Zöldparadicsomos zakuszka (vegán)

Mi még nem takarítottuk ki a kertet a szezon elmúltával, de van a környéken, aki már igen. Ki is hordta a növényeket egy elhagyatott telek végére, ami - nem túl szép módon - amolyan közlomtárként szolgál. Először csak egynyári virágok meg paradicsom került oda, majd nemsokára megérkezett a paprika is a lecsóhoz :) Az érdemi termést persze nem hagyta rajta, de kisebb, szépséghibás, no meg éretlen szemeket igen. Annyit mindenképp, hogy kevésbé forgalmas időben arra sétálva érdemesnek tartsam megállni és kulturáltan szedni belőle. Lett is lecsónak való, meg még több zöld paradicsom.

Gondoltam, legrosszabb esetben lesz belőle savanyúság, de ha találok jobb ötletet, akkor lehet bármi más is (savanyúság még van pár üveggel a tavalyiból is). Nosza, rákerestem és elolvastam jópár receptet a neten, kiválasztottam belőlük egy szimpatikus műfajt, kicsit (nagyon) átszabtam - ízlés és rendelkezésre álló alapanyagok tükrében -, és a Főkóstoló közreműködésével megvalósítottam. Így született még egy fajta szendvicskrémünk télire. Mert zakuszkából sosem elég! Most már zöld is van!

Hozzávalók kb. 5 literhez

• 1 dl olaj
• 40 dkg vöröshagyma
• 60 dkg sárgarépa
• 2 kg paprika (volt közötte néhány pirosra érett is, a többi meg a sárga minden árnyalatából)
• 2 kg cukkini (ez egyik kiinduló receptben sem volt, a kertünkben ellenben dögivel - így most eggyel kevesebb)
• 2 kg zöld paradicsom (nagy szemű befőzőparadicsomból, nem sívó zöld, hanem világos, ami már lassan majd érésbe fordult volna)
• 5 babérlevél
• 1 csokor tárkony (ebből is rengeteg van a kertben, és az ilyesmi savanykás dolgokhoz szeretem használni)
• 4 teáskanál só
• 3 teáskanál barna cukor
• 3 teáskanál tárkonyecet (ennek hiányában fehérborecet)

Megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, majd húsdarálón áthajtjuk a zöldségféléket. Külön tálba tesszük a hagymát meg a répát, és egy másikba a többit.

Vastag aljú, nagy fazékban fölmelegítjük az olajat, és időnként megkeverve megpároljuk rajta a hagymát és a répát (10-15 perc), majd hozzátesszük a többi zöldséget és a babérlevelet is. Nagy lángon átmelegítjük, majd takarékon, időnként megkeverve sűrűre főzzük (kb. 1 óra, de az alapanyagok víztartalmától függ). A főzés vége felé beletesszük az összevágott tárkonyleveleket, ízesítjük a sóval, a cukorral és az ecettel (kóstolgatással beállítva a számunkra kellemes ízt). Eltávolítjuk belőle a babérlevelet.

Csírátlanított üvegekbe kanalazzuk, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, néhány percre fejreállítjuk, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Ízletes szendvicskrém, de esetleg más felhasználási módját is találok majd télen. A Főkóstoló szakvéleménye: finom, de azért nem annyira, mint az igazi zakuszka.
 

Padlizsánpástétom télire (vegán)

Valamikor nyár elején igazán megnyerő kinézetű és összetételű padlizsánkrémet találtunk a falu egyik abc-jében, ráadásul a reform- és bioboltok hasonló termékeinél lényegesen olcsóbban. Először csak egy üveggel vettünk kóstolóba, ami annyira bejött, hogy aztán szép apránként kifosztottuk a boltot, hiszen a zakuszkánk már elfogyott, a hozzávalók szezonja meg még távolabb volt, hogy elkészíthessük magunknak. Most azonban már van bőséggel padlizsán és kápia paprika a piacon, és a címkét se dobtuk ki, úgyhogy belevágtunk a házilagos elkészítésbe. Hasznos időtöltésnek bizonyult a dolog, nagyon ízlik a végeredmény.

Hozzávalók 5-6 literhez
3 kg kápia paprika
6 kg padlizsán
1 kg Lucullus paradicsom (vagy 2 kg léparadicsom, aminek csak a sűrejét használjuk fel)
2 dl olaj
7 kis fej fokhagyma
4 teáskanál só
ízlés szerint csípős paprika (elhagyható)

Hosszában kettévágjuk a paprikát és eltávolítjuk a csumáját. Beáztatott cseréptálba rakjuk, és hideg sütőben indítva 200 fokon 1 órát sütjük, majd a lefedett tálban hagyjuk kihűlni (nekem Európa-tálam van, ezt ügyesen "parkettázva" teleraktam, annyira, hogy éppen rá tudjam tenni a fedelét; így elnyelte az összeset egyszerre). Ezután lehúzzuk a héját. (Ha sok levet engedett, az nem kell a pástétomhoz; ételízesítőnek viszont remek, mondjuk egy zöldségpaprikást felengedni. Kifacsarni vagy lecsöpögtetni nem kell, elég csak nagyjából leönteni róla.)

Egy rétegben tepsire rakjuk a megszurkált padlizsánt, és 180 fokon, légkeveréssel 1 órát sütjük, majd a tepsin hagyjuk kihűlni (a tűzhely tepsire meg a második legnagyobb tepsim tele lett a 6 kg padlizsánnal, úgyhogy teljes kihasználtsággal ment a sütés). Félbevágjuk és kanállal kikaparjuk a húsát a héjából, és a levét is fölfogjuk (ennek nem lesz sok).

Forró vízbe mártjuk a paradicsomot, és lehúzzuk a héját. Ha lédús fajta, akkor felcikkezzük és egyet főzünk rajta, majd szűrőkanállal kiszedjük a sűrejét. (A krémhez csak ezt használjuk föl, a vékony léből pedig lehet leves, üdítőital, vagy megfelelő ételbe belerakhatjuk zöldségalaplé vagy víz helyett.)

Húsdarálón áthajtjuk az előkészített paprikát, padlizsánt és paradicsomot (mehet egy edénybe mind, mert egyszerre kellenek majd).

Megtisztítjuk és vékony szeletekre vágjuk a fokhagymát.

Vastag aljú, legalább 6 literes fazékban megmelegítjük az olajat, és kevergetve megpuhítjuk rajta a fokhagymát, de nem várjuk meg, míg elszíneződne. Hozzáadjuk a ledarált zöldségféléket és a sót, és időnként megkeverve jól átforraljuk. Akkor kész, mikor már állandó keverést igényel, azzal leállva rögtön csapkod.

Csírátlanított üvegekbe szedjük, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, öt percre fejreállítjuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Szendvicskrémnek, tésztaszósznak vagy akár pizzafeltétnek is kiváló.
 

Expressz napraforgópástétom (vegán)

Tegnap délután az alábbi nagyon egyszerű pástétomot dobtam össze Istinek vacsorára a kenyérhez. Annyira átütő sikere volt, hogy nem merülhet feledésbe a recept!

Szárazon, állandó kevergetés mellett illatosra pirítottam 2 marék (kb. 10 dkg) hántolt napraforgómagot, majd miután kihűlt, kávédarálóval megőröltem. Hozzákevertem 4 teáskanál sörélesztőpelyhet meg 1 kávéskanál VegaNatura ételízesítőt (a só + valamilyen zöld fűszer összeállítás sem lehet rossz...), majd annyi vizet, hogy jól kenhető állagú krémet kapjak (apránként adagoltam, összesen valamivel több, mint 1/2 dl kellett hozzá). Így rögtön is finom volt, de kb. egy óra elteltével - mire Isti végzett a kerti munkákkal és bejött enni - még sokkal ízletesebb lett. (Ez csak "kísérleti" mennyiség volt, legközelebb minimum duplázni fogom.)

Később az is eszembe jutott, hogy a poralakú összetevők keverékéből akár többszörös mennyiséget is elő lehet készíteni és zárható üvegben tárolni (egy-két hétig biztosan eláll, azt azért ne feledjük, hogy az olajos magvak darálva sokkal gyorsabban avasodnak, mint egészben). Így már csak vizet kell hozzáadni, amikor minimális munkával és extra hozzávalók nélkül akarunk valami finom kenyérrevalót készíteni, ami ráadásul még egészséges is.
 

Vajkrém pirított magvakkal (laktovega)

Sokkal kiadósabb és ízletesebb így egy csomag vaj!

Hozzávalók

• 10 dkg teavaj
• 10 dkg hántolt napraforgómag
• 10 dkg szezámmag
• 1,5 dl víz
• 1 nagy csokor friss vagy 1 nagy marék szárított petrezselyemzöld
• 1 csapott kávéskanál só

Felforrósított serpenyőben, zsiradék nélkül, folyamatos kevergetés mellett megpirítjuk a napraforgómagot, aztán külön a szezámmagot. Hőálló edénybe borítjuk és megvárjuk, míg kihűl, majd kávédarálóval megőröljük. Megolvasztjuk a vajat, és hozzákeverjük a többi összetevőt. Legalább fél órára betesszük a hűtőbe, hogy kenhető állagúra szilárduljon. Kenyérrel vagy péksüteménnyel és friss zöldséggel vagy savanyúsággal tálaljuk.

Tipp: más olajos magvakkal is készíthetjük, például tökmaggal, lenmaggal, stb.
 

Sültpaprikás-diós szendvicskrém (vegán)

Újabb kedvenc-gyanús szendvicskrém - ezért érdemes volt nyáron eltenni sült paprikát.

Hozzávalók

• 1 üveg (4 dl) sültpaprika-befőtt
• 10 dkg darált dió
• 1 gerezd (füstölt) fokhagyma
• 1 teáskanál őrölt paprika
• 1 teáskanál római kömény
• 5 evőkanál extra szűz olívaolaj
• 1 evőkanál vörösborecet (vagy citromlé)
• csipet só

Szűrőben jól lecsepegtetjük a paprikát (a levére ehhez az ételhez nem lesz szükségünk). Serpenyőben folyamatosan rázogatva illatosra pirítjuk a római köményt, majd mozsárban összezúzzuk.
Tálba rakjuk az összetevőket (a fokhagymát reszelve), és villával vagy botmixerrel összedolgozzuk. Megkóstoljuk, és szükség szerint igazítunk a fűszerezésén.
Barna kenyérrel tálaljuk.

Tipp: a befőtt leve kiváló ízesítője lehet bármilyen ételnek, amelyhez illik a paprika íze.

Forrás: GoodFood
 

Sültpaprika-pástétom (laktovega)

Eljött az ideje a nyáron készített sültpaprika-befőtt felhasználásának. Elsőként az alábbi pástétomot készítettem ebből az illatos, ízletes alapanyagból. A Főkóstoló úgy minősítette, hogy "a kencék csúcsa"*, és szerintem se lett egy gyenge darab! Ezzel köszöntöttük a 2012-es esztendőt.

Hozzávalók

• 1 üveg (400 ml) sültpaprika-befőtt
• 10 dkg dióbél
• 20 dkg füstölt sajt
• 1 kávéskanál só (ha sós a sajt, akkor hagyjuk el)
• 1 evőkanál extra szűz olívaolaj
• 2 evőkanál citromlé
• 1 kis csokor kakukkfű levelei (elhagyható)

Lecsepegtetjük a levétől a paprikát, és villával összetörjük. Ledaráljuk a diót, tökreszelőn lereszeljük a sajtot, és a paprikához keverjük mindkettőt. Ízesítjük a sóval, olívaolajjal és citromlével. Ha nagyon sűrű lenne, keverünk hozzá pár kanálnyit a paprika levéből. (A megmaradó paprikalét más ételhez használjuk ízesítőnek.) Barna kenyérre kenve, kakukkfűlevelekkel megszórva tálaljuk.

A receptet az Ízek és Érzések magazin 2009. december-januári számában találtam. Szeretem időről időre elővenni a korábbi évek azonos időszakának lapszámait. Két éve még egészen más receptek "szólítottak meg", mint most, úgyhogy általában akadnak újabb kipróbálnivalók.

* Ezt utána azért pontosította annyival, hogy "természetesen csak a zakuszka után".   
 

Gesztenyés sütőtökkrém (vegán)

Jó termés volt nálunk idén sütőtökből, úgyhogy gyakran kerül az asztalunkra ez az ízletes, igazi őszi-téli zöldség. Egyszerűen megsütve is nagyon szeretjük, de a maradékot szívesen továbbalakítom, beépítem valami más ételbe. Ezúttal egy nagyon harmonikus ízű szendvicskrém lett belőle, melynek lelke a kiváló minőségű Tokaji borecet.

Hozzávalók
25 dkg sült tök
12,5 dkg natúr, darált gesztenye
1 kávéskanál finomszemcsés tengeri só
1 kávéskanál natúr vegamix
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 teáskanál Tokaji borecet furmintból
1 teáskanál extra szűz olívaolaj

Elkészítése
Villával összetörjük a héjából kikapart tököt és a felengedett gesztenyét, majd hozzáadjuk az ízesítőket. A megadott mennyiségek csak hozzávetőlegesek, kóstolással állítsuk be a számunkra épp kellemes ízt. Barna kenyérre kenve, tökmaggal díszítve tálaljuk.

A felhasznált borecetért köszönet a Tokaji Borecet Manufaktúrának!
 

Paszternákkrém (vegán)

Egyik kedvencem az őszi-téli zöldségkínálatból a paszternák. Ezúttal egy gazdag ízű szendvicskrémet készítettem belőle. Zamatáról az aromás paszternák mellett a kézműves borecet és leheletnyi fahéj, krémességéről pedig krumpli gondoskodik. Tej-, tojás- és gluténmentes.

Meghámozunk és vékony szeletekre vágunk 30 dkg paszternákot és 30 dkg krumplit, és enyhén sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük (a főzőlevet más ételhez használjuk zöldség alapléként), és villával vagy krumplinyomóval összetörjük, illetve ha teljesen sima krémet szeretnénk, akkor turmixoljuk. Végül hozzákeverjük az ízesítőket: 1 kávéskanál finomszemcsés tengeri sót, 1 csipet őrölt fahéjat, 2 evőkanál Tokaji muskotályos borecetet és 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat. Szobahőmérsékleten, barna kenyérre kenve tálaljuk, durvára vágott dióval megszórva.

Tipp: köretként is adhatjuk, sima krumplipüré helyett. Ebben az esetben valamivel kevesebb szükséges az ízesítőkből, és langyosan kerüljön az asztalra.

A felhasznált borecetért köszönet a Tokaji Borecet Manufaktúrának! 
 

Zellertartár Piszkétől (laktovega)

Idén is elérkezett a hatalmas, ízletes, fásságot hírből sem ismerő zellerek szezonja. Amikor akkorát kapok egy százasért, hogy vagy valami nagyon zelleresben kell gondolkodnom a felhasználáskor, vagy a hét minden napján jut belőle az ételekbe egy-egy kicsi. Most nem kispályáztam, ebben a kiváló szendvicskrémben végezte az egész.

1 nagy zellert (kb. 1/2 kg) meghámoztam, és vékonyra szeltem (a tisztításhoz használt spárgahámozóval elfaragtam). Felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte, és fedő alatt addig főztem, míg könnyen járta a villa. Nagyjából leöntöttem róla a főzőlét (jó lesz holnap valami leveshez, mint zeller alaplé), majd botmixerrel összezúztam a főtt zellert. Utána hozzáadtam az ízesítőket: 1 evőkanál extra szűz olívaolajat, 4 evőkanál tejszínt (házi tej tetejéről lekanalaztam a zsíros részt), 1 teáskanál almaecetet, 1 teáskanál dijoni mustárt, 1 csapott kávéskanál sót. Nagyon harmonikus, ízletes kenyérrevaló lett belőle. Magamfajta zellerimádóknak kötelező!

A receptért nagy-nagy köszönet Piszkének! (Szokásomtól eltérően alig módosítottam rajta.)
 

Zakuszka 2011 (vegán)

Végre ez a befőzés is sorra került a múlt héten. A Tanyán termett paprika, paradicsom és főzőtök került bele, egy kis korábban eltett sült padlizsánnal kiegészítve (utóbbira azért volt szükség, mert a fejtettbab-termés messze alulmúlta a várakozást). Saját vetésű, friss bazsalikom volt a fűszere. Ezúttal a tököt nem kockáztam, hanem azt is áthajtottam a húsdarálón, a paprikához hasonlóan. 9 db 0,5 literes üveggel lett, jól be kell majd osztanunk!

Részletes zakuszkareceptet a Kifőztük magazin 2011. augusztusi számába írtam.
 

Lecsós babpástétom (vegán)

Szeretem a száraz hüvelyesekből készült szendvicskrémeket, nem csak ízük és variálhatóságuk miatt, hanem azért is, mert a pékáru gabonájával együtt fogyasztva teljes értékű fehérjét biztosítanak. Ezúttal a bab volt a soros, amelyet igazán nyáriasan sikerült ízesíteni:

1 bögre (2,5 dl) szárazbabot beáztattam pár órára (egy éjszakára még jobb), majd friss vízben 1 babérlevél társaságában puhára főztem. Leszűrtem, és immár a babérlevél nélkül krumplinyomóval összetörtem (így kissé darabos maradt, aki sima krémet akar, turmixolja inkább). Kisebb részletekben hozzáöntöttem 1 üveg (330 ml) lecsó-szószt (így könnyebb volt törni), valamint ízesítettem sóval és oregánóval (mennyiség kóstolgatással belőve, a sóval bánjunk csínján, a zöld fűszert viszont nem kell sajnálni, főleg, ha friss - oregánó helyett illik bele a bazsalikom, a kakukkfű vagy a majoránna is). Mikor már csak épphogy langyos volt, hozzákevertem pár evőkanálnyi hidegen sajtolt napraforgóóolajat. Frissen kisült, házi zsemlével ettük (ennek receptje a Kifőztük magazin nemrég megjelent kenyeres különszámában olvasható).

(A fekete hasú babtól lett ilyen érdekes színe, bár a Főkóstolónak kimondottan így tetszett. Fehér babból vagy gyöngybabból ajánlom azért inkább.)
 

Pikáns lencsepástétom (vegán)

Vannak alapanyagok, amiknek a megvásárlása ott és akkor nagyon jó ötletnek tűnik. Aztán itthon kiderül, hogy annyira mégse szeretem, hogy rendszeresen érdemi kárt tegyek a mennyiségében. Vagy mert az első kóstolás alkalmával a nembejövés esetének, vagy legalábbis érdekesnek minősítettem az ízét, vagy mert amihez használom, azt ilyen-olyan okból nem készítek túl gyakran. Így aztán csak kerülgetem a cuccot a polcon/hűtőben. Kidobni nyilván sajnálom, az után is, hogy közben szép csendben lejárt a szavatossága; ha illatra és ízre olyan, mint újkorában, akkor még marad. Hátha előbb-utóbb csak sikerül kezdenem vele valamit, vagy szép lassan elkóstolgatódik, vagy elpárolog, vagy tudomisén.

Nem, természetesen nem a lencséről beszélek. Amióta sikerült kihevernem a menzai betonfőzeléket, azóta szeretem a lencsét - igaz, a legritkább esetben készítem el főzeléknek. A pástétom egyik ízesítője az: enyhén csípőskés és picit pirosas lett tőle. Nem létkérdés bele (hasonló hatás elérhető máshogy is), de ha már van, ilyesmikbe végre pár cseppnyinél több is elmegy.

Beáztattam 1 bögre barna lencsét, majd másnap annyi friss vízben, amennyi kényelmesen ellepte, feltettem főni. Hozzákarikáztam 3 kis répát és 3 kis petrezselyemgyökeret, és forrás után kis lángon, lefedve puhára főztem az egészet (kb. 30 perc, de lencsefüggő). Miután hűlt egy kicsit, botmixerrel nagyjából összezúztam. Elég lágy lett, úgyhogy pár kanál burgonyapehely belekeverésével szilárdítottam rajta (legközelebb pedig inkább főzök vele pár szem felkarikázott krumplit is). Langyos állapotában pedig következett a fűszerezés: 1 teáskanál só, kis lépcsőkben a titkos hozzávaló, ami nem  más, mint hidegen sajtolt paprikamag-olaj (csípős), meg egy kis marék összevágott bazsalikomlevél. (Paprikamag-olaj hiányában használjunk őrölt paprikát - pici csípős is lehet benne - meg egy-két evőkanálnyi mondjuk napraforgóolajat, amiből persze szintén a hidegen sajtolt az igazi. Fontos, hogy csak akkor keverjük bele, mikor már ehetőre hűlt a krém, így nem megy tönkre a hidegen sajtolt olaj a hőtől.) Friss, házi kenyérrel ettük.

Az alapötlet Magdi répás-bazsalikomos lencsepástétomja volt (éljen a friss bazsalikom a kertben, és nőjön nagyra a rendszeres tépkedés után), csak közben kicsit átalakult... Mondtam már, hogy képtelen vagyok betartani a recepteket, legtöbbször a sajátjaimat is beleértve?

Amarantkaviár (vegán)

Amikor először főztem ebből az alapanyagból, és megláttam a kis golyócskákat a kész ételben, egyből eszembe jutott a lehetőség, hogy kaviár kinézetű kenyérrevalót is lehetne belőle készíteni. Jó sok idő eltelt azóta, de most végre meg is valósítottam az ötletet. Tényleg úgy néz ki, az meg már csak rajtunk múlik, hogy valóban annyira sósra készítjük-e, mint amilyen az igazi. Én nem, mert számomra az úgy ehetetlen. Így meg még finomnak is mondható, Isti szerint a paradicsomos halkonzerv ízét sikerült leutánozni vele. Valóban, paradicsomlében főztem meg az amarantot. S mivel nem akarok kitolni a kezdő konyhatündérekkel sem, ideírom a mennyiségeket is: 1 Kubus üveg (330 ml) házi, rostos, de a magokat nem tartalmazó paradicsomlébe tettem 25 dkg amarantmagot, és forrás után kis lángon főztem 15-20 percig, majd amikor már alig volt alatta folyadék és érezhetően puhultak a magok, elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam. Mikor langyosra hűlt, kevertem bele egy kávéskanál sót, egy teáskanál pirospaprikát és egy evőkanálnyi hidegen sajtolt olajat. Friss, házi kenyérrel ettük, de biztos nem lett volna rossz pirítóssal sem (csak nálunk mindig hamarabb elfogy a kenyér, minthogy pirítani lehessen).
 

Tökkrém (vegán)

Nem emlékszem már, hol olvastam, hogy szegény vegetáriánusok, folyton trükközniük kell, hogy májkrém helyett mit kenjenek a kenyérre. Vegánoknál meg ráadásul még a vaj is kiesik. Ehhez képest én szinte bármiből összeütök valami vegán kencét, amikor felmerül rá az igény. Most például beindult a tökszezon, ezért ebből.

Meghámoztam és vékony szeletekre vágtam 4 közepes krumplit, és annyi enyhén sós vízben, ami épp ellepte, puhára főztem. Közben a megfelelő célszerszámmal julienne-re vágtam egy kb. másfél arasznyi hosszúságú, zsenge főzőtököt (héjastul, magostul, mert egyik sem volt kemény; csak a szárát dobtam el). (Apróra reszelni is lehet, ha nincs julienne-vágónk.) A krumpliról leöntöttem a főzővizet, majd magát a krumplit villával összetörtem. Hozzáadtam a tököt, és összefőztem. 1 teáskanál mustárral ízesítettem. Mikor ehetőre hűlt, még beletéptem 1 kis csokor friss kaporlevelet és hozzákevertem 1 evőkanálnyi hidegen sajtolt olajat (picit sózni is lehet még, ha igényeljük). Gyönyörű halványzöld, könnyű kenyérrevaló lett belőle.
Tipp: Hűlve sűrűsödik valamennyit, de ha túl hígnak érezzük, akkor 1-2 evőkanál keményítőt keverjünk simára pár kanálnyi vízzel, és ezzel összefőzve sűrítsük be a végén. Főzeléket is készíthetünk hasonló módon, csak abba nagyobbra reszeljük a tököt és arányában többet használjunk belőle.

Ui.: Szegény húsevők, hogy leragadnak a májkrémnél... :)))
 

Zabpelyhes retekkrém (vegán)

Volt egy maradék sörretkem, ami nem fogyott el frissen, és a napok múlásával egyre kevésbé volt kívánatos nyers fogyasztásra. A komposztálásnál azonban mindenképp jobb véget szántam neki, így megfőzve pástétomalap lett belőle. Tettem mellé zabpelyhet meg fűszereket, és kész is volt a finom kenyérrevaló, amire meg nagy az igény a friss, házi kenyér és a Tanyáról kapott sok vöröshagyma mellé.

1 ökölnyi sörretket meghámoztam, és vékony szeletkékre aprítottam. Feltettem főni annyi vízben, amennyi kényelmesen ellepte. Mikor megpuhult, villával összetörtem, majd zabpelyhet tettem hozzá (úgy 2-3 dl biztos megvolt, ahogy kívánta), és kevergetve sűrűre főztem. Megvártam, míg langyosra hűl, és ízesítettem kb. 1/2 teáskanál sóval, 1/2 teáskanál őrölt köménymaggal és 1 evőkanál szárított majorannával, meg kevertem hozzá 3-4 evőkanál napraforgóolajat is (közben jópárszor megkóstoltam, hogy megtudjam, mit kíván még). Friss, házi Graham-kenyérrel és vöröshagymával (vagy tetszőleges más nyers zölddel) teljes értékű vacsora. Sörretek helyett például jégcsapretekből vagy nyári retekből is készíthető; sőt, ami nyersen túl csípős, megfőzve az is megszelídül.

Paradicsomos zabpehelypástétom (vegán)

Miután elfogyott a zakuszka és a sült padlizsán, a szendvicskrémporok meg nem jöttek be, valami más kenyérrevalót kellett kitalálni, ami "csökkentett módban" is gond nélkül elkészíthető. Vagyis könnyen beszerezhető, olcsó alapanyagokból, minimális eszközigénnyel, kevés munkával kerüljön az asztalra valami finom és tápláló pástétomféle. Mostani kísérletem igen jól sikerült a témában: teljesen odavolt érte a Főkóstoló, és nekem is ízlett, úgyhogy gyorsan feljegyzem a tuti receptet, mielőtt még elfelejtem.

1 Kubus üveg (330 ml) házi paradicsomlében kevergetve puhára főztem 1 bögre (2,5 dl) zabpelyhet. Közben ízesítettem 1 kávéskanál tengeri sóval, 1 teáskanál szárított oregánóval és 1 csipet őrölt köménymaggal. (Oregánó helyett tetszőleges más zöld fűszert is választhatunk, és ha tehetjük, inkább egy csokor frisset tépjünk bele.) Mikor langyosra hűlt, hozzákevertem 1 evőkanálnyi olajat (hidegen sajtolt az igazi!) és 1 evőkanál ajvárt (csak mert épp van egy bontott üveg, de magában nem megy; elhagyható, esetleg tegyünk helyette egy teáskanál sós paprikakrémet és hagyjuk el a sót, vagy tegyünk 1 teáskanál őrölt pirospaprikát).

Friss házi kenyérrel és vöröshagymával meg salátával ettük.

Az alapötletet Magdinál olvastam, köszönet érte!
 

Babpástétom (vegán)

Miután Isti kérésére a korábbinál sokkal gyakrabban sütök kenyeret, igény lett egy újabb műfajra, ami ezelőtt hiánycikk volt nálam: mert ha már van finom kenyér, csak ne mindig vajjal együk! A zakuszka mindent felülmúl, meg a paprikalekvár is rendben, ám a készletek végesek, meg egyébként is jó volna további változatosság. A köleskörözött amolyan "egyszer elmegy" kategóriás lett a Főkóstolónál, úgyhogy új utakat kerestem.

Következő körben a Natura szendvicskrémporokkal tettem egy próbát, de ez nem igazán jött be. A mogyorós még csak-csak elment (leginkább vajas kenyérre vagy pirítósra szórva), a köleses viszont a totális nembejövés esete volt mindkettőnknek (még gondolkodom, hogy a maradék hogyan hasznosuljon mégis, mert eredeti formájában biztosan nem megy el). Lehet persze, hogy a mi ízlésünkkel van a baj, de kényelem ide vagy oda, ami nem ízlik, az csak nem ízlik.

Pörgettem hát tovább a lehetőségeket, miből lehetne egyszerűen, lehetőleg kézi erővel valami kenyérrevalót előállítani. Például pirított olajos magvakból? Nagyon finom, de mindennapi fogyasztásra azért túl tömény. Maradékokból? Aha, már meg is van, hogy a kész porok helyett mit tartsak a műfajban. Főtt hüvelyesekből? A sárgaborsó például krémesre szétesik magától, úgyhogy már csak ízesíteni kell. Ez olyannyira bejött, hogy több ismétlés is volt már belőle, a receptet pedig beküldtem a Kifőztük magazin következő, júniusi számába. De hogy annak megjelenéséig se maradjatok pástétom nélkül, most meg írok egyet babból. Ez is ismétlésgyanús darab!

1 bögre fehér babot beáztattam éjszakára, majd másnap friss vízben, egy babérlevél társaságában puhára főztem (a szükséges idő a bab fajtájától függ, úgy fél és egy óra között valahol). A főzőlevet leöntöttem (később fel lehet használni például levesbe lének), a babot pedig krumplinyomóval összetörtem. Ezután megvártam, míg langyosra hűl, majd hozzákevertem kb. 0,5 dl hidegen sajtolt napraforgóolajat, és az alábbi fűszereket, ilyen sorrendben csökkenő mennyiségben: natúr vegamix, szárított majoránna, pirospaprika, őrölt köménymag, finomszemcsés tengeri só, természetes füstaroma. A pontos mennyiségeket kóstolgatás útján állítottam be. Ha nagyon száraz, további olajjal vagy pár kanál főzőlével lágyítható. (Majoránna helyett mehetett volna tetszőleges más zöldfűszer, a füstaroma pedig nyugodtan kihagyható, ha nincs otthon.) Összekeverés után már mehet is a kenyérre, s ha van kéznél, fogyasszunk hozzá bőséggel friss zöldeket, például mi most retket, újhagymát és salátát.

A további változatosság biztosítása érdekében pedig folytatom a kísérletezést...
 

Zöldfűszeres magkrém (vegán)

A napokban nekem is meghozta a postás a Tokaji Borecet Manufaktúra mintacsomagját. Kíváncsian bontogattam ki a gondos csomagolást, és szimatoltam bele a kis üvegcsékbe. Kellemes, de határozott fűszeres-boros aroma, jól felismerhetőek a Tokajik, amiket borként szívesen fogyasztok alkalomadtán. Finom, igazi kézműves termékek.

Van még a házi készítésű tárkonyecetemből is, annak csak "mezei" fehérborecet az alapja, abba áztattam a kertben szüretelt tárkonyágakat. Kíváncsiságból ebbe is beleszimatoltam a Tokaji tárkonyos után. Hát igen, ez olyan erős, durva ahhoz képest. A krumplilevesbe persze tökéletes, mondhatni épp ez való oda. Ahogy a 10%-os, biológiai erjesztésű ecet a savanyú uborkához, a 20%-os ecetsav meg takarításhoz. Nem fogom nyugdíjazni egyiket sem, csak a maguk helyén kezelem őket.

Meg ezeket a finom kis Tokajikat is. Kerüljenek ők olyan fogásokba, ahol igazán érvényesülnek. Nálam ez alapvetően egyszerű ételeket jelent, kevés féle, de minőségi alapanyagból, amivel nem kell különösebben trükközni (sőt, vétek is lenne), mert maguktól ízletesek.

Elsőként ezt a magkrémet dobtam fel fűszeres tokaji borecettel:

Zöldfűszeres magkrém

(vegán recept)

Ezzel az ízletes, egészséges szendvicskrémmel jól indul a nap. De magunkkal is vihetjük tízóraira, nem lesz baja a táskánkban még a nyári hőségben sem. Vagy kínáljunk ezzel kent falatkákat vendégeinknek, és a repeta mellett a receptet is kérik majd! Szerencsére nem bonyolult - íme:

Hozzávalók:

• 1 marék szezámmag
• 1 marék hántolt napraforgómag
• 1 csipet finomszemcsés tengeri só
• 1 teáskanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1 teáskanál tokaji fűszeres borecet (tárkonyos vagy kakukkfüves vagy bazsalikomos)
• pár evőkanál víz
• a választott borecetnek megfelelő friss zöld fűszer (elhagyható - szárítottal inkább ne rontsuk el)

Elkészítése:
Vastag aljú edényben pár perc alatt rázogatva megpirítjuk a szezámmagot, majd utána külön a napraforgómagot. Egy tálkába öntve hagyjuk őket kihűlni, majd kávédarálóban megőröljük. A tálkába visszaöntve hozzákeverjük a sót, az olajat és az ecetet, valamint annyi vizet, hogy jól kenhető állagú krém legyen. Végül hozzáadjuk az összetépett zöldfűszer-leveleket is. Barna kenyérre kenve tálaljuk.
 

Magos szendvicskrém Dulmina módra (vegán)

A napokban hosszú kihagyás után ismét sütöttem dagasztás nélküli Graham kenyeret. Hozzá pedig ezt a pástétomot raktam össze az alapanyagos ládámban a zacskók alján kallódó maradékok felhasználásával, így első nekifutásból természetesen sűrű kóstolgatás mellett. Olyannyira jól sikerült, hogy a Főkóstolóm nem is fűszerezte tovább, saját kedvére; mint mondta, finom lett nagyon, így csak elrontaná. No és gondosan hagyott belőle másnapra, hogy napvilágon fotót is tudjak készíteni róla, és képpel együtt közkinccsé tenni itt a receptet. Persze tudom én, hogy a zakuszka a kedvence, de az sajnos már fogytán, úgyhogy néha be kell érni mással.

Magos szendvicskrém Dulmina módra

(vegán recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 5 evőkanál burgonyapehely
• 5 evőkanál szezámsó
• 3 evőkanál zabkorpa
• 2 evőkanál natúr vegamix
• 2 evőkanál magkeverék
• 1 evőkanál lenmagliszt
• 2 evőkanál hidegen sajtolt olaj (napraforgó)
• kb. 3 dl víz
• 1 mokkáskanál őrölt köménymag (vagy tetszőleges más fűszer ízlés szerint)
• tengeri só ízlés szerint

Elkészítése:

• Egy mély tálba szórjuk az első hat hozzávalót, nagyjából összekeverjük, majd hozzáöntjük az olajat és a vizet, és kenhető krémmé keverjük. (Ha akarjuk, készíthetjük olajosabbra, de akkor értelemszerűen kevesebb víz kell.) Végül ízlés szerint fűszerezzük. Akár azonnal is kenhetjük a kenyérre, de ha áll egy kicsit, az azért jót tesz neki.

Tippek:

• Ha azt szeretnénk, hogy a magok ropogósak legyenek benne, akkor csak közvetlenül a fogyasztás előtt tegyük bele a magkeveréket.
• Ez egy házilagos összeállítás a saját fejem után, de számos kész változat is szerepel a Jó egészséget! webáruház kínálatában.
• Egy szép üvegbe rétegezve a hozzávalókat (az üveges sütiporhoz hasonlóan), gasztroajándék is lehet. Vagy saját használatra is összerakhatunk nagyobb mennyiséget, és akkor nem kell minden alkalommal külön összeszedegetni ezt a sokféle hozzávalót. Ha pedig csak a felhasználáskor fűszerezzük, akkor mindig más és más ízesítésű lehet ugyanaz az alap. 

 

Fűszeres zöldparadicsom-szósz (vegán)

Természetesen nem most csináltam, hanem még novemberben, de akkor elmaradt a recept beírása. S azért épp most jut eszembe mindez, mert tegnap került elő a kamra mélyéről egy üveggel, és határozottan ízlett, nem kéne hát, hogy feledésbe merüljön a készítés módja (még jó, hogy a cetli még nem kallódott el). Kenyérre vagy krumplilepényre kenve (vagy ahogy én szeretem, hozzá kanalazva), valamint ételek ízesítésére használható ez a kellemesen fűszeres különlegesség. Meg persze gasztroajándékba olyannak, aki nyitott az ilyesmire.

Fűszeres zöldparadicsom-szósz

(vegán recept) 

Hozzávalók:

• 2,25 kg éretlen paradicsom, volt közötte a teljesen zöldtől a majdnem érettig minden
• 0,5 kg paprika

• 4 teáskanál koriander
• 2 teáskanál mustármag
• 2 teáskanál tarkabors

• 4 teáskanál só
• 2 teáskanál mustár

• 3 evőkanál gyümölcscukor 
• 2,5 teáskanál Stabark

Elkészítése:

1. A paradicsomot megmossuk, felkockázzuk. A paprikát is megmossuk, és a csutka eltávolítása után szintén felkockázzuk. Mehetnek egy vastag aljú, nagy fazékba (az enyém 6 literes).
2. Alágyújtunk, és időnként megkeverve addig főzzük, míg a paradicsom levet enged, de a darabkák még "haraphatóak".
3. Közben mozsárban összetörjük a szemes fűszereket, és így adjuk hozzá, a sóval és a mustárral együtt.
4. A cukrot elkeverjük a Stabarkkal, és ezt is belekeverjük a szószba.
5. A fűszerek hozzáadása után főzzük egy kicsit, majd vegyünk ki egy kanálnyit, és langyosra hűlve kóstoljuk meg. Ízlés szerint lehet változtatni a fűszerek mennyiségén és/vagy arányán, nekem ennyivel volt kellemes.
6. Amikor jól átforraltuk, és az ízét és az állagát is megfelelőnek ítéljük, levesszük a tűzről, és előkészített üvegekbe kanalazzuk.
7. Celofánnal bélelt fedőt csavarunk rá, majd pár percre fejreállítjuk. Végül szárazdunsztba rakjuk, hogy lassan hűljön ki.

A kiinduló receptet az A la carte Kulinária blogon találtam, köszönet érte. Én - saját ízlésemhez alakítva - kevésbé fűszeresen (a zöldségeket nagyságrendileg dupláztam, a fűszereket viszont nem, sőt, a cukrozásból alaposan visszább vettem), és darabosabbra készítettem (kihagytam a turmixolást). Ezzel a mennyiséggel 7 db Nagymama lekváros (370 ml) és 1 db Erős Pistás (220 ml) üveg lett tele.

Idő: kb. 2 óra mindenestül
Pénz: kb. 600 Forint a fenti mennyiség
A zöldségek hazaiak voltak, a fűszerek - jellegükből adódóan - nem.