2011. június 29., szerda

Héjában sült krumpli, nyáron is! (vegán)

Télen gyakran került nálunk az asztalra héjában sült krumpli, mert minimális munkával megvan a finom és kiadós vacsora egy-egy fárasztó nap után. Néha már elszégyelltem magam, hogy milyen gyakran nem volt kedvem mást csinálni, és már megint ezt tálalom, mire Isti értetlenül közölte, hogy dehát ez az ő egyik kedvence. Meg úgy egyáltalán, imádja a krumplit, bármilyen formában.


Most is az volt a cél, hogy minimális munkával kerüljön az asztalra valami laktató finomság. Fogtam hát a diónyi nagyságú újkrumplikat, alaposan megmostam őket, de ezúttal nem dörzsöltem le a héjukat. Teleraktam velük a tűzhely legnagyobb tepsijét, és 45-50 percig sütöttem őket 200 fokon, előmelegítés nélkül. Már sütés közben nagyon intenzív illatuk volt, és a kész krumplik is sokkal ízletesebbek, mint a téliek, főleg, ha héjastul esszük (én még mindig nagyon szeretem a vékony héjú dolgokat nem meghámozni, Isti még nem szokott erre rá). Hidegen sajtolt napraforgóolajjal meg pici sóval ettük, amit én pirospaprikával, Isti meg natúr vegamixszel egészített még ki.

Nyilván nem a legforróbb nyárban kell befűteni vele, de egy hűvösebb napon érdemes kipróbálni!

(Holnap azt is leírom, hogy mit csináltam a maradékból.)
 

2011. június 28., kedd

Párolt újkrumpli (laktovega vagy vegán)

Az újkrumpli egyik legegyszerűbb, és szerintem egyben legnagyszerűbb elkészítési módja ez. Szinte bármennyit képesek vagyunk eltüntetni belőle, de ha netán mégis marad, akkor könnyűszerrel továbbalakítom például salátává, levessé vagy péksüteménnyé (itt, valamint a Kifőztük magazin következő számában is lesznek majd ilyen receptjeim).


2 adaghoz veszek bő 1 kg újkrumplit (minél apróbb, annál jobb), 2-3 evőkanál ghít (tisztított vaj; ha nincs ilyenünk, használjunk helyette sima vajat), 1 nagy csokor friss petrezselyemzöldet vagy majoránnát és 1 kávéskanál sót.
Az újkrumplit alaposan megmosom, körömkefével ledörzsölöm a héját, majd öblítés után lecsepegtetem. Legjobb egyenletesen apró krumplit használni, de ha vegyes méretűek, akkor a legkisebbeket egészben hagyom, a nagyobbakat felezem, illetve negyedelem, hogy falatnyi darabok legyenek.
Egy vastag aljú, mély serpenyőben felmelegítem a ghít, rárakom a krumplit, és összekeverem, hogy mindenütt bevonja a zsiradék. Ezután egy jól záródó fedőt teszek rá, és kis lángon puhára párolom, időnként rázogatással megkeverve. (A fedőt minél kevesebbet emelgetem közben, hogy ne szökjön ki a gőz.) Addig sütöm, amíg kívül finoman megpirul. A végén óvatosan hozzáforgatom a sót és az összevágott zöld fűszert.

Tippek:
A megvizezett krumpli héját sóval is le lehet dörzsölni. Utána természetesen alapos öblítést igényel, bár tapasztalatom szerint még így is marad rajta annyi só, hogy a sütés végén nem kíván többet.
Vegán módozatban a ghí vagy vaj helyett használjunk olajat.
 

Paradicsomos-bazsalikomos spagetti, pöttyösen (vegán)

Addig is, míg várjuk, hogy elkezdjenek érni a koktélparadicsomok a komposztáló tetején, készítettem egy igazán paradicsomos fogást a tavaly eltettből. Az ilyen egyszerű ételeknél fokozottan igaz, hogy az alapanyagok minősége döntő a végeredmény szempontjából, úgyhogy a szigorúan csak haraphatóra főzött spagettiről nem sajnáltam az extra szűz olívaolajat, és a paradicsomszószból a friss bazsalikomot sem.


2 adaghoz megfőztem 25 dkg durumbúzás spagettit a szokásos módon. Közben felbontottam egy 0,5 literes üveg "paradicsomkoktélt", egy kis lábasba öntöttem a levét, és pár percig forraltam, hogy besűrűsödjön. Aztán beleszórtam egy marék összevágott bazsalikomlevelet, meg beletettem az egész szem sárga koktélparadicsomokat is, és összemelegítettem. A leszűrt tésztát tányérokra raktam, és összekevertem adagonként egy-egy evőkanál extra szűz olívaolajjal. Majd némi mélyedést húztam mindkettőnek a közepébe, és elosztottam rajtuk a paradicsomot. Amíg lefotóztam, pont ehetőre hűlt, úgyhogy nem maradt más hátra, mint jóízűen elfogyasztani ezt az egyszerű, de épp így ízletes ételt. (Nem felejtettem ki, tényleg nem sóztam, csak a tészta főzővizét. Még Isti sem sózta meg az adagját, pedig rendszeresen szokta, mert én főzéskor mindent alhangon sózok.)
 

2011. június 26., vasárnap

Karalábés paprikásborsó nokedlivel (vegán)

Kiskoromban ki lehetett kergetni a világból a paprikával, most meg nem győzöm főzni a különféle zöldségpaprikásokat, annyira ízlik. Szerencsére nem csak nekem, hanem a Főkóstolónak is. A nokedli pedig régi kedvencem, és mióta rájöttem, hogyan lehet tojás nélkül megoldani, újra gyakran szerepel az étlapon. Még az sem zavar, hogy kanállal kell szaggatni - nekem így az igazi, és némi gyakorlat birtokában megy ez is gyorsan.


Karalábés paprikásborsó nokedlivel
(vegán recept)


Hozzávalók (2-3 adaghoz)

A zöldségpaprikáshoz:
  • 1 zsenge karalábé
  • 25-30 dkg zsenge zöldborsó (kifejtve mérve, ez kb. 3/4 kg héjasan)
  • 2-3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
  • 1 dl víz
  • 1 evőkanál sós paprikakrém
  • 1 evőkanál őrölt paprika
A nokedlihez:
  • 20 dkg durumliszt
  • 1 csipet só
  • 2 csipet kurkuma
  • víz
  • 1 evőkanál olaj a tálaláskor

Elkészítése

Egy nagy fazékban felteszünk forrni 2-3 liter vizet a nokedli főzéséhez. Egy mélytányérban fakanállal összekeverjük a nokedli hozzávalóit, úgy adagolva a vizet, hogy sűrű, épp csak keverhető tészta legyen, száraz foltok nélkül. Félretesszük.
A karalábét meghámozzuk, és a borsószemeknél alig nagyobb kockákra vágjuk. Egy vastag aljú, lefedhető edénybe öntjük az olajat és a vizet, és lefedve, kis lángon puhulásig pároljuk benne a zöldségeket a paprikákkal.
Közben elkészítjük a nokedlit. A felforrt vizet sózzuk, majd a belemártva felforrósított evőkanállal kis darabokat tépkedünk bele a tésztából. A szaggatás befejezése után még pár percig forraljuk, majd leszűrjük.
A tányérra szedett nokedlit összeforgatjuk pici olajjal, és melléje tesszük a zöldségpaprikást.

2011. június 25., szombat

Reális önmérséklet

Imádok befőzni, de azért mindennek van határa. Miután az örökölt spájztartalom hasznosítása keretében az utóbbi hónapokban igencsak újra végigkóstolhattam mindent, amit az utóbbi 5-6 évben eltettem befőtt, dzsem, lekvár, ivólé, szósz, akármi formájában, álljanak itt a megállapításaim tanulságként és iránytűként a jövőre nézve. Többségük triviális, mégis vissza-visszatérő probléma volt be nem tartásuk következménye az évek során, most pedig koncentráltan jelentkezik mindez.

1. Csak azt és csak annyit érdemes eltenni, ami várhatóan jóízűen el is fogy. Semmi szükség olyan különlegességekre, amiknek a felhasználására aztán nincs ötlet, nincs kedv, csak a muszáj, mert sajnáljuk kidobni. A másik ilyen muszáj-felhasználásba torkolló dolog, amikor valamiből olyan óriási mennyiség van (és foglalja az üveget!), hogy már a fülemen jön ki, meg van frissebb, jobb. Való igaz, hogy nincs minden évben jó termés (lásd: tavaly), ezért hol ez, hol az kimarad a befőzésből, de 2-3 évnél hosszabb időre kár spájzolni.

2. Vannak alapanyagok, amik kiválóan megőrzik az ízüket üvegbe zárva, mások viszont elég hamar csak halovány árnyékai önmaguknak. Utóbbiakat nem kell erőltetni. Fogyjanak ezek frissen, nyersen, amikor az idejük van. Eper, bodzavirág, bogyós gyümölcsök kifejezetten ezt a kategóriát erősítik. Jól eltartható viszont például az őszibarack, szilva, meggy (csak utóbbit nem annyira szeretem).

3. Csak jó minőségű alapanyagból dolgozzunk. Ez fokozottan igaz, ha natúran, nem átfűszerezve rakjuk el, hiszen a meglévő íz, aroma marad meg, többé vagy kevésbé. Silány alapanyagból a végtermék is silány lesz, az meg nem éri meg a befektetett munkát. Minden legyen elég érett, de még nem romlott. Az íz az elsődleges, nem a külcsín (apró, szépséghibás gyümölcsből is kiváló lekvár vagy ivólé lehet, ha az íze rendben van; és hiába gyönyörű, ha semmi íze, frissen se esne jól magában).

4. Mindent akkora üvegbe érdemes tenni, ami igazodik a felhasználási igényekhez. Vagyis fogyjon el jóízűen egyszerre, de legalábbis néhány napon belül (a tartósító nélküli eltevés folyománya, hogy hűtőben sem megromolhatatlan a bontott maradék). Főleg szezon végén persze már abba rakok mindent, ami még van üresen, de némi előrelátással lehet tenni a minél optimálisabb üvegelosztás érdekében.

5. Csak az kap tőlem készárut, aki az üres üveget visszaadja. Mivel nem veszek boltit, nem igazán kerül plusz üveg, a meglévőeket kell forgatnom évről évre. Aki nem szokott befőzni, az persze fel sem fogja, hogy másnak mekkora kincs tud lenni, amit ő egy laza mozdulattal kidob. (Na jó, talán pár mézes üveg gyarapítja a készletet, de a műanyag, nem szabványméretű fedősek erre például nem jók.)

6. Mindent felcímkézni. De a ráragasztott címkénél is maradandóbb az alkoholos filccel írt tartalom + évszám megjelölés (persze ez csak a világos színű tartalmak vagy fedők esetén működik; a felirat körömlakklemosóval könnyedén letakarítható, ha már nem aktuális). Címkeragasztáshoz ne levakarhatatlan ragasztót használjunk, meg ne is olyat, ami túl hamar elengedi a papírt (habár érdekes játék a befőttek és a lehullott címkék párosítása is).


A fentieket és saját fogyasztási szokásainkat figyelembe véve nekem a következőkben érdemes gondolkodnom:

Nem hiányzik, ha nincs:

  • zöldbab, tök (frissen sokkal-sokkal jobb, ezeknél az eltetteknél szinte mindig többre értékelem az aktuális szezonális zöldségkínálatot)
  • szörpök (az édes lé egyáltalán nem oltja a szomjat, hígítva se!)
  • fűszerecetek (annyira kevés ecet fogy összesen is, hogy nem kell literszám gyártani - nem megy a saláta műfaj, amibe érdemben fogyna)
  • chutney-k (különleges meg minden, de nem a mi világunk, és régebbről van még özön)
  • semmi olyanból nem szabad tovább gyarapítani a készletet, amiből bőven becsülve is a fogyasztást 1 évre valónál több van még az elmúlt évekből!
 Kevés fogy a következőkből:
  • gyümölcsbefőttek (magában, mint befőttet csak én eszem, de nem kívánom túl gyakran; sütitölteléknek inkább elmegy, amikor sajnálom a nyersen ennivaló friss gyümölcsöt pocsékolni a hőkezeléshez)
  • dzsemek (az a kevés olyan legyen, ami jól tartja az ízét és szeretjük, vagy kifejezetten valamelyik kedvenc süteményünk hozzávalója)
  • savanyúság (a könnyű, zöldséges egytálételek mellé nem kívánjuk, kenyér+kence kombinációhoz se mindig, és tavasztól késő őszig a friss zöld mellett egyáltalán nem versenyképes)
  • birsalmasajt (én nem vagyok egy nassolós típus és sütikbe se hiányolom, de ha Istinek nagyon bejön, akkor átkerülhet a következő kategóriába)
Kell, a lehetőségek szerint:
    • ha adódik valami jó alapanyag kedvező áron (netán megterem), és nem győzzük frissen megenni, akkor abból valami, de csak ha várhatóan jóízűen el is fogy
    • ha valahol meglátok valami szimpatikus receptet, ami jobban meggondolva is tetszik és várhatóan ízleni fog, és az alapanyagokat is sikerül beszerezni hozzá

    2011. június 24., péntek

    Fehér szeder?

    Ha a faeper valójában szeder, akkor ez most fehér szeder?


    Rémlett, hogy itt is láttam a környéken ilyen fát, csak nem épp termésidőben. Így tegnap este felkerekedtünk Istivel és elsétáltunk arrafelé. Sikerült is megtalálnunk azt a fát is, meg még három másikat. Egynek ugyanolyan sötét termése volt, mint a múltkorinak, egynek sötétrózsaszín, kettőnek meg fehér. Ízre eléggé hasonlóak, jó éretten kifejezetten édes mind. A fehér volt a legérettebb (ebből igen sok már le is hullott), a másik kettőért pedig még érdemes lesz visszalátogatni pár nap múlva, mert tömegesen akkor lesz az igazi.

    Eddig határozottan nem akartam ilyen fát a kertbe, ne piszkítson össze mindent a lehullott termésével, de ez a fehér fajta megmozgatta a fantáziámat.
     

    2011. június 23., csütörtök

    "Kolbászleves" (vegán)

    Nem, nem ment el az eszem, hogy a legforróbb nyárban ilyen nehéz ételt tálaljak valós és virtuális konyhámban. Különben is, amióta megvan a Főkóstoló, nem főztem és házon kívül sem ettem húst, annyi kicsit se, amennyi korábban azért elő-előfordult. Szóval kolbásztalan leves ez valójában, sőt, húspótló műkolbász sincs benne. Amolyan nyári fantázia, abból, ami épp akadt itthon, és gyorsan megfő. Igazi könnyű, de azért tartalmas fogás, ami mindenképpen többet érdemel, mint hogy "Zöldségleves 628." vagy valami hasonlóan unalmas nevet kapjon. "Kolbászleves" - mondta viccesen a Főkóstoló, mikor meglátta az asztalon, és hiába tiltakozik, most már az marad, és így írom ki ide a receptet.


    "Kolbászleves" (vegán recept)

    Hozzávalók 6 adaghoz
    1 liternyi vegyes idényzöldség (nálam most répa, petrezselyemgyökér, jégcsapretek és krumpli volt kéznél; de mehet zöldborsó, zeller, karalábé, karfiol, zöldbab, stb. - ami van), 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1,5-2 liter víz, 1 evőkanál sós paprikakrém, 1 teáskanál francia fűszerkeverék (Kotányi malom), 1 marék köles, 1 marék vörös lencse, 1 marék napon szárított paradicsom, 1 csokor friss zöld fűszer (nálam kakukkfű, de ennek hiányában petrezselyemzöld is megteszi)

    Elkészítése
    A zöldségeket szükség szerint alaposan megsikáljuk vagy vékonyan meghámozzuk, és félfalatnyi darabkákra vágjuk. Egy vastag aljú edényben felmelegítjük az olajat, majd kevergetve addig sütögetjük rajta az előkészített zöldségeket, míg némi színt kapnak (kb. 5 perc). Felöntjük a vízzel, ízesítjük a paprikakrémmel és a fűszerkeverékkel, valamint beleszórjuk a kölest és a lencsét is. Forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a beleszórt magok megpuhulnak (kb. 10 perc). A végén beletesszük a paradicsomkarikákat is, és a láng elzárása után lefedve állni hagyjuk kb. 10 percig. Tálaláskor összetépett friss zöld fűszert szórunk a tetejére.

    2011. június 22., szerda

    Faeper meg egyebek

    Évek óta nem volt szerencsém ehhez a gyümölcshöz, úgyhogy nagyon megörültem, mikor egyik nap a Tanyára menet megláttam, hogy az út menti bozótból kiemelkedve áll egy eperfa. Talán fel se tűnt volna, ha egy néni épp nem szüretel róla. No, de bőven hagyott még másoknak is, úgyhogy utána jártunkban-keltünkben mi is meg-megálltunk ott egy-egy marék gyümölcsért.


    A Tanyán ebben a hónapban paradicsomkötözés, valamint gyomlálás és kapálás volt a feladat, no meg némi betakarítás is. Az Öregnek csak óriási ez a terület (persze, a közreműködésünkkel lett ekkora, mert amire mondta, hogy jó lenne vetni, duggatni, palántálni, azt mind megcsináltuk az elmúlt hónapokban), szóval most gazolni is kijártunk, hogy ha már van a vetemény, ne fulladjon bele a paréjba. A közös kimeneteleken túl Isti külön is ment párszor reggelente, amikor az időjárás engedte (sajnos nekem nem mindig fért bele, mert bár élvezem a távmunkával járó szabad időbeosztást, a határidő azért csak határidő, és szent és sérthetetlen). "Munkabérként" pedig továbbra is szabadon szüretelhetünk, ami van: most gyönyörű sárgarépa, kétféle retek, zöldborsó, hagyma, uborka és cékla került a hátizsákunkba. Így semmilyen zöldségfélét nem kellett ott vennünk, plusz elutazásunk előtt lelkünkre kötötte az Öreg, hogy Szegedre is hozzunk magunkkal, amit bírunk. Itt azért nem maradhatott el a piacolás, a tej meg a sajt miatt, de ezeken kívül csak krumplit és petrezselymet vettem még, meg a "szinte ingyen" kategóriás karfiolnak nem tudtam ellenállni.

    A saját portánkon még - meglepetésemre - volt a földieper utója, meg igen szépen termett a málna is. Naponta megszedtük, és azért győztük megenni frissen, nyersen. A meggy, bár piros, még borzasztó savanyú, úgyhogy azt még ott hagytuk, illetve keresztanyámmal beszéltük meg, hogy ami távollétünkben érik, azt szüretelje és fogyassza, amikor és ahogy jólesik.

    2011. június 21., kedd

    Kakukkfüves karfiolleves (vegán vagy laktovega)

    Annyira kedvező áron jutottam a piacon gyönyörű karfiolhoz a hétvégén, hogy nem is csak egy fejet vettem, mert tudtam, hogy úgysem fog ránk romlani, és meg se unjuk. Az egyikből paprikás lett tegnapelőtt, most meg levest készítettem a másikból. Szeretem, amikor még olyan zsengék, hogy a leveleiket meg a torzsájukat is nyugodtam el lehet fogyasztani, mert ezek is ugyanolyan kellemes karfiolízűek, mint a többi rész, és még csak véletlenül sem fásak alul sem. Ebben a levesben ráadásul nem is látszik mindez, mert sűrítőanyagként, összeturmixolva van benne. Így lesz ez egy könnyű, ízletes fogás, és mellékesen még a "hulladékot" is értelmesen felhasználtuk.


    Kakukkfüves karfiolleves
    (vegán recept)

    Hozzávalók 4-5 adaghoz
    1 közepes fej karfiol, 3-4 közepes szem krumpli, víz, 1 evőkanál sós paprikakrém, 1 csipet őrölt köménymag, 1 babérlevél, 1 kis csokor kakukkfű, só, 2 evőkanál hidegen sajtolt olaj, tányéronként 1-1 evőkanál fehérborecet vagy citromlé (elhagyható)

    Elkészítése
    A karfiolt rózsáira, majd falatnyi darabokra szedjük. A torzsáját és az ép leveleit sem dobjuk ki, hanem összeaprítjuk. A krumplit meghámozzuk és vékony szeletekre vágjuk. Az előkészített zöldségeket feltesszük főni annyi vízben, amennyi bőven ellepi őket. Hozzáadjuk a paprikakrémet, a köményt és a babérlevelet is. Körülbelül 10-15 perc elteltével, amikor a karfiol már roppanós-puha, a nagyobb, szebb karfiolrózsákat kiszedjük egy tányérra, a többit pedig puhára főzzük (kb. 10 perc). A tűzről levéve eltávolítjuk belőle a babérlevelet, botmixerrel pürésítjük, majd visszatesszük bele a karfiolrózsákat és beletépkedjük a kakukkfűleveleket. Lefedve állni hagyjuk, míg ehetőre hűl. Ekkor ízlés szerint utánasózzuk, valamint belekeverjük az olajat, és tálaljuk. Így is finom, de a savanykás ízek kedvelői tegyenek az adagjukba egy kis fehérborecetet vagy citromlevet is.

    Tippek
    Ha akarjuk, kevés tejjel vagy tejföllel/joghurttal is dúsíthatjuk a levét (így laktovegetáriánus fogás lesz).
    A kakukkfű szerintem nagyon illik hozzá, de ha nincs friss, szárított helyett inkább használjunk valami más friss zöld fűszert, mondjuk petrezselyemzöldet (és persze ennek megfelelően nevezzük át az ételt).
     

    2011. június 20., hétfő

    Újkrumplis pite (laktovega)

    A nyári gazdag gyümölcs- és zöldségkínálatból egyik kedvencem az apró újkrumpli. Ezúttal egy látványos és ízletes pitét készítettem belőle, melyben a vékony tésztán finom, fűszeres szószban ül a puhára párolt újkrumpli. Kiváló ebéd- vagy vacsoraétel, nem csak vegetáriánusoknak!


    A receptet ezúttal nem itt, hanem a 108.hu életmódmagazin 8. számában olvashatjátok. Az előző számban meghirdetett Nyári ízek receptversenyre küldtem be, miután itthon nagy sikert aratott. Örülök, hogy a zsűri tetszését is elnyerte, és köszönöm az izgalmas nyereményt!

    A mostani számban bemutatkozik a gasztrobloggerek által készített Kifőztük magazin is, természetesen további ízletes vegetáriánus finomságok receptjeivel.

    A 108.hu magazint - regisztráció után, ingyenesen - itt lehet átlapozni, illetve letölteni. Én már jó ideje nagy érdeklődéssel nyitom meg minden hónapban az aktuális szám linkjét, amit a feliratkozott olvasók e-mailben megkapnak. Esténként kellemes olvasmány belőle egy-egy cikk, és a receptekből is szívesen merítek ötleteket. Megtiszteltetés számomra, hogy most én is hozzájárulhattam a tartalomhoz.
     

    2011. június 19., vasárnap

    Karfiolos újkrumplipaprikás (laktovega vagy vegán)

    Ezt a finomságot Isti készítette ma ebédre, én csak az útmutatást adtam hozzá, mikor elakadt. Télen rendszeresen főzött igazán kiváló káposztás paprikás krumplit, meg a vöröslencse-paprikása is ellenállhatatlan, úgyhogy nem volt nagy kockázat rábízni a dolgot. Ezúttal karfiol és krumpli került a hátizsákomba a hétvégi piacoláskor, s mivel külön-külön finomak így elkészítve, meg együtt is kedvelem őket más ételekben, gondoltam, egy közös paprikásban is jól megférnek majd. Isti úgyis nagy kedvelője a műfajnak, és én sem vetem meg, ha arról van szó. Most a télinél jóval könnyedebbre vettük a fűszerezést, és vegamix helyett egy-egy szál friss zöldséggel dúsítottuk a karfiolos-krumplis alapot. Isti, mint mondja, ezt most még nem érzi igazán a saját receptjének, de legközelebb már egyedül is meg tudná csinálni. Főleg, ha lesz honnan kipuskázni a mennyiségeket, úgyhogy íme:


    Karfiolos újkrumplipaprikás (laktovegetáriánus vagy vegán recept)

    Hozzávalók (4-5 bőséges adaghoz): 1 közepes fej karfiol, 1 bő kiló újkrumpli, 1 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyemgyökér, 1 kis jégcsapretek (elhagyható), 2-3 evőkanál ghí (vagy vaj, vagy vegánoknak hidegen sajtolt napraforgóolaj), 2 evőkanál sós paprikakrém, 1 evőkanál pirospaprika, 8 dl víz, 1 csokor kakukkfű (vagy más friss zöld fűszer, legegyszerűbb esetben petrezselyemzöld).

    Elkészítése:
    A gyökérzöldségeket meghámozzuk, a karfiolt rózsáira szedjük. Alaposan megmossuk, lecsepegtetjük, és kisebb falatnyi darabokra vagdossuk őket. Egy vastag aljú, lefedhető lábasban felmelegítjük a ghít, és kevergetve enyhén átpirítjuk rajta az előkészített zöldségeket (kb. 5 perc). Felöntjük vízzel (nem szükséges, hogy ellepje, a zsenge zöldségek a gőzben is megpárolódnak), hozzáadjuk a paprikakrémet és az őrölt paprikát, és miután felmelegedett, kis lángon, lefedve nem túl puhára pároljuk, közben egyszer óvatosan megkeverjük (kb. 15, legfeljebb 20 perc; elsősorban a krumplit ellenőrizzük, az ne legyen recsegős). A végén beleszórjuk az összetépett zöld fűszert, és a láng elzárása után még lefedve állni hagyjuk egy kicsit.

    Tipp: a zsenge karfiolnak a torzsáját és a leveleit is nyugodtan belevághatjuk, ugyanolyan ízletesek, mint a rózsák.

    Jó étvágyat!

    2011. június 18., szombat

    Ez így gömbölyű :) (és laktovega vagy vegán)

    Kérdezik időnként, hogy mégis mi alapján válogatom össze, hogy mi kerüljön egy-egy ételbe. Mert rendben, hogy vannak klasszikus párosítások és összeállítások, de - mint a mellékelt blog mutatja - nálam itt nem áll meg a fantázia. A kiindulási alap mindig egy meglévő hozzávaló, de van az úgy, hogy valami másik előírt hozzávaló épp nincs itthon, és nincs kedvem emiatt beszerzőkörútra indulni, vagy elmegyek ugyan, de nem kapok épp abból megfelelőt; a másik meg, hogy én sem kedvelek mindent egyformán, és épp akkor esetleg valami egészen mást ennék szívesen. Ebből a két szempontból születik aztán a végtelen változatosság.

    Amikor bőség van - nyáron és ősszel - akkor tetszés szerint helyett lehet válogatni, és csak két-három fő hozzávalót tenni egy-egy ételbe, és ilyen kombinációkban fogyasztani el a rendelkezésre álló mindenfélét. Most épp volt itthon borsó, vettem apró újkrumplit, és a piacról hazafelé tekerve kitaláltam, hogy azok milyen jól néznének ki együtt, és milyen finomak lennének megpárolva... és van még nekem paradicsomkoktélom tavalyról, abban is apró és gömbölyű szemek vannak, tehát beugorhat melléjük harmadiknak. A fűszerezés meg a szokásos minimál, hiszen ezek maguktól ízletesek.


    Fél kilónyi apró újkrumplinak nedves sóval ledörzsöltem a héját, majd alaposan átmostam, lecsepegtettem. Egy vastag aljú, mély serpenyőben, aminek jól záródó fedele is van, megolvasztottam egy kanál ghít (tisztított vaj; ha nincs, használjuk helyette simát, vagy vegánok olajat), rátettem a krumplit, és kis lángon, lefedve pároltam. Időnként rázogatással megkevertem, de a fedőt nem emelgettem, hogy ne szökjön ki a gőz. Úgy 8-10 perc elteltével hozzáöntöttem fél kilónyi kifejtett zöldborsót, és együtt pároltam őket puhára, körülbelül 5-8 perc alatt. Végül rázogatással hozzáforgattam egy kis csokor összevágott bazsalikomot, meg hozzáöntöttem 1 üveg (330 ml) paradicsomkoktélt. Elzártam a lángot, és lefedve állni hagytam az egészet kb. 10 percig, hogy összemelegedjen. A krumplin maradt egy leheletnyi só, úgyhogy nem kívántam külön sózni. Ez épp így gömbölyű :)

    2011. június 17., péntek

    Répafőzelék (laktovega)

    Jókora adag zsenge répát kaptunk - honnan máshonnan? - a Tanyáról. Egy részét jóízűen elrágcsáltuk nyersen, de pár nap elteltével ez már nem olyan élvezetes, mint frissen. Így a maradékból főzelék lett, amit ezúttal nem zabpehelyliszttel vagy keményítővel, hanem krumplival sűrítettem a lehető legegyszerűbb módon, villával szétnyomva.


    Alaposan megmostam kb. 3/4 kilónyi sárgarépát, és kis hasábokra daraboltam. Ledörzsöltem és szintén hasábokra vagdostam 5-6 közepes szem újkrumplit és 1 kis jégcsapretket is (utóbbi elhagyható, csak nekem épp volt itthon egy fonnyadni kezdő példány). Egy vastag aljú edényben megolvasztottam 2 deka vajat, és kevergetve enyhén átpirítottam rajta az előkészített zöldségeket. Ezután felöntöttem 2-2,5 dl tejjel, és kis lángon, lefedve puhára pároltam. A krumpliból és a retekből villával szétnyomtam valamennyit az edény oldalán (de ha féltjük az edényt a karcolásoktól, akkor vegyük ki a darabkákat, és egy tányéron törjük össze), hogy összekeverve meglegyen a főzelék-sűrűség. 1 csokor összetépett petrezselyemzölddel és 1 csapott mokkáskanál sóval ízesítettem, így a fűszerezés nem nyomta el a vajas zöldségek finom ízét.
     

    2011. június 14., kedd

    Tejes zöldségleves (laktovega)

    A Tanyáról kapott zöldségekből készítettem ezt az igen egyszerű, de hihetetlenül gazdag ízű levest. Friss, minőségi alapanyagokból persze nem nehéz finomat főzni, még egy korlátozott felszereltségű konyhában sem.


    Körömkefével alaposan megsikáltam 2 nyári retket (hosszú, mint a jégcsapretek, de piros színű, és számunkra nyersen ehetetlenül csípős volt), 3 zsenge répát és 3 közepes szem újkrumplit, majd körülbelül fél centi vastag karikákra vágtam mindegyiket. Egy vastag aljú edényben felmelegítettem 2 evőkanálnyi olajat, és kevergetve enyhén átpirítottam benne az előkészített zöldségeket. Ezután felöntöttem 1 liternyi vízzel, hozzáraktam 5-6 marék kifejtett zsenge zöldborsót, és ízesítettem 1 csapott teáskanál sóval. Forrás után kis lángon, lefedve főztem. 2 evőkanál keményítőt simára kevertem egy kis (zsíros, házi) tejjel. Amikor már majdnem puhák voltak a zöldségek, hozzáöntöttem, valamint további tejjel egészítettem ki (kb. 3-4 dl tej fogyott összesen), és kevergetve összeforraltam. Nem kellett hozzá élénk fantázia, hogy első ránézésre virslikarikáknak tűnjenek a retekszeletek, amiknek eddigre egész megszelídült az íze.

    Sokkal kevesebb folyadékkal készítve főzelékként is el bírom képzelni ugyanezt.
     

    2011. június 13., hétfő

    Zöldborsós-lecsós rizs (vegán)

    Végre sikerült rehabilitálnom a zöldborsót, és már nem az elkerülő stratégián kezdek agyalni, ha úgy jön ki a lépés, hogy borsó áll a házhoz. Hiába, mély nyomot hagyott bennem az a rengeteg vén vacak, amit gyerekkoromban próbáltak több-kevesebb sikerrel lenyomni a torkomon. Emlékszem, mekkora csalódás volt, mikor rájöttem, hogy a rizsben eredetileg nincsenek benne azok a rossz ízű zöld bigyók, hanem anyukám keveri össze - én meg fáradságos munkával válogathatom ki a pici rizsszemeket, ha nem akarok éhen maradni. A zöldborsós rizs még csak-csak elment, de borsószezonban sajnos nagyon sokszor műsorra került a borsópörkölt is, ahol két további nagyonnemszeretem hozzávalóval, nevezetesen sok hagymával és paprikával volt súlyosbítva a szokásos ízenincs vén borsó. (Ebből a paprikát azóta megkedveltem, és újabban a hagymával is derekasan barátkozom, több-kevesebb sikerrel.) Hogy miért mindig csak akkor kellett leszedni szegény borsót, mikor az egymás szomszédságában szögletesre nyomódott szemek már majd' szétfeszítették a csöveket, az azóta is rejtély számomra, mindenesetre így fejtéskor az volt az egyetlen szórakozásom, hogy hány összetapadt szemet tudok kivenni egyben: kettő-három nem volt nagy kunszt, de ha ügyes voltam, öt-hat is sikerült. A játék élvezetét egyedül az a tudat rontotta, hogy utána vagy a rémséges borsópörkölt, vagy - ha szerencsém van - borsóleves következik (utóbbiból legalább a nokedli és talán a répa is ehető). Lehetett nekem magyarázni, hogy "zsenge" meg "finom" (sőt, "fínom"), én ezt egyáltalán nem tartottam annak, és kész.

    Pár éve aztán, a nemszeretem alapanyagok óvatos kóstolgatása mozgalom keretében (jelszó: hátha vannak még csodák :) rájöttem, hogy a zöldborsó nem szükségképpen vén, és akkor még íze is van. Mit van íze - finom! Frissen szedetten meg aztán főleg, bár a fagyasztást is jól bírja. Legutóbb paradicsomot kötözni és disznóparéjt irtani voltunk a Tanyán, és megint kaptunk borsót. Jó fajtát, tényleg zsengét, ráadásul nem is keveset. Adott hát az alapanyag néhány újabb zöldborsós finomsághoz. Ma például ezt készítettem belőle:


    1-2 evőkanál olajon kevergetve átpirítottam 1 bögre (2,5 dl) barna rizst (pár perc alatt), majd felöntöttem 2 bögre vízzel, ízesítettem 1 teáskanál tengeri sóval, és forrás után kis lángon, lefedve pároltam. Mikor már majdnem elfőtte a levét és érezhetően puhult a rizs (úgy 20-25 perc elteltével), hozzákevertem 1 üveg (330 ml) lecsó-szószt és 30-40 dekányi fejtett zöldborsót, visszatettem a fedőt, és együtt pároltam készre (kb. 10 perc). Tálaláskor friss petrezselyemzöldet tépkedtem rá. Ez a mennyiség 3-4 adag főétel vagy 5-6 adag köret.

    2011. június 12., vasárnap

    Zabpelyhes retekkrém (vegán)

    Volt egy maradék sörretkem, ami nem fogyott el frissen, és a napok múlásával egyre kevésbé volt kívánatos nyers fogyasztásra. A komposztálásnál azonban mindenképp jobb véget szántam neki, így megfőzve pástétomalap lett belőle. Tettem mellé zabpelyhet meg fűszereket, és kész is volt a finom kenyérrevaló, amire meg nagy az igény a friss, házi kenyér és a Tanyáról kapott sok vöröshagyma mellé.


    1 ökölnyi sörretket meghámoztam, és vékony szeletkékre aprítottam. Feltettem főni annyi vízben, amennyi kényelmesen ellepte. Mikor megpuhult, villával összetörtem, majd zabpelyhet tettem hozzá (úgy 2-3 dl biztos megvolt, ahogy kívánta), és kevergetve sűrűre főztem. Megvártam, míg langyosra hűl, és ízesítettem kb. 1/2 teáskanál sóval, 1/2 teáskanál őrölt köménymaggal és 1 evőkanál szárított majorannával, meg kevertem hozzá 3-4 evőkanál napraforgóolajat is (közben jópárszor megkóstoltam, hogy megtudjam, mit kíván még). Friss, házi Graham-kenyérrel és vöröshagymával (vagy tetszőleges más nyers zölddel) teljes értékű vacsora. Sörretek helyett például jégcsapretekből vagy nyári retekből is készíthető; sőt, ami nyersen túl csípős, megfőzve az is megszelídül.

    2011. június 11., szombat

    Egyszerű gyümölcsleves befőttből (laktovega)

    Ettünk meg és osztogattam el befőtteket az örökölt spájzból, de csak sok van még. Ráadásul a mostanra maradtak többsége mai ízlésemnek túl édes, úgyhogy nem megy tovább a "csak úgy megeszem" című történet (de szerencsére már nem cukrosak, inkább az édesítőszeres korszakból valók). Hígítva, gyümölcslevesnek viszont nem rosszak. A friss gyümölcsöt úgysem pocsékolom ilyesmire, de a befőttnek már mindegy. Meg így még Isti is besegít a befőttfogyasztásba, mert ő csak úgy magában, az üvegből kienni nem szereti.

    1 üveg (720 vagy 800 ml-es) befőttet beleöntök egy megfelelő méretű lábasba, és 1/2 üveg vízzel kiegészítve felmelegítem. Közben az üvegbe szórok 2 púpozott evőkanál keményítőt, simára keverem pár evőkanál (házi) tejjel, majd azzal is felöntöm félig az üveget. A befőtthöz öntöm a keményítős tejet, és kevergetve összeforralom. 1 csipet sóval ízesítem, amúgy a befőtt fűszerei elegendőek. Nem bírom az extrém hőmérsékletű dolgokat, ezért langyosan, vagy kihűlve, de még konyhahőmérsékleten (nem behűtve) ízlik. Ez a mennyiség 3-4 adag. Tetszőleges hagyományos eltevésű befőttből működik; ha valami szép színűt választunk, akkor még jól is néz ki.

    2011. június 10., péntek

    Paradicsomos zabpehelypástétom (vegán)

    Miután elfogyott a zakuszka és a sült padlizsán, a szendvicskrémporok meg nem jöttek be, valami más kenyérrevalót kellett kitalálni, ami "csökkentett módban" is gond nélkül elkészíthető. Vagyis könnyen beszerezhető, olcsó alapanyagokból, minimális eszközigénnyel, kevés munkával kerüljön az asztalra valami finom és tápláló pástétomféle. Mostani kísérletem igen jól sikerült a témában: teljesen odavolt érte a Főkóstoló, és nekem is ízlett, úgyhogy gyorsan feljegyzem a tuti receptet, mielőtt még elfelejtem.


    1 Kubus üveg (330 ml) házi paradicsomlében kevergetve puhára főztem 1 bögre (2,5 dl) zabpelyhet. Közben ízesítettem 1 kávéskanál tengeri sóval, 1 teáskanál szárított oregánóval és 1 csipet őrölt köménymaggal. (Oregánó helyett tetszőleges más zöld fűszert is választhatunk, és ha tehetjük, inkább egy csokor frisset tépjünk bele.) Mikor langyosra hűlt, hozzákevertem 1 evőkanálnyi olajat (hidegen sajtolt az igazi!) és 1 evőkanál ajvárt (csak mert épp van egy bontott üveg, de magában nem megy; elhagyható, esetleg tegyünk helyette egy teáskanál sós paprikakrémet és hagyjuk el a sót, vagy tegyünk 1 teáskanál őrölt pirospaprikát).

    Friss házi kenyérrel és vöröshagymával meg salátával ettük.

    Az alapötletet Magdinál olvastam, köszönet érte!
     

    2011. június 9., csütörtök

    Tejben-vajban sült morzsás zöldség (laktovega)

    Így nyár elején nagyon szeretem a friss, zsenge zöldségből készített egyszerű egytálételeket. Ezek úgy maguktól ízletesek, és végtelenül jól lehet variálni az összetételt. Most például ezt a sültet készítettem, némi maradékfelhasználást is beleépítve:


    Rózsáira szedtem és falatnyi darabokra vágtam 1 kis fej karfiolt, a zsenge torzsájával együtt. Lesikáltam és falatnyi kockákra vágtam kb. ugyanennyi újkrumplit is (hullámos szeletelővel, hogy girbegurba felületük legyen ezeknek a daraboknak is). Vastag aljú, mély serpenyőben felolvasztottam pár deka ghít (tisztított vaj; ha nincs, helyettesítsük simával), és kevergetve enyhén átpirítottam rajta az előkészített zöldségeket. Felöntöttem 1 bögre (2,5 dl) zsíros tejjel, hozzáadtam 1/2 teáskanál sót, és kis lángon, lefedve addig pároltam, míg érezhetően puhulni kezdett minden. Hozzáadtam 1 csokor kakukkfű leveleit, valamint 3 marék rusztikus kenyérmorzsát (szikkadt kenyér húsdarálón áthajtva, átszitálás nélkül). Óvatosan összeforgattam, majd addig sütöttem, míg az alján pirulni kezdett a morzsa (jónéhány perc, mivel a tejtől átnedvesedett). Megint átforgattam óvatosan, hogy további részek pirulhassanak meg a morzsából. A végére legyen eléggé pirult, de még ne legyen száraz. Eddigre a zöldségek is puhára párolódtak. Nem túl fotogén, de finom! 2 adag.
     

    2011. június 7., kedd

    Rizses zöldségleves borecettel (vegán)

    A nyári melegben különösen jólesik ez az üde, savanykás leves, mely langyosan a legfinomabb. Titka a minőségi alapanyagokban rejlik: a friss, zsenge zöldség, a különleges rizskeverék és a kézműves Tokaji borecet egyaránt hozzájárul a kellemes, harmonikus ízélményhez. Nem tartalmaz húst, tejet, tojást és glutént sem, így az ezeket kerülők is fogyaszthatják.


    Rizses zöldségleves borecettel
    (vegán recept)


    Hozzávalók (5-6 adaghoz):
    • 1 liternyi vegyes idényzöldség (sárgarépa, petrezselyemgyökér, újkrumpli, karalábé, karfiol, stb.)
    • 2-3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
    • 1,5 dl rizskeverék (barna, előgőzölt és vad rizs)
    • 1,5-2 liter víz
    • 1 teáskanál tengeri só
    • 1 csokor friss kakukkfű
    • fél citrom leve
    • tányéronként 1 mokkáskanál Tokaji kakukkfüves borecet
    Elkészítése:
    A rizst bő vízbe áztatjuk.
    A zöldségeket körömkefével alaposan megsikáljuk, csak a legszükségesebb esetben hámozzuk. Kisebb falatnyi darabokra aprítjuk mindegyiket.
    Vastag aljú, lefedhető edényben felmelegítjük az olajat, és kevergetve átpirítjuk rajta az előkészített zöldségeket, néhány perc alatt. Felöntjük a vízzel, ízesítjük a sóval, hozzáadjuk az áztatóvízből kiszedett rizst, és forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, míg a rizs megpuhul (25-30 perc). Közben hozzátesszük a kakukkfűleveleket, a végén pedig belefacsarjuk a citromlevet és szükség esetén igazítunk a sósságán.
    Tálaláskor belecsepegtetjük a fűszeres borecetet is.
     

    2011. június 6., hétfő

    Kora nyári paprikás krumpli (vegán)

    Nálam most egy pénteki mindentbele egytálételként készült, de annyira ízlett, hogy legközelebb szándékosan veszem hozzá így a zöldségeket. Az újkrumpli tiszta sor, és a zöldborsó is nyilvánvaló, a harmadik szereplőt azonban nem is olyan könnyű azonosítani benne.


    Körülbelül 3/4 kg közepes méretű újkrumplinak lekapartam a héját, valamint meghámoztam 1 közepes karalábét, és nagyobb hasábokra vagdostam mindkettőt. Vastag aljú, mély serpenyőben felmelegítettem 2-3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat, és kevergetve enyhén átpirítottam rajta az előkészített zöldségeket. Felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje, valamint hozzákevertem 1 evőkanál sós paprikakrémet, 1 evőkanál őrölt pirospaprikát és 1 mokkáskanál őrölt köménymagot. Amikor már érezhetően puhult a krumpli, hozzáadtam 25-30 dekányi fejtett zöldborsót és 1 csokor összevágott petrezselyemzöldet is. Most már inkább csak rázogatással kevertem össze, hogy ne törjön, és együtt készre főztem. Egyszerű, de ízletes és tartalmas ebéd volt 2 személyre.

     

    2011. június 4., szombat

    Bodzavirágos amerikai palacsinta vagy gofri (vegán)

    Jó ideje gazdagon virágoznak a környékbeli bodzabokrok, úgyhogy egy-egy kellemes séta keretében gyakran gyűjtünk róluk egy csokornyi illatos virágot. Itthon aztán fel lehet dobni vele a limonádét, vagy belesütni valamilyen tésztába. Most éppen ebbe:

    Egy nagy tálba szórtam 15 dkg háromgabonás süteményport*, majd 3-4 részletben hozzáadtam kb. 3 dl vizet, és simára kevertem (a normál palacsintatésztánál sűrűbb legyen). Beletépkedtem 6-7 nagy bodzavirágtányérról a virágokat, kihagyva a vastag zöld szárakat. Aztán kevertem még hozzá 1 evőkanál sötétbarna nádcukrot, 1 evőkanál lenmaglisztet és 1 teáskanál szódabikarbónát, végül pedig 3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat. (Bodzavirágszezonon kívül használhatunk szárított bodzavirágot, vagy egyszerűen ki is hagyhatjuk ezt belőle - az alap így is remekül használható.)


    Az amerikai palacsintához felforrósítottam egy teflon palacsintasütőt, és evőkanálnyi adagokat tettem bele a tésztából, amik kisebb tenyérnyire terültek el. Mikor már nem látszott teljesen nyersnek a tetejük sem, megfordítottam őket, és a másik oldalukat is világosbarnára sütöttem. Fontos, hogy kis lángon csináljuk mindezt, mert ha túl gyorsan sütjük, nyers marad a közepük.


    Próbaképpen gofrisütőben is sütöttem néhány adagot ugyanebből a tésztából. Sokkal tovább kell sütni, mint a hagyományos tésztákat, de egyébként ízletes és ropogós csemege lesz türelmünk jutalma.

    Akácmézzel megkenve, friss eperszeletekkel kirakva tálaltam mindkettőt. A rácsorgatott méz mennyiségével ízlés szerint szabályozható az édessége. Aki akarja, tejszínhabbal is megfejelheti még (csak úgy már nem lesz vegán).

    * Nekem még egy régebbi beszerzésből van ilyenem, egyébként sajnos kivonták a forgalomból. Vanília nélküli változata, a háromgabonás kenyérliszt viszont elérhető, készítsük ebből, csak tegyünk még mellé 1 teáskanál vanília kivonatot vagy az 1 evőkanál barna cukor házi vaníliás cukor legyen.
     

    2011. június 3., péntek

    Receptjeim a Kétker-Étkem menüjén


    Nemrégiben megkeresett Bori, a Kétker-Étkem ételszállító vállalkozás vezetője és szakácsa, hogy lenne-e kedvem együttműködni vele. Nevezetesen ahhoz kérte a hozzájárulásomat, hogy válogathasson a receptjeim közül egy heti menühöz. Nem kellett különösebben győzködnie, hiszen a vállalkozása csupa olyan értéket valósít meg a mindennapokban, amiket magam is igen fontosnak tartok: otthoni ízek, egészséges táplálkozás, színes, változatos menü; környezetbarát hozzáállás: kerékpáros kiszállítás, eldobható helyett betétdíjas ételhordó edények... Akik ilyet csinálnak, csakis csupa jófej emberek lehetnek! Naná, hogy szívesen segítek azzal, ami nekem megy! A jövő héten számos régebbi és nem is olyan régi receptemmel találkozhattok az étlapon, köztük jónéhány személyes kedvencemmel. Remélem, ízleni fognak!
     

    2011. június 2., csütörtök

    Kifőztük 2011/6.


    Nemrég megjelent a Kifőztük magazin júniusi száma, sok-sok nyáreleji finomsággal. Én ebben a hónapban három kedvencünket osztottam meg az újságban: Az utóbbi időben szinte naponta készül nálam egy adag a félbarna szendvicskenyér tésztájából, ami aztán leggyakrabban tényleg kenyér formát ölt, de kiflinek vagy zsemlének is kiváló. Egyik népszerű rávalónk a sárgaborsókrém, mely nemcsak finom, de tápláló és egészséges is. A napraforgógombócos zöldséglevesből pedig épp ma volt ismétlés, legalább akkora sikerrel, mint mikor a magazinba készítettem pár hete.

    Menjetek, töltsétek le, és válogassatok kedvetekre a benne található receptekből!
     

    2011. június 1., szerda

    Tojásmentes reform brownie (vegán)

    Vannak "sztár" receptek, amiket előbb-utóbb kipróbál az ember. Vannak, amik bejönnek neki, így rögtön csatlakozik ő is a lelkes rajongótáborhoz. S vannak, amik nem ízlenek. Ekkor elgondolkodhat, hogy az elkészítés során rontott el valamit, vagy ő áll annyira távol a közízléstől.

    Én ilyen "nemnormális" vagyok. Pár éve nagy sláger volt Chili és Vanília kakaós karfiolja. Egyszerű, különleges, elronthatatlan. Megcsináltam. Nem ízlett. Gondolkodtam, mi lehetett a baj. Én rontottam el mégis? Vagy annyira nyilvánvaló a nagyszerűsége, én meg tuskó módon nem látom? Mindegy, hanyagoltam a témát. De csak nem hagyott nyugodni, így pár év elteltével adtam neki egy újabb esélyt. Hátha csak rossz passzban voltam éppen akkor, vagy hátha változtam azóta, szóval hátha most átütő élmény lesz. Megcsináltam megint. Nem ízlett. Gondolkodtam, miért. És rájöttem: ez egyáltalán nem karfiolízű, én meg igenis szeretem a karfiol ízét! Tökéletes választás ez az étel olyanoknak, akik nem igazán kedvelik a zöldséget, mert így "csomagolva" észrevétlenül lecsúszik mégis. De én, aki a friss, zsenge zöldség saját ízéért rajong, nem ezt tudom élvezni belőle. Ennyi. Nem fanyalogtam, se magánban, se nyilvánosan, egyszerűen elkönyveltem, hogy ez nekem nem bejövős, ha veszek karfiolt, százból százszor másképp készítem el.

    Most itt van ez a brownie téma. Itt már a csoki óvatosságra int, mivel én alapból nem gerjedek rá úgy. Szerencsére Isti szereti, úgyhogy nem esélytelen a csokiraktáraim értelmes leépítése, és a kedves blogolvasók - akik többségükben valószínűleg szintén nem tiltakoznak a csokis desszertek ellen - is jól járnak, ha ezentúl gyakrabban kapnak csokis receptet. Például brownie-t. Reformosan persze. Ebbe úgyis belevész a barna liszt, senki meg nem mondja ránézésre, hogy az van benne. A tojás már nehezebb ügy. Jó ideje már egyáltalán nem használok tojást, mert nem szeretem az ízét, Isti meg elvből kerüli, rejtett formában is. Végül találtam egy olyan receptet, amiben csak 1 tojás volt, annyit meg simán le lehet cserélni őrölt lenmagra meg vízre, pláne egy kevert tésztában. Akkor hajrá!


    Az alábbiakból kevertem gyors mozdulatokkal tésztát: 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt, 4 evőkanál barna cukor, fél tábla (5 dkg) étcsokoládé, 3 evőkanál pehelykeverék, 2 evőkanál cukormentes kakaópor, 1 kávéskanál sütőpor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál lenmagliszt, 1 dl hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1/2 dl víz, 1 marék durvára vágott dió. Kiolajoztam egy közepes tepsit, meghintettem egy marék lágy zabpehellyel, kisebb kupacokat kanalaztam bele a tésztából, majd kanállal elsimítottam a tetejét, és ott is megszórtam lágy zabpehellyel. 180 fokos, előmelegített sütőben 15 percig sütöttem. Fontos intelemként olvastam több helyen, hogy ne süssük túl, ne szárítsuk ki, így tényleg csak alhangon mertem megsütni. Deszkára borítva hűlni hagytam, majd szeletelve tálaltam.

    Hát... Az illata finom volt, ízre viszont alulmúlta a várakozást. Egynek elment, de messze nem volt az az átütő élmény. Egy kis lekvár aztán sokat javított rajta, de nem siettem megörökíteni a receptet.

    Azért csak nem hagyott nyugodni a dolog. Szokásomtól eltérően kis idő elteltével második nekifutás is volt, annyi módosítással, hogy rozsliszt helyett Graham liszt, dió helyett pedig egy kis kókuszreszelék került bele. Ez meg olyan morzsálódós lett szegény, hogy végül inkább kisebb darabokra törtem, és így került rá nekem meggydzsem, Istinek méz. Egynek elment, de ettől sokkal jobb desszerteket is tudunk.

    Vajon én rontottam el valahol az elkészítést, vagy az ízlésünk ennyire nemnormális? Lehet, hogy eleve nem a legszerencsésebben választottam kiinduló receptet, vagy a tojás kiiktatása itt mégsem intézhető el ilyen egyszerűen? Mindenesetre úgy gondolom, divat ide vagy oda, továbbra is megleszünk brownie nélkül, és még hiányérzetünk se lesz miatta.
     

    LinkWithin

    Related Posts with Thumbnails