2009. január 25., vasárnap

Rakott kel - nagyon másképp

Természetesen nincs benne hús. Meg húspótló sem. Nem kell az abba. A kelkáposzta mellett van benne rizs, meg egy narancsos-mustáros öntet. Az egész egy pataki tálban összesütve. A káposzta cikkekre vágva, így 'valami + köret' formátumban is lehet tálalni a hagyományosabb formát kedvelő népeknek. A tartalom úgyis rendhagyó. Minden bizodalmam az illatában :)

Gyakran főzök úgy, hogy beáztatom a pataki tálat, és ekkor még nem tudom, hogy mi kerül majd bele. De utána kimegyek a sufniba (ami amolyan 'házi zöldségbolt'), szétnézek, berakom a zsákomba, amit gondolok, aztán bejövök előkészíteni az alapanyagokat, és közben azt is kikombinálom, hogy mi kerüljön még melléjük a tálba.

Ezúttal két receptből, ebből és ebből kiindulva lett egy harmadik, az épp fellelhető hozzávalókhoz és az aktuális hangulatomhoz igazítva:

Egy kelkáposzta kicsi (szűk arasznyi átmérőjű), de tömör belsejét (a külsejéből főzelék volt korábban) cikkekre vágtam úgy, hogy a torzsa összetartsa az egyes darabokat.

Kifacsartam egy narancs levét, majd hozzáadtam 4 evőkanálnyi olívaolajat és 2 kiskanál mustárt. Kézi habverővel alaposan elkevertem. (A narancs rostjai is benne voltak a facsaróból, ezért nem lett sima, de amúgy jól elvegyültek a hozzávalók.)

A tál aljából kiöntöttem az áztatóvizet (egy vödörbe, hogy majd másra még tudjam használni), majd elterítettem benne 1 bögre megmosott rizst. Pontosabban ezúttal rizskeveréket, amiben előgőzölt rizs, barna rizs és vad rizs van. Ráöntöttem 1 és 1/2 bögre vizet, majd rásorakoztattam a káposztacikkeket, és meglocsoltam a narancsos öntettel. Nekem most annyi volt, hogy utána még újabb réteg káposzta következett és újabb adag öntet. Rászórtam a szeleteléskor lehullott káposztadarabokat is.

Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsoltam, és 50 percig sütöttem, majd még kb. negyed óráig az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt megsült a káposzta (sőt, a teteje és a széle meg is pirult kicsit), és a rizs is megpárolódott alatta.

Tálaláskor a káposztacikkekből raktam körbe a tányérra, majd középre az apró, lehullott káposztacsíkokkal összekevert rizsből. Az összeállításkor szándékosan nem sóztam, de legnagyobb meglepetésemre ennek fogyasztáskor sem éreztem hiányát. Nem kiabál belőle egyik összetevő íze sem, és szerintem kifejezetten kellemes az összhatás. A vad rizs nagyon feldobta. A színkavalkád helyett helyett ezúttal a meleg, sárgás-barnás árnyalatok gondoskodnak a látványról. Méltó kísérője egy kis pohár fehérbor.

* * *

Úgy látom, ma van a határidő! Akkor ezt az egytálétel-receptet küldöm az aktuális VKF! fordulóra.

Az egyszerűség rajongójaként gyakran készítek egytálételeket, elég csak megnézni, mennyi ilyen szerepel itt a blogomon :) Nem vagyok leveses, ezért alkalomadtán lé nélkülire veszem a figurát, ha az összetétel egyébként szimpatikus. Őszi-téli időszakban szinte el se rakom a mázas cseréptálat és a pataki tálat, de sokszor alkotok a vastag aljú, mély serpenyőmben is. Rendszerint egyetlen egytálételből áll nálam egy ebéd vagy vacsora, némi innivalóval kiegészítve. Nehéz lett volna egyetlen kedvencet kiválasztani - lett hát az, amit épp ma készítettem. Ha ezt túl merésznek érzed, akkor válassz ezek közül kedvedre valót!

1 megjegyzés:

napmátka írta...

Nagyon különlges ötlet ez a narancsos-mustáros öntet. Igazi kicsesbánya lehet az a sufni!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails