Narancsos "túró rudi" muffin (laktovega)

A hűtőben árválkodó házi túró felhasználásához kerestem ötleteket, aztán némi karácsonyi hangulattal fűszerezve ez sült ki belőle:

Narancsos "túró rudi" muffin

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (18 darabhoz):

A tésztához:

• 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 4 evőkanál keményítő
• 2 evőkanál cukormentes kakaópor, átszitálva
• 2 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 nagy csipet só
• 3,5-4 dl víz
• 1 dl olaj
• 3 nagy evőkanál méz (édesszájúak tegyenek picit többet)
• 1 evőkanál fehérborecet vagy citromlé (a kész sütiben nem érezni az ízét, a szódabikarbóna beindításához kell valami savas dolog)

A töltelékhez:

• 25-30 dkg tehéntúró
• 1,5 dl citruslekvár (vagy narancslekvár vagy tetszőleges egyéb lekvár/dzsem)
• 1-2 evőkanál méz (ízlés szerint, a lekvár édességének figyelembe vételével)

 A forma kikenéséhez:

• 2-3 evőkanál vaj vagy olaj

Elkészítése:

1. Ha szükséges, akkor megolvasztjuk a forma kikenéséhez szánt zsiradékot, és egy tollkenő segítségével eloszlatjuk a muffinforma mélyedéseiben.
2. Egy tálban jól elkeverjük a töltelék hozzávalóit. Ha nagyon száraz a túró, akkor célszerű pár kanál tejfölt vagy valamivel több lekvárt adni hozzá.
3. Egy másik tálba szitáljuk a tészta poralakú összetevőit, majd hozzákeverjük a folyékonyakat is. A víz adagolásával állítsuk be, hogy egy sűrű, de fakanállal jól keverhető tészta legyen. Az ecetet csak a legvégén keverjük bele.
4. A muffinforma mélyedéseibe rakunk egy-egy kanál tésztát, arra egy-egy kanál túrót, majd ismét egy-egy kanál tésztát. A széleket igazítsuk el, hogy a túró ne kandikáljon ki, különben sütéskor kijön belőle.
5. 180 fokon 15-20 perc alatt megsütjük; tűpróbával ellenőrizzük, hogy kész van-e (a beleszúrt fogvájó tisztán jön ki).
6. Teáskanállal alányúlva kiemeljük a formából, és némi hűlés után fogyasztható. Ha netán marad belőle, másnap is finom puha.

Tippek:

• A töltelékként használt túrókrém önállóan is finom csemege.
• Muffinok helyett egyszerűen lepényként is megsüthetjük: öntsük egy kikent tepsibe a tésztát, majd pöttyözzük meg evőkanálnyi túrókupacokkal. Így valamivel hosszabb sütési idővel számoljunk, és csak kihűlve lehet szépen szeletelni.

Sárgabarackos muffin reggeli (vegán)

Hétfőn jöttünk vissza, így a hétvégi piacolás érthető okokból kimaradt. Vagyis szombatig abból kell gazdálkodni, ami van itthon (sufni, kamra, fagyasztó), meg ami kicsit hoztunk magunkkal (értelemszerűen nem a kaja volt a legnagyobb tétel a csomagban). Így aztán néhány megszokott kedvenc kilőve - elő hát a kreativitással, mert enni azért kell!

Isti leginkább kenyérben meg tejben tud csak gondolkodni, úgyhogy rám maradt, hogy tápláló, vegán finomságokat válogassak a hétre, amikhez ráadásul minden van itthon. (A hétköznapi piac igen gyér, boltit meg nem vagyok hajlandó venni semmi olyanból, amiből sokkal kevesebb pénzért sokkal jobb minőségűt kapok a piacon. A régi készletek leépítése pedig amúgy is csupa haszon.)

A müzli már kicsit unalmas, az almával más terveim vannak, a búzadara elfogyott, a kásákat nem igazán szeretjük, de néhány kenyérmentes nap nem lenne megvetendő. Legyen hát süti, ami csak visszafogottan édes, de amúgy tartalmas, és még finom is. Legyen!

Ilyenkor hasznos a blog. Egyszerűen csak szétnézek a régi bejegyzéseim között, és próbálok találni valamit, ami pont megfelel az aktuális kívánalmaknak. De ha nem is bukkanok ilyenre, legalább ötlet azért akad jó eséllyel.

Most ezt a meggyes lepényt konvertáltam a képen látható barackos muffinná. A tészta poralakú összetevőit még előző este összekészítettem egy tálba, így reggel már csak a befőttlevet meg az olajat kellett hozzákevernem. Ezután kikent, kilisztezett, 12 poharas muffinformába kanalaztam a masszát, majd egy-egy fél barackot nyomtam a tetejükre, ezúttal magházzal felfelé, ahová aztán egy-egy szem barackmag meg csipetnyi sötét barnacukor került. 180 fokon 25-30 perc alatt sültek meg. Langyosan tálaltam, a jó idő tiszteletére kint a teraszon. Bőséges reggeli 2 személyre. (Tipp: Befőtt helyett friss barackból is jó lesz majd szezonban.)
 

Aszaltgyümölcsös-korpás muffin (lakto-vega)

Menő vagy sem, szeretek muffint sütni, mert egyszerű, gyors, változatos műfaj. A legtöbb recept azonban kapásból kiesik, mikor a hozzávalóknál meglátom a tojások számát. Egyet-kettőt még csak el lehet lébecolni őrölt lenmaggal az ilyen kevert dolgoknál, de annál többnél már érdemesebb alapjában új koncepciót keresni. Aztán ott van még a cukor meg a zsiradék, amiből szintén nem csípem a sokat - de ugye ezek mennyiségéből se lehet akármennyivel visszább venni úgy, hogy azért értékelhető mennyiségű és minőségű tészta maradjon nélkülük. A lisztet meg úgyis lecserélem teljes kiőrlésűre, és a porok összekeverése után egyenesen abba a tálba mennek a folyadékok, külön maszatolás nélkül. Amiből ezek után ehető muffin sül ki, azt a receptet gyorsan feljegyzem, mert ismétlésre érdemes. Mint ez itt. Persze könnyű dolgom volt vele, mert több ponton már eredetileg is megfelelt a sajátos igényeimnek, a többi átalakítást meg remekül elviselte.

Aszaltgyümölcsös-korpás muffin

(lakto-vegetáriánus recept)

Kiadós, egészséges reggeli, amit ráadásul gyorsan, egyszerűen elkészíthetünk.


Hozzávalók (12 muffinhoz):
(a méréshez használt bögre 2,5 dl-es)

• 1/2 bögre (vegyes) aszalt gyümölcs (szilva, sárgabarack, meggy, mazsola, stb.)
• 1 bögre zabkorpa
• 3/4 bögre Graham liszt
• 1 evőkanál barnacukor
• 1 evőkanál őrölt fahéj
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 teáskanál méz
• 2-3 dkg vaj
• kb. 1 bögre tej

Elkészítése:

1. Szükség szerint összevágjuk az aszalt gyümölcsöket, majd egy nagy tálban elkeverjük a többi poralakú összetevővel.
2. Megolvasztjuk a vajat, és egy tollkenő segítségével kikenjük a muffintepsi mélyedéseit.
3. A maradék vaj a tésztába kerül, a többi folyékony összetevővel együtt. Gyorsan összekeverjük az egészet, annyi tejet adva hozzá, hogy sűrű, de fakanállal jól keverhető tésztát kapjunk.
4. A muffinforma mélyedéseibe kanalazzuk, és 180 fokon tűpróbáig sütjük (20-25 perc, előmelegítés nélkül).
5. Langyosan vagy kihűlve, ízlés szerint vajjal és/vagy dzsemmel fogyasztjuk.
   

A kiinduló receptet Kurma dásza: Ínycsiklandozó vegetáriánus receptek című könyvében találtam. Talán ez az első olyan ebből könyvből, amivel egy kicsit befürödtem első nekifutásra: ugyanis dupla ennyi tésztához írja, hogy 6 muffin lesz belőle. Már olvasásra gyanús volt a mennyiségeket elnézve, de azt azért nem gondoltam, hogy nem kétszer hat, nem is háromszor hat, hanem négyszer hat lesz. Így persze csak két menetben fért be a formába és a sütőbe, esélyt sem adva arra, hogy összekeverés után azonnal megsüssem mindet. A második adagon ez sajnos meg is látszott, nem emelkedett fel olyan szépen, mint az első sorozat. Azóta többször volt már belőle ismétlés, a fenti mennyiségekkel - kettőnknek szerencsére így is kitesz egy kiadós reggelit.

Almás-diós püspökkenyér vagy muffin (vegán)

A télről maradt fonnyadt almák utója végezte az alábbi süteményben a minap. Picit alakítottam a régebbi recepten, nem is eredménytelenül, hiszen lazább, "sütisebb" állagú lett így, a tetejére rápirult barnacukor pedig finom karamelles ízzel egészítette ki ezt az egészséges uzsonnáravalót. Nem igényel semmilyen különleges vagy romlandó hozzávalót, gyorsan összedobható, úgyhogy számomra az alapreceptek között a helye!

Almás-diós püspökkenyér (vagy muffin)

(vegán recept)

Hozzávalók:

• 4 közepes (kb. 40 dkg) alma
• 25 dkg Graham liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 púpozott teáskanál őrölt fahéj (kisebb része helyett mehet őrölt szegfűszeg is, ha szeretjük)
• 3 +1 evőkanál barnacukor
• 2 marék dió
• kb. 1 dl víz
• 1 evőkanál olaj a forma kikenéséhez

  
Elkészítése:

Az almákat négybe vágjuk, eltávolítjuk a magházukat, majd tökreszelőn kireszeljük őket a héjukból. A diót deszkán, késsel durvára vágjuk. Egy nagy tálban fakanállal gyorsan összekeverjük a tészta hozzávalóit (a barnacukorból a 3 evőkanál kell ide); a vizet úgy adagolva, hogy egy jól keverhető, de elég sűrű massza legyen (sok függ az almák méretétől és nedvességtartalmától). Vékonyan kiolajozunk egy 25 cm-es püspökkenyérformát, beleöntjük a tésztát, kanállal nagyjából elsimítjuk a tetejét, majd megszórjuk 1 evőkanál barnacukorral. Hideg sütőben indítva 180 fokon 45 percig sütjük, majd utána még 15 percig az elzárt sütőben hagyjuk. Eddigre jól átsül, a külseje pedig szépen meg is pirul. (Ne ijedjünk meg, ha a tűpróba még kicsit nedvesnek mutatja a belsejét - ha hűl egy kicsit, épp jó lesz.) Langyosan és kihűlve egyaránt finom.

Tipp: Ugyanezt a tésztát püspökkenyér helyett muffinnak is elkészíthetjük, csak akkor rövidebb sütési idővel számoljunk. Dió helyett mogyorót vagy más olajos magot is tehetünk bele, illetve egy részét lecserélhetjük aszalt gyümölcsre (például mazsolára vagy almadarabokra), ahogy tetszik.


Idő: kb. 15 perc munka az elején az összerakás + 60 perc sütés
Pénz: 350 Ft a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból.
 

Sonkás-sajtos kelt muffin

A húsvét utáni maradékkisöprés utolsó felvonása volt ez a két okból sem szokványos muffin. Egyrészt a sós ízvilágot képviseli, másrészt pedig nem sütőporos vagy szódabikarbónás a tésztája, hanem élesztő gondoskodik a lazaságáról.


1 dl langyos vízben felfuttattam 1/2 dkg friss élesztőt egy kis mézzel.

Közben összedaraboltam 15 dkg füstölt-főtt sonkát (csak sovány részeket). 5 dekányi füstölt parenyicából 12 nagyobb kockát vágtam, a többit pedig apró darabokra. (Ezek zömét a sajtos-sonkás burgonyakarikák készítésénél kimaradt köztes részek képezték). Meghámoztam és apróra reszeltem 1 tojásnyi méretű krumplit.

A krumplihoz raktam 15 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 evőkanál őrölt lenmagot, 1 csipet sót, kb. 2 dl tejfölt (ezúttal egy bontott doboz alján egy nagy pohár fele volt, ennek hiányában egy 175 g-os kis dobozzal tettem volna), végül a felfuttatott élesztőt. Fakanállal összekevertem, majd hozzáadtam a sonkadarabokat is. (Sűrű, de fakanállal azért jól keverhető tészta legyen, ez szükség esetén további liszt, illetve víz hozzáadásával állítható be.)

Kikent muffintepsi mélyedéseibe kanalaztam, majd mindegyiknek a közepébe nyomtam egy-egy sajtkockát, és megszórtam a tetejét a sajtdarabokkal.

Kb. fél órát kelni hagytam langyos helyen (50 fokra felmelegített, majd elzárt sütőben), majd 180 fokon újabb fél óra alatt sült meg (előmelegítés nélkül; tűpróbával lehet ellenőrizni).

Langyosan tálaltam, és mind el is fogyott frissen, úgyhogy hidegen az állagáról és az eltarthatóságáról nem tudok beszámolni.

A kiinduló receptet az Ízek és érzések magazin 2010/1. számában találtam, és jól átszabtam a rendelkezésre álló maradékokhoz meg a saját ízlésemhez.

Idő: szűk másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15-20 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 450 Ft
Alapvetően hazai alapanyagokból.

Birsalmás muffin (vegán)

4 közepes birsalmát (kb. fél kiló) alaposan megmostam, majd a magház eltávolítása után kis darabkákra vágtam, és fél liternyi enyhén citromos vízbe tettem (épp ellepte a lé). 1 evőkanál barnacukor hozzáadásával éppen puhára főztem. A végén pedig leszűrtem és jól lecsepegtettem a birsdarabokat a létől.

Közben egy nagy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 2 bögre (240 ml-es) teljes kiőrlésű búzaliszt
• 2 evőkanál őrölt lenmag
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 2 evőkanál barnacukor (édesszájúak tegyenek többet)

Aztán hozzáadtam az alábbiakat is:

• 1 teáskanál vanília kivonat
• 7-8 dkg olvasztott margarin, amiből előbb egy tollkenő segítségével kikentem a muffinforma mélyedéseit (lehet helyette vajat vagy olajat használni, kinek-kinek hite szerint - vajjal persze nem vegán a recept)
• 1 jó bögrényi kompótlé, hogy könnyen keverhető, de nem túl folyós tészta legyen (a maradék levet meg megittam)
  

Végül beleforgattam a főtt birsdarabokat is.

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam, 12 felé elosztva (elég nagyok lettek, de két tepsivel meg messze nem lett volna, és pár darab miatt nem tartottam érdemesnek a kétkörös sütést).

Nálam 180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül. Akkor sült át, ha a beleszúrt fogvájó tisztán jön ki (tűpróba). A kész muffinokat pár percig állni hagytam a formában, majd óvatosan szedtem ki, mert ahol a szélére keveredett birsdarab, ott egy picit odatapadt (viszont nagyon finoman meg is pirult). (A magam részéről továbbra sem tervezem a rászokást a papír használatára, inkább vállalom ezt a kis kényelmetlenséget néha.)

Illatos, ízletes, extra gyümölcsös sütemény lett, ami még másnap sem száraz.

A kiindulási alap a neten számtalan helyen (például itt) fellelhető Birsalmás muffin recept volt. Reform-vegán kivitelben meg én így képzelem.

Idő: egy jó óra alatt megvan mindenestül
Pénz: kb. 250 Ft
A fő hozzávalók hazaiak voltak, az ízesítők - jellegükből adódóan - nem.

Narancsos-mákos muffin

Egy keverőtálba öntögettem a por alakú összetevőket, és elkevertem őket:

• 1 bögre zabpehely (nagy szemű)
• 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 3 evőkanál egész mák
• 2 evőkanál finomítatlan nádcukor (ízlés szerint lehet több)
• 1 narancs reszelt héja
• 1 csipet só
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• ½ teáskanál őrölt szegfűszeg
• 2 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna

Hozzáadtam a folyékonyakat is, és újból elkevertem:

• 1 narancs kifacsart leve és rostjai a facsaróból (kb. 1 dl)
• 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
• 1 teáskanál vanília kivonat
• 3 evőkanál étolaj

(A narancs méretétől és lédússágától függ, hogy kell-e igazítani az állagon a végén - szükség esetén egy kis liszt, illetve víz hozzáadásával állítanám be a sűrűséget.)

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam, és megszórtam a tetejüket egy kis barnacukorral (1 teáskanálnyi fogyott a 12 darabra összesen). (Nagyon szépen rápirul, és frissen igen feldobja - másnapra viszont ragacsosra olvad rajta, így ha nem friss fogyasztásra szánom elsősorban, akkor ezt elhagyom.) Nálam 180 fokon 25 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül (de a tűpróba a biztos).

Ezt a receptet már Siccikénél is kinéztem, aztán a Vegavarázs oldalon láttam nemrég ismét. Kicsit riasztott a rengeteg féle hozzávaló, de végülis nem bántam meg, hogy – némi átalakítással ugyan – kipróbáltam. Mondjuk ez az ízvilág inkább a télhez és a karácsonyhoz kapcsolódik nálam, de most van az a pont, amikor a normális, hazai gyümölcsök hiányában kénytelen vagyok a jobbacskának ítélt déligyümölcsökkel beérni.

Narancsos-citromos muffin

Ezt a muffint (pontosabban az alapjául szolgáló nem reformos változatot) egy barátomnál ettem először. Akkoriban még nem volt közismert ez a műfaj Magyarországon, ők viszont korábban huzamosabb ideig éltek Amerikában, és jópár ottani ételt szívesen készítettek itthon is. Többek között muffint; papírral (amit természetesen kintről hoztak). Láttam, milyen könnyű elkészíteni, és frissen, vajjal igen finom uzsonna volt.

Egyből elkértem a receptet, gondolván, hogy olyan papír hiányában majd tepsibe öntve, lepényként is jó lesz az. A hazahozott kóstoló itthon is nagy sikert aratott, ráadásul kiderült, hogy nekünk régóta volt már olyan tepsink, aminek kis mélyedései vannak – csak nem használtuk, mert recept nem volt hozzá mellékelve, és Horváth Ilona szakácskönyve sem szolgált megfelelő felvilágosítással a témában. Amúgy a formát ajándékba kaptuk valamikor – később azon poénkodtunk, hogy biztos azért ajándékozták el, mert ők se tudták, hogy mire való. Hát, mi most már rájöttünk :)

Készítettünk is benne ilyen muffint rendszeresen, és azóta is megemlegetjük róla azt a volt barátomat. Évekkel később pedig már itthon is lehetett venni muffinpapírt és muffinformát is (mi több, különféle méretben), meg olyan könyvet is, amiben rengeteg egyéb féle muffinrecept is szerepelt (még sósak is!). S amikor mások még bizalmatlanul méregették az újdonságot, én már alapvetően tudtam, hogy ez egy nagyszerű téma.

Hosszú szünet után kerestem most elő azt a régi receptet, és alakítottam a mostani ízlésemhez. Ráadásul nemrégiben a minimuffin-formák is előkerültek, és úgy jött ki a tésztamennyiség, hogy a kedvenc virágos formám mellett ezek egyikébe is jutott.

1 citrom és 2 narancs héját lereszeltem egy nagy tálba, levét kifacsartam (kb. 1,5 dl lett összesen), és a rostokat is a tálba kapartam a facsaróból. Hozzáadtam 2 evőkanál őrölt lenmagot, ½ teáskanál sót, 2 evőkanál barnacukrot, 2 dl vizet, 2 bögre (0,5 liter) Graham lisztet, 1 evőkanál sütőport és bő 1 dl étolajat (úgy szemre). Jól elkevertem; ezúttal kevés liszttel kellett még igazítanom az állagán (a kifacsart gyümölcslétől és a liszttől is függ, hogy kell-e, illetve hogy liszt vagy víz szükséges). Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam, és közepesen forró sütőben tűpróbáig sütöttem. Ebből a mennyiségből 12 normál és 12 mini muffin lett.

* * *

Akár VKF!-es bejegyzés is lehetett volna ez, csak némileg lekéstem a határidőt, meg nem is állítanám, hogy feltétlenül a muffinforma a kedvenc tárgyam a konyhában. Igazából nincs egyetlen kedvencem, inkább csak az egyszerű, de minőségi, időtálló dolgokhoz vonzódom, amiket sokoldalúan használhatok a mindennapokban.

Egyszerű muffin (vegán)

Ezt most nem cifráztam, csak az került bele, ami nagyon muszáj, így 5 hozzávalóból megúsztam:

Egy tálban összekevertem a következőket:

• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 330 ml (egy Kubus üveg) rostos gyümölcslé (házi, most épp szilva - inni túl sűrűnek éreztem, de ebbe jó volt)
• 1/2 dl étolaj, úgy szemre

(Ha nem jó az állaga, egy kis liszt, illetve víz hozzáadásával lehet igazítani rajta - a használt gyümölcslé sűrűségétől függ, hogy kell-e.)

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam (12 darab lett), majd kevés barnacukorral megszórtam mindegyiknek a tetejét (2 teáskanál barnacukor ment el az összesre). Nálam 180 fokon 25 perc alatt sült meg előmelegítés nélkül (tűpróbával ellenőriztem).

A belekevert gyümölcslé és a tetejére pirult barnacukor kellemes ízt adott neki. Én most nem kívántam bele semmi egyéb dúsítást, élveztem így a maga egyszerűségében.

(Fényképet pedig ezúttal mobiltelefonnal voltam kénytelen készíteni, de azért a semminél jobb lett :)

Csipkebogyós-mákos muffin

Amikor elolvastam ezt a receptet Citromfűnél, egyből beindult a fantáziám, hogy mit lehetne ebből kihozni reformosan, és még jobb esetben akkor már vegánosan is. Ma megvalósítottam a tervet:

Egy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 evőkanál rizsliszt
• 5 evőkanál egész mák (igen, egész)
  
• 2 evőkanál őrölt lenmag

Aztán hozzáöntögettem még az alábbiakat is, és az egészet jól elkevertem:

• kb. 1 dl házi hecsedli lekvár (pont elfogyott egy kis maradék a hűtőből)
  
• 1 dl étolaj (úgy szemre)
• kb. 2 dl víz a megfelelő állaghoz (remekül ki lehetett öblíteni vele a lekváros üveget)

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam (12 darab lett). Megszórtam a tetejét egy kis barnacukorral (1 teáskanálnyi ment el az összesre). 180 fokon megsütöttem. Kb. 30 perc elteltével mutatta késznek a tűpróba.

Szépen feljött, és a mákszemek is egyenletesen oszlanak el benne. Ízletes sütemény, érdemes volt kipróbálnom.

Máz és díszítés helyett inkább csipkebogyó italt készítettem hozzá: szárított csipkebogyót hideg vízbe áztattam (így nem mennek tönkre a csipkebogyó hasznos anyagai). Ez egy kellemesen savanykás itóka, és a megázott csipkebogyó-darabok is ehetőek belőle. (A képen látható még csak addig ázott, amíg elkészítettem a muffint; tovább áztatva még jobb.)

A muffint és az italt is lehet édesíteni ízlés szerint, én nem kívántam ezt. A muffinnál a lekvár édességét nem árt figyelembe venni.

Lencsés-sajtos muffin

Lencse-ehetnékem volt, ezért tegnap este beáztattam egy bögrényit. Ma pedig megfőztem, és ezt a muffint készítettem egy részéből:

Egy tálba berakosgattam a következőket, majd egy kanál segítségével jól elkevertem:

• 6 evőkanál Graham liszt (szerintem teljes kiőrlésűvel is jónak kell lennie)
• 3 evőkanál őrölt lenmag
• 2 evőkanál rizsliszt
• 3 evőkanál étolaj
• 1/2 csomag sütőpor
• egy kis marék szárított petrezselyemzöld, szétmorzsolva
• 10 dkg durvára reszelt sajt (nálam most füstölt parenyica)
• főtt barna lencse, kb. 1/2 bögre száraz lencséből, natúr
  
• kb. 1 bögre folyadék (most a lencse főzővizéből épp kitelt, amúgy víz) a megfelelő állaghoz

Kikent, lisztezett muffinforma mélyedéseibe kanalaztam (12 darab lett). 180 fokon 30 percig sütöttem, előmelegítés nélkül, mire a tűpróba késznek mutatta.

A kiinduló recept ez volt, de úgy gondoltam, hogy nekem a fentiek szerint átalakítva fog ízleni (no meg ezek a hozzávalók voltak itthon). Bejött! :)))

Baracklekváros sütemény

Tavaly már volt egy próbálkozásom ezzel a sütivel: ízre finom volt, viszont rosszul nézett ki, ráadásul sületlennek is éreztem a közepét (miközben a széle már enyhén túl is sült). Aztán most úgy alakult, hogy vágytam az ízére, hát kapott még egy esélyt. Az állagával most sem voltam elégedett, bár a korábbi esetből tanulva most nem egyben, tepsiben, hanem kis adagokban, muffinformában sütöttem meg. Most is szépen feljött, majd lejjebb esett (pedig nem nyitogattam rá a sütőajtót), és némileg lágy a közepe (igaz, legalább nem sületlen). Most már kénytelen vagyok azt hinni, hogy (1) ennek ilyennek kell lennie, vagy (2) a reformosítás teszi ilyenné (de reformosítás nélkül meg garantáltan nem enném meg). A kiindulási alapként használt recept itt olvasható (csak erős idegzetűeknek - az a cukormennyiség nem kispályás a lekvár mellé!), én meg így csináltam:

Egy tálban összekevertem a következőket:

• 6 evőkanál házi sárgabaracklekvár
• 1 evőkanál étolaj (tavaly még 2,5 dkg puha vajjal csináltam)
  
• 1 evőkanál őrölt lenmag + 1/2 dl víz (tavaly még 1 tojás volt inkább)
  
• 1 csipet só
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• bő 1 dl szódavíz a megfelelő állaghoz

Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam, majd durvára aprított diót szórtam a tetejére. 170 fokon kb. 25-30 percig sütöttem (tavaly megfutottam az eredetiben írt 200 fokon 5 perc, majd 170 fok című kört, minek következtében kérgesre sült, lágy középpel - ez most a saját fejem után volt). Ekkor már láthatóan sült volt a külseje (alul-fölül, tehát a letakarás sem játszott már), bár a tűpróba még nem mutatta egészen késznek. Az íze most sem okozott csalódást, az állagát majd próbálom finomítani még (ha ugyan lesz további kísérlet - nem mostanában).

Áfonyás-narancsos muffin

Amikor elolvastam Renáta receptjét, egyből tudtam, hogy ezt ki fogom próbálni. S mivel minden volt itthon egy fél adaghoz, gyorsan sort is kerítettem rá. Nem bántam meg!

Kicsit persze alakítottam a recepten: kihagytam a turmixolást, a külön kevergetést, meg az aszalt áfonya melletti plusz édesítést, és muffinformában sütöttem meg.

Fél csomag (5 dkg) aszalt áfonyát deszkára öntöttem, és késsel nagyjából összevágtam. Beleöntöttem egy nagy tálba. Kifacsartam 1 narancs levét, és ráöntöttem az áfonyára. A végén a rostokat is idekapartam a facsaróról (a héjat meg feltettem a cserépkályhára száradni). Hozzáraktam 16 dkg (8 púpozott evőkanál) teljes kiőrlésű búzalisztet, 1 evőkanál keményítőt, 1 evőkanál étolajat, csipet sót, 1/2 csomag sütőport és 5 dkg darált mogyorót. Összekevertem, és vízzel kialakítottam a megfelelő állagot (nekem most bő 1 dl kellett még hozzá, de a szükséges mennyiség nyilván erősen függ a felhasznált narancstól). Kikent muffinforma mélyedéseibe kanalaztam. A tetejére szórtam egy kis barnacukrot (mintegy 3 mokkáskanálnyit a 12 darabra), díszítésnek. 180 fokon tűpróbáig sütöttem (ez nálam előmelegítés nélkül kb. 20 perc volt).

Ízletes sütemény lett a jutalmam. Nekem a narancs, az áfonya és a mogyoró mellé egyáltalán nem hiányzik az édes - de persze ez ízlés dolga. A rászórt barnacukor nagyon finom aromát ad, de elég is ennyi. A muffinosítást pedig azért kedvelem, mert így nem kell szeletelni, és hamarabb meg is sül.

Aszaltparadicsomos-sajtos muffin

Tegnap rendezgettem egy kicsit a könyvjelzőimet. Nem is volt közöttük annyi kinézett recept, mint gondoltam. Főleg, miután a durván tojásosakat töröltem, mert nem valószínű, hogy különösebben kívánni fogom ezt a jövőben. A tejtermékek - különös tekintettel a füstölt parenyicára és egy kis joghurtra - viszont valamelyest visszatértek a konyhámba. A sajt kifejezetten jólesik a hosszú kihagyás után. Ebbe a muffinba is azt tettem, habár egy jó feta inkább illett volna hozzá (majd máskor - ilyen hidegben nem megyek vásárolni, ha nem muszáj). Ez a recept is a könyvjelzők között volt, nálam meg ez lett belőle:

Egy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 10 dkg rozspehely (ez volt bontott, amúgy bármilyen gabonapehely mehet)
• 1/2 csomag sütőpor
• 3/4 teáskanál só
• 1 evőkanál rizsliszt
• 2 marék szárított paradicsom, összevágva (ez nekem ollóval ment legkönnyebben)
• 10 dkg reszelt sajt
• 1/2 dl olívaolaj
• 3 dl víz
  

Kiolajozott muffinformában tűpróbáig sütöttem, ez nálam 180 fokon 20 perc volt előmelegítés nélkül.

Evés közben jutott eszembe, hogy egy kis zöldfűszer (mondjuk rozmaring, oregánó, bazsalikom közül valamelyik) még dobott volna rajta...

Kakaós-körtés muffin

Egy jó régen kinézett recept megvalósítása, némi átalakítással:

Egy nagy marék aszalt körtét kis darabokra vágtam, és beáztattam 1 bögre (2,5 dl) vízbe.

Kikentem egy 12-es muffinforma mélyedéseit.

Bekapcsoltam a sütőt 175 fokra.

Egy nagy tálba beleraktam a következőket, és a méréshez használt evőkanállal összekevertem:

• 1,5 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 teáskanálnyi szódabikarbóna (szemre az evőkanállal)
• 1 csipet só
• 1 evőkanál rizsliszt
• 3 evőkanál holland kakaópor (természetesen cukormentes)

A kanállal kiszedtem a körtét az áztatóvízből, és hozzákevertem a porokhoz, biztosítva, hogy ne legyenek összeragadt csomók.

Hozzáadtam még ezeket is, és összekevertem:

• 5 evőkanál étolaj (napraforgó)
• 1 teáskanálnyi vanília kivonat (csak úgy szemre)
• a körte áztatóvize, 2-3 részletben
• 1 evőkanálnyi ecet (10 %-os sima ecet; nem érződik a kész sütiben, ahhoz kell, hogy a szódabikarbónától feljöjjön a tészta)
  

A keverőkanalat átminősítettem adagolóvá (így igen kevés mosatlannal megúsztam az ügyet), és szétosztottam a tésztát a forma mélyedéseibe.

Betettem a sütőbe (nem melegedett még fel teljesen). Kicsit több, mint 15 perc alatt átsült, tűpróbával ellenőriztem.

Könnyedén ki lehetett szedni a formából, és nagyon ízlett. Az édesítést szándékosan hanyagoltam, nekem elég volt az aszalt körte erre a célra. Még másnap is finom puha (meg kellett mentenem néhányat a fotóhoz ;)

Almás-banános sütemény

Csak nem hagyott nyugodni a régen kinézett banános muffin recept, így mégiscsak rászántam egy kis időt, hogy megkeressem. Persze már első olvasáskor tudtam, hogy alaposan reformosítani fogom (avagy már akkor sem értettem, hogy 2 banán mellé miért kellene bele még egy csomó cukor, vagy egyáltalán, bármilyen édesítés is - nem akarok én ezzel senkit se bántani, csak különösen szemet szúrt a dolog).

Kipróbáltam tehát az elképzelésemet, és nem is bántam meg:

Egy nagy tálba belereszeltem 2 almát (úgy szoktam, hogy negyedelem, kivágom a magházát, aztán a kivágott magház oldaláról kezdem reszelni a tökreszelőn; a széléből belemegy ugyan egy kis héj, de nagy része szépen egyben marad - így a hámozást is megspórolom, meg a végén maradó kis darab lereszelésének gondját is, mivel a héjon keresztül biztos nem megy vele a kezem is). Aztán folytattam a reszelést 2 érett banánnal. Hozzáöntöttem még 1 kis doboz kefírt, meg 2 tojás helyett 2 evőkanál őrölt lenmagot. Megolvasztottam 15 dekányi margarint, abból egy tollkenő segítségével kikentem két muffintepsi mélyedéseit (24 db), a többit pedig a tálba öntöttem. Nagyjából összekevertem, aztán kanállal hozzámértem még 25 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet, meg raktam hozzá 1 csomag sütőport, 1 csipet sót és 2 teáskanál őrölt fahéjat. Bő 1/2 dl víz is kellett még, hogy jó legyen a tészta állaga (könnyen keverhető, de nem nagyon híg - a pontos vízmennyiség nyilván a gyümölcsöktől függ). A kikent formákba kanalaztam, majd 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem. A sok gyümölcs miatt a tűpróba nem igazán megbízható, inkább a látvány alapján nyilvánítottam késznek (szép sült színű és körben elvált a formától).

Könnyű, ízletes, egyáltalán nem száraz süti lett a jutalmam. Csokidarabkák bekeverése helyett én inkább egy kis diót szórnék a tetejére, hogy sütéskor megpiruljon, de anélkül is finom. Nincs "fogyókúrás" íze így, külön édesítés nélkül sem. De legalább nem holmi bűntudatból mentem el utána sétálni, hanem mert ebben a szép időben jólesett :)

Banános muffin

Valamikor kinéztem én már egy banános muffin receptet, csak mivel amúgy nagyon jól megvoltam banán nélkül, sose próbáltam ki. Most itt volt egy rakás jó érett banán - és nem találtam meg a receptet :(

Sebaj, kerestem másikat :)

És kicsit átalakítottam. Ez lett belőle:

Egy tálba beleöntögettem a következőket, és fakanállal összekevertem:

• 2 jó érett banán, villával összetörve (ennyiért kár összepiszkolni a turmixgépet)
  
• 12 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 12 dkg zabpehely (fene se tudja, hogy pont annyi volt-e, egy darab zacskó alján nagyságrendileg ennyi lehetett, belezúdítottam, és kész)
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 8 dkg margarin, megolvasztva
• 2 evőkanál diabetikus mogyorókrém, a margarinnal együtt megolvasztva (épp volt itthon egy üveg alján, egyébként simán lecseréltem volna darált mogyoróra (vagy dióra) és egy kis kakaóporra)
• 1 evőkanál őrölt lenmag
• kb. 1/2 - 1 dl víz, a megfelelő állag eléréséhez

Tollkenő segítségével kikentem olvasztott margarinnal a muffinforma mélyedéseit, belekanalaztam a tésztát, és 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem (előmelegítés nélkül). Tűpróba nem árt.

12 darab kellemes illatú, laza, nem túl édes sütemény lett a jutalmam.

Árpás muffin birsalmával

A kézimalom kipróbálása kapcsán lett egy adag árpalisztem, némileg vegyes szemcsemérettel, mert természetesen megnéztem, hogyan is lehet állítani mindezt. Viszont ezek a lisztek nyilván frissen a legjobbak, meg különben se akarózott nagyon rakosgatni, úgyhogy belekevertem egy tésztába.

A pelyhes muffin alapreceptemet használtam, kicsit átalakítva: ezúttal kefír, árpapehely, meg lisztnek a frissen őrölt árpagyöngy került bele. A tetejére pedig birsalmakockákat raktam a tegnap főzött kompótból.

Pelyhes-meggyes muffin

Nem készítettem aszalt meggyet, és nem is szereztem készen - mégis került a birtokomba. Mégpedig úgy, hogy régi, celofánnal lekötött befőtt leve elpárolgott az évek folyamán, a meggy meg kicsit összeesett ugyan, de amúgy semmi baja. Sőt, finom, koncentrált íze van. Tisztára olyan, mintha aszalva lenne. Ja, és magozott.

Mivel friss gyümölcsből így a legutóbbi piacolós naptól távolodva már csak pár fürt szőlő, meg egy saját termésű birsalma volt itthon, de ezt egyiket sem tartottam igazán megfelelőnek a jól bevált zabpelyhes muffinba, így ilyen meggy került bele. Meg egy harmad tábla étcsoki - itt árválkodott már szegény jó ideje, mivel nem igazán vagyok csokifogyasztó (és valamiféle rejtélyes okból a molyok sem találták meg). Mindezeket nem a tetejére raktam, hanem belekevertem a tésztába. (A friss gyümölcs viszont rárakva az igazi!)

Most épp árpapehely volt bontott csomag, így zabpehely helyett ezt kevertem a tésztába. Nem rontotta el :) Meg közben kitaláltam, hogy legközelebb csoki helyett egy kis mákkal fogom feldobni (legfeljebb picit több víz kell majd hozzá). Öt üveggel találtam ilyen "befőttet", úgyhogy elég lesz jópár kísérlethez (ehhez most egynek körülbelül a felét használtam fel). Ha már sose tudok nyugton maradni, és legalább a saját, korábban már bevált receptemet betartani...

Zabpelyhes muffin barackkal

A tésztát a jól bevált recept szerint készítettem, és ezúttal felcikkezett kopaszbarack került a tetejére:

Már az illata is igen finom volt! Hát még az íze! ;)