Mézes, ami frissen is puha

Azt hiszem, a mézessütemény olyan a műfaj, ahol mindenki a saját receptjére esküszik. Nem vagyok ezzel máshogy én sem :-) Az évek során sikerült családi sajáttá alakítani azt, amit valamikor egy mézeskalácsos nénitől, Juliskától kaptunk. Ő valószínűleg már rá sem ismerne a saját receptjére, szép apránként annyit módosítottunk rajta, de mi azért még a „Juliska mézese” kifejezéssel illetjük, és nagyon szeretjük. Ennek pedig mindenek előtt az az oka, hogy – a sok-sok egyéb kipróbálttal ellentétben – ez a mézes rögtön ahogy kisült és kihűlt, kellemesen puha, és olyan is marad, amíg el nem fogy. Ez utóbbi nálunk sajnos elég hamar bekövetkezik :-)

Recept: Juliska mézese

Hozzávalók: 25 dkg méz, 5 dkg vaj, 3 tojás, 5-10 dkg cukor vagy ennek megfelelő édesítő (por vagy folyékony is jó; nem édesszájúak kihagyhatják), 1 evőkanál őrölt fahéj, 1 teáskanál őrölt szegfűszeg, 2 dkg szalalkáli, kb. 45 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt.

Elkészítés:

1. A sütés napja előtti este elkészítem a tésztát: Ehhez először a mézet és a vajat vízfürdőn megolvasztom. (Én abba a tálba rakom őket, amelyikben majd az egész tésztát összekeverem, és alárakok egy másik tálat. Az alsó tálba annyi vizet öntök, hogy a fölsőnek kicsit beleérjen az alja, majd az egésznek alágyújtok.)
2. Közben a tojásokat egy másik edényben jól elkeverem az édesítővel, a fahéjjal, a szegfűszeggel és a szalalkálival.
3. A megolvadt mézes keveréket leveszem a tűzről, és fakanállal hozzákeverem a tojásos keveréket, majd kisebb részletekben kb. 45 dkg teljes kiőrlésű lisztet. Célszerű gyorsan csinálni, mert lehűlve már nehezebb keverni. Akkor jó, ha még keverhető fakanállal, de száraz kézzel hozzányúlva éppen nem ragad. Összeigazítom egy csomóba, majd letakarva szobahőmérsékleten állni hagyom.
4. Másnap átgyúrom az időközben kicsit keményedett tésztát, majd lisztezett deszkán 3-4 mm vastagságúra nyújtom, és különféle alakúra kiszaggatom.
5. Sütőpapírral bélelt, kivajazott tepsire rakom a darabokat, nem túl közel egymáshoz, mert sütés közben eléggé megnőnek. Megkenem őket felvert tojással, majd dióval vagy egyéb olajos magvakkal díszítem. Ezek sütés közben finoman megpirulnak – ezt személy szerint többre értékelem bármilyen cukormáznál.
6. Forró sütőben barnára sütöm (5-6 perc, nagyon oda kell figyelni, hogy ne égjen meg!)

Nálunk a karácsony és a húsvét szinte elképzelhetetlen a Juliska mézese nélkül. Karácsonykor a fára is szoktunk belőle rakni karikákat: ehhez nagy kör közepét a legkisebb pogácsaszaggatóval kivágom, és díszítésnek kirakom magokkal. Idén az volt az újítás, hogy nem deszkán nyújtottam, hanem a nemrég vásárolt, eredetileg száraztészta készítésére való géppel, az 1-es fokozaton (ez a legvastagabb, amit tud nyújtani, tényleg úgy 3-4 mm). Így sokkal kevesebb liszt kellett hozzá a nyújtáskor, úgyhogy még az összegyúrt és újranyújtott „vakarcs” is jól megnőtt a sütéskor. Graham-liszttel is készíthető kb. ilyen mennyiséggel, fehér lisztből viszont jóval több kell bele (ha jól emlékszem, 60 dkg volt az eredetiben). Vigyázat! Liszt-túladagolás esetén nem érvényes, hogy frissen is puha.

Utólagos kiegészítés: Tojásmentesített változatban is kipróbáltam, ilyen lett.