Tejszínes rakott csicsóka

Hosszas halogatás után végül csak rászántam magam, hogy valamiféle tejszínes körítéssel süssek csicsókát. A receptet itt találtam, én annyit módosítottam rajta, hogy a csicsóka egy része helyett krumplit tettem bele, és vajjal már nem súlyosbítottam. Személy szerint így is határesetnek éreztem: jó, jó, de nem lesz egyhamar ismétlés (ez persze nem a recept hibája, hanem nekem nem mennek a "zsíros" dolgok az utóbbi időben). Ezzel avattam fel a karácsonyra kapott kerámia sütőtálamat - azt hiszem, rendszeresen elő fog kerülni a jövőben.

Krumplit és csicsókát hámoztam, majd kb. fél centi vastag szeletekre vágtam, és a sütőtálba raktam. (A csicsókát alapvetően nem szoktam hámozni, ez most elég régi szedésből volt, azért láttam jobbnak mégis. Szerencsére ezek már a nagyobb, nem göcsörtös példányok voltak, amiket nem nehezebb megtisztítani, mint a krumplit.) Időnként megszórtam köménymaggal és rozmaringgal. Végül leöntöttem 2 dl tejszínnel, és a hideg sütőbe raktam. 180 fokra kapcsoltam, és jó fél óráig sütöttem, majd mikor már kezdett pirulni a teteje, elzártam a sütőt, de még benne hagytam az ételt egy időre.

Ízletes egytálétel lett a jutalmam. A só és a bors szándékosan maradt ki, és hogy őszinte legyek, nekem nem is hiányzott. A csicsóka jellegzetes íze nagyon jól kijött még így is, hogy csak fele részben volt jelen. A teteje pirosra sült, az alján viszont krémes, szószos állagú.