2008. május 30., péntek

Cocoa, Cinnamon or Cheese Pastries (BBD #10)

For this month's BreadBakingDay, Melissa has asked for breakfast breads.

I often make this dough with various fillings and in various shapes. Incredible, but the first batch can be eaten about half an hour after beginning the preparation, so it's just ideal for a delicious Sunday breakfast.


Recipe: Cocoa, Cinnamon or Cheese Pastries


Ingredients:

For the dough:
  • 250 ml warm milk, or water
  • 35 g fresh yeast
  • 1 tablespoon honey, or unrefined cane sugar
  • 150 ml sunflower oil
  • 1 egg, or 1 tablespoon ground flax seeds mixed with 50 ml hot water
  • 1 pinch salt
  • 500 g wholemeal flour
  • 7 g baking powder
For the filling:
  • sweet version: sunflower oil to smear the dough, dark cocoa powder or ground cinnamon and unrefined cane sugar to taste
  • savoury version: cca. 2 tablespoon sour cream to spread on the dough, and plenty of ground cheese
  • (and the variations are endless: I'm planning to try it with ground walnuts, ground poppy seeds, ajvar, etc.)

Preparation:
  1. Turn on the oven and pre-heat it to 180 degrees Celsius.
  2. Put the honey into the lukewarm milk (or water), then crumble the yeast in it. A few minutes later add the other ingredients as well, and knead until you get a soft, homogeneous dough. (Add some more water or flour, if necessary.)
  3. Halve the dough and roll it out into a rectangular shape.
  4. Sprinkle the filling on it and roll up. (I always make one half with sweet and the other half with savoury filling.)
  5. Cut into trapezoids. With the broad side down, put them on a lightly greased baking tin, and press the top.
  6. Bake for cca. 15 minutes.
  7. Prepare the other half of the dough in the same manner.
  8. Serve with your favourite morning drink and enjoy.

2008. május 29., csütörtök

Zöldborsófőzelék

Egy újabb nemszeretem alapanyaggal kezdek megbarátkozni: a zöldborsóval.

Megint arra jöttem rá, hogy eddig nem megfelelő minőségben és nem megfelelő módon elkészítve ismertem. Ez a főzelék határozottan ízlett.

Az alapanyagként szolgáló borsót már eleve csak azért vettem meg, mert láttam, hogy nem nagyon laposak a csövek, de messze nem is olyan kövérek, hogy már majd' szétfeszítik őket a kissé már szögletes szemek. A készítéskor meg kihagytam minden olyasmit, ami elnyomná az ízét vagy feleslegesen nehézzé tenné a készülő ételt.

Kevés olajon időnként megkeverve megpároltam egy kicsit a kifejtett borsót (nem mértem, bő 1 kg volt csövesen). Már a pároláskor ígéretes illata volt! Aztán ráöntöttem 1 kis pohár tejfölt, és belekevertem 1 evőkanálnyi zabkorpát. Csipet sóval ízesítettem. Megvártam, míg besűrűsödik, és már tálaltam is. Csak így, feltét nélkül ettem. Élveztem a tényleg zsenge borsó ízét a maga valójában.

2008. május 24., szombat

Rebarbarás muffin

Elkészítettem a második adag rebarbarachutney-t, és mivel még maradt egy kevés rebarbarám, összeütöttem ezt a muffint is, Kaldeneker György receptje után szabadon.

Egy nagy tálban összekevertem a következőket:

  • szűk 1 dl étolaj, úgy szemre
  • 1 kis pohár kefír
  • 1 evőkanál őrölt lenmag
  • 1 teáskanálnyi vanília kivonat
  • 1,5 pohár felkockázott rebarbara (a kefírespohárral mérve)
  • 0,5 pohár összetört dió
  • 1 teáskanálnyi őrölt fahéj
  • 2,5 pohár teljes kiőrlésű búzaliszt (ezt célszerű egy régebbi, száraz pohárral mérni)
  • 3-4 evőkanálnyi méz (édesszájúaknak ízlés szerint több)
  • 1 teáskanálnyi sütőpor
  • 1 teáskanálnyi szódabikarbóna
  • 1 csipet só
  • víz, hogy közepesen sűrű tészta legyen az egészből összekeverve (nekem kb. 1 dl kellett bele)

A muffinformát egy kenőtoll segítségével kikentem olvasztott vajjal, majd elosztottam benne a tésztát.

160 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütöttem (tűpróba!).

Finom, laza tészta lett, megpuhult benne a rebarbara, de nem áztatta el. Nekem nagyon bejött az édeskés tészta, a savanykás rebarbara meg a ropogós dió így együtt.

2008. május 23., péntek

Tejszínes-tojásos spagetti

Egyetemista koromban a vizsgaidőszakban, mikor időm és kedvem sem volt főzni, mindig "sajtostészta-diéta" volt. Gyorsan össze lehetett dobni, remek Forint/jóllakás mutatóval büszkélkedett, és télen mellesleg még a konyhát is fűtötte egy kicsit.

Azért szerencsére nem sikerült megutálnom ily módon a tésztaételeket, s ha manapság nem is sokkal bonyolultabb, de mindenképpen sokkal változatosabb fogásokat készítek a témában. Legutóbb például ezt:

Spagettit főztem a szokásos módon, ezúttal úgy, hogy fele durumbúzás, fele meg teljes kiőrlésű volt. (1 nagy vagy 2 kis adaghoz a fél kilós csomag negyede a bevált mennyiség.) Aztán kevés olajat forrósítottam egy nagy serpenyőben, majd beleszedtem a lecsepegtetett tésztát. Felvertem 1 tojást pár kanál tejszínnel meg csipet sóval és borssal, reszeltem bele egy kis füstölt sajtot, majd ráöntöttem a tésztára, és időnként megkeverve hagytam megszilárdulni rajta. Paradicsomszeletekkel és lestyánlevelekkel díszítve tálaltam. (Jó lett volna még rá is egy kis füstölt sajt, de sajnos most nem maradt.)

(Az alapul szolgáló receptet a Bodzablogon olvastam.)

2008. május 22., csütörtök

Az idei első eprek

Ma leszüreteltem az első epreket a kertemben:

Örömmel konstatáltam azt is, hogy jó málnatermés ígérkezik:

A fűszernövényeim közül most a kakukkfüvet mutatom meg:

A saláta és a retek viszont katasztrófa :( Ezekben a témákban marad a piac.

Variációk bodzavirágra

Javában virágzik a bodza, úgyhogy ismét előkerültek a jól bevált bodzavirágos receptek, meg persze újdonság is volt :)

A szörp nekem túl tömény, egy jó bodzaital viszont bármikor jöhet! Csak vízbe áztatok néhány szép bodzavirágot legalább egy fél napra, majd sok citromlével és kevés mézzel, vagy akár ezek nélkül (hangulat és ízlés szerint) elkortyolgatom. Igaz, hogy csak frissen működik, de a bodzaszezon elmúltával majd lesz más innivaló. Az idén - kíváncsiságból - kipróbáltam ugyanezt akácvirágból is: az sem volt rossz!

Évek óta kihagyhatatlan nálam a bodzaecet: jó sok virág kell hozzá, meg némi türelem sem árt, de munka szinte alig van vele, és az eredmény fantasztikus! Idén már három üveg sorakozik a kamrapolcomon. Jó hír: a leszűrt ecet jól lezárt üvegben sokáig eláll, már ha el nem fogyasztom, például saláták ízesítésére (vagy el nem ajándékozom). Lám-lám, nyárra sem maradok bodza nélkül! :)

Az idei újdonság a bodzás palacsinta volt: bekevertem a szokásos palacsintatésztát (25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, kb. 4 dl víz + 2 dl szódavíz, 1 csapott evőkanál őrölt lenmag, csipet só, 2-3 kanálnyi étolaj), majd beletépkedtem 4 szép bodzavirágot, és így sütöttem ki. A palacsinták második oldalán szépen látszanak az apró virágok, és az ízük is átható! Egyszerű almakrémmel töltöttem meg (lecsepegtetett almakompót összeturmixolva, mézzel és egy kis fehérborral ízesítve - kidunsztolva mindenféle tartósító nélkül eláll, akkor szoktam csinálni, ha túl sok gyors fogyasztásra váró almám van).

S mivel még mindig nem fogytam ki az alapanyagból, a többit a verandán megszárítom (tálcára kiterítve, szúnyoghálóval letakarva), hogy télen, a megfázós időszakban finom teaként végezze (eddig csak bodzavirágból csináltam, simán vagy mézzel, de jövő télen így is kipróbálom majd). Vagy akár bodzás palacsintában (azt olvastam, hogy szárított virágból is lehet, bár gyanítom, azért frissből az igazi).

Utólagos kiegészítés: Jövőre mindenképpen kipróbálom a bodzakockákat is, amikről Anyamanya írt.

2008. május 21., szerda

Rebarbarachutney

A hétvégén sikerült újabb jó adag rebarbarához jutni, amiből ezúttal chutney lett. Jópár éve már, hogy a chutney-k kapcsán megismertem Kaldeneker György nevét, és néhányat ki is próbáltam ilyen műfajú receptjei közül. Így most sem volt kérdés, hogy ha sikerül beszerezni a hozzávalókat, akkor ezt is megalkotom.

Nos, bevallom, kicsit alakítottam rajta, de elrontani így se sikerült :) Kihagytam a cukrot, mert úgy gondoltam, hogy a pohárnyi mazsola is elég lesz bele (közben azért kóstolással ellenőriztem az elképzelést), meg a citromot, mert a rebarbarától és a narancstól már elegendően savasnak éreztem. Almalé nem volt itthon, így narancslével helyettesítettem.

Tehát ahogy én készítettem:

Egy nagy lábasba összeöntögettem a következőket:
4 pohár felkockázott rebarbara
2 pohár meghámozott, felkockázott alma
1 pohár mazsola
1 pohár 100%-os cukrozatlan narancslé
fél-fél teáskanál őrölt fahéj, őrölt szegfűszeg, reszelt szerecsendió
csipet só

Alágyújtottam, és időnként megkeverve kb. fél óráig főztem. A végén kellett jobban odafigyelni, amikor már elfőtte a levét és eléggé besűrűsödött, hogy ne kapjon oda az alja.

Közben előkészítettem az üvegeket: elmosogattam és kiforráztam őket, a fedelük belsejébe pedig celofánt vágtam (savas tartalom esetén mindig szoktam, mert így nem rozsdásodik el olyan hamar a fedő belseje).

Aztán kifiléztem 1 narancsot, felkockáztam, hozzáadtam a fővő masszához, és még pár percig főztem. Egy kellemesen fűszeres, lekvár állagú szósz lett belőle. Az almakockák nem mentek mind szét, és a mazsolaszemek is felismerhetőek maradtak.

Forrón üvegekbe kanalaztam, lezártam, fejreállítottam néhány percre (így tartósító nélkül eláll), majd egy plédbe csavarva félreraktam kihűlni.

A maradékot azon frissiben palacsintába töltve elfogyasztottam (finom volt!), és közben azon gondolkodtam, hogy alkalomadtán jó lenne még egy adagot csinálni... Avagy ajándékba sem kutya egy ilyen különlegesség :)

2008. május 16., péntek

Csurgatott tésztás karalábéleves

Friss, zsenge karalábéból kihagyhatatlan nálam ez az étel:

Megtisztítok és apróra vágok 1-2 karalábét, meg ha van, akkor répát és petrezselyemgyökeret is. Kevés olívaolajon pár percig pirítom, majd felöntöm vízzel. Vegyeszöldséges fűszersóval és pár tekerésnyi borssal ízesítem, felfőzöm, majd kis lángon addig főzöm lefedve, amíg a zöldségek puhulni kezdenek. Közben 1 egész tojást simára keverek 1 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű liszttel. A leves alatt feltekerem a lángot, megvárom, míg forr, majd vékonyan belecsurgatom a tésztát keresztül-kasul, és egy ideig még nem kavarom meg. Utána hozzákeverek 1 kis pohár tejfölt, meg összevágott petrezselyemzöldet, egyet fő, és készen is van. Jó étvágyat hozzá!
(Megjegyzés: Aki nem vega, az bátran tegyen bele valamilyen sovány főtt húst vagy húsgombócokat is.)

(Az alapötletet a régi norbi.hu oldal receptes fórumában olvastam.)

2008. május 13., kedd

Mi újság a kertben?

Számos dolognak örültem a kerben az utóbbi időben:

Ha nem is anyák napjára, hanem picit később, de kinyílt a májusi szegfű, és azóta is pompázik. Fantasztikus illata van! Szerencsére a két beszerzéssel két különböző fajtához sikerült jutni, a másik még csak bimbós, kb. akkor fog kinyílni, mikor ez elvirágzik, úgyhogy sokáig élvezhetem a szegfűillatot.

Úgy tűnik, a kövirózsák is elégedettek a helyükkel:

Nagyot nőttek a bokrok és a gyümölcsfák - de a fenyők se akarnak lemaradni :)

No meg a nemrég ültetett fügefa is elérkezettnek látja már az időt a rügyezésre. A piacon vettem egy nénitől - elmondása szerint jól bírja az itteni klímát, csak télen kell betakarni. Kíváncsi vagyok, mire viszi nálam. Melegben és napfényben nem lesz hiány, úgyhogy nem reménytelen az ügy :)

A csicsóka is kidugta már az orrát - az ősszel és a tavasszal vetettek egyszerre :) Mondanom sem kell, ez is piaci szerzemény...

A különféle babokat is elvetettem már - a legrégebben elvetettek pedig lassan ki is kelnek:

A fűszernövények is kikeltek: van majoránna, kakukkfű, koriander (első kép), sáfrány (második kép), kömény, izsóp, tárkony és menta. Meg egy virágládában fehér üröm (lassan ideje lenne kipalántázni a helyére - csak még nincs meg a hely).


Ha már a palántáknál tartunk: ezek itt sütőtökök lesznek, ha megnőnek (és már a helyük is megvan :)

Az elvetett egyéb növényekből eddig csak a pasztinák néz ki értékelhetően. Mindegy, leginkább ez az közülük, amit nem lehet akármikor csak úgy venni.

Szépen nőnek a zöld eprek. Aztán majdcsak eljön az ő idejük is :)


Meg virágzik a málna, meg hamarosan a retek nagyja is eléri azt a méretet, hogy elkezdhetem felszedni és enni...

A panorámaképpel megint adós maradok (nem felejtettem el!). Már tettem lépéseket a lomkupacok rendezése érdekében, csak még mindig elég kaotikus itt a terep. Mintakert meg valószínűleg sose lesz, de amíg találok benne hasznos és/vagy szép dolgokat, addig ez kicsit se zavar.

Babos-zöldséges egytál

Maradék hozzávalók felhasználása jegyében készítettem a következő ételt a minap:

1 bögre szárazbabot (vegyesen volt fehér és barna) beáztattam egy éjszakára, majd annyi vízben, amennyi ellepte, puhára főztem. Amikor feltettem főni, beáztattam a pataki tálat is. Majd zöldségeket tisztítottam: krumplit, répát, petrezselyemgyökeret és zellert (összesen kb. 1 kilónyi lehetett). Felszeleteltem őket, majd a megfőtt babbal és 1 felkockázott paradicsompaprikával együtt a tálba rétegeztem (a paprikát a fagyasztóban találtam). Közben időnként megszórtam vegyeszöldséges fűszersóval és meglocsoltam pár kanál tejföllel (összesen 2 kis doboz tejföl fogyott el). Lestyánleveleket is tépkedtem közé. A lefedett tálat a hideg sütőbe raktam. 200 fokra bekapcsoltam a sütőt, és bő egy óra elteltével nyilvánítottam késznek az alkotást (a krumpliszeleteket érdemes vizsgálni a közepén, nem a legtetején - ha az nem recseg, akkor jó). Laktató, de nem nehéz egytálétel lett az eredmény.

Tulajdonképpen egy vega bableves hozzávalóit dobáltam be a tálba, persze lé nélkül :) (Húsevők bátran tegyenek közé kolbászszeleteket is, meg vékony szalonnadarabokat a tetejére.)
A gondolatmenet innen indult, csak én konzerv formában nem tartok itthon babot, meg igazán sajnáltam volna, ha összeszárad az a pár répa meg gyökér... Az erdész rakottas óta pedig tudom, hogy a pataki tálban remekül megsülnek a zöldségek mindennemű előfőzés nélkül.

2008. május 12., hétfő

Rebarbarás fordított sütemény

Újabb rebarbarás receptet próbáltam, ki, ezúttal ezt a fordított süteményt. Elvégre ha a fordított almatorta finom, akkor ennek is finomnak kell lennie :)

A szokásos módosításokkal persze most is éltem: felbátorodva azon, hogy a többi rebarbara sem volt nagyon savanyú, itt is sokkal visszafogottabban édesítettem. A liszt teljes kiőrlésű volt (fehéret évek óta nem is tartok itthon), a tojás helyett pedig most is forró vízzel elkevert őrölt lenmagot használtam. (Lehet, hogy ez már a leszokás jele? A tojásos nokedlit, bundáskenyeret, főtt tojást, miegymást simán megeszem, de tésztákba kötőanyagként egyre gyakrabban helyettesítem így. Végülis ha egészben kell bele, nem külön felverve a fehérje, akkor nem szenved hátrányt az állag, a színnek meg úgyis mindegy már a barna liszt miatt. Amit mostanság már nem is látok annyira barnának...) Éppen nem volt itthon házi tej, úgyhogy ahelyett meg inkább több narancslevet öntöttem a tésztába.

Már sütés közben finom illata volt, úgyhogy alig vártam, hogy elkészüljön. Az íze nem is okozott csalódást! A rebarbara finoman megpuhult, de nem főtt szét, a méz és a fahéj pedig igazán illett hozzá. A kinézete viszont erősen feledhető lett: nem borult ki egészben, így a rebarbara-darabok egy részét kiskanállal kellett visszaügyeskednem. De még úgy sem volt túl látványos a barna massza a zöldes kockákkal.

De én úgy vagyok vele, hogy ha az íz és a kinézet közül nem lehet jó mind a kettő, akkor sokkal inkább az íz legyen az! Legfeljebb nem fényképezem le a szóban forgó ételt, csak jóízűen megeszem...

2008. május 11., vasárnap

Duplán rozsos kiflik

Úgy éreztem, itt az ideje valami rozsosat sütni. Élesztővel, mert volt még itt egy darab csomag. Csak részben rozslisztből, mert nem vágytam nagyon sűrűre. Kiflit, mert eddig méltatlanul hanyagoltam ezt a formát.


Langyos vízben kevés barnacukorral felfuttattam 2 dkg friss élesztőt. Közben kimértem és jól elvegyítettem 25 dekányi teljes kiőrlésű rozslisztet és ugyanennyi Graham lisztet. Hozzáadtam 2 teáskanál sót, majd további víz és némi olaj társaságában a felfuttatott élesztőhöz adtam, és összegyúrtam. Kicsit megszaladt a kezem a vízzel, úgyhogy elég lágy lett - de sebaj! Lisztezés helyett hirtelen ötlettől vezérelve rozspelyhet szórtam bele, így értem el a megfelelő kenyértészta-állagot (lágy, de éppen nem ragad). Letakarva a duplájára kelesztettem. Átgyúrtam, megfeleztem, lisztezett deszkán kerekre nyújtottam. A kinyújtott tésztalapot megfordítottam, vékonyan megkentem olajjal, megszórtam rozspehellyel, nyolcfelé vágtam, majd a darabokat egyesével feltekergettem, és kicsit be is görbítettem, hogy igazi kifli alakjuk legyen. Kikent tepsire sorakoztattam őket, s megolajozva a tetejüket még oda is tapasztottam egy kis rozspelyhet. (Gondoltam, a különböző állagú pelyhek nem rontják majd el - a tésztába gyúrt adag szépen belevész, a belehajtogatott jobban megmarad, de azért megpuhul, a tetejére szórt pedig finoman megpirul. Be is jött. Sajnos a tetejére szórt adag nagy része lehullt, de úgy is finom volt - legközelebb meg majd jobban rányomkodom.) A tepsin várták meg, hogy előmelegedjen a sütő, majd 200 fokon, légkeverésen bő 15 perc kellett nekik, hogy készre süljenek. A 16 kifliből négyet azon frissiben befaltam, a többi a kenyeres zsákban megérte a másnapot :)

2008. május 10., szombat

Bodzaecet

Első olvasatra eszement ötletnek tűnt, de mivel sok szép bodzavirág volt abban évben, kipróbáltam. Legfeljebb bukok egy fél liter borecetet :-)

Nem buktam. Olyannyira nem, hogy azóta minden évben dupla mennyiséget csinálok.


Bodzaecet
  1. A leszedett bodzavirágot hideg vízzel leöblítjük, majd csokorba fogva kirázzuk (ízlés szerint elhagyható lépés).
  2. A vastag, zöld szárakat kivágjuk. A virágokat jól zárható befőttesüvegbe tömjük, és jól összenyomjuk. Majd felöntjük fehérborecettel vagy almaecettel, és légmentesen lezárjuk. (Egy 720 ml-es befőttesüvegben 0,5 liter ecet érlelhető, a többi térfogatot a virág teszi ki.)
  3. Kb. 1 hónapig sötét, hűvös helyen tartjuk; időnként megforgatjuk.
  4. Leszűrjük, és az ecetet lezárt üvegekben tároljuk. Többszöri ülepítéssel és szűréssel jól eltávolítható belőle a virágpor.

Felhasználási javaslat:
Saláták ízesítésére használható.

----------


Kapcsolódó cikk az Édenkert.hu oldalon: Fűszerecetet ajándékba

2008. május 9., péntek

Kakaós és fahéjas csiga

Már igen régen kinéztem kipróbálásra Katanyaka Kakaós csiga receptjét, de valahogy mindig csak halogattam a megvalósítást. Aztán a napokban Phzs írt egy ötletes csigaformázási módról, én meg úgy éreztem, hogy ezt most azonnal ki akarom próbálni. Előkerestem hát a régen kinézett reformos receptet, és ebben a kicsit szokatlan, de kétségkívül igen praktikus formában valósítottam meg.
Gyors is volt az elkészítése, finom is lett a végeredmény - kell ennél több?

Tej híján vízzel készítettem a tésztát, és a felét holland kakaóval, a másik felét meg fahéjjal töltöttem meg (némi barnacukor mellett persze). Finom, kicsit ropogós tésztájú sütik lettek. Külön tetszik, hogy így biztos nem folyik ki és ég meg a töltelék, úgyhogy másféle csigák esetén is alkalmazni fogom a formát.

Utólagos kiegészítés:
Azóta is gyakran készítem ezt a süteményt, legtöbbször úgy, hogy az egyik nyújtást édes, a másikat pedig sós töltelékkel tekerem. Az édes fele kakaós, a másik fele fahéjas szokott lenni. A sós pedig általában egy fél guriga füstölt parenyicát jelent lereszelve (nem sózom külön, elég a sajt sóssága; esetleg pár kanálnyi tejfölt is lehet alá kenni, de enélkül is jó).

2008. május 8., csütörtök

Zabpelyhes-napraforgós kenyér - Meg mindenféle zabos kenyér a világból

Nemrégiben ismét egy nemzetközi blogos eseményen vettem részt ezzel a bejegyzésemmel. A házigazda Astrid azt kérte a résztvevőktől, hogy zab felhasználásával készítsenek kenyeret. Az összefoglaló itt olvasható. A következő forduló házigazdája Melissa lesz, és a reggelire való kenyerek témájában kell alkotni. Szerintem ezt is megpróbálom! :)

Addig pedig itt a mostani fordulóra beküldött receptem magyar változata:

Recept: Zabpelyhes-napraforgós kenyér


Hozzávalók:

  • 3/4 bögre zabpehely
  • 3/4 teáskanál só
  • 1 bögre forró víz
  • 4 szárított datolya, kimagozva
  • 1/2 bögre forró víz
  • 1 teáskanál méz
  • 1 dkg friss élesztő
  • kb. 3 bögre Graham liszt
  • 1/4 bögre hántolt napraforgómag
  • 1/2 bögre mazsola
  • zabpehely a tetejére
Elkészítés:
  1. A zabpelyhet és a sót forró vízzel leöntöm, és összekeverem egy nagy tálban.
  2. A datolyát összeaprítom, és leöntöm forró vízzel egy bögrében.
  3. Megvárom, míg a datolyás keverék langyosra hűl (10-15 perc), majd hozzákeverem a mézet, és felfuttatom benne az élesztőt.
  4. A bögre tartalmát a leforrázott zabpehelyhez öntöm, majd fakanállal belekeverek 2 bögre lisztet. A többi lisztet apránként gyúrom hozzá, immár kézzel, hogy puha, de nem ragacsos tésztát kapjak.
  5. Végül beledolgozom a napraforgómagot és a mazsolát is.
  6. Meleg helyen duplájára kelesztem (kb. egy óra).
  7. A tésztát finoman átgyúrom, majd formázom (én most 4 nagy zsemlét készítettem belőle). Vékonyan kikent tepsire rakom.
  8. Bevágom a tetejét, majd 20-25 percig kelesztem. Eközben előmelegítem a sütőt.
  9. Bevizezem a tetejét, és zabpelyhet szórok rá.
  10. 220 fokon 10 percig sütöm, majd 180 fokon folytatom, amíg kész nem lesz (megütögetve kongó hangot ad az alja). (Nekem a 4 zsemle még 25 percet igényelt.)
  11. Langyosan tálalom, például teával. (Kihűlve sem volt rossz, ráadásul annyira tartalmas, hogy csak úgy "natúr" fogyott el mind :)
(A recept alapötletét a Vegetáriánus.hu oldalon olvastam.)

2008. május 6., kedd

Egyszerű rebarbarás süti

A hétvégén a rebarbara volt az aktuális újdonság a piacon - be is vásároltam belőle, hogy kompótba és süteménybe is elég legyen. Szerencsére talán már kezd visszatérni a konyhai alkotókedvem, bár még mindig az egyszerűség a fő szempont. Igaz, ha jobban belegondolok, a legtöbb vegetáriánus étel eleve nem túl bonyolult, sem az elkészítés folyamatát, sem a hozzávalók számát tekintve. A másik meg, hogy a friss, ízletes hozzávalók különösebb trükközés nélkül is megállják a helyüket.

A rebarbarára úgy emlékeztem, hogy elég savanyú, ráadásul meglehetősen savas is, úgyhogy nem önmagában, hanem almával kombinálva raktam a kompótba is, meg ebbe a sütibe is. Kellemes meglepetésként ért, hogy elég volt egy kevés mézet hozzáadni, és máris nagyon finom lett mindkettő.

Recept: Egyszerű rebarbarás süti

Hozzávalók:
A töltelékhez: 8-10 szál rebarbara, 2 zöldalma, őrölt fahéj, méz ízlés szerint (én 2 evőkanálnyit használtam)
A tésztához: 20 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1/2 csomag sütőpor, 1 dl étolaj, 3 tojás (illetve én most 3 evőkanál őrölt lenmagot kevertem el másfél deci meleg vízzel, kicsit állni hagytam, majd ezt adtam hozzá)

Elkészítés:
A rebarbarát és az almát alaposan megmosom, majd felkockázom (az alma magházát persze kivágom, de meghámozni nem szükséges egyiket sem). Egy serpenyőben rácsurgatom a mézet, majd időnként megkeverve addig pirítom, amíg a kiengedetett leve besűrűsödik. Őrölt fahéjjal ízesítem. A tészta hozzávalóit összegyúrom (elég lágy lesz, de ilyennek kell lennie), a felével kibélelek egy kikent tepsit (ehhez a mennyiséghez a három darabos készletből a legkisebbet használtam), ráöntöm a tölteléket, majd betakarom a tészta másik felével. Villával megszurkálom a tetejét, majd előmelegített sütőben 160 fokon 20-25 percig sütöm. Langyosan és hidegen egyaránt finom.

(Az alapul szolgáló recept Schobert Norbert: A karcsúság receptjei című könyvében szerepel Dunyhás szilva néven. Szezonban szilvából is szoktam csinálni, azt még édesíteni sem kell.)

2008. május 4., vasárnap

VKF! XV: Spagetti nyers paradicsommal és olajbogyóval

Továbbra is a "gyorsan, finomat!" jelszó jegyében tevékenykedem a konyhában. Hiába, ha jobban esik végre a kertben tevékenykedni, vagy épp biciklitúrára indulni, mint a konyhában szöszmötölni :)

Nem állítom, hogy nagy ötlet az alábbi, meg valószínűleg másnak is eszébe jutott már hasonló. De mivel nekem személy szerint messze ez az étel ízlett legjobban azok közül, amiket a Beatbull által kiírt XV. VKF! fordulóra megpróbáltam az egyszerűség jegyében újragondolni, álljon itt ez a recept.

Most még ugyan nem szabadföldi paradicsomból készítettem, de nyáron ez majd csak javít rajta. Télire meg marad a hagyományosabb, bár abból sem teljesen szokványos változat.


Spagetti nyers paradicsommal és olajbogyóval


Hozzávalók (1 nagy vagy 2 mérsékelt adaghoz):
negyed csomag (12,5 dkg) durumbúzás spagetti tészta, olajban pácolt fetasajt-kockák, 2-3 friss paradicsom, 1 kis üveg olajbogyó

Elkészítés:
A tésztát kifőzöm (itt már korábban leírtam, hogyan). Közben cikkekre vágom a paradicsomot, felkarikázom a levétől lecsepegtetett olajbogyót, majd óvatosan összeforgatom néhány kanálnyi sajtkockával. Utóbbit nem igyekszem megszabadítani túlságosan a fűszeres olajától. A kifőtt, lecsepegtetett tésztára is rakok egy keveset a fűszeres olajból, majd ráhalmozom a paradicsomos-olajbogyós-sajtos keveréket. A mennyiség ízlés szerint változtatható, én úgy szeretem, ha a tészta alig látszik ki alóla.

2008. május 3., szombat

Töltött karalábé

Könnyű vacsorának készítettem ma az alábbi ételt:


3 karalábét meghámoztam, kettévágtam, majd vízben nem egészen puhára főztem. Tányérra kiszedve kicsit hűlni hagytam, majd egy vékony kiskanállal kivájtam a belsejüket, és késsel talpat vágtam nekik, hogy ne billegjenek. A kivájt karalábékat egy kivajazott tepsibe sorakoztattam. A kikapart belsejüket krumplinyomóval összetörtem, majd hozzáreszeltem 10-15 dekányi füstölt parenyicát. Raktam még bele 2 evőkanál őrölt lenmag-szezámmag keveréket is. Frissen darált borssal és petrezselyemzölddel ízesítettem, és az egészet jól összekevertem. A tölteléket belekanalaztam a kivájt karalábékba, majd szétosztottam rajtuk 1 kis pohár tejfölt. Előmelegített sütőben légkeverésen addig sütöttem, amíg pirulni kezdett a tetejük. (A sütő előmelegítését egy sütemény készítésével kötöttem egybe :)

(A kiinduló ötlet Schobert Norbert: A karcsúság receptjei című könyvéből való. Tojás helyett került bele az őrölt lenmag, valamint a fűszerezésen változtattam. Az őrölt lenmag-szezámmag keverék jótékony hatásairól pedig Lugosi Dóránál olvastam.)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails