Szóval ez szilvalekváros gombóc, mákba forgatva.A tésztáját pedig ezúttal főtt krumpli és csicsóka keverékéből kiindulva készítettem. Meghámoztam és vékony karikákra vágtam 6 kis krumplit meg kb. ugyanakkora térfogatú csicsókát (persze a kevésbé göcsörtöseket válogattam, hogy könnyű legyen megtisztítani), engedtem rá annyi vizet, hogy ellepje, enyhén sóztam, és puhára főztem. Leöntöttem a levét, és krumplinyomóval összetörtem. Ha bírnám a püré-műfajt, akkor már itt megettem volna, annyira ízletes és jó állagú volt így natúr (sokkal jobb, mint külön lenne akár a csicsóka, akár a krumpli). No de nem akartam úgy járni, mint a mesében, hogy ettem is meg nem is (a nem rágható étel számomra valahogy ez a kategória), úgyhogy öntöttem hozzá egy kis olajat, meg Graham lisztet, és lágy tésztává gyúrtam (a mennyiség nagyban függ a hozzávalók minőségétől, nekem kb. 20 dkg liszt kellett).
Kettévettem, és lisztezett munkalapon kinyújtottam. Tenyérnyi darabokat vágtam belőle, és egy-egy evőkanál házi szilvalekvárral megtöltöttem. 21 gombócom lett, ebből 10-et forró, sós vízben kifőztem, a többit pedig egyelőre eltettem a fagyasztóba.
A főzésnél miután feljöttek a víz tetejére, még főztem őket 5-6 percig. Örömmel tapasztaltam, hogy egy sem főtt szét. Közben mákot daráltam, és abba forgattam a megfőtt gombócokat.
A kész gombócban már nem kifejezetten érezhető a csicsóka íze (enyhén azért van egy kis beütése). Összességében sokkal kímélőbb így a gombóc, mint krumplival, fehér liszttel, zsemlemorzsával, és esetleg ráadásként még porcukorral súlyosbítva. (Nálam természetesen a felhasznált szilvalekvár is házi készítésű, cukormentes darab volt.)
Nyáron már volt előzménye a dolognak, arról itt írtam.
2 megjegyzés:
jaaaaaaj! kellett nekem ellatogatnom Hozzad! :) fogyokuram elso napjanak (feherjenap=90napos) hajnalan folyik a nyalam! :)
kár, hogy nincsen olyanod, hogy "kovetoim", mert akkor egybol betennem magam!
Azért nem vészes ez a gombóc fogyózóknak sem (igaz, Norbi? :)
Hitet és kitartást!
Megjegyzés küldése