Őszi zöldségragu (vegán)

Nem igazi recept, inkább csak ötlet, hogy a látszólag már nem hasznosítható dolgokból is ki lehet hozni valami jót.

A minap összeszedegettem a kertben a fejtősbab utóját meg pár kis répát. Kíváncsi voltam a csicsókára, így annak is alálestem egy ásólenyomás erejéig - az eredmény egy marék finom gumó lett, reménykeltő a télre nézve. Volt még bent jó érett paradicsom, abból mindenképpen fogyasztani akartam ezekhez. Meg befele jövet megláttam a kis arasznyi, zsenge, fényes zöld sütőtököt, aminek már biztosan nem lesz ideje beérni. Sose ettem még ilyet, de gondoltam, egy próbát megér.

Megmostam, szükség szerint meghámoztam a zöldségeket, és falatnyi darabokra vágtam (bő fél kilónyi lehetett az egész összesen). A paradicsomnak (5 szem) is lehúztam a héját, felcikkeztem, és odatettem melegedni. Mikor kiengedte a levét, hozzáadtam az előkészített zöldségeket, és kis lángon, lefedve megpároltam őket, időnként megkeverve. Sóval és morzsolt oregánóval ízesítettem.

(Először leves műfajban gondolkodtam, de aztán annyira ízlett ez így, hogy nem akartam felhígítani. Viszont kevés volt, úgyhogy akkor valamit még ki kellett találnom mellé.)

Mivel a ragu elég leveses lett a paradicsomtól, kuszkuszt választottam hozzá köretnek, hiszen az elég sok folyadékot fel tud szívni még a tányéron is. 3 dl vizet forraltam egy kis sóval és natúr vegamixszel. Beleszórtam 2 dl kuszkuszt, megkevertem, majd lefedtem, elzártam alatta a lángot, és állni hagytam 5-10 percig. Utána villával fellazítottam a megduzzadt kuszkuszt, és hozzákevertem egy kiskanálnyi hidegen sajtolt olajat.

Tálaláskor egymás mellé halmoztam a tányérra a zöldségragut és a kuszkuszt, és hívtam a Főkóstolót ebédelni. Kiadós és ízletes fogás lett, a csicsóka jellegzetes zamatával. A zsenge tök talán a cukkinihez hasonlított valamelyest, csak jóval kevesebb magkezdemény volt a belsejében.
 

Mákos köleslepény (vegán)

Újabb variáció a témára: ezúttal mákkal és bodzabefőttel rétegezve készítettem köleslepényt. Kiadós reggeli lett belőle minimális munkával és maszatolással. A klasszikus kombináció ugyan a meggy-mák, de a bodza se rontotta ám el! Nálam leginkább ilyenkor fogynak a szezonban készített befőttek, mikor a télire betárazott friss gyümölcs (alma) már igencsak a végét járja, az újakból pedig az ízletes, szabadföldi termés (eper) még várat magára.

Mákos köleslepény

(vegán recept)

Hozzávalók (egy közepes tepsihez - ez 2 bőséges adag reggeli vagy 4-6 adagnyi desszert):

• 1 pohár (2 dl) köles
• 1 pohár mák (egészben mérve, majd - lehetőleg frissen - ledarálva)
• 1 üveg (720 vagy 800 ml) befőtt, nálam most bodza
• 3 pohár folyadék: a befőtt leve vízzel kiegészítve
• ízlés szerint méz a tálaláskor
• olaj a tepsi kikenéséhez

Elkészítése:
A kikent tepsibe terítjük a kölest, rá a megdarált mákot, arra pedig a gyümölcsöt. Felöntjük a folyadékkal, és berakjuk a sütőbe 200 fokra 45 percre (előmelegítés nélkül), majd még egy kicsit állni hagyjuk a tepsiben. Langyosan vagy kihűlve tálaljuk, ízlés szerint mézzel megcsorgatva. Frissen egyenesen a tepsiből a legcélszerűbb kanalazni, kihűlve szeletelni is lehet. Mivel a kölest és a mákot nem kevertük össze, csak egymásra szórtuk, réteges marad, és a kölest nem festi nagyon sötétre a befőttlé, úgyhogy mindez még látszik is.

Tipp: Ha gyorsabb megoldásra vágyunk, akkor köles helyett használjunk 1,5 pohár kuszkuszt. Ezt 1,5-2 pohár folyadékkal öntsük fel és 20 percig süssük. (Ez kevésbé dagad meg és kevesebb folyadékot szív fel, mint a köles, azért az eltérő mennyiség és arány.)

Az ötletet Marica gyönyörű réteges kölessütije adta, alkalomadtán majd úgy, reszelt almával is ki fogom próbálni.


Idő: a kölesest kb. egy óra, a kuszkuszost fél óra elteltével lehet enni, de mákdarálással együtt sem több vele a munka 10 percnél
Pénz: a köleses kb. 300 Ft, a kuszkuszos valamivel több, de az sem drága
A köleses megoldható hazaiból, a kuszkuszos nem.

Karalábésaláta

2 zsenge (!) karalábét meghámoztam, majd falatnyi hasábokra vágtam. 2 közepes almát szintén meghámoztam, majd a karalábéhoz kockáztam. Felbontottam egy üveg (Nagymama lekváros, 370 ml) natúr paradicsompaprikát, egy bögrébe leöntöttem a levének egy részét, majd a tálba kanalaztam a paprikakockák kb. felét (a többivel más tervem van holnapra). A paprikalét elkevertem 2 evőkanál extra szűz olívaolajjal és 1 evőkanál bodzaecettel, majd a salátára öntöttem és lazán összeforgattam. Állni hagytam kb. 1 órát.
Tálalás előtt 3 dl forró vízbe szórtam 2 dl kuszkuszt, lefedtem, és megvártam, míg megduzzad. Villával átkevertem, majd a tányér közepére halmoztam, és köréje kanalaztam a salátát (így a kuszkusz fölszívta a salátaöntet egy részét - ez két okból is hasznos: nem lett "tocsogós" az egész, a natúr kuszkusz pedig remek ízt kapott tőle). Egy kis marék tört diót és friss kakukkfű-ágakat tettem a tetejére.
A fenti mennyiség 2 bőséges adag.

A kiinduló receptet a No Salty webszakácskönyvben olvastam.

Túrógombóc, főzés nélkül, két változatban

Úgy alakult, hogy a cukkinis-túrós pite és a szilvalekváros kagylók után végül lett még harmadik felvonás is túróból. Egy régóta kinézett ötletet próbáltam ki - és nem bántam meg!

Egy nagy lábasban - amiben majd össze tudom állítani az egész masszát - felforraltam bő 2 dl vizet, majd beleöntöttem 1,5 dl kuszkuszt, kicsit elkevertem, majd lefedve állni hagytam kb. 10 percet. Közben előkészítettem a többi hozzávalót: 25 dkg túrót, a forgatáshoz darált dót, illetve szezámmagot, aztán hozzá enni meg natúr dzsemet (ezúttal őszibarackot), illetve zakuszkát. A kuszkuszt fellazítottam, hozzákevertem a túrót, majd (száraz) kézzel kis gombócokat formáztam a masszából, és a dióba/szezámmagba hempergettem őket. Nagyon jó állagú, szinte alig ragadt a kezemhez. Ez a mennyiség 2 adagnyi, és a változatosság jegyében két különböző külsőt és "körítést" kapott. Gyors, egyszerű - és még ízlett is! :)

A gombóc alapötletét eredetileg valamelyik gasztroblogban olvastam hozzászólások között (emiatt reménytelen visszakeresni - akkoriban meg még nem írtam fel mániákusan a forrást is, hogy szükség esetén tudjak rá hivatkozni). Épp nem volt kész morzsám, darálni pedig nagyban érdemes, azért lett más a borítás. Az apró szemű zabpehely is a jelöltek között volt, az mindkét féle "szósszal" ment volna, de végül a dió-dzsem, illetve szezámmag-zakuszka párosításokat vonzóbbnak találtam (a kettő közül viszont nem tudtam választani, azért lett különböző a két adag). A hőkezelés lehetőség szerinti mellőzése jegyében nem pirítottam meg se a diót, se a szezámmagot. Én nem szeretek semmit sem "megúsztatni" az öntetben, így inkább hozzá kanalaztam most is.

Improvizációk gombára és paradicsomra

Régóta tologatom már a kipróbálásra váró receptek között a svéd gombasalátát. Jól hangzik, de ha átalakítom benne mindazt, ami nem szimpatikus, akkor már inkább gombás spagettiszósznak nevezném az eredményt. Ma még merészebbre vettem a figurát, így mindkétszer sikerült a saláta műfajban maradnom.

Az első változat ilyen lett:

Nyersen került bele a paradicsom és a gomba, némi kakukkfű és olívaolaj társaságában. A változatos szeleteléssel próbáltam kicsit feldobni.

Íme a másik változat:

Tegnap még ezt éreztem a megvalósíthatóbbnak, hiszen akkor még nem tudtam, hogy ma sikerül friss paradicsomhoz jutnom, aminek még íze is van. Viszont a töltött gombából kimaradt tönkök is itt voltak még, meg az előző változat készítésekor a szeletelésnél is maradtak ki darabok (ennyiből a tegnapi cikkezés volt a leggazdaságosabb).

Előszöris felforraltam 1,5 dl vizet, majd beleszórtam 1 dl kuszkuszt, és lefedve állni hagytam. Közben összeaprítottam a gombát, majd ráöntöttem 1 kis üveg natúr paradicsomlevet (házi eltevés), tépkedtem rá friss kakukkfűleveleket, megcsorgattam egy kis olívaolajjal, és összeforgattam. A paradicsomleves üveget kiöblítettem egy kis vízzel, és azt még a kuszkuszhoz kevertem. A tálaláshoz a tányérra borítottam a villával átkevert kuszkuszt, majd kihúzgáltam a szélére. A közepére öntöttem a gombasalátát, végül friss paradicsom- és gombaszeletekkel díszítettem. A gomba és a kuszkusz remekül felszívta a paradicsomlé egy részét, de a rostosa megmaradt "öntetnek".

Ez utóbbi meglepően kiadós ebédnek bizonyult (a másikat eltettem a hűtőbe vacsorára, csak célszerűbbnek láttam egyszerre elkészíteni őket).

Így végül a friss gombából sikerült az összeset nyers formában felhasználnom, és mivel egy-egy adagot készítettem csak mindenből (nem is, mert a töltött gomba kettő volt, de a másodikat se sütöttem meg :), még unalmas sem volt. S amit 5-10 perc elkészíteni, annál nem érzem ezt nagy fáradságnak (egy melegítés se lenne sokkal kevesebb idő).

Zöldséges kuszkusz

Az utóbbi időben elég gyakran készítem ennek valamilyen változatát a gyors vacsora műfajban:

Felforralok 2 dl vizet, belekeverek 1 dl kuszkuszt, és lefedve állni hagyom. (Ha sok lesz a zöldség, akkor 1,5 dl víz + 0,75 dl kuszkusz is elég.) Összevágok valami friss zöldséget, kis falatnyi darabokra. A megduzzadt kuszkuszt villával átkeverem, kevés olajat meg friss zöldfűszert is adva hozzá. Egymás mellé rakom őket egy tányérra, és már lehet is enni.

A friss zöldség mindig az, ami épp van itthon és szívesen enném nyersen, legfeljebb két féle. Most a karfiol az aktuális kedvenc, de a csicsóka, répa, zeller, cékla, petrezselyemgyökér is finom. Zöldfűszerből most kakukkfű, majoránna és oregánó van még a ház körül. Érdekes módon a sót nem mindig kívánom bele, így csak utólag sózom, ha úgy érzem, jó lenne.

Egyszerű, de kiadós vacsora. A nyers zöldség miatt nem lehet hipp-hopp befalni, de én épp ezt élvezem benne.

Kuszkusz nyers salátával

A nagy munka közepette ez lett az ebédem:

1 dl kuszkuszt másfélszeres mennyiségű forró vízbe öntöttem, vegyeszöldséges fűszersóval ízesítettem, lefedve állni hagytam. Közben összeaprítottam a rávalót, egy aprócska, zsenge tököt meg néhány paradicsomot. Utána villával átkevertem a jól megduzzadt kuszkuszt, és ezúttal vaj helyett olívaolajat tettem hozzá.

Tányérra terítettem a kuszkuszt, rá a tökszeleteket és a paradicsomcikkeket, egy kis felkockázott feta sajtot, friss oregánóleveleket. Végül megcsorgattam kevés olívaolajjal, és egy villa meg a fényképezőgép társaságában kivittem a teraszra, hogy ott fogyasszam el.

Zöldbabsaláta

Hogy én ezt már milyen régóta tervezem! Már amikor először olvastam Bombadil Tománál a receptet, akkor tudtam, hogy ki kell próbálnom. Csak akkor éppen nem volt friss, zsenge zöldbabom, így meg kellett várnom, mire termőre fordul a másodvetés. Akkor meg már beköszöntött a hűvös idő, nem kívántam a nyers, hideg salátát. Bele is törődtem, hogy majd jövőre...

Ma végre minden összejött: a másodvetés juliskababról még tudtam szüretelni egy jó marékkal (igaz, elég egyenlőtlen, és girbegurba csövek voltak, de ízre jók), és az idő is kellemesen nyárias, így éppen jólesett ez a saláta.

Igaz, kicsit alakítottam rajta: a fokhagyma nálam mindenképp felejtő, és most a sajtot se éreztem túlságosan nyerőnek. Volt viszont tegnap estéről egy kis maradék kuszkusz (ami - így utólag belegondolva - nem épp a legjobb párosítás volt a szejtánhoz, de ezt lehetett kellően gyorsan elkészíteni).

Az öntethez egy tálban összekevertem az alábbiakat:

• 1 evőkanál magos dijoni mustár
• 2 teáskanál méz
• 2 evőkanál málnaecet
• 5 evőkanál olívaolaj
• kevés só és frissen darált bors

A babcsövek végeit levágtam, majd felaprítottam őket, utána pedig összeforgattam annyi öntettel, hogy vékonyan bevonja, de semmi esetre se tocsogjon benne (nem kellett mind, majd kitalálok valamit, hogy mire használhatom fel a maradékot). Egymás mellé raktam a kuszkusszal (nem találtam vonzónak még ezzel is összekeverni, és természetesen megmelegíteni se), és kiültem a teraszra elrágcsálni. Ezeket a nyers dolgokat lényegesen több idő megenni, mint a főtteket, de ennyi lassítás nem árt :)

Pirított szejtán kuszkusszal

A frissen elkészült szejtánt természetesen azonnal megkóstoltam.

A főzéséhez házi vegyeszöldséges fűszersót tettem a vízbe, s mivel elegendően sokat, amit remekül felvett a szejtán, a végén igen finom lett mindkettő.

A lé egy részét el is fogyasztottam "levesként" (valójában semmi nem volt benne, csak a finom zöldséges lé), a többit viszont kuszkusz készítéséhez használtam fel. Katánál olvastam erre nemrég egy nagyon egyszerű módszert, így csináltam, csak egy kicsit kisebb mennyiségben. Vaj helyett ghít (tisztított vajat) olvasztottam bele a végén; nem rontotta el!

A szejtánból pörköltet akartam eredetileg, de aztán végül felkockázva csak kicsit kérgesre pirítottam egy kis ghín, és késznek nyilvánítottam. A szaftokért nem rajongok túlságosan, és a szejtán annyira jól magába vette a kifőzés során a vegyeszöldséges ízt, hogy nem kívántam hozzá semmi mást. Így persze véletlenül sem emlékeztetett húsra (vagy akkor feltaláltam a zöldségízű húst :))), de megfelelő fűszerezéssel (húsfűszer a főzővízbe, jó sok) tényleg megoldható lenne ez is (nem vágyom rá túlságosan, de mint lehetőséget látom).

Jeruzsálemi túrótorta

A bolushoz hasonlóan ezt a receptet is Fűszeres Eszternél olvastam, és egyből megmozgatta a fantáziámat. Tulajdonképpen minden olyan recept érdekel, amiben klasszikus tészta helyett valami más az alap, ami a tészta funkcióját tölti be (lásd: Túrós zabpehely vagy Puliszkás pizza). Ezek az ételek sokkal kímélőbbek, mint lisztes társaik, még ha a liszt nálam teljes kiőrlésű is. Úgyis volt itthon kuszkusz, amit úgy vettem a múltkor, hogy nem volt konkrét elképzelésem a felhasználást illetően, egyszerűen csak ki akartam próbálni.

Attól tartok, a technikámon még finomítanom kell, hiszen alighanem túl lágy lett a túrókrém, így nem sikerült szépen ráegyengetni a kuszkuszt a tetejére, de ez szerencsére a készáru élvezeti értékét nem csökkenti. Sőt, ha rászórom a pirított diót és kanalazok rá az öntetből, akkor szinte nem is látszik. Az öntetes megoldás is tetszik, hogy ki-ki maga szabályozhatja vele a süti édességét, nem „beépített, fix” édesség van (ami nekem gyakran túl sok, még akkor is, ha a porcukorréteget már többé-kevésbé lekapartam).