Fűszeres birslekvár

Az elmúlt tíz év legjobb birstermését hozta a fa. Szinte naponta főzök kompótot az "önkéntesekből" (kissé hibás, romlani akaró darabokból), de így sem győzzük mindig tartani a lépést. Akkor lesz befőtt (kompót forrón üvegbe szedve, és száraz dunszban kihűtve - jól jön még majd a szezon elmúltával), meg nemrég rászántuk magunkat a lekvárfőzésre is.

A birsalmát megmostuk, feldaraboltuk, rossz részeitől megszabadítottuk. A héja ahol szép, rajta maradhat, csak a foltos részeket hámoztuk le. Aztán húsdarálón áthajtottuk, és némi vízzel, hogy éppen csak ellepje, főni tettem egy felhasított vaníliarúd társaságában. Nem folyamatosan, de időnként megkevertem. Úgy egy óra múlva, mikor már átfőtt és láthatóan sűrűsödött, cukorral és kevés mézeskalács fűszerkeverékkel ízesítettem, sűrű kóstolgatás közepette. Amikor késznek nyilvánítottuk, kihalásztam a vaníliarudat, a lekvárt pedig üvegekbe szedtem, és száraz dunszban hagytam kihűlni. 4 liter darált birsalmához ment 1 vaníliarúd, kb. 3/4 kg cukor meg 1 teáskanál mézesfűszer; és lett belőle bő 4 liter lekvár. Magában, vajas kenyérre, süteményekbe... esetleg gasztroajándéknak karácsonyra, ha marad :)

Fűszeres birslekvár (vegán)

Ez az illatos csemege jól jön majd az ünnepi süteményekhez, meg talán a fa alá is kerül belőle valakinek.

Hozzávalók kb. 3 literhez

• 2 kg birsalma (tisztítva mérve - ha sok hibás meg kukacos van benne, akkor akár két-háromszorosa is lehet a szükséges mennyiség egészben)
• 2 érett körte vagy édes alma (kb. 20 dkg)
• 1 citrom
• 35 dkg gyümölcscukor
• 1 fahéjrúd
• 1 vaníliarúd

Alaposan megmossuk a birsalmát, és kivágjuk a magházát, valamint a hibás részeket, de meghámozni nem kell. Vízbe gyűjtjük a darabokat, majd abból kiszedve apróra vágjuk vagy durvára reszeljük, és 4-5 literes, vastag aljú fazékba tesszük. Ráfacsarjuk a citrom levét, valamint hozzáreszeljük a magházától megszabadított körtét is. Felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi, hozzákeverjük a cukrot, beledobjuk a fahéjrudat, belekaparjuk a vaníliarúd magjait és beletesszük a felhasított hüvelyt is. Felforraljuk, majd kis lángon, időnként (20-30 percenként) megkeverve sűrűre főzzük, körülbelül egy-másfél óra alatt. (Megkóstoljuk, és szükség szerint igazítunk az édességén/savanyúságán.) Eltávolítjuk belőle a fűszerdarabokat, és előkészített üvegekbe töltjük. Lezárjuk, pár percre fejreállítjuk, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
 

Birspite karamellás morzsával (laktovega)

Van az úgy, hogy hosszú ideig csorgatom a nyálam egy hozzávalóra, aztán amikor végre sikerül beszerezni, már nem is értem, hogy miért vágytam rá annyira. Valahogy már nem vonzanak azok a receptek, amikhez fontos lett volna, így aztán - bár természetesen örülök neki, hogy van - inkább polcdísz lesz belőle. Arra azért ügyelek, hogy végül mégiscsak kezdjek vele valamit, mielőtt tönkremenne. Most egy adag nádmelasz került kibontásra, s bár nem igazán olyan színű és ízű valamit rejtett a doboz, mint amilyet képzeltem, sikerült jó társaságot összeszedni neki. Ez az egyszerű, de a nádmelasz karakteres ízének köszönhetően mégis különleges desszert született:

Hozzávalók 24 cm-es piteformához, 2-3 személyre
1 üveg (720 ml) sült birsalma
2 evőkanál nádmelasz
5 dkg tejkaramella
5 dkg teljes kiőrlésű liszt
5 dkg apró szemű zabpehely
5 dkg vaj
ízlés szerint méz (elhagyható)

24 cm-es kerámia piteformába öntjük a birset a levével együtt, és megcsorgatjuk a nádmelasszal. Apróra vágjuk a karamellát, összekeverjük a liszttel és a zabpehellyel, majd elmorzsoljuk a felkockázott vajjal. Nedves homokra emlékeztető állagú lesz, nem áll össze. A gyümölcs tetejére szórjuk a kapott morzsát. 180 fokon 25 percig sütjük; akkor kész, amikor a szélénél bugyog a sűrű, melaszos lé, a tején pedig megpirult a morzsa. Langyosan, a formában tálaljuk. Akinek nem elég édes, mézet csorgathat az adagjára.
 

Sült birsalma - mindenféléhez (vegán)

Amióta fölfedeztem, hogy sütve sokkal ízletesebb és kevésbé fanyar a birsalma, mint főzve, előszeretettel készítem inkább így. Idén nem is csak friss fogyasztásra jutott az illatos csemegéből, hanem eltenni is.

A birssütéshez előszöris beáztatom a pataki tálat a fedelével együtt. Utána jön a birsalma mosása, tisztítása: meghámozni nem kell, csak a magházát meg a hibás részeket vágom ki, és enyhén citromos vízbe gyűjtöm a falatnyi kockákat. Ha kész, kiürítem a tálat, és különösebb lecsepegtetés nélkül átszedem bele a birset. Ráteszem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva kb. 70 percig sütöm, majd elzárom a sütőt és legalább fél óráig még bent hagyom (de sokszor előfordul az is, hogy este sütöm, és ott hűl ki, csak másnap reggel veszem ki).

A puha, vörösesbarnára sült birs mézzel megcsorgatva és diódarabokkal megszórva egyszerű, de ízletes desszert. Ha akarjuk, pici őrölt fahéjjal is megszórhatjuk.

Ilyen sült birsből állítom elő a birsalmasajtot is, erősen csökkentett cukortartalommal. Ennek pontos menete a Kifőztük magazin 2011. októberi számában olvasható. Idén a figurák mellett a tervezett adventi koszorú alapját is ebből készítettem.

Krumplinyomóval összetörve vagy leturmixolva, majd egy kis mézzel elkeverve remek krém sütikbe, tortákba. De akár kókuszgolyó alapja is lehet.

Akár egészben, akár pürésítve tartósítható is. Én most egészben raktam üvegbe, az alját a tenyeremhez ütögetve tömörítettem, majd lezártam, és natúrbefőtt módszerrel kidunsztoltam. Így felhasználáskor szabadon dönthetek az ízesítésről is, meg arról is, hogy milyen formában kell. De ha biztosak vagyunk benne, hogy krémként, akkor eltehetjük úgy is, megfelelően megválasztott méretű üvegekbe. A mézet ebben az esetben sem hőkezelném vele együtt, inkább felhasználáskor tenném csak hozzá.

(Nekem elég nagy tálam van, 4 kg nem túl hibás, nem túl kukacos birsalmát simán elnyel egyszerre. Ebből aztán kb. 5 db 720 ml-es üveget lehet megtölteni.)
 

Adventi koszorú alap - birsalmasajtból

A tavalyi feledhető birstermés után idén igazán kitett magáért a birsalmafa, és jókora adag sajthoz is elegendő terméssel ajándékozott meg.

Ezúttal nem csak lapként szárítottam, hogy sütikiszúróval figurákat vágjak belőle, hanem egy szétszedhető pudingformába is került. Ez lassabban és nehezebben száradt ki (az első pár nap után a formából kiborítva célszerű volt gyakrabban forgatni), de most már látszik, hogy bevált az elképzelés: sokat csökkent a térfogata az eredeti méretéhez képest, de épp maradt egy csinos koszorúnyi. Én még az utolsó őszi napsugarakat használtam ki a szárításhoz az utóbbi majd' két hétben, de természetesen sütőben vagy fűtési szezonban a cserépkályha közelében is működik a dolog. Most már egy fém kekszesdobozban rejtegetem.

Egyszerű kiegészítőkkel gondoltam "felöltöztetni": valószínűleg csak egy nem túl széles szalagot tekerek rá meg gyertyatüskével rögzítem a négy gyertyát. Különleges és illatos ünnepi dísz lesz, amit ráadásul meg is lehet majd enni.

Bevált birsalmasajt-receptem a Kifőztük magazin 2011. októberi számában olvasható.
 

Birsalmás-pudingos morzsasüti (lakto-vega vagy vegán)

Az elmúlt szezonban kimaradt a birsalma, mert egyszerűen nem volt, se saját termés, se a piacon. A minap azonban kezembe akadt egy erőst évjáratos befőtt a kamrában. Átment a bontás utáni kóstoláspróbán, így ebből készítettem az alábbi finomságot, ami tulajdonképpen a jó öreg morzsasütinek egy kevésbé száraz változata. Szerintem másféle gyümölccsel is működik így "pudingosan" is. Sikerét mutatja, hogy ennyit sikerült meghagynunk a a fotóhoz, illetve a Főkóstoló egyből afelől érdeklődött, hogy van-e még ilyen befőtt, mert igazán elkészíthetném újra a kép miatt. A receptet meg írjam fel, mielőtt elfelejtem. Hát íme:

Birsalmás-pudingos morzsasüti

(lakto-vegetáriánus vagy vegán recept)

Hozzávalók:

• 1 üveg (720 ml-es) birsalmabefőtt
• 2 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 4 evőkanál pehelykeverék (vagy tetszőleges gabonapehely)
• 2 evőkanál zabpehelyliszt (vagy tetszőleges reformos liszt, esetleg darált olajos mag)
• 2 evőkanál barnacukor
• 5 dkg hideg vaj vagy nem hidrogénezett növényi margarin
• 1 marék dióbél a díszítéshez

Elkészítése:
Vékonyan kikenünk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és beledaraboljuk a levétől lecsepegtetett befőttet. Kevés befőttlével simára keverjük a keményítőt és a fahéjat, felhígítjuk a többi lével, végül az egészet a gyümölcsdarabokra öntjük. A pelyhet, a lisztet és a barnacukrot összemorzsoljuk a felszeletelt vajjal, és rászórjuk a gyümölcsös alapra. Diódarabokkal díszítjük a tetejét. 180 fokon kb. 30 perc sütés kell neki, előmelegítés nélkül; akkor van kész, mikor pirul a teteje. Langyosan a formából kikanalazva fogyasztjuk, kihűlve összeáll annyira, hogy óvatosan szeletelni is lehet.

Tipp: Természetesen friss birsalmából is készíthető, ebből először főzzünk rövid lével kompótot. Ha puhább gyümölcsöt választunk az alaphoz és nem befőttből, hanem frissből dolgozunk, akkor azt előzetes megfőzés nélkül is tehetjük az aljára, a keményítőt pedig egyszerűen vízzel vagy valamilyen hozzáillő natúr gyümölcslével keverjük el. Illetve ha lédús a gyümölcs, akkor egyszerűen azzal és egy kiskanálnyi barnacukorral forgassuk össze; a sütés közben engedni fog elegendő levet ahhoz, hogy pudingos szósszá alakuljon a morzsa alatt.


Idő: kb. 10 perc munka, és úgy 45 perc elteltével lehet enni
Pénz: kb. 300 Forint
Alapvetően hazaiból.

 

Birsalmás-diós darázsfészek (lakto-vega)

Még a karácsony előtti ötletelésben merült fel, hogy jó lenne darázsfészket is sütni, persze amolyan "Dulminásan": tojás nélkül, teljes kiőrlésű lisztből gyúrt tésztával, és a cukros-vajas tölteléket is valami kímélőbbre cserélve. Akkor a kamrában nézelődve csak az alap elképzelésig jutottam el, hogy egy darabos birslekvár kerüljön bele darált dióval összekeverve, jó bőven, hogy a tejjel locsolgatás elhagyása ellenére se legyen száraz. Most viszont minden adott volt, hogy meg is csináljam, s teszteljük a Főkóstolóval. Miután kész lett, s melléültünk a gőzölgő tálnak, rekordidő alatt meglett a jóváhagyás, hogy blogba vele (ha már a könyvből kimaradt - ámbár ha így folytatom, akkor ezekből jövő karácsonyra simán meglesz a második kötet :), hadd készíthessék el és élvezhessék mások is ezt a finomságot. Írom máris, hogyan:

Birsalmás-diós darázsfészek

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (10 adag desszertnek vagy 5 adag főételnek):

A tésztához:

• 2 dl langyos tej
• 1 teáskanál barnacukor
• 2 dkg friss élesztő (vagy egy 7 g-os csomag szárított)

• 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 5 dkg puha vaj
• 1 teáskanál só
• 2 evőkanál barnacukor
• még kb. 1 dl tej

A töltelékhez:

• 4 dl birsalmalekvár
• 10 dkg darált dió
• (tetszés szerinti édesítő ízlés szerint - nyugodtan elmaradhat, ha a lekvár elég édes)
• 1 marék mazsola
• (őrölt fahéj vagy mézeskalácsfűszer, ha fokozni akarjuk az illatot)

A kenéshez:

• 2 evőkanál méz
• 2 evőkanál víz

Elkészítése:

1. Meglangyosítjuk a tejet a cukorral, belemorzsoljuk az élesztőt, és félretesszük.
2. Közben egy nagy tálba szitáljuk a lisztet, majd hozzátesszük a vajat, a sót és a cukrot. Mélyedést csinálunk a közepébe, hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt, majd kézzel összedolgozzuk. Szükség szerint további tejet adunk még hozzá, hogy egy lágy, de nem ragacsos tésztagombóc legyen belőle.
3. Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra).
4. Közben elkészítjük a tölteléket: ehhez egyszerűen összekeverjük a felsorolt hozzávalókat. A cél egy jól kenhető, de semmiképp sem folyós massza; a lekvár sűrűségétől függ, hogy pontosan milyen arányban kell hozzá a dió. Ha a lekvártól nem elég édes, akkor ízlés szerint édesítsük is, például barnacukorral.
5. A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkalapon téglalap alakúra nyújtjuk, majd eloszlatjuk rajta a tölteléket úgy, hogy a két hosszanti oldal mentén egy-egy keskeny sáv üresen maradjon. Az egyik ilyentől indulva feltekerjük, és 20 csigára vágjuk (először félbe, majd még félbe, majd a kapott negyedeket öt-öt részre, így viszonylag egyformák lesznek).
6. Vékonyan kikenünk egy közepes tepsit vagy cseréptálat (én az Európa-tál alacsonyabb falú részét használtam, ez 23*30 cm-es), és 5*4-es elrendezésben belerakosgatjuk a lefektetett csigákat (a rúd két végéről a kisebbeket két átellenes sarokba téve). Így is kelni hagyjuk még kb. 30 percig, majd 180 fokon 30-40 perc alatt megsütjük, előmelegítés nélkül.
7. Egy kávéscsészében összekeverjük a mézet és a vizet, majd amikor már majdnem kész a sütemény (láthatóan kezd pirulni a teteje), akkor egy tollkenő segítségével megkenjük ezzel a keverékkel, és visszatesszük még egy kicsit a sütőbe, hogy szépen megpiruljon.
8. Langyosan tálaljuk, csigákra szedve. De ha netán marad belőle, az a bőséges tölteléknek köszönhetően másnap sem száraz.

Tippek:

• A tészta dagasztását és kelesztését a kenyérsütő gépre is rábízhatjuk: egyszerűen rakjuk a hozzávalókat az üstbe a megfelelő sorrendben, majd indítsuk el a Dagasztás programot. A tészta összedolgozása közben időnként nézzünk rá, és szükség esetén további tej, illetve liszt hozzáadásával igazítsuk be az állagát.
• Kerek formában (megfelelő alapterületű és mélységű tűzálló tálban vagy csatos tortaformában) sütve, "virág" elrendezésben is mutatós. Ennél először a szélét rakjuk körbe a tekercs közepéből vágott nagy csigákkal, majd még egy kisebb kört; a közepébe pedig szépen be lehet építeni a végekről a kisebb csigákat (12 + 6 + 2 db). Így remekül illik akár a húsvéti asztalra is.

Jó egészséget! torta (vegán) + egy játék

A blogomat támogató Jó egészséget! webáuház logója ihlette ezt a tortát. Stílszerűen egy csomó náluk kapható alapanyagból raktam össze egy könnyű, ízletes, egészséges desszertet. Most az ősz-tél jegyében birset tettem az alma mellé, aztán majd más gyümölcsök szezonjában esetleg lesz más változat is. A leírás hossza ne riasszon el senkit, egy rám jellemzően egyszerű, kevert sütiről van szó, a díszítést is kitalálni volt nehezebb, nem megvalósítani.

Egy kitalálós játék azért maradt Nektek is, kedves Olvasóim: Még van lehetőség megtippelni, hogy hányadik születésnapját ünnepli ebben a hónapban a Jó egészséget! webáruház. A helyes megfejtést beküldők 2000 Ft-os ajándékcsomagot nyerhetnek. Szóval játékra fel, szerintetek hány gyertya dukál erre a tortára? (Megjegyzés: A torta díszítésének semmi köze a szülinap számához.)
 

Jó egészséget! torta

(vegán recept)

Hozzávalók (24-26 cm-es formába, egy 12 szeletes tortához):

A tésztához:

• 20 dkg gyümölcsös müzli
• 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölydara
• 3 dl víz vagy almalé
• 2 evőkanál méz
• 3 evőkanál finomítatlan napraforgóolaj
• 1 teáskanál fahéj
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál citromlé

A formába:

• 2 evőkanál finomítatlan napraforgóolaj
• 1 marék lágy zabpehely

A tetejére:

• 2 dkg étcsokoládé
• 1 nagy alma
• birsalmasajt
• 6 teáskanál kókuszreszelék
• 3 teáskanál méz
• 1 teáskanál lenmagolaj

A töltéshez:

• 2,5-3 dl birslekvár (vagy más lekvár)

Elkészítése:

1. Egy nagy tálba szórjuk a müzlit, a lisztet és a darát, ráöntjük a vizet vagy almalevet, és összekeverve félretesszük.
2. Előkészítjük a formát: 24 vagy 26 cm-es kapcsos tortaformát kikenünk az olajjal, majd beleszórjuk a zabpelyhet, és rázogatással eloszlatjuk az alján és az oldalán.
3. Az almát kettévágjuk, meghámozzuk, és levágunk 3-3, kb. fél centi vastag szeletet a felekből. A magházat óvatosan kivesszük mindegyiknek a közepéből, valamint a kisebbeknek a szélén is igazítunk, hogy fél alma formájú legyen (ezek kerülnek körbe a torta szélére). Az egyik félből még egy negyedik szeletet is levágunk (ez kerül középre), a többit vagy megesszük, vagy belekockázzuk a tésztába.
4. A birsalmasajt-lapból sütikiszúró segítségével kivágunk 6 nagy szív formát, a közepüket pedig egy kisebb kisebb kiszúróval kilyukasztjuk. A leeső szabálytalan darabokat összevágva a tésztához adhatjuk, vagy megehetjük így.
5. A csokoládét lereszeljük.
6. A tésztához hozzákeverjük a többi alkotórészt; a citromlevet csak a legvégén, mikor a többit már összekevertük. Egy könnyen keverhető, de nem túl folyós állag a cél, szükség esetén további vízzel/almalével igazítjuk ezt be.
7. A tésztát a formába kanalazzuk, és elsimítjuk a tetejét. Megszórjuk a reszelt csokival, majd elhelyezzük rajra az almaszeleteket.
8. 180 fokon kb. 45 percig sütjük. Akkor van kész, mikor a tésztába szúrt fogvájó tisztán jön ki.
9. Kicsit állni hagyjuk a formában, majd rácsra borítva hagyjuk kihűlni.
10. Nagy tányérra vagy tálcára helyezzük. Éles késsel két lapba vágjuk, a felsőt a csatos tortaforma alját aládugva leemeljük. Az alsót megkenjük a lekvárral, majd visszacsúsztatjuk a tetejét.
11. Az almákon elhelyezzük a birsalmasajt-szíveket.
12. A kókuszkrémhez összekeverjük a kókuszreszeléket, a mézet és az olajat, majd mokkáskanállal a birsalmasajt-szívek közepébe igazgatjuk.
13. Legalább pár órát állni hagyjuk, hogy a tészta és a birsalmasajt is megpuhulhasson. 

A Főkóstoló véleménye: Ez tuti finom lett! - mondta, miután jóízűen megevett három nagy szeletet. Szerintem se lett egy gyenge darab!


Idő: kb. 1 óra munka összesen + sütés + állatás, legjobb előző nap elkészíteni
Pénz: kb. 750 Forint a fenti torta
Túlnyomórészt hazaiból, pár hozzávaló a jellegéből adódóan nem lehet az.
 

Paradicsomos bableves (vegán)

Egy színes és tartalmas leves a márciusi télben:


Éjszakára beáztattam 1 bögre barna szárazbabot (ez csak középbarna volt, sötét cirmokkal, megfőve elég világos lett).

Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, majd annyi friss vízben, hogy bőven ellepje, feltettem főni egy akkora lábasban, amibe majd minden belefér. (Tetszés szerint lehet bővebb lére engedni, én az egytálételeket közelítő sűrűséget szeretem.)

Meghámoztam és kis hasábokra vágtam 2 petrezselyemgyökeret meg 3 sárgarépát, és a fővő babhoz adtam. Fűszereztem 3 kis babérlevéllel és egy teáskanálnyi szárított bazsalikommal.

Aztán a minap találtam még két kis birsalmát megbújva egy doboz sarkában, s mivel az egyik még jó volt, arról ledörzsöltem a bolyhokat, és a magház kivágása után kis kockákra daraboltam, majd ezt is beletettem a készülő levesbe. (Nyilván elhagyható, csak azért került bele, mert nem volt más ötletem az 1 kis birsalma felhasználására, birsalmás bablevesről viszont már hallottam, és olyan ketchup receptet is láttam már, amiben birsalma volt a paradicsomlé sűrítőanyaga. Egyébként nagyon kellemes plusz ízt adott neki, és a sárga darabkák látványa sem utolsó a piros lében.) Tengeri sóval és frissen darált tarkaborssal ízesítettem még.

Addig főztem, míg minden kellőképp megpuhult (a bab teljesen, a zöldségek pedig haraphatóra), majd hozzáöntöttem 1 üveg (720 ml-es) hámozottparadicsom-befőttet, és ezzel már csak összemelegítettem. (Ez a paradicsombefőtt most olyan volt, amiben apró paradicsomok is voltak héjastul, és ezek igazán jól mutatnak a kész ételben. A héjuk annyira vékony, hogy egyáltalán nem zavaró, meg talán ennek is köszönhető, hogy elég szépen egyben maradtak a főzés ellenére is.) A végén beigazítottam a fűszerezést is (egy kis bazsalikomot még elbírt, és nálam a sózás is apránként, több lépcsőben megy, hogy biztos ne legyen túl sós a végén - akinek nem elég, az meg a tányérjában még sózhatja tovább).

A kiinduló receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában olvastam, Tavaszi paradicsomleves néven. Arra sajnos nem jöttem rá, hogy mitől tavaszi (egyáltalán egy paradicsomleves hogy lehet tavaszi, pláne szemesbabbal), viszont maga az alap elgondolás megtetszett (amit aztán eléggé átszabtam a saját ízlésemre).

Idő: 1 órán belül lehet enni, és ebből kb. fél óra munka
Pénz: 300 Forintból kitelt a fenti mennyiség, ami 4 bőséges, tartalmas adag (bővebb lére engedve még több, de kevésbé sűrű)
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

Birsalmás-babos egytál (vegán)

Igen jól sikerült a birsalmák tárolása karácsonyig - egy részük még az ünnepeket is túlélte. Az átnézett készletben tegnap akadt néhány "önkéntes", belőlük lett az alábbi melengető egytálétel ezen a havazós napon:

1 bögre barna babot beáztattam éjszakára. Az áztatóvíz leöntése után annyi friss vízben, amennyi jól ellepte, feltettem főni. Forrás után kis lángon, fedő alatt majdnem puhára főztem (nálam most 30 perc kellett neki, de babfüggő). Közben 3 kis birsalmáról ledörzsöltem a bolyhokat, megmostam, majd a magházuk eltávolítása után felkockáztam őket, és hozzáadtam a fővő babhoz. Ismét felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje (lehet hosszabb lére is engedni, én egytálétel-sűrűséget akartam). Addig főztem, míg a birs is megpuhult (kb. 10 perc). Közben sóval és curryvel fűszereztem (az általam használt Vindaloo curry igen csípős, úgyhogy csak érzéssel adagoltam, kóstolgatás mellett). Este a maradékot egy kis vörösborral felöntve melegítettem meg - így sem volt rossz! Ez a mennyiség 2 adag egytálétel, vagy sűrűségtől függően több adag leves.

Idő: 3/4 óra elteltével lehet enni, a munka része viszont nem több 10 percnél (csak a bab beáztatásáról ne feledkezzünk meg)
Pénz: kb. 150 Forint a fenti mennyiség, ha némi borral készítjük, akkor mondjuk 200 Ft
A fűszerek kivételével hazaiból.

Birsalmás torta mogyoróval (vegán)

Egy könnyed, gyümölcsös torta az ünnepi asztalra, vagy épp az ünnepi készülődés mellé:


A krém elkészítésével kezdtem, még előző nap:

(Ez egy nagyobb mennyiség, kb. fele-háromnegyede kell majd a tortához. A maradékból kitelik egy könnyű desszert, vagy nemes egyszerűséggel lekvár helyett fogyasztható; hűtőben pár napig eláll. Azért szoktam ennyit készíteni, mert így gazdaságos a birs sütése.)

2 kilónyi birsalmát felcikkeztem, magházát kivágtam, és vízben gyűjtöttem a darabokat, hogy ne barnuljanak meg. Utána átszedtem egy mázas cseréptálba; különösebb lecsepegtetés nélkül. Fűszerezésnek tettem közé 1 fahéjrudat és 5 szem szegfűszeget. Hideg (!) sütőben indítva 200 fokon 1 órát sült, majd az elzárt sütőben hagytam kihűlni.
Másnapra már nem sok teendőm maradt vele: a fűszerek eltávolítása után leturmixoltam, mézzel ízesítettem (nekem 2-3 evőkanállal kellett hozzá, de ízlés- és birsfüggő a mennyiség), és alaposan összekevertem. Főzni nem kell, mert friss fogyasztásra lesz, és kár lenne hőkezeléssel tönkretenni a mézet. (Méz helyett tetszőleges más édesítő is használható, ízlés szerint.)


Másnap következett a tészta:
(a Zabpelyhes-diós torta tésztája)

Egy tálba beleöntögettem a szilárd hozzávalókat, és összekevertem:

1 bögre zabpehely

1 bögre kukoricaliszt

1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt

1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Read more: http://dulmina.blogspot.com/2009/03/zabpelyhes-dios-torta.html#ixzz0aY5xb3gA

1 bögre zabpehely
1 bögre kukoricaliszt
1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
1 evőkanál szódabikarbóna
1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Aztán hozzáadtam a folyékonyakat, és ezekkel is gyorsan összekevertem:
1/2 bögre étolaj (úgy szemre)
2 evőkanál méz (illetve ízlés szerint)
kb. 1 bögre víz (a cél egy sűrű, de fakanállal jól keverhető tészta)

Kikent, kilisztezett tortaformába (26 cm-es csatos tortaforma) öntöttem, és kanállal elsimítottam a tetejét. 180 fokon 20 perc alatt sült meg (ezúttal előmelegített volt a sütő, mert egy kekszet készítettem előtte).

Rácsra borítva hagytam kihűlni.


Végül az összeállítás:

A megsütött tortalapot hosszú pengéjű, éles késsel 2 lapba vágtam.

A közepébe és a külsejére is a birsalmás krémet kentem. Mehet viszonylag vastagon, mert egy részét beszívja a tészta, no meg ez nem is az a tömény műfaj.

Végül a tetejét és az oldalát megszórtam darált mogyoróval, majd birsalmasajt-csillagokkal és egész mogyorószemekkel díszítettem úgy, hogy közöttük lehessen majd szeletelni. Birsalmasajtból felváltva került rá sima meg Othelló szőlős.

Tálalás előtt pár órát állni hagytam, hogy a tészta magába szívhassa a krém nedvességtartalmának egy részét. Így szebben szeletelhető.

Nem csak látványos, de igen finom is lett!


Idő: 1 nap elteltével lehet enni, de csak 3/4 órányi munka összesen
Pénz: kb. 500 Forint a 16 szeletes torta
Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.

1 bögre zabpehely

1 bögre kukoricaliszt

1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt

1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Read more: http://dulmina.blogspot.com/2009/03/zabpelyhes-dios-torta.html#ixzz0aY5xb3gA

1 bögre zabpehely

1 bögre kukoricaliszt

1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt

1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

Read more: http://dulmina.blogspot.com/2009/03/zabpelyhes-dios-torta.html#ixzz0aY5xb3gA

Birsalmával rakott káposzta

Avagy mi történik, ha már sorban állnak az "önkéntes" (közelgő romlás első jeleit mutató, tehát felhasználásra önként jelentkező) birsalmák, és a betárazott "mini" káposztákkal is kellene már kezdeni valamit, viszont nem igazán érek rá hosszasan dolgozni az ügyön:

Beáztattam az Európa tálat (olyan, mint a pataki tál, csak mázas a belseje) úgy fél órára. Ökölnyi káposztákat, most 2 fej vöröset és 1 fehéret felcikkeztem úgy, hogy középen a torzsa összetartsa az egyes darabokat. 2 ökölnyi birsalmát megmostam, magházát eltávolítottam, majd húsát vékony szeletekre vágtam.

A tálból kiöntöttem az áztatóvizet, majd belesorakoztattam a felaprított alapanyagokat. Felváltva raktam a kétféle káposztát, egyik sorban a vörös, másik sorban meg a fehér daraboknak fordítva lefelé a szélesebb részét, közéjük pedig egy-egy birsszelet került. A kimaradó darabokat pedig körben és a két sor között rendeztem el, majd a tetejére raktam a szeleteléskor leesett kisebb káposztadarabkákat, plusz rászeleteltem még 1 ökölnyi birsalmát.

Ráöntöttem kb. 1 dl vörösbort (az alkoholtartalma elpárolog, de akit zavar, használjon mustot, vagy végső esetben vizet), rádobtam 5 szem szegfűszeget, és megcsorgattam egy kevés (1 evőkanálnyi) olívaolajjal. Rátettem a tál fedelét, majd be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd az elzárt, de még forró sütőben hagytam úgy egy negyed órát.

Fantasztikus illata lett az összepárolódott ételnek, és a látvány sem utolsó, ahogy a bor és a vöröskáposzta megszínezte a halványzöld káposztacikkeket és a sárgás birsszeleteket. Az íze sem maradt el a várakozástól, így egy nagyon finom vegán egytálétel lett a jutalmam. Szerintem ez így jó, ahogy van, de aki igényli hozzá a húst, külön süssön serpenyőben valami könnyebb fajtát (pl. halat), és körítse ezzel a színes-illatos kavalkáddal. (Ez egy egyszerűen megvalósítható és mindenki megelégedésére szolgáló megoldás arra az esetre is, ha vegetáriánus és húsos ételt is kell tálalnunk.) A borból ittam utána egy kis pohárral.

Szerencsére bőségesen maradt még olyan birsalmám is, ami jól bírja a tárolást, így az ünnepekkor akár ismétlés is lehet ebből az egyszerű, mégis különleges fogásból.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 perc az összerakás, utána nincs vele teendő
Pénz: 400 Ft a fenti mennyiség, ami 3 adag vegán főétel vagy 4-5 adagnyi köret
Természetesen hazaiból, a szegfűszeg kivételével.

Birsalmás-diós keksz

Nagy szemű mazsolát rumba áztattam néhány órára (80 darabot, ez 3/4 teásbögrényi volt). (A rum alkoholtartalma elpárolog a sütés végére, de akit zavar, használjon gyümölcslevet vagy vizet helyette. A lényeg, hogy ne maradjon száraz a mazsola, mert akkor megég, mire megsül alatta a tészta.)

Egy tálban összekevertem az alábbi poralakú összetevőket:

• 12 dkg (12 evőkanál) darált dió
• 12 dkg (6 evőkanál) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 12 dkg (6 evőkanál) zabpehelyliszt
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál őrölt fahéj

Aztán hozzáadtam az alábbiakat is, és lágy, de nem ragadós tésztává dolgoztam össze:

• 3 evőkanál méz
  
• 12 dkg birspüré (cseréptálban megsütött birsalma krumplinyomóval összetörve, szűrőn átnyomva - ebből a kekszhez félretett adag)
• 1 dl étolaj
• kb. 1/2 dl víz

Kikent tepsire kis korongokat formáztam belőle (én gépesítettem a műveletet a keksznyomóval, de persze kézileg is lehetett volna). Aztán mindegyiknek tettem a közepére egy-egy szemet a rumtól lecsepegtetett mazsolából.

Nálam 180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy adag, és összesen 72 darab lett.

A fehér lisztes csodákat megszégyenítően laza, enyhén ropogós, fűszeres kekszek lettek. A birsalma íze sajnos beleveszett, de az állagának kétségkívül jót tett a birspüré. Hmm... lehet, hogy legközelebb a rumos mazsola helyett nem túl száraz birsalmasajt-darabokat kellene inkább tenni a tetejére? (A lekvár szerintem túl nedves oda, elvenné a keksz ropogósságát.) (Utólagos kiegészítés: Az ötlet jónak bizonyult, így az igazi, határozott birs-ízzel.)

Ez most saját elgondolás alapján született, és annyira ízlik az eredmény, hogy megtartom a receptet.

Idő: 1 óra alatt megvan sütéssel együtt
Pénz: 400 Forintból kitelik a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a mazsola és a fahéj lóg csak ki a sorból.

Birsalmás kókuszgolyó

Megsütöttem egy cseréptálnyi birsalmát (most csak a kisebb tálamban, kb. 2 kiló lehetett darabolás előtt), csak most nem sajt lett belőle, hanem három másik finomság:

Előszöris a tetejéről a gusztusosan megpirult darabokat egy tányérra szedtem, megcsorgattam egy kis mézzel, és megszórtam némi dióval, így. Ezzel feltöltöttem az energiáimat a továbbiakhoz :)

A maradéknak nekimentem a krumplinyomóval, és összetörtem. Egy kis részét szűrőn átpaszíroztam, és félretettem egy kekszhez (recept itt).

A többihez visszatettem a szűrőn fennakadt rostokat, és ezt készítettem belőle:

Serpenyőben rázogatva illatosra pirítottam 2 marék dióbelet, majd deszkán, késsel durvára aprítottam, és az 1 kiló birspüréhez öntöttem. Aztán (több részletben) 20 dekányi kókuszreszeléket kevertem még hozzá. Gyümölcscukorral édesítettem, nekem most 3 evőkanállal kellett bele (a mennyiség nyilván birs- és ízlésfüggő). Elég lágy massza lett, de azért sikerült golyókat formáznom belőle, amiket aztán kókuszreszelékbe forgattam. 45 darab lett, olyan kétfalatos méretűek. (Külön tetszett a receptben, hogy nem darált keksszel van összefogva a massza, és végülis a forgatáshoz meg messze kevesebb kókuszreszelék elég volt, mint az eredetiben szerepelt, így összesen nekem is elég lett hozzá a 25 deka. Másnapra egyébként szilárdult valamennyit, és enni már teljesen jó volt.)

Legközelebb a kókuszreszelék egy része helyett inkább darált diót kevernék a masszába, hátha azzal jobban összeáll (vagy esetleg elég lesz a 20 dekás csomag kókuszreszelék, és nem marad darabban egy másik). S ha előbb kapcsolok, a golyók közepébe kerülhetett volna egy-egy nagyobb darab (mondjuk negyed) pirított dió, nem csak a bekevert darabkák. Dió helyett mogyoróval is ki fogom próbálni (természetesen ezt a töltött változatot). Hisz birsből még mindig nincs hiány!

Forrás: Ízek és érzések magazin, 2009. december-január. (Annyit alakítottam az eredetin, hogy én főzés helyett inkább a jól bevált módon megsütöttem a birset, és kevésbé édesre csináltam. A kókuszreszelék átcsoportosítása pedig kényszerű lépés volt, hogy kezelhető legyen a massza.)

Idő: másnap lehet enni, mert bő 1 óra a sütés + ki kell hűlnie + kb. fél óra alatt megvan az összeállítás és a gombócolás
Pénz: kb. 500 Forint a fenti mennyiség
A kókuszreszelék nyilván nem hazai, és ez a gyümölcscukor is Németországból jött. A birs és a dió viszont természetesen kiskerti volt.

Szaloncukor birsalmasajtból

Már kellően kiszáradt az erre szánt birsalmasajt-lap, így a hétvégén feldaraboltam és becsomagoltam szaloncukornak. Vegyesen van diós és mogyorós, s mivel egyforma papírba került mind, lesz majd egy kis meglepetés, illetve lehet szurkolni, ki milyet szeretne húzni.

A régi szaloncukrokat idéző kétszínű papírt sütőpapírból és alufóliából állítottam össze. Az elején kikísérleteztem, mi az a méret, amibe kényelmesen belefér a tartalom, és jól is néz ki, majd ennek megfelelően hajtogattam a papírt, és késsel leszabtam. A rojtozást kötegben csináltam, nem egyesével, így sokkal egyszerűbb és haladósabb volt. A csomagoláskor alulra tettem az alufóliát, rá a sütőpapírt, összeillesztve azt a szélét, ami majd kívülre kerül. Beletekertem a birsalmasajtot, majd összenyomtam és óvatosan megcsavartam a végét, így biztosan nem bomlik ki magától.

Ezeket nagyrészt elkínálgatom majd az adventi időszakban, de már szárad az utánpótlás, amiből marad is az ünnepekre. Ennyi előzetes készülődés szokott nálam lenni, hiszen a birsalma fő szezonja némileg korábban van, mint az ünnepváró időszak kezdete. A többi viszont még ráér, legfeljebb a jónak tűnő ötleteket jegyzem fel, hogy legyen majd hová nyúlni, amikor a megvalósításon a sor.

Birsalmás-mákos pitetorta (vegán)

Az idei bőséges birstermésből múlt hétvégén egy pitét sütöttem. A mellé került mák és a díszítése már a közelgő ünnepeket idézi - ha sikerül addig eltartanom pár birsalmát, még akár ismétlés is lehet ebből a könnyed, ízletes tortából.

Először a tölteléket készítettem el. Ehhez alaposan megmostam, majd felvágtam 4 közepes birsalmát, és a magház eltávolítása után kis darabkákra aprítottam, egyenesen a főzővízbe. Lepje el jól a lé, mert a töltelékhez és a tésztához is kelleni fog majd folyadék. Nem túl puhára főztem, a vége felé 3 evőkanálnyi mézzel ízesítve (a meleg lé segítségével sikerült is összetakarítanom a kifogyott mézescsuprok aljáról azt a kevéske mézet - teába nem megy, mert azt natúr iszom, csak úgy elmosogatni viszont pocséklás lenne).

Közben ledaráltam 20 dkg mákot.

A birsdarabokat leszűrtem, majd 4 dl kompótlevet visszaöntöttem a lábasba. Egy bögrében simára kevertem 3 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt némi további lével, majd ezt is a lábasba öntöttem. Időnként megkeverve sűrűsödésig főztem (mint egy pudingot), majd a tűzről levéve hozzákevertem a darált mákot, végül pedig a főtt birsdarabokat. Őrölt fahéjjal ízesítettem.

A tésztához egy nagy tálban összekevertem 4-4 púpozott evőkanál (8-8 dkg) teljes kiőrlésű búzalisztet, teljes kiőrlésű rozslisztet és kukoricalisztet, valamint 1/2 teáskanál szódabikarbónát. Hozzáadtam 2 evőkanál mézet, kb. 1/2 dl étolajat, és bő 1 dl kompótlevet, és puha tésztává gyúrtam. Néhány percnyi állás után jól gyurmázhatóra keményedett.

Addig kikentem a 26 cm-es csatos tortaformát. Kézzel beleegyengettem a tészta 2/3-át, kb. 2 cm magas peremet csinálva neki a szélén. Ezen eloszlattam a tölteléket, majd a félretett 1/3 rész tésztából elkészítettem rá a díszítést. Kinyújtottam, és kivágtam belőle 16 kis csillagot (süteménykiszúróval), a leeső részekből pedig rudakat sodortam. Előbb a rudakat helyeztem el, egy hosszút középre, majd mindkét oldalon felezgetve a távolságot a következővel. Aztán a közökbe beraktam a csillagokat. Végül 2 teáskanálnyi mézzel megcsorgattam az egésznek a tetejét.

Nálam 180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül (a tésztát kell nézni, ha az láthatóan pirul, és elvált a formától akkor kész).

A formában hagytam kihűlni, aztán az oldalát levéve az egészet átborítottam egy tálcára, onnan meg vissza egy pizzatányérra (a simán lecsúsztatás nem akart menni, és inkább nem erőltettem).

A csíkok mellett közvetlenül vágtam fel, így egy csík meg egy csillag jut egy szeletre, és nem kell sehol sem átvágni a díszítést. Hidegen már kellően szilárd a töltelék is.

A birsalma-mák párosítás ötletét Loriennél olvastam nemrég, a tészta pedig Hamikus Zsuzsanna Tündérkonyhájából való, a Lepisüti, amit ő is számos töltelékkel variál a könyvben.

Idő: kb. 1 óra előkészítés + 1/2 óra sütés + legalább 1-2 óra hűlés
Pénz: kb. 500 Ft a 16 szelet
Hazai alapanyagokból, mindössze a fahéj lóg ki a sorból.

Birsalmás halszeletek

Ez az egyszerű, de igen ízletes halétel szerintem akár ünnepi fogásként is megállja a helyét:

50 dkg tengerihal-filét előző este kivettem a fagyasztóból, így magától felengedett. Elrendeztem a darabokat egy vékonyan kiolajozott tepsiben, majd enyhén sóztam és megszórtam szárított kaporral (de a következő adaghoz már azóta betáraztam a frisset a fagyasztóba). Alaposan megmostam 2 közepes birsalmát, majd a magházuk kiemelése után húsukat vékony szeletekre vágtam, és kiraktam velük a haldarabok tetejét, a maradékot pedig melléjük tettem. Meghámoztam és felszeleteltem 1 kilónyi krumplit, és ezzel betakartam az egészet. Enyhén sóztam, majd alufóliával lefedve beraktam az egészet a sütőbe. 180 fokon 45 percig sütöttem (előmelegítés nélkül), meg utána még az elzárt sütőben hagytam egy kicsit. 30-35 perc tájékán levettem róla a fóliát. (A krumplit érdemes ellenőrizni a tetején, mire az átsül, a hal és a birs is jó az alján.)

Az egésznek a "lelke" a sült birsalma, mennyei illatával és ízével, ráadásul a tepsi aljára került daraboknak szép vöröses-barnás színük lett. Aki nem szereti a kaprot, szerintem nyugodtan lecserélheti valamilyen más zöldfűszerre, mondjuk kakukkfűre vagy rozmaringra, esetleg petrezselyemre. A "sima" tengeri hal helyett cápaharcsa filéből készítve még ízletesebb volt, és ebben tényleg nem találtam szálkát még én sem (pedig különös érzékem van hozzá :)

Az ötletadó receptet Főz és fecseg blogjában olvastam. Nálam a püré műfaj nem igazán megy, pláne tojásosan, ezért raktam rá inkább vékonyra szeletelve a nyers krumplit. Mire az étel többi része megsült, a krumpli is finom puha lett a tetején. Külön tetszik, hogy ezzel bele van építve a köret, és amíg sül, nyugodtan lehet mellette mást csinálni, akár a konyhán kívül is.

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, de csak kb. 15 perc munka az összerakás (fontos viszont, hogy a halat ne felejtsük el kiolvasztani)
Pénz: kb. 700 Ft a fenti mennyiség, ami 2 bőséges adag
A hal nem hazai volt, a többi hozzávaló viszont igen.

Birsalmasajt - sült birsből

Több helyen olvastam már, hogy előkészítésként nem megfőzik, hanem megsütik a birsalmákat a sajthoz. Nálam persze az egészben megsütés nem jön szóba, hiszen szinte mindegyik szemnek van kisebb-nagyobb hibája, amit én jobbnak látok még az elején kivágni, nem majd megsült állapotban bányászni belőle (meg így a hulladék helyett is hasznos részt sütök inkább - a komposztba meg nyersen is tökéletes a rossza). Végülis ezeket a kisebb fajta birseket egyáltalán nem nehéz felvágni, még az én nem túl profi késeimmel sem (a töklámpáshoz sokkal több erő és ügyesség kellett). Magában az alapötletben viszont láttam fantáziát, főleg a múltkori sült birs készítése után.

Ezúttal a nemrég kapott Európa tálamat használtam a sütéshez. Ez a pataki tálhoz hasonló, csak belül mázas. Végső soron a pataki tál is jó lett volna a célra, csak a sok egyéb finomság után már alapból van egy zöldséges aromája, az alapos, időnként áztatással is támogatott mosogatás ellenére is. Nem tudom, mennyire vette volna át ezt a gyümölcs, de mivel nem volt muszáj, inkább nem próbáltam ki.

A tálat beáztattam arra az időre, amíg a birsek mosásával és feldarabolásával foglalatoskodtam. Kivagdostam mindegyikből a magházat meg a hibás részeket (meg viszont nem hámoztam), aztán felkockáztam, és a tálba átrakásig egy fazék vízbe raktam. Összesen kb. 4 kilónyi birs végezte a kés alatt (a nem túl hibás fajtából, mint ami a fenti képen is látható - a saját kis jégvert termésemből duplaennyit is meg kellett faragnom, hogy a javával megtöltsem a tálat).

Igyekeztem jól megrakni a tálat, hiszen így éri meg leginkább égetni a sütőt miatta. Mert ennek bizony egy jó óra kell 200 fokon (de a tál megóvása érdekében hideg sütőből indítva!), meg még utána is bent hagytam egy darabig az elzárt, de még meleg sütőben. Ezidő alatt puhára és kellemes vöröses-barnás árnyalatúra sült a tartalma, és közben igen finom illatok terjengtek a konyhában.

Átborítottam az egészet egy nagy fazékba, amiben majd meg lehet főzni, és krumplinyomóval összetörtem. Kóstolás útján megállapítottam, hogy ehhez a kevésnél is kevesebb nádcukor kell (vagy gyümölcscukor, csak az most épp elfogyott), hiszen így előkészítve a birs messze nem annyira fanyar, mint főzve (az egészbe ment 5 evőkanállal - a mennyiség persze ízlés- és birsfüggő; a gyümölcscukor édesebb).

Időnként megkeverve jól átforraltam. Hosszasan nem kell főzni, hiszen már induláskor elég sűrű a massza, a színe pedig a szárítás során sokat mélyül még. Közben összevágtam 2 maréknyi mogyorót, amit a végén belekevertem.

A kész masszát celofánnal kibélelt tepsikbe simítottam bő 1 centi vastagon (2 db 20*30 cm-es lap lett), így fogom megszárítani. (Ha kell a tepsi, akár már másnap át lehet emelni a tartalmát egy tálcára a celofán túllógó szélénél fogva.) Pár nap múlva majd tálcára átborítva megfordítom, lehúzom a celofánt, és megvárom, míg a másik oldal is kellően megszárad. Időnként meg-megfordítom, hogy biztos ne penészedhessen be az alja.

Utána pedig jöhetnek a süteményszaggatók, hogy formákat vágjak belőle.

Másik formázási ötlet: A képen látható korábbi adagnál vastagabbra készítettem a lapot, hogy egyfalatos téglácskákat vágva belőle akár szaloncukornak is becsomagolható legyen (megfelelő méretűre szabdalt sütőpapírból és alufóliából könnyedén elkészíthető a klasszikus, kétrétegű papír is hozzá, erről kép itt.) Ebbe a fajtába nem belekevertem a diót és a mogyorót, hanem a megfordítás után a tetejébe nyomkodtam fél/negyed, illetve egész szemeket úgy, hogy majd ezek között lehessen darabolni.

A sütésnek köszönhetően sokkal szebb színű a massza már a főzés elején, de az igazi színét csak a szárítás során nyeri el a kész birsalmasajt. A birs fantasztikusan puhára és ízletesre sül így, s mivel lé nélkül megy mindez (bár túl alaposan nem csepegtettem le a tálba rakáskor a darabokat), a pektin is benne marad, és hamarabb, könnyebben dermed a sajt (de a szárítást azért így sem lehet megspórolni). Aki nagy mennyiségben készít birsalmasajtot és van megfelelő sütőedénye (cseréptál hiányában az alufóliával jól lefedett mély tepsi is megteszi), annak mindenképpen ezt a készítési módot ajánlom.

Ha a sütés nem megoldható, akkor működik így is, illetve ennek egy különleges, szőlővel kombinált változatáról itt írtam.

Idő: kb. 3 óra, de ebből csak 1 óra munka (fele az elején, fele a végén); plusz a szárítás
Pénz: kb. 600 Ft
A birs természetesen hazai volt, a (finomítatlan!) nádcukor meg Mauritiusról jött.

Szőlős birsalmasajt

Így szezon végén egyáltalán nem elhanyagolható szempont, hogy a birsalmasajtnak - a lekvárral ellentétben - nem kell üveg. S ami lekvárként már bevált, miért ne lehetne ennél is bevetni? Nevezetesen az Othello szőlővel való párosítást. A színének és az ízének is jót tesz!

A szokásos módon készítettem a birsalmasajtot, csak az előkészített birsdarabkákat nem vízben, hanem szőlőlében főztem meg, majd abban hagytam langyosra hűlni, és csak utána szűrtem le. A mustkészítéskor félretett kb. 3/4 liternyi levet használtam fel hozzá (ez 1 kilónyi jó érett szőlőből nyerhető ki, ha nem préssel, akkor krumplinyomóval összetörve, majd leszűrve), és ebbe úgy 2 kilónyi birs fért el (hámozatlanul mérve) - nyersen nyugodtan kilóghat, mert főzéskor csökken valamennyit a térfogata, így éppen el fogja lepni a színes lé. A szőlő édességének köszönhetően így még kevesebb gyümölcscukorral is ízletes lett a sajt, a visszamaradt lé pedig igazán finom itóka úgy, ahogy van.

(Hétfő óta még nem száradt ki teljesen, úgyhogy a képen az egész lapot tudom megmutatni. Ebből fogok majd különféle formákat vágni süteményszaggatókkal.)

Idő: kb. 2 óra + szárítás
Pénz: kb. 350 Ft a fenti adag, ebből lett egy kb. 20*30 cm-es lap
A gyümölcsök természetesen hazaiak voltak - mi több, a környéken termettek, az a kis gyümölcscukor viszont Németországból jött.

Sült birsalma mézzel és dióval

6 közepes birsalmát alaposan megmostam, majd deszkán egy jó éles késsel négybe vágtam. Eltávolítottam a magházát, valamint a héjából a nem szép részeket. A negyedeket vékony cikkekre vágtam, egyenesen egy mázas cseréptálba. Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd a fedő levétele után az elzárt sütőben hagytam még egy darabig. Mikor már csak jó langyos volt, kistányérra szedtem, megcsorgattam virágmézzel, megszórtam egy leheletnyi fahéjjal, valamint egy kis marék darabolt dióval. 3 adag.

Már a sütés közben nagyon finom illata volt, az utólag rárakott kiegészítőkkel pedig igen kiváló desszert lett a maga egyszerűségében (természetesen az ilyesmiknél különösen fontos a hozzávalók minősége). Az utólagos rácsorgatással elkerülöm a méz hőkezelését, meg így ki-ki ízlése szerinti mennyiséget tehet rá, nem központilag meghatározott az édessége. A fahéj tényleg csak leheletnyi legyen, nem kell, hogy elnyomja a többi hozzávaló ízét. A diót meg is lehet pirítani, de hő hatására veszít értékes anyagaiból. Dió helyett mogyoróval is ki fogom próbálni.

Idő: kb. másfél-két óra elteltével lehet enni, de csak 15-20 percnyi munka van vele
Pénz: kb. 60 Ft/adag
A fahéj kivételével csakis hazai alapanyagokból.