Rántott pasztinák

Van a kertemben, de azért a minap a piacon is vettem egy adag pasztinákot. Piac utója volt már, vettem a nénitől mást is, és olyan aranyosan ajánlgatta, hogy nem volt szívem otthagyni. Különben igen szép példányok voltak, és nem is adta drágán. Megérte, na. (A saját ültetvényemet meg majd felszedem akkor, ha a hidegben nem lesz kedvem piacra menni.) És még elkészítési ötletet is kaptam hozzá: azt mondta a néni, hogy rántva igen finom!

Ő persze hagyományosan gondolta. Ezzel a móddal számomra csak az a baj, hogy elkészíteni se szeretem, meg igazából enni se. Meg végre elfogyott itthon a tojás, és a dolgok jelen állása mellett ezen az állapoton egyelőre nem is kívánok változtatni.

Na, de maga az ötlet attól még lehet jó! Megvalósítottam hát a magam módján: sárgaborsóliszt és teljes kiőrlésű búzaliszt fele-fele arányú keverékéből vízzel sűrű palacsintatészta állagú masszát kutyultam. Kevés sóval ízesítettem. Ebbe mártogattam meg a kb. fél centi vastag karikákra vágott pasztinákot, és forró olajban kisütöttem. A végén a maradék masszából üres plecsniket sütöttem még. (A tányéron látható mennyiséghez egy fél bögre lisztkeverékből készült masszát és egy nagy pasztinákot használtam.)

A pasztinák előfőzés nélkül is remekül átsült a bundában, és igen ízletes lett. Épp jó volt a natúr bundázómasszában. Ráadásul ilyenformán könnyen, gyorsan megvolt.

Igaza van a néninek, tényleg finom a rántott pasztinák!