2009. május 31., vasárnap

Three-flour Pancakes (BBD #20)

(Magyarul)

I've missed two BBD rounds recently, so I've decided to write a three-in-one post for the current one, hosted by Rachel of Tangerine's Kitchen. Here's my quick, spring, multigrain bread:


Recipe: Three-flour pancakes


Ingredients:


For the batter (for cca. 20 pancakes, depending on the size):
  • 4 tablespoon (80 g) whole wheat flour
  • 4 tablespoon (80 g) whole rye flour
  • 4 tablespoon (80 g) corn flour
  • 1,5 tablespoon corn starch
  • 1 teaspoon baking soda
  • a pinch of salt
  • (for the brown ones: add 2 tablespoon unsweetened cocoa powder, too)
  • (if you want it to have a smell of spring: add a handful of elderberry flowers without the stalks - it works with dried elderberry flowers, too)
  • cca. 700-800 ml water
  • 2 tablespoon cooking oil
For the filling:

your favourite jam / honey + cocoa powder / honey + ground cinnamon / honey + ground walnuts / hazelnut cream / shredded apples / cottage cheese / etc.


Preparation:
  1. Measure the powders into a large bowl and mix well. Add the water in 3-4 smaller instalments, and mix until smooth. Finally, add the oil and mix again.
  2. Heat a non-stick griddle or frying pan, then pour some batter into it. (If it doesn't spread thin, add some more water to the rest of the batter.) Brown on both sides over high heat, flipping it when the edges pull away from the griddle.
  3. Spread the filling on the pancake, roll it up and eat. It's great both hot and cold. (I usually eat the first ones while I'm preparing the rest :)

Tepsis újkrumpli gombával


5 nagy szem (szűk 1 kg) újkrumplit körömkefével megsikáltam (így lejöttek a héjából a foszladozó darabok, de nem kellett meghámozni), alaposan lecsepegtettem, majd felszeleteltem (ezúttal egy speciális, hullámos vágóval – ennek hiányában késsel is lehetett volna; ez az eszköz is a ’nem létkérdés, de azért néha jó’ kategória). Egy nagy tepsit (a gáztűzhely tepsijét) vékonyan kiolajoztam. Beleszórtam a krumpliszeleteket, megcsorgattam őket még egy kis olajjal (ezúttal napraforgóolajat használtam), és kézzel összeforgattam (ez egy ilyen kézápoló étel :) Enyhén sóztam, majd betettem a sütőbe, és begyújtottam a legnagyobb lángon. Időnként egy falapáttal átkeverve megsütöttem (kb. 20-25 perc, 2-3 keverés). A végén rászórtam 1 kis csokor összetépett petrezselyemzöldet és 10 dekányi reszelt parenyicát (vegán változatban elhagyható, anélkül is finom), és ezzel is sütöttem még pár percig.

Közben ½ kg apró csiperkegomba tönkjeit kivágtam (és félretettem későbbi, egyéb hasznosításra). Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, és rádobtam a gombafejeket. Időnként átkeverve gyorsan megpirítottam őket, ügyelve rá, hogy még ne dobják ki a levüket (mindössze pár perc!). Kevés sóval és frissen darált tarkaborssal ízesítettem, a végén pedig egy kis összetépett petrezselyemzöldet is kevertem még hozzá.

Tálaláskor a tányér közepére lapátoltam a krumplit, köréje raktam a sült gombát, a szélére pedig friss zöldpaprikát karikáztam. 2 bőséges adag. A krumplit nem csak így gombával, hanem más ételek köreteként is el bírom képzelni. „Öreg” krumpliból is működik, csak azt már esetleg meg kell hámozni (bár én azt is nagyon szeretem héjasan, csak jó alaposan megcsutakolva).

* * *

Ezt a receptet küldöm a Cukroskata által kiírt VKF! fordulóra, melynek témája a krumpli.

További krumplis kedvenceim:

Amiből mostanság gyakran van ismétlés:
Tejszínes-krumplis kenyér

Amik a BlogCounter szerint a legnépszerűbbek:
Rösti: innen indultam, idáig fejlesztettem, és szerintem pasztinákkal is érdemes kipróbálni
Héjában sült krumpli - nagyobbakból meg Csíkos krumpli

Alternatív, vega rakott krumpli változatok:
Zakuszkával rakott krumpli
Rakott burgonya Góranga módra (akár így is)

Krumplis piték:
Zöldtészta-rakottas
Zöldséges pite

Egyéb "alapételek" szerintem:
Paprikás krumpli
Krumplis tészta
Fűszeres sült krumpli

Még további krumplis receptjeim a krumpli címkénél.

2009. május 30., szombat

Karalábépaprikás


2 közepes karalábét meghámoztam, felkockáztam. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, és rádobtam az előkészített karalábét. Néha megkeverve enyhén átpirítottam, majd felöntöttem kb. 1 dl vízzel. Ollóval negyedekbe vágtam egy kis marék aszalt paradicsomot, majd ezt is hozzáadtam. Fűszereztem: 2 teáskanálnyi őrölt paprika, 1/2 teáskanálnyi só és egy kis őrölt köménymag került rá. Összedaraboltam 2 kis zöldpaprikát, és ezt is hozzátettem. Időnként megkeverve roppanós-puhára főztem. Én rövid lével szeretem az ilyesmit, ezért inkább közben öntöttem még hozzá egy kis vizet, mikor úgy kívánta, a végén pedig szinte teljesen elfőztem a levét. (Tunkolható szaftja úgy lett volna, ha több vizet használok, és egy kis kukoricalisztet keverek hozzá a végén - mint a főzelékeknél.) Közben csökkentett mennyiségű (adagonként 8 dkg) durumbúzás tésztát főztem ki hozzá köretnek. Tálaláskor egymás mellé szedtem a paprikást és a tésztát, majd megszórtam egy kis petrezselyemzölddel, és felkarikázott zöldpaprikát tettem mellé. 2 adag.

2009. május 29., péntek

Mézes péksütemény kakukkfűvel

Igen jól érzi magát a kakukkfű a ház előtt. A dús, hosszú sorban az idén sok-sok virágja is volt. Ezt a képet pár hete készítettem róla, azóta már inkább elvirágzóban van.

Ehhez a süteményhez a virág nélküli ágakból válogattam:

Kenyérsütőgép keverőedényébe tettem a tészta hozzávalóit ebben a sorrendben:

  • 1 bögre (2,5 dl) víz
  • 1 teáskanál só
  • 3 evőkanál méz
  • 2 evőkanál napraforgóolaj
  • 2 evőkanál friss kakukkfűlevél
  • 3 bögre Graham liszt
  • 1/4 bögre búzacsíra
  • 2 dkg friss élesztő elmorzsolva
"Dagasztás" programot kapcsoltam rá. A tészta összedolgozását figyeltem, és a várakozásnak megfelelően némi vizet igényelt még (fehér liszt helyett használtam a Graham lisztet, ami több folyadékot felvesz).

A megkelt tésztát lisztezett munkalapra borítottam, és kézzel átgyúrtam. 8 részre osztottam, majd mindegyikből egy-egy hurkát sodortam, csomót kötöttem rá, majd vékonyan kiolajozott tepsibe sorakoztattam. Tetejüket megkentem egy kis mézzel (ha nagyon sűrű, érdemes egy kis vízzel hígítani), majd megszórtam friss kakukkfűlevelekkel. Kicsit kelni hagytam még így is, majd 180 fokon 30 percig sütöttem, előmelegítés nélkül (mikor szép piros színt kapott alul-fölül, és megütögetve kongó hangot ad, akkor jó). Rácsra szedve hűlni hagytam, és langyosan tálaltam.

Talán szokatlan, de kellemes párosítás a méz és a kakukkfű. Nem utoljára sütöttem ilyesmit!

Utólagos kiegészítés: Frissen nagyon jó állagú volt, de ezt sajnos nem őrizte meg a tárolás során. Ahhoz, hogy másnap is finom legyen, valószínűleg nem 100 % Graham lisztből kellett volna készíteni, hanem fehér liszttel keverve. A maradék viszont kiváló volt ehhez: Sült karfiol kakukkfűvel és citrommal (bár most némileg több morzsával csináltam, mondhatni az volt a köret a karfiolhoz).

Forrás: Vicki Smallwood: Száz recept kenyérsütő géphez (Alexandra) (saját felelősségemre kis módosításokkal)

2009. május 28., csütörtök

Epres joghurt


Vagy inkább joghurtos eper? Mindenesetre én így szeretem: egy nagy kupac frissen szedett epret késsel összeaprítok, majd nyakon öntöm egy kis doboz natúr joghurttal a kedvenc fajtámból. Az összekeverést mellőzöm, egyszerűen csak onnan veszek el belőle a kanállal, ahol a joghurt vékonyan bevonja a gyümölcsdarabkákat. Joghurt helyett néha kefírrel is csinálom ugyanezt. Eper helyett más gyümölccsel is finom, különösen a jó érett, lédús darabokkal.

2009. május 27., szerda

Újkrumplis-karfiolos egytál citrommal


Az újkrumplit körömkefével megsikáltam (így már nem kellett meghámozni), majd nagyobb hasábokra vágtam. A karfiolt rózsáira szedtem, a nagyobbakat kettévágtam. A kettő együtt 2 púpozott tányérnyi volt, most épp kb. 2/3 rész krumpli, 1/3 rész karfiol (de az arány tetszés szerint és persze a rendelkezésre álló alapanyagok függvényében változtatható). Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olívaolajat forrósítottam, majd ráöntöttem az előkészített zöldségeket, és egy falapáttal kevergetve picit átpirítottam. Utána kis lángon, lefedve pároltam tovább (ha oda akar sülni, egy kis vizet kell önteni alá, inkább többször keveset). Közben vékony szeletekre vágtam a karfiol torzsáját, meg összeaprítottam a kis zöld leveleit is, és ezeket is hozzátettem (ez most igen zsenge karfiol volt, finomnak ítéltem ezeket a részeit is). Kevés sóval ízesítettem. Időnkét átforgattam, de amikor már puhulni kezdett, akkor főleg rázogatással inkább. A végén hozzáadtam 1 nagy csokor összetépett petrezselyemzöldet és egy fél citromot vékony szeletekre vágva. Óvatosan összeforgattam, de ezzel már nem sütögettem, hogy a citromkarikák közepe ne leveljen ki teljesen. 2 adag; egy kis pohár fehérborral kísérve ízletes és kicsit különleges ebéd volt.

A kiinduló recept Duende citromos újkrumplija volt, ötvözve a Fűszerkert-féle sült karfiollal, amit korábban már az eredeti módon is kipróbáltam.

2009. május 24., vasárnap

Graham kenyér aszalt paradicsommal és oregánóval


Kenyérsütőgépes projekt, ezek mentek a keverőedénybe a lapátok behelyezése után:

  • 1 bögre (2,5 dl) víz
  • ½ bögre aszalt paradicsom, ollóval kis darabokra vagdosva
  • 2 evőkanál olívaolaj (vagy ha olajban volt eltéve a paradicsom, akkor annak az olajából)
  • 1 evőkanál szárított oregánó (de minden bizonnyal bazsalikommal vagy rozmaringgal is jó lehet)
  • 1 ½ teáskanál só
  • 3 bögre + 3 evőkanál Graham liszt (kb. ½ kg)
  • 2 dkg friss élesztő elmorzsolva (vagy 7 g szárított)
„Teljes kiőrlésű” program. Dagasztáskor érdemes ellenőrizni az állagot, nekem most néhány evőkanálnyi víz kellett még, hogy szépen összeálljon gömbbé, de ne ragadjon (várható volt, mert picit több lisztet tettem bele az eredeti recepthez képest, ráadásul barnát, ami több folyadékot felvesz).

Illatos, frissen is jól szeletelhető, ízletes kenyér lett belőle. Vászonzsákban eltéve még másnap is finom puha (tovább viszont nem tudok beszámolni a tartósságáról, mert alighanem elfogy :) Én csak így magában fogyasztottam, de szendvics alapnak vagy sajtos pirítósnak is el bírom képzelni.

Forrás: Vicki Smallwood: Száz recept kenyérsütő géphez (Alexandra). A fehér lisztet persze saját felelősségemre lecseréltem benne :)

2009. május 23., szombat

Epres tündértorta (vegán)

Saját termésű eperből :)

A tészta ugyanez, a pudingba ezúttal a vanília kivonat helyett 1 evőkanál cukormentes, holland kakaóport tettem, még az elején összekeverve a 2 púpozott evőkanál keményítővel. Gyümölcstortaforma hiányában kapcsos tortaformában sütöttem meg, ezért nem lett pereme a tésztának, de szerencsére így se folyt le róla a puding (azért a biztonság kedvéért köré raktam a forma oldalát, mielőtt ráöntöttem a megfőzött pudingot).

Vegyes leves

Ezt az egytálételnek is simán beillő fogást vagy akkor készítem, mikor mindenféle kevés maradék mag és zöldség vár felhasználásra, vagy akkor, mikor darabra tudok jelképes áron venni kicsi, esetleg esztétikai hibás, de amúgy egészséges és ízletes zöldségeket a piacon. Belekerülhet bármi, ami önmagában már kevés lenne egy külön ételbe - ezen csak javít a változatosság.

A magokat (most épp gyöngybab, lencse, árpagyöngy és sárgaborsó volt, de nyugodtan mehet barna rizs, bulgur, búza, köles, stb., ami épp van) egy éjszakára beáztatom. Főzéskor az előkészített (szükség esetén meghámozott, és legfeljebb falatnyi darabokra vágott) zöldségeket enyhén átpirítom egy kevés olajon, majd felöntöm vízzel és hozzáadom a beáztatott magokat is (lémennyiség ízlés szerint, nálam a rövid lé a nyerő). Sóval és valamilyen zöldfűszerrel (legtöbbször a felhasznált petrezselyem és/vagy zeller zöldjével - de a karalábé vagy a karfiol zsenge levele is jó) ízesítem. Felforralom, majd kis lángon, lefedve készre főzöm (leginkább a babot érdemes nézegetni, mire az megfő benne, addigra minden más is). A megfőtt magok remekül sűrítik a levét, így ezzel nem kell külön foglalkozni. Most a zsenge zöldekből, gyöngybabbal 40 perc alatt kész volt, amúgy télen 1 óra körül is szokott kelleni neki. Kb. 3/4 - 1 dl magból és 4-5 dl előkészített zöldségből telik ki egy bőséges adag (főételnek úgy, hogy nincs még más fogás is; ha menüsor része, akkor ennek a fele is elég lehet). Remekül melegíthető, úgyhogy azon ritka ételek egyike, amikből bátran készítek többet, mint amennyi egyszerre elfogy.

2009. május 22., péntek

Epres pite (vegán)

Az eperdzsem készítése után ez volt a "jutalom" a maradék eperből (na jó, szándékosan többet vettem, hogy biztosan jusson egy sütibe is :)

Az alaphoz összekevertem az alábbiakat:

  • 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 kávéskanál szódabikarbóna
  • 2 evőkanál finomítatlan nádcukor (amúgy meg ízlés szerint; mézzel is jó)
  • 1/2 citrom reszelt héja (elhagyható; most épp volt kéznél)
  • 1 teáskanál vanília kivonat
  • kb. 2,5 dl víz (2-3 részletben hozzáadva; a legvégén egy nem túl folyós, jól keverhető tésztát kell kapni)
  • 1/2 citrom kifacsart leve (ha épp nincs friss citromom, egy csipet citromsavat teszek helyette - ettől indul majd be a szódabikarbóna)
  • 6 evőkanál étolaj
Kikent, lisztezett csatos tortaformába öntöttem, majd kiraktam a tetejét félbevágott eprekkel (amiket mosás után alaposan lecsepegtettem, hogy ne áztassák el a tésztát).

Nálam 180 fokon 25 perc sütés kellett neki, előmelegítés nélkül (de a tűpróba a biztos).

Szép laza, egyáltalán nem száraz süti lett, amit tortaként lehetett szeletelni. Frissen volt a legfinomabb; egyébként sem érdemes sokáig tartogatni a lédús gyümölcs miatt.

A tészta receptjét eredetileg Katánál olvastam; nálam már a fenti módon vonult be az alapreceptek közé. Külön értékelem benne, hogy gyorsan és egyszerűen össze lehet dobni, és nekem személy szerint sokkal jobban is ízlik ez a tej- és tojásmentes változat, mint a hagyományos piskóta (vagy annak valamilyen változata).

2009. május 21., csütörtök

Eperdzsem

Alkalmi vétel volt tegnap az eper a piacon, amiből nagy hirtelen ez a dzsem készült. Korábban bodzavirágos eperdzsemet terveztem; hazafelé szedtem is egy csokor virágot hozzá egy alkalmas helyen. Aztán otthon megláttam egy igen ígéretes receptet a használandó dzsem kocsonyásító tasakján, s mivel minden hozzávaló adott volt, végül azt próbáltam ki első menetben (a cukrozást persze jóval lejjebb vettem). Annyira megtetszett, hogy végül a második felvonást is inkább ilyenre csináltam, a bodzavirágból meg limonádé lett.

Bordóra érett, illatos, és igen jó ízű eperből álltam neki a munkának (éretlen, ízetlen alapanyagból szerintem nem érdemes). Az epreket alaposan megmostam, szárukat eltávolítottam, majd lecsepegtetés után késsel kis cikkekre daraboltam őket. 2 kg (bőven mérve) előkészített eperhez hozzáreszeltem 1 citrom sárga héját (előtte persze ezt is jó alaposan megmostam), majd egy vastag aljú fazékban feltettem főni, előbb kicsi, majd nagy lángon (így hozzáadott víz nélkül sem sül le az elején, utána viszont hamar készre fő). Előbb gyakrabban, később viszont már ritkábban kevergettem egy fakanállal. Közben gyümölcscukorral édesítettem, de úgy, hogy apránként adtam hozzá, majd összekeverés és némi főzés után kóstolás alapján döntöttem el, hogy kell-e még. Ehhez a mennyiséghez végül összesen 4 evőkanállal tettem. (Eper- és ízlésfüggő a mennyiség; én a gyümölcs ízét szeretem érezni benne, az egy álló édes dzsemeket nem nekem találták ki.) Csak addig főztem, hogy az eper kiengedje a levét, de még bőven maradjanak benne darabok. Jól felforraltam, majd elzártam alatta a lángot. Hozzáöntöttem 1 dl Tokaji édes szamorodnit, valamint hozzákevertem a gyümölcsmennyiséghez való dzsem kocsonyásítót is. (Ez olyan fajta, hogy a leírás szerint a végén kell bekeverni; de van olyan is, amit az elején – a zacskóra rá van írva.) Az előkészített üvegekbe töltöttem (erről itt írtam tavaly részletesen), rácsavartam a tetőt, pár percre fejreállítottam, majd egy plédbe csomagolva hagytam őket kihűlni. Ezzel a mennyiséggel 6 db Nagymama lekváros (370 ml-es) üveg lett teli, meg maradt még egy kis kóstoló. A második felvonás már csak fél adag volt, és ehhez az elején hozzáadtam az arányosan szükséges gyümölcscukrot.

Igencsak ez lesz a szezon legdrágább dzsemje, a felhasznált gyümölcs és a hozzáadott bor miatt is. Nem most kellett újonnan megvennem hozzá mindent (a kocsonyásító és a bor is korábbi, akciós spájzolás volt), de összesen kb. 250 Forintra becsülöm a szükséges befektetést üvegenként. Egy ilyen finom különlegességért nem is rossz! :)

2009. május 20., szerda

Karalábévirág


1 bögre barna rizst megmostam, kevés felforrósított olajon kevergetve átpirítottam. Felöntöttem 1,5 bögre vízzel, felforraltam, majd kis lángon, lefedve nem egészen készre pároltam (kb. 5 perccel hamarabb elzártam alatta a lángot, mint normál esetben kellett volna).

Közben meghámoztam és vékony cikkekre vágtam 2 zsenge karalábét. 1 nagy pohár (450 g) tejfölt a dobozában elkevertem egy kis sóval és frissen darált tarkaborssal. Összevágtam 1 csokor petrezselyemzöldet.

Vékonyan kiolajoztam 2 kerámia piteformát (24 cm-es), majd elosztottam és szétterítettem az aljukon a megpárolt rizst, azon szétkentem a fűszeres tejfölt (de 2 evőkanálnyit meghagytam belőle), majd kiraktam a tetejüket a karalábécikkekkel. A meghagyott tejfölt összekevertem egy kis kurkumával, majd a "virágok" közepére raktam egy-egy kanállal. Beraktam a hideg (!) sütőbe, majd 200 fokra kapcsolva bő fél órát sütöttem (az elején levet enged, de az aztán szépen eltűnik, és a karalábé is megpuhul a tetején). A petrezselyemzöldet eredetileg a karalábé alá akartam szórni, de elfelejtettem, így a megsült étel tetejére került a tálaláskor. 2 adag; a sütéshez használt formában tálaltam.

2009. május 18., hétfő

Tavaszi zöldséges-tésztás egytál


2 zsenge karalábét meghámoztam, majd kis hasábokra vágtam. Alaposan megmostam, majd hasonlóképp feldaraboltam 1 csomó új répát és 1 csomó új petrezselyemgyökeret is. Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rádobtam az előkészített zöldségeket, és időnként megkeverve félpuhára pároltam. Közben tépkedtem rá jó bőven a petrezselyem zöldjéből. Felöntöttem egy kis vízzel, hozzáadtam 1/4 csomag (12,5 dkg) durumbúzás szarvacska tésztát, majd még annyi vizet, hogy épp ellepje az egészet. Kevés sóval ízesítettem, és lefedve addig főztem, amíg a tészta puhulni kezdett (a haraphatónál azért még valamivel keményebb állag). Ekkor megszórtam 1 evőkanál kukoricakeményítővel, és a forgatáshoz is használt falapáttal összekevertem (nem kell félni, a kukoricaliszt egyáltalán nem csomósodós), és vártam egy kicsit. Mivel nem tartottam elég sűrűnek, ezt megismételtem, így lett a képen látható főzelék állagú. (Természetesen ízlés szerint lehet más sűrűségűre is készíteni, sőt több vízzel levesnek is el bírom képzelni ugyanezt.) Ez a mennyiség 2 adag. Csak annyit érdemes készíteni, amennyi frissen elfogy, mert álltában még puhul benne a tészta.

2009. május 16., szombat

Újkrumplis-gombás egytál


Tegnap este kinéztem Napmátkánál ezt a receptet, ma pedig a megvalósítás is összejött, mivel a már meglévő gombához (ezúttal barna csiperke) reggel sikerült beszerezni a többi hozzávalót a piacon. Mindössze annyit csináltam másképp, hogy én friss petrezselyemzöldet tépkedtem bele, meg aztán ezt tettem rá díszítésnek is. Már készítés közben igen finom illata volt, és nagyon jólesett elfalatozni ebédre a teraszon.

Padlizsánkrém

Nyáridéző íz, igazi nyári alapanyagokból - tavalyiakból ugyan, de az ideiekre sajnos még várni kell :) Hiába, nálam valójában nem télen fogy el a legtöbb befőtt, hanem ilyenkor tavasszal, mikor már vágyom ezekre az ízekre, de a kapható zöldségek-gyümölcsök inkább még csak látványban jók (ráadásul igen drágák is).

Felhoztam a sufniból egy üveg sült padlizsánt. Füstös illata arról tanúskodott, hogy ezt még a kerti grillen sütöttem tavaly. Ollóval összeaprítottam 1 nagy marék aszalt paradicsomot, majd beáztattam annyi vízbe, hogy épp ellepje. Felbontottam 1 kis üveg olajbogyót, leöntöttem a levét, vízzel alaposan átöblítettem, hogy ne legyen annyira sós, majd késsel felkarikáztam. Tálba szedtem a sült padlizsán felét (720 ml-es üveg fele), villával kicsit átkevertem, majd hozzáadtam a lecsepegtetett paradicsomot (az áztatóvizét megittam - igen ízletes volt), az olajbogyó-karikákat (emiatt a külön sózástól is eltekintettem), valamint 1 evőkanálnyi extra szűz olívaolajat. Végül friss kakukkfű-leveleket tépkedtem bele, és az egészet jól elkevertem. Ígéretes illata után az íze sem okozott csalódást. 2-3 adag, persze kenyérrel (most épp ilyennel). (Én ugyan nem szeretem rákenni, inkább hozzá eszem az ilyesmiket.)

2009. május 15., péntek

Kakukkfüves sült gombafejek barna rizzsel


Először a köretet készítettem el: 1 bögre barna rizst szűrőben átmostam, majd kevés felforrósított olívaolajon gyakori kevergetés mellett átpirítottam. Felöntöttem 1 és 1/2 bögre vízzel, kevés sóval ízesítettem, felforraltam, majd kis lángon, lefedve pároltam tovább. Közben 1/2 kg csiperkegomba tönkjeit késsel levágtam úgy, hogy a gombafejekből ne legyen kiálló rész (ez most barna csiperke volt, de korábban többször készítettem már fehérből is). A levágott tönköket összeaprítottam és a rizshez öntöttem, de nem kevertem össze, hanem hagytam, hogy a tetején ússzanak a gombadarabok. Aztán szedtem egy kis csokor friss kakukkfüvet, és letépkedtem a leveleket a szárakról. A gombafejek sütéséhez csak akkor fogtam hozzá, mikor a rizs már szinte kész volt. Egy vastag aljú, mély serpenyőben kevés olívaolajat forrósítottam, majd rádobtam a gombafejeket, és időnként rázogatással átkeverve megsütöttem őket. Pár tekerésnyi tarkaborsot daráltam rá, és hozzáadtam az előkészített kakukkfűleveleket is. Csak addig sütöttem, hogy a gomba még ne dobja ki a levét (pár perc mindössze). Tálaláskor a tányér közepére szedtem az átkevert rizst, körbe mellé a gombát, és egy kis kakukkfűvirágot tettem a közepére díszítésnek. 2 adag.

2009. május 14., csütörtök

Kapros túrós lepény

Amikor megláttam a kertben a nagyra nőtt, de zsenge kaprokat, egyből az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne mindez egy finom kapros túrós lepénybe. Másnap pedig a tettek mezejére léptem:

Tésztának a szilvás lepénynél már bevált alapot készítettem el (kefír helyett ezúttal joghurt volt itthon). Amikor megkelt, kézzel beleegyengettem egy közepes méretű, kiolajozott tepsibe, a szélén jó magas peremet csinálva neki, hogy ne folyjon majd ki a töltelék. Majd összeállítottam a tölteléket: 1 kg túrót elkevertem annyi tejföllel, hogy sűrű, de kenhető masszát kapjak (a túrótól függ a szükséges tejfölmennyiség; ez igen száraz volt, úgyhogy egy 450 g-os tejföl háromnegyedét "kérte"). Belevágtam egy nagy csokor friss kaprot, sóztam, valamint hozzákevertem 1 púpozott evőkanál keményítőt. A tésztára kanalaztam, és elegyengettem a tetejét. A maradék tejfölt összekevertem egy kis kurkumával és egy csipet sóval, majd vékonyan megkentem vele a lepényt. Gázsütőben 40 perc kellett neki, előmelegítés nélkül. Frissen kicsit lágy a tölteléke, de kihűlve megszilárdul és szépen szeletelhető. Szerintem a tészta/töltelék arány is így optimális :)

2009. május 12., kedd

Árpagyöngy mediterrán hangulatban


Éjszakára beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt (így sokkal hamarabb megfő). Az étel elkészítésekor kevés olívaolajat forrósítottam egy mély serpenyőben, ráöntöttem a lecsepegtetett árpagyöngyöt, kicsit átpirítottam, majd felöntöttem 1 bögre vízzel, és kis lángon főztem tovább. Ollóval összevagdaltam 1 nagy marék aszalt paradicsomot, és a készülő ételhez adtam. Ráöntöttem még 1 bögre vizet, és így főztem tovább. Felbontottam 1 kis üveg (140 g-os) olívabogyót, leöntöttem a levét és felkarikáztam a tartalmát, majd ezt is az ételhez adtam. Kevés sóval ízesítettem, és időnként megkeverve készre főztem (a felrakástól számítva összesen kb. 20 perc). (Több vízzel lehet levesesebbre csinálni; én rövid lével kedvelem az ilyesmiket.) A végén rozmaringleveleket tépkedtem bele, és díszítésnek is ezt tettem rá. 2 adag.

2009. május 11., hétfő

Lecsós lencse


Éjszakára beáztattam 1 bögre barna lencsét (így sokkal hamarabb megfő). Az étel elkészítésekor kevés olajat forrósítottam egy mély serpenyőben, ráöntöttem a lecsepegtetett lencsét, valamint 1 üveg (720 ml-es) natúrlecsót. Kevés vizet is adtam még hozzá, hogy éppen ellepje a lé a lencsét. Miután felforrt, kis lángon a lencse megpuhulásáig főztem. Eddigre a leve is szépen elfőtt; aki levesesebbre szeretné, használjon több vizet. Kevés sóval és egy kis maréknyi morzsolt zellerzölddel ízesítettem. 2 adag.

2009. május 10., vasárnap

Paprikás krumpli vegásan


Meghámoztam és hosszában cikkekre vágtam 2 adagnyi (tányéron csomójára „mérve”) apró krumplit (vetni valónak árulták a piacon, de enni is jó). Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd időnként megkeverve enyhén átpirítottam rajta a krumplicikkeket. Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje. 1 teáskanálnyi sóval és 3 teáskanálnyi őrölt pirospaprikával meg pár tekerésnyi frissen őrölt borssal ízesítettem, és miután felforrt, kis lángon főztem tovább, időnként óvatosan átkeverve egy falapáttal. Közben ollóval összevágtam 1 nagy marék aszalt paradicsomot, és ezt is a fővő ételhez adtam. Mikor a krumpli már majdnem puha volt, hozzáöntöttem egy fél üveg (370 ml-es üveg fele) paradicsompaprika-befőttet, valamint belemorzsoltam 1 kis marék szárított petrezselyemzöldet. Mire megfőtt, az a kevés leve is besűrűsödött (én rövid lével szeretem, de több vízzel ízlés szerint lehet levesesebbre is csinálni). Tálaláskor rádaraboltam egy guriga füstölt parenyica héját, valamint friss petrezselyemzölddel díszítettem. 2 adag.

Vegán változatban, sajt nélkül is finom, illetve sajt rárakása helyett nokedlit is lehetett volna főzni a levébe (1 tojás + annyi zabpehelyliszt, hogy lágy, de szaggatható tészta legyen; a paprika hozzáadása után szaggatnám bele kanállal).

Meggyes lepény


Az alap ez a kavart tészta, csak ezúttal belekevertem a 2 evőkanál barnacukrot, és beleforgatás helyett a tetejére szórtam a meggyet (és egyértelműen ezt a változatot tartom a hozzám közelebb állónak). Más gyümölccsel is ki fogom próbálni, ideális esetben természetesen befőtt helyett frissel.

2009. május 6., szerda

Diós tönkölykenyér


Kenyérsütőgép keverőedényébe raktam a hozzávalókat ebben a sorrendben:

  • 3 dl víz
  • 2 evőkanál olaj
  • 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 10 dkg darált dió
  • 2 evőkanál barnacukor
  • 1 teáskanál só
  • 1 teáskanál őrölt fahéj
  • 1 dkg élesztő
  • 5 dkg vágott dió – ezt csak a csipogáskor kell hozzáadni
Ezúttal csak a dagasztást bíztam a gépre, és közben figyeltem a tésztát: ezúttal egy kis víz (apránként hozzáadva kb. 0,5 dl) kellett még hozzá, hogy lágy, de nem ragadós tésztagombócot kapjak. Lisztezett munkalapon hurkát formáztam belőle, és vékonyan kiolajozott püspökkenyérformába (60 cm-es) fektettem. 50 fokra felmelegített, majd elzárt sütőbe téve 1 órát kelesztettem (a végére kicsit kiemelkedett a formából). Ezután 200 fokra kapcsoltam, így sült 30 percet, majd visszavettem a hőmérsékletet 180 fokra, és így is kapott még 20 percet. Végül további 15 percig az elzárt sütőben hagytam. (Bizonyára meg lehetett volna sütni is a géppel, de ha van rá lehetőségem, akkor ehhez a villanysütőt részesítem előnyben. Így szebb formájú lesz a kenyér, és tapasztalatom szerint lassabban szárad meg.) Rácsra borítottam, és nemsokára meg is vágtam a végét.

Illatos, ízletes, laza belszerkezetű kenyér lett, amit langyosan is elég jól lehetett szeletelni. Különösen a héjában érezni a megpirult diót, de az egész szelet nagyon finom magában is. A szokásosnál barnább színt leginkább a több cukornak és az őrölt fahéjnak köszönheti (a barna lisztet akár le is lehet tagadni :) Ünnepi alkalmakra is el bírom képzelni.

A kiinduló receptet a Házikenyér.hu oldalon olvastam. Könnyedén vegánná tudtam alakítani, és praktikussági okból átméreteztem fél kiló lisztre.

Árpagyöngyös rakott zöldbab


Éjszakára beáztattam 1 bögre árpagyöngyöt. Másnap mázas cseréptál aljába tettem az áztatóvíz nélkül, ráöntöttem ½ bögre vizet (így kb. ellepte), majd ráterítettem 1 üveg (720 ml-es), levétől lecsepegtetett zöldbab befőttet (házi eltevés – roppanós-puhára főzött zöldbab enyhén ecetes-sós vízben). 1 nagy pohár (450 g-os) tejföl felét összekevertem egy kis sóval, frissen őrölt borssal és egy kis csokor kakukkfű leveleivel, majd a babra öntöttem, és kicsit összeforgattam, vigyázva, hogy az árpagyöngyöt ne keverjem fel az aljáról (a tejföl maradék volt már, így a saját poharában össze tudtam keverni a fűszerekkel, és nem akartam külön edényt összetejfölözni mégis, hogy eloszlassam a babon). Végül ráreszeltem egy fél guriga (kb. 10 dkg) füstölt parenyicát, és rátettem a tál fedelét. Hideg sütőben indítva 200 fokon 30 percet, majd 180 fokon 20 percet sütöttem (mehetett volna végig 200 fokon kb. 45 percet, de egy kenyérrel sült együtt társbérletben, és annak így volt jó), majd még egy kicsit állni hagytam az elzárt sütőben.

A bab és a tejföl a vártnál több levet engedett, így nem szívta fel mindet az árpagyöngy. Legközelebb csak akkor öntenék rá valamennyi vizet, ha friss, előfőzés nélküli babból csinálom (már elvetettem :) Ízletes és kiadós ebéd volt, 2 személy részére.

Ez most nem saját ötlet volt, hanem a Manókonyhában olvastam, és nem is nagyon alakítottam át :)

2009. május 3., vasárnap

Rizses rakott karalábé


Mázas cseréptál aljára terítettem 1 bögre rizskeveréket (előgőzölt, barna és vad rizs van benne - ennek hiányában egyszerű barna rizsből csinálnám). Ráöntöttem 1 és 1/2 bögre vizet, és rászórtam 1/2 teáskanál sót. Meghámoztam és kis hasábokra vágtam 1 nagy karalábét, majd ráraktam a rizsre. A tál fedelével letakarva betettem a hideg (!) sütőbe, és 200 fokra kapcsolva 50 percig sütöttem. Lereszeltem egy fél csomag (kb. 10 dkg) füstölt parenyicát, és rászórtam a készülő étel tetejére. Immár fedő nélkül tettem vissza a sütőbe még kb. 15 percre, amíg a rizs teljesen megpárolódott az alján, a sajt pedig rápirult a tetejére. 2 adag.

Előzetes szándékom szerint az összeszabdalt karalábélevelek is belekerültek volna egy rétegnek a rizs és a karalábéhasábok közé, de a leveleket nyersen megkóstolva erről most inkább letettem. Maga a karalábé még nem volt fás, de a levelét már egyáltalán nem éreztem zsengének, mint nemrég a töltött karalábélevélnél (amiből azóta ismétlés is volt már). Egyszerű, de ízletes és laktató ebéd lett így is.

Zöldségegytál kölessel


Meghámoztam és feldaraboltam 1 csomó répát, 1 csomó petrezselyemgyökeret és 1 nagy (de nem fás!) karalábét (utóbbit kis kockákra, a gyökérzöldségeket pedig hasábokra vágtam). Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, rádobtam a zöldségeket, és időnként megkeverve enyhén átpirítottam. Megmostam és hozzáadtam 2 dl kölest, majd felöntöttem 6 dl vízzel (így a köles leült az aljára, és a víz majdnem ellepte az egészet). Felforraltam, majd kis lángon, lefedve főztem tovább, amíg megduzzadt és megpuhult a köles (kb. 15 perc). Ekkor a zöldségek még finom roppanósak voltak. Kevés sóval és petrezselyemzölddel ízesítettem. A tányéron a karalábé pici leveleivel díszítettem. 2 bőséges vagy 3 mérsékelt adag.

2009. május 1., péntek

Áprilisi gondolatok

A hónap nagy részében nem a saját konyhámban és nem csak magamnak főztem, így jóval több ismétlés volt a régebbi receptjeimből, kísérletezés pedig elég visszafogottan. Még inkább előtérbe kerültek a gyorsan, egyszerűen elkészíthető ételek.

A tojásmentességhez a húsvéti főtt tojáson kívül tudtam ragaszkodni, tejtermék viszont valamivel több volt a szokásosnál.

Kifejezetten húsos ételekre nem vállalkoztam, de kóstolás szintjén ettem a húsvéti sonkából is, meg házi disznótorosból is. (Az egyszeri nagyobb mennyiségű szalámi viszont feltűnően rossz hatással volt rám, úgyhogy nem fogok visszaszokni a húsra :)

A fogyó almakészlet mellett elég sok déligyümölcs (főleg narancs, de emellett kiwi, ananász is) került terítékre. A piacon megjelenő zsenge zöldek (saláta, karalábé) is inkább a nyers vonalat erősítették. Emellett megvolt a készletkisöprés csicsókából, káposztából és egyéb téli zöldségekből. A kevés munkával elkészíthető ételekhez és a friss gyümölcsök hiánya miatt is sok befőtt, dzsem, házilag eltett szósz, stb. fogyott (szerencsére bőven volt miből).

Önkéntes blogszünettel indult a hónap, de elég hamar elkezdett hiányozni az írás, no meg a sebtiben összedobott ételek közül legalább a jobban sikerülteknek a megörökítése (jól fog az még jönni - ahogy a régi recepteket is a blogból volt a legegyszerűbb visszakeresnem). Most sem vagyok még túl beszédes, de már legalább a receptek lejegyzése megy, és lehetőség szerint a fénykép sem marad el.

Közben beindult a kerti szezon. Palántanevelés folyamatban, és a legtöbb veteményezés is megvolt már. Ha minden jól megy, bővül egy kicsit a fűszerkertem, és pár új virág is lesz majd. Emellett természetesen a tavaly sikeresnek bizonyult növényeket is megtartottam.

* * *
Régebbi receptjeim közül ezekből volt ismétlés (emlékezetből írom; lehet, hogy nem lesz teljes a lista):
Több olyan étel is volt, ami kétszer-háromszor is előkerült a hónapban (a fentiek és az újonnan megírtak közül egyaránt).

Sárgaborsó-krumpli főzelék


1 bögre sárgaborsót 2 bögre vízben feltettem főni. Közben megtisztítottam és felkockáztam 2 csökkentett adag krumplit (a tányéron, csomójára mérve), és ezt is a borsóhoz adtam. Felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje (nálam ez most még 1 bögre volt), és kis lángon megfőztem (de nem szét; csak annyira, hogy ne legyen recsegős). A vége felé gyakrabban ránéztem és időnként megkevertem (különben könnyen odakozmált volna). A hozzávalóknak köszönhetően remekül besűrítette magát, így ezzel nem kellett külön foglalkozni. Kevés sóval és morzsolt petrezselyemzölddel ízesítettem. Feltétnek egy tekercs füstölt parenyica héját daraboltam rá. 2 adag.

Tudom, hogy korábban is írtam már hasonló főzelékről; ebben most nem a sárgaborsó dominált már, és mivel vacsora helyett ebéd volt, egy jobbacska kép is összejött :)

Narancsos-mákos muffin


Egy keverőtálba öntögettem a por alakú összetevőket, és elkevertem őket:

  • 1 bögre zabpehely (nagy szemű)
  • 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 3 evőkanál egész mák
  • 2 evőkanál finomítatlan nádcukor (ízlés szerint lehet több)
  • 1 narancs reszelt héja
  • 1 csipet só
  • 1 teáskanál őrölt fahéj
  • ½ teáskanál őrölt szegfűszeg
  • 2 teáskanál sütőpor
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
Hozzáadtam a folyékonyakat is, és újból elkevertem:
  • 1 narancs kifacsart leve és rostjai a facsaróból (kb. 1 dl)
  • 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
  • 1 teáskanál vanília kivonat
  • 3 evőkanál étolaj
(A narancs méretétől és lédússágától függ, hogy kell-e igazítani az állagon a végén - szükség esetén egy kis liszt, illetve víz hozzáadásával állítanám be a sűrűséget.)

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam, és megszórtam a tetejüket egy kis barnacukorral (1 teáskanálnyi fogyott a 12 darabra összesen). (Nagyon szépen rápirul, és frissen igen feldobja - másnapra viszont ragacsosra olvad rajta, így ha nem friss fogyasztásra szánom elsősorban, akkor ezt elhagyom.) Nálam 180 fokon 25 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül (de a tűpróba a biztos).

Ezt a receptet már Siccikénél is kinéztem, aztán a Vegavarázs oldalon láttam nemrég ismét. Kicsit riasztott a rengeteg féle hozzávaló, de végülis nem bántam meg, hogy – némi átalakítással ugyan – kipróbáltam. Mondjuk ez az ízvilág inkább a télhez és a karácsonyhoz kapcsolódik nálam, de most van az a pont, amikor a normális, hazai gyümölcsök hiányában kénytelen vagyok a jobbacskának ítélt déligyümölcsökkel beérni.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails