Lóhere keksz (vegán) és BÚÉK 2013

Most nem malacfej, hanem négylevelű lóhere alakú szerencsesütit készítettem szilveszterre. Omlós, kellemesen tökmagízű csemege, akár vegánoknak is. Ezzel kívánok boldog új évet minden kedves olvasómnak!

Hozzávalók 2 nagy tepsi, kb. 70 db kekszhez

• 20 dkg zabpehelyliszt
• 10 dkg paleo-jó (tökmag préselvény liszt)
• 2 kávéskanál só
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg olaj
• kb. 1 dl víz
• egy maréknyi tökmag a díszítéshez
• kevés hideg kókuszzsír vagy margarin a tepsi kikenéséhez

Nagy tálban összekeverjük a kétféle lisztet, a sót meg a szódabikarbónát, majd beleöntjük az olajat meg a vizet, és kanállal gyorsan összedolgozzuk. Puha, de nem ragacsos tésztát kell kapnunk, ami néhány perc elteltével még érezhetően keményedik. Vékonyan kikenjük a tepsit, és keksznyomó segítségével négyszirmú virág formát nyomkodunk rá a tésztából, majd tökmaggal díszítjük a kekszek tetejét. 180 fokra melegített sütőben 15 percig sütjük.
 

Plébános mézeskalácsa (laktovega)

Bár van jól bevált mézeskalácsreceptem, ez annyira megtetszett, hogy rászántam magam a kipróbálására. Érdekelt, mit tesz a tészta állagával és ízével a szokásosnál több zsiradék, no meg reméltem, hogy Istinél is nyerő lesz egy ilyen jó tejes mézeskalács.

Nem is kellett csalódnunk; sütés után rögtön puha, ízletes, visszafogottan édes csemege lett belőle, és nincs semmi ördöngősség az elkészítésében. A próba adag hamar elfogyott, karácsonyra ismételnünk kellett.

Hozzávalók 5 nagy tepsi figurához

• 10 dkg vaj
• 2 dl méz (személyesen a termelőtől vesszük a piacon)
• 1,5 dl tejszín vagy zsíros tej (házi, ez is a piacról)
• 2 evőkanál mézeskalácsfűszer (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér keveréke)
• 1 evőkanál szódabikarbóna
• 1/2 kg teljes kiőrlésű liszt (lehet csak búza vagy vegyesen is, például háromgabonás kenyérpor, ami teljes kiőrlésű búza-, árpa- és zabliszt keveréke)
• darált dió a nyújtáshoz (vagy mogyoró, mandula, tetszés szerint)
• tetszőleges olajos magvak és/vagy összevágott aszalványok a díszítéshez (elhagyható)

Gőz fölött megpuhítottam a vajat, majd kézi habverővel jól elkevertem a mézzel, a tejszínnel és a fűszerrel. Ezután fakanálra váltottam és hozzádolgoztam a szódabikarbónás lisztet. A kapott lágy tésztát letakarva a hűtőbe tettem egy éjszakára.

Másnapra sokat keményedett, így már könnyű volt vele dolgozni. Liszt helyett kevés darált diót szórtam alá, úgy nyújtottam kisebb adagokban 3-4 mm vastagságúra, majd figurákat szaggattam belőle. Isti szilikon sütőlappal bélelt tepsire rakosgatta (lehetnek közel egymáshoz, nem nőnek jelentősen), és 180 fokra melegített sütőben 8-10 perc alatt aranybarnára sütötte. Alhangon megsütve omlós, tovább sütve egyre ropogósabb (csak arra figyeljünk, hogy ne égjen meg), és mindkét esetben puha, rögtön fogyasztható, kihűlés után sem keményedik ehetetlenre. A sütőből kivéve érdemes a tepsin hűlni hagyni pár percig, úgy könnyebb leszedni és a formáját is biztosan megtartja.

Most csak figurák lettek, de egyébként "szobrászkodáshoz" is alkalmas állagú ez a tészta.

A kiinduló receptet Antal Valinál találtam.
 

Diós-mézes keksz (vegán)

(Ez is egy "konzerv" bejegyzés tavalyról a zárt blogomból. Idén még csak elméletben készültem a karácsonyra, úgy se sokat. Mindegy, majd lesz valahogy...)

Bár kerültek a könyvbe kekszek szép számmal, nagy sajnálatomra a keksznyomós műfaj kimaradt. Pedig ha egyszer ráéreztünk a technikára, akkor gyorsan, egyszerűen lehet igen látványos - és nem mellesleg igen finom - kekszeket készíteni így. Ezúttal egy korábbi, jól bevált receptemből indultam el, csak kicseréltem benne ezt-azt, meg hozzátettem, meg elvettem - igen, úgy is mondhatjuk, hogy teljesen átszabtam. Mégis ehető maradt - sőt, ízletes, kellemesen ropogós, igazi karácsonyi kekszek lettek belőle.

Diós-mézes keksz

(vegán recept, mézzel)

Hozzávalók (kb. 90 darab, 2 nagy és 1 kis tepsi kekszhez)

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 12 dkg darált dió
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál mézeskalácsfűszer
• 15 dkg méz
• 8 dkg olaj (szűk 1 dl, úgy szemre)
• víz a megfelelő tésztaállag eléréséhez (kb. 1/2 dl)
• kevés margarin a tepsi kikenéséhez

Elkészítése

1. Nagy tálba szórjuk a tészta poralakú hozzávalóit, összekeverjük, majd a többivel együtt lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává gyúrjuk.
2. Keksznyomóba töltjük, és kikent tepsire nyomjuk.
3. 180 fokon kb. 12 percig sütjük. Akkor van kész, amikor láthatóan pirul a széle, és a teteje is kapott egy kis színt.
4. A tepsin hagyjuk hűlni, majd óvatosan megmozdítva tányérra szedjük.

Szezámmagos-diós keksz (lakto-vega)

A szezámmagos szelet mellett még egy ilyen is kitelt a beszerzett alapanyagból. Egyszerűen, kevés munkával megvan ez a ropogós és áthatóan szezámmagos csemege.

Szezámmagos-diós keksz
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (kb. 40 darabhoz):

• 9 dkg vaj
• 12,5 dkg barna nádcukor (nem édesszájúak nyugodtan csökkentsék a mennyiséget)
• 1 teáskanál vanília kivonat
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 10 dkg szezámmag
• 6 dkg dió
• 1 bögre (2,5 dl) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 púpozott mokkáskanál sütőpor
• 1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna
• kb. 2 evőkanál víz

Elkészítése:

1. Serpenyőben, rázogatva külön-külön megpirítjuk a diót és a szezámmagot (vagy utóbbiból eleve pirítottat veszünk). A diót deszkára borítjuk, és késsel durvára vágjuk.
2. Megolvasztjuk a vajat, majd összekeverjük a barnacukorral és a vanília kivonattal, aztán hozzáadjuk a többi belevalót is, és fakanállal jól összedolgozzuk. A vizet úgy adagoljuk apránként a végén, hogy egy morzsalékos, de enyhe nyomásra összeálló tészta legyen belőle.
3. Hengerré formázzuk, és betesszük a hűtőbe pár órára (vagy akár egy éjszakára).
4. Éles késsel kb. fél centi vastag szeletekre vágjuk, és szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk, viszonylag távol egymástól (két nagy tepsire kényelmesen ráfér).
5. 190 fokon 12 perc alatt megsütjük. Akkor van kész, mikor enyhén barnul. Ekkor még puha és látszólag sületlen, de kihűlve megszilárdul. Emiatt a tepsin hagyjuk hűlni, csak utána szedjük fel óvatosan.

Tipp:
A hengerré formázást könnyedén megoldhatjuk, ha van keksznyomónk. Egyszerűen beletöltjük a tésztát az eszköz fém csövébe, közben jól lenyomkodva, hogy ne legyen levegős, majd kinyomóforma nélkül egészben kitoljuk belőle az összeállt szabályos hengert. Ebből a mennyiségből kétszer lesz tele.


Az alapul szolgáló receptet az 5 perc konyha oldalon találtam. A pisztáciát dióra cseréltem benne, valamint az őrölt lenmag plusz víz kombinációval kiiktattam belőle a tojást. Az én mércémmel elég édes lett, magamnak majd kb. feleennyi cukorral csinálom.


Idő: kb. 20 perc munka és 25 perc sütés összesen + hűtés
Pénz: kb. 500 Ft a fenti mennyiség
Ami lehetett, hazai volt, a szezámmag és a nádcukor - jellegéből adódóan - nem.

Tejcsokis ropogós keksz (lakto-vega)

Egyáltalán nem az én műfajom a tejcsoki (hát még ha csak bevonómassza...), de kidobni mégiscsak sajnáltam azt az öt kis csokimikulást, ami tavalyi szezonja óta ott figyelt a hűtőm tetején, és még a molyoknak se kellett ezidáig. Így inkább átalakítottam őket keksszé, és hétvégén visszakapják, akiktől a mikik voltak. Ha ízlik, utólag majd bevallom, mit ettek :)


A jól bevált és nagy kedvenc Étcsokoládés tallér receptjéből indultam ki, de a kakaópor és az étcsoki helyett ez a tejcsoki(-szerűség) került bele. Kellett még egy kis plusz lisztezés a megfelelő tésztaállaghoz, és megsülve is más, inkább ropogós, mint omlós lett. Az én ízlésemnek eléggé édes így, de remélhetőleg jórészt nem nekem kell majd megennem.

Vízgőz fölött megolvasztottam 10 dkg vajat. Kis darabokra törtem 7,5 dkg tejcsokit, és kb. az 1/3-át a vajhoz tettem. Mikor lehűlt, de még nem szilárdult meg, hozzáadtam 1 teáskanál vanília kivonatot, 1/3 bögre barnacukrot (a bögre 240 ml-es, a kenyérsütőgép mérőpohara), 2/3 bögre teljes kiőrlésű búzalisztet, 1/2 teáskanál szódabikarbónát és egy csipet sót. Így még nagyon lágy volt, úgyhogy plusz 1/4 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt került bele (a kakaópor mennyisége helyetti por). Végül hozzáadtam a maradék csokit és 1/4 bögre árpapelyhet (de tetszőleges gabonapehely mehet, nekem most ez volt kéznél), és ezzel is összedolgoztam. Kézzel falatnyi kekszeket formáztam belőle, és szilikon sütőlapra sorakoztattam. 45 darab lett, épp ráfért egy nagy tepsire. 150 fokon (ezúttal előmelegítve; egy másik fajta kekszet sütöttem előtte) 15 perc alatt sült meg; amikor láthatóan repedezik a teteje, akkor jó, hűlve majd szilárdul. Csak langyosan szedtem le a tepsiről.

Lekváros virág-keksz (lakto-vega)

Igaz, hogy évjáratos, de szép színű, és legfőképp finom ízű házi sárgabarackdzsemre bukkantam a sufniban nemrég. Egyből az jutott róla eszembe, hogy ez kiváló lenne olyan kekszbe, ahol egy teli meg egy lyukas közepű korongot kell összeragasztani vele. Persze kitétel, hogy a tészta ne legyen túl édes, reform lisztekből készíthető legyen, és az sem árt, ha mindez nem túl munkaigényes művelet.


Egy nagy tálba öntögettem a következőket, és elkevertem:

• 25 dkg liszt, ebből 10 dkg zabpehelyliszt és 15 dkg Graham liszt (felesben akartam, de sajnos csak ennyi zabpehelyliszt volt itthon)
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 púpozott evőkanál darált dió (épp ennyi maradék volt még az üveg alján, gondoltam, nem rontja el)
  
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 5 dkg barnacukor (és számomra még így is majdnem túl édes lett...)
  

Késsel hozzászeleteltem 10 dkg hideg vajat, majd kézzel gyorsan összemorzsoltam. Utána hozzáadtam 1/2 dl vizet, amivel épp összeállt a tészta. (Az őrölt lenmag + víz 1 tojás helyett került bele.)

Betettem a hűtőbe kb. fél órára.

Utána enyhén lisztezett felületen kinyújtottam, majd virág alakú szaggatóval kivágtam. A virágok felének kiszúrtam a közepét - mivel a legkisebb pogácsaszaggatóm is túl nagy lett volna, ezért egy megfelelő méretű fém kupak volt a célszerszám. A leesett darabokat összegyúrtam és újranyújtottam, a virágközepekből kiszedett kis köröket viszont inkább megsütöttem úgy. Nekem ebből a mennyiségből 27 sorozat lett (teli + lyukas + kis kör), amiket szilikon sütőlappal bélelt tepsire raktam. Nálam 200 fokon 10 perc alatt sült meg egy-egy adag, és három menetben fért el minden.

Először a tepsin hagytam hűlni egy kicsit, majd óvatosan tányérra szedtem. A teljesen kihűlt darabokat sárgabarackdzsemmel összeragasztottam: egy-egy teli meg lyukas közepű virágot, a kis köröket meg kettesével (nem spóroltam, így kb. 2 dl dzsem fogyott el összesen).

Másnapra megpuhult a tészta, ahogy beszívta a dzsem nedvességtartalmát. Ilyen állapotában jó fogyasztani. A darált dió kifejezetten jót tett az ízének, és összességében is finom csemege lett.

A kiindulópont Thrini linzere volt, de mivel alaposan átszabtam a belerakott hozzávalókat és azok arányát is, inkább nem nevezném linzernek.

Idő: enni csak másnap lehet, mert puhulnia kell; mindenestül kb. 2 óra az elkészítése, amiből kb. 45 perc a tényleges munka
Pénz: kb. 450 Forint volt a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a lenmag meg a barnacukor kivételével.

Sörös sós ropogós (vegán)

Egyszerűen elkészíthető, igen kiadós sós rágcsa, amibe ráadásul némi állott sört is remekül fel lehet használni.


Egy nagy tálba öntögettem a hozzávalókat, majd közepesen kemény, plusz lisztezés nélkül nyújtható tésztává dolgoztam össze (nem árt figyelembe venni, hogy néhány percnyi állás után keményedik egy kicsit):

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 25 dkg zabpehelyliszt
• 5 dkg (hántolatlan) szezámmag
• 1 evőkanál egész lenmag
• 1 teáskanál egész köménymag
• 1 csomag sütőpor
• 2 csapott teáskanál tengeri só
• 1 evőkanál őrölt lenmag (tojás helyett, így vegán lesz)
  
• 2 kávéscsésze étolaj (bevallom, nem olajoztam össze emiatt egy csészét, csak úgy szemre öntöttem az olajat)
• 1/2 üveg (2,5 dl) sör (az sem baj, ha állott)
• (szükség esetén további liszt, illetve sör vagy víz hozzáadásával lehet beigazítani a megfelelő állagot)
  

Kb. 3 mm vékonyra nyújtottam. "Csaltam", és nem nyújtófával tettem mindezt, hanem a száraztészta-készítéshez való gépen tekertem át kisebb adagokban. Az 1-es (legvastagabb) fokozat épp jó erre a célra, igaz, így nem lettek nagy egybefüggő darabok, de nem is szükséges, mert utána derelyevágóval mindenféle szabálytalan sokszöget szabtam belőle, és kikent tepsire pakoltam. Lehet közel rakni egymáshoz, nem nőnek meg számottevően a sütés során. Nálam 180 fokon 12 perc alatt sült meg egy-egy adag - akkor van kész, mikor láthatóan pirulni kezd a széle (vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert úgy már picit kemény lesz és az íze sem olyan jó). Ebből a mennyiségből 5 nagy tepsivel lett.

Ízletes, ropogós keksz, nem csak sör mellé, nem csak sörimádóknak :)

Megjegyzés: A szezámmag-lenmag-köménymag hármas helyett másféle mag-összeállítással is el bírom képzelni. Például biztosan kipróbálom majd egész mákkal is.

A kiinduló receptet a No Salty webszakácskönyvben találtam - tojásmentesítve és reformosítva ez lett belőle.

Idő: kb. másfél óra mindenestül, de a munka része sokkal kevesebb (csak ki kell várni, míg mind megsül)
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
A magok kivételével hazai alapanyagokból (legközelebb a mák majd javít ezen a mutatón).

Diós-zabpelyhes keksz

Harmonikus ízű, omlós keksz, vendégvárónak, tea mellé, vagy "csak úgy":


Egy nagy tálban gőz fölött megolvasztottam 7,5 dkg mézet, majd levéve hozzászeleteltem 10 dkg vajat, és megvártam, míg elolvad.

Közben egy serpenyőben megpirítottam 3 marék (10 dkg) diót, állandóan rázogatva, hogy ne égjen meg. Pár perc alatt kész is volt. Hűlni hagytam, majd nagyjából ledörzsöltem a héját. A kiválogatott diódarabokat egy nagy deszkára halmoztam, és késsel összevagdostam valamennyire.

Hozzáadtam a mézes-vajas keverékhez, meg került még bele 10 dkg apró zabpehely, 20 dkg Graham liszt, 1 teáskanál szódabikarbóna és 1 teáskanál fahéj. Mivel nagyon nem akart formázható lenni, kapott még egy kis folyadékot, nevezetesen 1 evőkanál rumot (kellemes plusz ízt adott neki, mint utóbb kiderült).

Így kézben már összeállt gombóccá, de még mindig nagyon esett szét a kilapításkor, úgyhogy beraktam egy kicsit a hűtőbe "önkritikát gyakorolni" (hátha összefagyna, vagy valami...). Előtte két másik fajta keksznyomós kekszet készítettem, annak seperc alatt megvolt a formázása, azért is esett rosszul ez a nehezített kézi molyolás. Közben kitaláltam, hogy nem egyesével fogom formázni, hanem inkább henger alakban hűtöm keményre, és egyszerűen felszeletelem (mint ezt és rokonait). Így is lett (két rövidebb hengert csináltam, így könnyebb volt kezelni), s mivel közben a másik két keksz már rég kész lett és hűlőben volt a sütő, ezt eltettem inkább másnapra.

Jó volt az elképzelés, reggel könnyedén tudtam 5-6 mm vastag szeleteket vágni belőle egy éles késsel. Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztattam, és 175 fokon 15 perc alatt megsütöttem (amikor láthatóan kezd pirulni a teteje is, akkor van kész), majd a tepsin hagytam egy kicsit hűlni, csak utána szedtem le. Kb. 5 cm átmérőjű korongokból 53 db lett.

Nagyon jól összeillik benne a pirított dió, a fahéj és a rum, ráadásul kellemes, omlós állagú, feledteti az elkészítés során felmerült nehézségeket (legközelebb meg helyből így indulok neki a formázásnak). Bár most ez nem aktuális, szerintem a karácsonyi hangulathoz is illik - igaz, húsvétra meg gyakran a kedvenc karácsonyi sütikből van nálam ismétlés.

A kiinduló receptet Biankánál olvastam, a szándékos és a némileg kényszerű átalakítások után ez lett belőle.

Idő: kb. 10 perc az összeállítás + egy éjszaka hűtés (de akár egy óra is elég lehet) + kb. 10 perc a szeletelés és fél óra a sütés (két tepsire fér rá mind)
Pénz: kb. 400 Forint a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, a fahéj és a rum kivételével.

Újabb jácint nyílt ki, ezúttal a rózsaszín. Húsvétra teljes lehet a sorozat a lilával.

Banános-mogyorós keksz

Nagy népszerűségnek örvendenek nálunk a mogyorós kekszek. Ezúttal nem a beváltakból volt ismétlés, hanem egy új receptet próbáltam ki. Könnyű, omlós csemege lett, aminek a mogyoró mellett a belesütött banán igen különleges ízt ad.


Lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztát készítettem az alábbiakból:

• 10 dkg puha vaj
• 1 nagy, érett banán, a reszelő kis lyukán lereszelve (ennyiért kár elővenni a mixert)
  
• 2 evőkanál citromlé (fél citrom leve, leszűrve)
• 6 dkg darált mogyoró
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 1 csipet só
• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• (szerintem az érett (!) banántól épp elég édes, de ízlés szerint kerülhet még bele 1-2 evőkanál méz, és mellé valamivel több liszt)
• (szükség esetén plusz vízzel, illetve liszttel kell beállítani a megfelelő állagot)

Keksznyomóba töltöttem, és kikent tepsire kis korongokat nyomtam belőle. Egy-egy szem egész mogyorót nyomtam mindegyiknek a közepébe. 67 darab lett összesen (erre kb. 7 dkg mogyoró kell), 2 nagy tepsin fért el mind. 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet; akkor van kész, amikor jól láthatóan barnul a széle.

Csibe receptje, saját ízlésemhez alakítva.

Idő: 1 órán belül megvan sütéssel együtt
Pénz: kb. 500 Forint a fenti mennyiség
A déligyümölcsök meg a lenmag kivételével hazaiból.

Tippek és trükkök keksznyomóhoz

Régóta tervezem már ezt a bejegyzést, hiszen gyakran kapok a keksznyomó használatával kapcsolatos kérdéseket, akár megjegyzésben, akár e-mailben. Nem állítom, hogy kizárólag így működik, mindössze azt, hogy nekem így vált be. A tippeket eddigi tapasztalataim alapján szedem csokorba, további finomítások lehetségesek (mintegy 15 ezer db keksz megsütése után is kész vagyok újítani, ha szükségesnek látom).

Annyiból speciális vonalat követek, hogy a kekszeimhez teljes kiőrlésű liszteket használok, mellőzöm a finomított cukrot (és - nem lévén édesszájú, meg cukorbeteg fogyasztóra is gondolva - a barnacukorral és a mézzel is csínján bánok), továbbá az utóbbi időben a tojást is inkább hanyagolom. Így a hagyományos összetételű tésztákkal nincs közvetlen tapasztalatom, bár az itt felsorolt tippek túlnyomó része valószínűleg azokra is érvényes.


A tészta összeállítása:

1. Egy nagy tálba rakom a tésztának a por alakú összetevőit, és kanállal elkeverem.
2. Ezután jönnek a folyadékok, előbb a fix mennyiségűek, azután pedig a víz körülbelül háromnegyed része.
3. Kanállal nagyjából összeforgatom, majd kézzel folytatom az összeállítást.
4. Szükség szerint teszek még hozzá vizet, egyre kisebb adagokban, nehogy aztán meg ragadós legyen a tészta. Gyorsan egyneművé dolgozom.
5. Lényeges pont - nagyrészt ezen múlik, hogy könnyedén megy-e majd a formázás: A tészta állaga akkor megfelelő, ha lágy, de a tiszta kezemhez nem ragad. A túl kemény tésztát nehéz vagy lehetetlen kinyomni (gyengébb gépet pillanatok alatt tönkre is teszi az ilyen!), a túl lágyból meg csúnyák lesznek a kekszek. Fontos, hogy állagigazítás után egynevűvé legyen gyúrva, különben nem egyenletesen jön majd ki, csálé kekszeket eredményezve.
6. Rögtön lehet is formázni. Ha áll, némileg változik az állaga, ami egy mértéken túl egyáltalán nem jó. Ha mégis állnia kell (mert például több félét készítek egyszerre, és nincs szabad tepsi az összes kinyomásához), akkor szobahőmérsékleten tartom (a hűtőben sokat keményedne).
   

Formázás és sütés:

1. Hideg sütőlemezeket vagy tepsiket vékonyan kikenek hideg margarinnal - esetleg lehet vajjal is, az olaj viszont semmiképp se jó. A magas zsiradéktartalmú tészták alá ez nem szükséges, de én nem kedvelem az ilyeneket, úgyhogy inkább megteszem ezt. Az amúgy is kis mennyiségű kenőzsiradék nagy része a tepsin marad, sütés után majd kitörlöm - ezért érzem pocséklásnak a vajat a célra. A legjobbak a nehéz tepsik, ezek biztosan nem emelkednek fel mindenestül, amikor nyomom rá a kekszeket. A könnyű, vékony tepsik, a szilikon lap vagy a sütőpapír nem megfelelő erre a célra - ha mégis ilyet szeretnénk használni, akkor gondoskodni kell a megfelelő rögzítésről.
   
2. A tésztából kézzel hurkát formázok, majd betöltöm a gépbe úgy, hogy lehetőleg minél kevésbé legyen levegős. Így lehet majd viszonylag egyenletes méretű kekszeket nyomni belőle, miután ráéreztem, hogy hány kattanásnyi egy-egy darab - a pontos mérték függ a tésztától és a választott formától is.
   
3. A kiválasztott formával kekszeket nyomok az előkészített tepsikre. Az a legkisebb távolság épp megfelelő, amennyi fizikailag lehetséges a formázásnál - így jó a helykihasználás, de nem fognak összenőni. Ha a tepsi szélén marad olyan sáv, ahová a gép már nem fér, oda lehet sorakoztatni a "vakarcsot", azt az 1-2 keksznyi tésztát, amit a végén már nem lehet kinyomni. Ha egyik-másik darab csúnya lett, egyszerűen leveszem, kijavítom a kenést, és nyomok oda másikat. A levett tésztát pedig a következő adaggal visszatöltöm. Ügyelek rá, hogy egy-egy keksz akkora legyen, hogy a részei határozottan kapcsolódjanak egymáshoz - így nem fog széttörni a kész keksz (valamennyit nőnek a sütés során, de annyira nem jelentős mértékben, hogy ettől összekapcsolódjanak a részek).
   
4. Akkor fogok hozzá a sütéshez, amikor legalább 2 tepsivel már elő van készítve. (Ha nagyobb mennyiséget készítek, akkor legalább 3, de inkább 4 tepsi folyamatos forgatásával szoktam biztosítani azt, hogy ne legyen üresjárat a sütőben. Így kényelmesen megvan a formázás és a díszítés, mire felszabadul a sütő a következő tepsinek.)
5. A sütés 180 fokon 12-15 percet vesz igénybe. Speciális esetekben lehet eltérés (pl. a szokásosnál vékonyabb vagy vastagabb forma esetén), de a legtöbb fajtának ugyanannyi idő kell, így alkalomadtán lehetnek vegyesen is a tepsin. Akkor van kész, ha láthatóan pirul a széle. Egyes fajták ekkor még sületlennek tűnhetnek, de kihűlve épp jók lesznek.
6. A kisült kekszeket pár percig a tepsin hagyom (legfeljebb ha kicsit túlsült, akkor kapkodom le a lehető leghamarabb), majd leszedem egy tányérra. Legtöbbször kézzel könnyedén lejönnek; ha véletlenül picit odatapadtak (a minimális zsiradéktartalmú tésztáknál a kikenés ellenére is előfordulhat, de nem vészesen), akkor késsel érdemes óvatosan megmozdítani őket.
   
7. A tepsit konyhai papírtörlővel kitörlöm (elmosogatni viszont nem szükséges közben), majd a kőre letéve hagyom, hogy teljesen kihűljön. Csak ekkor indul vele a következő kör a kikenéssel (ha megolvad rajta a kenőzsiradék, akkor nem tapad rá megfelelően a tészta).
   
8. A kész kekszek legtöbbje (a száraz, ropogós jellegű fajták) kihűlés után fémdobozban jól eláll. A páratartalomra érzékeny fajtákat érdemes külön rakni, amúgy tetszés szerint vegyesen is lehet. A nedvesebb fajtákkal viszont két okból is érdemes vigyázni: túl hosszú tárolás során képesek vagy kőkeményre száradni, vagy bepenészedni.
   

Egyéb tippek és trükkök:

• Egy-egy felvonásban három-négy félét szoktam készíteni, így csak egyszer kell bemelegíteni a sütőt, csak egyszer kell elmosogatni utána az eszközöket, és pár órát rászánva rengeteg keksz készíthető.
  
• Nem csak édes, hanem sós jellegű tésztákat is lehet így formázni. Arra ügyelek, hogy egy-egy alkalommal vagy csak édes, vagy csak sós fajták legyenek műsoron, és utána alaposan elmosok mindent. Az azonos jellegűek között viszont nem érzem szükségét a mosogatásnak - se a gépét, se a tepsikét.
  
• A legtöbb nyújtós-szaggatós tésztát az ahhoz megadottnál valamivel lágyabbra készítve remekül lehet így formázni. Ha a nyers tészta könnyen szétvehető, omlós, linzertésztára emlékeztető, akkor megfelelő ehhez (különösen jók a darált olajos magvakat tartalmazók). A nyúlós, kelt tésztára emlékeztető állagúak viszont nem jók (nem lehet vagy legalábbis nehéz kinyomni őket, és a megsült kekszek is kemények).
  
• Utóbbival függ össze az is, hogy a teljes kiőrlésű tönkölyliszt, pláne önmagában, nem való ehhez. A teljes kiőrlésű búzaliszt kb. felét zablisztre vagy zabpehelylisztre cserélve könnyebben formázható lesz a tészta, és omlósabb a kész keksz. A búzaliszt Graham liszt is lehet, ugyanúgy kezelhető lesz vele a tészta.
  
• A magas zsiradéktartalmú tészták csak (puha) vajjal vagy margarinnal jók, kisebb mennyiségű zsiradéknak viszont bevált az olaj is (a túl sok olajat a formázáskor, illetve álltában "kiizzadja" magából a tészta). Ha az eredetihez képest visszább veszek a zsiradékból, akkor több vízzel (vagy egyáltalán, némi vízzel, illetve egyéb folyadékkal) lesz megfelelő állagú a tészta, és valamivel kevésbé omlós lesz a kész keksz.
• 20-25 dkg lisztből + a hozzá szükséges egyebekből gyúrt tészta 60-90 db kekszhez elegendő. Azért változik ez ilyen tág határok között, mert a jelentősebb mennyiségű por alakú összetevők (pl. 10-15 dkg darált mogyoró) értelemszerűen jól megnövelik a mennyiséget, meg kisebb mértékben a választott formától is függ, hogy mennyi tészta szükséges egy-egy darabhoz.
• Ha többféle tésztából tarka kekszet szeretnék nyomni, akkor fontos, hogy azonos keménységűek legyenek a komponensek, ugyanis ezek jönnek ki egyformán a gépből. Máskülönben ugyanolyan féloldalas kekszek lesznek belőle, mint amikor nincs egyenletesre eldolgozva a tészta.
  
• Nem mindegyik tészta szép mindegyik formával, érdemes kísérletezni, és aztán megtartani a bevált mintákat (ennek előnye például, hogy a kész keksz formájáról ránézésre lehet tudni, hogy épp melyik ízű tésztából van).
• Ha darabosabb összetevő (pl. kókuszreszelék) van a tésztában, érdemes csupa nagy lyukú formát választani, hogy ne tömődjön el lépten-nyomon. Ha pedig mégis eltömődött (hiányos a kinyomott keksz), akkor kisebb darabot meg lehet próbálni kipiszkálni egy hegyes késsel, ha pedig ez nem segít, akkor lecsavarni a keksznyomó alját, és így kiemelni a probléma okozóját a tésztából.
  
• A nem aprítható összetevőket a tésztába keverés helyett érdemesebb díszítésként alkalmazni (vagy fullextrás megoldásként darálva a tésztába + egészben a tetejére). A dió/mogyoró finoman megpirul, mialatt megsül a keksz.
• A díszítésre szánt aszalt gyümölcsöket, ha nagyon szárazak, érdemes előzetesen beáztatni (így nem égnek meg a sütés során), majd jól lecsepegtetni (így kellően rátapadnak a kekszre). Mindenféle szilárd díszítést célszerű bele is nyomni a tésztába, nem csak simán rátenni. A díszítéssel remekül takarhatók a formázási technikából adódó esetleges hibák (pl. nagy csillag forma közepe nem mindig szép). Megkenni viszont nem szükséges semmivel a kekszek tetejét.
  
• A megformázott kekszekkel teli tepsik közül mindig a legnagyobbat érdemes betenni sütni - így a legnagyobb tepsi szabadul fel következőnek, és tölthető meg ismét. Néha jól jön, hogy így épp ráfér az utója, nem kell egy pár darab miatt külön tepsit kezdeni, és részleges kihasználtsággal sütni a végén. Nagyobb mennyiség készítésekor pedig ez a stratégia jelentheti azt, hogy eggyel kevesebb menetben sül meg az összes.
• A sötét színű tésztákról néha nem könnyű megállapítani, hogy megsültek-e már. Ha viszont vegyesen van azonos sütési idejű sötét és világos fajta is egy tepsin, akkor a világos egyértelműen mutatja, hogy mi a helyzet.
• A rövid sütési idő miatt igyekszem nem sokat nyitogatni közben a sütőajtót, mert bár ez nem esik össze, mint a piskóta, a hőveszteség miatt érezhetően megnő a sütési idő, szélsőséges esetben pedig emiatt akár ki is száradhat a keksz (a ropogós rendben van, a kemény viszont nem).
• Kipróbáltam, de nekem ehhez nem vált be a légkeverés, mert tepsicsere nélkül nem egyformán sülnek a két szinten, és igazából egyik adag se lesz pont jó, a rács áthelyezésével súlyosbított tepsicsere pedig akkora hőveszteség és emiatt plusz idő, hogy nem éri meg. Inkább berakom az optimális magasságra egyesével a tepsiket, és közben nyugodtan tudom formázni a többi kekszet.
• A receptjeimben szereplő sütési idők a szabályozott hőfokú villanysütőmre érvényesek. Előtte a gázsütőben ez úgy ment, hogy felfűtés után legkisebbre vettem a lángot, és még így is egyre rövidebb és rövidebb idő alatt lett kész egy-egy adag (emlékeim szerint 5-6 perc volt a vége). Ezt mindenkinek egyénileg kell kitapasztalnia az adott sütőhöz.
• A manapság újonnan kapható gépekkel érdemes óvatosan bánni: kemény tésztával inkább nem erőltetni, mert könnyen tönkremegy, és nem javítható. A legjobb persze, ha sikerül szert tenni egy masszív, békebeli darabra. Az sem elnyűhetetlen, de lényegesen tovább tart.

Kedvenc receptjeim ezzel a technikával:

Édesek:

• Nagyon mogyorós keksz
• Mogyorós-mézes keksz
• Mogyorós-kávés keksz
• Kókuszos-áfonyás keksz
• Tündérkarikák
• Aszaltszilvás-mézes keksz
• Meggyes-mákos keksz
• Margaréta keksz
• Nagyon kakaós keksz
• Teás keksz (+ ugyanitt egy ráadás citromos-gyömbéres keksz)
• Diós vagy mogyorós csillag, simán vagy kakaósan
  

Sósak:

• Paprikás-magos keksz
• Sajtos keksz (akár színesben is)
  

A témával kapcsolatos összes írásom megtalálható a 'keksznyomó' címkénél, további receptekkel. (A régebbieknél a folyékony édesítő helyett ma már 1-2 evőkanál mézet vagy nádcukrot tennék, de alapvetően jó, bevált receptek azok is. 1-2 tojás helyett pedig használható darabonként 1 evőkanál őrölt lenmag + 1/2 dl folyadék, ízlés szerint.)

Csinálni egyébként sokkal könnyebb, mint leírni, hogy hogyan érdemes. Ha viszont nem sikerül vagy nem az igazi, akkor a fentiek a leggyakoribb problémák, ezek javításával már működnie kell. Valójában egyszer kell ráérezni a megfelelő technikára, és utána abbahagyhatatlan a műfaj ;)


Utólagos kiegészítés:
A bejegyzés nyomtatható formában (PDF)

Gyömbéres-csokis zabkeksz

Az áfonyás és a csokis-mogyorós után itt egy újabb változat ugyanarra a zabpelyhes alapra:


Az áfonya helyett ezúttal 5 dkg kandírozott gyömbér és 5 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé került bele (mindkettőt kisebb darabokra vagdaltam), valamint belereszeltem 1 narancs héját, és víz helyett a narancs kifacsart levét használtam (ha nem lenne elég, vízzel ki lehet pótolni). Ennyi volt a szándékos módosítás, a kényszerű pedig az, hogy nem volt itthon elegendő zabpehely, így árpapehellyel egészítettem ki a mennyiséget - tökéletes lett így is. Már sütés közben finom illata volt, és az íze is nagyon kellemes. Karakteres, de nem tolakodó benne a gyömbér, és a csoki meg a narancs is szépen belesimul. Ezt a változatot is megtartom!

A csoki-gyömbér-narancs kombinációt Starfokkernél láttam nemrégiben kekszként - s ahogy gondolkodtam, hogy hogyan alakítsam ezt a saját ízlésemhez, beugrott, hogy ilyen típusú kekszhez van már egy jól bevált alapom.

Idő: kb. másfél óra elteltével van kész az első adag, és úgy két óra összesen, de ennek csak kb. a fele telik ténylegesen munkával
Pénz: kb. 1100 Forint az egész adag, 18 Ft/db
Hazai alapanyagokból, az ízesítők kivételével.

Csokis-mogyorós zabkeksz

A múltkori áfonyás után most más ízesítőkkel próbáltam ki ugyanazt az alapot:

Mindent ugyanúgy csináltam, csak az áfonya helyett 1-1 dl (kb. 5-5 dkg) durvára vágott étcsoki (86%-os kakaótartalmú) és mogyoró került a tésztába. Ez a mennyiség annyi, hogy külsőre ugyan nem túl látványosan, ízre viszont határozottan csokis és immár pirított mogyorós csemege lett. Ízlik annyira, hogy ezt a változatot is megtartom!

Idő: kb. másfél óra elteltével van kész az első adag, és úgy két óra összesen, de ennek csak kb. a fele telik ténylegesen munkával
Pénz: kb. 1000 Forint az egész adag, 15 Ft/db
Hazai alapanyagokból, a mazsola, a csoki és a barnacukor kivételével.

Áfonyás zabkeksz

Érdeklődéssel nézek szét egy-egy új (számomra legalábbis) gasztroblogon, mikor feltűnik a gyűjtőoldal középső sávjában, vagy egyéb böngészés során rábukkanok valahogyan. Az alábbi recept eredetijét is egy ilyen kirándulásom során találtam, s mivel épp minden volt hozzá itthon (éljenek az ünnepi sütögetésből kimaradt hozzávalók), sőt, a vajat már kifejezetten időszerű volt felhasználnom, a kipróbálás se sokat váratott magára.



Egy nagy tálba öntögettem a következőket:

• 6,5 dl zabpehely
• 4 dl Graham liszt
• 1 dl sötét barnacukor (az eredetiben 1 dl sima cukor is volt még, én ezt kihagytam - az áfonyával és a mazsolával elég édes lett így is, de ha mindenképp édesebbre akarnám csinálni, akkor is inkább barnacukorból tennék többet)
• 2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál só

Összekevertem, majd raktam hozzá a továbbiakat:

• 15 dkg puha vaj
• 2 evőkanál méz
• 1,5 dl aszalt áfonya
  
• 1 dl mazsola
• víz (1/2 dl-rel indítottam, de kellett még hozzá (a Graham liszt miatt várható is volt), így bő 1 dl került bele összesen - ennyivel jól összeállt, de a tiszta kezemhez nem ragadt az eredményül kapott tészta)

A tésztát hengerré formáltam - mivel én a kisebb kekszeket kedvelem, így két vékonyabb (4-5 cm átmérőjű) darabba. Betettem a hűtőbe, majd úgy fél óra elteltével elővettem, és kb. 1 cm vastag szeleteket vágtam belőle. Kézzel megigazítottam a szélüket, majd szilikonlappal bélelt tepsire sorakoztattam őket. 68 darab lett, 2 nagy tepsin fért el mind - lehet viszonylag sűrűn rakni, nem sokat nőnek oldalra, nem fognak összeérni. 180 fokon bő 20 perc alatt sült meg egy-egy adag - akkor van kész, mikor láthatóan pirul az alja, és a teteje is kezd. Ízletes, enyhén ropogós, de nem kemény kekszek lettek. Különlegességük, hogy nem olyan szembetűnően zabpelyhesek, mint a kézi ellapogatással formázott zabpelyhes kekszek, mivel itt a megpuhult zabpehelyszemeket a szeleteléskor elszabdaljuk a tésztában.

A receptért köszönet Lucillának. Bár nem tudok svédül, a hivatkozást követve kíváncsiságból ellátogattam a bolti változat gyártójának honlapjára. Meg is találtam ezt a fajta kekszet, meg a család többi tagját is, amiben az áfonya és a mazsola helyett más ízesítő van. Lehet, hogy a változatosság jegyében én is variálom majd ezt a jó alapot, bár az a sejtésem, hogy nálam mégiscsak ez az összeállítás lesz a kedvenc.

Idő: kb. másfél óra elteltével van kész az első adag, és úgy két óra összesen, de ennek csak kb. a fele telik ténylegesen munkával
Pénz: kb. 900 Forint
Hazai alapanyagokból, a mazsola és a barnacukor kivételével.

-------------

Utólagos kiegészítés:
További változatok ugyanerre az alapra:

• Csokis-mogyorós zabkeksz
• Gyömbéres-csokis zabkeksz

Meggyes-mákos keksz

Nagyon szeretem a meggy-mák párosítást - íme ezúttal kekszként:

Ezt a jól bevált tésztát készítettem el, darált mogyoró helyett darált mákkal. Keksznyomóval megformáztam, majd ujjal benyomtam mindegyiknek a közepét, és egy-egy kiskanál meggylekvárt tettem bele (nem sajnáltam, így összesen el is fogyott majdnem egy üvegnyi). Így sütöttem meg (ez a lekvár garantáltan sütésálló, meg nem is ismeretlen terep számára a sütő :) 75 darab keksz lett, 2 nagy tepsin épp elfért.

Idő: kb. 1 óra alatt megvolt, sütéssel együtt
Pénz: kb. 400 Forint
Hazai alapanyagokból.

Kókuszos-áfonyás csillag

Ma előkészítettem és kimértem a még betervezett sütik és szaloncukrok szilárd hozzávalóit, és műanyag dobozkákban meg újrafelhasznált tasakokban összecsoportosítottam magamnak, kis jegyzetekkel, hogy melyikkel mit kell majd csinálni. Ennyivel is gyorsabb és könnyebb lesz a dolgom, amikor majd eljön a megvalósítás ideje. (Ez tulajdonképpen olyan, mint az üveges sütipor ajándék, csak magamnak, póriasabb elrendezésben és csomagolásban. Vagy mint az előregyártott porkeverékek, csak itt én tettem bele a garantáltan minőségi hozzávalókat az ízlésem szerinti mennyiségben.) Átszitáltam a liszteket, kiválogattam a fél/negyed/apró diót, feldaraboltam az aszalt gyümölcsöket, meg nem mellesleg így az is kiderült, hogy mit és mennyit kell még beszerezni, hogy a végén mindenhez elég legyen, illetve csak kezelhető készletek maradjanak az ünnepek utánra.

Meg úgy esett, hogy akadt "fölösleg" is: A szaloncukorhoz az áfonya apraja is tökéletes, hiszen úgyis össze kell vágni - a nagyját meg félretettem kekszet díszíteni. S mivel egy kis csomag kókuszreszeléknek se volt még meg a helye, adta magát, hogy a jól bevált kókuszos-áfonyás kekszből süljön egy adag. Persze ezúttal a virág helyett inkább a csillag formát választottam.

Adventi aprósütemények

Amiket eddig készítettem az idén:

Gesztenyés csillag
Mogyorós-mézes keksz
Étcsokoládés tallér (narancsos csokival)
Görög teasütemény
Nagyon mogyorós keksz és ugyanez mákos változatban is
Tündérkarikák

alul pedig a keksznyomó doboza :)

Gesztenyés csillag

Lépten-nyomon kellemes meglepetések érnek az amúgy legközelebbi boltban, ahol rendszeresen vásárolok. Hol egy környékbeli előállító termékeivel bővül az állandó választék, hol különféle reformos alapanyagokkal. Már régóta itt veszem a teljes kiőrlésű búzalisztet, de egy ideje a kukoricaliszt is megjelent, sőt, nemrég Graham lisztet is láttam. Pár hete örömmel nyugtáztam, hogy a Dénes Ottó féle Natura termékcsaládból igencsak sok dolog kapható már itt is, messze meghaladva azt a kört, ami az ilyen normál boltokban lenni szokott (ha egyáltalán...). S még az árak sem túlzóak, nagyjából ugyanaz a szint, mint bent Szegeden a Reformház, ahol eddig vásároltam az ilyesmiket (és ezt a sorozatot amúgy is előnyben részesítettem más gyártók/forgalmazók termékeihez képest). A sok megszokott filteres fajta mellett megbúvó kedvenc szálas teámnak (Twinings Earl Grey) is nagyon örültem a múltkor, miután a szokásos szegedi beszerzőhelyemen épp nem tudtam venni, mikor legutóbb ott jártam. A most felfedezett újdonság pedig a natúr, vagyis cukor és aroma hozzáadása nélküli gesztenyemassza, amit évek óta vadászok, de még nem sikerült megfelelő beszerzőhelyet találnom. Ez meg itt van tizenöt-húsz percnyi biciklizésre, még nyáron se lesz gond hazaérni úgy a fagyasztott áruval, hogy ne olvadjon ki útközben (bár így télvíz idején kétségtelenül sokkal könnyebb ez a mutatvány). Ja, és méltányos áraik mellett értelmes akcióik is szoktak lenni, vagyis olyan dolgokat is megkapok időnként kedvezménnyel, amikre rendszeresen szükségem van. Vagy ami alkalmi vétel, és rögtön van is ötletem, hogy mire tudom majd jól felhasználni. És, számomra egyáltalán nem elhanyagolható módon, még a személyzet is udvariasan teszi a dolgát. S hogy melyik ez a bolt? Coop Szeged Zrt., 201. Dorozsma Coop szupermarket, Szeged, Szent János tér 1.

Virtuálisan küldöm ezt a receptet a bolt dolgozóinak, meg persze mindenkinek, aki lát benne fantáziát és kipróbálja.

Egy nagy tálba raktam a következőket, és fakanállal egy lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává kevertem:

• 7 dkg puha vaj
• 25 dkg felengedett gesztenyemassza szétmorzsolva (cukor és aroma nélküli!)
• 3 evőkanál méz (illetve ízlés szerint, a natúr püré mellé azért elkél az édesítés)
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• 2 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1/2 dl rum (vagy akit zavar az alkohol - még ha sütéskor el is párolog belőle -, annak meggylé, esetleg nemes egyszerűséggel víz)

Kikent tepsire csillagokat nyomtam belőle a keksznyomó segítségével. Mivel ez egy nagyon puha tészta, kicsit kell csak nyomni egy-egy darabnak. Időnként érdemes letörölni a kinyomóformát, így lesznek igazán szép alakúak a kekszek. Díszítésnek félbevágott aszalt meggyet tettem mindegyiknek a közepére (ha nagyon száraz, célszerű előtte beáztatni, majd jól lecsepegtetni). 60 darab lett, egy nagy meg egy közepes tepsire fért rá éppen.

180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet. Amikor kezd barnulni a széle, akkor jó, bár ilyenkor a közepe még sületlennek tűnik. A tepsin hagytam kihűlni, és csak megszilárdulás után szedtem le egy tányérra.

Puha, kellemesen gesztenyés ízű csemege lett, amit nagyszerűen feldob az aszalt meggy.

Már régen kinéztem valami hasonlót, csak megfelelő gesztenyemassza hiányában nem tudtam megvalósítani. Azt a receptet persze nem találtam meg, de a Google találatai közül az Ági régi blogján fellelt recept elég jó kiindulási alapnak bizonyult.

Idő: 1 órán belül megvan sütéssel együtt
Pénz: kb. 500 Ft
Csupa hazaiból!

Görög teasütemény

Egy barátom kérése volt, hogy olyan kekszet készítsek, aminek mazsola vagy lekvár van a közepén. A szállítás miatt inkább a mazsolásat választottam, hiszen az garantáltan nem folyik, nem ragad. Némi töprengés után eszembe jutott, hogy valamikor nagy kedvenc volt nálunk a Váncza süteményeskönyvből a görög teasütemény. Hogy mitől görög, azt nem tudom, de azt igen, hogy elég szép mennyiségű mazsolás-diós töltelék van a tetején, vagyis kielégíti a kívánalmat. Gyorsan rákerestem a neten, és alig pár perc elteltével már meg is volt az eredeti recept. Én meg ezt hoztam ki belőle:


A töltelékhez egy kis lábasba öntöttem 15 deka apró szemű mazsolát, 6 deka (6 púpozott evőkanál) darált diót, és kevés vízzel állandó kevergetés mellett sűrűre főztem. A tűzről levéve hozzákevertem 1 evőkanál mézet.

Lágy, de nem ragadós tésztát állítottam össze az alábbiakból:

• 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 2 evőkanál őrölt lenmag
• 1 csomag sütőpor
• 1 teáskanál vanília kivonat
• 2 evőkanál méz
• 1 dl étolaj
• bő 1 dl víz

Vékonyan kiolajoztam egy nagy tepsit. A tésztából kisebb diónyi gombócokat formáztam, majd a tepsire sorakoztattam őket, és ujjal benyomtam a közepüket. Az így elkészített "fészkekbe" teáskanállal szétosztottam a tölteléket (az utolsóra már "közadakozás volt" - azaz a púposabbakról levettem egy-egy szem mazsolát, és azokat csoportosítottam össze rá - de végülis megoldottam).

180 fokon kb. 20 perc alatt sültek meg. 32 darab lett, és ez éppen ráfért egy tepsire. Ezek a nálam megszokott kekszeknél jóval nagyobbak (kb. kétszer akkorák), de a töltelék miatt nem érdemes elaprózni.

Így is nagyon ízletes, de esetleg ki lehet egészíteni a téli időszak jellegzetes fűszereivel, ízlés szerint. Nevéhez illően egy bögre teával különösen finom, akár egy ünnepi (vagy adventi, vagy csak egyszerűen hétköznapi) uzsonnának is.

Idő: egy órán belül megvan sütéssel együtt
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Zömében hazaiból, a mazsola és a vanília a kivétel.

Birsalmás-diós keksz

Nagy szemű mazsolát rumba áztattam néhány órára (80 darabot, ez 3/4 teásbögrényi volt). (A rum alkoholtartalma elpárolog a sütés végére, de akit zavar, használjon gyümölcslevet vagy vizet helyette. A lényeg, hogy ne maradjon száraz a mazsola, mert akkor megég, mire megsül alatta a tészta.)

Egy tálban összekevertem az alábbi poralakú összetevőket:

• 12 dkg (12 evőkanál) darált dió
• 12 dkg (6 evőkanál) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 12 dkg (6 evőkanál) zabpehelyliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál őrölt fahéj

Aztán hozzáadtam az alábbiakat is, és lágy, de nem ragadós tésztává dolgoztam össze:

• 3 evőkanál méz
  
• 12 dkg birspüré (cseréptálban megsütött birsalma krumplinyomóval összetörve, szűrőn átnyomva - ebből a kekszhez félretett adag)
• 1 dl étolaj
• kb. 1/2 dl víz

Kikent tepsire kis korongokat formáztam belőle (én gépesítettem a műveletet a keksznyomóval, de persze kézileg is lehetett volna). Aztán mindegyiknek tettem a közepére egy-egy szemet a rumtól lecsepegtetett mazsolából.

Nálam 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy adag, és összesen 72 darab lett.

A fehér lisztes csodákat megszégyenítően laza, enyhén ropogós, fűszeres kekszek lettek. A birsalma íze sajnos beleveszett, de az állagának kétségkívül jót tett a birspüré. Hmm... lehet, hogy legközelebb a rumos mazsola helyett nem túl száraz birsalmasajt-darabokat kellene inkább tenni a tetejére? (A lekvár szerintem túl nedves oda, elvenné a keksz ropogósságát.) (Utólagos kiegészítés: Az ötlet jónak bizonyult, így az igazi, határozott birs-ízzel.)

Ez most saját elgondolás alapján született, és annyira ízlik az eredmény, hogy megtartom a receptet.

Idő: 1 óra alatt megvan sütéssel együtt
Pénz: 400 Forintból kitelik a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a mazsola és a fahéj lóg csak ki a sorból.

Mogyorós-kávés keksz

A változatosság jegyében újabb fajta mogyorós kekszet próbáltam ki, hiszen idén is bőséges mogyorótermés volt, így adott a belevaló.

Lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztát készítettem az alábbiakból:

• 10 dkg puha vaj (vagy vegán változatban bő 1/2 dl étolaj)
  
• 2 evőkanál méz
• 3 dl (kb. 20 dkg) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg darált bokormogyoró
• 3 teáskanál Nescafé (nem kávézóknak 2 is elég lehet, és érdemes feloldani a vízben, csak úgy hidegen)
  
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 1/4 teáskanál só
• 2 teáskanál őrölt lenmag
• kb. 1/2 dl víz

Kikent tepsire nyomtam a keksznyomó segítségével, majd mindegyiknek egy-egy egész szem mogyorót nyomtam a tetejére. 2 tepsivel lett, valamivel több, mint 60 darab. Nálam 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet.

A kiinduló receptet Millie blogjában olvastam; átszabás saját felelősségemre. Vegánul is ki fogom próbálni, a vaj helyett bő 1/2 dl olajjal (és valószínűleg így egy picit több víz kell majd). Nekem nem ízlik a gabonakávé, de minden bizonnyal le lehet rá cserélni a normál porkávét. Így eléggé érzeni rajta a kávéízt, legközelebb csökkenteni fogom a mennyiséget 2 teáskanálra, hogy inkább egyensúlyban legyen a mogyoróval. [Utólagos kiegészítés: Kipróbáltam a változtatásokat, és határozottan jó ötletnek bizonyult mindkettő.]

Idő: egy órán belül megoldható, sütéssel, mosogatással együtt
Pénz: kb. 500 Ft a fenti mennyiség
Alapvetően hazai alapanyagokból, a kávé, a lenmag és a só kivételével.