Egyszerű céklaleves (vegán)

Kotorj össze önmagukban már semmire se elegendő hozzávalókat, válogass ki belőlük néhány összeillőt, engedd szabadjára a fantáziád, és kreálj belőlük valami finomat!
Az én konyhámban ez az egyszerű, könnyű téli leves született ma ily módon: 

Hozzávalók 5-6 személyre

• 2 sárgarépa
• 2 petrezselyemgyökér
• 4-5 kis cékla (legyen valamivel több, mint a répa meg a gyökér együtt)
• 2-3 evőkanál olaj
• 1-1,5 liter víz
• 1 kávéskanál őrölt köménymag
• 1 teáskanál natúr vegamix
• 1 teáskanál só
• 5-6 megroppantott borókabogyó (elhagyható)
• 1 jó marék rizstészta (vagy tetszőleges durum tészta vagy bulgur)
• 1 kis marék szárított petrezselyemzöld (vagy 1 kis csokor friss)
• 2 evőkanál almaecet (vagy borecet vagy citromlé)

Meghámozzuk és kis kockákra vágjuk a répát, a gyökeret és a céklát. Vastag aljú lábosban felmelegítjük az olajat, majd kevergetve enyhén átpirítjuk benne a zöldségeket. Felöntjtük a vízzel, hozzáadjuk a fűszereket, és forrás után kis lángon, lefedve addig főzzük, míg roppanós-puhák nem lesznek a zöldségek. Ekkor beleszórjuk az összetört tésztát és az összemorzsolt petrezselyemzöldet, és lefedve állni hagyjuk 5-10 percig, amíg megpuhul a tészta. Tálalás előtt savanyítjuk, valamint szükség szerint beigazítjuk a fűszerezését.
 

Szerzetesek eledele

Régen kinéztem már magamnak ezt az ételt, de valamiért mindig elmaradt az elkészítése. Pedig tulajdonképpen nincs benne semmilyen extrém hozzávaló, a szójaszósz sem egy beszerezhetetlen dolog manapság (bár a karamellel színezett változatokat inkább visszateszem a boltban). Több helyen is olvastam receptet, végül alapvetően a legszimpatikusabbat követve (köszönöm, Duende!), de a saját ízlésemhez és az aktuális lehetőségekhez igazítva így készítettem:

Előszöris feltettem párolódni a köretnek szánt barna rizst (részletes leírás itt).

Utána előkészítettem az összes zöldséget, mert gyors egymásutánban kellenek, meg folyamatos felügyeletet is igényel majd a készülő étel. Külön-külön tálakba raktam őket, mert nem egyszerre kerül a fazékba mind.

Nálam most a következő zöldségekből állt össze az étel:

• 3 répa, 3 petrezselyemgyökér, 1 pasztinák, 1 cékla - meghámozva, kis hasábokra vágva (összesen kb. 1 liter lett előkészítve) (pasztinák hiányában egy kis zellert használnék)
  
• 5 nagy kelkáposztalevél (egy nagy káposzta külső leveleiből), a vastag erei nélkül kis négyzetekre vagdosva
• 1 kis (ökölnyi) karfiol rózsáira szedve, a torzsája felkockázva, plusz a kellevelek erei szintén felkockázva (mindegyiket elég zsengének tartottam ahhoz, hogy megpárolva jó legyen majd)
• 1 kis (ökölnyi) káposzta kb. fél centi széles csíkokra szelve, torzsástul
• 1 marék gombatönk, felcsíkozva (csak mert épp volt itthon)
• 1 nagy marék csicsóka felcsíkozva

Öntöttvas wok hiányában egy nagy, vastag aljú fazékban, amibe kényelmesen belefér majd minden, kevés olajat forrósítottam, majd hozzáadtam a gyökérzöldségeket, és kevergetve pirítottam egy kicsit. Aztán hozzáadtam a karfiolt, majd némi idő elteltével a kétféle káposztát.

Mikor már oda akart volna sülni, felöntöttem kb. 2 dl vörösborral, meg ízesítésnek került bele 4 evőkanál szójaszósz, egy kevés gyömbérpor és egy pici barnacukor (részemről a sózást nem kívántam, szerintem a szójaszósz sóssága elég volt neki). (Legközelebb talán a csípős paprikát is bevállalom :)

Tovább folytattam a kevergetve pirítást, amíg érezhetően puhulni kezdett minden.

Csak ezután adtam hozzá a gombát és a csicsókát.

1 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt elkevertem egy kis vízzel, felöntöttem 1 bögre mennyiségűre, majd a készülő ételhez adtam. Nemsokára besűrűsödött, sőt, elkelt neki még 1 bögre víz, hogy a szósz ne túl vastagon vonja be a zöldségeket (tehát fél liternyi víz ment bele összesen).

Ezzel még összefőztem, aztán gyorsan elzártam alatta a gázt, hogy még kellemesen roppanós maradjon minden.

Tálaláskor a tányérra raktam a megpárolt barna rizst, majd kihúztam körbe a szélére, hogy középre rakhassam a zöldségeket.

A fenti mennyiség 4 adaghoz elegendő. Kettő fogyott így, barna rizzsel (ehhez 1 bögre rizst főztem meg), a másik kettőhöz pirított tésztát készítettem másnap: kifőztem 16 deka összetört spagettit a szokásos módon, majd vastag aljú, mély serpenyőben olajat forrósítottam, rátettem a lecsepegtetett tésztát, és időnként megkeverve átpirítottam; 1 evőkanálnyi szójaszósszal ízesítettem.

Ritkán készítek ilyen ázsiai ízvilágú ételeket, így különleges ebéd volt ez a hétvégén. Szerintem nagyon jót tett neki a cékla, és a csicsóka ilyetén felhasználása is ötletes. Őszi-téli zöldségekből változatosan összeállítható, könnyű, de laktató fogás. Biztos nem utoljára készítettem!

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni, és sajnos végig van vele teendő
Pénz: kb. 500 Forint a 4 adag zöldség + a választott köret ára (akárhogyis, kb. 700 Forintból kitelik a 4 bőséges adag étel)
Alapvetően hazaiból, az ízesítők kivételével. Nem is rossz egy kínai jellegű ételhez!

Új szerzemény és nyers répa-cékla saláta

Amikor megláttam a julienne-vágót a boltban, Gittának köszönhetően egyből tudtam, hogy mi az, meg azt is, hogy kell nekem ilyen!

Meglévő zöldségeim közül a répát és a céklát találtam alkalmasnak, hogy kipróbáljam rajta. Még ilyen kemény darabokból is meglepően könnyen tudtam szép csíkokat faragni. Csak nagyjából kevertem össze, citromlé helyett pedig egy savanyú mandarin gerezdjeit kockáztam közé, és megcsorgattam az egészet egy kis olívaolajjal. Ízletes nyers saláta lett a jutalmam.

Káposztás-céklás egytál

Maradék zöldségek felhasználása jegyében készítettem nemrég ezt az egytálételt, ami összetevőiben az orosz céklalevesre (borscs) emlékeztet:

Késsel nem túl vékonyra csíkoztam egy kis fej káposztát, és egy vastag aljú edényben kevés felmelegített olajon feltettem párolódni. Meghámoztam és felkockáztam 4-5 közepes krumplit, és ezt is hozzáadtam. Időnként megkevertem, és közben tisztítottam és aprítottam (ezúttal egy megfelelő célszerszám segítségével julienne-re vágtam, ennek hiányában durvára reszeltem volna) a többi hozzávalót: 5 kis cékla, 2 kis répa, 1 közepes pasztinák. Folyamatosan raktam is hozzá, és együtt pároltam tovább. Néha egy kis vizet öntöttem rá, hogy ne süljön le az alja. Sóval, frissen őrölt borssal, egy kis őrölt szegfűszeggel és 2 babérlevéllel ízesítettem. Ügyeltem rá, hogy a végén ne legyen hosszú a leve. Külön nem sűrítettem, a belefőzött krumpli gondoskodott erről. Mikor már majdnem kész volt, belefacsartam egy fél citrom levét. Tálaláskor tejfölt kanalaztam a tetejére (belekeverni nem akartam, mert a bizarr rózsaszín étel nem az én műfajom), de anélkül is finom, ha valaki tejmentesen szeretné. Díszítésnek friss petrezselyemzöldet tépkedtem rá. Ez a mennyiség 2 bőséges adag volt.

Egytálétel a borscs nyomán

Hiába van tél és hideg, nálam most sem megy a leves-műfaj. Biztos azért, mert azt alapvetően melegen szokták enni (ilyenkor főleg), és azt én annyira nem bírom. A teát is inkább jó langyosan, mint igazán melegen iszom. Azt viszont sokat, szóval a folyadékbevitel megvan.

Úgyhogy ez a szegény borscs is az egytálételesítés sorsára jutott, akárcsak a múltkor a bableves. Meg annyira megízlett a sült savanyú káposzta tegnap, hogy ehhez is azt használtam (citrom úgysem volt itthon a savanyításhoz). S mivel a finom, ízletes hozzávalók mind adottak voltak, a fűszerezéstől eltekintettem. Nem vált hátrányára, mert a cékla (saját termés: három darab volt összesen, azokból az egyik), a répa, a petrezselyem, a krumpli és a csicsóka, no meg a házi savanyú káposzta mind hozzátette a magáét, hogy egy ízletes fogás kerüljön az asztalomra.

Egyszerűen csak fogtam a mázas cseréptálat, és belerétegeztem az összevágott zöldségeket, morzsoltam rá egy kis szárított petrezselyemzöldet, majd beborítottam az egészet káposztával (ezt kimosni se kell, mert nem túl savanyú, nem túl fűszeres - erről személyesen gondoskodom). Rátettem a tál fedelét, és 200 fokon 1 órát sütöttem (ezúttal eléggé tele volt a tál, azért nem csak 45-50 percig, mint máskor). Hideg sütőben indítottam, hiszen a tálat szándékomban áll máskor is használni még :)

A végére kicsit megpirult a káposzta, és megpuhultak alatta a zöldségek. Gyönyörű lé lett az alján, de mivel a cékla volt legalul, nem lett egy álló piros minden. A lével persze ezt lehetett némileg orvosolni, illetve az összekeverés is hatékony színező, ha valaki erre vágyik.

Nekem most kicsit eltolódott az arány a zöldségek javára, de legközelebb úgy csinálnám, hogy kb. 1/4 rész cékla, 1/4 rész egyéb zöldség és 1/2 rész savanyú káposzta, vagy maximum 1/3-1/3 részben ez a három. Nekem a káposztából jövő só elég volt, de persze a tányérján sózhatja ki-ki ízlése szerint.

Ötzöldséges rizs pataki tálban

Egy tál rizs megfőzése miatt biztosan nem égetném a sütőt, bármennyire kényelmes módszer is. No de ha a teljes ebéd elkészül így, az más! Tegnap ez történt:

Beáztattam a pataki tálat, a fedelével együtt. Aztán összeszedtem a zöldségeket, alaposan megsikáltam őket körömkefével (így nem kellett meghámozni), majd felkockáztam őket, és összekevertem a darabokat. A címben ígért öt zöldség pedig, két-két közepes darabot véve mindegyikből: sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, cékla és pasztinák. Amikor ez megvolt, kiöntöttem a tálból a vizet, majd az aljára terítettem egy bögre megmosott, lecsepegtetett barna rizst. Ráöntöttem másfél bögre vizet, ízesítettem egy teáskanál tengeri sóval, majd rászórtam a zöldségkeveréket, végül ráillesztettem a tál fedelét. Betettem az egészet a hideg (!) sütőbe, bekapcsoltam 200 fokra, és 1 órán át sütöttem, majd a forró sütőben hagytam még egy kicsit. Ezalatt a rizs felszívta a vizet, és a zöldségekkel együtt finoman megpuhult. A tányéromon a zeller zöldjéből tépkedtem rá díszítésnek. Én egytálételként ettem, de természetesen köretként is megállja a helyét.

A pataki tálban sütve sokkal intenzívebb ízűek lesznek a zöldségek, mint serpenyőben sütve/párolva. A pontos összetétel és a rizs-zöldség arány tetszőlegesen változtatható, bár én ennek a színét és az ízét is nagyon rendben találtam. A gabonával dúsítva pedig laktatóbb, mintha csak zöldségek lennének benne.

Mártogatós sült zöldségek

Annyiféle zöldségről olvastam mostanság, hogy megsütve milyen finom, hogy végül azt találtam ki, hogy nem egyesével próbálgatom végig őket, hanem egyetlen étel keretében.

Begyűjtöttem hát mindegyikből egy-két darabot. Amit lehetett, jól megsikáltam, hogy ne kelljen meghámozni; amit meg nem lehett rendesen lemosni, azt persze mégiscsak meghámoztam. Kis hasábokra vágtam őket, s hogy a végén tudjam majd, hogy melyik mi volt, fajtánként sorakoztattam őket egy vékonyan kiolajozott tepsibe.

Balról jobbra: zeller, cékla, petrezselyemgyökér, répa és pasztinák. Alufóliával letakarva bő fél óráig sütöttem őket - így még épp roppanósak maradtak. Közben annyira jó illatuk volt, hogy úgy döntöttem, csak valami nagyon egyszerű mártogató lesz hozzájuk. Íme a befutó:

Igen, csak így simán, még a petrezselyem félretett zöldjét se kevertem bele. Csak kézzel szépen belemártogattam a sült zöldségeket. Nem kívántam hozzá semmilyen fűszert, még sót sem. Inkább élveztem a zöldségek ízét. Személy szerint a pasztinák meg a cékla ízlett legjobban.

(eredetileg a (súly)Vesztőhelyen)

Csokis-céklás sütemény

Amíg sült a dagasztás nélküli kenyér, elkészítettem ennek az egyszerű sütinek a tésztáját, hogy a kész kenyér után rögtön rakhassam be sülni. Egyébként gyakran folyamodom ehhez a trükkhöz: amíg egy étel sül, addig előkészítem a következőt, hogy rögtön rakhassam be a meleg sütőbe. Így nem kell mindannyiszor üresen égetni a sütőt az előmelegítés miatt. Ezt valahogy mindig is pocséklásnak éreztem, bár belátom, hogy bizonyos ételeknél tényleg fontos, hogy ne a hideg sütővel együtt melegedjenek fel.

Mi tagadás, a mesterszakács nem csak a fűszeres céklalekvárt találta ki jól, hanem ezt is. Gyorsan össze lehet dobni, és már az illata is fantasztikus! Én (csökkentett mennyiségű) folyékony édesítővel és teljes kiőrlésű liszttel csináltam, de ez ugye a végeredményen úgyse látszik :-) A megfelelő állaghoz így kellett még hozzá egy kis víz - legközelebb meg majd jobban figyelek, hogy csökkentsem a liszt mennyiségét. A sütési idő lejártával egy laza, egyáltalán nem száraz lepény lett belőle, amihez így frissen nem kívántam a lekvárt, porcukrot meg végképp nem.

S hogy mennyire érezni rajta a cékla ízét? Szerintem kóstolás után nem sokan mondanák meg az összetevőket - ki lehet próbálni!

Rozmaringos sült cékla

A puritán változat után itt egy fűszeres variáció a sült céklára. Kaldeneker Gyurinak jó referencia volt a fűszeres céklalekvárja; gondoltam, kipróbálom ezt a receptjét is. Nem bántam meg! :-)

Borscs

Vagyis orosz céklaleves. Egy orosz származású barátomnál ettem először ilyet, és egyből a kedvenceim közé került. Ez volt a Piros Leves. Ízletes, tartalmas, bár nem az a gyorsan összedobható kategória. Természetesen elkértem a receptet, és párszor meg is csináltam. Ennek már majd’ tíz éve, s most hozzájutottam egy másik, immár vegetáriánus recepthez. S mivel a piacon igen jó a felhozatal céklából, nem volt kérdés, hogy ki kell próbálnom. Nem bántam meg!

Recept: Borscs (Orosz céklaleves)

Hozzávalók (6-7 tányérnyi leveshez): 8 pohár (2 liter) víz, 1½ teáskanál só, 2 babérlevél, 6 kis krumpli, 1 kis fej káposzta, 4 evőkanál ghí, 2 közepes cékla, 1 citrom leve, 1 teáskanál koriander, 1 teáskanál fekete bors, 2-3 sárgarépa, ¼ teáskanál őrölt szegfűszeg, 1 teáskanál barnacukor, petrezselyemzöld, tejföl a tetejére.

Elkészítés:

1. Először előkészítem a zöldségeket: a káposztát legyalulom, a krumplit megtisztítom és felkockázom, a céklát megtisztítom és durvára reszelem, és így teszek a répával is.
2. Egy nagy fazékban felforralok 7 pohár vizet, majd hozzáteszem a sót, babérlevelet, krumplit és káposztát. Ha újra felforrt, lefedem, és kis lángon addig főzöm, míg a zöldségek éppen puhák lesznek (kb. 20 perc).
3. Egy kisebb lábasban felmelegítek 1 evőkanál ghít, pár percig pirítom benne a reszelt céklát, majd hozzáöntöm az 1 pohár vizet. Ha felforrt, lefedem, és kis lángon a cékla puhulásáig főzöm (kb. 15 perc, nagyjából egyszerre lesz kész a másikkal).
4. A céklához adom a citromlevet, majd az egészet a főtt káposztához öntöm, és fedő alatt, kis lángon főzöm tovább.
5. Kiöblítem a céklás lábast, felmelegítek benne 3 evőkanál ghít. Beleszórom a mozsárban összetört koriandert és borsot, majd a reszelt répát, és pár perc alatt puhára párolom.
6. A répát is a leveshez adom, majd a cukorral és a szegfűszeggel még 2 percig forralom. A végén hozzáadom a petrezselyemzöldet is.
7. Forrón tálalom, esetleg egy-két kanál tejföllel meglocsolva.

Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus receptek, 44. oldal

Fűszeres céklalekvár

A sült cékla óta igazán nagyrabecsülöm ezt a ronda, piszkos izét – már persze mosás és tisztítás után. Mert ugye nem csak a menzáról jól ismert céklasalátából áll a világ :-) (Érdemes elolvasni a tárgykörben az alábbi írásokat: Mostohazöldségünk a cékla (Kaldeneker; ebben a cikkben van ez a recept is), Sült cékla kétszer, Mázas sült cékla joghurtos mártogatóval (Chili & Vanilia)).

Ez már tényleg csak a ráadás volt a Kaldeneker-féle receptek sorában, amiket az utóbbi napokban kipróbáltam. Vörösborecetet ugyan nem sikerült vennem, de almaecet volt itthon – mivel kellett alma is a lekvárba, úgy döntöttem, hogy az almaecet is jó lesz. A szín úgyis meglesz a céklától :-)

A fűszerezést és minden egyéb utasítást pontosan betartva készítettem el az árut. Na jó, cukor helyett édesítővel, de ez a csere számomra már természetes. Semmihez sem fogható, fantasztikus illatok terjengtek a konyhában a főzés közben. Öröm volt kavargatni! Hát még a végén, az üvegek megtöltése után lenyalni a kanalat!

Sok finomsággal töltöttem eddig is a kamrát az idén, de azt hiszem, ez mindent túlszárnyal! Jövő héten csinálok is még egy adagot :-)))

Sült cékla

Korábbi piacolás eredményeképp került hozzám pár kiló zsenge cékla. Egyet azon frissiben nyersen elrágcsáltam, és annyira ízletes volt, hogy úgy éreztem, ezt vétek lenne a legfantáziátlanabb módon, savanyúságnak felhasználni. Ki is néztem párat a veg.hu receptjei közül, de aztán rábukkantam Chili és Vanília írásaira, és egyből tudtam, hogy nekem a legpuritánabb változat kell. Így lett natúr sült cékla.

Recept: Sült cékla

Hozzávalók: kis, zsenge céklák.

Elkészítés:

1. A céklákat körömkefével megsikálom, majd egy mély tepsibe sorakoztatom őket.
2. Alufóliával lefedve kb. 1 órát sütöm őket a gázsütő nagy lángján. Akkor van kész, ha még nem lágy, de már járja a villa.

Nos, ilyen egyszerű. Tervben volt még fűszerezés is, de erről a kóstolás után letettem, annyira kellemes, átütő íze volt így minden nélkül. És még a héja is könnyedén lejött :-)

Ma reggel pedig kísérleti rösti volt, ezúttal reszelt sült céklával és őrölt köménymaggal feldobva. A cékla színe miatt nehezebb megállapítani, mikor van kész, de amúgy megéri ezt a kis kellemetlenséget.