Szezámmagos sült padlizsán (vegán)

Az utóbbi időben több helyen is láttam különféle "reform" magokat - például kölest, hajdinát, tönkölybúzát stb. - a gyorsrizshez hasonló főzőtasakos kivitelben. Praktikusnak kétségtelenül praktikus, ám gyors fejszámolással hamar megállapítottam, hogy a legtöbb esetben igen borsos ára van a kényelemnek. Hiszen főzőtasak nélkül, egyszerűen csak vízben is megfő akármelyik ugyanúgy, a mérés meg a szűrés a plusz teendő.

Amikor viszont kétszer átszámolva meg a polcra kiírt kilónkénti egységár szerint is korrektnek találtam az ajánlatot, vettem egy doboz kölest kipróbálásra. Azzal persze tisztában voltam, hogy a sós vízben főtt natúr köles önmagában nem lesz valami nagy ízélmény, na de a dobozon szereplő receptajánlatok szerint nem is arra szánta a gyártó sem. Ezúttal fűszeres, szószos zöldségek körete lett, és nem bántam meg, hogy kipróbáltam.

Hozzávalók 2 személyre

• 4 kis padlizsán (az enyém nem a megszokott duci, hanem hosszú, karcsú fajta volt)
• 1 evőkanál szezámsó
• kb. 2 evőkanál olaj
• 4-5 paradicsom
• 2 paprika
• 20-25 friss bazsalikomlevél
• só
• 12,5 dkg köles (főzőtasakosból 1 csomag, ömlesztettből 1/2 bögre)
• 1 evőkanál szezámsó

Hosszában félbevágjuk a padlizsánt, majd éles késsel óvatosan bevagdossuk a húsát, ügyelve, hogy a héja ép maradjon. Szilikon sütőlappal bélelt tepsibe fektetjük a vágott oldallal lefelé. 200 fokon 20-25 percig sütjük (nem szükséges előmelegíteni a sütőt). Annyi olajat adunk a szezámsóhoz, hogy folyós, könnyen kenhető keverék legyen. Megfordítjuk a padlizsándarabokat, megkenjük a tetejüket a szezámsós olajjal, és pár percre visszatesszük a sütőbe.

Megfőzzük a kölest a dobozán található útmutatás szerint, illetve az ömlesztettet háromszoros térfogatú vízben, pici sóval.

Meghámozzuk és felcikkezzük a paradicsomot, majd kis lábosban addig főzzük, míg legnagyobb része szósszá esik szét. Ekkor hozzáadjuk az apróra vágott paprikát, és addig főzzük, míg az puhulni kezd, de még roppanós. Ízesítjük az összevágott bazsalikommal és csipet sóval.

Tálaláskor tányérra terítjük a kölest, megszórjuk szezámsóval, rátesszük a padlizsánt, és meglocsoljuk a lecsós szósszal.

Tipp: nyugodtan süthetünk több padlizsánt (amennyi ráfér a tepsire, természetesen arányosan több szezámsós olaj kell a kenéshez); a maradék kihűlve is nagyszerű, például kenyér mellé kikanalazva a héjából.
 

Kölessel töltött gomba (laktovegetáriánus)

Mikor megláttam a boltban a szép, méretes gombafejeket, egyből az ugrott be, hogy ezek aztán igazán alkalmasak arra, hogy megtöltsem őket. Útban hazafelé azt is kitaláltam, hogy mivel.

Hozzávalók 2 személyre

• 4 nagy csiperkegomba (kb. 35 dkg)
• 1/2 bögre köles (2,5 dl-es bögrével mérve)
• 1 üveg (370 ml) lecsó-szósz, vízzel kiegészítve 2 bögrényire (1/2 literre)
• 1 kis csokor friss kakukkfű levelei
• 1 teáskanál görög fűszerkeverék (szárított szurokfű, kakukkfű, rozmaring, majoránna, levendula)
• só
• 10 dkg reszelhető sajt (füstölt házi sajtot használtam)
• 1 evőkanál olaj

a körethez:

• 3 paprika
• 3 paradicsom
• 1 kis fej lila hagyma
• 1/2 marék friss bazsalikomlevél

Óvatosan kitörtem a gombák tönkjét, és apróra vágtam. A vízzel kiegészített darált lecsóban időnként megkeverve puhára főztem a kölest a gombadarabokkal és a fűszerekkel. Közben vékonyan kiolajozott sütőlemezre raktam a gombafejeket, és a belsejüket is enyhén megolajoztam (ecset segítségével). Apróra reszeltem a sajtot, felét belekevertem a megfőtt kölesbe, és a gombafejekbe kanalaztam a tölteléket, végül megszórtam a maradék sajttal. 200 fokra melegített sütőben 15 perc alatt megsütöttem. Közben a körethez megtisztítottam és falatnyi darabokra vágtam a zöldségeket (a saját adagomból kihagytam a hagymát, de Isti örült neki). Mellétettem a megsült gombát, és bazsalikomlevelekkel díszítettem.
 

Paradicsomos csicseriborsó-egytál (vegán)

Hét második fele. Nincs már itthon se tej, se sajt, se friss zöldség. Szombat a piac-nap, addig abból kell gazdálkodni, ami a konyhaszekrényben és a kamrában akad. Soha rosszabb pénteki ebédet!

Hozzávalók 3-4 személyre

• 25 dkg száraz csicseriborsó
• 1 csapott kávéskanál szódabikarbóna
• 4 dl zöldséges paradicsomszósz
• 4 dl paradicsomkoktél
• 1 teáskanál római kömény
• 2 kávéskanál só
• kb. 1 dl paprikakrém (csípős)
• 1 teáskanál szárított lestyán (vagy petrezselyemzöld)
• 3-4 dl víz
• 1 marék köles
• 3-4 evőkanál extra szűz olívaolaj

Bő vízbe áztatjuk a csicseriborsót egy éjszakára, majd másnap friss, szódabikarbónás vízben puhára főzzük (kb. 20 perc).
Szárazon enyhén megpirítjuk a római köményt, majd mozsárban összezúzzuk. Fölmelegítjük a paradicsomszószt és a paradicsomkoktél levét, beletesszük a leszűrt csicseriborsót és az ízesítőket, valamint felöntjük némi vízzel, hogy legyen egy kis leve (a vízzel előtte ki lehet öblíteni a szószosüvegeket, így semmi sem megy veszendőbe a tartalmukból és mosogatni is könnyebb lesz). Kis lángon 5-10 percig főzzük, majd beleszórjuk a kölest, és ezzel is főzzük még 5 percig. Hozzákeverjük a koktélból félretett egész paradicsomot, lefedjük, és a tűzről levéve állni hagyjuk kb. 10 percig. Tálaláskor megcsorgatjuk az olívaolajjal.

Ötlet: GoodFood
 

Krumplis kölestál paprikásan (vegán)

Gyors, egyszerű, laktató hétköznapi ebéd.

Hozzávalók 4-6 személyre

• 6-7 közepes krumpli (60-70 dkg)
• 2-3 evőkanál olaj
• 4 bögre (1 l) víz
• 1 evőkanál sós paprikakrém
• 1 teáskanál natúr vegamix
• 1 kis csokor kakukkfű levelei vagy 1 teáskanál szárított kakukkfű (esetleg más zöld fűszer, ami van kéznél)
• 1 bögre (2,5 dl) köles (25 dkg)

a tálaláshoz:

• őrölt paprika (lehet csípős is; elhagyható)
• fokhagyma (elhagyható)

Meghámozzuk és 1/2 cm vastagságú karikákra vágjuk a krumplit. Vastag aljú, mély serpenyőben felmelegítjük az olajat, és kevergetve enyhén átpirítjuk rajta az előkészített zöldséget. Felöntjük a vízzel, beletesszük a fűszereket, erős tűzön felforraljuk, majd kicsire vesszük a lángot. Pár percig főzzük külön a krumplit, majd beleszórjuk a kölest, és együtt főzzük készre. Nem kevergetjük, mert attól szottyos lesz a köles és összetörik a krumpli. Ha elfőtte a levét, ellenőrizzük, hogy minden megpuhult-e: ha nem, akkor öntünk hozzá kevés vizet és tovább főzzük, ha igen, akkor levesszük a tűzről és fedő alatt pihentetjük pár percig, aztán tálaljuk. A tányérján ki-ki megszórhatja paprikával és fokhagymát szeletelhet rá.

(Én most sós paprikakrém és a víz egy része helyett a pástétomhoz felbontott paprikabefőtt levét öntöttem bele, és külön sóztam.)
 

"Kolbászleves" (vegán)

Nem, nem ment el az eszem, hogy a legforróbb nyárban ilyen nehéz ételt tálaljak valós és virtuális konyhámban. Különben is, amióta megvan a Főkóstoló, nem főztem és házon kívül sem ettem húst, annyi kicsit se, amennyi korábban azért elő-előfordult. Szóval kolbásztalan leves ez valójában, sőt, húspótló műkolbász sincs benne. Amolyan nyári fantázia, abból, ami épp akadt itthon, és gyorsan megfő. Igazi könnyű, de azért tartalmas fogás, ami mindenképpen többet érdemel, mint hogy "Zöldségleves 628." vagy valami hasonlóan unalmas nevet kapjon. "Kolbászleves" - mondta viccesen a Főkóstoló, mikor meglátta az asztalon, és hiába tiltakozik, most már az marad, és így írom ki ide a receptet.

"Kolbászleves" (vegán recept)

Hozzávalók 6 adaghoz
1 liternyi vegyes idényzöldség (nálam most répa, petrezselyemgyökér, jégcsapretek és krumpli volt kéznél; de mehet zöldborsó, zeller, karalábé, karfiol, zöldbab, stb. - ami van), 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1,5-2 liter víz, 1 evőkanál sós paprikakrém, 1 teáskanál francia fűszerkeverék (Kotányi malom), 1 marék köles, 1 marék vörös lencse, 1 marék napon szárított paradicsom, 1 csokor friss zöld fűszer (nálam kakukkfű, de ennek hiányában petrezselyemzöld is megteszi)

Elkészítése
A zöldségeket szükség szerint alaposan megsikáljuk vagy vékonyan meghámozzuk, és félfalatnyi darabkákra vágjuk. Egy vastag aljú edényben felmelegítjük az olajat, majd kevergetve addig sütögetjük rajta az előkészített zöldségeket, míg némi színt kapnak (kb. 5 perc). Felöntjük a vízzel, ízesítjük a paprikakrémmel és a fűszerkeverékkel, valamint beleszórjuk a kölest és a lencsét is. Forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a beleszórt magok megpuhulnak (kb. 10 perc). A végén beletesszük a paradicsomkarikákat is, és a láng elzárása után lefedve állni hagyjuk kb. 10 percig. Tálaláskor összetépett friss zöld fűszert szórunk a tetejére.

Mákos köleslepény (vegán)

Újabb variáció a témára: ezúttal mákkal és bodzabefőttel rétegezve készítettem köleslepényt. Kiadós reggeli lett belőle minimális munkával és maszatolással. A klasszikus kombináció ugyan a meggy-mák, de a bodza se rontotta ám el! Nálam leginkább ilyenkor fogynak a szezonban készített befőttek, mikor a télire betárazott friss gyümölcs (alma) már igencsak a végét járja, az újakból pedig az ízletes, szabadföldi termés (eper) még várat magára.

Mákos köleslepény

(vegán recept)

Hozzávalók (egy közepes tepsihez - ez 2 bőséges adag reggeli vagy 4-6 adagnyi desszert):

• 1 pohár (2 dl) köles
• 1 pohár mák (egészben mérve, majd - lehetőleg frissen - ledarálva)
• 1 üveg (720 vagy 800 ml) befőtt, nálam most bodza
• 3 pohár folyadék: a befőtt leve vízzel kiegészítve
• ízlés szerint méz a tálaláskor
• olaj a tepsi kikenéséhez

Elkészítése:
A kikent tepsibe terítjük a kölest, rá a megdarált mákot, arra pedig a gyümölcsöt. Felöntjük a folyadékkal, és berakjuk a sütőbe 200 fokra 45 percre (előmelegítés nélkül), majd még egy kicsit állni hagyjuk a tepsiben. Langyosan vagy kihűlve tálaljuk, ízlés szerint mézzel megcsorgatva. Frissen egyenesen a tepsiből a legcélszerűbb kanalazni, kihűlve szeletelni is lehet. Mivel a kölest és a mákot nem kevertük össze, csak egymásra szórtuk, réteges marad, és a kölest nem festi nagyon sötétre a befőttlé, úgyhogy mindez még látszik is.

Tipp: Ha gyorsabb megoldásra vágyunk, akkor köles helyett használjunk 1,5 pohár kuszkuszt. Ezt 1,5-2 pohár folyadékkal öntsük fel és 20 percig süssük. (Ez kevésbé dagad meg és kevesebb folyadékot szív fel, mint a köles, azért az eltérő mennyiség és arány.)

Az ötletet Marica gyönyörű réteges kölessütije adta, alkalomadtán majd úgy, reszelt almával is ki fogom próbálni.


Idő: a kölesest kb. egy óra, a kuszkuszost fél óra elteltével lehet enni, de mákdarálással együtt sem több vele a munka 10 percnél
Pénz: a köleses kb. 300 Ft, a kuszkuszos valamivel több, de az sem drága
A köleses megoldható hazaiból, a kuszkuszos nem.

Zöldborsós köles (vegán)

Ma, kihasználva a jó időt, egész nap kertészkedtünk, úgyhogy gyors és egyszerű ebéd volt:

1 pohár (2 dl) hántolt kölest feltettem főni 4 pohár vízben, hozzátettem 0,5 kg fagyasztott zsenge zöldborsót, ízesítettem 1 evőkanál sós paprikakrémmel és 1 evőkanál natúr vegamixszel, felforraltam, majd kis lángon, lefedve addig főztem, míg a köles felszívta a folyadékot és megpuhult. Ez a mennyiség 3 bőséges adag. (Friss borsóból is készíthető, de ezt csak a végén tenném bele, mikor már majdnem kész a köles.)
 

Köleses krumplileves (vegán)

Tartalmas, szinte már egytálételnek is beillő téli leves, kölessel dúsítva.

Köleses krumplileves

(vegán recept)

Hozzávalók (5-6 tartalmas adaghoz):

• 3 répa
• 2 petrezselyemgyökér
• 1 zeller
• bő 0,5 kg krumpli
• pár evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 1 evőkanál pirospaprika
• víz
• 1 dl hántolt köles
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál szárított zöldfűszer (nálam most kapor, de tetszés szerint lehet például tárkony, majoránna, lestyán, petrezselyemzöld, stb.)
• 1 teáskanál őrölt köménymag
• 1/2 teáskanál kurkuma
• 6-7 evőkanál burgonyapehely
• fehérborecet vagy citromlé a tálaláskor (elhagyható)

Elkészítése:

1. A zöldségeket meghámozzuk, és falatnyi hasábokra vágjuk.
2. Egy vastag aljú fazékban felmelegítjük az olajat, majd kevergetve átpirítjuk rajta a zöldségeket.
3. Öntünk rá egy kis vizet, rászórjuk a paprikát, és elkeverjük, majd felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje.
4. Felforraljuk, majd kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a zöldségek puhulni kezdenek (kb. 10 perc).
5. Hozzáadjuk a szűrőben megmosott kölest és a fűszereket, és addig főzzük, míg minden megpuhul benne (újabb kb. 10 perc).
6. Kevergetés mellett beleszórjuk a burgonyapelyhet, besűrítve vele a levét.
7. Szükség szerint beigazítjuk a fűszerezését, valamint szórunk bele a felhasznált petrezselyem és zeller összevágott leveléből.
8. Így is tálalható, vagy savanyún is finom (ha megoszlanak a vélemények, érdemes külön kínálni hozzá az ecetet vagy citromlevet, s ki-ki a tányérjában keverhet bele egy teáskanálnyit).

Idő: kb. 45 perc
Pénz: kb. 300 Forint
Hazai alapanyagokból, a fűszerek egy része kivételével.
 

Köleslepény-változatok (vegán)

Nemrégiben (újra) felfedeztem ezt az egyszerű, de nagyszerű fogást. Azóta több ismétlés is volt már belőle, aktuális hangulat és elérhető hozzávalók függvényében variálva. Legtöbbször nem külön sütöm, hanem egy kis cseréptálnyi egytálétellel osztozik a sütőn, hiszen a két edény épp befér, és a szükséges sütési hőfok is egyezik. 45 percnél elzárom a sütőt, ezt kiveszem, a cseréptál meg bent marad még 15 percet. Abból megvan a főétel, ez meg utána a desszert.


Az alap:
Szűrőben megmosok és nagyjából lecsepegtetek 1 pohár (2 dl) kölest, majd egy közepes méretű, vékonyan kikent tepsibe szórom, és ráöntök 3 pohár vizet. Óvatos rázogatással elérem, hogy nagyjából egyenletes rétegben terüljön szét a köles az alján.


Almás:


Rászórok 1 marék mazsolát. 3-4 zöldalmát felnegyedelek, kivágom a magházát, meghámozom. Ezúttal nem hosszában, cikkekre, hanem keresztben vágom vékony szeletekre, egyenesen a tepsibe, nagyjából egyenletesen eloszlatva, de nem sorbarakva. Mikor az össz almamennyiség felénél járok, megszórom fahéjjal, majd folytatom az almadarabolást. Így egy része barna (fahéjas), a többi meg világos lesz. 200 fokon 45 perc alatt megsütöm, előmelegítés nélkül. Langyosra hűlve tálalom, mézzel megcsorgatva (így nem károsodik a hőtől, és ki-ki ízlés szerinti mennyiséget tehet rá). Másnap, hidegen (vagyis "konyha-hőmérsékleten") is jó, egy konyharuhával letakarva eláll.


Almás-baracklekváros:


Nem is kerül rá más a két említett hozzávalón kívül. 2-3 zöldalmát darabolok rá az előbb leírt módon, majd kb. 1 dl sűrű, házi sárgabaracklekvárból rakok foltokat (kanállal kiveszem az üvegből, majd késsel kisebb darabokat "szaggatok" belőle). Ezek egy része lesüllyed az alma alá, mások fent maradnak. Sütés úgy, mint fent. Szerintem ez a lekvárnak köszönhetően épp elég édes, de aki akarja, csorgathat rá egy kis mézet a tányérján.


Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de csak 5-10 perc munka az összeállítás az elején
Pénz: a köles kb. egy százas, a rávaló meg még ennyi se - az eredmény pedig 2 tisztességes adag főétel vagy 4 adagnyi desszert
Miután sikerült vennem hazai kölest (külön rá van írva a tasakjára!), most már hazai alapanyagokból készítem (utóbbi változatot teljesen, az elsőnél a mazsola és a fahéj továbbra is kilóg).

Töltött karalábé (vegán)

Az idei első friss, zsenge karalábékból készítettem ezt az ételt. Különlegessége, hogy a karalábét nyersen tartalmazza, csak a töltelék főtt.


Szűrőben megmostam 1/2 dl kölest és 1/2 dl vörös lencsét, majd egy kis lábasban feltettem főni 2 és 1/2 dl vízben (a kölesre háromszoros, a lencsére pedig kétszeres mennyiségű vizet számítottam). Miután felforrt, kicsire vettem alatta a lángot, majd amikor már majdnem elfőtte a levét (kb. 10-15 perc), el is zártam, és fedő alatt hagytam puhulni.

3 zsenge (!) karalábét vékonyan meghámoztam, majd vízszintesen kettévágtam. Egyenesre vágtam a felek alját, hogy ne billegjenek, a belsejüket pedig karalábévájóval kifaragtam úgy, hogy csak vékony faluk maradjon. A kiszedett darabokat deszkán, késsel összeaprítottam, majd az időközben langyosra hűlt köles-lencse keverékhez adtam. Kevés sóval ízesítettem, egyéb fűszerezéstől viszont eltekintettem, mert a vörös lencsének köszönhetően igen ízletes volt így is.

Teáskanállal a kivájt karalábékba halmoztam a tölteléket; jó bőven jutott mindegyikbe. Végül egy-egy darabka friss kakukkfűhajtást tettem a tetejükre.

Könnyű, de azért laktató, igazi tavaszi fogás. Adagonként 3-4 fél karalábét érdemes számítani, tehát nálam most 2 mérsékelt adag készült. A töltelék természetesen ízlés szerint variálható, bár a kivájt karalábédarabokat mindenképpen célszerű beleépíteni.

Ráadás tipp: Ilyenkor még a karalábénak a leveleit is fel lehet használni, akár ízesítőként más ételekbe, akár valami komolyabb szerepet adva neki. Én például rizzsel megtöltve szeretem.

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, és ennek kb. a fele telik munkával
Pénz: 400 Forintból kitelt a fenti mennyiség
Hazai alapanyagokból, a vörös lencse kivételével.

Gyümölcsös köleslepény (vegán)

Vannak olyan receptek, amiket hosszabb-rövidebb nekikészülés után kipróbálok, s bár ízlik az adott étel, valahogy elmarad az ismétlés. Feledésbe persze nem merül, mert bejegyzem ide a blogomba, és a képet meglátva még évekkel később is fel tudom idézni nagy vonalakban (a fő hozzávalókat biztosan, a mennyiségeket viszont csak nagyon nagyjából). Sajnos a kezdetekkor még nem írtam be mindegyik receptnek a saját ízlésemre formált változatát; ha nem sokat módosítottam (és akkoriban még nem voltam ennyire elvetemült ezen a téren), akkor csak hivatkoztam az eredetire, meg a változtatásaimnak szenteltem néhány mondatot. Így mostanában előfordul, hogy kérik tőlem a receptet, mert a hivatkozás már nem működik, a bejegyzésem alapján viszont szimpatikus az étel és el szeretnék készíteni.

Jó esetben segít a jegyzetfüzetem: főzés előtt ki szoktam írni a recepteket egy erre rendszeresített, nagyalakú spirálfüzetbe, hogy ne maszatos kézzel kelljen közben megkérdezni a számítógépet vagy a szakácskönyvet, ha elakadok (a mennyiségeket nem bírom megjegyezni, és emlékezetből gyakran kifelejtenék pár hozzávalót, amit pedig szándékosan nem "cenzúrázok"). Ez persze csak vázlat: a mennyiségeket és a hozzávalókat tartalmazza abban a sorrendben, ahogyan kell velük valamit csinálni, értelemszerűen csoportosítva, ha nem mind egyszerre kell; az elkészítés menetéről pedig legfeljebb szavak, de inkább folyamatábrákat idéző nyilak, meg irányadónak hőfok és idő. No meg hogy honnan való az eredeti recept/ötlet, hogy ha felkerül ide, akkor tudjam, hogy kinek köszönjem meg. A kipróbáltak után pár szavas vélemény, illetve a módosításaim, pontosításaim, megjegyzéseim (ami meg nagyon nem jött be, az pirossal áthúzva, nehogy még egyszer kipróbáljam). Meg külön jelölve, amit már megírtam a blogba is. Néha azonban nem a füzetbe kerülnek az efféle jegyzetek, hanem cetlikre (a boltból elhozott blokkok hátulja a leggyakoribb hordozó) - amik aztán elkallódhatnak, és különösebben nem is teszek ez ellen semmit, hiszen a blogból szinte minden könnyedén visszakereshető, amit az utóbbi években készítettem és ehetőnek ítéltem, ráadásul itt nem is csak vázlatosan van meg, hanem elég részletesen leírva és a saját tapasztalataimmal kiegészítve. S bár vannak dolgok, amikben elég sokat változott az ízlésem, és ma már nem, vagy legalábbis nem úgy készíteném, azért túlnyomórészt jól használható gyűjtemény ez számomra.

Tegnap a Gyümölcsös köles receptjét kérte tőlem egy kedves olvasóm, de sajnos nem volt olyan szerencséje, mint aki a Zabpelyhes kekszek iránt érdeklődött nemrégiben. A régi recept nem lett meg, találtam viszont a neten máshol egy másikat, ami szerintem nagyon hasonló. Ma pedig kedvet kaptam kipróbálni - úgyis régen ettem már kölest. Finom lett, így helye van itt - aztán hogy lesz-e ismétlés, azt egyelőre nem tudom... Mindenesetre most veszem a fáradságot, és mellékelem a (saját ízlésemre formált) receptet is a (réginél némileg jobban sikerült) képhez.


Vékonyan kikentem egy közepes tepsit, majd vékonyan szétterítettem az alján 1 pohár (2 dl) szűrőben átmosott kölest (kevésnek tűnhet, de nagyon megdagad, mire kész lesz). Ráöntöttem 3 pohár vizet. Rászórtam egy marék mazsolát. Meghámoztam és feldaraboltam 2 nagy almát és 1 banánt, és elrendeztem a darabokat a köles tetején (előbb az almacikkeket, aztán a banánkarikákat raktam nagyjából sorba). Vékony, viszonylag egyenletes rétegben megszórtam a tetejét őrölt fahéjjal. Betettem a hideg sütőbe, majd 200 fokra kapcsolva 45 percet sütöttem.

Egy cseréptálas egytálétellel sült társbérletben; 45 percnél elzártam a sütőt, a cseréptál még maradt bent egy negyed órára, ezt viszont már késznek ítéltem ezen a ponton és kivettem (nem akartam, hogy esetleg ráégjen a fahéj a tetejére, mivel a köles már felszívta az összes folyadékot). Kellemesen langyosra hűlt, mire megebédeltem a mellette készített másik fogásból. Kiborítani nem bátorkodtam még a tepsiből, inkább kiskanállal ettem, de már jól látszott, hogy mire kihűl, teljesen összeáll majd (kb. mint egy rizsfelfújt). Nekem a mazsolával és a banánnal így natúr ízlett, de akinek nem elég édes, csorgasson egy kis mézet az adagjára (így nem központilag egyen-édes, és a méz is hőkezelés nélkül kerül rá). Víz helyett fel lehetett volna önteni almakompótlével inkább, de épp nem volt kéznél (a tej viszont nem megy nálam, se az igazi, se a növényi fajta - ez van). A gyümölcs pedig természetesen tetszőlegesen variálható a tetején.

Idő: kb. 1 óra elteltével ehető, de csak 10 percnyi munka van vele az elején, és minimális mennyiségű mosatlan
Pénz: kb. 200 Ft
Ami lehetett, hazai volt, a banán és a mazsola persze nyilván nem, meg a kölesnek is alighanem csak a forgalmazója magyar.

Zöldségegytál kölessel

Meghámoztam és feldaraboltam 1 csomó répát, 1 csomó petrezselyemgyökeret és 1 nagy (de nem fás!) karalábét (utóbbit kis kockákra, a gyökérzöldségeket pedig hasábokra vágtam). Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, rádobtam a zöldségeket, és időnként megkeverve enyhén átpirítottam. Megmostam és hozzáadtam 2 dl kölest, majd felöntöttem 6 dl vízzel (így a köles leült az aljára, és a víz majdnem ellepte az egészet). Felforraltam, majd kis lángon, lefedve főztem tovább, amíg megduzzadt és megpuhult a köles (kb. 15 perc). Ekkor a zöldségek még finom roppanósak voltak. Kevés sóval és petrezselyemzölddel ízesítettem. A tányéron a karalábé pici leveleivel díszítettem. 2 bőséges vagy 3 mérsékelt adag.

Kapros "túrós" pogácsa

Maradt még a hétvégén vett rengeteg kaporból, és adta magát az ötlet, hogy valami túróst jó lenne készíteni vele. Persze mivel továbbra sem igazán kívánom a tejtermékeket (meg különben is megvolt most az adag a rakott krumpliban - muszáj volt már felhasználni a hűtőben árválkodó tejfölt; szerencsére így el is fogyott mind), hamis túrós lett. Kölessel. Előbb lepényt akartam, de aztán eszembe jutott ez a pogácsa, hogy kölestúróval és olívabogyó helyett kaporral vajon milyen lenne...

Hát ilyen:

Természetesen akkor már a tésztát is tejmentesítettem.

A kézimalommal durvára őröltem 1 dl kölest, majd bő 4 dl vízzel feltettem főni. (Gondoltam, így megúszom a főtt köles turmixolása című akciót - csak nem barátom nekem az a turmixolás, ha nem muszáj.)

Közben egy nagy tálba szórtam 50 dekányi teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 teáskanál sót, hozzáöntöttem 10 dkg olvasztott margarint.

Megkevertem a felfőtt kölest, majd miután ülepedett egy kicsit, lekanalaztam egy fél bögrényit a levéből (avagy nem volt kész kölestejem, de ez végülis valami hasonló volt). Hideg vizet öntöttem hozzá a bögrébe, hogy csak langyos legyen (így majdnem tele lett a bögre), tettem bele egy kis mézet, meg belemorzsoltam 2 deka friss élesztőt.

A többi kölest időnként megkeverve sűrűre főztem (olyasmi lett, mint egy sűrű tejbegríz), majd levettem a tűzről és hűlni hagytam.

A tésztához hozzáöntöttem a felfuttatott élesztőt, és az egészet összegyúrtam, hogy lágy, de nem ragadós legyen az eredmény (nekem most kellett még hozzá egy kis víz).

Ízesítettem a kölest egy fél citrom levével, meg némi sóval. Amíg kelt a tészta és tovább hűlt a köles, elfoglaltam magam mással.

Aztán a kölesbe belevágtam egy csokor kaprot, és azzal is elkevertem. Ekkor már egész jó túrókrém állagú volt (álltában is sűrűsödött még).

A tésztát kinyújtottam, kétharmadát megkentem a kölestúró felével, majd behajtottam középre előbb az üresen hagyott harmadot, utána meg a szemköztit.

Kelni hagytam, majd megismételtem a töltést-hajtogatást a másik két széléről is.

Megint kelni hagytam, majd kinyújtottam kb. másfél centi vastagra, éles késsel berácsoztam a tetejét, és kis pogácsákat szaggattam belőle.

Kikent tepsire sorakoztattam, majd 190 fokon bő 20 percig sütöttem. Ennyi idő kellett, hogy az alja és a teteje is kapjon egy kis színt. Három tepsivel lett összesen, a végén persze az összegyúrt maradékokból már nem réteges, de azért az is finom.

Összességében némileg lágyabb volt így, mint a múltkor az igazi túrós. Főleg a vakarcs összegyúrásánál kellett jobban lisztezni, de nem volt zavaró. Az íze nagyon bejött, a kész pogácsákon már egyáltalán nem érezni a köles ízét, és a kinézetükben sincs semmi különös. A rétegesek még meg is dőltek, szóval a látványra sem lehet panasz :) Frissen enyhén ropogósak voltak, most, másnap pedig fantasztikusan puhák és könnyűek, különösen az első nyújtásból a réteges darabok.

Máktorta (vegán)

A kölestej nem önmaga miatt volt érdekes számomra, hanem mert ennek a tortának a tésztájába kellett volna tej. Gondoltam, jó lesz valami növényi változat. Főleg, hogy a töltelékbe meg fel lehetne használni a tejkészítésnél visszamaradt főtt gabonát. Úgy is lett.

Szóval miután elkészült a kölestej (1 bögre kölesből), és harmadszor is leszűrtem, ismét visszatettem a lábasba, de ezúttal már azért, hogy abban keverjem össze a tortatölteléket. Hozzákevertem még 20 deka darált mákot, egy jó marék összeaprított aszalt szilvát (amit előtte rumba áztattam), ízesítettem mézzel, őrölt fahéjjal, meg apró citromdarabokkal. Elég sűrű volt, úgyhogy még a kölestejből is kellett hozzá pár kanállal, hogy egy jól kavarható massza legyen.

Aztán összeállítottam a tésztát. Bő 35 deka zabpehelyliszthez hozzáadtam bő 10 deka olvasztott margarint, kevés sót, mézet, meg annyi kölestejet, hogy fakanállal kavarható, de azért elég sűrű tésztát kapjak (messze nem kellett az összes kölestej!). Margarinnal kikentem a kapcsos tortaformámat, majd beleegyengettem a tészta nagy részét úgy, hogy jó magas pereme legyen a szélén. Aztán ráöntöttem a máktölteléket, azt is elegyengettem, és a félretett tésztából kis rudakat sodortam a tetejére (álltában gyorsan keményedik, úgyhogy eddigre már jól gyurmázható volt).

180 fokon jó 40 percig sült, de előmelegítés nélkül. Érdemes megvárni, amíg jó barna a teteje meg a széle, mert az alja annál világosabb.

Langyosra hűlve vettem csak ki a formából, és persze rögtön "próbaevést" csináltam (gyanítom, teljesen kihűlve lehet majd igazán szépen szeletelni). Mivel ízlett, adta magát a következő feladat, amin épp most ügyködöm ;)

A tésztareceptért köszönet egyik kedves olvasómnak, Marcsinak, a töltelék alapötletét meg a tavalyi nagy kedvenc Nagyon mákos kocka adta.

Utólagos kiegészítés: Kihűlve tényleg szépen szeletelhető - én a tésztacsíkok mellett vagdosom, mivel a közökbe további (rumos) szilvát raktam díszítésnek (így mindegyik szeletre jut mindenből, és nem is nehéz elvágni).

Kölestej házilag

Ha rizsből lehet (és a tapasztalat azt mutatja), akkor - gondoltam - kölesből is menni fog.

Feltettem hát 1 bögre kölest 5 bögre vízzel főni (négyszeres mennyiségű víz kell ugye a lé nélküli kásához, ehhez akkor nyilván több). Felforraltam, majd lefedve, kis lángon főztem tovább. Amikor már elég sűrű volt a leve, leszűrtem, aztán a kölest visszaraktam a lábasba, öntöttem rá úgy másfél bögrényi vizet, és főztem tovább. Aztán ezt még egyszer megismételtem. Talán tovább is lehetett volna még "vallatni", nekem most ennyi elég volt. Ennek sokkal rövidebb főzés is elég volt, mint a rizsnek, és a kész tej is barátságosabb ízű úgy magában (azt viszont nem tudom, hogyan viszonyul a boltihoz, mert olyat még nem kóstoltam).

Paradicsomos köles

Ha nagyon gyorsan szeretnék valami egyszerű, de tápláló ebédet készíteni, akkor igen gyakran vagy tészta, vagy köles az. Mindkettő gyorsan megfő, laktató, és nem utolsósorban változatosan kiegészíthető alap.

Tegnap a kölesen volt a sor, és ez lett belőle:

Az 1 személyes adaghoz megmostam 1 dl kölest, ráöntöttem 1 kis üveg (3,3 dl) paradicsomlevet, majd az üveget kiöblítettem egy kis vízzel, és azt is hozzáöntöttem (így lett meg a bő négyszeres mennyiségű folyadék a köleshez). Alágyújtottam, majd lefedve addig főztem, amíg a köles megpuhult és felszívta a folyadékot. Kevés sóval ízesítettem, és beletépkedtem egy zellerlevelet is (de más zöldfűszerrel is jó lehet). Főzés után lefedve félretettem még egy kis időre. Közben meghámoztam 3 kis krumplit, és vékony szeletekre vágtam (a hámozóval "elfaragtam" szeletekre). Serpenyőben kevés olajat forrósítottam, és időnként átkeverve megpirítgattam rajta a krumplit (a vékony szeleteknek nem sok idő kell). Tányérra szedtem a kölest, rá a megsült krumplit, meg díszítésnek még zellerlevelet tépkedtem a tetejére is.

A paradicsomlétől nagyon finom ízt kapott a köles, alkalmazni fogom máskor is ezt a megoldást. Krumpli helyett más, akár nyers zöldségekkel is ki fogom próbálni.

A kiinduló ötlet ez a recept volt, bár nem igazán tartottam be :)

Köleses palacsinta mákkal

A napokban bukkantam rá Vitalboy oldalára, és annyira megtetszett ez a recept, hogy rögtön ki is próbáltam.
Kellemes ízű, kiadós palacsinták lettek belőle. A hosszú áztatástól megpuhult benne a köles. Az '1 rész' nálam most 1 dl volt, így 9 palacsintát tudtam sütni a tésztából.

Ha szerda, akkor köles: Köleskörözött

Korábbi köleses bejegyzéseimet megnézve kiderült, hogy eddig mindig valamilyen gyümölccsel kombinált, édes jellegű ételt készítettem a kölesből. Ideje volt hát egy sós jellegű receptet is műsorra tűzni.

Végül Vera köleskörözöttjére esett a választásom, és mivel még tegnap este elkészítettem (a „másnap még finomabb!” jegyében), ma reggelire már ehettem is. Némileg alakítottam ugyan a recepten, de nekem így ízlett. Sőt, véleményem szerint simán veri a sima körözöttet! :)

Ahogy én csináltam: 1 dl kölest jó puhára főztem 3 dl vízben, aztán hozzákevertem 1 kis pohár kefírt, és sóval, köménymaggal meg pirospaprikával ízesítettem, közben gyakran kóstolgatva :) Egy éjszakára hűtőbe raktam, majd házi Graham kenyérrel falatoztam el.

Szándékomban áll kipróbálni Vera többi köleses receptjét is, főleg a „hamistúrósakban” látok nagy fantáziát...

További köleses receptjeim – természetesen folyamatosan bővítem a kört.

Holnap rozsos nap, egy érdekes recepttel. Az előkészület már folyamatban van :)

Utólagos kiegészítés: Vegán változatban a kefír kihagyható, akkor kicsit több vízzel szottyosra főzöm a kölest, a savanyításhoz kell bele egy kis citromlé, a fűszerezés meg ugyanúgy.

Meggyes-mákos köleskása

Lugosi Dóra receptjei közül való ez is.

1 adaghoz 1 dl kölest főztem meg, és édesítővel eltett meggybefőttet raktam rá.

Köles helyett ki fogom próbálni zabkásával, sűrű tejbezabival és tejbegrízzel is. A mézzel megcsorgatott meggy-mák kombináció viszont marad! :-)

Utólagos kiegészítés: Azért így sem lehet rossz! A kompótnak nálam úgyis mindig a leve fogy el előbb... És fő a változatosság!

Gyümölcsös köles

Amikor pár hete megvettem a kölest, nem sok elképzelésem volt, hogy mire is fogom majd felhasználni. Mindössze annyi jutott róla eszembe, hogy egy gyerekkori barátnőm, Böbe valamikor kölessel etette a papagájait – szóval legvégső esetben madáreledelnek jó lesz :-)

Aztán rátaláltam erre a receptre Zöldalma blogján, és egyből úgy döntöttem, hogy a madaraknak jó lesz a napraforgó is...

Most éppen alma, narancs meg birsalma volt itthon, ezt aprítottam rá, meg a narancsnak a héját is belereszeltem. Megszórtam jó sok fahéjjal, kivártam azt a röpke negyven percet, ameddig sütni kellett (a finom illatok nem könnyítették meg mindezt!), és lett egy finom vacsorám. Nem tettem bele mézet, de a birsalmadarabokat eszegetve úgy éreztem, elbírta volna... Mindegy, így a kész ételre csorgattam – talán jobb is így, mintha előre benne lenne :-) Másnap pedig megállapítottam, hogy tényleg jó hidegen is...