A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütemény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütemény. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 2., vasárnap

Adventi "sütikalendárium"

Ezt készítettem magamnak, a nyugodtabb ünnepek jegyében. Nem közvetlenül karácsonyra szoktam csak sütni, hanem egész decemberben folyamatosan van itthon valamilyen télies hangulatú keksz, aprósütemény. Sokkal nagyobb kedvvel fogok hozzá egy-egy ilyen elkészítéséhez, ha már nem kell időt töltenem az előkészítéssel.


Előzetes lépések:
1.) Egy esős napon tisztítottunk nagyobb mennyiségű diót.
2.) Megbeszéltük, milyen süteményeket szeretnénk az ünnepi időszakban. (Zömmel a régi, bevált kedvencekből válogattunk.)
3.) Az alapanyag-szükséglet figyelembe vételével megejtettük a nagybevásárlást a cukrászdiszkontban.

Maga a "kalendárium" elkészítése:
4.) Kikerestem a pontos recepteket. Kiírtam kis cetlikre a hozzávalókat úgy, hogy az egyik oldalra kerüljenek az előre összekészíthető száraz alapanyagok (lisztek, sütőpor / szódabikarbóna, cukor, fűszerek, darált dió stb.), a másik oldalra pedig a készítéskor frissen hozzáadandók (zsiradék, tojás, víz stb). Utóbbi listát kiegészítettem még a sütésre vonatkozó információkkal is (sütési hőfok, idő). (Az elkészítés menetét tudom fejből, de ezeket az adatokat nem jegyzem meg pontosan.)
5.) Előpakoltam a receptekben előforduló száraz alapanyagokat és a mérőeszközöket. A diót már ledaráltam, annak nem lesz baja, a mákot viszont csak közvetlenül a felhasználás előtt fogom, mert az gyorsan avasodik.
6.) Sorra vettem a cetliket, és ténylegesen összekészítettem az előre összekészíthető alapanyagokat (csatos üvegekbe, illetve aztán a közben kiürült zacskókba). Mindegyikhez mellékeltem a cetlit, amin rajta van, hogy ebből mi lesz és mit kell vele csinálni.
7.) Betettem a kosárba a receptekhez rugalmasan felhasználandó tartós alapanyagokat is a kb. szükséges mennyiségben (pl. lekvárok, vanília kivonat, egy üvegbe mazsolát a "marék mazsola" típusú kiegészítésekhez /ne kelljen mindig előhalászni a felbontott kilós csomagot az alap készletből/ stb.). Gondolatban lefoglaltam a máshol tárolt egyebeket is az itthon lévő készletekből (pl. alma, tojás, vaj stb.). A kamrában egy csomóban vannak a szükséges eszközök (tepsik, sütőpapír, formák, nyújtófa stb.); mivel év közben is rendszeresen használom őket, biztosan hadrafogható állapotban.

"Felhasználás":
8.) Egy sütit már el is készítettem Advent első vasárnapjára.
9.) A továbbiakban ebből a kosárból választok sütni valót. Így biztosan sorra kerül minden az előzetes kívánságlistánkról.
10.) A cetliket természetesen megtartom, így ha felmerül az igény az ismétlésre - akár idén, akár később -, az alapján össze tudok készíteni egy-egy újabb adagot (jó esetben megint így tömbösítve).
11.) Természetesen ha szembejön valahol olyan recept, amiről úgy érzem, hogy okvetlenül ki akarom próbálni máris, akkor soron kívül megteszem. Ez csak a kényelmes segítség arra az esetre, amikor maradunk a régi, bevált kedvenceknél.

Konkrét recepteket most nem írok, túlnyomórészt szerepeltek már itt a blogban korábban, most csak a tömbösített előkészítés ötletét akartam megosztani. Számomra ez nagy segítség volt korábban is, csak akkor még nem ennyire rendszerezett formában műveltem.

Jó készülődést az ünnepekre!

2017. április 13., csütörtök

Medvehagymás kocka (vegán)

Akár húsvétra is ajánlom ezt az igazán tavaszias hangulatú sós csemegét.



Tészta: 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, 15 dkg fehér kenyérliszt, 1 kávéskanál cukor, 1 dkg élesztő, langyos víz.
Tálba szitálom a kétféle lisztet, mélyedést csinálok bele, rászórom a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, kevés langyos vizet öntök rá, picit megkeverem a folyadékot, és megvárom, míg felfut az élesztő. Aztán további langyos víz hozzáadásával összegyúrom. Letakarva kb. egy óra hosszat kelesztem, majd átgyúrom.
Töltet: 12 dkg sütőmargarin, 1 evőkanál sós medvehagymakrém. (Ha nem kell tejmentesnek lennie, akkor 10 dkg vajat használnék.)
Puhára olvasztom a margarint, és hozzákeverem a medvehagymakrémet.
A tésztát enyhén lisztezett felületen téglalappá nyújtom. Középső harmadát vékonyan megkenem a medvehagymás töltettel, ráhajtom az egyik üres szélét, azt is megkenem, végül ráhajtom a másik üres szélét. 90 fokkal elforgatom, és újra kinyújtom. Most 4 felé osztom gondolatban, és a középső két negyedét kenem meg. Behajtom rá a két üres szélet. Ezután megkenem a felét, és összehajtom, mintha becsuknék egy könyvet. Kinyújtom, elforgatom, és megismételem a két hajtogatást - ha minden jól megy, a végére épp elfogy a töltet. (Csinálni sokkal egyszerűbb, mint leírni. Ugyanaz a módszer, mint a leveles vajas tésztánál, csak itt kenem és nem pihentetem közben.) Végül kb. ujjnyi vastagra nyújtom, éles késsel berácsozom a tetejét, és kis (kb. 3x3 cm-es) négyzetekre vágom. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom őket, nem túl közel egymáshoz. Pihentetem, amíg fölmelegszik a sütő, majd pirosra sütöm (nálam 175 fok, légkeverés, 2x10 perc). Rácsra szedve hagyom kihűlni.
Főleg frissen ellenállhatatlan, de másnap is csak annyi volt rá a panasz, hogy miért nincs több :)


2012. október 16., kedd

Egyszerű meggyes-mákos kevert süti (vegán)

A molyok elleni harc részeként rendszeresen átnézem a készleteimet, és különteszem gyors felhasználásra, aminél ezt valami indokolja (ez nem csak kezdődő molyosodás, hanem például közeli - vagy urambocsá' már kicsit elmúlt - lejárat is lehet, illetve a nem bolti árunál egyszerűen csak emlékszem rá, hogy elég régóta megvan már). Ezeket a félretett dolgokat aztán igyekszem mihamarabb beépíteni valamibe, hogy ne menjenek tönkre. Most egy kis mákot meg zabkorpát vettem ki a dobozból, és egy üveg évjáratos meggybefőttel kiegészítve ez az egyszerű desszert lett belőlük.


Hozzávalók
  • 3 dl darált mák
  • 3 dl zabkorpa (liszttel is jó)
  • 1/2 dl barna cukor
  • 1 csapott teáskanál szódabikarbóna
  • 1 közepes üveg (4 dl) házi meggybefőtt
  • 2-3 dl víz
  • 1 evőkanál olaj

Szűrőben lecsepegtettem a meggybefőttet. Összekevertem a mákot, a zabkorpát, a cukrot és a szódabikarbónát, majd hozzáöntöttem a meggylevet és annyi vizet, hogy könnyen keverhető, de ne túl híg tészta legyen belőle. Vékonyan kiolajoztam egy közepes tepsit (25 x 20 cm; vagy kicsit kisebb is jó), beleöntöttem a tésztát, rászórtam a meggyet, és 180 fokra melegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. (Akkor kész, amikor körben elvált a tepsitől és barnulni kezd a széle; ekkor már a közepébe szúrt fogvájóra sem tapad nyers tészta.) Kis kockákra vágva tálaltam. Akinek nem elég édes, megszórhatja nádporcukorral a tányérján.

Tipp: a mákot érdemes mindig frissen darálni, mert ilyen állapotában hamar megavasodik, míg egészben jól tárolható. Mákdarálás után célszerű némi cukrot is áthajtani a darálón, így nem avasodik bele a mák és nem is kell minden egyes használat után szétszedni és kitakarítani. Az igazi mákdaráló nem elvágja, hanem szétnyomja a szemeket, ezért a kávédaráló vagy a késes aprító nem az igazi erre a célra, legfeljebb szükségmegoldás.


Forrás: Lét-tudatos konyha
 

2011. július 26., kedd

Almás "edd meg" pite (vegán)

Kellemes kihívás számomra, hogy megfelelő recepteket rakjak össze a különféle Natura lisztkeverékekhez. Miután tapasztalatom szerint a zacskón szereplő felhasználási javaslat túl általános és nem is mindig nyerő, az összetétel alapján igyekszem kigondolni, hogy mi az a tésztaféle, amiben ízre és állagra is jó eredményt ad. Túl sokat persze nem érdemes elmélkedni rajta, a kipróbálás a biztos.

Most például a zabkenyérlisztből egy pitetésztát készítettem. Én nem kedvelem a túlságosan zsíros tésztákat, így jórészt vízzel állítottam össze; a keverékben található zabpehelyliszt úgyis ad neki egy omlós jelleget. Jó alap bármilyen édes pitéhez. Én most bőséges mennyiségű almás tölteléket tettem a vékony tésztára, de tetszőleges más gyümölccsel is készíthetünk hasonlót. Mivel a vízzel főzött "puding" áttetsző, szépen látszanak benne a gyümölcsdarabok.


Hozzávalók egy 24 cm átmérőjű formába
Tészta: 25 dkg zabkenyérliszt, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 csipet só, 1 evőkanál barna cukor, 3 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, kb. 1,5 dl víz
Töltelék: 4 közepes alma, 0,5 liter víz, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1 evőkanál citromlé, 1 evőkanál barna cukor (illetve tetszőleges édesítő ízlés szerint), 2 púpozott evőkanál keményítő, 1 marék mazsola (elhagyható)
Továbbá: 1-2 evőkanál olaj a forma kikenéséhez és 1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölydara a töltelék alá

Elkészítése
Az almákat megtisztítjuk, majd a nyolcad cikkeket keresztben vékony szeletekre vágjuk, bele a citromos vízbe. Hozzáadjuk a fahéjat és a cukrot is, és felforraljuk. Közben a keményítőt simára keverjük pár kanálnyi hideg vízzel, majd kevergetve hozzáöntjük az almához, és megvárjuk, míg besűrűsödik a leve. Ha használunk, akkor hozzákeverjük a mazsolát is.
Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra.
Egy tálban összekeverjük a tészta poralakú összetevőit, majd a folyadékokkal összeállítjuk. A vizet úgy adagoljuk, hogy puha, de nem ragacsos gombóccá álljon össze - eleinte tűnhet lágynak, mert utána pár perc alatt érezhetően keményedik.
Vékonyan kiolajozunk egy 24 cm-es kerámia piteformát, és kézzel beleegyengetjük a tésztát, jó magas peremet kialakítva a szélén. Vékonyan megszórjuk tönkölydarával, majd ráöntjük az almás tölteléket.
Betesszük a sütőbe, és 25-30 percig sütjük, míg a tészta láthatóan barnul és körben elválik a formától.
Langyosan csak a formából lehet kikanalazni, de ha meg bírjuk várni, hogy kihűljön, akkor torta módjára szeletelhetjük is (hidegen egy jó puding állagú lesz a teteje).

2011. április 21., csütörtök

Grízes almás süti (lakto-vega)

Szeretem az egyszerű recepteket. De hiába egyszerű valami, ha ez egyben a minőség rovására is megy. Megfogott a hangzatos név, hogy "A világ legegyszerűbb almás süteménye", amiben ráadásul tojás sincs, és a kommentelőknek is túlnyomórészt tetszik. Ez most csak azért nem lett a "poros vacak" kategória, mert készítés közben látva a dolgokat, nem mertem megkockáztatni, hogy a recept szerinti módon süssem meg. Így csak helyenként maradt egy kicsit száraz, a többi ehető lett, és még ízlett is (főleg a Főkóstolónak, akinek csak utólag meséltem el a készítés kalandos történetét).

Hogy ilyenkortájt már kissé fonnyadt az alma, arról nem tehetek - bár tisztában vagyok vele, hogy ehhez az összeállításhoz nyilván inkább a lédús gyümölcs lenne a nyerő. [Ez egy régebbi piszkozat, azóta a helyzet csak fokozódott.] A helyzetet javítandó, bőven mértem az almát, raktam hozzá citromlevet, meg mézzel édesítettem, ami ugye maga is folyós, meg az alma is kiengedi a levét tőle (igaz, 10 deka helyett csak két nagy kanál méz ment bele, hogy ne legyen brutál édes alapból). Komolyan eszembe jutott még egy kis doboz kefír belekeverése is, de aztán végül egy üveg alján árválkodó kb. 1 deci híg dzsem lett inkább az áldozat a hűtőből. A liszt és a búzadara mennyiségét pedig helyből jelentősen csökkentettem, lévén a teljes kiőrlésű fajták köztudottan több folyadékot vesznek fel. A rétegezésnél már komolyan azon gondolkodtam, hogy egy tisztességes almás lepény se lett volna lényegesen több munka, és az legalább garantáltan jó. Ez meg... eszembe jutott a lusta asszony rétese vagy bólyi túrós, amit évekkel ezelőtt többször is csináltam - s hogy néha bizony az is poros maradt. Megenni ugyan megettem, mert ételt csak kivételesen rendkívüli esetben dobunk ki, de előbb-utóbb kikopott a repertoárból, mert megismertem ettől kevésbé "lutri" túrós sütiket is. Most, nem bízván a szerencsémben, végül inkább nagyjából összekevertem a cuccot a sütőtálban - persze csak óvatosan, végülis ki volt kenve alá -, és úgy sütöttem meg. Így csak helyenként az alján meg a tökéletlenül összekevert részeken maradt némileg poros, mire megsült.

Persze rá lehet fogni, hogy a reformosítás tette, dehát az lételemem :) Azt meg, hogy nem vagyok jó lustaasszony, majdcsak túlélem valahogy :)))


A kész süti végül pillanatok alatt elfogyott, és a maga módján jó is volt, úgyhogy írom a receptet, hátha valaki kedvet kap hozzá. Lédús almából talán az eredeti módon, rétegezve is kipróbálom majd valamikor (vagy ezt a szárazat kiegészítem pár deci gyümölcslével?). Addig meg mutatom a tovább egyszerűsített, mindent összekeverős változatot - így tényleg észrevehetően kevesebb munka, mint egy tisztességes almás lepény (mondjuk egy ilyen vagy egy ilyen).


Grízes almás süti
(lakto-vegetáriánus recept)


Hozzávalók:
  • bő 1 kg alma
  • fél citrom leve
  • 1 evőkanál őrölt fahéj
  • 2 nagy evőkanál méz
  • 1 dl birsdzsem (tetszőleges más dzsemre cserélhető vagy elhagyható, nálam maradék volt)
  • 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 15 dkg teljes kiőrlésű tönkölydara
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 10 dkg vaj (ebben az összekeverős felállásban szerintem akár 5 is elég)
  • ízlés szerint méz a tálaláskor

Elkészítése:
Az almát lereszeljük, és a vaj kivételével összekeverjük a többi hozzávalóval. Kivajazunk egy közepes tepsit vagy cseréptálat (én az Európa tál alacsonyabbik részét használtam), beleegyengetjük az almás keveréket, majd rászeleteljük a maradék vajat. Hideg sütőben indítva 180 fokon bő fél óráig sütjük; amikor láthatóan pirul a széle és a teteje, akkor van kész. Picit hűlni hagyjuk. Langyosan a tálból lehet kikanalazni, hidegen szeletelhető is. Akinek alapból nem elég édes, csorgassa meg egy kis mézzel az adagját.

Tipp:
Dúsíthatjuk belekevert mazsolával vagy egyéb aszalvánnyal, illetve szórhatunk a tetejére diót vagy egyéb olajos magot.
 

2011. április 2., szombat

Almás-diós püspökkenyér vagy muffin (vegán)

A télről maradt fonnyadt almák utója végezte az alábbi süteményben a minap. Picit alakítottam a régebbi recepten, nem is eredménytelenül, hiszen lazább, "sütisebb" állagú lett így, a tetejére rápirult barnacukor pedig finom karamelles ízzel egészítette ki ezt az egészséges uzsonnáravalót. Nem igényel semmilyen különleges vagy romlandó hozzávalót, gyorsan összedobható, úgyhogy számomra az alapreceptek között a helye!


Almás-diós püspökkenyér (vagy muffin)
(vegán recept)


Hozzávalók:
  • 4 közepes (kb. 40 dkg) alma
  • 25 dkg Graham liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 púpozott teáskanál őrölt fahéj (kisebb része helyett mehet őrölt szegfűszeg is, ha szeretjük)
  • 3 +1 evőkanál barnacukor
  • 2 marék dió
  • kb. 1 dl víz
  • 1 evőkanál olaj a forma kikenéséhez
  
Elkészítése:

Az almákat négybe vágjuk, eltávolítjuk a magházukat, majd tökreszelőn kireszeljük őket a héjukból. A diót deszkán, késsel durvára vágjuk. Egy nagy tálban fakanállal gyorsan összekeverjük a tészta hozzávalóit (a barnacukorból a 3 evőkanál kell ide); a vizet úgy adagolva, hogy egy jól keverhető, de elég sűrű massza legyen (sok függ az almák méretétől és nedvességtartalmától). Vékonyan kiolajozunk egy 25 cm-es püspökkenyérformát, beleöntjük a tésztát, kanállal nagyjából elsimítjuk a tetejét, majd megszórjuk 1 evőkanál barnacukorral. Hideg sütőben indítva 180 fokon 45 percig sütjük, majd utána még 15 percig az elzárt sütőben hagyjuk. Eddigre jól átsül, a külseje pedig szépen meg is pirul. (Ne ijedjünk meg, ha a tűpróba még kicsit nedvesnek mutatja a belsejét - ha hűl egy kicsit, épp jó lesz.) Langyosan és kihűlve egyaránt finom.

Tipp: Ugyanezt a tésztát püspökkenyér helyett muffinnak is elkészíthetjük, csak akkor rövidebb sütési idővel számoljunk. Dió helyett mogyorót vagy más olajos magot is tehetünk bele, illetve egy részét lecserélhetjük aszalt gyümölcsre (például mazsolára vagy almadarabokra), ahogy tetszik.


Idő: kb. 15 perc munka az elején az összerakás + 60 perc sütés
Pénz: 350 Ft a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból.
 

2011. január 8., szombat

Birsalmás-diós darázsfészek (lakto-vega)

Még a karácsony előtti ötletelésben merült fel, hogy jó lenne darázsfészket is sütni, persze amolyan "Dulminásan": tojás nélkül, teljes kiőrlésű lisztből gyúrt tésztával, és a cukros-vajas tölteléket is valami kímélőbbre cserélve. Akkor a kamrában nézelődve csak az alap elképzelésig jutottam el, hogy egy darabos birslekvár kerüljön bele darált dióval összekeverve, jó bőven, hogy a tejjel locsolgatás elhagyása ellenére se legyen száraz. Most viszont minden adott volt, hogy meg is csináljam, s teszteljük a Főkóstolóval. Miután kész lett, s melléültünk a gőzölgő tálnak, rekordidő alatt meglett a jóváhagyás, hogy blogba vele (ha már a könyvből kimaradt - ámbár ha így folytatom, akkor ezekből jövő karácsonyra simán meglesz a második kötet :), hadd készíthessék el és élvezhessék mások is ezt a finomságot. Írom máris, hogyan:


Birsalmás-diós darázsfészek
(lakto-vegetáriánus recept)


Hozzávalók (10 adag desszertnek vagy 5 adag főételnek):

A tésztához:
  • 2 dl langyos tej
  • 1 teáskanál barnacukor
  • 2 dkg friss élesztő (vagy egy 7 g-os csomag szárított)
  • 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 5 dkg puha vaj
  • 1 teáskanál só
  • 2 evőkanál barnacukor
  • még kb. 1 dl tej
A töltelékhez:
  • 4 dl birsalmalekvár
  • 10 dkg darált dió
  • (tetszés szerinti édesítő ízlés szerint - nyugodtan elmaradhat, ha a lekvár elég édes)
  • 1 marék mazsola
  • (őrölt fahéj vagy mézeskalácsfűszer, ha fokozni akarjuk az illatot)
A kenéshez:
  • 2 evőkanál méz
  • 2 evőkanál víz

Elkészítése:
  1. Meglangyosítjuk a tejet a cukorral, belemorzsoljuk az élesztőt, és félretesszük.
  2. Közben egy nagy tálba szitáljuk a lisztet, majd hozzátesszük a vajat, a sót és a cukrot. Mélyedést csinálunk a közepébe, hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt, majd kézzel összedolgozzuk. Szükség szerint további tejet adunk még hozzá, hogy egy lágy, de nem ragacsos tésztagombóc legyen belőle.
  3. Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra).
  4. Közben elkészítjük a tölteléket: ehhez egyszerűen összekeverjük a felsorolt hozzávalókat. A cél egy jól kenhető, de semmiképp sem folyós massza; a lekvár sűrűségétől függ, hogy pontosan milyen arányban kell hozzá a dió. Ha a lekvártól nem elég édes, akkor ízlés szerint édesítsük is, például barnacukorral.
  5. A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkalapon téglalap alakúra nyújtjuk, majd eloszlatjuk rajta a tölteléket úgy, hogy a két hosszanti oldal mentén egy-egy keskeny sáv üresen maradjon. Az egyik ilyentől indulva feltekerjük, és 20 csigára vágjuk (először félbe, majd még félbe, majd a kapott negyedeket öt-öt részre, így viszonylag egyformák lesznek).
  6. Vékonyan kikenünk egy közepes tepsit vagy cseréptálat (én az Európa-tál alacsonyabb falú részét használtam, ez 23*30 cm-es), és 5*4-es elrendezésben belerakosgatjuk a lefektetett csigákat (a rúd két végéről a kisebbeket két átellenes sarokba téve). Így is kelni hagyjuk még kb. 30 percig, majd 180 fokon 30-40 perc alatt megsütjük, előmelegítés nélkül.
  7. Egy kávéscsészében összekeverjük a mézet és a vizet, majd amikor már majdnem kész a sütemény (láthatóan kezd pirulni a teteje), akkor egy tollkenő segítségével megkenjük ezzel a keverékkel, és visszatesszük még egy kicsit a sütőbe, hogy szépen megpiruljon.
  8. Langyosan tálaljuk, csigákra szedve. De ha netán marad belőle, az a bőséges tölteléknek köszönhetően másnap sem száraz.

Tippek:
  • A tészta dagasztását és kelesztését a kenyérsütő gépre is rábízhatjuk: egyszerűen rakjuk a hozzávalókat az üstbe a megfelelő sorrendben, majd indítsuk el a Dagasztás programot. A tészta összedolgozása közben időnként nézzünk rá, és szükség esetén további tej, illetve liszt hozzáadásával igazítsuk be az állagát.
  • Kerek formában (megfelelő alapterületű és mélységű tűzálló tálban vagy csatos tortaformában) sütve, "virág" elrendezésben is mutatós. Ennél először a szélét rakjuk körbe a tekercs közepéből vágott nagy csigákkal, majd még egy kisebb kört; a közepébe pedig szépen be lehet építeni a végekről a kisebb csigákat (12 + 6 + 2 db). Így remekül illik akár a húsvéti asztalra is.

2011. január 3., hétfő

Krumplis-túrós pogácsa (lakto-vega)

Kedvelt téli étek nálunk a héjában sült krumpli. Persze ebből nem érdemes keveset csinálni: úgy jó, ha tele a tepsi. Másnap a hideg maradék viszont már nem valami kívánatos. Ha sok, akkor krumplilepény a sorsa, ha kevesebb, akkor valami kelt tészta. Például ez a pogácsa, ami a krumplinak és a túrónak köszönhetően nemcsak finom, hanem fantasztikusan puha is - pedig barna lisztből van!


Krumplis-túrós pogácsa
(lakto-vegetáriánus recept)

 
Hozzávalók:
  • 1 dl langyos víz
  • 1 csomag (7 g) szárított élesztő (vagy 2 dkg friss)
  • 2 teáskanál barnacukor 
  • 25 dekányi héjában sült krumpli (maradék)
  • 25 dkg túró
  • 50 dkg Graham liszt, átszitálva
  • 4 csapott teáskanál tengeri só
  • 1 kis pohár (175 g) kefír vagy natúr joghurt
  • 1 dl olaj
Elkészítése:
  1. Az élesztőt felfuttatjuk a langyos vízben a cukorral.
  2. Közben meghámozzuk és tökreszelőn egy nagy tálba reszeljük a krumplit, hozzámorzsoljuk a túrót, majd hozzátesszük a többi belevalót is. Végül az élesztővel egy puha, de nem ragadós tésztagombóccá gyúrjuk. Szükség esetén további langyos víz, illetve liszt hozzáadásával érjük el ezt az állagot (sok függ a pontos krumplimennyiségtől, a liszttől és a túrótól is).
  3. Langyos helyen, letakarva a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra).
  4. Enyhén lisztezett munkafelületen 2-3 cm vastagságúra nyújtjuk, éles késsel bevagdossuk a tetejét, majd kis pogácsákat szaggatunk belőle, amiket aztán szilikon sütőlappal bélelt (vagy ennek hiányában egyszerűen kikent) tepsire sorakoztatunk. A leeső részeket újragyúrjuk, és ugyanígy további pogácsákat formázunk belőle.
  5. 180 fokon 25-30 percig sütjük; akkor van kész, amikor láthatóan pirul a teteje.

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, és úgy 2,5 óra összesen, amiből jó fél órányi a munka
Pénz: kb. 600 Forint
Hazai alapanyagokból.

2010. december 31., péntek

Sajtos-paprikás pogácsa (lakto-vega)

Jellemzően elutazás előtt szoktam készíteni ezt a sós rágcsát, melynek két fontos haszna is van: (1) így elfogynak a hűtőből a romlandó tejtermékek, (2) van egy kis útravaló elemózsia. Emiatt lefényképeznem ugyan még sose sikerült, a recept viszont annyira bevált, hogy itt a helye. Máskor készítve vendégvárónak, bulikajának is tökéletes.


Sajtos-paprikás pogácsa
(lakto-vegetáriánus recept)


Hozzávalók:
  • 35 dkg lisztkeverék, például nálam nagyon bevált a Graham liszt és zabpehelyliszt kb. felesben, vagy kész keverékekből a mexikói kenyérpor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt
  • 3 teáskanál sós paprikakrém
  • 20 dekányi sajt (vagy amennyi épp van)
  • 5 dekányi puha vaj vagy kb. 0,5 dl olaj
  • kb. 1 joghurtos pohár víz (lehet, hogy csak szűken mérve kell!)
Elkészítése:
  1. A lisztet összekeverjük a sütőporral, majd hozzáadjuk a joghurtot, a paprikakrémet, a lereszelt sajtot, a zsiradékot és a vizet, és puha, de nem ragadós tésztává dolgozzuk össze. Nem kell megijedni, ha eleinte lágynak tűnik, pár perc elteltével érezhetően szilárdul, ahogy a lisztek felveszik a nedvességet.
  2. Enyhén lisztezett felületen 2-3 cm vastagságúra nyújtjuk, éles késsel bevagdossuk a tetejét, majd kis pogácsákat szaggatunk belőle. A leeső részeket újragyúrjuk, és ugyanígy megformázzuk.
  3. A pogácsákat szilikon sütőlappal bélelt (vagy ennek hiányában egyszerűen kikent) tepsire sorakoztatjuk. (Nekem 4 cm átmérőjű szaggatóm van, így kb. 70 darab pogácsám szokott lenni, ami 2 nagy tepsin fér el.)
  4. 180 fokon kb. 30 percig sütjük; akkor van kész, amikor láthatóan pirul a teteje is.
  5. A tepsiről leszedve kicsit hűlni hagyjuk, és máris fogyasztható. Utazáshoz viszont csak kihűlve csomagoljuk be, hogy ne gőzölődjön össze.

Idő: kb. 45-50 perc elteltével lehet enni az első menetet, összesen kb. másfél óra mindenestül, ebből fél óra munka
Pénz: kb. 800 Forint
Hazai alapanyagokból.

2010. szeptember 17., péntek

Zabpelyhes-almás süti (lakto-vega vagy vegán)

Meg kell mondanom, hogy ez nem lett életem legfinomabb reformsütijeinek egyike, pedig az alap elképzelés nem rossz. Egyszer talán majd továbbfejlesztem.


Zabpelyhes-almás süti
(laktovegetáriánus / vegán recept)


Hozzávalók:
  • 5 dkg vaj / olaj
  • 0,5 kg alma (későbbi tapasztalat: inkább 0,7-1 kg)
  • 25 dkg lágy zabpehely
  • 5 dkg dió
  • 1 púpozott teáskanál őrölt fahéj
  • 1 csipet só
  • 1 marék mazsola (elhagyható)
  • (későbbi tapasztalat: 4-5 dkg barna cukor (édesszájúaknak több))
  • 1-2 evőkanál zabkorpa a tepsi hintéséhez
  • méz a tálaláskor (ízlés szerint, elhagyható)

Elkészítése:
  1. A vajjal kikenünk egy közepes tepsit, a többit pedig megolvasztjuk. A vajas tepsit meghintjük a zabkorpával.
  2. Az almákat felnegyedeljük, majd a csutkájuk eltávolítása után lereszeljük őket (ha szép és nem vastag a héjuk, akkor mehet héjastul).
  3. A diót deszkán, késsel durvára vágjuk.
  4. Fakanállal összedolgozzuk a hozzávalókat, majd a tepsibe terítjük a masszát, és egyenletesen lenyomkodjuk.
  5. 180 fokon kb. 30 percig sütjük, előmelegítés nélkül (mikor láthatóan pirul a széle és a teteje, valamit a beleszúrt fogvájóra nem ragad semmi, akkor jó).
  6. A kész sütit deszkára borítjuk, és felkockázva tálaljuk. Önmagában is jó, de aki akarja, a tányérján megcsorgathatja egy kis mézzel.

A NoSalty webszakácskönyvben talált recept alapján, minimális módosításokkal. Mint látható, nem én cenzúráztam ki az édesítést! :) Sőt, bevallom, így meglehetősen natúr; átlag ízlésű vendég elé inkább nem tenném, és magamnak is sokat dob rajta az a kis mazsola.

Utólagos kiegészítés: Később rájöttem, hogyan lesz az én mércémmel is finom. Másfél-kétszer ennyi alma, valamint 4-5 dkg barna cukor is kell bele, a mazsola pedig nyugodtan elmaradhat. Ha nem elég lédús az alma, akkor kevés vízzel/gyümölcslével érdemes kiegészíteni, hogy mindenhol jól átnedvesedjen a massza (a zabpehely sok folyadékot felszív), és szükség szerint valamivel hosszabb ideig sütni.

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az elején az összeállítás
Pénz: kb. 400 Ft
Alapvetően hazaiból, a mazsola és a fűszerek kivételével.

2010. augusztus 13., péntek

Pudingos szilvás süti (lakto-vega)

A webáruházas alapanyag-csomagból elsőként a háromgabonás süteményport próbáltam ki. Ez teljes kiőrlésű búza-, árpa- és zablisztből áll, némi vanília-őrleménnyel kiegészítve. Korábban sosem használtam ilyen jellegű kész lisztkeveréket, bár olyan sütireceptem akad szép számmal, amiben többféle liszt is szerepel. Most nem én határoztam meg a belekerülő lisztfajtákat és az arányokat, egyszerűen csak megfeleztem a fél kilós csomagot, és ezt használtam az alábbi sütemény omlós tésztájának alapjaként. Igazán könnyű volt vele dolgozni, és az eredmény is kiváló lett mind állagában, mind ízében.

Mivel nem találtam igazán kedvemre való szilvás pite receptet a neten, csak a szerkezetre vonatkozó ötleteket vettem belőlük, és így valósítottam meg reformosan, tojásmentesen:


Pudingos szilvás süti
(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók:

A tésztához:
A pudinghoz:
A tetejére:
  • 12 nagy szem szilva (illetve amennyivel sűrűn ki lehet rakni a tetejét)
  • 1 kis marék dió
  • 1-2 evőkanál méz

Elkészítése:
  1. A tésztához egy tálba öntjük a süteményport, elkeverjük a szódabikarbónával, hozzáreszeljük a hideg vajat, majd a mézzel és szükség szerint egy kis vízzel gyorsan összedolgozzuk (fontos, hogy a vaj ne olvadjon meg a kéz melegétől).
  2. Kézzel beleegyengetjük egy közepes méretű tepsibe úgy, hogy jó magas pereme legyen a szélén.
  3. Betesszük a sütőbe, azt bekapcsoljuk 180 fokra, és amíg ez előzetesen sül, elkészítjük a pudingot.
  4. Ehhez a keményítőt simára keverjük pár kanál tejjel, majd hozzáadjuk a többihez, és kis lángon, állandó kevergetés mellett sűrűsödésig főzzük, a vége felé pedig hozzáadjuk az ízesítőket is.
  5. Kiemeljük a sütőből a tepsit a tésztával, és rásimítjuk a pudingot. Kirakjuk a tetejét fél szilvákkal, magházukkal felfelé, belenyomva őket a pudingba. Végül megszórjuk a tört dióval, majd megcsorgatjuk egy kis mézzel.
  6. Visszatesszük a sütőbe, és még kb. 15 percig sütjük 180 fokon. Akkor van kész, amikor a tészta láthatóan barnul és elvált a tepsitől - eddigre a szilva is megpuhul és a dió is megpirul a tetején.
  7. Kis kockákra vágva tálaljuk. Langyosan és kihűlve egyaránt finom.
Megjegyzés: A tésztája egy nagyon jó omlós alaptészta, más sütikhez is bátran használható.


Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, és kb. fél óra munka van vele
Pénz: kb. 500 Forint
Hazai alapanyagokból, a vanília kivételével.

2010. augusztus 1., vasárnap

Rebarbarás-narancsos pite (vegán)

Nagy sikere volt az őszibarackos-rebarbarás morzsasütinek, csak megfelelő őszibarack hiányában nem lehetett ismétlés belőle (vendégnek). Így inkább narancsot raktam mellé, méghozzá lekvár formájában, némi mézzel kiegészítve. Mindez egy mogyorós alapra került, és így egy tortaként szeletelhető pite lett belőle.


6-7 nagyobbacska szál rebarbarának vékonyan lehúztam a külső rétegét, majd felkockáztam őket, és 2 evőkanálnyi mézzel összekeverve állni hagytam. Az alaphoz összekevertem 10 dkg darált mogyorót, 15 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet és 1 teáskanál sütőport, majd 2 evőkanál olajjal, 1 evőkanál mézzel és kb. 1 dl vízzel egy puha, de tiszta kézhez éppen nem éppen nem ragadó tésztává dolgoztam össze egy kanál segítségével. Vékonyan kiolajoztam egy kerámia piteformát, majd kézzel beleegyengettem a tésztát úgy, hogy körben a szélén jó magas pereme legyen. Megkentem 1 dl narancslekvárral, majd eloszlattam rajta a mézes rebarbarát. (Most a kész pitében elég folyós lett végül a töltet, jórészt a rebarbara által engedett lé miatt, úgyhogy legközelebb a betöltés előtt 1 evőkanál keményítőt is kevernék még hozzá.) 180 fokon 25 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül - amikor a tészta láthatóan pirul és körben elvált a formától, akkor jó. Némi hűlés után meg lehet próbálkozni a szeletelésével, bár kihűlve kétségtelenül szebben megy ez.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, ebből kb. egy negyed óra a munka
Pénz: kb. 500 Forint
Hazai hozzávalókból, a narancslekvár fő alapanyaga kivételével.

2010. július 27., kedd

Őszibarackos-rebarbarás morzsasüti (lakto-vega)

Avagy bemutattam keresztanyámnak a rebarbarát, miután sikerült hozzájutnom egy nagyobb adaghoz az itteni piacon. Mivel tudtam, hogy első találkozás lesz, olyan receptet választottam, amiben más is van mellette, hátha nem annyira ízlik neki ez a kissé bizarr, zöld, savanyú izé...

Egy régebbi, bevált receptemet újítottam fel erre a célra, ahol jó érett, édes őszibarackkal szerepel együtt, egy vékony, ropogósra sült morzsaréteg alatt. Sima pehelykeverék helyett ezúttal gyümölcsös müzlit használtam, így abszolút természetes módon lett édesebb összességében a végeredmény.


Fél csomag (5 dkg) vajból kikentem a kerámia piteformát, a többit pedig kézzel összemorzsoltam 5 evőkanál darált mogyoróval, 1 evőkanál mézzel és 7-8 evőkanál gyümölcsös müzlivel. Akkor jó, ha nem áll össze egybe, hanem nedves homokra emlékeztető állaga van - ezt a müzli adagolásával kell beállítani. Félretettem a hűtőbe, amíg elkészítettem a gyümölcsös alapot. Meghámoztam és a piteformába kockáztam 4-5 szem jó érett őszibarackot, meg kb. ugyanannyi térfogatú rebarbarát, így majdnem teli is lett velük a forma. Kézzel rámorzsoltam a hűtőből elővett tésztát. Ezután már nem maradt más hátra, minthogy betegyem a sütőbe, 180 fokra (előmelegítés nélkül), majd 25 perc elteltével előhúzzam ezt az illatos finomságot (amikor már szépen megpirult a tetején a morzsa, akkor van kész). Némi hűlés után pedig arról is meggyőződtünk, hogy az ígéretes külsőhöz ízletes tartalom társul. Legegyszerűbb egyenesen a formából kanalazva enni, és legjobb langyosan, mert később már megszívja magát nedvességgel a morzsa.

Sokféle morzsasüti (crumble) recept kering a neten, nekem ez a morzsaösszetétel vált be, mert kevés féle, könnyen beszerezhető összetevőből áll és nem túl édes (mogyoró helyett dióval vagy tetszőleges olajos maggal jó, müzli helyett pedig bármilyen gabonapehellyel plusz esetleg picit több mézzel). A morzsa akár előző nap is elkészíthető, a hűtőben nem lesz semmi baja. Másfajta gyümölcsökkel is szoktam készíteni, általában egy édeskéset meg egy savanykásat párosítok körülbelül fele-fele arányban. Fontos, hogy érett, ízletes gyümölcs kerüljön bele, mivel nincs átfűszerezve, és a morzsa sem nyomja el.

Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de ebből csak kb. negyed óra munka és kevés mosatlan
Pénz: kb. 400 Forint
Csupa hazaiból.

2010. március 11., csütörtök

Lekváros falatok (vegán)

Nemrégiben készítettem már hasonló süteményt, de annak a tésztájában tejföl is volt. Most egy másik receptből kiindulva megszületett a tejtermékmentes változat. Kiflik helyett a már bevált gyors formázást fejlesztettem tovább: vastagabban raktam a lekvárt és rövidebb darabokra szabdaltam a betöltött csíkot, így négyzetes, tényleg egyfalatos darabok lettek.


A tésztához 3 bögre teljes kiőrlésű búzalisztben elkevertem 1 csomag szárított élesztőt, majd hozzáöntöttem 1 bögre vizet, nagyjából elkevertem, hozzáöntöttem 1 bögre étolajat (szűken mérve, vagyis inkább szemre alulról becsülve), és alaposan összedolgoztam (ha nagyon lágy, lehet még egy picit lisztezni, de nem kell túlzásba esni, az olaj miatt nem fog ragadni a formázáskor).

Most azonnal elkezdtem formázni, de a vége felé sokkal könnyebb volt dolgozni vele, úgyhogy legközelebb hagynám állni 15-20 percet, és utána fognék csak hozzá a betöltésnek. Ehhez 2-3 mm vékonyra nyújtottam a tésztát, majd kiskanállal egy lekvárcsíkot raktam a szélétől egy-másfél centivel beljebb, utána pedig feltekertem annyit, hogy a kapott henger alján dupla rétegben legyen a tészta, a többi részén pedig egyszeresen. Óvatosan elvágtam mellette, majd falatnyi darabokra szabtam, és ezeket egy tepsire sorakoztattam. Kikenni nem kell, a tészta zsiradéktartalma miatt nem fog odaragadni, és nem szükséges túl nagy távolságot hagyni közöttük, mert nem nőnek meg. Nekem úgy 4-5 dl lekvár fogyott összesen (a hűtőben található bontott üvegeket apasztottam, a képen láthatókban épp sárgabaracklekvár van; egyébként bármilyen lekvár jó, csak sűrű legyen, hogy ne folyjon ki a sütéskor, a kocsonyásítóval szilárdított dzsem műfaj nem ide való), és 2 nagy tepsivel lett (kb. 120 db).

180 fokon 20-25 perc alatt lett kész egy-egy adag, mikor láthatóan pirul a tészta, akkor jó. Tányérokra borítva hagytam hűlni; a kóstolással célszerű várni egy kicsit, mert a közepében forró a lekvár! Szerintem a lekvár édessége elég neki, főleg, ha nem spóroltunk vele.

A kiinduló receptet az Inyencmagazin.hu oldalon találtam.

Idő: kb. másfél óra összesen, ebből kb. fél óra munka, és a kezdéstől számítva egy jó óra elteltével lehet enni az első adagot (beleszámítva a tésztapihentetést is)
Pénz: kb. 400 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.

2010. március 5., péntek

Szilvalekváros-almás pitetorta (vegán)

Szerepel már néhány almáspite-változat a blogban, és van közülük kedvencem is, de ez nem jelenti azt, hogy alkalomadtán ne próbálnék ki újabbat. A háromlisztes alaptésztába ezúttal szilvalekvár, némi müzli és jó sok reszelt alma került tölteléknek. Az eredmény egy könnyű, ízletes, nagyon gyümölcsös sütemény lett.


Összegyúrtam a tészta hozzávalóit (itt, az alapreceptek sorában rögtön az első).

Vékonyan kikentem a (26 cm-es) csatos tortaformát, majd kibéleltem a tészta kb. 2/3 részével úgy, hogy a szélén jó magas pereme legyen.

Vastagon megkentem szilvalekvárral (kb. 3 dl fogyott, nem sajnáltam), megszórtam 2-3 marék natúr müzlivel (ennek hiányában mehet 2 marék tetszőleges gabonapehely + 1 kis marék mazsola), majd ráterítettem 5 közepes (kb. 3/4 kg) almát lereszelve (kinyomkodni nem kell a levét, a müzli majd felszívja, nem fog eláztatni semmit).

A maradék tésztából rácsot készítettem a tetejére: a kinyújtott tésztát derelyevágóval csíkokra metéltem, majd lazán a tésztára fektettem. Mivel az egyszeres berácsozáshoz sok lett a tészta, a közökbe került még egy sorozat, keskenyebb csík, így kialakítva ezt a mutatós, dupla mintázatot.

180 fokon 30 percet sütöttem, előmelegítés nélkül. Akkor van kész, mikor körben elvált a formától, és láthatóan pirul a tészta a tetején is.

Már langyosan is szépen lehet szeletelni, mivel az alma tetején nem szárad ki a rácsot alkotó vékony tészta. A szilvalekvár, bár az almához képest nincs is vastagon, igen meghatározó az ízében, és az egésznek az édességéről is megfelelően gondoskodik (támogatva a müzli mazsolájával és az édes fajta almával).


Az alapötletet Raggi Őszi szeletje adta, csak átalakítottam olyanra, ahogy én szeretem :) S mivel nem jöttem rá, hogy miért őszi (a szilvalekvár életciklusában ősszel nem az evés van soron, hanem a betárazás, szóval én inkább télen és tavasz elején venném ezt elő), így a nevét sem tartottam meg.

Idő: kb. fél óra az összerakás + fél óra a sütés + fél óra, míg legalább langyosra hűl, vagyis másfél óra elteltével lehet enni, de csak fél óra munka van vele
Pénz: kb. 350 Forint az egész, ami 12-16 szelet
Hazai alapanyagokból.

2010. február 19., péntek

Szilvalekváros falatok

Nemrégiben kóstolóba kaptam ilyen süteményt, s mivel igencsak ízlett, megpróbálkoztam én is az elkészítésével. A formázást alighanem sikerült saját kútfőből leutánoznom, és a tésztát is igyekeztem rekonstruálni az ismert támpont alapján, miszerint "a hókifli tésztája reformosítva" (nyilván nem az élesztős, hanem a linzer-szerű változaté, amiből egy nagyon egyszerűt például itt leltem fel a neten). A házi szilvalekvárom pedig nemrégiben már bizonyított papucsban és csigában is (utóbbinál erre + egy kis darált dióra cseréltem a gesztenyés-meggyes tölteléket), úgyhogy itt már egyáltalán nem tartottam tőle, hogy kifolyik.


Nálam az alábbiak kerültek a tésztába: 10 púpozott evőkanál (bő 20 dkg) teljes kiőrlésű búzaliszt, 1 csipet só, 1 kis pohár (150 g-os) tejföl, szűk 1 dl olaj.

A gyors összegyúrás után kb. 1 órát pihentettem a hűtőben, majd vékonyra nyújtottam. A téglalap szélétől valamivel beljebb raktam egy csík szilvalekvárt, majd feltekertem a tésztát annyira, hogy a kapott "henger" tetején egy, az alján pedig két rétegben legyen. Levágtam, majd keresztben 3-4 cm-es darabokra vagdostam, és egy nagy tepsire sorakoztattam (kikenni nem szükséges, mert a tészta elég zsiradékot tartalmaz, hogy ne ragadjon oda, és lehet sűrűn, mert nemigen nő meg a sütéskor). Ezt ismételtem addig, míg elfogyott az egész tésztalap. (Azért nem vágtam le előre a sávokat, mert a szükséges tésztaszélesség nyilván attól függ, hogy milyen vastag csíkot sikerül rakni a meglehetősen sűrű lekvárból.) Nekem ebből a mennyiségből 56 db lett, 8*7-es elrendezésben épp elfért a tűzhely sütőlemezén.

180 fokon kb. 25 perc alatt sült meg - amikor láthatóan pirul a tészta, akkor jó. A kóstolással érdemes várni egy kicsit, mert nagyon forró a belsejében a lekvár! Bőséges mennyiségű töltelék tanyázik egy enyhén ropogós, vékony tésztaburokban - ízletes csemege, ráadásul hozzáadott cukor nélkül (az eredeti sem cukorba fojtva érkezett, és én is nagy tiszteletlenségnek érezném a finom lekvárral szemben a "behavazást" - így aztán se hó, se kifli, de azért csak sikerült elneveznem :)

Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, de csak kb. fél óra munka van vele, a többi a tészta állásideje és a sütés
Pénz: kb. 250 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.

Utólagos kiegészítés: itt bemutatok egy vegán változatot is a témára

2010. január 24., vasárnap

Gesztenyés-meggyes csiga (vegán)

Nálam a maradék az esetek túlnyomó többségében nem maradék készételt jelent, hanem bontott csomag/üveg hozzávalókat, amelyek eltarthatósága már korlátozott. Ilyenekből volt most készletkisöprés, és lett belőlük ez a sütemény:

Előzetesen kivettem a fagyasztóból 1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát, hogy felengedjen. Ez lett a töltelék alapja. Miután kiolvadt, hozzákevertem fél üveg (kb. 2 dl) meggylekvárt, 1 evőkanál rumot és 2 evőkanál mézet. (Fontos, hogy lekvár legyen, dzsemből kevesebb mehet csak, hogy ne tolja el az állagot. A rum kihagyható, ha valakit zavar az alkohol, bár a sütés során úgyis elpárolog. Az édesítés mértéke pedig ízlés szerint, nyilván sok függ attól, hogy mennyire édes a lekvár, no meg hogy ki mennyire édesszájú.)

A tésztához 2,5 dl langyos vízben feloldottam 1 evőkanál barnacukrot, majd belemorzsoltam 2 dkg friss élesztőt, és megvártam, míg felfut. Közben egy nagy tálba öntöttem 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet (előzetesen már át volt szitálva, még mikor az ünnepi sütéshez készítettem elő), 1/2 csomag sütőport, 1 csipetnyi sót és 1 evőkanál őrölt lenmagot, és összekevertem. Hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, nagyjából elkevertem, majd hozzáöntöttem kb. 1,5 dl étolajat, és így gyúrtam készre. (Szükség esetén víz, illetve liszt hozzáadásával lehet igazítani az állagon. Egy puha, de nem ragadós tésztagombóc a cél, amivel majd alálisztezés nélkül is jól lehet dolgozni. Tönkölyliszt helyett sima teljes kiőrlésű búzaliszttel vagy Graham liszttel is jó, számtalanszor készítettem már így is - de azért kelt tésztákhoz a tönköly az igazi.)

A tésztát letakarva, langyos helyen kelni hagytam (kb. fél óra), utána formáztam csak meg (ha sietünk, kelesztés nélkül is jó, de azért nem válik hátrányára ez a lépés). A megkelt tésztagombócot megfeleztem, majd külön-külön kb. fél centi vastag téglalapot nyújtottam belőle. Megkentem a fele töltelékkel úgy, hogy az egyik hosszanti szélén egy keskeny sáv üresen maradjon, majd az ezzel szemközti oldala felől óvatosan feltekertem. Cikkcakkban kis trapézokat vágtam belőle, majd az így kapott csigákat a szélesebb oldalukra állítottam és a közepüket kézzel benyomtam (azért szeretem ezt a formázást, mert így a töltelék nem kerül közvetlenül a tepsire, ezáltal biztos nem ég oda). Szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztattam őket (szilikonlap hiányában vékonyan ki kell olajozni a tepsit). 2 adagban sültek meg (2*16 csiga), 180 fokon 25 perc alatt. Amíg az első adag sült, bőven volt időm megformázni a másodikat. Most ebből is csigákat vágtam, de adott esetben egészben, bejgliként is meg lehet sütni (a mákoshoz hasonlóan).

Idő: egy jó óra elteltével lehet enni az első adagot, de két óra alatt mindenestül megvan, és ebből kb. 40 perc a munka
Pénz: kb. 800 Forint
Alapvetően hazaiból, néhány apróság kivételével.

2010. január 10., vasárnap

Alapreceptek - Kevert tészták


1 bögre = 2,5 dl

Palacsinta tej és tojás nélkül (vegán):


búzalisztből:
  • 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 1 evőkanál őrölt lenmag
  • 1 csipet só
  • 3-4 dl víz
  • 2 dl szódavíz (vagy szénsavas ásványvíz)
  • 2-3 evőkanál étolaj
A vizet 2-3 részletben érdemes hozzáadni, így egy mezei fakanállal is gyorsan, könnyen csomómentesre keverhető. Összekeverés után rögtön lehet sütni, és nem kell olajozni a palacsintasütőt, az első előtt sem.

háromféle lisztből vegyesen:
  • 4 evőkanál (8 dkg) teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 4 evőkanál (8 dkg) teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 4 evőkanál (8 dkg) kukoricaliszt
  • 1 1/2 evőkanál étkezési keményítő
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 csipet só
  • 2 1/2 - 3 bögre víz (álltában sűrűsödik, lehet, hogy sütés közben is hígítani kell egy kicsit)
  • 2 evőkanál étolaj
A vizet 2-3 részletben érdemes hozzáadni, így egy mezei fakanállal is gyorsan, könnyen csomómentesre keverhető. Összekeverés után rögtön lehet sütni, és nem kell olajozni a palacsintasütőt, az első előtt sem.

Töltésre ötletek:

Piskóta tej és tojás nélkül (vegán):
  • 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 kávéskanál szódabikarbóna
  • 2 evőkanál finomítatlan nádcukor (amúgy meg ízlés szerint; mézzel is jó)
  • 1/2 citrom reszelt héja (elhagyható)
  • 1 teáskanál vanília kivonat
  • kb. 2,5 dl víz (2-3 részletben hozzáadva; a legvégén egy nem túl folyós, jól keverhető tésztát kell kapni)
  • 1/2 citrom kifacsart leve (ha épp nincs friss citromom, egy csipet citromsavat teszek helyette - ettől indul majd be a szódabikarbóna)
  • 6 evőkanál étolaj
Amikhez használtam már:

Csokis piskóta (vegán):
  • 1,5 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 csipet só
  • 1 evőkanál rizsliszt
  • 3 evőkanál holland kakaópor (természetesen cukormentes)
  • 5 evőkanál étolaj (napraforgó)
  • 1 teáskanálnyi vanília kivonat (csak úgy szemre)
  • kb. 2,5 dl víz, 2-3 részletben
  • édesítés ízlés szerint: pl. 2-3 evőkanál méz vagy finomítatlan nádcukor
  • 1 evőkanálnyi ecet (10 %-os sima ecet; nem érződik a kész sütiben, ahhoz kell, hogy a szódabikarbónától feljöjjön a tészta)
Amikhez használtam már:

Gyümölcstorta alap (vegán):
  • 2 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 1 kávéskanál szódabikarbóna
  • 1 dl étolaj (szemre)
  • 2 evőkanálnyi méz (de különben meg kinek-kinek ízlése szerint)
  • bő 1 bögre víz (több méz mellé valószínűleg kevesebb is elég)
Amikhez használtam már (de tetszőleges gyümölcs kerülhet rá):

Gofri (vegán):
  • 25 dkg zabpehelyliszt
  • 2,5 evőkanál rizsliszt
  • 2 evőkanál nádcukor
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 kis citrom leve (ha épp nincs itthon citrom, egy csipet citromsavval is jó)
  • 0,5 dl olaj úgy szemre
  • kb. 4 dl víz (álltában sűrűsödik, úgyhogy sütés közben is kell egy kicsit hígítani még)
A vizet 2-3 részletben érdemes hozzáadni, így egy mezei fakanállal is gyorsan, könnyen csomómentesre keverhető. Ez a mennyiség 10-12 darabhoz elég, és jóval hosszabb ideig kell sütni, mint azt a gofrisütő lámpája mutatja, ráadásul közben nem szabad nézegetni, mert különben csúnyán szétmállik.

Amikhez használtam már:

Bögrés mákos (vegán):
  • 1 bögre zabkorpa
  • 1 bögre búzacsíra
  • 1 bögre tetszőleges gabonapehely, vagy akár vegyesen is
  • 1 bögre mazsola
  • 1 bögre darált mák
  • ízlés szerint méz (én ki szoktam hagyni, mert nekem a mazsola édessége elég)
  • fahéj
  • forró víz
Kép róla: Bögrés mákos süti


Joghurtos/kefíres-pelyhes muffin (tejes, bár simán el bírom képzelni növényi joghurttal is):
  • 1 pohár (175 g-os) natúr joghurt/kefír
  • 1 pohár zabpehely vagy tetszőleges gabonapehely (egy régebbi, száraz joghurtospohárral mérve, hogy ne ragadjon bele egy része)
  • 1 pohár teljes kiőrlésű búzaliszt vagy Graham liszt
  • 1/2 dl étolaj (csak úgy szemre)
  • 1/2 dl méz (szintén csak szemre - különben meg ízlés szerint)
  • 2 evőkanál őrölt lenmag
  • 1 teáskanál sütőpor
  • csipet só
  • víz a megfelelő állag eléréséhez (kb. 1/2 dl)

2009. december 6., vasárnap

Almás pite (és a Mikulás :) (vegán)

A fenyők között, a hóesésben itt jön a Mikulás:

Itt ni:


Két receptből, ebből és ebből barkácsoltam össze ezt az almás pitét, és ez lesz az a változat, amit megtartok. Alaprecept következik tehát:

Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból:
  • 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 5 evőkanál kukoricaliszt
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • kb. 1/2 dl étolaj
  • 1 evőkanál méz
  • víz
Félretettem, amíg elkészítettem a tölteléket:
Meghámoztam és felkockáztam 1 kg édes almát, majd hozzákevertem 3 evőkanál kukoricakeményítőt (ennek hiányában kukoricaliszt is jó), 1 teáskanál őrölt fahéjat és 6 nagy evőkanál házi sárgabaracklekvárt.

Vékonyan kikentem a csatos tortaformát, majd kibéleltem a tészta 2/3-ával, peremet csinálva neki a szélén. Elegyengettem rajta a tölteléket. Kinyújtottam a maradék tésztát, picit nagyobbra, mint a pite, majd süteménykiszúróval formákat vágtam belőle, és a nyújtófa segítségével óvatosan ráemeltem. Végül elrendeztem rajta a kivágott alakzatokat, meg a leeső tésztaszélből is azt készítettem még.

180 fokon 30-35 perc alatt megsült, előmelegítés nélkül. A vége előtt 5-10 perccel megkentem egy kis mézes vízzel (1 evőkanál méz, kenhetőre hígítva vízzel), és megszórtam egy kis marék durvára vágott dióval.

Mikor langyosra hűlt, lefejtettem róla a formát, átfordítottam egy nagy deszkára, majd onnan egy pizzatányérra. Ekkor szeletelve még kicsit szétcsúszós volt a töltelék, kihűlve viszont jól tartotta a formáját.

Idő: Jó fél óra az előkészítés + jó fél óra a sütés + némi hűlés, tehát úgy másfél óra elteltével lehet leghamarabb enni.
Pénz: Körülbelül 300 Forintból bármikor kitelik az egész.
Hazai alapanyagokból, a fahéj kivételével.

2009. november 18., szerda

Birsalmás-mákos pitetorta (vegán)

Az idei bőséges birstermésből múlt hétvégén egy pitét sütöttem. A mellé került mák és a díszítése már a közelgő ünnepeket idézi - ha sikerül addig eltartanom pár birsalmát, még akár ismétlés is lehet ebből a könnyed, ízletes tortából.

Először a tölteléket készítettem el. Ehhez alaposan megmostam, majd felvágtam 4 közepes birsalmát, és a magház eltávolítása után kis darabkákra aprítottam, egyenesen a főzővízbe. Lepje el jól a lé, mert a töltelékhez és a tésztához is kelleni fog majd folyadék. Nem túl puhára főztem, a vége felé 3 evőkanálnyi mézzel ízesítve (a meleg lé segítségével sikerült is összetakarítanom a kifogyott mézescsuprok aljáról azt a kevéske mézet - teába nem megy, mert azt natúr iszom, csak úgy elmosogatni viszont pocséklás lenne).

Közben ledaráltam 20 dkg mákot.

A birsdarabokat leszűrtem, majd 4 dl kompótlevet visszaöntöttem a lábasba. Egy bögrében simára kevertem 3 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt némi további lével, majd ezt is a lábasba öntöttem. Időnként megkeverve sűrűsödésig főztem (mint egy pudingot), majd a tűzről levéve hozzákevertem a darált mákot, végül pedig a főtt birsdarabokat. Őrölt fahéjjal ízesítettem.

A tésztához egy nagy tálban összekevertem 4-4 púpozott evőkanál (8-8 dkg) teljes kiőrlésű búzalisztet, teljes kiőrlésű rozslisztet és kukoricalisztet, valamint 1/2 teáskanál szódabikarbónát. Hozzáadtam 2 evőkanál mézet, kb. 1/2 dl étolajat, és bő 1 dl kompótlevet, és puha tésztává gyúrtam. Néhány percnyi állás után jól gyurmázhatóra keményedett.

Addig kikentem a 26 cm-es csatos tortaformát. Kézzel beleegyengettem a tészta 2/3-át, kb. 2 cm magas peremet csinálva neki a szélén. Ezen eloszlattam a tölteléket, majd a félretett 1/3 rész tésztából elkészítettem rá a díszítést. Kinyújtottam, és kivágtam belőle 16 kis csillagot (süteménykiszúróval), a leeső részekből pedig rudakat sodortam. Előbb a rudakat helyeztem el, egy hosszút középre, majd mindkét oldalon felezgetve a távolságot a következővel. Aztán a közökbe beraktam a csillagokat. Végül 2 teáskanálnyi mézzel megcsorgattam az egésznek a tetejét.

Nálam 180 fokon 30 perc alatt sült meg, előmelegítés nélkül (a tésztát kell nézni, ha az láthatóan pirul, és elvált a formától akkor kész).

A formában hagytam kihűlni, aztán az oldalát levéve az egészet átborítottam egy tálcára, onnan meg vissza egy pizzatányérra (a simán lecsúsztatás nem akart menni, és inkább nem erőltettem).

A csíkok mellett közvetlenül vágtam fel, így egy csík meg egy csillag jut egy szeletre, és nem kell sehol sem átvágni a díszítést. Hidegen már kellően szilárd a töltelék is.

A birsalma-mák párosítás ötletét Loriennél olvastam nemrég, a tészta pedig Hamikus Zsuzsanna Tündérkonyhájából való, a Lepisüti, amit ő is számos töltelékkel variál a könyvben.

Idő: kb. 1 óra előkészítés + 1/2 óra sütés + legalább 1-2 óra hűlés
Pénz: kb. 500 Ft a 16 szelet
Hazai alapanyagokból, mindössze a fahéj lóg ki a sorból.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails