkal kevésbé pepecselős, de ugyanolyan jó ízű; akit nem zavarnak az egyébként alig észrevehető héjak, nyugodtan készítse így.

Idő: kb. 2 óra
Pénz: kb. 80 Forint / üveg (2 adag)
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj kivételével.

Padlizsánkrém télire (vegán)

Kedvező áron sikerült nagyobb mennyiségű padlizsánhoz jutni, így most ilyen is lett. A megszurkált padlizsánokat sütőben megsütöttem (200 fokon 1 óra, előmelegítés nélkül), langyosra hűlve kikapartam a héjukból, fakanállal keverve nagyjából összetörtem, majd úgy natúr beüvegelve kidunsztoltam. Szándékosan nem ízesítettem semmivel, hiszen nincs egyetlen kedvenc felhasználási módom, és nem akartam korlátozni a lehetőségeket. Tapasztalataim szerint inkább padlizsános zöldségfasírtban és egyéb ételekben végzi majd, mintsem kenyérkenceként. Bő 3 kg padlizsán fér egyszerre a tűzhely nagy tepsijére, és ezzel meg lehet tölteni 6 db Nagymama lekváros (370 ml) üveget.

Idő: kb. 3 óra mindenestül, de csak a hámozás és a beüvegelés a lényegi munka
Pénz: nekem most 60 Ft / üveg
Hazai alapanyagból.

2010. augusztus 21., szombat

Háromgabonás kenyér (vegán)

A háromgabonás süteménypor után a kenyérliszt kipróbálása is sorra került. Elsőként egy nagyon egyszerű összetételű kenyeret készítettem ennek felhasználásával, szinte csak a kötelező elemeket mellétéve.

Az alábbiak kerültek a kenyérsütő gép üstjébe, hogy tésztát gyúrassak belőle:

  • 2,5 dl víz (kb. - mindent összedolgozva egy puha, de nem ragacsos tésztagombócot kell kapni)
  • 2 evőkanál olaj
  • 2 teáskanál só
  • 1 teáskanál barnacukor
  • 50 dkg háromgabonás kenyérliszt
  • 2-3 evőkanál magkeverék (elhagyható, de igazán feldobja, ha mégis belekerül)
  • 2 dkg friss élesztő (vagy lehet helyette 1 csomag - 7 gramm - szárított)
A megkelt tésztát végül nem a gépben sütöttem meg, hanem püspökkenyérformába emeltem, ott is kelni hagytam még, majd villanysütőben sütöttem készre (előmelegítés nélkül 200 fokra kapcsolva 30 perc, majd 180 fokra visszavéve 15 perc, plusz még a forró sütőben állt 15 percet).

Tapasztalataim:
Igazán jó állagú tészta lett belőle, amivel könnyű dolgozni. Szépen megkelt, és a kenyér is egyenletesen laza belszerkezetű lett, bár természetesen sokkal tömörebb, mint a fehérlisztes fajták, és barna lisztből is sütöttem már ettől lazábbat, puhábbat (igaz, nem ilyen minimál receptből). Ízre viszont finom, és meglehetősen laktató is, úgyhogy további kísérletezésre érdemes. Kipróbálok majd más kenyérreceptet is ezzel a lisztkeverékkel, valamint különféle péksüteményekbe is el bírom képzelni.

2010. augusztus 20., péntek

Zakuszka 2010 (vegán)

Pár hónapja megismertettem keresztanyámmal a zakuszkát, és annyira megtetszett neki, hogy most, a szezon eljöttével együtt főztünk - neki egy adagot hagymával, nekem meg egyet hagyma nélkül. Az alap most is Kaldeneker György receptje volt, picit a rendelkezésre álló zöldségekhez szabva.


Került bele:

  • 0,5 liter étolaj
  • (5 nagy fej vöröshagyma, összevágva, mint a pörköltbe - ez az enyémből kimaradt)
  • 1,5 liter darált paprika (kb. 2 kg friss, vastag húsú paprikából)
  • 1 közepes cukkini, meghámozva, kibelezve, kis kockákra vágva
  • a cukkininél valamivel kevesebb főzőtök ugyanúgy előkészítve (kevés volt a cukkini, de a tök remekül pótolta)
  • 4 babérlevél
  • 2 teáskanál szárított bazsalikom
  • 1 liter paradicsom, lehéjazva, apróra vagdosva, a kiengedett vékony leve nélkül (kb. 1,5 kg friss paradicsomból)
  • 7 dl natúr padlizsánkrém (kb. 1,5-2 kg egészben megsütött padlizsán kikapart húsa)
  • 3 teáskanál só (a hagymásba 4, mert ő sósabban szereti a dolgokat)
Ebből lett valamivel több, mint 5 liter kész zakuszka.

Én ezt a legritkább esetben fogyasztom kenyérkenceként, inkább egyéb ételekbe építem be télen, mint például:

Idő: kb. 4 óra alatt van meg egy adag mindenestül; amíg fő, közben folyamatosan lehet előkészíteni mindig a következő alapanyagot, illetve a végén az üvegeket
Pénz: 1600 Forint az egész adag
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

2010. augusztus 19., csütörtök

Vörösboros karalábéleves (vegán)

Szokatlan, de finom kombináció ez a tartalmas leves:


1 nagy (de semmiképp sem fás!) karalábét meghámoztam, kis kockákra vágtam, és "bepácoltam" 1,5 dl vörösborba, amibe pár ág friss kakukkfüvet tépkedtem. Nálam most csak néhány órát állt a hűtőben, amúgy egy éjszakát kellett volna - talán tényleg jót tett volna a színének (no, majd legközelebb...). Ezzel egyidőben vízbe áztattam 1/2 bögre megmosott barna rizst is.

Egy megfelelő méretű fazékban felmelegítettem egy evőkanálnyi olívaolajat, majd hozzáadtam az áztatóvizétől megszabadított rizst. Aztán jött hozzá a karalábé mindenesül, meg annyi víz, hogy jól ellepje az egészet (kb. fél liter). Ízesítésnek került bele 1 evőkanál natúr vegamix, pár tekerésnyi frissen darált tarkabors meg némi . Miután felfőtt, kis lángon, lefedve addig főztem, míg a rizs és a karalábé megpuhult (kb. 25-30 perc). Nem lett az az átütően szép színe a végére, mint vártam, de az íze kárpótolt! :) 2 bőséges vagy 3 normál adag.

A kiinduló recept Lajos Mari - Hemző Károly: 99 leves 33 színes ételfotóval című könyvében szerepel Toledói vörösboros karalábéleves néven. A szalonnát kihagyva és húsleveskocka helyett vegamixet használva egy ízletes és különleges vegán fogás lett belőle. A rizst is lecseréltem barnára - abszolút nem feltűnő benne a mássága, csak ezt már az elején bele kell tenni a hosszabb főzési ideje miatt -, valamint az aktuális lehetőségeimhez szabtam a fűszerezést.

Idő: a felrakástól számítva egy jó fél óra elteltével lehet enni, de az áztatás miatt előzetes tervezést igényel; a munka része kb. 10 perc
Pénz: kb. 200 Forint volt a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj és a fűszerek egy része kivételével.

2010. augusztus 18., szerda

Ákos fasírtpor (vegán)

Még soha életemben nem készítettem bolti fasírtporból vegafasírtot, úgyhogy épp ideje volt kipróbálnom egy ilyet is. Első nekifutásból a címkén szereplő javaslat szerint készítettem el egy paprikás tök mellé.


Tapasztalataim:

  • Kellemes, harmonikus ízű fasírtok lettek belőle, nekem külön tetszik, hogy nem húsimitáció állagú.
  • 10 deka port kevertem be, az ebből készült fasírtok kb. kétharmada látható a képen; az összes kényelmesen elég volt 2 adag főzelékhez. Vagyis a 25 dekás csomag nagyságrendileg 5 adag ételhez elég ilyen módon.
  • Az ilyenből készített fasírt nyilván más jellegű, mint a zöldség alapúak, de a maga nemében jó megoldás. Ha gyorsan kell valami főzelékfeltét és épp nincs raktáron valami zöldséges a fagyasztóban, akkor mindenképpen ez a befutó - csak a port kell megóvni a molyoktól.
  • Ki fogom próbálni minimális olajjal, sütőben sütve is (csak ezt nyilván nagyobb mennyiséggel vagy mással társbérletben érdemes; és majd valamivel kevesebb vízzel, szilárdabbra kell csinálni a masszát a formázhatóság miatt + belekeverni némi olajat, hogy kihozza a fűszerek ízét). További elképzelésem a felhasználásra: nem kifejezetten fasírtként elkészítve, hanem töltött zöldségek töltelékébe építve, ízletes kötőanyagként. (Alkalomadtán a megvalósításról majd beszámolok).


2010. augusztus 16., hétfő

Édes sárgarépa-saláta (vegán)

Van, aki cukorkát, rágót, miegyebet tesz még a kosarába a közértben, miközben a pénztárnál vár a sorára. Én az ilyesmiket nem is nézem, mert tudom, hogy egyáltalán nincs rájuk szükségem és biztosan nem fogok venni. Így hát másfelé kalandozik a tekintetem olyankor: például a 399 és 999 Forintos könyvek állványára. Nem mintha könyv nem lenne itthon elég, de ugye sose lehet tudni... Mert az aztán igazi vegyes bazár, a szerintem annyi pénzt se érő dolgoktól a nem éppen friss kiadású, de amúgy igényes tartalmú és szép kivitelű, valamikor eredeti áron többezer forintos darabokig minden akad ott. Utóbbi véglet persze ritkább, de nemrég egy igencsak kedvemre való példány kellette magát az állvány felső részén. Celia Brooks Brown: Öt világrész vegetáriánus konyhája. Olvastam már róla korábban (alapvetően pozitívakat), most pedig egyből kiálltam a sorból, hogy kézbe vehessem és belelapozhassak. S mivel kapásból láttam benne néhány olyan receptet, ami érdekelt és megvalósíthatónak tartottam, tettem róla, hogy ezentúl bármikor nézegethessem, ha úgy tartja kedvem. (S ha otthon megállapítom, hogy mégse tetszik annyira, még mindig el lehet ajándékozni alkalomadtán valakinek...)

Elsőként ezt a marokkói receptet próbáltam ki belőle. Adott volt itthon a sok sárgarépa, főzelék helyett inkább így végezte egy része:


Meghámoztam és ferdén felkarikáztam 6 nagy répát (bő fél kiló). Vastag aljú, mély serpenyőbe tettem, majd hozzáadtam az alábbi ízesítőket: 1 teáskanál barnacukor, 1 teáskanál méz, 1 teáskanál almaecet, 1/2 teáskanál pirospaprika, kevés só (a 2 gerezd fokhagymát mellőztem). Öntöttem alá kb. 1 dl vizet, és kis lángon, lefedve, roppanós-puhára pároltam, időnként megkeverve (kb. 20 perc). A végére gyakorlatilag minimális lé maradt alatta. Kissé szokatlan, de kellemes ízű étel lett a jutalmam. Melegen finom volt, hidegen nem maradt, de valószínűleg igaza van a könyvnek, úgy is jó. Salátaként akár meg is lehet a 4-6 adag, itt most egy kiadós adag vegán egytálétel meg egy mérsékelt adag köret volt a leosztás.

Idő: kb. fél óra, amiből úgy 10 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 70 Forint volt a fenti mennyiség
Alapvetően hazai alapanyagokból, a fűszerek egy része kivételével.

2010. augusztus 15., vasárnap

Vöröslencseleves (vegán)

A vörös lencse és a mustár igazán feldobja ezt az egyszerű levest, ráadásul az íze mellett a sűrítéséről is nagyszerűen gondoskodik.


Vöröslencseleves
(vegán recept)


Hozzávalók (2 adaghoz):
  • 2 sárgarépa
  • 2 petrezselyemgyökér
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • jó fél liter víz
  • só, frissen darált bors, 1 babérlevél, 3 teáskanál dijoni mustár
  • 1 dl (10 dkg) vörös lencse
  • 1 kis csokor petrezselyemzöld
Elkészítése:
  1. A répát és a gyökeret meghámozzuk és kis hasábokra vágjuk.
  2. Egy vastag aljú fazékban felmelegítjük az olívaolajat, majd gyakori kevergetés mellett átpirítjuk rajta az előkészített zöldségeket.
  3. Felöntjük vízzel, ízesítjük a fűszerekkel. Miután felforrt, kis lángon, lefedve főzzük tovább.
  4. Amikor a zöldségek már érezhetően puhulnak (10-15 perc), hozzáöntjük a vörös lencsét, és együtt főzzük készre (+ 10-12 perc, így nem fő szét a vörös lencse).
  5. A végén összevágott petrezselyemzöldet teszünk még bele.

Az ötletadó recept kenyérkencére szólt, több lével és a pürésítés elhagyásával ez az ízletes leves lett belőle nálam.

Idő: kb. fél óra elteltével lehet enni, és úgy 10 percnyi munka van vele
Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség
A zöldségek hazaiak voltak, a vörös lencse és a fűszerek nem.

2010. augusztus 14., szombat

Szilvalekvár 2010 (vegán)


A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén is bevállaltam a szilvalekvár-projektet. A bevált elkészítési módon és a felhasznált szilva fajtáján nem változtattam, mindössze a tárolási mód lett egy kicsit más: csavaros helyett kötözős üvegekbe, illetve néhány kisebb kerámia csuporba került a készáru. Kihűlés után kötöztem le őket, mikor már "bebőrösödött" a tetejük. Igen sűrűre kell főzni, hiszen alacsony víztartalmának köszönhető, hogy nem romlik meg.


Télen aztán majd lesz belőle (többek között):


Idő: Nagy fazékban, 2 felvonásban készítettem, 12-13 órát főtt egy-egy adag.
Pénz: 13 kg szilvából lett 4 liternyi lekvár, így - a gázfogyasztásra is számolva - kb. 500 Forint / liter befektetést igényelt (120 Forintért vettem a piacon a szilva kilóját).
Csakis hazai, a közvetlen környéken termett szilvából.

2010. augusztus 13., péntek

Pudingos szilvás süti (lakto-vega)

A webáruházas alapanyag-csomagból elsőként a háromgabonás süteményport próbáltam ki. Ez teljes kiőrlésű búza-, árpa- és zablisztből áll, némi vanília-őrleménnyel kiegészítve. Korábban sosem használtam ilyen jellegű kész lisztkeveréket, bár olyan sütireceptem akad szép számmal, amiben többféle liszt is szerepel. Most nem én határoztam meg a belekerülő lisztfajtákat és az arányokat, egyszerűen csak megfeleztem a fél kilós csomagot, és ezt használtam az alábbi sütemény omlós tésztájának alapjaként. Igazán könnyű volt vele dolgozni, és az eredmény is kiváló lett mind állagában, mind ízében.

Mivel nem találtam igazán kedvemre való szilvás pite receptet a neten, csak a szerkezetre vonatkozó ötleteket vettem belőlük, és így valósítottam meg reformosan, tojásmentesen:


Pudingos szilvás süti
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók:

A tésztához:
A pudinghoz:
A tetejére:
  • 12 nagy szem szilva (illetve amennyivel sűrűn ki lehet rakni a tetejét)
  • 1 kis marék dió
  • 1-2 evőkanál méz

Elkészítése:
  1. A tésztához egy tálba öntjük a süteményport, elkeverjük a szódabikarbónával, hozzáreszeljük a hideg vajat, majd a mézzel és szükség szerint egy kis vízzel gyorsan összedolgozzuk (fontos, hogy a vaj ne olvadjon meg a kéz melegétől).
  2. Kézzel beleegyengetjük egy közepes méretű tepsibe úgy, hogy jó magas pereme legyen a szélén.
  3. Betesszük a sütőbe, azt bekapcsoljuk 180 fokra, és amíg ez előzetesen sül, elkészítjük a pudingot.
  4. Ehhez a keményítőt simára keverjük pár kanál tejjel, majd hozzáadjuk a többihez, és kis lángon, állandó kevergetés mellett sűrűsödésig főzzük, a vége felé pedig hozzáadjuk az ízesítőket is.
  5. Kiemeljük a sütőből a tepsit a tésztával, és rásimítjuk a pudingot. Kirakjuk a tetejét fél szilvákkal, magházukkal felfelé, belenyomva őket a pudingba. Végül megszórjuk a tört dióval, majd megcsorgatjuk egy kis mézzel.
  6. Visszatesszük a sütőbe, és még kb. 15 percig sütjük 180 fokon. Akkor van kész, amikor a tészta láthatóan barnul és elvált a tepsitől - eddigre a szilva is megpuhul és a dió is megpirul a tetején.
  7. Kis kockákra vágva tálaljuk. Langyosan és kihűlve egyaránt finom.
Megjegyzés: A tésztája egy nagyon jó omlós alaptészta, más sütikhez is bátran használható.


Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, és kb. fél óra munka van vele
Pénz: kb. 500 Forint
Hazai alapanyagokból, a vanília kivételével.

2010. augusztus 12., csütörtök

Ajánló: Jó egészséget! webáruház

Előfordul, hogy tetszik egy reformos recept, de nehézséget okoz a hozzávalók beszerzése? Jó lenne, ha mindez nem igényelne külön utánajárást, és esetleg még cipekedést sem?

Akkor jó szívvel ajánlom a Jó egészséget! bio és reformélelmiszer webáruházat.

- könnyen áttekinthető, felhasználóbarát honlap: jól megválasztott kategóriákba vannak rendezve a termékek + többféle szempont alapján lehet keresni is
- széles választék: magok, lisztek, pelyhek, olajok, biotermékek, teák, ...
- informatív termékleírások: címkeszöveg, kép, helyenként egyéb hasznos információk és receptek is
- hazai gyártók, forgalmazók termékei (nyilván ami olyan jellegű, hogy lehet hazai)
- méltányos árak: még szállítással együtt is nagyon barátságos

Az elkövetkező időben én is az ő termékeikből főzök ;)


Paprikás tök (vegán)

A szokásostól kicsit eltérő tökfőzelék-változat:


Meghámoztam 1 közepes tököt, kikapartam a magjait (ha még nem kemények, akkor maradhatnak), húsát legyalultam. Apró darabokra vagdostam 3 kis paradicsompaprikát (annak hiányában kápiát használnék, ha az sincs, akkor valamilyen más fajtából érettet). Vastag aljú, mély serpenyőben, időnként megkeverve félpuhára sütöttem egy evőkanálnyi olívaolajon. Hozzáadtam az előkészített tököt, és időnként megkeverve haraphatóra pároltam (néhány perc). Közben 1 teáskanál őrölt paprikával, egy csokor összevágott kaporral és némi val ízesítettem. A végén megszórtam 1 evőkanál zabpehelyliszttel, majd jól elkevertem és összefőztem. Így "csupaszon" is finom volt, vagy ízlés szerint kerülhet rá tejföl a tálaláskor (csak úgy már nem vegán). 2 adag.

Az alapul szolgáló receptet a NoSalty webszakácskönyvben találtam.

Idő: kb. fél óra
Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból.

2010. augusztus 11., szerda

Töltött cukkini (lakto-vega)

A legutóbbi cukkiniszállítmányból két szép, formás darab igazán adta magát tölteni. Ezúttal egy rizs alapú, sültpaprikás-fetás töltelék került bele, ami mind állagában, mind ízében igen jó ötletnek bizonyult.


Megfőztem 1 bögre barna rizst a szokásos módon, de só nélkül, mindössze 1 evőkanál natúr vegamixet szórva bele ízesítésnek.

2 közepes (kb. jó fél kiló / db) cukkinit meghámoztam (ha szép és nem vastag a héja, ez elmaradhat), majd hosszában kettévágtam. Szinte nem is voltak még magjai, ezért úgy döntöttem, hogy a kivájt belsejüket nem dobom ki, hanem felhasználom.

Teáskanállal óvatosan kiszedegettem, kisebb darabkákra vágtam, és kevés olívaolajon megpároltam. A levét lekanalazva (ezt nemes egyszerűséggel megittam) zsírjára sütöttem, majd a kapott pépet a párolt rizshez adtam. Közben kicsumáztam és apróra vágtam 2 paprikát. A serpenyőben ismét egy kis olívaolajat melegítettem, és megsütöttem rajta a paprikadarabokat. Közben kis kockákra vágtam 12,5 dkg (fél csomag) krémfehérsajtot (feta jellegű valami), és a rizshez tettem. Végül beletépkedtem 1 kis csokor kakukkfű leveleit, daráltam rá egy kis tarkaborsot (sózni viszont nem szükséges, mert a sajt elég sós), meg hozzáadtam a sült paprikát is, és az egészet óvatosan összeforgattam. A cukkininek köszönhetően kellemesen krémes tölteléket kaptam.

Ezt elosztottam a kivájt fél cukkinikben, amiknek előtte kis talpat vágtam, hogy ne billegjenek.

Vékonyan kiolajozott tepsire sorakoztattam őket, majd beraktam a sütőbe, és 200 fokra kapcsolva (előmelegítés nélkül) kb. 20 perc alatt megsütöttem. Eddigre a cukkini kellemesen haraphatóra puhult, a töltelék teteje pedig enyhén megpirult. 2 bőséges adag lett.

Idő: kb. 1,5 óra elteltével lehet enni, ebből kb. fél óra munka
Pénz: kb. 500 Forint
Hazai alapanyagokból.

2010. augusztus 10., kedd

Mediterrán zöldségtál (vegán)

A nyárvég ízletes zöldségeiből készítettem ezt az egyszerű, de igen finom ételt:


Előkészítettem az alábbi zöldségeket, egyenesen a tűzhely nagy tepsijére darabolva:

  • 1 kis padlizsán, falatnyi kockákra vágva
  • 1 kis cukkini, falatnyi kockákra vágva
  • 3-4 paprika (lehetőleg különböző érettségi fokú, ezért a sárgától a pirosig változatos színárnyalatokban pompázó darabok), falatnyi négyzetekre vágva, csutka nélkül
  • 2 paradicsom, felcikkezve
  • 4-5 krumpli, vékony hasábokra vágva
  • (1 vöröshagyma, felcikkezve - külön az egyik sarokba, nem saját fogyasztásra)
Megcsorgattam 2-3 evőkanálnyi olívaolajjal, valamint enyhén ztam és daráltam rá provance-i fűszerkeveréket (Kotányi malom - Francia; azon ritka gyári fűszerkeverékek egyike, amiket szeretek és időnként használok). Kézzel óvatosan összeforgattam, majd vékony rétegben elegyengettem. 200 fokon 25 perc alatt megsült, előmelegítés nélkül (a krumplit érdemes kóstolni; ezt azért vágom viszonylag vékonyra, hogy ne kelljen miatta agyonsütni a többi zöldséget). Kiváló vegetáriánus egytálétel, illetve húsevő szakasznak köret. Ez a mennyiség 2 adagnyi egytálétel.

A kiinduló receptet Vestánál olvastam, köszönet érte!

Idő: jó fél óra elteltével lehet enni, kb. 10 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 100 Forint / adag
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

2010. augusztus 9., hétfő

Lecsós tök (vegán)

Egy méretes, de amúgy zsenge tök felhasználására kerestem alternatívákat a főzeléken túl (egy részéből az lett), amikor beugrott a tökös lecsó. Szerencsére már itt az illatos és annak megfelelően jó ízű paprikák, paradicsomok szezonja, így adottak is voltak a hozzávalók. Tökből túlságosan is sok, így fordult az arány, s annak megfelelően a név is. Simán elbírt egyébként ennyi tököt is, ízletes egytálétel lett belőle.


4-5 (különböző érési fokú, tehát a citromsárgától a sötétpirosig különböző színű) paprikát feldaraboltam: a hegyét egy darabig karikázni szoktam, aztán amikor már szélesedik, akkor hosszában kettévágom, kiszedem a csutkáját, és onnantól félkarikákat vágok inkább. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat melegítettem, majd rádobtam a paprikadarabokat, és időnként megkeverve sütögettem. Közben kibeleztem és meghámoztam egy darabka főzőtököt (kb. fél kiló megvolt tisztán), majd felkockáztam, és a paprikához adtam. Enyhén ztam, és együtt sütögettem őket tovább. Víz nem kell alá, épp elég a saját levük. Közben előkészítettem 4-5 paradicsomot is: ami már annyira érett volt, hogy forró vízbe mártás nélkül is engedte lehúzni a héját, azt így meghámoztam, a többin viszont rajta hagytam; majd felcikkeztem őket. Amikor a tök már majdnem puha volt, szórtam a serpenyő tartalmára egy kis őrölt pirospaprikát, kevertem rajta párat, majd rögtön adtam hozzá a paradicsomot. Ezzel már épp csak összemelegítettem, hogy ne dobja ki az összes levét, meg így a rajta maradt héj sem érkezik összesodródni. Ez 2 adag lett volna, amit nekem most sikerült egyedül eltüntetnem egyszerre - finom volt, na! Még utána, jóllakva is élveztem az illatát a konyhában :)

Idő: 15-20 perc
Pénz: kb. 150 Forint
Hazai alapanyagokból.

2010. augusztus 8., vasárnap

Szerecsendiós kukoricaleves (vegán)

Egy igazi nyári leves, sok-sok friss kukoricával. Nálam most még extrább lett azáltal, hogy víz helyett a tegnapi kukoricafőzésből visszamaradt lével öntöttem fel.


Meghámoztam és 3-4 mm-es karikákra vágtam 2 répát és 2 petrezselyemgyökeret, majd 2 evőkanálnyi olívaolajon időnként megkeverve átpirítottam. Közben meghámoztam és kis kockákra vágtam egy darabka zellert is, és a többi zöldséghez adtam. Együtt is pirítottam még egy kicsit, majd megszórtam 1 evőkanál kukoricaliszttel, összekevertem, aztán felöntöttem annyi kukorica-főzővízzel (ennek hiányában sima vízzel is lehet), hogy bőven ellepje. 2 cső kukoricát megfosztottam a leveleitől és a bajuszától, majd éles késsel levágtam a szemeket, és ezeket is a leveshez adtam. 2 csipetnyi őrölt szerecsendióval (legjobb egészben venni és frissen reszelni belőle) és val ízesítettem. Kis lángon, lefedve a zöldségek megpuhulásáig főztem (kb. 15 perc). A végén beigazítottam a fűszerezését (szerecsendiót és sót is kívánt még), valamint beleszórtam 1 csokor petrezselyemzöldet összetépve. 3 bőséges vagy 4 normál adag.

Az Ízek és érzések magazin aktuális számából, minimális módosításokkal.

Idő: kb. fél óra, aminek a fele telik munkával
Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj és a fűszerek kivételével.

2010. augusztus 7., szombat

Sült padlizsán (vegán)

Végre már padlizsán meg paradicsom is van a piacon, ízletes, és nem is drága. Belőlük lett egyik nap ez az ebéd, némi krumplival kiegészítve (jól meg is sültek együtt), hogy azért összességében tartalmas is legyen.


Meghámoztam és vékony hasábokra vágtam 6-7 szem krumplit. Egy nagy tepsi belső részére szórtam, kézzel összeforgattam 1 evőkanálnyi olívaolajjal, meg enyhén ztam.

2 közepes padlizsánt hosszában kettévágtam, majd éles késsel átlósan bekockáztam a húsát, ügyelve, hogy a héját ne vágjam el. Ezeket is megkentem pár csepp olívaolajjal (nem közvetlenül ráöntve, mert úgy issza, mint a szivacs!), és elrendeztem a tepsi külső részén.

Betettem a sütőbe, és 200 fokra kapcsolva 25 percet sütöttem, előmelegítés nélkül.

Közben 2 nagy paradicsom héját lehúztam (ha kellően érett, akkor forró vízbe mártás nélkül is könnyedén megy), húsát kis kockákra vágtam. Ízesítettem val, frissen darált borssal, egy csokor összevágott petrezselyemzölddel (más friss zöldfűszerrel is jó lehet, pl. kakukkfűvel, bazsalikommal vagy oregánóval), valamint kevertem hozzá 1 evőkanál olívaolajat is.

A 25 perc leteltekor a sülő padlizsánokra kanalaztam a paradicsomos keveréket (a leve nélkül), és visszatoltam még 10 percre a sütőbe. Eddigre a krumpli köret is megsült mellette. 2 adag.

A kiinduló receptet Napmátkának köszönöm!

Idő: kb. 50 perc elteltével lehet enni, ebből kb. 15-20 percnyi munka
Pénz: kb. 300 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, az olívaolaj és néhány fűszer kivételével.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails