Szentestére a vacsora nálunk nem egy teljes menüsor szokott lenni, hanem csak egy egytálétel, meg utána sütemény és/vagy gyümölcs, kinek-kinek kedve szerint. Ehhez az egytálételhez az alapot egy gyönyörű, illatos birsalma adta, amit vasárnap vettem a piacon egy nénitől. Eredetileg almával akartam elkészíteni a vöröskáposztát, de végül a birsalma mellé került a tányérra. Igen ízletes, könnyed vacsora lett, és még a nem vega fogyasztók is tetszésüket fejezték ki.
A birsalmát cikkekre vágtam, magházát eltávolítottam, majd a szeleteket alufóliával bélelt tepsire állítgattam, és megsütöttem (kb. 1 óra volt a gázsütőben, mire jól járta a villa). Kis kóstolás útján azt is megállapítottam, hogy finom így magában, nem igényel semmilyen ízesítést. (Tök sült még mellette, úgy volt tele a tepsi, meg így az ebéddel sem kellett sokat vesződni.)A késsel vékonyra szeletelt vöröskáposztát pedig kevés olajon, időnként megkeverve pirítgattam egy nagy fazékban, közepes lángon, fedő nélkül, csak addig, hogy még „harapható” legyen (kb. fél óra kellett a másfél kilónyi káposztának). Ízletes volt így natúr, ezért nem fűszereztem külön. Most vizet sem igényelt, szépen megpirult önmagában.
Tálaláskor előbb a frissen párolt káposztából szedtem a tányérokra, majd rájuk fektettem a megsült birsalmaszeleteket (ezek persze kihűltek közben, de egyáltalán nem volt zavaró). Vörösbort ittunk utána. (Másnap a maradék adag hidegen is nagyon finom volt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése